Jókai Mór Török világ Magyarországon Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
2511 3 | hogy mindezen urak közül egyhez sem fogja adni leányát, 2512 26 | közös ablak köt össze, az egyikbe tettem a nőt, a másikba 2513 29 | közül a kolozsváriak az egyikben Telekire, másikban Vajda 2514 28 | szüntelen börtönökben járunk. Egyikből ki, másikba be; s ahol kilépünk, 2515 3 | ejtett a könnyelmű tréfa; egyikében a rózsa tövisével, másikéban 2516 21 | lehetne most a várba jutni?~– Egyiken sem.~– Nagyon rövid feleleteket 2517 18 | egymástól foglyaidat, hogy míg egyikre szemközt nézesz, azalatt 2518 4 | meg egymással külön, ha egyikünk kidől, a győztes kezdhet 2519 6 | öten voltunk a faluban. Egyikünknek fel kell áldozni magát, 2520 6 | azt hinni. Tíz ember kell egyikünkre! Emlékezhetnek rá kegyelmetek, 2521 30 | tapasztaljátok, hogy ahova egyitek áll, ott kijönnek a földből 2522 24 | Maurocordato vontatott, egykedvű átfordításában.~A fővezér 2523 7 | forrás mellett mulatta magát egykorú lyánykák társaságában, s 2524 25 | Azt jól tudom én, hogy te egymagad huszonnégy szpáhit le nem 2525 2 | inaskodjék.~Ezerhatszáz és egynehányban S*a György volt a családi 2526 1 | ezüstfehérbe ment át, s még egynehányszor majd kékre, majd rózsaszínűre 2527 24 | ajándékot.~Ezt mondva, inte egynek követői közül a szónok, 2528 24 | követ szeme közé mosolygott, egynek-kettőnek kezét is nyújtá, az a szerencsés 2529 6 | Bécsben neveltetvén, közülök egynémelyek a császári ármádiában foglalának 2530 29 | már nekik az ország, pedig egynémelynek, ha visszamenne is Magyarországba, 2531 6 | ellopta.~A sok eset közül csak egypárt említek meg. Egy napon megjelenik 2532 29 | míg a prédikáció tart, egyről-másról beszélgetni.~– Gonosz időket 2533 17 | Montecuculi ott hagyand; egyszersmind nagy piacot korlátoltatott 2534 3 | széken el nem fér maga. Amoda együvé annak a harminchárom pópának, 2535 1 | alatt hoz két döbözt.~– Ehen hoztam egy kis szilvaízt 2536 7 | enni-innivaló kell, mert éhen-szomjan csak a régi próféták hirdették 2537 19 | orvoslására használt, a dobzódások éjei, a dervisekkeli imák, a 2538 28 | beszélhetett Arankával; a leány éjente nagyon szenvedett, s Feriz 2539 29 | lélekkel, uram! Én az egész éjet ágya mellett töltöttem, 2540 21 | vélték, hogy Feriz bég az éjféli felváltó őrjárathoz akar 2541 34 | sütögeté ki az ostromlókra, s éjjelenként felragadva a zászlót, rajtarohant 2542 28 | szívem verését lankasztja, s éjjelenkint meghalt rokonaimat látom, 2543 8 | megnyittatá a templomot, s éjnek idején meghúzatván minden 2544 6 | szemekkel néz ki a sötét éjszakába, lesve, ha nem jön-e valaki 2545 3 | dolgokkal.~S azzal egész késő éjszakáig a legvígabban mulatott a 2546 1 | elbeszélte, miként már negyedik éjszakája, hogy őt a rémek fölkeltik 2547 25 | Mihály őrangyal neve napjának éjszakáján Élesden? – kérdé tőlük újra.~– 2548 1 | divatozó babonáit. Egész éjszakákat elült ott a torony tetején, 2549 1 | kísérteteknek, akiknek kegyelmed éjszakánként orgonálni szokott, hogy 2550 7 | elmállott alatta, s jobbra-balra ejté ki kezeiből gyilkos fegyvereit, 2551 12 | azt mutasd meg, hogy hol ejtéd le kezedről a kösöntyűt.~ 2552 23 | azt hivé, miszerint fél ejtelre valót sem ivott még. Arca 2553 33 | keresztülfúródva égető sebeket ejtének rajtuk; a lovak szilajul 2554 16 | sokkal kevesebb fájdalommal ejtenők fejünket lábainkhoz, mint 2555 3 | kiknek szívében szúrást ejtett a könnyelmű tréfa; egyikében 2556 17 | harcot gonosz napon; ők ejtették a mocskot a mindig győzedelmes 2557 27 | lángba boruljon.~– Béldi, ne ejts kétségbe engem! – kiálta 2558 20 | felejtkezzél meg róluk, s ejtsd útba városukat is.~Hasszán 2559 2 | kócsagtollal együtt.~Ily ékesen fel levén ruházva azonban, 2560 11 | hogy a kegyencnő asztalát ékesítse, ez sorsa minden virágnak, 2561 30 | urak, kiknek szónoka nagy ékesszólással adá elő: mily kész Apafi 2562 13 | rájánál, ki maga húzza az ekét, s ha Bécsben azt a nótát 2563 34 | fejedelmet gyászolta, úgysem sok ékszer levén rajta, azt is leszedte 2564 14 | tartsd készen magadnál, s ha ékszereidet összegyűjtenéd is, jól cselekednél.~– 2565 3 | bírt volna megmozdulni az ékszerek súlya alatt.~Innen az ebédlőkbe 2566 20 | lepecsételt írásokat, erszényeket, ékszereket és zászlókat, kinek mint 2567 27 | különös szenvedélye volt az ékszergyűjtés, s ezúttal a fejedelem annyi 2568 19 | voltak.~– Hogy jutottál az ékszerhez? – kérdé Feriz szelíd, bánatos 2569 19 | elvevé a pompás rubintos ékszert, s miután meggyőződött felőle, 2570 24 | mint hogy a nagyvezér most éktelenül lehordja őket, s amit mond, 2571 10 | táborozás folytán azokat is eladhatja. Szerette volna mégis megtudni, 2572 21 | Hasszán basától, aki a másikat eladja; – ha nem sikerül a szép 2573 2 | A borjúját fölnevelné, s eladná a mészárosnak jó drágán, 2574 2 | öltözetet, amint Bukarestbe ért, eladta valami zsibárusnak, hanem 2575 1 | Kiszöktél Törökországba, ott eladtad feleségedet a thesszáliai 2576 9 | pénzzel, s odajött hozzám, eladva száz dinárért legelső születendő 2577 31 | ugyanannak a fejét ismét elajándékozni másnak.~A főúr elveszett 2578 14 | neki nem lehet, nem szabad elalélni, mert akkor veszve van! – 2579 26 | szorítva a fájdalmaiban elaléló hölgyet – hogy szeretni 2580 28 | Feriz bég karjai felfogák az elalélót, szép, éghez hasonló szemeit 2581 26 | leeresztve, s a kapitány elálmélkodva rebegé:~– Uram, Feriz bég.~– 2582 3 | leszáll, akik szerették, elalszanak; ~Ha lemegy a hold, álom 2583 18 | szerelmét megtörni, gyűlöletét elaltatni India minden kincse nem 2584 17 | gyapottal dörzsölteté, hogy elaludjék: ez volt maga a paradicsom.~ 2585 17 | képzelt látni, s nem mert elaludni többé, hanem felöltözött, 2586 12 | Szerethetek-e én?~– És mégis elandalodtál e dal hallatára, úgyhogy 2587 7 | azután ismét lassankint elapadva.~Ez idő alatt szokott ideseregleni 2588 24 | határszéli basákhoz, s ők rögtön elárasztják haddal az országot, s Apafi 2589 13 | sátrai mellett látni egy elárkolt négyszögön az amazondandár 2590 5 | mert különben megcsal, elárul, – ütni, dobni, kergetni, 2591 3 | hang, melyen mondva volt, elárulá, miszerint nem hiszi, hogy „ 2592 17 | még egy jó szóra tőlem?~– Elárulhatlak.~– Azt tennéd bizonnyal, 2593 16 | arcomon végigfolyó könnyek elárulnának, hogy szívem érez. Ember 2594 25 | észrevéve, hogy szinte elárulta magát. – Akkor már igen. ( 2595 25 | rá lováról:~– Te kutya! Elárultál bennünket Székely Lászlónak, 2596 5 | szeretném, ha minden kardot eláshatnék a föld alá.~– Engedelmet…~– 2597 6 | Hát még a halasi buckákba elásott rakhely, ahol semmi sincs 2598 31 | legottan elkapják, s úgy elbánnak vele, mintha soha Erdély 2599 1 | azok nagy rebegés között elbeszélék, miszerint szemeik láttára 2600 3 | bemutatni, nem mulasztván el elbeszélni, mily módosan teljesíté 2601 1 | remegve, s jó estét mondva, elbeszélte, miként már negyedik éjszakája, 2602 2 | uráét szépen hazavitte, s elbeszélve nagy viszontagságait, átadta 2603 13 | janicsárjaival, kik harci hírükben elbizakodva, sokkal inkább megszokták 2604 31 | Fülekig folytonos hízelgés, elbízató remények fogadták mindenütt, 2605 30 | Kara Musztafa, egy dölyfös, elbízott ember vezette a díván elméjét, 2606 7 | Hogy tehetném én azt, hogy elbocsássalak a megtérés feleútján? Sőt 2607 7 | Soha többet.~– No, így már elbocsátalak. Hanem Magyari kolléga elébb 2608 24 | a dívánból a menekvők az elbocsátási ajtón, egy aga lépett be 2609 6 | favárost, melyet félóra alatt elboríta a láng, hogy az egész egy 2610 30 | támadt kék láng és fehér füst elborítá a szétvágott levél darabjait. 2611 29 | minthogy az eget három nap óta elborító felhők miatt közeledtéről 2612 34 | kard, csak kezét tartá még elboruló szemei elé, s csak e szavakat 2613 23 | öröme.~– Hát ti? – szólt elborult szózattal.~– Minket könnyebben 2614 17 | imádságai erejével gyógyítani, elbotorkált öreg bicegéssel.~A rabszolgák 2615 17 | csupán kedvenc nejét, hogy elbúcsúzzék tőle; és tudod, hogy ezért 2616 6 | és pusztulásra érkezék, elbújt cselédek, kik sövények mellől, 2617 22 | a csónak felvetődik, hol elbukik közöttük. Egy fehér alak 2618 34 | megbotlott egy kalangyában, s elbukott vele együtt, kengyelébe 2619 26 | körülvetett köpenye félig elburkolá arcát, csak granátfekete 2620 24 | férfias szorítással nyújtá ez elbúsult férfinak jobbját. – Ha kell 2621 33 | lemoshatni.~A hannoveri fejedelem elbúsultan látta végveszélyét, még 2622 34 | ország generálisa levén, elbúttam: ím, ezt a fehér szakállamat 2623 1 | kertészt és halászt mind elcsapatok a hivatalából. Végtére: 2624 2 | Tiszttartóit, kasznárait elcsapogatta egyenként, mert hintóban 2625 13 | minden hang, minden nesz elcsendesült. A néma hallgatás még fenyegetőbb, 2626 23 | míg a főúr őt fojtogatta, elcserélte a leveleket más üresen készen 2627 12 | ki, ha leszáll az est, s elcsöndesül a tábori zaj és zsibongás, 2628 33 | gyászbúcsújárásokat megszüntették, az elcsüggedt, szétszaladt népek újra 2629 23 | amit hasonló utat követett eldődei nem bírtak kivívni: a magyar 2630 24 | széledezett odább, mint amennyire eldöfölték.~A díván tagjai leszálltak 2631 15 | saját fejedelmi kezeivel eldöngeté.~Így ment gyalog, csupán 2632 13 | szekérsáncokat.~Az utolsó lövés eldördült, a szétvonuló füstfellegből 2633 4 | felsóhajtva, s a levelet eldugá keblébe éppen szíve fölé, 2634 2 | kis havasalföldi faluba eldugaték papnak.~Ott vesződött sok 2635 2 | pogácsájából egy darabkát, s eldugta a fészer alá: majd jó lesz 2636 23 | Naláczi. – Ezt ugyan jól eldugtad. – Azzal felvevé kalpagját, 2637 20 | fermánt megláttad keblemben eldugva, mielőtt azt kivontam volna.~ 2638 13 | zsákot röpít a tömegekre az eldurranó tarack, míg a tűzokádó granát 2639 3 | Thököly Imre még egyszer eléállt.~– Még azt is megbízatásom 2640 17 | marad, minket vesztesz el elébb-utóbb. Nem akarom, hogy addig 2641 34 | ki nyomára jött a herceg elébbeni ravaszságának. – Hát mit 2642 4 | Feriz.~A bég még ott állt elébbi helyén, s szótlanul inte 2643 30 | Allah dicsősége még annál is elébbvaló”. – És végtére az vagyon 2644 21 | csendesen, s kebléből egy kis elefántcsont keresztet elővonva, elkezde 2645 12 | égő szerelem: „szeretlek, elégek miattad”.~Harmadik gránátalma-virág: „ 2646 3 | homlokára, de azért voltak elegen, akik e mozdulatot észrevették, 2647 3 | jegyet váltott vele, s elegendő időt hagyván az esküvői 2648 11 | olvaszt fel, szerelmével eléget, panaszával megráz, szenvedélyével 2649 6 | összegyűjtögetett gulyákat nem volt elégséges e kerített város elfogadni; 2650 24 | a vezér néz reá mérges, elégületlen arccal; – minthogy ez neki 2651 30 | küldöttei, a magyarországi elégületlenek vérét és kardjait ajánlva 2652 24 | lélekhíven van kifejezve az örök elégületlenség, minden tekintete gúny, 2653 22 | angyalok harmóniája, melybe nem elegyült a külső világból semmi nesz, 2654 34 | némán, hogy távozzék.~Azzal eléhozatá kedves, Kálmán nevezetű 2655 14 | Gryllus paripáját fogja eléhozatni, melyen oly vakmerő ugrásokat 2656 30 | vízzel letörülöm.~Ezzel egy eléhozott vederbe mártott pamaccsal 2657 14 | hogy hozzák elé a paripát.~Eléhozták tehát a Gryllust. A herceg 2658 29 | eltávozván, rögtön hívatá maga eleibe Teleki Mihályt, ki is, minthogy 2659 29 | Mohácsnál, a török császár eleiben hordatván a holttesteket, 2660 24 | bosszúért jövék kaputok elejbe, hanem – ítéletért; nem 2661 24 | lehordja őket, s amit mond, az elejétől végeig nem egyéb szitkozódásnál.~ 2662 3 | el egymástól, egyszerre eléjök lépett, s megszólítá őket 2663 4 | tőnek, kényszeríté kardját elejteni.~Thököly odaugrott.~– Herceg, 2664 1 | vermet ás énalám, hogy benne elejtsen! Az én üldözőim, mint az 2665 8 | oláhság fejszéi villogtak eléjük, sem az egyenes úton járni, 2666 12 | közelítni hozzád”.~A hatodik élek-halok: „éljek-e hát, vagy meghaljak?”~ 2667 8 | rakatva a legszükségesebb élelemszereket s az oltár kincseit, bevezette 2668 6 | körülfogták volna is, ítéletnapig elélhetett öt-hat ezered magával, – 2669 13 | ország legtávolabb vidékeiről élelmet és harácsot kelle ideszállítani. 2670 33 | hadainak szállásáról és élelmezéséről, miután a téli táboridőt 2671 13 | a szekerek elkülönözve, élelmiszerek kiosztása, paripák abrakolása, 2672 25 | én kezemre jut.~A renegát elemében kezdé magát találni.~– Jó 2673 7 | ha beérjük a hárommal, s elengedjük az utolsót.~– Úgy lesz az! – 2674 1 | holnap kihízott képpel állsz elénk, ki most mankó után húzod 2675 16 | minden emberiségi tekintet elenyészik, csak egy kötelesség marad 2676 22 | fognak enyészni mind. És ha elenyésztek mind, ha e bűntanújelek 2677 18 | Máriával közös láncra fűzte, s eléparancsolva palankinját, elbocsátá őt 2678 1 | rövidségnek okáért csak az üstöke eleresztését instálta.~– Hát te ki vagy, 2679 20 | szárnyai nincsenek, hogy őt elérhesse, s a csőcselék mindig a 2680 14 | legcsendesebb haladással is elérhessék Erdély határát, hol a moldvai 2681 29 | állnak, mint hogy kezem elérhetné, ki ölte meg? Mindazok, 2682 6 | ismerték, útbaigazíttatván, elérkezék Demecserbe, ahol akkoriban 2683 6 | Lászlót.~Az urak szerencsésen elértek Püspökladányba, ahol be 2684 14 | Alkonyat lett, mire Kolozsvárt elérték; kocsisa, amint a tornyokat 2685 24 | Feriz bég odarohant apjához, elérzékenyülten borulva keblére, Béldi magasztosan 2686 19 | volt reá nézve, mint a vele élés.~Midőn Azraële belépett 2687 25 | neve napjának éjszakáján Élesden? – kérdé tőlük újra.~– Mi 2688 25 | midőn Feriz bég csapata az Élesdet eltakaró hegyoldalt elérte. 2689 25 | kendtek huszonnégy szpáhit Élesdnél. Ki a bolond mondta kendteknek, 2690 7 | frázist.~– Hanem a bort és eleséget nem tartják a kolostorban 2691 34 | balszárny szeme láttára elesék Balacsán, s nemsokára eltikkadtan 2692 1 | nyögése, mint hullott az elesettek vére alá a földre véreső 2693 22 | angyalokhoz téve őt hasonlóvá – elesettekhez – megtérőkhöz.~Reszketve 2694 3 | ideig lesz nyitva pince és éléskamra boldognak és boldogtalannak.~ 2695 29 | azokért, akik a csatában elesnek, hanem még azokért is, akik 2696 13 | megsiratnátok engem, ha én elesném tiáltalatok, én megsiratnálak 2697 13 | megsiratnálak benneteket, ha ti elesnétek énáltalam: hát dicsőség 2698 19 | valaki a megszokott méreggel élést abban hagyja, egyszerre 2699 7 | állt a jó barát pincéje és éléstára boldognak-boldogtalannak, 2700 32 | szultán parancsára, s Buda eleste után Olaj bég elhozá Kara 2701 33 | magányába, tudósítva vezérek elestéről, elvesztett csatákról, szorongatott 2702 8 | Apafi egyszerre felugrott, s elészólítva hűséges vén szolgáját, Andrást, 2703 22 | oldalon fellobogott a láng, élesztve a könnyű, száraz kelméktől, 2704 21 | ujjaival végigpöngette az élét, mint valami hangszert, 2705 34 | mely nehány száz dragonyos életébe került, kik áthatoltak Oláhországba, 2706 12 | gazdaggá teszlek egész életedre. Hatalmadban van választani, 2707 25 | egynehány gyaur zsoldos életéért, amilyet ezerével veszteget 2708 21 | életüket tőlem; ellopták az én életemet! Fussatok utánuk, a világ 2709 19 | szabadítani, megszabadítom önnön életemmel.~Feriz bég kegyetlen hidegséggel 2710 18 | nem adott lelket, hogy az életen túlról legyen gondjuk. A 2711 4 | éppen az ököl alatt, hol az életerek vannak, s a rándulás, melyet 2712 28 | öröm visszaadná az eltűnt életerőt.~Feriz bég már két nap óta 2713 16 | hazáját, birtokát; a puszta életért könyörg előttetek. Oly állapotban 2714 19 | mellőztetés gyalázata, az életérti aggodalom egészen megzavarták 2715 19 | szavát be fogja váltani – ha életével is.~*~Hasszán basa várva 2716 32 | az sohasem nyeré vissza életfrisseségét többé.~Mindig ernyedtebb, 2717 14 | közelebb a halálhoz, mint az élethez.~– Nem! Egy tappot sem megyek! – 2718 3 | válaszolt:~– Jó barátom, életműszered hibás, arcod színéből látom, 2719 19 | hatása alá kényszerített életműszerei, az ópiumtól megválás nagyobb 2720 32 | szobájában Bornemissza Anna életnagyságú arcképét, s odajárulva hozzá, 2721 22 | ízleli. Emez boldog, új életnek, amaz porrálétének közelgését 2722 24 | látható az ifjúság hamvas életpirossága. Gyakran meglepi őt a szótlan 2723 11 | adnia magát ez ördögi nőnek életre-halálra.~– Úgy volna ez, Yffim? – 2724 29 | szokott vacsorálni, s hogy életrendéből kihágott, azért kellett 2725 El | már fölkelt, s ki mielőtt élettervei romba dőltek volna, már 2726 22 | hogy iszonyodott volna az élettől, tulajdon testétől, mint 2727 10 | szíveikkel, bájaikkal, életükkel kínálva őt, könyörögve, 2728 14 | halaványságot vont azelőtt oly életvidor arcára. Olykor a szenvedés 2729 19 | eszén kívül van, ez azonban életvidoran kelt fel fekhelyéről, lehányta 2730 30 | nevét, e levelet én kardnak élével négyfelé vágom.~S azzal, 2731 7 | inaszakadt tagú emberek, elévült kórosok, lélekbetegek, gyermektelen 2732 17 | megtanulni az alkoránt, s elfáradtak őt nézni, mint imádkozik, 2733 14 | egy hegykanyarulat végképp elfedé szemei elől.~– Csak előre, 2734 13 | fog látni többet. Az éj elfedi őket lassan. A csillagok 2735 18 | közelebb voná őt, karjával elfedte, s arcát megcsókolá, mire 2736 30 | áhítatos bámulattal volt az elfehérülő írásra függesztve.~Ekkor 2737 10 | szívét beszédével, hogy azok elfeledék, miként Isten gyönyörül 2738 9 | ajándékba urad számára.~– Elfeledém megkérdeni: mi neve e hölgynek?~– 2739 14 | megcsókolá bátor arcát, és elfeledett mindent, amit az éjjel hallott, 2740 24 | mostani fejedelméhez, s ha ő elfeledte esküjét, melyet a nemzetnek 2741 4 | mosolyodjék. – Úgy látszik, elfeledted, hogy menyasszonyod is azok 2742 1 | ordítá az exorcizált, elfeledve frázisokat és kísértetes 2743 28 | ellen, ilyenkor a leány elfelejté börtönét, és azt hivé, Damaszkusz 2744 13 | égben.”~A jó csillagvizsgáló elfelejtette megtudni az égben, hogy 2745 24 | hevíték, sokszor annyira elfelejtkezék magáról, hogy a Küprili 2746 10 | uram, mert ha egy óráig elfelejtkezel arról, amit mondtam, nem 2747 21 | mire az ajtóhoz ért, már elfelejtkezett róla.~Majd ismét visszajött, 2748 3 | percen állt, hogy magáról elfelejtkezve kitörjön. Szerencsére Béldiné 2749 20 | szabadítani, hogy e gondolatot elfelejtse.~Azraële sajátszerű játékot 2750 3 | arc-, minden ajkmozdulatát elfogá mind Béldiné- és leányának, 2751 24 | ajánlatot, ő bizonyosan elfogadja.~– Soha, soha – viszonza 2752 6 | engednék egy forintot. Tőle elfogadom az ajánlott ezerhétszáz 2753 26 | is szeresselek titeket? Elfogadsz-e testvérednek akkor is, te 2754 33 | síkra kilenc ezredével, s elfogadta a közelgő ellenséggel a 2755 23 | szereti őket.~A jelenlevő urak elfogadták Béldi ajánlatát.~– Akkor 2756 16 | most a gyávaság az. Ha elfogadtátok a díszes polcot, legalább 2757 23 | Annának tudtára esett az elfogatás, rögtön felhívatá magához 2758 31 | van Teleki Mihályt menten elfogatni s vasra verve a basák tanácsa 2759 23 | szokott hinni, és sürgeté az elfogató főurakat, hogy szolgáltassanak 2760 34 | lelőtt lova alá szorulva elfogatott; Thököly ott a harc színén 2761 17 | Moldvából kiriasztott herceget elfogja, s Hasszánhoz elhozza, ki 2762 31 | házamhoz tartozó egeret elfogjon, nemhogy hadaim generálisát 2763 33 | Nisszánál tönkreverék, Viddint elfoglalák; onnan behódoltaták Bolgárországot, 2764 17 | németektől és a magyaroktól elfoglalandnak; a hidat is jó állapotba 2765 25 | Sztambulban, mint Candia elfoglalása. Úgy hiszem, nemsokára elértük 2766 33 | kiöntött ár semmit sem hagyott elfoglalatlan, még a kis Havasalföld is 2767 30 | Magyarországot, hanem Bécset is elfoglalhatja tőle.~A szultán hallgatott; 2768 34 | sietséggel. Azt sikerült is elébb elfoglalhatnia, mielőtt Thököly odaérhetett 2769 34 | ellent, ha sietve nem jöttök, elfoglalják a szorost.~Heiszler egyszerre 2770 33 | hadat, mellyel neki Erdélyt elfoglalnia kellene. Rabolni, gyújtogatni 2771 6 | fölkeresésére.~*~A török egyszer elfoglalván Nagyváradot, abban annyira 2772 23 | szolgáltassanak törvényt az elfogottak felett. De jól őrizkedének 2773 23 | Sokkal könnyebb volt az elfogottakat előbb megöletni, s azután 2774 10 | odaliszkot gazdája félúton elfogta, s elzárá. Mi történt? A 2775 25 | rablókkal, csak a múlt évben elfogtak mintegy harminc gyújtogatókat, 2776 6 | az ostromlókat, hogy az elfogulás perceiben ideje maradt Haly 2777 24 | elhatározottságnak. Vonásain semmi elfogultság, és amellett semmi betanult 2778 1 | míg végre több gyújtogatót elfogva, azok egyenkint kivallották, 2779 6 | belőle. A törökök aztán elfogyaszták a többit. Reggelre mind 2780 5 | tart fenn; ha bosszúságaim elfogynának, rég ágyban fekvő beteg 2781 30 | császár nevén, végre azok is elfogytak egészen, s nem maradt más 2782 1 | bátrabbjai közt, melyet elfojtandó egyszerre felegyenesedék 2783 27 | ide? – kérdé Béldi tompa, elfojtott hangon nejétől.~– Kucsuk 2784 22 | perc óta át volt adva az elfordíthatlan halálnak, ha menekülni nem 2785 9 | ijedten a kalmár –, jobb ha elfordulsz tőle, s nem gondolsz reá 2786 24 | én isten! – szólt Béldi, elfordulva könyörgő társaitól.~A nagyvezér 2787 14 | innen, míg a szultán dühe elforrja magát.~– Talán atyámhoz, 2788 6 | már megnőtt, akkor megint elfúja a szél a túlsó partra: – 2789 21 | térdei roskadoztak, keble elfulladt a kettős teher alatt, nyitott 2790 14 | között, mely alatt a folyam elfut. Azon hidat magunk után 2791 6 | Bánfihunyadon! 2~Haly basát e gúnyra elfutja az epe, kapja a buzogányát, 2792 1 | elhullottak vérében! És akik elfutnak; olyanok lesznek, mint a 2793 34 | sátorába küldé.~A többiek elfutottak.~Futott Teleki Mihály is, 2794 29 | hogy ezt feltartóztassa, elgázoltatik. Nem emberek, hanem országok 2795 33 | mindenütt visszanyomva, elgázolva; a bajor választófejedelem, 2796 28 | nyomasztót, midőn e történeten elgondolkozom? Mi ül szívemen oly teherrel, 2797 29 | ablakon, s hosszasan merengve elgondolkozott. Majd, mintha eszméi messze 2798 14 | fölszedetvék.~Itt egyszerre elgyengültnek színlé magát, s a főcsauszhoz 2799 24 | forgatni szokta, nem lehet elgyengülve; hangja hasonlít a bika 2800 6 | nélkül – monda Kökényesdi, elgyönyörködve a pompás égésen.~*~Rákóczi 2801 6 | tartott kanóccal nagy óvatosan elgyújtani, jól vigyázva, hogy az ember 2802 9 | vetett ismét hátra?…~Micsoda elhagyatott hely ez? Mögöttem homoktorlatos 2803 24 | készek vagyunk élni koldusul, elhagyatva, számkivetve; csupán azon 2804 13 | követet is, ki menten sietett elhagyni a baj színhelyét.~A jancsárok 2805 28 | kísértetnyomás? Talán azon elhagyottság érzete, mely mindig jobban 2806 3 | rendes hadaink Gyulafehérvárt elhagyván, Déva alatt bevárandják 2807 13 | miénk! Fut a keresztyén, és elhajigálja zászlóit. Legjobb vitézei 2808 13 | senki sem érkezett, hirtelen elhajigálták fegyvereiket, s hanyatt-homlok 2809 29 | százezeret, háromszázezeret elhajta rabságba…~Ennek írt Teleki 2810 22 | gomolygani, s ha olykor elhajtá a láng a füstöt, ott feküdt 2811 30 | az egész remonda ménesét elhajtotta Kökényesdi Feri Böszörménybe, 2812 16 | hanem az ország határáig elhajtották.~Olyan jólesett, hogy valakin 2813 6 | amiért valakinek a gulyáit elhajtsák, s házait feltörjék; s kik 2814 29 | némelyik meghűti magát bele, és elhal.~– Nem értem e hasonlatot.~– 2815 23 | bohóc mellett kellett neki elhaladnia, s ez azonnal odaugrott 2816 1 | amint ott nagy csendesen elhaladok, íme, három vagy négy ismerősömmel 2817 21 | van az, hogy az előtted elhaladókat meg nem szólítod?~– Az nincs 2818 21 | a várkert falai mellett elhaladtak, egy közülök észrevevé, 2819 21 | téged őriztetnem; a dolog elhalasztandja nőd kivégeztetését, mert 2820 16 | osztozzék velünk.~Apafiné elhalaványult, feje csüggedten hajolt 2821 10 | az odaliszk éneklését, s elhallgatta azt sokáig, s mégis úgy 2822 29 | meghallották szavait, s egyszerre elhallgattak, közelebb tolakodva a templomajtóhoz, 2823 13 | zaj és lövöldözés messzire elhallik. Túlnan a moldovánok felálltak 2824 17 | feleségül, s minden keggyel elhalmozá, mit kedvesei számára szokott 2825 26 | a magáéba, s úgy fogtok elhalni két külön ország börtönében. 2826 29 | is magához szólítá Isten; elhalt Kapi; s legmerészebb ellenfelem, 2827 3 | kellene, nehogy arca rózsái elhalványuljanak.~Feriz bég ott állt a küszöbben, 2828 28 | mozdulatlanul.~Aranka reszketve, elhalványulva kérdé:~– Hol van atyám?~ 2829 12 | hallgatózott, míg a távozó léptei elhangzának, s akkor egyszerre odarohant 2830 13 | négy mérföldnyire szokott elhangzani. Azt felállíták alig ötvenlépésnyire 2831 10 | csónakok a parti fák között, elhangzott az utósó rémhang, s a várkert 2832 4 | midőn ellenfele csapását elhárítá, egy alig észrevehető suhintást 2833 4 | legtökéletesebben hittél elhárítani, megcsapta kardja hegyével 2834 11 | vízen, mennyire egy golyó elhat, bizonyára nem fogja elmondani 2835 23 | jámbor fejedelmet, s rögtön elhatározá, hogy a foglyokat szabadon 2836 15 | megszorulva érzé magát neje elhatározásán. Ez a vakmerő asszony semmit 2837 16 | mienk is. A ti hivatástok elhatározni, hogy fiaitok boldogok legyenek-e 2838 21 | midőn ezt mondá. Komoly, elhatározott szándéka volt ez.~– Rossz 2839 24 | szívben lakó becsületesség és elhatározottságnak. Vonásain semmi elfogultság, 2840 12 | keresztül fogom azt úszni; igen, elhatároztam magamat. Most mindjárt.~– 2841 34 | maguknak a tárogatót, melynek elható hangjai gyakran a havas 2842 8 | keresztülrohanó hegyi patakon, s elhelyezve őket a nagyszerű sziklateremben, 2843 11 | némelyik egy nap alatt elhervad, más letépetik, hogy a kegyencnő 2844 9 | magukat, durcásak, idejekorán elhervadnak, s még a többit is elrontják. 2845 12 | volt hajnalka: „szerelemtől elhervadok”.~Az ötödik volt fájvirág: „ 2846 10 | elzárá. Mi történt? A leány elhervadt, elveszett titkos bánat 2847 19 | adtad, az adta nekem, hogy elhidd, miszerint ő külde hozzád.~ 2848 8 | vigyázzanak ám magukra. Valaki elhíresztelte náluk, hogy a szatmáriakkal 2849 31 | örömest hisznek, amilyennek elhíreszteltek – gyáva, minden kényszerűségnek 2850 6 | vonja kétségbe, hogy az elhírhedett harámbasa, kiről az ország 2851 26 | rebegé:~– Uram, Feriz bég.~– Elhiszed-e hát, hogy vissza fogom hozni 2852 6 | rakok hasonló szerekből.~– Elhiszem. De itt dicsőség is jutna.~– 2853 27 | német borbély akadt, aki elhitette vele, hogy ő jóféle gyémánt- 2854 24 | után jött a Küprili, egy elhízott, testes, vörös képű basa, 2855 29 | képes a vészes csillagot elhomályosítani; úgy tűnt fel, mintha éppen 2856 6 | áthajtja hozzám a lápot, és én elhordom róla szépen a boglyát. Hát 2857 24 | érezni a honnak; mi magunk elhordozzuk a magunk gyászát, s nem 2858 32 | Buda eleste után Olaj bég elhozá Kara Musztafa számára is 2859 3 | restellte Versailles-ból elhozatni XIV. Lajos egyik szakácsát, 2860 25 | fejedelmet vagy elűzd, vagy fogva elhozd, amikor is én rögtön leveszem 2861 19 | vezet le. Eljövök, és … elhozom őt magammal.~Feriz bég önkénytelen 2862 4 | már ott találta. Feriz bég elhozta magával Ahmed basa tábori 2863 17 | asszonyok könnyét. A kincset elhoztam, s átadom kezedbe. Allah 2864 17 | herceget elfogja, s Hasszánhoz elhozza, ki mindaddig bizton érzé 2865 16 | Csak akkor kezde valahogy elhüledezéséből magához téregetni.~– Hát 2866 33 | csatamezőn, és a többi is mind elhullott. Az egész hadból hírmondó 2867 34 | látott másforma törököt, mint elhullottat vagy szaladót.~Amint Thököly 2868 13 | annyit, mint Feriz bég. Elhullt az amazondandár. Az ő önfeláldozásuk 2869 17 | visszavonult Budára. A Küprili elhúzódék egész Nándorfehérvárig, 2870 14 | tekintetet adott neki, s eligazgatva azt annak fürtein, megcsókolá 2871 15 | bizony elmegyek hozzá, s eligazítom vele ez ügyet. Eredj csak 2872 7 | utánmondott híven, s úgy elijeszté embereit, hogy azok rögtön 2873 2 | hol, kinek, mit mondjanak, elindítá őket az úritökkel Sztambul 2874 7 | pincéjében hordókkal áll az élire vert pénz, ezüst, arany; 2875 19 | a lélekben szép, mert én elismerem, hogy a nőnek lelke van, 2876 17 | lefolytán: két magas török főúr elítélése, Kucsuk basa és fiáé!~Azraële 2877 17 | arccal.~– Egy ifjút fognak ma elítélni a veled levő basák, az ifjú 2878 25 | szerint jól meg vala tömve elítélt rablókkal, csak a múlt évben 2879 12 | Hatalmadban van választani, hogy élj-e boldogul, vagy meghalj nyomorultan.~– 2880 28 | ifjú gyakran fél napokig eljárkált künn az udvaron, mint a 2881 12 | A hatodik élek-halok: „éljek-e hát, vagy meghaljak?”~A 2882 31 | álldogálást, s rákiáltották, hogy éljen, csakhogy már eressze őket.~ 2883 31 | lelkesüléssel kiálták egyszerre éljeneiket a meglátott ifjú elé, hogy 2884 30 | föld népei, hogy sokáig éljenek; Allah rájok küldi leheletét, 2885 6 | s kegyelmed nem talál eljönni?~A rabló végigmérte büszke 2886 10 | megfelelt, hogy aki akart, már eljött, az erdélyi fejedelem csalárdul 2887 19 | rebegé halkan –, és, ím, eljöttem hozzád.~– Kérni akarok tőled 2888 30 | s egy úr a földön, sokan eljöttnek hivék az időt, melyben az 2889 33 | Lőn azonban, hogy ezen idő eljövetelére nagy szükség lenne már az 2890 1 | még kilép majd rajta, s ha eljövünk, még elkap bennünket; tehát, 2891 22 | sóhaja mégis egy perc alatt eljut oda.~Az égő szövétnek kezében, 2892 11 | most tanul még szeretni, elkábulni, megőrülni s meghalni a 2893 7 | tanácsát, s míg Kökényesdi elkábultan tántorgott vissza a barát 2894 1 | rajta, s ha eljövünk, még elkap bennünket; tehát, íme, kit 2895 31 | vigyázó csauszok legottan elkapják, s úgy elbánnak vele, mintha 2896 6 | alkunak Rákóczi, mire a rabló elkapta az ifjú kezét, s megrázta 2897 19 | jajveszékelt az orvos, elkapva tőle az üveget – s ne idd 2898 8 | s míg Radnótra érkezék, elképzelé magában, hogy a betörő sereg 2899 34 | Balacsán harcszomjú katonái elkéredzének Heiszlertől, hogy kiverjék 2900 17 | alá s fel, s minden reggel elkéredzkedék tőle, hogy bocsássa őt a 2901 19 | Aranka azonban anyjától elkérezve, elment Gernyeszegre barátnéját, 2902 9 | Magyart kívánságból sem látsz, elkerüli ez a várost, vagy ha kénytelen 2903 6 | ifjú Rákóczi az, kinek az elkeseredés százszoros erőt adott; beleveti 2904 34 | törni, azok senkinek sem oly elkeseredett ellenségei, mint éppen őneki?~– 2905 6 | kapu előtt, mindkét fél elkeseredetten törekedik a kapukat elfoglalni, 2906 8 | venni.~A német katonák erre elkeseredtek. Mondák, hogy ők vérüket 2907 6 | zászlónyelet, s csavargatják elkeserült dühvel.~A török zászlótartó 2908 16 | a köznép-e az oka az adó elkéstének; hogy így vagy minket, vagy 2909 14 | értékesebb holmijait, mindent elkészíte az útra. De a férjéhez vezető 2910 5 | miatt, s nehány perc alatt elkészítve a rebarbarás vizet, odaadta 2911 8 | ivóvizet. Egy óra alatt elkészültek a fekhelyek friss falevelekből 2912 21 | emberségre én nem sokat adok, s elkészültem rá, hogy ha feljelentem 2913 13 | eltart, s azt sem lehet addig elkezdeni, míg az öreg lőszerek meg 2914 7 | az jutott eszébe, hogy elkezdjen verekedni a rablókkal, egyetlen 2915 3 | menyasszonyt és vőlegényt, elkezdődött a szertartás, s nem gondolt 2916 25 | fegyvereiket használni, elkezdte őket öletni mindenfelől. 2917 7 | kettő; kik már korán reggel elkezdték egymással a vitát dogmatikus 2918 1 | nélkül felugrott helyéről, s elkiáltva magát:~– Hazudsz, ha mondom! – 2919 14 | látás visszaadta lelkét. Elkísérte szemeivel a haladó kocsit, 2920 15 | Szavamat adom, hogy mindent elkövetek érte, hogy megszabadíthassam. 2921 28 | irgalmára.~A jó asszony mindent elkövetett, ami tőle kitelt; de megvallá 2922 22 | megszabadító elveszett!~Ily merény elkövetője e perc óta át volt adva 2923 17 | országuk üdveért, s bár mindent elkövettek érte, alig volt valami remény, 2924 22 | az erdélyi rendek által elkövettetett, s kigondolá, mint fogja 2925 3 | beszélt, s a herceg mindinkább elkomorodott, menyasszonyát a szép ifjúval 2926 14 | kiszolgáltassuk.~A herceg elkomorodva nézett maga elé, ajkai remegtek. 2927 2 | úrnak. Föltevé magában, hogy elküld egy tököt a szultánnak ajándékba. 2928 6 | magiszter Szénásit, hanem menten elküldék Kökényesdi uram fölkeresésére.~*~ 2929 17 | erdélyi fejedelemért ő fog elküldetni, s e kedve azon vakmerő 2930 6 | hétre azt a pár forintot elküldik kegyelmetek ezen emberséges 2931 11 | estimának vége legyen, s elküldözve komoly ügynökeit, beülhessen 2932 19 | szolgákra rábízták a leveleket, elküldve az elsőt Temesvárra, hol 2933 9 | meg, ki a többitől egészen elkülönítve látszott. Egyszerű fehér 2934 13 | pontosan felállítva, a szekerek elkülönözve, élelmiszerek kiosztása, 2935 21 | váron kívüli őrállásokat ellátó katonai csapatokat, azoknak 2936 El | mindezek fölött legmesszebb ellátszik, kinek kezeire minden eseményben 2937 24 | magát hátra dívánján, ily ellenállásra nem számolt, ily jellemről 2938 7 | megragadá mindkét kezét, s ellenállhatlan erővel összecsavarva azokat 2939 13 | tömegestül fellázadtak. Ellenállni készülő tisztjeiket egy 2940 21 | anyag, mely a ráspolynak ellenállt, nem volt egyéb, mint – 2941 13 | velök, majd visszanyomva elleneiket, majd új csapatok ellen 2942 27 | mérte itt, visszafizeti elleneinknek amott; én keresztyén maradok 2943 34 | hozzá; egyedül vívott méltó ellenével, míg egy dühös csapásnál 2944 4 | elvesztegetsz, s közelebb bocsátod ellenfeledet magadhoz; inkább mereszd 2945 34 | érze karjában elég erőt, ellenfeléét kiontani.~Egyszerre Teleki 2946 4 | ragadva, rohant egyszerre ellenfeléhez, a legőszintébb részvéttel 2947 13 | kardjaikat sem mérve össze ellenfeleikkel, vágtattak végig a Rába 2948 6 | vagy másik párt nem bír ellenfeleivel, odaizen a buckák közé, 2949 29 | elhalt Kapi; s legmerészebb ellenfelem, Kornis Gábor, élte virágában, 2950 4 | mosolygva hányt ellent hevesebb ellenfelének, mintha csak játszana vele, 2951 34 | rajtarohant a sáncaiban alvó ellenfélre, s levágatá katonáit, beszegezteté 2952 14 | csauszok azt hivék, hogy ellenfelük sokadmagával van ott, s 2953 34 | szorosokra gyülekezett két ellenhad. Olykor a székelyek csapnak 2954 34 | dombtetőre állva nézték, mint ellenkezik egymással a szorosokra gyülekezett 2955 33 | azok voltak őrültek, kik ellenkeztek vele, s rögtön reá bízá 2956 15 | visszakapva kezeit s oly módon ellenkezve, miszerint mindenki azt 2957 34 | neki, hogy éjjel-nappal ellenkezzék a túlnan levő erdélyi sereggel, 2958 13 | elől, s védelemre készülni ellenök.~A zendülők körülfogták 2959 34 | fenyegetést elő kellett venni ellenökben, hogy idő előtt meg ne kezdjék 2960 21 | módtalan vallatások és ellenőrködések mellett.~Az ily véletlenül 2961 13 | segélyt, azoknak személyes ellensége levén.~E pillanatban meglátták 2962 17 | örvend lelkem, midőn szemeim ellenségeid vérét folyni látják.~Hasszán 2963 16 | senki, országunk kapuit ellenségeink őrzik, s mint a tűzzel kerített 2964 33 | barátaitokat, hogy szolgálhassatok ellenségeiteknek; hallgattatok a bolondokra, 2965 1 | váram, ím, lássad az én ellenségem minő vermet ás énalám, hogy 2966 6 | hogy annak legdühödtebb ellenségének kell lenni, kit több, mint 2967 6 | annyiba kerül velök, mint az ellenségeskedés, sőt néha kétannyiba; mert 2968 31 | vagyok az előttünk álló ellenséghez minden seregeimmel együtt 2969 11 | volt ott húsz mérföldnyire ellenségnek, s ő még tíz napig várt 2970 13 | szövetségeseiktől, mint az ellenségtől, aki előttük áll. A kolostoron 2971 13 | mint magatok között?~– Első ellenségünk a gyávaság, s az itt székel 2972 34 | ordítással rohanta meg az ellensereget.~Az állt a roham előtt, 2973 23 | keresztül oly egymással teljesen ellentétben álló irányt bírjon követni, 2974 3 | elébb kezdődött!~Kedves ellentéte e nyugodt, komoly arcnak 2975 18 | XVIII. Ellentétek~A hercegnő ott állt azon 2976 24 | Béldi Pál állott, bizarr ellentétül hattyúprémes meggyszín bársonymentéjével, 2977 30 | velem köntösöd! nem mer neki ellentmondani, hanem teljesíti, amit kívánt; 2978 13 | keresztyén tábor úgy látszott ellenükben, mint sziget az árvízhez.~ 2979 23 | kénytelen vezetni, s az ellenzék most látta idejét túlfelől 2980 24 | melyet ez ember most nemes ellenzéssel visszautasított.~A nagyvezér, 2981 29 | akik a dívánban a harcot ellenzették, s a szultánt örökösen arra 2982 31 | sátoráig, közöttük hagyták ellépdelni az ifjút és kíséretét, üdvözlőleg 2983 29 | ki a legerősebb cserfák, ellepve szürke rozsda és mohoktól, 2984 32 | özvegyasszony volt, s órákig elleskelődött ablakában, ha nem láthatná-e 2985 6 | célbalövő szarácsiakkal, kik ellövik golyóval a felvetett tallért, 2986 18 | nézesz, azalatt a másikat ellophassák a hátad mögül.~Hasszán zavarodtan 2987 19 | minden embertől, nehogy ellopják tőle a hercegnőt, de annál 2988 6 | ebfogra való.~– Bizony pedig ellopom én azt az éjjel.~A kurd 2989 25 | fejedre. Azon felyül az ellopott lovak helyében nekem ugyanannyi 2990 6 | lovat, hanem őt magát is ellopta.~A sok eset közül csak egypárt 2991 31 | erdélyi sátorokhoz közel ellovagolt, a Telekivel levő magyarországiak 2992 7 | keskeny férfiú széjjelment, elmállott alatta, s jobbra-balra ejté 2993 5 | törököktől kívánt hadjáratbóli elmaradásra okszerű mentségünk lenne, 2 2994 16 | szentgotthárdi csatában, melyből elmaradhatni ismét siralmas okaink voltak, 2995 29 | rákiálta a székelyre:~– Elmaradj hátam mögül, ilyen olyan 2996 9 | miután a csónakok egyenkint elmaradoztak a hajótól, ő maga beleült 2997 18 | barátok, mind, mind úgy elmaradtak küszöbeitől, mintha már 2998 30 | amit valaki keres: vádló, elmarasztaló, felmentő és rászabadító 2999 32 | az utolsó foka a halálos elmeháborodásnak öreg embereknél, elkezde 3000 30 | vezér nem inte neki, hogy elmehet.~Hja, a török politika törökül 3001 1 | oszlasd el az én ellenségeim elméjének homályát, nyisd meg azoknak 3002 29 | hitszónoklaton, s annyira elméjére vette annak tanításait, 3003 25 | félrevezettetve a leggonoszabb elméjű zsiványokat és gyújtogatókat, 3004 29 | voltak azok, miket népzavaró elmék gondoltak ki a világbéke 3005 15 | a város egyhangú zajára elméláz, hirtelen vágtató hintó 3006 24 | Gyakran meglepi őt a szótlan elmélázás, s ha ilyenkor megszólítják, 3007 12 | letette maga mellé kobozát, elmélázva, mintha lelkét várná vissza, 3008 1 | maradt a világ folyása felől elmélkedni.~Az emberek jöttek-mentek 3009 32 | elszólítá e siralom völgyéből; elméne azon hazába, ahol nem laknak 3010 16 | tehát maga a hegyek közt elmenekülvén, nejét útjára bocsátá, ki 3011 30 | titeket, méltóságos urak, kik elmenendők vagytok rövid időn a paradicsomba,