Jókai Mór Török világ Magyarországon Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
3012 16 | levén ura, s csak nézte nagy elmeredten, mint írják meg előtte a 3013 9 | földedet megcsókolni…~Gyakran elmerengek jövendő alakod felett, s 3014 El | fejedelem, ki inkább született elmerengő tudósnak, mint harcos idők 3015 27 | börtönből.~Béldi csak állt elmerevülten, míg elmentek, nyitott ajakkal, 3016 12 | Hiszen ha ördög nem vagy, elmerülsz a vízben, ha úszni nem tudsz.~– 3017 7 | segítsenek rajtunk az úton.~– Elmés egy fiú vagy, fráter. Ki 3018 14 | hol a fejedelem tanyáz. Elmondám neki kérelmedet. Az istenért! – 3019 25 | kezdett Ajász basa izenetének elmondásához, melyet hogy haragjában 3020 1 | atyádfiával összetalálkozol, elmondd neki, hogy adott nekem az 3021 26 | annyi időt, mennyi alatt elmondhasd neki, amit szenvedtél. Ő 3022 14 | üljön fel kegyelmed, majd elmondhatja azt az úton.~A herceg felült 3023 29 | az alkalmon, amit tudott, elmondhatni –, kegyelmeteknél még mind 3024 21 | közrefogunk. Mi fennhangon elmondjuk a kapu előtt, hogy a híres 3025 10 | rableányokat vásároltak, elmondod: hogy őrizzék hölgyeiket 3026 9 | akasztatlak fel cégérnek.~– Elmondom, uram, ha meghallgatod. 3027 8 | megtudták a diákok, a diákok elmondták a kézműveseknek, s mire 3028 12 | Mit parancsolsz?~– Már elmondtam egyszer.~– Fejemmel játszom, 3029 23 | fejedelemmel késő estig elmulatának, sokat nevetvén az udvari 3030 28 | enyimeknek nevezék, egyenként elmúlnak lelkemből, letűnnek képzeletem 3031 1 | úgy látták azt támadni és elmúlni, oly végtelen magasságban 3032 28 | tudnom kell azt, hogy ez elmúló alakok nem költői szeszély 3033 21 | arcára tapasztá.~– Miért is élne Hasszán tovább, ha Azraële 3034 9 | németek, kik kézművesség után élnek itt… Magyart kívánságból 3035 19 | Aranka levele is könnyen az elnemolvastatás sorsára jutandott, ha annak 3036 13 | maradna az ég. A sóhajok is elnémulnak. – Csendes a táj. – Csak 3037 23 | annyit tesz, mint csendesen elnézni, mint rohan az ország saját 3038 24 | nyájas, édeskés arcokkal. Elnökük, Bethlen Farkas, megállt 3039 23 | s utoljára még emberek elnyelésére is vállalkozott; s az ebben 3040 23 | kést, kanalat, villát úgy elnyelt, hogy senki se látta, hová 3041 23 | dühösen – hova tetted?~– Elnyeltem, uram.~– Gazfickó! – dühönge 3042 34 | Heiszler egyre nyert bomlottul, elnyerte a többi tábornok minden 3043 34 | tanították, mert pár óra alatt elnyertek tőle pár száz aranyat, mire 3044 1 | tartván, már-már annyira elnyomattatott a buzgóság által, hogy úgyszólván 3045 21 | dívánra ledőlt, s menten elnyomta az álom.~Amint eltávozott, 3046 14 | aludjék, úgy tett, mintha elnyugodnék; de amint az eltávozott 3047 3 | mint a szép ifjú kedves előadása által, ki udvarias feladatául 3048 22 | szavakat azon nagy sérelem előadására, mely rajta és személyében 3049 25 | volt, elnevette magát ez előadásra, nyájasan megveregetve a 3050 30 | XIV. Lajos szószólója1 előadva, miszerint a francia király 3051 6 | egyet, nem is kettőt, s előadván neki a maga ügyét, ráuszítja 3052 6 | ha vajon hitelesek-e az előállított tanúk?~Hallotta-e valaki, 3053 24 | kezde a vér e mosolygástól.~Előállott azonban Maurocordato. Nemes 3054 13 | iszonyúbb volt, mint az előbbi zaj. Nemsokára lehete valami 3055 24 | nézett a tolmácsra, fejét még előbbre nyújtva.~– Hadd várakozzanak! 3056 19 | is Thököly, nem ismerend előbbvaló kötelességet, mint egy hölgy 3057 13 | Vonuljatok vissza! – kiálta az előcsahos, ki vakmerően állt a golyó- 3058 34 | rebegé Heiszlernek:~– Thököly előcsapatai Törcsvár előtt vannak, a 3059 13 | elfoglalá a kolostort, melynek előcsarnoka nemsokára megtelt elfogott 3060 9 | hegyek.~A törökség rögtön előcsődült a budai bástyákra, s meglátva 3061 2 | miként és mi úton tudták elődei iszonyú jövedelmeiket nemcsak 3062 16 | dolga, egyet ránta kabátján elöl-hátul, s anélkül, hogy magát meghajtaná, 3063 24 | súgá fülébe:~– Kegyelmed elölt bennünket, miért nem szólt 3064 22 | lény ismeretlen gyönyörök előélvezetét ízleli. Emez boldog, új 3065 3 | Erdélynek jutand a dicsőség, elölvihetni benne a zászlót. Ne sokáig 3066 3 | harminchárom pópa és ugyanannyi előénekes közreműködése mellett a 3067 1 | vissza? Kiárad a Maros, s elönti az országot, másnap azt 3068 29 | egy éjjel az egész rétet elöntötte, már másik reggelre a házakba 3069 15 | Apafinénak ugyan megsúgá előérzete, hogy e megalázás bízvást 3070 1 | beszéli a nép: így fog a vér elözönleni rajtunk! A sáskák megjelennek 3071 El | tisztelt olvasóim e regényem előfordulandó hiányaira is alkalmazni.~ 3072 34 | bennünket.~Teleki ezalatt előhívatá megbízott szolgáját, s amint 3073 8 | csapatokat, ahogy tudja, maga előhívatott egy gyors hírnököt, s miután 3074 17 | közepett két ellenkező oldalról előhozattak Kucsuk basa és Feriz bég. 3075 31 | hatás felől, melyet szavai előidéztek, de nem sokáig maradt bizonytalanságban, 3076 31 | tetszik.~Teleki igen jó előjelt vélt látni ez engedélyben; 3077 13 | hadtestek a zendülők leverésére előjönnek. De azok meg sem mozdultak. 3078 12 | volt a nap, midőn Hasszán előjött kioszkjából; Yffim bég rég 3079 34 | kiküldve a sátorból. Akkor előjövének, rendbe állíták a hadakat; 3080 2 | nevelőnőt, kitől szép ízlést, előkelő modort, hímzést, hárfázást 3081 6 | azalatt míg lova ficánkolt, előkeresve valamit a ködmöne zsebéből. – 3082 6 | dühében a basa, a szüntelen előkerülő Topayra mutatva, s miután 3083 3 | időt hagyván az esküvői előkészületekre, kitűzé azt zöld farsangra, 3084 25 | csak bízd reám.~S ezzel előkurjanta egy agát, s ilyenforma parancsot 3085 21 | ezek beemelék őket, Feriz eloldá a csónak kötelét, a csáklyák 3086 21 | nagy porcelánveder szélére, eloldozva az erős növény indáit mellé 3087 12 | alatt.~– Látod, már elment előled! – kiálta bosszúsan a szerecsen, 3088 1 | László uram egyszerre minden előleges inektívák nélkül felugrott 3089 27 | kiálta ekkor Kucsuk basa, előlépve a tömeg közül. – Még ez 3090 33 | sehova sem lehete menekülni előlök, s minden nyíl emberére 3091 9 | tengerbe, mely égő szerelmét eloltandó vala.~– Kalmár! – szólt 3092 17 | s azt csak vérrel lehet eloltani.~Yffimnek minden vére eltűnt 3093 7 | jutna kegyelmednek valamit előlünk eltitkolni. Azért nagyon 3094 30 | tudott fordítani, melyen az elolvasandó mondat állt.~– Az Alkorán 3095 19 | azt Feriznek, ki mielőtt elolvasná, csókjaival halmozá el a 3096 3 | tartsd magadnál, majd holnap elolvasom. Ma nem rontom el a napomat 3097 5 | káromkodott, midőn a magáét elolvasta, s esküdött erősen, hogy 3098 5 | ne bánd.~Ebéni uram pedig elolvasva a maga levelét, eltette 3099 34 | neked Allah, hogy őt is előmbe hozád! – Azzal Thökölynek 3100 24 | igazságtoknak foganatja és előmenetele legyen, ígérjetek neki vagy 3101 2 | tudományokban igen kevés előmenetelt tudott tenni, már szinte 3102 14 | nyertek előlük, s ez egy napi előny pedig elég lesz arra, hogy 3103 33 | tudta fogni a tér és helyzet előnyeit, ismeretes volt minden egyes 3104 2 | lépett.~Ennyi kitüntető előnyök mellett a kisebbik testvér 3105 13 | Kucsuknak nem adatott parancs előnyomulásra. Nála nélkül akarja Hasszán 3106 34 | az égnek emelkedni, míg előőrsei nyargalvást futnak a tábor 3107 34 | helyett.~A széjjel felállított előőrsöket két lovag látszik sorba 3108 34 | hoznak Heiszler elé, ki az előőrsökön átjött, s azt állítá, hogy 3109 4 | viselete, s szívesen fogadá az előrakott étket, és ivott vele egy 3110 6 | fölött hosszú pányváját, s elordítja magát:~– Meghalsz ma, pogány, 3111 6 | jobbra-balra, s bukdácsolva előre-hátra negédesen.~– Allah kopasszon 3112 33 | más haditudományt, mint előrefutni és hátrafutni; kiknek legokosabb 3113 24 | száraz ember, szüntelen előregörbült nyakkal; feje untalan mozog, 3114 33 | volt bedöntve; a győztesen előrehaladó birodalmi seregek a badeni 3115 34 | tábortól, a hegyi ösvényeken előrehaladva szótlanul.~Végre megtöré 3116 13 | üggyel-bajjal bírtak egymástól előrehatolni, ha egy-egy elakadt vagy 3117 29 | mint juthasson a székéhez, előrekiálta:~– Engedjék ezt a két urat 3118 14 | Ghyka hercegnek egy futárt előreküldeni, ki nejének hírül adja, 3119 17 | kik a tanácsházban bölcs előrelátással a szökevény asszony kiadatását 3120 25 | a szpáhikra, s magam jól előrelovagoltam. Egy szorosútnál a szpáhiknak 3121 14 | gondolatjában, s most már csak előremenni volt idő.~Egy órával elébb 3122 4 | kocsizott hazafelé.~– Tehát előrement? Lássuk, mit írnak?~Legelső 3123 13 | egybe, s sebesen látszottak előrerohanni e nehézkes, idomtalan lőszerekkel. 3124 34 | kiverjék őket a faluból, s előrerohanva, nemsokára vad viadal közt 3125 13 | választanók inkább a halált előretörve, mint a halált futás közben?~– 3126 El | balsorsban bölcs, diadalban előrevigyázó férfi, ki barátjai és ellenségei 3127 13 | hadoszlop látszott sebesen előrohanni: Toggendorf vértesei s Petneházy 3128 25 | egyszerre minden oldalról előrohant, körülfogá a meglepett martalócokat, 3129 6 | a Körös túlsó oldaláról előrontanak a báródsági nemesség bandériumai, 3130 13 | ordításától, kik elfoglalva az elősáncokat, feltűzték azokra félholdas 3131 21 | mely azokat a szökésben elősegíthetné? De ki gondolt volna arra, 3132 4 | vagy sebesítve!~A borbély elősietett a kötelékekkel, a megvágott 3133 4 | herceg szédülve rogyott elősiető csatlósai vállára, kik őt 3134 15 | udvarhölgyeit kiáltá, kik e szóra elősietve, felkarolák az elalélt hölgyet, 3135 3 | el az étekfogatok hosszas elősorolását, mely mind az éhes, mind 3136 33 | magától a természettől különös előszeretettel alkotva; az óriási bérctömegek 3137 31 | hatalom, bátorság nimbusza eloszlott önhite körül; látta, hogy 3138 El | Előszó~Olvasóközönségem iránti 3139 16 | állunk, – vagy pedig Olaj bég előszobája?~Az urak mélységesen hallgattak. 3140 15 | átlépkedve, egy tornácon és egy előszobán kellett keresztülhatolnia, 3141 24 | mellékajtó szőnyegének elvontával előszólított a főcsausz. Közöttük legelöl 3142 23 | távozott. A többi urak pedig eloszolván, ki-ki felfegyverzé a maga 3143 25 | albán lovagjait Feriz bég, elosztá őket négy csapatra, parancsot 3144 7 | maguk után csalják, a többi elosztott népség a védtelen maradt 3145 13 | halált maga előtt, s nem hagy élőt maga után. – Az ostromlók 3146 8 | ezalatt egyet került, s előtalálta a dragonyosokat, kik egész 3147 34 | megyek veletek.~Ezenben előtámadt Thököly hada Zernyesten 3148 3 | véghezmennek, maradjunk mi az előteremben, s kövessük el azt az indiszkréciót, 3149 25 | követelé a szpáhik megölőinek előteremtését. A fejedelem kutatta, kerestette 3150 29 | szamosújvári országgyűlésen előterjeszti a megkezdendő harcot.)~Éppen 3151 14 | az út, mindig újra látta előtűnni, s úgy tetszék neki, mintha 3152 3 | ha a jövendő e kedvező elővéleményemet igazolni fogja. Kegyelmednek 3153 21 | nem sikerül a szép szó, előveszem a fenyegetést, s ha minden 3154 33 | szellemét, de aligha bölcs elővigyázatát. Azon hírre, hogy a tatár 3155 33 | Távol a kékülő erdők közül elővillannak Éden város fehér, tetőtlen 3156 6 | felhajítok, kapd el.~Ezzel elővont egy kerek pergamengöngyöleget, 3157 21 | kis elefántcsont keresztet elővonva, elkezde imádkozni.~Azraële 3158 6 | minél előbb áteshetni ez előzményen.~Ez idő alatt Raining meg 3159 17 | vállaira omló fekete fürtökkel, elpiruló arccal, félénken mosolygó 3160 3 | Feriz bég arca egyszerre elpirult, gondolni sem lehetett: 3161 8 | tizenhatezer emberrel, Kolozsvárt elpusztította, ezóta Enyed felé jár.~Nosza 3162 29 | elébb sok lengyel várost elpusztítva, később a megsegített kozákoknak 3163 6 | vár! Mind nincsenek azok elpusztulva. Van ott ágyú is elég. Hát 3164 17 | drága szép idők, midőn egy elrabolt leányért az egész falu felzendült, 3165 6 | éjszaka, s hogy Haly basa elrabolta menyasszonyát.~A vőlegény 3166 7 | válik, s mely mindenkire elragad, aki csak közelít hozzá. 3167 13 | diadalt vetélytársa elől elragadni.~Így jött össze a két tábor 3168 3 | szavain, a szép ifjú azzal az elragadó impertinenciával, mellyel 3169 11 | hogy az még Hasszánra is elragadt. – Mondsza, merre látod 3170 13 | vakmerő követet, de mamelukjai elragadták azt előle, azzal vigasztalva, 3171 9 | látmányt, nem tarthatva magát elragadtatásában, s nemsokára százával siettek 3172 3 | neki.~A jó öregúr egészen elragadtatva az ifjúnak e patriarkális 3173 21 | százszor, könnyező arcát elrejté bele, s ájultan rogyott 3174 25 | s azokat marokra fogva, elrejték magok mögé tett kezeikben.~ 3175 3 | szépsége árnyában akarná elrejteni gyermeteg bájait.~A lakoma 3176 21 | csatlakozni, s szót fogadva, elrejtőztek lovaikkal együtt a magas 3177 7 | ti két-kétszáz emberével elrejtőztök a Magyargorbó, Vista és 3178 9 | perzsa szőnyegek között, elrejtőzve s nagyot nevetve, ha rátalált 3179 10 | felejtkezzél, hogy hölgyét elrejtsed, mert nem tudod, mi következhetik 3180 21 | mellől.~Feriz nem akarta őt elrémíteni:~– Semmi baj – válaszolt –, 3181 6 | kétségbeesve Haly, kit ezen eseten elrémült népei akaratja ellen ragadtak 3182 3 | volt kétsoros asztalokkal elrendezve.~– Itt fog ülni a menyasszony! 3183 3 | szakácsát, hogy a lakoma ételeit elrendezze: „Mint fog majd Bethlen 3184 21 | lánc? Hisz ha acél volna, elreszelné a másik acél.~Azraële hirtelen 3185 21 | Gellérthegy felé vivő úton elrobogott.~Feriz összefont karokkal 3186 9 | elhervadnak, s még a többit is elrontják. Csecsemőkorukban vásárlom 3187 24 | fenntartsa.~*~– Béldi mindent elrontott a maga ügyében – szólt Kucsuk 3188 24 | benneteket.~S ezzel nagy mérgesen elrúgott a papucsa orrával egy lábaihoz 3189 13 | megszállnak, magukat rögtön elsáncolni. Ott vannak együtt mind 3190 6 | leghihetlenebb merényletekre, elsáncolt földvárairól a bélaborai, 3191 24 | Béldivel jött magyar urak elsápadva, földre zúzva várták a megijesztő 3192 12 | kardját ragadva, sebesen elsietett a berek fái között, még 3193 16 | is megszakítani.~Teleki elsimítá nagy homlokáról üstökét, 3194 18 | hallgat rám Hasszán, s elsőbbséget ad minden barátai felett, 3195 1 | valahol, mert…~Az asszony elsompolygott, kevés idő múlva jött a 3196 4 | hogy szeretne túl lenni az elsőn, hogy minél elébb Thökölyvel 3197 2 | a György volt a családi elsőszülött, kivel nem sok bajunk fog 3198 18 | száját, nehogy egy áruló hang elszabadulhasson abból, amit csak neki kell 3199 24 | terveitek Erdélynek, a portátóli elszakadását, Magyarország meghódítását 3200 33 | voltak, s végre Erdély is elszakadt a portától, s a vele ellenkező 3201 27 | küldeni börtönömbe; örökre elszakítnak tőled, soha, soha, még halálom 3202 34 | kegyelmetek, a török mint elszalad, nem állhatván ki a mi tüzünket, 3203 1 | kacaja és ütlegei között elszaladt, Magyari a magiszternek 3204 22 | fog emlékezni rájok? Hanem elszáll messze, messze, tán ama 3205 12 | szigeteken, s míg százig elszámlálsz, elvagyok a víz alatt, s 3206 29 | jelenés!~– Az is meglehet; az elszámlált urak lelkei bizonyára mind 3207 13 | Hát miért jöttél?~Balló elszánta magát a keserű falatra.~– 3208 6 | kegyelmetek, hogy kezem-lábam elszáradjon? – szólt a rabló ingadozva.~– 3209 7 | legutolsó zsebét is kikutassa, elszedve tőle mindenféle metsző avagy 3210 18 | keblére ölelve, nyugodtan elszenderült.~Az odaliszk könyökére emelkedve 3211 5 | Ne törődjél vele, fiam. Elszenvedheted a hazáért. Engem is megvertek 3212 18 | anya bizonyára nem fogna elszökni gyermeke nélkül.~Ghykáné 3213 1 | Kukta voltál Nagyváradon, de elszöktél egy gazdag zsidó leánnyal, 3214 15 | szerelmes fiaim, avagy elszöktessétek előlem… akkor téged viszlek 3215 17 | valami, ha kiadják; ha pedig elszöktetik, akkor Apafi nyakában marad 3216 27 | orvosságkészítő mozsárban, s maga elszökve a drágaságokkal, Székely 3217 24 | magának Béldi Pál feleletét, s elszörnyedése fokonként láthatóan növekedett 3218 2 | pénzbirtoka, hogy utóbb maga is elszörnyedt bele. Hisz ő egy századrészét 3219 25 | Kolozsvárra szökött.~Feriz bég elszörnyedve lépett be a basához.~– Kegyelmes 3220 21 | kürtszava, mely engem innen elszólít, jelszó lesz neked, hogy 3221 32 | megszánta őt a Mindenható, s elszólítá e siralom völgyéből; elméne 3222 28 | az Istent, lásd az Isten elszomorodik, ha az ártatlanok panaszkodnak.~– 3223 30 | pergamen porrá égett.~– És most elszórom ennek hamvait a semmibe, 3224 17 | széttekinte, s meglátta az elszórt álszakállt, turbánt, a vénség 3225 30 | kihajlott a palota ablakán, s elszórta azokat szerteszét a légben; 3226 12 | leggyakorlottabb úszónak is elszorul keble, midőn a hullám ajkához 3227 14 | közül, melyek a bérctetőn elszórva hevertek, s amint a törökök 3228 27 | Zülfikár – bár még azt is eltagadnád, hogy ezt a levelet te írtad 3229 24 | úgy levonja, hogy szemeit eltakarják, majd felrántja, hogy homloka 3230 3 | történik, hogy a sebeket eltakarjuk vele, miket a csatában kapott.~ 3231 25 | Feriz bég csapata az Élesdet eltakaró hegyoldalt elérte. A szpáhik 3232 7 | egy hatfontos ágyúgolyót eltakart markában. Tagjait mindig 3233 16 | félrefordult trónjában, s eltakarta arcát, könyörögve:~– Ne 3234 1 | járók köszöntési módjából eltalálni, melyik hitfelekezethez 3235 32 | bocsásson meg neki, szegény eltántorodott bűnösnek, s nézzen le rá 3236 13 | kettőt, hármat, ami napokig eltart, s azt sem lehet addig elkezdeni, 3237 16 | letörlé könnyeit arcáról, eltávolítá magától nejét és leányát, 3238 17 | Olaj bég szerette volna őt eltávolítani.~– Szólhatsz előttem, derék 3239 16 | szabadítani.~Midőn minden hölgy eltávozék, s Béldiné szemeivel inte 3240 14 | sietett rögtön tudósítani az eltávozottak nejeit, hogy ha hallani 3241 24 | basa fiához, a dívánból eltávoztában –, én egészen lemondok a 3242 24 | A fejedelem követeinek eltávoztával rögtön hívatta a nagyvezér 3243 29 | fejedelemasszony szobáiba eltávozván, rögtön hívatá maga eleibe 3244 21 | ágyúlövés.~Feriz bég először éltében rendült össze ágyúlövés 3245 7 | valaha, hogy egy időben éltek olyan emberek, akiket mártíroknak 3246 33 | nem kelnek ki galambok; – eltemettétek jó barátaitokat, hogy szolgálhassatok 3247 34 | történetünkben, azt mind szépen eltemettük: a kedves lyánkák, a deli 3248 2 | veréblakta nádtetejű félszerbe eltenni, hanem jóravaló aklot és 3249 27 | valami halálos ónszín kezde elterjedni, alig látta már, akivel 3250 20 | tetszelgő mosolygás látszott elterülni arcán:~– Bocsásd be őket, 3251 26 | estvét, kapitány – szólt az éltesebb török, beköszöntve a várnagyhoz; 3252 26 | mozlemin férfit, kiknek egyike éltesebbnek látszott, napsütötte arca 3253 El | is, s fel tudott áldozni éltet és családot egy eszme vaskövetkezetességének…~ 3254 19 | a szerelemért föláldozá éltét.~– De ily kínosan egy sem, 3255 29 | ki? Azt érezni, hogy azon éltető elem, mely eddig kenyerünket 3256 31 | mint aminővel az imént őt éltették, az arcoknak egészen más 3257 4 | fölkelt-e már?~A csatlós újra eltevé a leveleket, s nagy morogva 3258 6 | Hát aki arra megy, könnyen eltévedhet, aki erre indul, belefúlhat 3259 21 | gondolat: hogy azon nő, kit éltével szabadít meg, annak kedvese, 3260 34 | elesék Balacsán, s nemsokára eltikkadtan érkezék hozzá Magni tábornok, 3261 14 | támadt e hangyákat ott alant eltiporhatni.~– Ti üldözni akarjátok 3262 19 | gondolatjai elől akarná eltisztítani a gyűlöngő felhőket, végigsimítá 3263 12 | sokan vesztették előtted éltöket.~– Hogy sokan meghaltak 3264 22 | szőnyegekkel; a repülő illat eltölté az egész levegőt.~Ekkor 3265 22 | édesen. A repülő olajtól eltöltött levegő maga is meggyulladt, 3266 22 | bűnök tanyáját és a vétkezőt eltörölte a láng; nem maradt egyéb 3267 20 | felvillanyozták Hasszán eltompult kedélyét, valami hiú, tetszelgő 3268 34 | hirtelen levágott fákkal eltorlaszolta a szorost, s felvonult a 3269 30 | minden újabb mondatnál jobban eltorzítá; az utolsó szóknál fanatikus 3270 24 | egykor mint boldog családapák éltünk ősi tűzhelyeink mellett, 3271 8 | Gergely, észrevéve foglyai eltűnését, rendkívül megijedt, elgondolva, 3272 3 | kit azután karöltve látott eltűnni Flórával együtt egy ablakmélyedésbe, 3273 3 | szemsugárival lassanként elüldözé arról a mosolyt, a lyánka 3274 1 | babonáit. Egész éjszakákat elült ott a torony tetején, mikor 3275 12 | s az kihallgatás nélkül elütteté fejeiket.~– S mi volt azon 3276 14 | megállani. Jól tennétek, ha elutaznátok Lengyelországba.~– S gondolod, 3277 30 | odafenn, ha majd nemsokára elutaztok.~Jelen voltak pedig Musztafán 3278 25 | énnekem a fejedelmet vagy elűzd, vagy fogva elhozd, amikor 3279 24 | mint hazafiak. Hazánkból elűzeténk, nem mint bűnösök, nem mint 3280 24 | egyszer-másszor Erdélyből elűzetve, a portára futottak, rimánkodni, 3281 34 | menekült főnemes, kit a vajda elűzött, s ki most saját költségén 3282 24 | esküt, nem azok, kiket ti elűztetek: nagyravágyó terveitek Erdélynek, 3283 6 | felkapaszkodva, a jancsárokat elűzze a karfáktól; tízen, húszan 3284 24 | azért, hogy egy bitorlót elűzzek, nem fogok százat vinni 3285 13 | azok elől minden oldalról elvágják a menekülhetést; de Hasszán 3286 13 | keresztyén gyalogság útját elvágták a sáncoktól Kucsuk basa 3287 12 | míg százig elszámlálsz, elvagyok a víz alatt, s látok benne, 3288 19 | megszabadítandó nő ugyanaz, ki elválásuknak oka volt.~Aranka összevissza 3289 13 | egymás segélyére legyen, s elválasztá az apát a fiútól. Azok engedelmeskedtek. 3290 18 | gyermekét nem fogják tőle elválasztani.~Olaj bég összehajtá száraz 3291 18 | akarsz csinálni egyből, elválasztod egymástól foglyaidat, hogy 3292 24 | ígért Csákynak, ha Bélditől elválik, sőt meg is ajándékozá a 3293 22 | hogy midőn lelke ifjától elvált, azt mondá neki:~„Ha kioszkodba 3294 34 | ért, s ott kezet szorítva, elváltak egymástól, és eltávoztak 3295 29 | miután kegyes énekléseiket elvégezék, kapcsos zsoltáraikat betéve, 3296 17 | nagy pohárcsörgés között elvégezték, hogy amint Erdélyből kiértem, 3297 25 | tüzedet, rövideden majd elvégzem én azt, csak bízd reám.~ 3298 18 | gondjuk. A paradicsomban elvégzik az ő kötelességeiket a hurik, 3299 1 | futottam el onnan. Végre elvégződött az ének és az orgonaszó; 3300 3 | gyermeteg bájait.~A lakoma elvégződvén, Thököly udvarias nyájassággal 3301 6 | apja beleegyezett, hogy azt elvehesse, gyakorta lejárt hozzá Szatmárból – 3302 2 | a nyakát megveregetni, s elvenné a kis Marika kezéből a nyújtott 3303 18 | megőrizhetnéd e nőt, ha gyermekét elvennéd tőle, s külön záratnád el. 3304 13 | dobogni, és tudott elvérzeni.~Elvérzenek egyenként. Lehajtja szép 3305 13 | tudott dobogni, és tudott elvérzeni.~Elvérzenek egyenként. Lehajtja 3306 29 | naszádon; de a földrengésnél elvesz minden bátorság a szívből, 3307 24 | sebes léptekkel rohan az elveszésnek; siessetek azt megmenteni.~ 3308 14 | karjukon mennek végig az utcán, elveszi tőlük a gyermeket, s ölében 3309 27 | tudja, lesz-e majd sikere. Elveszik a pokol pozdorjái, s semmit 3310 8 | nyargaltak elé hátra. Ebéni elveszítette a fejét.~Szerencséjére odaérkezék 3311 12 | megrettenni látsz, hagyj elvesznem.~– Nem, nem cselekszem azt. 3312 21 | ágyúk.~– Nem, nem szabad elvesznünk – kiálta akkor a delnő, 3313 21 | szemeivel a sötétségben elvesző csónakot iparkodott még 3314 30 | vakmerő hangon kiálta:~– Elveszted e harcot, amelyet most kezdesz, 3315 4 | harcolnál, mert emiatt sok erőt elvesztegetsz, s közelebb bocsátod ellenfeledet 3316 17 | megtört büszke alakja, szemei elveszték vad villogásukat, arca átszelídült, 3317 12 | is. Úgyis, ha uram kegyét elvesztém, minek nekem akkor az élet?~ 3318 19 | valamely főúrnak kellett elvesztenie, azt mondá, hogy majd mindjárt 3319 24 | célozzák, s mindkettőnek elvesztését vonandják maguk után. Mire 3320 33 | tudósítva vezérek elestéről, elvesztett csatákról, szorongatott 3321 25 | hogy kövesse.~– Sok pénzt elvesztettem a kockán Sztambulban, Zülfikár, 3322 16 | csak egy csapást mérni, elvesztve egy napon férjét, hazáját, 3323 16 | vegyük ki kezeik közül; ha elveszünk, áldás rajtunk: de e helyen, 3324 30 | ki ne húzhassam azt, és elvetettem. Ők megölték azokat, akiket 3325 6 | látja a halált!), azzal elveti kardja hüvelyét, s egyedül 3326 8 | zsákmányt, minden rabot elvettek a kezünk közül; ez a kálvinista 3327 32 | kell meghalnom. Mindenemet elvették már. Esztendeje, hogy egy 3328 27 | hova menjünk. Mindenünket elvevék. Bethleni jószágunk Bethlen 3329 28 | foglyainak megengedé a szabad lég élvezését.~Szép őszi reggel volt; 3330 6 | Ez megtörténvén, szépen elvezeté az urakat a mocsáron keresztül, 3331 11 | meg.~Minden gyönyört, futó élvezetet lehel; az egész paradicsom 3332 3 | e büszke szemöldök, ez élvezetígérő ajkak.~A vendégsereg közt 3333 14 | Jámbor székelyek, oláhok elvezetnek erdők, hegyek között egész 3334 16 | magát a teremőrök által elvezettetni.~A férfiak leverten, szomorúan 3335 32 | nimfomániának, midőn az élvezni erőtlen vágy kínzó óhajtással 3336 9 | megtetszeni neki, remélve, hogy az elviendi őket onnan, s gyöngyöket 3337 5 | a levélben, s aztán maga elviheti.~– De hátha nem fogadnak 3338 2 | báránybőr süveget évekig elviselt, s drága ló volt alatta, 3339 7 | hogy hozzájuk folyamodjunk, elvisszük őket magunkkal, hogy segítsenek 3340 6 | Lászlót kedvesével együtt elvitték a rékasi sírboltba, s ott 3341 26 | leteltével őt ismét, ahogy elvittem, visszahozom.~A kapitány 3342 10 | miatt, mint a virág, melytől elvonták a napot; vagy ha fájdalma 3343 24 | egy mellékajtó szőnyegének elvontával előszólított a főcsausz. 3344 17 | sátorod előtt harsogó zenével elvonul?~Éppen akkor egy tábori 3345 14 | volna rossz, ha egy időre elvonulnának kegyelmetek valamerre innen, 3346 26 | szólott közbe Kucsuk basa, elvonva Béldinét börtönének ablakától, 3347 10 | gazdája félúton elfogta, s elzárá. Mi történt? A leány elhervadt, 3348 34 | közelített, Heiszler hirtelen elzáratá a szorosokat, három ezredet 3349 6 | akik közte és a basa között elzárják az utat, s a török lekötve 3350 26 | egybeölelte. A hideg vas elzárta kebleiket egymástól. A síró 3351 13 | harcsoraiknak. A futó gyalogok elzárták az utat saját, segítségökre 3352 3 | hangzó páros nevetés hangja elzavarta az ő arcáról a mosolyt, 3353 9 | vásárra jött vendéget, tiszta email szemeivel s korallpiros 3354 18 | hogy mindazok közt, akik emberarcot viselnek, csak egy van, 3355 15 | kezdé hinni, hogy Olaj béget emberbaráti kedvében találta.~– Tudtam, 3356 6 | célozok is, beletalál az emberbe.~– Jól van, jól, Kökényesdi 3357 9 | örüljenek neki.~Míg az érdemes embercsiszár ily nemes hévvel ömlengett, 3358 7 | nem barát, mert ha Isten embere volnál, nem bírnál Kökényesdivel 3359 23 | veszedelmük, mint ha nagy embereik vannak.~Némely ember hadvezéri 3360 8 | csizmadiacéh, s lesámfáztak embereimből húszat, fut mindenki eszeveszetten, 3361 6 | van, s oda kimegyünk az embereimmel, s csinálunk magunk egy 3362 El | János mond, elég e kornak és embereinek – ha nem mentségére, de 3363 1 | legkevésbé pedig az olyantól, aki emberekben lakik. Ha tehát valahol 3364 1 | rossz lelkeket nemcsak az emberekből, hanem az országból is ki 3365 11 | vannak fedve, s a fákon emberekhez szoktatott madársereg fészkel; 3366 16 | észrevéve, hogy itt alázatos emberekkel van dolga, egyet ránta kabátján 3367 32 | halálos elmeháborodásnak öreg embereknél, elkezde azon nemébe jutni 3368 10 | mindenféle asszonytartó emberekre nézve, mint a himlő és a 3369 6 | Magiszter Szénási olyan emberektől, kik már Kökényesdit ismerték, 3370 22 | sem gondolt.~– Csakhogy emberélet nem veszett ott – mondák 3371 34 | Többé nem. Legkedvesebb emberem, akire rábíztam, hogy viselje 3372 13 | Keresztülterelték a moldovánok hatezer emberét is, s felállíták egy emelkedettebb 3373 9 | neked való az.~– Mit? Te emberfejű kutya! Azt hiszed, koldussal 3374 15 | kapui fölé mindennap friss emberfők szoktak kiszegezve lenni, 3375 17 | reárohantak, kíséretét az utolsó emberig leapríták, s a hercegnő 3376 7 | legtávolabb vidékekről a szenvedő emberiség, sánta, inaszakadt tagú 3377 15 | országos kérdésekről tudni ez emberiséget érdeklő ügyben.~Mit tegyen? 3378 16 | minden szánalom, minden emberiségi tekintet elenyészik, csak 3379 9 | Hadzsi Baba hajójához.~Az emberkalmár észrevéve a közeledő díszsajkát, 3380 9 | közepét, melynek partjait embermagasságnyi dudva lepi, s amely házak 3381 6 | lesz több tizenhét száz embernél.~– Azért egyezett hát bele 3382 21 | Tudod, Thököly, a török emberségre én nem sokat adok, s elkészültem 3383 12 | ott a füzek közül? Mintha emberszava volna a csalogánynak, hogy 3384 28 | felvinni a bástyára. A porkoláb emberszeretetéből történt, hogy foglyainak 3385 7 | előtt nekünk ezerhatszáz emberünk van, annak mind enni-innivaló 3386 14 | ki viselte azt? ki ivott emebből? honnan került oda? hol 3387 3 | bársonyfekete fürtei szépségét emelék a közé fonott igazgyöngy 3388 9 | elpusztult telek, alig van egypár emeletes ház az egész piacon, valami 3389 3 | kösöntyűkkel ékes úri hölgyeket emelgetének ki ezüst zsinóros hajdúk; 3390 7 | hogy az alant levők fel ne emelhessék.~Magyari uram is csaknem 3391 13 | Egy-egy meglőtt paripa emeli még végerővel fejét a búcsúzó 3392 9 | felett mint országos oltárok emelik magasra karcsú tornyaikat 3393 18 | szökött fel helyéből, térdre emelkedék, oly tiszta, oly boldog 3394 33 | dombról végignézte, melyek emelkedett szabad téren álltak előtte, 3395 13 | emberét is, s felállíták egy emelkedettebb helyre népet ijeszteni. 3396 33 | tág öblöt kerítnek körüle, emelkedik ki egy gömbölyű domb: – 3397 9 | emitt jótékony épületek emelkednek nagy betűkkel homlokaikon: 3398 34 | csillagos égre nagy méltóságosan emelkedtek az óriási havasok, melyek 3399 9 | víztömegeiket a medencét emelő márványnimfák tagjaira, 3400 24 | magáéra. Én igazságot kérni emeltem föl fejemet, s nem egyik 3401 20 | megmenekült, akkor Hasszánnak emelteték az, és annak, aki megszabadítá.~… 3402 8 | egyenként fel lehet őket emészteni. Legelső dolog azonban e 3403 25 | azon nemkérődző állatokat emésztő hitetlenekre, akik nekem 3404 8 | kegyelmetek német katonasága emezekkel össze talál jönni, hamar 3405 9 | nekem minden igazhívő sah, emír és kán előtt hitelem? Nem 3406 10 | derék vitézt hallottam őt emlegetni.~– És a hölgydandárnak, 3407 22 | a vízen keresztül, s ez emlék megújult szívében.~A Margitsziget 3408 18 | férjére gondolt és atyjára, emlékébe hozá barátai vigasztalásait, 3409 26 | örökké égő sugárt, mely emlékéből, mely álmaiból soha ki nem 3410 22 | termekben volt, bűn és undor emlékét hozta szívébe, itt egy titkos 3411 19 | hogy zárjel közé tette), ha emlékezel még e szóra, most bizonyítsd 3412 17 | hű Hiasszár történetére emlékezel-e, kire rábízta Ajász, hogy 3413 17 | lefejezteté.~– Hm. Erre emlékezem, szomorú történet volt.~– 3414 22 | helyen szívében: egyik az emlékezet, másik a képzeleté.~Eszébe 3415 20 | látszottak közülök, nem emlékezett rá, hogy valaha találkozott 3416 11 | rajtad máskor is megtörtént. Emlékezhetel rá, midőn Erdélyből kifutottál, 3417 6 | Tíz ember kell egyikünkre! Emlékezhetnek rá kegyelmetek, mikor egy 3418 1 | ijesztgetni?~– Lehet elég ok. Nem emlékezik-e kegyelmed a múlt évre, amidőn 3419 9 | közöttük, aki édesanyjára emlékeznék, legkisebb gyermekkoruktól 3420 6 | öt halomra Atyás mellett emlékeznek-e kegyelmetek? Mink raktuk 3421 24 | magunkét, hanem az, hogy emlékeztessük őt a magáéra. Én igazságot 3422 32 | bolondságon töri a fejét; emlékezteté első feleségére, kinek jóságát, 3423 23 | annak sajgása csak örök emlékeztetés volt a visszatorlásra, s 3424 3 | mirtuszerdők istennőire emlékeztető nagy fekete szemeiben egy 3425 26 | öreg. Mindezekre ekképp emlékezve egy kérésem van hozzád, 3426 3 | mosolyt, a lyánka lesüté szép emlényszemeit, de azért érzé e forró tekintetet 3427 9 | kit büszkén, kit szeretve említ minden magyar, s nem tartja 3428 6 | eset közül csak egypárt említek meg. Egy napon megjelenik 3429 5 | iparkodjék ki Erdélyből sietve. Említse meg neki, hogy a kolozsvári 3430 21 | vár reátok egy rabszolgám, említsétek nevemet, s át fogja adni 3431 1 | ellenségem minő vermet ás énalám, hogy benne elejtsen! Az 3432 13 | benneteket, ha ti elesnétek énáltalam: hát dicsőség volna-e az? 3433 12 | környékben, s az imámok éji éneke rezgett a táborokban.~Hasszán 3434 12 | vevéd észre.~– A bülbül nem énekel szebben.~– Hallottál talán 3435 3 | sok versbe szedett harcot, énekelj helyette valamit a mi költőnktől 3436 13 | menjenek fel a tornyokba, s énekeljék a csatában meghalók énekét. 3437 9 | olcsó, s felszólítá, hogy énekeljen előtte egy dalt, ha tud.~– 3438 13 | virágát, a janicsárokat.~– Énekeljetek Allahnak dicsőítő dalt! 3439 9 | táncolt, lágy zengzetű dalt énekelve hozzá, egy más csoport hintázta 3440 12 | százfejű Rok fogai közé?~– Ez énekes tán egy volna azon tündérek 3441 11 | mint danolnak! Mik a ti énekeseitek, táncosaitok, hideg északon 3442 19 | számára, borról, virágokról és énekesekről is gondoskodva; te hozd 3443 3 | szőlőnedvtől, hátrafordult az énekeshez, s odainté, megszólítva 3444 3 | a verset, s odanyújtá az énekesnek. Az emberek megtaszíták 3445 12 | mögött állani.~– Kárhozat az énekesre odaát! Dalára figyelve, 3446 9 | melyben estenkint pokoli énekkel vannak a békák, … ami azon 3447 29 | főbejárás előtt, s miután kegyes énekléseiket elvégezék, kapcsos zsoltáraikat 3448 12 | tengercsodák palotái vannak, s énekléseikkel odacsalják a hajósokat a 3449 7 | lesz adva, aki a zsoltárok éneklésére fog tanítani.~A rabló fogait 3450 10 | megismerte benne az odaliszk éneklését, s elhallgatta azt sokáig, 3451 1 | énekelnek, s midőn vége az éneklésnek, egy kísértet felmegy a 3452 12 | folyamokon keresztül, csalogatva éneklő tündérek által. Hasszán 3453 33 | az igaz emberek sírjain. Énekszóval fogadtátok, aki megrontott 3454 7 | fegyver nélkül.~– Te jössz énellenem baltával, fokossal, én pedig 3455 21 | rebegte:~– Te meghalnál énelőttem!~– Úgy van a jövendőkben 3456 14 | érte. Álmodj édesen. Álmodj énfelőlem.~A férj hízelegve csókolá 3457 11 | cselekedni, ha e némbernek nem engeded, hogy e férfiakat fátyolozatlan 3458 1 | ahhoz egy hétre szívesen engedek a kegyelmed kívánatának.~ 3459 15 | együgyű ember, hogy e túlságos engedékenység meg ne döbbentette volna; 3460 5 | meghagyásból.~– Innen pedig az én engedelmem nélkül fel nem szabad kelni – 3461 31 | bocsánatot kérnem – szólt Apafi engedelmes hangon.~– Korántsem, nagyságos 3462 9 | magáról leplét. Az rögtön engedelmeskedék, s felállva, végigbocsátá 3463 12 | többiek között: ha pedig engedelmeskedel, gazdaggá teszlek egész 3464 5 | Béke azokkal, akik Istennek engedelmeskednek stb.”~A szegény Csereit, 3465 13 | elválasztá az apát a fiútól. Azok engedelmeskedtek. Kucsuk takarodót fúvatott, 3466 5 | eláshatnék a föld alá.~– Engedelmet…~– Takarodjék kegyelmed 3467 31 | jó előjelt vélt látni ez engedélyben; a török hadvezérek e pontban 3468 31 | erdélyi rendek is megkapták az engedélyt hadaikkal Magyarországra 3469 15 | bántsd, édes fiam! Meg nem engedem, hogy kezet csókolj! – kiálta 3470 24 | reszketeg hadonázása nem engedének egyebet gyaníttatni a törökül 3471 2 | család tekintélye meg nem engedheté, hogy úri bátyja udvarában 3472 15 | kezdék locsolni.~– Meg nem engedhetem, hogy házamba bevigyék! – 3473 31 | hogysem azon gyalázatot meg engedjem történni, hogy az én sátoromon 3474 3 | szakácsokat dicsérjük meg érte, s engedjük el az étekfogatok hosszas 3475 13 | tinektek azt kérni, hogy engedjünk le az adóból?~– Kegyelmes 3476 11 | mozdulatot, fülei egy sóhajt nem engednek elveszni abból, amit Azraële 3477 6 | másnak bizonnyal le nem engednék egy forintot. Tőle elfogadom 3478 31 | minden kényszerűségnek engedő: egy óra múlva nem volna 3479 33 | meg minden oldalról; ezek engedték őket szépen egész puskáik 3480 11 | Engedj meg neki, uram – engesztelé őt Azraële. – Meg volt bűvölve, 3481 34 | szólt többet.~Később azonban engesztelésül utána ment a vezér, s latinul 3482 25 | kitisztított, s odanyújtá engesztelő ábrázattal a töröknek, tudván, 3483 21 | Azraële! – szólt Hasszán engesztelőleg. – Ne haragudjál rám, ne 3484 34 | táborban levő hadak, sem enni-, sem innivalójuk nem hiányzott, 3485 7 | emberünk van, annak mind enni-innivaló kell, mert éhen-szomjan 3486 16 | kíméletre bírná. Csupán ennyit kért ő, de többet kérünk 3487 1 | orrlikaikból égő tűz lövell énreám, az én lábaim meg vagynak 3488 19 | Gergely, Gergely, ne tréfálj énvelem. Én vagyok a szakács, s 3489 8 | Kolozsvárt elpusztította, ezóta Enyed felé jár.~Nosza ezeknek 3490 11 | eunuch lovászod, ki utánad Enyeden maradt, s mostanában megérkezve, 3491 1 | brassai vargák és timárok s az enyedi diákok, és vagynak, kikre 3492 11 | kebelből, mely andalít, enyeleg, tündérálomba ringat édességével, 3493 3 | kivel játszani, tréfálni, enyelegni szokás, anélkül hogy félni 3494 3 | mosoly el nem fogy soha, enyelegve majd egyik, majd másik társnéja 3495 12 | látja azt, a habok moraja enyészetesen zúg fülébe, de ő nem hallja 3496 16 | gondunk legyen rá, hogy el ne enyésztessük. A hatalom, mely felettünk 3497 28 | letörölje, hogy szomját enyhíteni egy pohár vizet nyújtson 3498 10 | dalnoka az édes csalogány, az enyimé a harci tárogató; a ti szerelmetek 3499 34 | szólt keserűen Feriz – az enyimekhez képest? A tied csak a dicsszomj, 3500 28 | környezé, kiket magamban enyimeknek nevezék, egyenként elmúlnak 3501 1 | hívei kevésbé toleránsak az enyimeknél – szólt a pópa.~– A nyakukban 3502 12 | derekát; dobogó szívét az enyimhez szorítni, és ajkaimat az 3503 3 | megelégelhetné ráadásul az enyimmel, s ne törekednék minden 3504 34 | Ilonám nevének, mint ő az enyimnek. Mikor mindenki elveté már 3505 29 | ki nagyságod bizton: az enyimre… Hisz én vagyok minden rossznak 3506 9 | húrjain, mint szellő az eolhárfán; s elkezde énekelni a legcsengőbb, 3507 10 | távol van innen, és az után eped gyermeksége óta; – midőn 3508 20 | várakozik, akik kihallgatásra epednek, sokan ajándékot hoztak, 3509 26 | közelebb legyen, s édes, epedő hangon szólt a lyányhoz:~– 3510 3 | arcod színéből látom, hogy epekiömlésekben szenvedsz, nem tartod a 3511 24 | harag, betegséggé vált epéskedés, ha szól, fekete fogait