Jókai Mór Török világ Magyarországon Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
6024 6 | Raining megcsóválta a fejét, s hazáig morgott magában.~*~Egy hét 6025 1 | környék, az emberek kifutottak házaikból a tünemény bámulatára, az 6026 21 | jószerencsét, hogy ismét házaikhoz juthassanak.~A vállalkozóbbak, 6027 6 | az emberek a szomszédjaik házain keresztül jártak a magukéba: 6028 9 | hűs pincéi a város utolsó házainál kezdődnek… a nagypiacon, 6029 13 | mentül többen, s én építsem a házaitokat.~Ez az ember volt a sírásó.~ 6030 23 | többet segíthetett, s tán még hazája ügyeit is jobbra fordíthatá; 6031 7 | menjenek széjjel a maguk hazájába.~– Jól lesz – monda Kökényesdi, 6032 28 | az ifjú elkezde beszélni hazájáról, a rózsatermő Damaszkuszról, 6033 16 | elvesztve egy napon férjét, hazáját, birtokát; a puszta életért 6034 31 | hadaikkal együtt visszamentek hazájokba, s Teleki Mihály, amidőn 6035 8 | fegyvert fogtak oltáraik és hazájuk védelmére, Kolozsvár város 6036 24 | biztatással bocsátva őket vissza hazájukba, ahol azontúl Bethlen Farkas 6037 28 | folyók partjaira, az ős hazákba, hol a vitézség uralkodik, 6038 29 | elöntötte, már másik reggelre a házakba kezdett befolyni; a szegény 6039 27 | hogy e szenvedéseket nem hazám állja ki helyettem.~Erre 6040 15 | Meg nem engedhetem, hogy házamba bevigyék! – kiálta rémülten 6041 15 | Ki csak nem vethettem a házamból.~– Semmi esetre sem. Úgy 6042 29 | névvel nevezni, mert ha hazamegyek a kardomért, tüstént megajándékozlak 6043 24 | megelégedve az eredménnyel, ő hazamenvén szállására, rögtön leült. 6044 24 | nem a magam sorsát, hanem hazámét ajánlám kegyelmetekbe. – 6045 31 | egy idegen macska is egy házamhoz tartozó egeret elfogjon, 6046 15 | szerencsétlen asszony magát házamnál kipihenhesse, s hogy a felséges 6047 27 | nem ígérek, hadat saját hazámra nem viszek, és adott eskümet 6048 6 | be kellett várniok a bíró házánál, míg beesteledik, ámbár 6049 24 | gyermekeink ölelhetését, még csak hazánk láthatását sem; készek vagyunk 6050 24 | máskülönben nincs módunk hazánkat megszabadítani, úgy bocsássatok 6051 1 | Sándor Mihályné asszonyom házára esvén, annak asszonya, fogván 6052 9 | előtt vettem. Apja, mikor házasodott, nem bírt a lakomára való 6053 5 | Így megilletődni azon a házasság-elmúláson, mintha Flóra húgom nem 6054 2 | sem látott volna eleget.~Házassága első évében egy kis lyánkája 6055 2 | kereskedővé, vagy valami jó házasságot csinálni, mert azt a család 6056 6 | rékasiakat, ott Rhédey Ádám házát felgyújtja, prédára ereszti, 6057 31 | harcolhat, nem fogja magát egy hazátlan kalandor kezeibe vetni.~– 6058 24 | titeket pedig visszasegít hazátokba, és urakká tészen.~Béldi 6059 2 | zsibárusnak, hanem az uráét szépen hazavitte, s elbeszélve nagy viszontagságait, 6060 12 | és elrejtve burnusza alá, hazavivé azon este Azraëlének.~Két 6061 9 | vidd a veszélyt olyan magas házba, mint Hasszán basa palotája.~ 6062 29 | ki is, minthogy ugyanazon házban lakott a fejedelem udvaránál, 6063 6 | szurok-kanócot behajítson egy házfödélre, s világot gyújtson, hogy 6064 6 | többet ne hálhassanak; a házikisasszonyt pedig elviszi háremébe: 6065 33 | Éden város fehér, tetőtlen házikói, melyek a hegyoldalba építve 6066 6 | magától értetődik: ott a háznép által mind ő, mind társai 6067 9 | pompás panoráma a Duna-parti házsorokkal meghosszabbult, az egyenes 6068 2 | kertbe üvegházat rakott, s a házszegletekre kiülő rondellákat, dúcos 6069 2 | megnőtt a lyánka, a konyha és háztartás gondjai bízattak reá. Néha 6070 28 | napfényes egével, hol a háztetők virággal vannak beültetve, 6071 13 | ostromlók karja kifáradt, míg a háztetőkön levő mamelukok köveket, 6072 3 | vőfélyeivel együtt, elment háztűznézni Rumnikba, aholott is igen 6073 6 | beszédjét, rárivallt:~– Kend hazudik! Kend kém! – Kendnek a pofája 6074 16 | gondod legyen rá, hogy ne hazudj.~A fejedelem leráncolt szemöldökkel 6075 25 | találkoztatok Feriz béggel?~– Ne hazudjatok! – kiálta közbe Feriz bég 6076 9 | Értelmes dolgot mondj, mert ha hazudni találsz, árbocfádra akasztatlak 6077 1 | helyéről, s elkiáltva magát:~– Hazudsz, ha mondom! – olyat ütött 6078 25 | Szeretett volna közbeordítani: „Hazudtok, gazemberek, nem voltatok 6079 21 | üveg csengése legkevésbé hazudtolja meg az ezüstöt.~– Ah! – 6080 9 | nélkül viseli azt, s nem hazudtolta meg soha.~– Mondjad, és 6081 15 | csupán egy tisztességes hazugsággal bírt menekülni.~– Beteg 6082 25 | tartogassa kegyelmed ezeket a hazugságokat Ajász basa követei számára, 6083 34 | dicsérettel szerezzünk, s házunkat, feleségeinket, gyermekeinket 6084 8 | jelen van, ilyen hírmondást hebegett el:~– A szatmári várőrség 6085 29 | akkor az átellenben levő hegyben megakadva megállt, és ott 6086 4 | fokával szegletet képezve, hegye felé kezde legszélesebb 6087 21 | menekvőket attól, hogy azok hegyeiben magokat megsértsék.~Ezenfölül 6088 21 | venyigék sem érnek a paliszádok hegyéig, s a legvégső hajtások gyönge 6089 33 | viharzanék le fejeikre; a nyilak hegyeikkel beleakadtak a lovak hátaiba, 6090 34 | kell is, át fogunk menni a hegyeken.~A két vezér ezután tovább 6091 34 | Túlnan Oláhország felől, ha a hegyekről letekintünk, látjuk Thököly 6092 23 | kardot táncoltatott az orra hegyén, felyül meg egy tányér volt 6093 7 | taszítása, nem, egyedül ujja hegyének egy érintése, egy hangos 6094 14 | megállva, midőn azt egy hegykanyarulat végképp elfedé szemei elől.~– 6095 34 | hogy keresztülmegyek e hegyláncon, mert bár keresztülrepülni 6096 14 | felkanyarulva a kopasz, páfrányos hegyoldalakba, s ismét alákígyózva, árnyékos, 6097 25 | csapata az Élesdet eltakaró hegyoldalt elérte. A szpáhik már azóta 6098 34 | meglátnók ezt onnan a túlsó hegyről?~Ezt mondva, vállaikra veték 6099 34 | hegyek közé, a sötét, erdős hegyszakadékokba, miknek kietlenét emberi 6100 8 | csapatok trombitái, s a hegytetőkön sorba kezdtek kigyulladni 6101 34 | a szorost, s felvonult a hegytetőkre, s a szoroshoz közeledő 6102 14 | elkezdtek felkiabálni a hegytetőn álló láthatlan ellenségre, 6103 14 | után feljutottak a mutatott hegytetőre, s amint a lovász felsegíté 6104 14 | a szolga. – Majd ha azon hegytetőt elértük, ott megpihenhetünk.~ 6105 1 | zsákruhákba, mert a jajgatás egyik hegytől a másikig fog hangzani, 6106 34 | hallva, rögtön nyargalt Heiszlerhez.~– Uram, rosszul ismered 6107 34 | igaza volt Telekinek, de Heiszlert éppen az bosszontá, hogy 6108 34 | harcszomjú katonái elkéredzének Heiszlertől, hogy kiverjék őket a faluból, 6109 8 | lehítták a fáról az embert.~– Héj, talán te is a rablók elől 6110 21 | Ilonával járok jegybe! Hejh, az az asszony a kerek világon! 6111 2 | leggömbölyűbbet, szép testszínű héjjal, sötétzöld csíkokkal átrecézve, 6112 6 | németek verik keresztül hellebárdjaikkal.~A két viaskodó bajnok ezalatt 6113 8 | van kegyelmednek – hagyá helybe a pap szavait Ebéni. – Akként 6114 34 | miket Heiszler kegyesen helybehagyott, de egy betűt sem hajtott 6115 1 | tisztelendő Drágos Cyprián uram, a helybeli pópa, kivel a református 6116 16 | járni nem bír.~Teleki azt is helybenhagyá.~A tanácsurak lesüték szemeiket 6117 24 | ügyetek igazságát, és azt helybenhagyja, hanem azzal, ha ő tinektek 6118 9 | másnak kétannyiért.~Yffim bég helybenhagyólag bólintott fejével.~– Látod 6119 1 | fustéllyal, s fogadom, hogy úgy helybenhagyom őket, hogy vissza nem kívánkoznak 6120 16 | egyszerű széket hozasson helyébe. Majd elgondolkozva lép 6121 25 | felyül az ellopott lovak helyében nekem ugyanannyi havasalföldi 6122 24 | társaiddal beültetnek az ő helyeikbe. Az egészhez nem kell egyéb, 6123 34 | a bűbájos odaliszkok – helyeiken vannak már: – az égben. 6124 3 | lót-fut, vendégeit a kijelölt helyekre leültetni. Thököly a fejedelem 6125 34 | jönnél Oláhországban, sokkal helyesebben cselekszel, ha vigyáztatsz, 6126 7 | hallgatók iszonyú örömkiáltása helyeslé e frázist.~– Hanem a bort 6127 24 | arccal hajtogaták fejeiket, helyeslésül Maurocordato tolmácslatára; 6128 5 | uramnak, Kolozsvár városa helyettes kormányzójának. ~„Sietünk 6129 19 | könnyű selyemruháit ölté helyettök magára, patyolat turbánt 6130 11 | megérkezve, mint őr e szigetre helyeztetett, maga beszélte nekem, hogy 6131 17 | Yffim béghez, hogy hirtelen helyezze szaladható állapotba a basa 6132 13 | hátraküldettek, s pihentek jöttek helyökbe; a roham ismételtetik. Most 6133 6 | hátaikat, s meg nem mozdulnak helyökből, meztelen karjaikban a széles 6134 32 | és kerített városok német helyőrségek előtt nyiták meg kapuikat. 6135 34 | sokkal biztosabb volna némi helyőrséget hagyva minden szorosnál, 6136 19 | szokott, igen nehezen tudott helyreállni, s a legkisebb balhír, mely 6137 7 | lebukjék, s menthetlenül, helyrehozhatlanul darabokra zúzza magát a 6138 25 | tájékra, hogy egy kissé helyrehozzam erszényem állapotját. Hova 6139 16 | egy hang? Ah, menjünk e helyről. Nincs férfi ebben az országban!~ 6140 6 | mint ennek félholdjai.~Azon helységek és puszták lakói, kik e 6141 El | basa osztja parancsait a helységeknek, ott a várakon félhold ragyog, 6142 25 | szpáhik már azóta rabolták a helységet, mit tanúsított a távoli 6143 14 | nem veszett el, hogy mi helyt nem álltunk a magyarok előtt. 6144 7 | kéz- avagy fejmozdulattal helytelen magyarázatot ne adj szavaidnak, 6145 17 | a hidat is jó állapotba helyzé, hogy megbírja a nagy nehéz 6146 33 | fel tudta fogni a tér és helyzet előnyeit, ismeretes volt 6147 15 | képzelheted, mily nyomorú helyzetbe jutott, inkább a halál küszöbén 6148 33 | melyet pedig szerencsés helyzete, vad vidékei s fölséges 6149 7 | kísérte, elhagyá e borzalmas helyzetében. Érzé, hogy e szédelgős 6150 14 | utaznunk.~– Utaznunk? – Az én helyzetemmel? – kérdé Mária, szenvedő 6151 4 | látszik rajta. Még azt a helyzetet is meg tudnám mondani, amilyenben 6152 1 | ki hordod a mendemondát Hencidától Boncidáig, Béldi Páltól 6153 13 | mindig közelebb jött, a hengereken tolt ágyúk gördülése volt 6154 29 | mintha valami nagy hordókat hengergetnének, úgyhogy a medvék ijedtükben 6155 14 | biztosságban nem érzék magukat a hengerített kő elől, s ott azon látszottak 6156 34 | hogy a mélységbe le ne hengerüljenek; majd ismét óriási sziklafal 6157 34 | tizenhárom zászlóalja székelyt Henter Mihály vezénylete alatt, 6158 9 | öltözeteket viseltek, s henyélve és cukorpálcákat szopva, 6159 20 | ijedt meg, nem a jelenvolt hercegasszony.~– Az a holnapi nap titka. 6160 16 | könyörgenek a szerencsétlen hercegasszonyért, és, íme, a férfiak szemei 6161 3 | megnevettetni bohó ötleteivel.~A hercegben forrt a méreg, azon percen 6162 3 | legelőkelőbb zsupánok, vajdák és hercegek pompás kíséretétől és hintaitól 6163 13 | seregnek vágtatott, mely, Ghyka herceggel élén, ez ideig részt nem 6164 21 | rebesgeték, hogy az a moldvai hercegné leend.~A váron kívüli lakosság 6165 16 | megtörténhetett egy Ghyka hercegnőn tegnap, megtörténhetik Kornis 6166 21 | kapu szegletéből, s midőn a hercegnőről és a fermánról kezde beszélni, 6167 16 | búcsúzva el a szerencsétlen hercegnőtől. Legutolsó vált el tőle 6168 6 | hallottam, s nem is megyek a herkópáternek sem alább, száradjon el 6169 28 | jutott egyéb, mint látni hervadásukat, látni esésüket, s elmondani, 6170 27 | legkedvesebb gyermekedre.~– Inkább hervadjon ő is el, mint Erdély lángba 6171 28 | bég látta őt napról napra hervadni, s a szabadulás mégsem érkezett, 6172 28 | esésüket, s elmondani, mint hervadtak, mint estek el.~Már régóta 6173 28 | a porkoláb megszánta a hervatag virágot, s megengedé neki, 6174 34 | vezet.~Midőn már harmadik hete múlt, hogy Bozzán tábort 6175 20 | gyámoltalanná lett férfi számára.~A heted nap elmúlt már, melyre Hasszán 6176 11 | pillantásokat, miknek bűbája a hetedik égbe ragad fel? Azon légi 6177 27 | napig sem evett, sem ivott. Hetednapon megszűnt élni urának elhagyott 6178 3 | farsangra, a húsvét utáni hetekre.~Mihály úrnak mind ez idő 6179 6 | aki idevezette, a másik héten ott leszek Várad alatt mind 6180 1 | kellemetes.1~Egy napon éppen heti sokadalom levén Kolozsvárott, 6181 15 | csatlósától kísérve, kinek szinte hétköznapló ruháját kellett felölteni, 6182 13 | jutott azokból vissza több hétnél. Ott veszett tizenhárom.~ 6183 9 | szűz arcot. Nem adom alább hétszáz aranynál, nem sietek vele, 6184 30 | alatt, mint maga mondá: hétszázkilencvenháromszor olvasta keresztül e szent 6185 7 | hordozott török talizmán, a hétszer égetett föld és a világot 6186 2 | elejére, s ez órától fogva hetvenezer arany évi jövedelemnek leend 6187 6 | Hogy a pokolnak mind a hetvenhétezer pitvarába jusson belőled 6188 3 | abból egy szakálltalan hetyke fiatalembert lát egyes-egyedül 6189 4 | leereszté kardját.~A viadal hevében nem vevé észre, hogy sebet 6190 6 | húszan már felkapaszkodtak a hevederre, midőn a karfa egyszerre 6191 13 | három óra tájon, már az első hevenyészett híd készen volt a Rábán 6192 16 | állapotban látjátok őt a porban heverni, nem kérve mást, mint hogy 6193 21 | rémgondolatnál, kirántá ágya mellett heverő kardját, s felszakítva az 6194 4 | szelíden mosolygva hányt ellent hevesebb ellenfelének, mintha csak 6195 4 | viadal; Feriz bég szokott hevével nyomult ellenfelére, mintha 6196 24 | érzelmek lázas küzdései hevíték, sokszor annyira elfelejtkezék 6197 22 | egész levegőt.~Ekkor kezeit hevülő szívére nyomva, felsóhajta:~– 6198 11 | a villám cikázását, s a hevült arcokban a vihar menyasszonyának 6199 13 | rögtön sietett a támadt hézagot betölteni, de mielőtt odaérhetett 6200 24 | dívánból, s miután tolmács hiányában a követek nem bírták megérteni 6201 El | e regényem előfordulandó hiányaira is alkalmazni.~Pesten, 1852- 6202 30 | hozzá kapna, érzé a markolat hiányát, s akkor még egyszer visszafordult, 6203 5 | szénának, úgy mint abraknak hiányával nem volnánk, melynek mihelyt 6204 23 | iratot –, csak aláírásod hiányzik.~Hirtelen ott termettek 6205 34 | enni-, sem innivalójuk nem hiányzott, a székelyek is közel voltak 6206 17 | történet volt.~– Hát a hű Hiasszár történetére emlékezel-e, 6207 1 | pópa.~– A nyakukban van a hiba.~Jöttek azután a vásáros 6208 15 | Hisz ő nem oka férje hibájának.~– Távolról sem az.~– S 6209 31 | gyümölcsöt növeszt az elvetett hibának magvából, s csodás következetességgel 6210 14 | nagyon haragszik, az egész hibát a herceg fejére akarja róni.~– 6211 13 | veszteségét, ismét felszedette hidait, s a túlparton maradt.~A 6212 13 | törökökkel, s őket egész a hídig visszaverve, ott dühös tusába 6213 28 | gördült be annak dobogó hídján; Aranka Feriz karjára támaszkodva 6214 21 | Közelítsünk a legelső őrhöz, ki a hídnál vagy a kertkapuban áll, 6215 32 | Dunába a futó seregek a hídról; Kara Ogli Buda sáncait 6216 24 | meg arcát amaz utálatos hiénai mosolygástól.~– Meglássa 6217 29 | hogy én vezetem a sorsot. Higgyék tehát azt, hogy minden, 6218 29 | csodák jeleit értem; azokban higgyen a köznép, hanem az idők 6219 15 | miszerint mindenki azt hiheté, mintha Apafi dühösen rajta 6220 6 | hír: merényleteket, mik a hihetlenséggel határosak, beszélvén felőle, 6221 10 | keresni, könnyen orra és fülei híjával menne vissza, s ki mondhatná 6222 29 | tudjuk, mikor gyullad ki a hiju a fejünk felett.~– Én Istenem, 6223 2 | voltak csodálatosképpen hímezve skófiummal és mindenféle 6224 13 | harcolnak, mint a nőoroszlán hímje mellett… „Milyen fiatal 6225 10 | emberekre nézve, mint a himlő és a ragály.~– Sohasem hallottam 6226 29 | nyílni kezdő fenyőfák veres hímporait, azt megkavarta a felhőkkel, 6227 2 | ízlést, előkelő modort, hímzést, hárfázást tanuljon. És 6228 29 | szíveket, hogy senki se hinne mást, mint hogy itt van 6229 3 | alkalomra született.~– Ki hinné – szólt Béldi Pál a basához –, 6230 10 | őket a sírba. És, óh, uram, hinnéd-e azt: ez elbűvölt, megbabonázott 6231 3 | fejedelem és főtanácsosa hintait, s a trombiták szája be 6232 3 | hercegek pompás kíséretétől és hintaitól csillogni, s miként előre 6233 31 | Kara Musztafa is leszállt hintajáról, s az ifjú vezér elé sietve, 6234 21 | hullámzott partjai közt, hintálva az idomtalan nagy török 6235 9 | mozdulatokkal lóbálta magát a hintán; az északi szigetek szépsége 6236 11 | förödni a kék hullámban, hintázni a vízbe hajló bokrok ágain 6237 13 | melyeket holtak ajkaira hinte.~ 6238 14 | akartok magatokkal, fogassatok hintóba még az éjjel, még ebben 6239 28 | nőnek. Odavánszorgott a hintóhoz, halvány arcán oly szomorú 6240 2 | iskolázásban, midőn elvégre egy hipodiakónus leányát nőül vevén, valahogy 6241 8 | verembe esett. A megszorult hipokrita átlátta, hogy bármily gyorsan 6242 33 | segítsék.~Thököly nyugtalan, hír- és dicsszomjú lelke örült 6243 16 | nyugodtunk meg azon vett hírben, hogy a szentgotthárdi csatában, 6244 6 | közbe Topay –, s mi ezeket hírből régen tudjuk; de most azt 6245 13 | az ágyúk gördülése alatt! Hirdessék a kürtök, hogy ma a dicsőség 6246 9 | világtudomány egyetemességét őrzik, hirdetik, … künn a Rákoson egy egész 6247 29 | harangok, mintha tűzvészt hirdetnének.~Az első ijedelemből magához 6248 1 | hogy iszonyú dolgoknak akar hirdetője lenni.~– Mi baj, Kálócziné 6249 7 | éhen-szomjan csak a régi próféták hirdették az igét.~– Legyen nekik 6250 22 | kigyulladtak már a vésztüzek, hirdetve a szökevények futását. Késő 6251 6 | Topay –, Rákóczi László, ha híréből ismeri.~– Hogyne ismerném, 6252 20 | hét világra szóló harci híredet, idejött hozzád, s arcra 6253 29 | Többé nem nyugtalanító hírek voltak azok, miket népzavaró 6254 28 | akkor lábaidhoz teszem hírem, dicsőségem, és te menyasszonyom 6255 27 | uram Béldi Pál halálának hírére pompás lakomát rendezett, 6256 19 | nem lett volna bízva, egy híres-neves lúfő székelyre, akit méltó 6257 24 | három világrész fejedelmei, híres-nevezetes hősök tengeren és szárazon; 6258 33 | ölettek meg bevehetlennek híresztelt váraik piacán; mit félhettek 6259 8 | ért Temesvárra, s ott azt híresztelte el, hogy már ezóta a szatmári 6260 8 | fejedelemasszony is jelen van, ilyen hírmondást hebegett el:~– A szatmári 6261 20 | neki Azraële követeket, hírmondókat és hadvezéreket, míg legutoljára 6262 14 | szíve megállt az ijedelmes hírnél, de midőn azt hallá, hogy 6263 6 | tizenhét zászlóalj zsivány s a hírneves csaták?~– Mind a kegyelmed 6264 30 | egyes basák és várvezérek hírnökei Magyarországról.~Egyik nagyobb 6265 22 | küldte le hozzá bűnbocsánata hírnökét, pedig saját alakja volt 6266 20 | folyamodók, sem agák, sem hírnökök; senki más, mint a vezér 6267 19 | szelíd, bánatos hangon a hírnöktől.~– Akinek te adtad, az adta 6268 20 | jöttek, némelyik örvendetes hírrel jött a csatatérről, egy 6269 13 | janicsárjaival, kik harci hírükben elbizakodva, sokkal inkább 6270 5 | törekvéseinek szemközt menendők. Hisszük, miként ti Isten kedvezése 6271 28 | életben kiszenvedett lények, a história eleven alakjai, kikkel a 6272 15 | háta mögé odaakasztá azt a históriai nevezetességű buzogányt, 6273 29 | kép.~– Álommagyarázónak hisz-e engemet nagyságod? – kérdé 6274 25 | örömkönnyeit észre ne vehesse.~– Hiszed-e már, hogy megkapjuk a gyilkosokat? – 6275 6 | még ha igazat mond, sem hiszek. Aztán azt is mondja meg 6276 31 | kegyelmetek engemet oly örömest hisznek, amilyennek elhíreszteltek – 6277 30 | látni fogjátok. – S ha nem hisztek azoknak, amiket mondtam, 6278 16 | könnytelen, mintha oly erős hite volna barátnéja megmeneküléséről, 6279 10 | dicsőségért, az arab igaz hitéért –, de a hölgyek harcolnak – 6280 9 | igazhívő sah, emír és kán előtt hitelem? Nem az én kertemből kerülnek-e 6281 6 | nagyon kutatni, ha vajon hitelesek-e az előállított tanúk?~Hallotta-e 6282 3 | mondva:~– Miután ünnepélyesen hitelesíttetém mint csókok postája, úgy 6283 3 | az ország ügyében nem sok hitelt adok. Aki szeret, az tudjon 6284 18 | bocsássanak. Így legalább azt hitetheté el magával, hogy ha senki 6285 30 | aki szövetséget köt a hitetlenekkel, háborút kötött magának 6286 29 | országos változásokat sejt, s hitével sietteti a rettegett fátumot.~ 6287 1 | módjából eltalálni, melyik hitfelekezethez tartoznak. Ha jött egy szép 6288 1 | reklamáljanak, áttértél az iszlám hitre, onnan megszöktél, és voltál 6289 5 | akadályt gördítendek elé, hogy hitszegő harcaiknak büntetésével 6290 33 | bolondokra, és bíztatok a hitszegőkben, és táncoltatok az igaz 6291 29 | maga is jelen vala ezen hitszónoklaton, s annyira elméjére vette 6292 7 | emberek, akiket mártíroknak híttak, s akik olajban hagyták 6293 33 | szívében, végre általános hitté kezde válni a török nép 6294 21 | tekercset öv helyett.~– Hm. Hitted volna-e valaha – szólt Azraële –, 6295 4 | melyet te a legtökéletesebben hittél elhárítani, megcsapta kardja 6296 9 | megrázta fejét.~– Gazembernek hittelek, ostobának tapasztaltalak – 6297 25 | előlem. Kegyelmes uram, ez hittelenség! Így bánni velünk saját 6298 27 | becses köveket, de helyettük hitvány kavicsot tört meg az orvosságkészítő 6299 20 | eltompult kedélyét, valami hiú, tetszelgő mosolygás látszott 6300 21 | lélegzhetni vele. Őáltala híva, őáltala elfogadva, s talán 6301 12 | Hasszán tehát, engedve a bég hívásának, átlovagolt vele Majmun 6302 19 | az ínyt gyönyörködteti. Hívass zenészeket, s nyittasd fel 6303 15 | vigyék legbelsőbb szobáiba, s hívassák orvosát, kilépett az erkélyre, 6304 20 | elrejtett levélben, mert hívatál, mielőtt jelentettem volna 6305 1 | halászt mind elcsapatok a hivatalából. Végtére: mondja meg kegyelmed 6306 16 | elhagyott, elfogyott nemzet első hivatalnokai vagyunk. Ezt kegyelmed igen 6307 6 | ármádiában foglalának tiszti hivatalokat, s azon helyeken velök született 6308 22 | átvitette magát a szigetre, a hivatalos müderrisz kíséretében; az 6309 31 | magyarországi urak is mind hivatalosak lőnek. Egy nagy, rögtönzött 6310 23 | Némely ember hadvezéri hivatással született, s mint rablóvezér 6311 16 | becsülete a mienk is. A ti hivatástok elhatározni, hogy fiaitok 6312 6 | kegyelmed?~Azzal biztos hivatkozó mozdulattal vonatkozék a 6313 30 | méltóságos urak, hogy közöttetek hívatlanul megjelenek, én, kinek semmi 6314 19 | leleplezve férfi előtt.~– Hívattál – rebegé halkan –, és, ím, 6315 24 | ha kelleni fogtok, majd hívatunk.~Mindenki könnyebben lélegzett, 6316 29 | lengyelek ellen segítségül hívatva, azt oly szépen elvégezte, 6317 12 | enged jutni hajából, azt hive, hogy aki azzal bír, megronthatja, 6318 31 | bizonyára a harmadiknak sem lesz híve; míg ellenkezőleg Apafi 6319 3 | tény, hogy a barátsághoz hívebbek tudnak lenni a nők, mint 6320 7 | kolostor falain kívül várakozó híveid távolléted miatt nagyon 6321 7 | mennydörgő beszédet tartott híveinek, felhíván őket oltáraik 6322 29 | foglalva a templom ájtatos hívekkel, miszerint még a lépcsőket 6323 29 | szavakat az egybesereglett híveknek. Magyari, a fejedelem papja, 6324 27 | Béldi Pált nejével.~– Azt hivém – szólt Béldiné, midőn fullasztó 6325 13 | hallá a kiáltást, s azt hivén, hogy az a jancsárok halálordítása, 6326 7 | letevé a földre megtérített hívét, ki nagyot fújva támaszkodott 6327 17 | kellett őrülnie.~– Most hívjad a basákat, s vonasd fel 6328 31 | együtt jöttek Fülek alá, s hívják őket össze sátorába rögtön.~ 6329 33 | megértek, nem várom, hogy hívjatok: önkényt megyek. Ám az idő 6330 12 | bégnek, csaták oroszlányának hívnak, s ki, ha leszáll az est, 6331 12 | gyanítá, hogy Yffim át fogja hívni a pesti partra a vezért, 6332 6 | mulattatott, hogy Raining milyen hívő képet csinál a rabló beszédeihez, 6333 1 | minden formalitásokat mellőző hívogatását, azért is bevárá, míg egészen 6334 1 | a tisztelendő úr, mikor hívom? – szól az oly hangon, mintha 6335 29 | akit éppen csak lakodalomra hívtak; pedig ott már csordultig 6336 14 | Álmodj énfelőlem.~A férj hízelegve csókolá össze nejét, s keze 6337 31 | táborútjában Fülekig folytonos hízelgés, elbízató remények fogadták 6338 34 | terült, mely az augusztusi hő napoktól most ki volt egészen 6339 1 | kegyelmed ilyenkor!~– Hopp! – hó! – kiált a felébredő; úgy 6340 3 | mellyel ő férfiakat és nőket hódítani szokott, odahajlék a bájos 6341 32 | fordultak. Erdély letette a hódolat esküjét Caraffa kezébe, 6342 24 | pénzt1 kíván tisztelete és hódolata jeléül átadni, könyörögve, 6343 20 | ajándékot hoztak, mások hódolatokat átadni jöttek, némelyik 6344 23 | éreztesse is azt. Harc helyett hódolatteljes nyilatkozatot külde a fejedelemhez, 6345 10 | hallottam őt emlegetni.~– És a hölgydandárnak, mely őt a csatákban szokta 6346 11 | iránti szerelmét kedvenc hölgye szentül szemében vallja 6347 17 | Míg távol valál, uram, hölgyed esengve kért egy kegyre, 6348 19 | nem fogad, mint kedvenc hölgyeéből.~Feriz bég eleget tudott. 6349 16 | kísérete? Erdély legelőkelőbb hölgyeiből… Mindazon tanácsuraknak 6350 18 | mosolyogva:~– Ha megengeded hölgyeidnek, hogy kérdezzenek, felelj 6351 10 | elmondod: hogy őrizzék hölgyeiket a varázsoló sötét szemeitől, 6352 3 | Asztalhoz, uraim és hölgyeim! Asztalhoz! – szól a háziúr 6353 10 | elvágtatott, s legszebb hölgyeit veszté miatta. Maga a nagyvezér 6354 18 | saját kezeivel kapcsolá a hölgyekére, s a kulcsot, mellyel a 6355 10 | uram, mert nem kereskedel hölgyekkel, mint én. De tudnod kell, 6356 11 | virágnak, még azoknak is, kiket hölgyeknek neveznek, némelyik egy nap 6357 10 | meg ne felejtkezzél, hogy hölgyét elrejtsed, mert nem tudod, 6358 21 | halkan, szelíden lehajolt a hölgyhöz, s annak szép fejét magához 6359 9 | IX. Hölgyvásár~Óh, kedves Pestem!~Te szép, 6360 17 | visszásan magyaráztad – hörge Azraëléhez fordulva. – Fonákul 6361 1 | sokaságon, csuklások és hörgések által szaggatott hangon 6362 19 | kirántva a dugóját olyat hörpentett belőle, hogy maradt is benne, 6363 10 | tovább szítták a nargiláikat, hörpölgették csészéiket, s hallgattak 6364 29 | harc előtt. Aki az omló hófuvatag elé áll, hogy ezt feltartóztassa, 6365 6 | mellette kétfelől két néger hóhér léptet, széles pallosokkal.~– 6366 6 | ijedten kapaszkodék fel egyik hóhérja nyergébe, s annak háta mögött 6367 16 | mely még Dzsingisz kán hóhérjait is kíméletre bírná. Csupán 6368 27 | s most felét lehúzod; te hóhérnak való gazember, hát így szeded 6369 13 | pillanat múlva magukat a hóhérokat lehete látni a karóba húzva.~ 6370 19 | sápadt arcát, nagy szemei holdasan világítottak, mint egy álomjáróé. 6371 13 | megtudni az égben, hogy vannak holdfertályok, melyekben az ember betegség 6372 6 | tekintetű, alacson, szikár alakú holdmezővásárhelyi polgár, kinek ott helyben 6373 13 | hegyek közt tanyázott.~Ezen holdújságról az volt megírva a többek 6374 25 | ezt a nyúllábat, hogy a holdvilágba esel tőle!~Ez valóban merész 6375 10 | hajója orrában s a szép holdvilágban gyönyörködve, távol a Margitsziget 6376 11 | ezüstös karikát vágtok a Duna holdvilágos tükrén csónakaitokkal; – 6377 14 | hirtelen összeszedve értékesebb holmijait, mindent elkészíte az útra. 6378 20 | jelenvolt hercegasszony.~– Az a holnapi nap titka. E fermánt holnap 6379 21 | leverten.~– Még ne búsulj, holnapig sok idő van; nekem sok bizalmam 6380 12 | egyet kiálts, s nem szükség holnapra várnod, hogy fejedet lábaidhoz 6381 32 | Annát.~Apafi csak felesége holta után érzé, mije volt neki 6382 7 | hogy megemlegette róla holtig.~Éppen így járt vele nagytiszteletű 6383 29 | császár eleiben hordatván a holttesteket, egy Szalánczi nevű gonosz 6384 13 | percek múlva a csillagsánc holttestekkel van betemetve, s a rohanó 6385 13 | s a rohanó tömeg társai holttestén keresztül gázol a túlpartra. 6386 29 | kezében levő pálcájával holttestének fejét megüti, s azt mondja: 6387 29 | gonosz praktikus magyar úr holttestét megismervén, kezében levő 6388 17 | amint a két alak sátora homályába lépett, ahol szemei különösen 6389 1 | én ellenségeim elméjének homályát, nyisd meg azoknak ajkait, 6390 24 | Bethlen Farkas uram minden homiletikai fáradsága kárba veszett 6391 9 | övéi! Az a büszke, szabad homlok, mely alatt két szenvedélyes 6392 10 | rájuk találva, megcsókolja homlokaikat, könnyet ejt halvány arcaikra, 6393 9 | emelkednek nagy betűkkel homlokaikon: kórházak, szegények intézetei, 6394 28 | a boldogságot rajzolnám homlokaikra, s ami édest, ami kedvezőt 6395 14 | herceg büszkén fölemelt homlokkal mosolyogva lépett hozzá, 6396 4 | megcsapta kardja hegyével homlokodat.~– Egészen úgy volt.~– Ez 6397 34 | generál egy hajítódárdától homlokon találva leesett, keresztültöretett 6398 25 | azok újra, térdeiket ütve homlokukkal.~Feriz bég ruháját tépte 6399 13 | keresztyén tábor gyalogsági homlokzata előtt csillag alakú árkok 6400 9 | elhagyatott hely ez? Mögöttem homoktorlatos avar, náddal benőtt ingoványok, 6401 1 | kevélynek.~Jön egy asszony, hóna alatt hoz két döbözt.~– 6402 26 | arccal, némán nyújtá ki hónál, liliomnál fehérebb kis 6403 2 | füstpénzt, esztendőn át kilenc hónapig lakott Sztambulban, s tartotta 6404 16 | csak játsszuk az urat e honban, de valóban nem vagyunk 6405 24 | megállom – szólt ünnepélyesen a honfi, bilincses kezét az égnek 6406 16 | Hajdan a bátorság volt honfierény, most a gyávaság az. Ha 6407 24 | nem tudtok ülni, s saját honfitársaitokkal békében meg nem térhettek, 6408 14 | mert az él, és nemsokára honn lesz.~Így Mária előbb vevé 6409 24 | melyet nem kell érezni a honnak; mi magunk elhordozzuk a 6410 13 | erdélyiekre, erősen rárivallt:~– Honnét jössz? Ki eresztett ide? 6411 8 | erdélyi hadaknak okuk támadt a honnmaradásra; de mégis többet kapott, 6412 3 | szellemét, átmelegedve a honszeretet ábrándos tüzétől, a népszerű 6413 1 | alugyék kegyelmed ilyenkor!~– Hopp! – hó! – kiált a felébredő; 6414 32 | forintot, melyet két hétig hordának nagy társzekereken öreg 6415 12 | nappalra mindig magával fogja hordani.~Hasszán tehát, engedve 6416 29 | a török császár eleiben hordatván a holttesteket, egy Szalánczi 6417 24 | kihívó; kardját bal kezében hordja; merészen lép, áll, tekint; 6418 2 | ugyanott, mint egy-egy akós hordó, hogy a szomszédság összecsődült 6419 1 | található; mindenki szolgája, ki hordod a mendemondát Hencidától 6420 29 | alattam, mintha valami nagy hordókat hengergetnének, úgyhogy 6421 7 | hogy kegyelmed pincéjében hordókkal áll az élire vert pénz, 6422 31 | deszkasátorokat, mikben nagy hordókra rakva állt a lőpor, s nagy 6423 6 | Arra feltettünk egy tízakós hordót, tele borral, de jól megmérgezve, 6424 1 | véres szemeit ijesztően hordozá végig a megrémült tömegen. – 6425 19 | végig termében, büszkén hordozta arcát, melyről egy perc 6426 6 | eszemadta? Hisz a kezemen hordoztam, mikor kicsiny volt; ha 6427 30 | tárgyról.~A mufti sorba hordoztatá az Alkoránt a szultán és 6428 15 | mondva:~– A próféta angyalai hordozzanak téged a te utaidon, én édes 6429 8 | Balina barlangba, egyenkint hordva át karjaira véve gyöngélkedő 6430 10 | éjjel szépen felszedeté horgonyait, s reggelre híre sem volt 6431 9 | összpontosítása előtt.~Ott horgonyt vetve a Duna szélében, felcsicsomázá 6432 1 | midőn a kérdezett édesded horkolással felelget szavára, bosszúsan 6433 6 | mindkét kézzel megragadva a hortyogó mén zabláját, azt egy herkulesi 6434 13 | a bátorságnak van. Három hőse volt a hadseregnek, egy 6435 3 | egyformán búsongó zenéjű hősi dalt énekelni, melynek danái 6436 34 | várában, és védte azt oly hősien, hogy egy férfi büszke lehetne 6437 14 | első férfiai, ott van a hőslelkű fejedelemnő; a szelíd Béldiné, 6438 6 | hátára épült, keresztbe, hosszába, kinek hogy eszébe jutott; 6439 7 | s efölötti örömében még hosszabbra nyújtá a páterreli estéket, 6440 3 | engedjük el az étekfogatok hosszas elősorolását, mely mind 6441 22 | Azraële körüljárta a part hosszát. A várfokon dörögtek a tarackok, 6442 31 | legrosszabb eseteket; a hosszúra nyúló harcot – seregeik 6443 21 | tekercsei, ha színre és hosszúságra nem is, de tömöttségre nézve 6444 1 | békesség idején mint harci hőst, háború alatt mint zarándokot; 6445 30 | vakmerő vitéz egész a budai hóstátig leszáguldott, aholott a 6446 9 | Diána-szigeten látogatott hotelek vannak, a külföldiek legkedvencebb 6447 34 | Allah, hogy őt is előmbe hozád! – Azzal Thökölynek nyújtá 6448 29 | amit az idők teljessége hozand magával, és ami megtörténik 6449 29 | írt Teleki a magyaroknak hozandó segély iránt.~Minden bútor 6450 19 | asztalomról orvosságidat, s hozass nekem bort és drága ételeket, 6451 16 | el azt, s egyszerű széket hozasson helyébe. Majd elgondolkozva 6452 34 | ezredeket vonjuk magunkhoz, s hozassunk több ágyút.~Heiszler nem 6453 10 | nargilát és sörbetes csészéket hozatott elé, s ott elültek szép 6454 32 | ezt a pénzt a sóaknákból hozatta Inczédi Pál, azt a pénzt 6455 19 | énekesekről is gondoskodva; te hozd elő legtüzesebb paripámat, 6456 15 | rémülten Apafi. – Az végromlást hozna rám és családomra.~Apafiné 6457 20 | Te a szultán fermánját hozod? – kérdé Olaj bégtől megfeszült 6458 17 | érkezőben egy rossz hír hozóját sejtve, senkivel sem kívánt 6459 21 | Thököly Imre, fogolyképpen hozom magammal a szökevény moldvai 6460 3 | millióra menő menyasszonyi hozományt fog vinni.~Felkerekedvén 6461 2 | tököt vágják a földhöz, a hozónak verjenek száz botot a talpára, 6462 13 | elfogott bírákra.~– Miért nem hoztatok szénát?~A legokosabbik közülök, 6463 6 | sertésevő tisztátalanok! Vásárra hoztátok fejeiteket; íme, minden 6464 2 | úgy is volt, hogy az apja hozzáadja.~Ily igények mellett azonban 6465 7 | meglepetés első pillanatában hozzádöfött a baráthoz, de a handzsár 6466 9 | nem sokat ígér, de hogyha hozzáérsz, mintha forró bársonyt tapintanál. 6467 4 | átolvasá ezt, s harmadszor újra hozzáfogott, arca láthatólag kipirult. 6468 3 | részvevők, mint minőkkel hozzáfogtak; az ilyesmin úgy szokott 6469 33 | határtalan ragaszkodással voltak hozzája; mert tudták, hogy ha elvesznek 6470 1 | gazdag zsidó leánnyal, s hogy hozzájuthass, zsidóvá lettél érte. Kiszöktél 6471 21 | hágcsót, mely a virágot tartá, hozzáköték is, még úgy sem érte el 6472 21 | és turbánja tekercseivel hozzákötözé erősen az ablak keresztfáihoz.~– 6473 1 | puszta kézzel nem lehete hozzányúlni.~*~Nehány napig volt miről 6474 6 | hanem tegyen úgy, hogy hozzon el minden zászlóaljból csak 6475 21 | szökevény moldvai herceget hozzuk fogolyképpen. E hírre okvetlenül 6476 30 | nem dugák fegyvereiket a hüvelybe, míg a bécsi Szent István 6477 33 | volt átkozva Allahtól addig hüvelyben maradni, amíg a harci veszteségek 6478 14 | asztalhoz vágta kardját, hogy hüvelye szétrepedt. – S ha az ég 6479 4 | patyolat ingujját, kivonta hüvelyéből finom damaszk szablyáját, 6480 6 | halált!), azzal elveti kardja hüvelyét, s egyedül állva a kapuban, 6481 7 | mosolygó. Összetette kezeit, s hüvelykujjaiból malmot csinált.~– Várjatok 6482 5 | házasság-elmúláson, mintha Flóra húgom nem válogathatna akár ötven 6483 22 | Hirtelen – amint a Duna fekete hullámait s az ég még feketébb felhőit 6484 12 | felülkerült, s kiemelve fejét a hullámból, dühösen kiálta a víz alá 6485 21 | fejedelmi terhével a zajgó hullámsíkra. Néhány nyomás az evezőkkel, 6486 29 | roppant nagy épület a föld hullámzása alatt, minden percben attól 6487 34 | vezér észrevevé a nádszálak hullámzásáról a közeledést, s hirtelen 6488 30 | pillái; sűrű, fényes szakálla hullámzatosan borult keblére, összefolyva 6489 21 | már az idő; a Duna feketén hullámzott partjai közt, hintálva az 6490 29 | szólani, mert mintha mennykő hullana szavatok után, olyanok vagytok, 6491 21 | könnycseppet érze arcára hullani. Az ifjú szemeiből jöttek 6492 34 | felöltözteté Thököly a megfosztott hullát saját ruháiba, s úgy küldé 6493 12 | ismét, könnyeit a virágokra hullatá: hadd gondolja majd az ifjú, 6494 33 | cseppjeiket a harcosok arcára hullaták, ruháikon, kalapjaikon keresztülfúródva 6495 1 | váló csillagsziporkákat hullatott zörgő ropogás közt, egyszerre 6496 21 | színes üvegek csörömpölve hulltak a padozatra.~E zajra fölriadt, 6497 24 | fogaknak. A magyarok szívében hűlni kezde a vér e mosolygástól.~ 6498 19 | álomban lecsukva, mintha azért hunyná be, hogy más tárgyat ne 6499 21 | fogok meghalni; s addig nem hunyom be szememet a halál előtt.~– 6500 15 | kézcsókolásra jobbját, áhítatos hunyorgással a fejedelemre, s nem állok 6501 25 | kapu mellé, nagy álmosan hunyorgatva és titkosan mosolyogva. 6502 25 | szólt Zülfikár, szemeivel hunyorítva –, messze vannak azok oda. 6503 16 | jut őket hajaiknál fogva hurcolni háremeibe!~Amint Apafiné 6504 24 | fogok tízezeret rabságra hurcoltatni; történjék igazságtalanság 6505 13 | s gerendákat, kompokat hurcolva elő, rögtön elkezdtek hidat 6506 9 | csalni, micsoda égből lopott huri ez itt, hogy meg sem akarod 6507 18 | elvégzik az ő kötelességeiket a hurik, akik örökké fiatalok maradnak. 6508 22 | boldogan. A tűzbe vetett hárfa húrjai egyenkint pattantak le az 6509 12 | költ szívéből és lantja húrjaiból, míg a tárogató ébresztő 6510 22 | ékes hárfák, ezüsthangú húrjaikkal, egy arany medencécskében 6511 17 | egykedvűen pengeté a hangszer húrjait.~– Mit akarsz, asszony?~– 6512 6 | midőn a csikós rárántva a hurkot, azt dereka körül érzé összefúlni. 6513 2 | lakomához kellett, bor, hús, kenyér, méz és dudás, annyira 6514 34 | a mi felséges császárunk hűsége mellett harcolván, magunknak 6515 17 | Megfehérülhet szakállam hűségem miatt. Hasszán árnyékában 6516 23 | fejedelemségre vágyom. Én hűséget esküvém a fejedelemnek, 6517 5 | feküdjetek neki a dolognak, s hűségeteket jeles haditettek által tegyétek 6518 5 | iránt való szeretetre s hűségre buzdítsa, de nem hogy kegyelmed 6519 31 | főurakat, s megdicsérve őket hűségük és buzgóságukért, mindegyikre 6520 17 | édesanya, szomját enyhíti hűsen tartott citromvízzel, feje 6521 3 | kitűzé azt zöld farsangra, a húsvét utáni hetekre.~Mihály úrnak 6522 2 | kikötve belőle egy fertályt húsvéti ünnepekre; egy tehén annyi 6523 11 | még látni is halál! Minden huszadik lépésen egy eunuch állt 6524 6 | kegyelmetek, mikor egy hadnagyom huszadmagával védte magát az abaligeti 6525 13 | basa lebukott lováról. Egy huszár odaugrott hozzá, s nagyszakállú 6526 13 | Toggendorf vértesei s Petneházy huszárjai.~Petneházy egyenesen a még 6527 34 | száguldott utána, s a szembejövő huszárokon keresztül akarta magát vágni 6528 34 | szpáhik dárdája s a könnyű huszárság csákányai ellen rossz védelem 6529 34 | szpáhijait, Thököly a magyar huszárságot s a leggyorsabb tatárokat, 6530 8 | lesámfáztak embereimből húszat, fut mindenki eszeveszetten, 6531 6 | a várból szinte tízével, húszával nyomakodnak elő a törökök,