Jókai Mór Török világ Magyarországon Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
5524 13 | halált maga előtt, s nem hagy élőt maga után. – Az ostromlók 5525 11 | fel, melyet betöltetlenül hágy? Tudhatja-e e szemfényvesztő 5526 7 | lélekben, testben kiépülve hagyák el a boldog forrást. Ott 5527 17 | ágyúkat, miket Montecuculi ott hagyand; egyszersmind nagy piacot 5528 7 | pénzre rávezesselek, s menten hagyandjátok a szegény asszonynépet, 5529 17 | drága szövetekkel, helyet hagyatva csupán azon zászlóknak, 5530 5 | érzi magát, a szobát sem hagyhatja el, tagjait valami tolvajláz 5531 7 | bízva.~– Gondolja meg…~– Hagyhatnám-e jobb helyen, mint azon falak 5532 19 | bennök becsületérzés, ne hagyják a béget erre a griffmadárra 5533 31 | nemhogy hadaim generálisát ki hagyjam innen húzni!~A defterdár 5534 25 | találkoztatok-e Feriz béggel; ti hagyjatok rá mindent, s akkor ő menten 5535 25 | ez napon Élesd alatt? Ti hagyjátok rá, hogy ott voltatok. Végre 5536 6 | tradíciót, hogy soha el ne hagyjon egy várost, melyet elfoglalt, 5537 17 | függesztve: Feriz bég emlékezék hagymáza tisztább perceiből e szemekre, 5538 29 | éber képpel, minőket csak hagymázbeteg beszélhet. Azt mondá, hogy 5539 2 | csillag volna a homlokán, meg hagyná a fejét vakarni, a nyakát 5540 10 | veszve volna is már, el nem hagynák őt soha. És végre, ha a 5541 28 | és sajnálná, hogy el kell hagynia e – szép földet…~Aranka 5542 3 | váltott vele, s elegendő időt hagyván az esküvői előkészületekre, 5543 29 | halálosan találta, a Küprilit a háj fojtotta meg, s a legfiatalabb 5544 12 | egy szálat sem enged jutni hajából, azt hive, hogy aki azzal 5545 23 | Aranka leánya már szép hajadonná serdülve, ő volt apjának 5546 17 | rabszolgák, gyermekek és hajadonok.~Azonban mind e kedves előkészületek 5547 16 | padisahnak eszébe jut őket hajaiknál fogva hurcolni háremeibe!~ 5548 1 | ott most énekelnek. Nekem hajam szálai borzadtak; most sem 5549 1 | kályhafűtője. Eressze el a hajamat, nagytiszteletű uram.~Az 5550 12 | együtt a víz színére, hosszú hajánál fogva megragadva a nőt.~ 5551 21 | őt Sztambulba, annak egy hajaszála sem görbülhet meg.~– Akkor 5552 16 | öreg Bethlenné, galambfehér hajával. Mind az ország legtisztesebb 5553 3 | az opálköves kötőt. Hát a hajba? Hát a nyakra?” Ha azt mind 5554 7 | fenekéig meg nem állsz.~A rabló hajborzadva állt az ablakban. Ami soha 5555 14 | pillanatban, midőn az örvény hajborzasztó meredekéhez ért, kacagva 5556 6 | mindent, ami török volt, hajcsárt és kereskedőt, tevét és 5557 2 | ábécét tanulni gyalog, két hajdú kísérte, hogy a kutyák az 5558 6 | Máriás lobogót egy magas szál hajdúlegény éppen akkor tűzi ki a keleti 5559 21 | kisded ollóval gyönyörű hajfonadékait egyenkint levagdalni. Egyik 5560 21 | Ekkor felszedék a gyönyörű hajfonadékokat, s erős csomókkal egymáshoz 5561 12 | kezével az úszó gyapjas hajfürteibe kapaszkodva, csendesen, 5562 21 | fogva egyik fonadékát.~– Te hajfürteidet akarod levágni? – kérdé 5563 21 | szólt Azraële –, hogy hajfürteink így fognak összevegyülni?~ 5564 17 | leányt, s ujjai annak kígyózó hajfürteivel játszottak.~Yffim bég széles 5565 11 | pusztákon, hogy a repülő hajfürtökben a tépett fellegeket látod, 5566 9 | láttál-e ily gazdag szőke hajfürtöket, csak azt kérdem, hogy született-e 5567 29 | következék, mely a házak tetőit hajigálta le, s a templomokról dobálta 5568 13 | mamelukok köveket, gerendákat hajigálva alá, irtó pusztítást műveltek 5569 6 | kedvese egy fehér kendőt hajíta le hozzá, azt már magasan 5570 12 | rámutatott a helyre.~– Ahová ezt hajítám, éppen ott; ha mindkettőt 5571 34 | amint Norcher generál egy hajítódárdától homlokon találva leesett, 5572 6 | kapupárkányra. A tatár a hajított tárgy után nézve, nem látta 5573 7 | a sok kést és baltát, s hajítsa ki az ablakon.~Magyari uram 5574 14 | lovászát, hogy egy követ hajítson a túlsó hegyoldalba, mely 5575 12 | kapcsolt le karjáról, s a vízbe hajítva azt, rámutatott a helyre.~– 5576 9 | öltözetben, szalagok közé font hajjal, bámészan állt a belépő 5577 29 | az élő fák jobbra-balra hajladozva, koronáikkal csaknem a földet 5578 3 | a népszerű szabadelvűség hajlamát a fajbüszkeség nemes kinyomata 5579 El | ifjú idegen, ki ábrándos hajlammal vonzódék a magyarhoz, s 5580 14 | fölötte szinte egymásra hajlanak.~Itt egy vágtató lovag jött 5581 11 | szemeinek intésében, tagjainak hajlásában, száz égő vágyat gerjeszt 5582 4 | két ujjnyi széles, s oly hajlékony, hogy össze lehetett volna 5583 9 | termetet valaha? – mely hajlik jobbra-balra, mint a bánfa 5584 7 | szakállaikat engedé láttatni. Nagy hajlongások közt szótlanul közeledtek 5585 17 | elkezde mélyen áhítatos hajlongásokat tenni előtte.~– Elhoztad 5586 24 | nagyvezér szavait, s csak egyre hajlongtak, felállt a Küprili, ki egri 5587 6 | lovon ülve látni, szüntelen hajlongva jobbra-balra, s bukdácsolva 5588 17 | zúzmaráz volna rajtok, borzasan hajlottak szemeire, irtóztató turbánjából 5589 6 | Jákóvár! Adorjánvár! Csekevár! Hajnácskő! Vaskő! Kékkő! Bélkő! Oroszlánkő! 5590 6 | többi maradjon otthon, ki Hajnácskőn, ki Baradlán. Ekkor aztán 5591 12 | el soha”.~Negyedik volt hajnalka: „szerelemtől elhervadok”.~ 5592 29 | rettegett fátumot.~Egy nyári hajnalon virradóra, derült éjszaka 5593 3 | csatlósnak, hogy amint a hajnalt pirkadni látja, siessen 5594 9 | a paradicsomot szállító hajóhoz.~Hasszán basa, az akkori 5595 11 | Duna mentében megterhelt hajóitokat, messzehangzó tülökkel tutulva 5596 10 | estéjén Hadzsi Baba kinn ülve hajója orrában s a szép holdvilágban 5597 9 | s átevezett Hadzsi Baba hajójához.~Az emberkalmár észrevéve 5598 13 | hölgyeket vásároltak Hadzsi Baba hajójáról, hogy őrizzék azokat a varázsló 5599 9 | szélében, felcsicsomázá hajóját keleti szőnyegekkel, virágokkal, 5600 6 | fúrtam ki a tiszai muníciós hajók fenekeit, megkínált nagy 5601 21 | az idomtalan nagy török hajókat, miknek vitorlaforgóit csikorgatá 5602 14 | veszve van! – Kétségbeesve hajol ki hintaja ablakán, kiáltva:~– 5603 12 | gallyait látá arca fölé hajolni. Hirtelen megragadta azt 5604 4 | s bár kissé hátra kelle hajolnia az iszonyú csapások rohama 5605 16 | elhalaványult, feje csüggedten hajolt alá, kezeit összekulcsolá.~– 5606 9 | sejthettek volna, hirtelen hajóra rakta áruit, s a Fekete-tengeren 5607 9 | szigetekről került hozzám, egy hajóról, melyet a kapudán basa a 5608 29 | hullámzó tengeren van a hajósnak árboca, melybe kapaszkodjék, 5609 11 | bokrokat.~Ti, emberséges hajósok, kik hosszú sor lovakkal 5610 12 | énekléseikkel odacsalják a hajósokat a százfejű Rok fogai közé?~– 5611 9 | meglátva a felpiperézett hajót, lengő zászlóival, mik az 5612 11 | félreforduljatok, midőn hajótok mellette visz el; szóljatok 5613 9 | egyenkint elmaradoztak a hajótól, ő maga beleült a vezér 5614 3 | melyről hosszú, gazdag, sötét hajsátor omolt alá a vállakra, két 5615 7 | ami nekünk való.~Magyari hajszálait érzé égnek emelkedni, hideg 5616 12 | füzér az odaliszk saját hajszálaival volt átkötve, az azt jelenti „ 5617 31 | sátorában vagyon, ott egy hajszálának sem szabad meggörbülni; 5618 17 | feküdjék. Ha alszik, legyezővel hajt rá hűs levegőt, ha ébred, 5619 17 | földét öntözé, melynek dús hajtásai egy hágcsó alakú támaszon 5620 21 | paliszádok hegyéig, s a legvégső hajtások gyönge zöld venyigéire nem 5621 7 | eltávozott a kolostor alól, hajtasson egyenesen Kolozsvárra, s 5622 14 | helyett, pihenés nélkül hajtatott tovább. Egész éjjel utazva, 5623 3 | járművek az udvarra nem hajtattak, aholott mindjárt a kapubálványnál 5624 15 | fejedelmi palota udvarára hajtatva be, annak lépcsői előtt 5625 25 | kapuból, ki előtt földig hajtják magukat a katonák; a basa 5626 30 | tagadólag inte, s fejét előre hajtogatá, ami török különös szokás 5627 24 | basák tűzbe jött arccal hajtogaták fejeiket, helyeslésül Maurocordato 5628 30 | kivéve belőle a négyrétbe hajtogatott pergament, azt nagy ünnepélyességgel 5629 9 | magát, fejét jobbra-balra hajtogatva, Kínából kerüle hozzám, 5630 34 | helybehagyott, de egy betűt sem hajtott belőlök végre.~Ott igen 5631 8 | nem érteném, amíg idáig hajtottak magukkal, hogy az utat mutassam 5632 22 | ország határáig korbáccsal hajtották, s valahányszor a ló helyett 5633 25 | voltatok kétezeren, akik rajtuk hajtottatok; hanem azokat add elő nekem 5634 23 | szigorú parancsot rögtön hajtsa kegyelmed végre, szentnek 5635 16 | kötözzétek fel egy lóra, s hajtsátok ki a városból.~Ezeknek sem 5636 14 | kérte a kocsist, hogy ne hajtson oly sebesen, s miután az 5637 13 | szoktatott had –; lova mellett hál mindenki, az előőrsök pontosan 5638 14 | arra, hogy a legcsendesebb haladással is elérhessék Erdély határát, 5639 14 | ült, s a kocsisnak gyors haladást parancsolt. A herceg engedé 5640 18 | méltassa; midőn azonban Hasszán háladatosan ölelé meg a béget az adott 5641 3 | mely sem kifogást, sem haladékot nem tűr, kénytelen magát 5642 16 | Sturdza Mária hercegasszonyt haladéktalanul át kell a porta küldöttének 5643 21 | körül, csak tapogatódzva haladhatott a folyosó nedves falához 5644 34 | az éj sötétjében ügetve haladt előre az egész tábor Törcsvár 5645 7 | késő éjszakán megzendült a hálaének a seregeknek urához, mely 5646 1 | szigonnyal vadászták ők maguk a halakat, s hogy fel ne tűnjék a 5647 9 | testamentomot tesz otthon, s hálákat ád az Istennek, ha ismét 5648 18 | előtt, kinek élete az ő halálától függ.~Mária jól tudta azt; 5649 22 | a test remeg, irtózat és halálfélelemtől, egy más lény ismeretlen 5650 17 | nincs minek elveszni. Ők halálfiai. Harmadik a moldován herceg. 5651 21 | odaliszk kezét.~– Mivel hálálhatok meg ennyi jóságot?~– Ne 5652 18 | Azt tudta jól, hogy egy halálítélet már alá van írva, és hogy 5653 16 | tanácsteremben, mintha saját halálítéletükre jöttek volna szavazni.~Szótlanul 5654 1 | levette kalapját, s hosszú hálálkodással közelge feléjök: az oláh 5655 21 | Lengyelországba futni. Ne hálálkodjatok; a pillanat drága. Előre!~ 5656 3 | azonban útközben annyi hálálkodó urambátyám fogta el, hogy 5657 1 | állnak.~Az asszony nagy hálálkodva eltávozott; a két pap hallgatásba 5658 27 | elszakítnak tőled, soha, soha, még halálom órájában sem foglak látni 5659 13 | hivén, hogy az a jancsárok halálordítása, vevé olvasóját övéről, 5660 13 | saját seregeid, melyeknek halálordítását hallod, s a lövések a keresztyének 5661 14 | tetszék a nő előtt, mintha egy halálraítélt nézné siralomháza ablakából 5662 29 | fel.~– Ah! Mi ez? – kérdé halálsápadtan.~– Ez földindulás, asszonyom – 5663 13 | a harckiáltás túldörgi a halálsikolyt, percek múlva a csillagsánc 5664 21 | engem élni látsz, addig a haláltól ne félj. De a halál angyalának 5665 33 | tudták, hogy ha elvesznek is, haláluk nem vezérük gyalázatának, 5666 29 | fekszünk le anélkül, hogy a halálunk óráján mondandó imádságot 5667 10 | nekivágtat a legsötétebb halálveszélynek. Az elbűvölt nők mind vakon 5668 11 | delnő karéjában vár reá a halandók legszebbike, a bűbájos Azraële, 5669 4 | sebforradás látszott a fiatal bég halántéka körül, melyet a turbán tekercse 5670 5 | vér arcába volt tolulva, halántékaiban láthatólag lüktettek az 5671 28 | szorítá Feriz bég kezeit, s hálás tekintetét, könnyező szemeit 5672 6 | mint egy asztag! Hát még a halasi buckákba elásott rakhely, 5673 11 | éjszakában; – ti, békeszerető halászok, kik ezüstös karikát vágtok 5674 1 | én valamennyi kertészt és halászt mind elcsapatok a hivatalából. 5675 13 | hogy a harcot nem lehet halasztani, mert a lovak számára széna 5676 14 | velök marad, s addig húzza, halasztja az időt, míg gondolandja, 5677 17 | nyomott Hasszán homlokára hálateljes arccal, s a függöny mögé 5678 30 | egyszerre elkezdének azok halaványodni, a szultán neve, a veressel 5679 14 | boldog szenvedés kedves halaványságot vont azelőtt oly életvidor 5680 13 | sóhajtások mezeje most. Haldoklók, kínzott tetemek forognak 5681 7 | minden zege-zuga nyavalygó haldoklókkal, s elannyira gyors ezen 5682 28 | virraszt!~Óh, a halál nem a haldoklóra nézve legkeserűbb!~Reggelre 5683 6 | szatmári tisztek többet ne hálhassanak; a házikisasszonyt pedig 5684 3 | csillagom lehull, Mashallah! haljak meg én…”~A vendégek úgy 5685 6 | förödjem, s igazgyöngyön háljak.~– S valóban oly sok kincse 5686 10 | s ha Isten úgy engedi, haljatok meg ott, ahol én.” Óh, uram, 5687 18 | volna, mint arra kérni, hogy haljon meg helyette.~Nyugodt, kiszenvedt 5688 10 | szívszaggató sikoltásokat halla, melyek csak rövid ideig 5689 11 | mint azt a dalt, amit tőlök hallál, s nem menekülhetsz tőle, 5690 21 | mintha közelgő lépteket hallana belülről, és nyöszörgő gyermeksírást.~ 5691 27 | fájlalni, nem tudta, mi baja. Hallása elveszett, enni, inni nem 5692 10 | osztanak-e ők csókok helyett? Hallasz-e éneket, látsz-e táncot vagy 5693 10 | ha bezárt ajtón keresztül hallatja vele szavát, az meg van 5694 6 | minden pusztán tudtak valami hallatlant, valami csodálatost, valami 5695 27 | legkisebb zörejre, mely kívül hallatott, elkezde morogni.~Béldi 5696 25 | zsivaj, veszekedés kezde hallatszani, a mély völgyben lehete 5697 16 | Általános szörnyűködés hangjai hallatszottak mindenfelől.~– Óh, uraim, 5698 23 | voltak, köztük Csáky Lászlót, Haller Jánost, Kapi Györgyöt, s 5699 11 | gondoljatok családaitokra, hallgassatok el; mert soha oly közel 5700 34 | csak a kezével inte, hogy hallgasson el már.~E pillanatban egyszerre 5701 1 | hálálkodva eltávozott; a két pap hallgatásba merülve maradt, a hallott 5702 25 | avagy ha a dolgot csak hallgatással mellőzik is, hogy te rögtön 5703 27 | Küprilit és Maurocordatót, hallgatást parancsolt ebének, s fölkelve 5704 11 | fűzbokrok közül leskelődve hallgatjátok a méla dalt, mit az éj csendes 5705 7 | mintha csak anekdotákat hallgatna.~– Van-e még valami kívánságtok, 5706 4 | mintha önszíve dobogását hallgatná.~Azután feltöré a harmadik 5707 28 | lábainál hever az ifjú, és hallgatnak mind a ketten, csak a szív 5708 31 | ott ülnének mellettem, és hallgatnám, hogy mit beszélnek.~Teleki 5709 9 | csak lassan suttogva; hiába hallgatod, mit beszélnek; örmények 5710 21 | alá, s feszült figyelemmel hallgatódzott, mikor fog éjfélt kiáltani 5711 12 | kinyitja ablakát az éjben, hallgatódzva a bűbájos dalok után – s 5712 8 | bátor védelemre buzdítva hallgatóit.~Ebéni uram csak innen tudá 5713 7 | van szedve arany, ezüst.~A hallgatók iszonyú örömkiáltása helyeslé 5714 12 | előre: – ott ismét megállt, hallgatózott, míg a távozó léptei elhangzának, 5715 5 | ajtóra, ablakokra, ha nem hallgatózott-e valaki?~(Tehát Thököly eltávozta 5716 17 | rejtekéből.~– Óh, uram! rosszul hallgattál szavamra, mellyel előre 5717 33 | szolgálhassatok ellenségeiteknek; hallgattatok a bolondokra, és bíztatok 5718 21 | míg Ferizt megláthatja, s hallhassa ajkáról: jó nő valál! – 5719 27 | hogy az egész társaság hallhatá. – Hát így csalsz te meg 5720 28 | megszoríthatni egymás kezét, hallhatni a kölcsönös vigaszt, beszélhetni 5721 28 | égre emelte némán, s alig hallhatón suttogá:~– Az égben!~A szelíd 5722 29 | szörnyűködését az ajtón keresztül hallhatták, akik ott voltak.~Reggel 5723 7 | rá nem akadnátok. Azt is hallhattátok valaha, hogy egy időben 5724 11 | takarodót fú?~– Én vidám dalokat hallok, miket e lyánkák énekelnek.~ 5725 6 | hitelesek-e az előállított tanúk?~Hallotta-e valaki, hogy valaha Vásárhely 5726 17 | jő; – de az messze van!~– Hallottad-e Ajász basa esetét, Yffim, 5727 33 | s kik, ha puskaropogást hallottak, bedugták füleiket, és szétfutottak, 5728 7 | azt gondolva, hogy nem hallották vendégei, amit mondott, 5729 29 | lelket tőlük.~– Hát azt hallották-e kegyelmetek, hogy Háromszéken 5730 1 | egyenkint eltűntek a temető halmai között. Minket a borzalom 5731 10 | páncélt tevének kebleik halmára, hol csak a szerelemnek 5732 13 | a moldovánok felálltak a halmokra, de eszökben sem volt közelebb 5733 6 | Abból raktuk azt az öt halmot. Ilyen legények vagyunk 5734 28 | lelkem gondolni tud, rájuk halmoznám; de a sors teremtményei 5735 7 | étellel, itallal és virággal halmozza el kegyelt vendégeit.~Páter 5736 14 | sietni akarok. Ha meg kell halnom, inkább keresztyének között 5737 11 | én szeretlek, én élek, én halok érted!?~Ezeket mondva, keblére 5738 14 | szobájából, felkelt, felölté hálóköntösét, s felköltve egy udvarhölgyét, 5739 29 | attól lehete félni, hogy egy halommá dűl.~A fejedelem, nem látva 5740 18 | szemeit, amidőn felnyílt a hálószoba ajtaja, s belépett rajta 5741 17 | tolvajkulcsot szereznek hálószobáidhoz, börtöneidet kiássák, álomport 5742 14 | éjszaka arra ébredt fel, hogy hálószobája ajtaján kocogtatást hallott, 5743 18 | elbocsátá mindkettőt Azraële hálószobájába. Mária tűrt mindent, láncot, 5744 14 | nyílt az ajtó, s kilépett hálószobájából a férj, s bátor, erős hangon 5745 21 | keresztül a szobákon Azraële hálótereméig.~Szökésük percében Azraële 5746 14 | fejedelemnő ijedten tért vissza hálótermébe, s hirtelen összeszedve 5747 30 | fekszem mereven, mint egy halott. Kérlek titeket, méltóságos 5748 33 | megverve nem látott az ellen; a halottaiból feltámadott Feriz bég.~Thököly 5749 13 | vérmezőt, itt és ott keresve halottait, s ahol egyre rátalált, 5750 10 | ifjú lováról, felkeresi a halottakat, kik őmellette küzdve hullottak 5751 1 | tőreikkel, s hasonlatos vagyok a halottakhoz, kiket az éhes fenevadak 5752 13 | ereje kimerült. Négyezer halottat veszte a keresztyén, tizenhatezeret 5753 13 | föld borzalmain. Ha minden halottért lehullana egy csillag, most 5754 4 | idegegysége, duzzadó erek hálózata támadt kiülő vaskemény izmai 5755 3 | a pillangógyűjteményébe hálózni.~Thököly átérté a szavak 5756 29 | nagyobb fia, kik a börtönben haltak meg. Kapi és az ifjú Kornis, 5757 21 | megölnek, őtet is; de együtt halunk meg. És ez megvigasztal.~– 5758 28 | kelle menni.~Napról napra halványabb lőn; ébrenléte alig különbözött 5759 19 | hosszú betegség gyengéd halványságot ada arcának, melyre a visszatért 5760 19 | perc alatt eltűnt a kór halványsárga színe, s szemei villogtak, 5761 6 | közelebb-közelebb nyomul Halyhoz, egyenként lesújtva, akik 5762 6 | nyomában, senki sem mondá Halynak, hogy az kicsoda; de láthatta 5763 19 | Gonosz álmaim voltak ismét, Hamaliel, az álmok angyala jelent 5764 1 | teneked, Ákhábnak főpapja, Hámán örököse, Béliálnak fia, 5765 6 | aranyat ajándékozzon, ami nem hamis.~Ez megtörténvén, szépen 5766 24 | felforgatására koholtattak, hamisaknak és rágalmaknak deklaráljuk…~ 5767 25 | ritka bajszát önelégült hamissággal törölgette kétfelé.~ ~ 5768 1 | a legtetején pedig egy hamuszín pofájú siheder feküdt, összekuporodott 5769 22 | kioszk reggelre már el is hamvadt. Feriz bég addig imádkozott, 5770 30 | És most elszórom ennek hamvait a semmibe, hogy oszoljon 5771 30 | szólt a mufti, s vevén a hamvakat, kihajlott a palota ablakán, 5772 22 | nagy fekete szérű, beomlott hamvakkal. A bűnök tanyáját és a vétkezőt 5773 24 | arcán még látható az ifjúság hamvas életpirossága. Gyakran meglepi 5774 25 | csendesen kivonták öveik mellől handzsáraikat, s azokat marokra fogva, 5775 12 | puskádba földet tömjek, s handzsárodat saját övembe szúrjam. Csak 5776 25 | kegyelmes úr, mert ha kikapom a handzsáromat, ugyan a tenyeredbe teszem 5777 7 | sarkában Kökényesdi kivont handzsárral kezében, leghátul Magyari, 5778 11 | szemekkel, mint a tűz! Aki hangjaikat hallja, új világot lát megnyílni, 5779 10 | úszni, s titkos sikoltások hangjait hallám.~Azzal ismét tovább 5780 15 | Apafi a legtekintélyesebb hangnyomattal adni elő.~– Óh, szerelmes 5781 14 | felcsókolná.~E pillanatban zajos hangok üték meg füleit. A meredek 5782 22 | magában, s néha suttogó hangokban mondá el magának titkos 5783 17 | tudta őt jó és rossz kedvre hangolni azáltal, hogy mindig gondolatjai 5784 3 | A vendégek úgy voltak hangolva, hogy tetszett nekik a dal, 5785 16 | iparkodik annak erősebb hangozatot adni.~– Nagyságos fejedelem, 5786 17 | ki egykedvűen pengeté a hangszer húrjait.~– Mit akarsz, asszony?~– 5787 9 | eunuchot, mindenféle zengő hangszerekkel megütteté a dobokat, hogy 5788 21 | végigpöngette az élét, mint valami hangszert, s megelégedését nem iparkodott 5789 3 | márványtiszta homlokára egy hangtalan csókot nyomott. És ezt annyi 5790 1 | vagynak, kikre nézve e dühödt hangulat kívánatos. Bizony mondom 5791 24 | rajzolá a meggyőződés komoly hangulatán, azon helyet Maurocordato 5792 14 | Hah! Mily kedve támadt e hangyákat ott alant eltiporhatni.~– 5793 14 | látszottak nagyobbaknak apró hangyáknál, mik egy foltban sietnek 5794 24 | a tolmács arca; csengő, hangzatos beszéde betöltötte a teremet; 5795 3 | elfoglalva lenni, az átellenből hangzó páros nevetés hangja elzavarta 5796 29 | szántóföldek termékeny fekete hantjain a zöld penész ütötte ki 5797 22 | fellázadt, hogy a Duna tajtékot hánya, vele küzdve, s valahány 5798 24 | fogadom, mind a Boszporuszba hányatja őket zsákba varrva, titeket 5799 27 | nehézkesen kezde aláfelé hanyatlani, s azzal egyszerre arccal 5800 34 | lélegzeni, s azzal holtan hanyatlott lova nyakára.~*~Másnap, 5801 10 | bőrzsákokba varratva a vízbe hányattak.~Hadzsi Baba megcsóválta 5802 33 | tizenkétezer jancsárt kardélre hányatva. Ezzel Törökország kapuja 5803 14 | egyenkint letördelje, s a vízbe hányja, nehogy gyalog átkapaszkodhassanak 5804 15 | üljetek tanácskozásba, s hányjátok-vessétek meg a dolgot magatokban, 5805 17 | lázai közepett nyugtalanul hánykódik, gondosan takargatja, mint 5806 33 | a lovak szilajul kezdtek hánykódni e szokatlan támadás rémületében, 5807 29 | szerencsétlenül elpusztult! S hánynak kell még elveszni így?~– 5808 6 | találtak benne, aki maga hányta a szénáját, hogy csak úgy 5809 6 | szemei kék és zöld karikákat hánytak.~– Elmenj, ha mondom; mert 5810 10 | Tegnapelőtt a kegyencnőket hányták a vízbe, holnapután… De 5811 13 | legtávolabb vidékeiről élelmet és harácsot kelle ideszállítani. És 5812 17 | veszteség volt, de a szultán haragba jött érte, és Ajász basát 5813 16 | A szultán tárgyat keres haragjának a csatábani vesztesége miatt, 5814 14 | őt a szultán legmagasabb haragjával, ha őket keresztül nem engedi 5815 17 | félned lehet, uram.~– A haragnak vér kell; mégpedig nagy 5816 14 | bajból, mert a szultán nagyon haragszik, az egész hibát a herceg 5817 19 | orvosság leesett róla.~– Ne haragudj, uram – szólt Gergely kétfelé 5818 17 | megmenteni, de nem tevé, mert haragudott rá; úgy gondolom, szeretett 5819 6 | Kökényesdi Feri a hírre kapott haramjafőnök, kiről minden faluban, minden 5820 25 | távoli lárma, sikoltozás, harangfélreverés s nemsokára egypár felgyújtott 5821 7 | feje fölött a kolostor harangjait látta függni; – a toronyban 5822 13 | kétségbeestében megragadá a harangkötelet, s meghúzta az öreg harangot 5823 7 | ne akadj, majd én itt egy harangláb mellett állva, súgni fogom, 5824 7 | utánamondá a barát szavait, ki a haranglábtól rejtve, súgá azokat fülébe.~– 5825 1 | áthallatszott, mint verik félre a harangokat.~A tűzgolyó pedig, mely 5826 8 | népség, hallván a templomi harangszót e szokatlan órában, nagyon 5827 21 | bástya összeér, egy keskeny, harántos nyílást képezve, melyen 5828 7 | s ekkor még csak nem is haraphatott.~– Ne rugdalózzál, dilectissime, 5829 7 | ízenként szedhettek szét tüzes harapófogókkal, mégsem vesztek ki belőlem 5830 30 | harc nem lehet győzelmek harca, mert emberek szerezték 5831 5 | gördítendek elé, hogy hitszegő harcaiknak büntetésével térendnek vissza. 5832 13 | lyánka két kézzel felemelve harcbárdját, lesújt reá, s a rosszul 5833 21 | kétségbeesés dühével ragadott egy harcbárdot a falról, s elkezdé vele 5834 6 | a felvetett tallért, s a harcedzett mamelukokkal, kik dárdával 5835 13 | még gyermek, nehéz kétélű harcfejszét forgat kezében, s arca pirosabb, 5836 13 | megelevenült a tábor, a harckaréjok vágtatva rohantak a híd 5837 13 | a hegyes sánckarókba, a harckiáltás túldörgi a halálsikolyt, 5838 23 | Erdélyből kellett megindulni a harcnak, melynek fejedelmére a harc 5839 7 | halavány Piroska, míg atyja ily harcokat viselt, a kertben vagy a 5840 10 | melyet asszonyok jelenléte a harcokban férfiak fegyverére hoz? 5841 21 | kunyhója állt, vagy azon harcokra, mikben nagy hírt, nevet, 5842 16 | nagyhatalmasság között, kiknek harcolásai, mint üllő és kalapács, 5843 33 | volt minden egyes nemzet harcolásmódjával, s kit a véletlen soha zavarba 5844 31 | fejedelem zászlói alatt harcolhat, nem fogja magát egy hazátlan 5845 13 | Ne bántsd őket! Velem harcolj! – kiált kétségbeesett haraggal 5846 30 | akiket én szerettem, és én harcoljak azon hadban, mely értük 5847 4 | közepén tíz ember ellen harcolnál, mert emiatt sok erőt elvesztegetsz, 5848 4 | mestervágását, igen hevesen harcolsz.~Párbajban semmi sem oly 5849 26 | a múlt fejedelem, velem harcolva esett el. Ne féljetek, midőn 5850 34 | császárunk hűsége mellett harcolván, magunknak s maradékunknak 5851 33 | szállta meg egyszerre annak harcosait, a gyászbúcsújárásokat megszüntették, 5852 34 | megimádkoztatá szakaszonkint a német harcosokat; tisztelendő Gernyeszegi 5853 13 | adott még erőt felbomlott harcsoraiknak. A futó gyalogok elzárták 5854 33 | előtte, megbonthatlan tömött harcsorokba verve, mint egy eleven gép, 5855 34 | előtt lobogott; Balacsán harcszomjú katonái elkéredzének Heiszlertől, 5856 10 | a diadal kivívatott, s a harctér magára marad, akkor leszáll 5857 6 | lenni, kit több, mint puszta harcvágy lelkesít a csatában, ki 5858 12 | éjben, mint szökhetél ki a háremből?~– Óh, kérlek, ne üss zajt – 5859 16 | hajaiknál fogva hurcolni háremeibe!~Amint Apafiné sorba nevezé 5860 12 | szokott, s boldogabb idejében háremeket is őrzött; leül egy halomra, 5861 17 | vezesse hozzá; nem egész háremét – mint te tevéd Hasszán 5862 17 | mehessen rajta, s egész háremével jöjjön utána a Rába mentében, 5863 17 | hirtelen kocsira ülteté a háremhölgyeket, alant a vízi kapunál lévő 5864 22 | meghal… Midőn az utolsó hárfahúr lepattant – az odaliszk 5865 22 | kámforfából, a gyöngyökkel ékes hárfák, ezüsthangú húrjaikkal, 5866 2 | előkelő modort, hímzést, hárfázást tanuljon. És midőn a szép 5867 3 | költőnktől is, a szerelmes Hariritól, vagy a Gulisztánból egyet.~ 5868 2 | selyemdolmányt, mellényt és hímzett harisnyát készítsen az aranykaftány 5869 4 | legkönnyedébb csúsztatásával hárította félre, s egyetlenegyszer 5870 13 | adott, hogy egy pillanatban hárítsák félre a szekérsáncokat.~ 5871 8 | legszükségesebb úti készleteit, a harmadikban már fel is ülteté asszonyát, 5872 31 | ellen fellázadt, bizonyára a harmadiknak sem lesz híve; míg ellenkezőleg 5873 6 | léptetett.~– Kegyelmetek harmadmagukkal jönnek – szólt óvakodva. – 5874 1 | emberül, s még másnap és harmadnap is oly forró vala az égből 5875 6 | kegyelmed a legderekabb ember hármajuk között. Tehát, ha mához 5876 25 | szétszórtan, kettesével, hármasával jöttek, a prédán veszekedve 5877 12 | mint a naptól felsütött harmat. – Óh, vígy engem át a túlsó 5878 13 | kell elébb verni, kettőt, hármat, ami napokig eltart, s azt 5879 12 | majd az ifjú, hogy azok ott harmatcseppek.~Azután felkeresé annak 5880 25 | múlt évben elfogtak mintegy harminc gyújtogatókat, kiknek szándékuk 5881 32 | egy batkát sem kapok sem a harmincadokból, sem a bányákból, sem a 5882 32 | most hozta Apor István a harmincadokról, ezt a pénzt a sóaknákból 5883 13 | emberével, midőn ellenében harmincezer áll, ily tréfás feleletet 5884 34 | Thököly a trombitákat, s harminckét zászlóval kiállva a síkra, 5885 34 | kilenc zászló bukott le a harminckettő közül, s száz meg száz harcos 5886 32 | melyben ő saját testvérét harminckilenc évig sanyargatta; azt a 5887 22 | világa volt és angyalok harmóniája, melybe nem elegyült a külső 5888 24 | szeráj kapui széttárultak, a harmóniátlan, csengő, harsogó zene egy 5889 13 | a másik után elesett, a háromezer keresztyén lelke együtt 5890 6 | tudom, hogy lőne meg valakit háromlépésnyiről, miután a puska maga harmadfél 5891 7 | Köszönd meg, ha beérjük a hárommal, s elengedjük az utolsót.~– 5892 29 | bennök több százezeret, háromszázezeret elhajta rabságba…~Ennek 5893 1 | feketéjükből, s arcát oly háromszegletűvé húzta, hogy aki nem ismerte, 5894 23 | Béldi Pál egy szavára felült Háromszékben, Csíkban és Udvarhelyszéken 5895 29 | hallották-e kegyelmetek, hogy Háromszéken egy oláh pakulárnak a felesége 5896 27 | Farkasnak jutott prédául, háromszéki jószágaink Mikes Kelemené 5897 1 | hangon megszólala:~– Jaj! Háromszor jaj néked, Asszurnak és 5898 3 | Asztalhoz! – szól a háziúr harsány hangja, ki boldog megelégedéssel 5899 24 | gebedj meg a börtönben! – harsogá Kara Musztafa, kezével intve 5900 13 | verve s lázadási kürtjeiket harsogtatva, mások azalatt a dombtetőre 5901 21 | budai csizmadia, ki ott hasalt a gyöpön, s nyugalmasan 5902 25 | Az aga is méregbe jött, s hasba ütvén ököllel a várnagyot, 5903 7 | felfedez elébb, mint szíjat hasítanánk a hátából.~A barát oly jámborul 5904 13 | kedvenc mamelukjai, s a szép hasított orrú szerecsenek, óriásokból 5905 29 | és elhal.~– Nem értem e hasonlatot.~– Pedig most is esőért 5906 24 | lehet elgyengülve; hangja hasonlít a bika mormogásához, oly 5907 18 | megtört szerencsétlenhez hasonlítja magát lelkében, s látja, 5908 22 | alakjából – angyalokhoz téve őt hasonlóvá – elesettekhez – megtérőkhöz.~ 5909 17 | tudnád, melyikünk él tovább: Hasszán-e, vagy én?~*~E jelenet után 5910 13 | állíttatá ide Hasszán! Fel reá Hasszánnal!~A vezér elborzadva gondolt 5911 18 | dervis mecsetjébe, mert Hasszánról álmodott.~Nemsokára maga 5912 1 | közül egy köpcös, kerek hasú férfi, s már messziről integet 5913 34 | volt azt felelni, hogy mi haszna neki abból, hogy ezeket 5914 1 | vetés, az őszinek már úgyse használ, de még a tengeri és a fuszulyka 5915 32 | hagyták, s Teleki nem hagyta használatlanul lefolyni az időt: míg az 5916 13 | Németeknek kívánatos, ~Törököknek használatos, ~Magyaroknak állhatatos, ~ 5917 5 | S. Ezen levelünk vivőjét használhatják kegyelmetek postának s más 5918 6 | hosszú, s csak olyanformán használható, ha a végit le lehet valamire 5919 21 | atnámékat csinálni, amit használhatok börtönkulcsnak, hadseregnek 5920 15 | szenvedéseiből teljes mértékben, s használja a békesség malasztját, mindaddig 5921 33 | csapattól, melyet sohasem használtak egyébre, mint a megszállott 5922 26 | toronyba, mely börtönül használtatott státusfoglyok számára; a 5923 6 | zászlóaljra. Nekem semmi egyéb hasznom rajta, mint azoknak a megmaradt 5924 5 | mellett a hatalmas szultánnak hasznos szolgálatokat fogtok tenni, 5925 24 | szerették Erdélyt, mint saját hasznukat; és végül –, a lemondás 5926 31 | Thökölyhez, nem irigylem tőle; – haszontalan szájvitézek voltak, csak 5927 25 | Maurocordato nem töltik haszontalanul az időt. A nagyvezér haraggal 5928 7 | hogy vele mindkét karját haszonvehetlenné sajtolja, s azalatt a másikkal 5929 7 | mint szíjat hasítanánk a hátából.~A barát oly jámborul mosolygott, 5930 6 | visszakiált:~– Láttam a hátadat Bánfihunyadon! 2~Haly basát 5931 15 | a fejéhez, de legalább a hátához, hogy megemlegesse, amíg 5932 33 | hegyeikkel beleakadtak a lovak hátaiba, égő cseppjeiket a harcosok 5933 6 | jancsárok a karfáknak vetették hátaikat, s meg nem mozdulnak helyökből, 5934 12 | teszlek egész életedre. Hatalmadban van választani, hogy élj-e 5935 31 | közleni tanácsait – bölcsebb, hatalmasabb és bátrabb, mint ő.~A sátor 5936 28 | pártolt hazafi, dicsően, hatalmasan, mint nyitja meg majdan 5937 24 | jóakarata meghiúsítandaná, hatalmassága megbüntetendené, mindazonáltal 5938 31 | Magyarországban örök nevet, a hatalmasságok előtt tekintélyes állást 5939 10 | hallottam én. Ez egy varázslói hatalommal bíró ifjú, kinek szemeiben 5940 29 | a székelyre:~– Elmaradj hátam mögül, ilyen olyan lélekadta 5941 6 | valaki, hogy valaha Vásárhely határában loptak volna az ő nevében, 5942 5 | terjedezni, mintha Erdélyország határain ellenséges hadsereg kezdene 5943 14 | haladással is elérhessék Erdély határát, hol a moldvai szeraszkiernek 5944 26 | szerencsétleneket.~– Nekem kétheti határidőre ki kell adnod Béldi Pál 5945 6 | hogy az ember elfeledi a határidőt, nem restellte személyesen 5946 6 | merényleteket, mik a hihetlenséggel határosak, beszélvén felőle, s akit 5947 30 | megkezdendő harc volt a komoly határozatok tárgya. Mert amint Mahomed 5948 15 | fejedelem maga nem hozhat határozatokat fontosabb ügyekben tanácsurai 5949 27 | kifizethesd.~– Megmondám határozatomat – viszonzá Béldi –, és semmi 5950 16 | könyörögni… És most mondjatok határozatot, de gondoljatok rá, hogy 5951 30 | Végre jöttek az ulemák.~Az ő határozatuktól függött a legtöbb. Ők mondhaták 5952 7 | szaladni.~– Most pedig mielőtt határozatunk szerint Kolozsvárt egyenesen 5953 16 | szolgáltatnunk. Ha társaim mást határoznak, én megnyugszom benne, viselem 5954 12 | cselekszem – szólt Majmun határozottan, leülve a dombra.~– Jó! 5955 9 | a jó úrnak valóban nagy határozottsággal kellett bírnia, hogy választani 5956 25 | Székely László uram azt határozta, hogy aki közületek törökké 5957 15 | megérdemli; s ha azután azt határozzátok, hogy a hercegnő nekem kiszolgáltassék, 5958 4 | szólt közbe Feriz. – Határozzon a sors.~– Helyesen – monda 5959 24 | fel azt te. Egy izenet a határszéli basákhoz, s ők rögtön elárasztják 5960 8 | megmenekülhetni.~Egész a határszélig nem érték őket többé utol.~ 5961 17 | vele magának.~Az odaliszk határtalanul uralgott Hasszán kedélyén, 5962 13 | minden trombitaszóra megy, a határvonalon kívül senki sem kószál. 5963 5 | minden törekvésem abban határzódott, hogy a keresztyénség fejedelmei 5964 31 | volt egészen tisztában a hatás felől, melyet szavai előidéztek, 5965 15 | akkor érzett ijedelem nagy hatással volt mind az anya, mind 5966 5 | szedegetni. Csalhatatlan hatásuk van. – Ezzel egy katulyát 5967 24 | amellett semmi betanult hatásvadászó gerjedelem; szép metszésű, 5968 34 | együtt eltávozott a seregtől hatezernyi válogatott haddal, s azóta, 5969 7 | s oly kezekkel, hogy egy hatfontos ágyúgolyót eltakart markában. 5970 8 | nagytiszteletű úr, elmondá hathatós szavakkal mindazt, amit 5971 10 | keresztül ama sikoltások hatnának váltig füleibe.~Másnap meglátogatá 5972 1 | megdöbbentőleg kezdenek hatni figyelmére.~– Mit jelenthet 5973 12 | merek közelítni hozzád”.~A hatodik élek-halok: „éljek-e hát, 5974 2 | feltétetvén a legjobbik hatökrös szekerére, kiválasztá a 5975 29 | néptömegen keresztül nem hatolhatván, mindenfelé nézelődne, hogy 5976 6 | mik a német vagy a török hatóság alá tartoznak.~Azonban, 5977 24 | átváltozott. Maurocordato hátraállt. E szavakhoz nem kelle tolmács; 5978 1 | túlhaladt rajtuk, akkor is hátrafordított fejjel nézett vissza rájuk, 5979 29 | taszítá könyökkel, ő is hátrafordula, mondván:~– Lassabban, uram; 5980 6 | semmirekellők! – ordít Haly basa hátrafordulva a tétlenül veszteglő komparadzsikra. – 5981 33 | haditudományt, mint előrefutni és hátrafutni; kiknek legokosabb fegyverök 5982 13 | állanak. A vert csapatok hátraküldettek, s pihentek jöttek helyökbe; 5983 13 | kardját, s nehány lépést hátrál visszafelé. Toggendorf is 5984 15 | szólt Apafi, egy lépést hátralépve. – Mondd el kérlek, amit 5985 21 | érintését érzi az ifjú karján. Hátranéz. Megtört lélekkel és erővel 5986 14 | gyalogösvényen vezettetni, mindig hátranézve, míg csak a hintót láthatá, 5987 25 | a gyilkosokat.~Feriz bég hátratántorodék, a szó megakadt nyelvén. „ 5988 16 | zsámolyára, s fejét nagy büszkén hátravetve, e szókat intézte hozzá:~– 5989 12 | Majmun fennhangon számlálta a hatszázat.~Azraële pedig végigmenve 5990 12 | Maradj itt, és számlálj el hatszázig, addig utánam ne nézz, akkorra 5991 24 | alacsony pamlagok, minden háttámasz nélkül, a háttérben valami 5992 22 | belépett, íme, annak sötét hátteréből egy halvány, fehér alakot 5993 22 | India tollas kelméi, a hattyúpehellyel töltött dívánok, a könnyű, 5994 2 | vásárlni a nagy, fényes, magas hátú karszékeket, az arannyal 5995 8 | karjaikon, férfiak batyuval hátukon, ökreiket, teheneiket hajtva 5996 34 | itt strázsáljuk, valahol a hátunk mögött bejön.~Heiszler a 5997 33 | felé, számuk többre megy hatvanezernél.~A birodalmi had nem volt 5998 33 | más többé, mint a Haemus havasai.~A kiöntött ár semmit sem 5999 33 | elfoglalatlan, még a kis Havasalföld is meglátta a hódító zászlókat, 6000 34 | szaladót.~Amint Thököly Havasalföldön keresztül hadaival közelített, 6001 34 | melyet vezérlettek, Bécstől Havaselig nem látott másforma törököt, 6002 14 | feltűnni nemsokára a székely havasokat, s mentül közelebb jutottak 6003 34 | mögött bejön.~Heiszler a havasokra mutatott.~– Jöhet azokon 6004 34 | Mi az?~– Thököly átjött a havason! – hangzék a futók szájából 6005 18 | hárem legvénebb duénája, Hayat, egy összetöpörödött aggcsont, 6006 19 | korán hajnalban találkozék Hayattal, s elmondá neki az izenetet 6007 29 | emberek: ,Ez amaz átkozott hazaáruló embernek a felesége, ezek 6008 27 | országgyűlés naplójába írták, mint hazaárulóét!~– Emberek! – ordíta fel, 6009 30 | gyilkosok, cselszövők, hazaárulók javára vontatok kardot, 6010 29 | ellen. – Minden ember kifut házából, a künn legelő barmok bömbölve 6011 24 | hogy te annyira szereted hazádat, s jobban látod, mit kellene 6012 17 | Álmatlanságot fogadtál házadba, midőn előtte megnyitád 6013 15 | kívánságodat: legyen a te házadban a szegény ártatlan nőnek 6014 31 | s Teleki Mihály, amidőn hazaért, meglátogatta a bethleni 6015 5 | fiam. Elszenvedheted a hazáért. Engem is megvertek elégszer, 6016 6 | magiszter úgy cselekvék, s hazaérve, elmondá az uraknak az izenetet, 6017 24 | pillanatban, hanem mint hazafiak. Hazánkból elűzeténk, nem 6018 16 | előttetek, remélve, hogy hazafiakat találnak itt. Ő irgalomért 6019 29 | emberek voltak, mindenki nagy hazafiaknak nevezi őket; hanem én, kinek 6020 31 | megsiratá keservesen a nemes hazafit, kit nagyravágyó terveinek 6021 El | ismert hibáit, utódai iránti hazafiúi hálából iparkodtam volna 6022 31 | lelki nyugalmat s annyi jó hazafivért áldozott: – ő lett az erdélyi 6023 6 | kegyelmetek ezen emberséges ember házához, aki idevezette, a másik