Jókai Mór Török világ Magyarországon Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
11049 34 | harc sorsát megfordítani. Mindhiába. A balszárny szeme láttára 11050 7 | pinceajtóra, lenyomva azt mindkettőjük terhével, hogy az alant 11051 El | vezéreszméi közösek, melyek mindkettőn keresztülfolynak, s miknek 11052 21 | úton? Tán egyesíthetjük mindkettőnk terveit.~– Alig hiszem. 11053 29 | csekélyebb eszközöknek tart mindkettőnket, hogysem lelkeinkre vesse, 11054 26 | egyenként gyermekeit, azután mindnyáját egybeölelte. A hideg vas 11055 16 | Írjatok szépen, mert különben mindnyájatokat megzsinegeltet az én uram, 11056 25 | magam Kolozsvárra, s kihívom mindvalamennyit egy szál kardra Apafi Mihály 11057 1 | több! Nosza, odaugrék, s minekelőtte más kigondolta volna, úgy 11058 7 | nagyon sikeres a fohászkodás. Minekutána mi nem érünk rá mindennap 11059 El | főtanácsúr, Erdély első minisztere, a békében nagyravágyó, 11060 14 | szarvasbőr öltöny volt rajta, minőben vadászatra szokás járni, 11061 1 | meghittje társaságában, minők voltak Bíró János uram, 11062 3 | a benne részvevők, mint minőkkel hozzáfogtak; az ilyesmin 11063 33 | nem oly őrült szavak ezek, minőknek látszanak, s minden újabb 11064 4 | találná oly érdekesnek, minőnek igényelve van. Mikor azon 11065 13 | rivallás üti meg füleit, minőt csak a fanatizált jancsártól 11066 3 | ógörög vonásival, az árkádiai mirtuszerdők istennőire emlékeztető nagy 11067 2 | s akárhová gondolt, hogy mivé fordítsa a megmaradt tömeget, 11068 1 | melyeket incselkedő emberek mívelnek, hogy a népeket ámítsák.~– 11069 2 | vonásai, termete, szellemi mívelődése által százszor kellemesebbekké 11070 1 | magiszternek fordult:~– Mit mívelsz e helyen, te korhely Proteus 11071 3 | mindannyiszor elakadt, pedig hiszen mívelt, szellemdús volt mind a 11072 1 | bujdosó madár! Sírjatok, Moáb leányai, és öltözzetek zsákruhákba, 11073 7 | zsiványregula szerint megy: egy moccanás, egy halál! Kettő elöl viszi 11074 7 | annak kezét-lábát úgy, hogy moccanni sem tudott, s megtéve a 11075 6 | dárdámmal.~A bunda meg sem moccant.~A kurd erre dühbe jött, 11076 6 | Hát mikor a musztongai mocsár mellett kétezer lovas rohant 11077 6 | erre indul, belefúlhat a mocsárba.~– Vezessen kend bennünket 11078 6 | bélaborai, az alibunári mocsárokban, miket semmi halandó ellenséges 11079 6 | szépen elvezeté az urakat a mocsáron keresztül, előttük gázolván 11080 17 | gonosz napon; ők ejtették a mocskot a mindig győzedelmes félholdon, 11081 13 | csapatjai járnak, kiket nem volt mód a főtáborral összefüggésbe 11082 1 | előttük járók köszöntési módjából eltalálni, melyik hitfelekezethez 11083 29 | fattya! Vagy beszélj emberek módjára, s ne ugass itt, mint egy 11084 25 | akarok menni; én tudom csak a módját, hogy kell a zsákmányt kézre 11085 3 | leglovagiasabb francia courtoisie modorában üdvözölvén őt, negédes, 11086 2 | kitől szép ízlést, előkelő modort, hímzést, hárfázást tanuljon. 11087 3 | mulasztván el elbeszélni, mily módosan teljesíté az ifjú gróf megbízatását 11088 25 | álmos szemeivel macska módra pillantva néha fel, s olykor-olykor 11089 21 | bízott is rabnőiben, minden módszert eltávolíta tőlük, mely azokat 11090 21 | lehetett ki- s bejárni, módtalan vallatások és ellenőrködések 11091 24 | s ha máskülönben nincs módunk hazánkat megszabadítani, 11092 17 | mellettem vagy mögöttem áll.~– Mögötted áll a sátoron kívül Feriz 11093 9 | minden függönyt félrevonva, mogorva tekintettel szemlélé azoknak 11094 7 | kevesebb beszéd – szólt mogorván Kökényesdi. – Minden zsiványregula 11095 29 | Midőn elveszett Lajos király Mohácsnál, a török császár eleiben 11096 14 | neveket: szultán, Allah és Mohamet, mikre meg kell várni, míg 11097 18 | vén kisdede felé, s mily mohó tekintettel nézett arra 11098 29 | ellepve szürke rozsda és mohoktól, s a szántóföldek termékeny 11099 12 | felsóhajtott, és homlokát a mohos faderéknak támasztá.~– Azt 11100 2 | megvehetnék minden házat, ami Moldaviában építve van, hogy neki nem 11101 17 | nyakán Olaj bég, hogy a Moldvából kiriasztott herceget elfogja, 11102 11 | mint kéket és sárgát.~– Nem mondám-e? – szólt Yffim diadalmas 11103 16 | viselni, ha e nevekről azt mondandja az utókor, hogy ők egy ártatlan 11104 29 | hogy a halálunk óráján mondandó imádságot a cselédjeinknek 11105 16 | dolgokat kell kegyelmeteknek mondanom, méltóságos uraim! Kénytelen 11106 25 | tanuljátok meg, hogy mit kelljen mondanotok, ha a kegyelmes basa elé 11107 19 | melyik ide, melyik amoda, azt mondanunk sem kell.~Midőn készen voltak 11108 15 | osztogathatja.~– (Vessz meg kegyes mondásaiddal együtt) – mormogá fogai 11109 31 | két úr meghallva az erős mondásokat, fejeiket hajtogatták rá, 11110 1 | én itt vagyok. Ez szóm és mondásom. Többire nézve az Isten 11111 33 | egyenkint bekövetkeztek egyes mondatai, annál leverőbben vert gyökeret 11112 24 | a tíz ujjával magyarázva mondatait. Valahányszor a pénzre tekinte, 11113 24 | magukban azon töredezett mondatok értelmét, miket a fővezér 11114 17 | a delnőt, s víg meséket mondatott vele magának.~Az odaliszk 11115 16 | egészen ellenkező dolgokat mondék, de az idő olyan jó mester, 11116 29 | tanácsúr elé, hogy szemébe mondhassa e szavakat: – Mindenütt 11117 29 | szövetségével, hogy egy ízben bátran mondhatá szemembe Bánfi Dénes, hogy 11118 30 | határozatuktól függött a legtöbb. Ők mondhaták meg, vajon a béke felbontható-e 11119 10 | híjával menne vissza, s ki mondhatná végre ezen alakok szemébe, 11120 3 | a szép ifjúval oly víg, mondhatni kedélyes beszélgetésbe merülni 11121 15 | enyimeket, s akkor, ha akarod, mondhatod a szultánnak, hogy én vétettem!~ 11122 21 | férje van, akit szeret.~Nem mondhatott e szavaknál édesebbet a 11123 5 | Teleki. – Naláczi uram azt mondhatta kegyelmednek – mert én nem 11124 7 | összesúgott. Olyasvalamit mondhattak egymásnak, hogy csak hadd 11125 3 | Mihály úr nem tudta, hogy azt mondja-e, hogy „nagyon örülök”, vagy 11126 2 | rágva jól: hol, kinek, mit mondjanak, elindítá őket az úritökkel 11127 8 | mutassam meg nekik; akkor mondogatták, hogy ők a kolozsvári dragonyosoktól 11128 6 | fel kell áldozni magát, mondók, s sorsot húztunk. Amelyikre 11129 24 | térni, elkezdé a már eddig mondottakat tolmácsolni a nagyvezérnek, 11130 11 | Hasszánra is elragadt. – Mondsza, merre látod e tábort?~– 11131 20 | mentül rendkívülibb dolgokat mondtak neki, annál inkább hitte.~ 11132 34 | jókor érkezhetünk.~– Nem mondtam-e igazat? – dörmögé Teleki.~– 11133 13(1)| bizonyítja, mely szerint Montecucoli nevének betűiből e szó jön 11134 13(1)| Hogy így, és nem Montecucolinak írták e hadvezér nevét, 11135 El | ik november 12-én.~Jókai Mór~ 11136 29 | falu ég porrá. Azt mondják, mordályégetőkkel van tele az ország, sohasem 11137 9 | hisz még gyermek.~Yffim bég mordult rá valamit.~– Az a pajkos 11138 6 | No, hát hajítsd fel – morgá az őr –, aztán eredj, de 11139 24 | hangja hasonlít a bika mormogásához, oly mély, dörgő az, hogy 11140 12 | a hallgatag berkekbe, a mormogó folyamok partjára, s ábrándozó 11141 3 | Thököly kezét, fogai közül mormogva:~– Vagy magamon, vagy máson. 11142 5 | szépen ad acta, bosszúsan mormogván:~– Ha én minden kósza hírre, 11143 25 | megfenyegetve őket, fogcsikorgatva mormolá:~– Megálljatok! Lesz még 11144 11 | fecskendve, babonás mondatokat mormolt magában hozzá. – Most nézz, 11145 29 | medvére lesni járok, hogy zúg, morog a hegy alattam, mintha valami 11146 27 | kívül hallatott, elkezde morogni.~Béldi összefont karokkal 11147 9 | selyem kaftányát, ujjai közt morzsolgatva azt, mintha kelméjének értékét 11148 24 | leszállt dívánjáról, kezeit morzsolva, s megveregette a szónok 11149 3 | önbizalmat vegyítve arca mosolyába.~– Reménylem – úgy monda, 11150 31 | arcoknak egészen más volt a mosolygása, mint amilyet őelőtte szoktak 11151 24 | mindjárt látta a jövők elégült mosolygásáról s most kapott kaftánjaikról, 11152 3 | idéze elő egyebet egy könnyű mosolygásnál.~S még azzal, mintha tette 11153 25 | akik iparkodtak mentül mosolygóbb és tetszetősebb képeket 11154 13 | őket lassan. A csillagok mosolyognak e föld borzalmain. Ha minden 11155 9 | hogy én intettelek; én mosom kezeimet – rebegé Hadzsi 11156 29 | Magyari uram kegyetlenül mosta a jelenlevő urak fejeit:~„– – 11157 11 | utánad Enyeden maradt, s mostanában megérkezve, mint őr e szigetre 11158 18 | mahomedán hölgynek csak mostohaatyja, mert számára nem tart túlvilágot; 11159 29 | is fel kellett szedni a motyóikat, s kiköltözni a lakásaikból. 11160 33 | eleven gép, mely egyszerre mozdítja irtóztató karját: hirtelen 11161 11 | pokoli csábot, mely minden mozdulatában, szemeinek intésében, tagjainak 11162 3 | szemérmes tekintetéhez, félénk mozdulataihoz e délceg alak, e büszke 11163 33 | miután az erdélyi seregek mozdulatait a közelből akarja figyelemmel 11164 17 | törve benne, csak kezének mozdulatával inte némán a hölgynek, hogy 11165 4 | kellemmel volt párosulva minden mozdulatja, alig látszott rajta legkisebb 11166 9 | kínai még kacérabb, kihívóbb mozdulatokkal lóbálta magát a hintán; 11167 6 | Azzal biztos hivatkozó mozdulattal vonatkozék a másik két úrra.~– 11168 15 | szegény Olaj bég nagyon: nem mozdulhat az ágyából; s igen alázatosan 11169 34 | sereggel, és helyéből meg ne mozduljon.~A két ifjú vezér ezalatt 11170 34 | török had lassan meg kezde mozdulni; a balszárnyon egy ezred 11171 6 | kezem-lábam, ha csak meg is mozdulok kevesebbért!~– No, már úgy 11172 13 | előjönnek. De azok meg sem mozdultak. Hasszán kétségbeesve látta 11173 14 | siralomháza ablakából a külvilág mozgalmait.~Ekkor nyílt az ajtó, s 11174 5 | készségét, s valamiképp a jelen mozgalmak kezdetén minden törekvésem 11175 26 | csatlós fölvezette a két mozlemin férfit, kiknek egyike éltesebbnek 11176 25 | meg tekintetével az ülő mozleminen, odafordul hozzá, kopjájával 11177 25 | egy sovány, beesett képű mozlemint is lehet látni, ki nagy 11178 27 | tört meg az orvosságkészítő mozsárban, s maga elszökve a drágaságokkal, 11179 9 | hatszáz arany.~Yffim bég műbecslő képpel hallgatá a kalmár 11180 3 | örül, hogy nem kell az élő műkiállítást újrakezdenie, a kántorok 11181 7 | gyors ezen öldöklő angyal működése, hogy míg e toronyba feljöttem, 11182 23 | harcias párt keze szabadon működött, úgyhogy amidőn ezek kiszabadultak, 11183 25 | megküldeni egyúttal el ne mulasszad, és semmiképpen ne várd, 11184 24 | ajándékkal megtisztelni el ne mulasszon, ki is, íme, általam kegyelmeteknek 11185 9 | ajkaidra veszed nevét, el ne mulaszd utána mondani: la illah, 11186 17 | fejedelem, akár a nép lesz a mulasztás oka, Hasszán kiviheti rég 11187 21 | melyet öröme és siettében mulasztott.~– Mit cselekesztek?! – 11188 8 | tudósítani, ki most Nagyenyeden mulat.~– Igaza van kegyelmednek – 11189 13 | oszlopcsarnokos kolostora, tövében mulatóerdővel, távolabb négy-öt falu tornya. 11190 3 | éjszakáig a legvígabban mulatott a poharazó férfitársaság 11191 34 | belőlök végre.~Ott igen vígan mulatoztak a táborban levő hadak, sem 11192 34 | ismét társai kivágják. Csupa mulatság mindezt nézni a dombtetőről, 11193 34 | Majd kegyelmeteknek szép mulatsága leszen, meglátja kegyelmetek, 11194 9 | ütlegeket, s mikor vége volt a mulatságnak, újra azt mondá:~– És én 11195 7 | kertben vagy a forrás mellett mulatta magát egykorú lyánykák társaságában, 11196 3 | hogy az egész társaságot mulattatná.~Szemben velök a vőlegény 11197 1 | Bíró János uram, az udvari mulattató, tudós Passai János uram, 11198 6 | Topay nevetve, kit nagyon mulattatott, hogy Raining milyen hívő 11199 16 | el is maradjunk. Hogy a múltkor Raininger itten keresztülment, 11200 6 | mint fúrtam ki a tiszai muníciós hajók fenekeit, megkínált 11201 28 | s minden reggel nagyobb munkába került őt megvigasztalni. 11202 34 | tábornoknak. – Én itt semmi munkában sem részesülök, tégy velem 11203 34 | országból, ő maga maradt Munkács várában, és védte azt oly 11204 33 | dicsszomjú lelke örült az új munkának, s csak akkor búsult el, 11205 6 | hajadonokat s az izmos, munkára termett legényeket folyvást 11206 2 | asztalra.~Korán kelt, és munkásaival együtt versenyt dolgozott, 11207 30 | foglalkozott e tiszteletre méltó munkával, s ez idő alatt, mint maga 11208 9 | e némbert valami szegény mushirnak, kinek fejéért nem kár, 11209 9 | miszerint holmi szegény mushirok számára tartogatom azt, 11210 6 | magukkal, s midőn egy bátor muskétás, közel jutva hozzá, leszúrta 11211 6 | füstfelleg közül Rákóczi muskétásai törnek elő, kilőtt fegyvereikbe 11212 13 | s hirtelen három ezred muskétást lerendelve a jancsárok ellen, 11213 17 | citromvízzel, feje tüzét mustárral lohasztja, s ha arca lángolásáról 11214 9 | S azzal félreszakítva a muszlin-leplet, belépett a terembe Yffim 11215 9 | akkor egy harmadik fehér muszlinszövetű lepel maradt a bemenők előtt, 11216 30 | elutaztok.~Jelen voltak pedig Musztafán kívül Rizlán basa, Ajász 11217 29 | és írt egy levelet Kara Musztafának, ki a meghalt Küprili helyét 11218 6 | csontjaikat. Hát mikor a musztongai mocsár mellett kétezer lovas 11219 8 | hajtottak magukkal, hogy az utat mutassam meg nekik; akkor mondogatták, 11220 23 | egyszer mindkettőnek hódolatot mutasson, másszor mind a kettő ellen 11221 16 | hüvelyeikbe annyira, hogy meg ne mutathassuk, miszerint azt kivinni – 11222 12 | a karperec, s én elő nem mutathatom, megöl. Óh, engedd meg, 11223 19 | soraimat kegyelmedhez intézem, mutatja azon végső állapotot, melyben 11224 5 | ellenséges hadsereg kezdene mutatkozni, mely törekvés ámbátor nem 11225 6 | Oda akarnánk menni, nem mutatná meg kend az utat? – szólt 11226 29 | véresőért, és minden jelek arra mutatnak, hogy Isten meg fogja adni 11227 4 | körvágásokkal, miket az imént mutattál, védted magadat egyszerre 11228 3 | máson. Mikorra rendeled e műtételt?~Thököly vállat vonított.~– 11229 20 | annál inkább hitte.~Így mutogatott neki Azraële követeket, 11230 8 | csak egy furfangos kalandor műve volt, ki azáltal bőséges 11231 13 | hajigálva alá, irtó pusztítást műveltek tömött soraik közt, néha 11232 El | teljesíteni, amidőn jelen művemben ugyanazon időszak képeit 11233 9 | ott ismét a vigalom és művészet tanyái tűnnek elő ízletes 11234 22 | függönyökkel redőzve, miken kelet művészete ragyogott, a szobák levegője 11235 11 | varázsol a vállakra? Azt a művészeti gyönyört, mely önmagában 11236 El | regény között nem kívánok művészi összefüggést kerestetni, – 11237 9 | csarnokait látom, iskolák, múzeumok, közkönyvtárak előtt visz 11238 17 | való ragaszkodás s igaz muzulmáni kegyesség, s éppen semmi 11239 1 | gúnyoló, tarkahitű, zsidóból muzulmánra fordított edomita, tudd 11240 6 | törődjetek vele, ha a golyó annyi muzulmánt hord el, ahány magyart, 11241 19 | orvosságot.~– Ide vele hát, na! – kiálta Gergely tűzbe 11242 18 | övéből kihúzva, s mormogta a naáma első imáit, bárhová indult, 11243 34 | ezred tatár megindult a nádasba lopódzva, s ott csendesen 11244 34 | két lappangó sereg a sűrű nádasban, a székelyek vad ordítással 11245 6 | felszaporodnak; a füzesből, a nádasból, a sötétben szüntelen új 11246 25 | szegletben egy nagy ezüstgombú nádat, azt felkapta, biztatva 11247 6 | midőn kibukkantak a sűrű nádberekből, nehány száz lépésnyire 11248 9 | Mögöttem homoktorlatos avar, náddal benőtt ingoványok, előttem 11249 5 | egész megnyugvással veré ki nádjából a tintát.~– Most fogd e 11250 3 | lerészegesznek; – Feriz bég, míg nádját a pergamenen végighordozá, 11251 6 | egyszerre kialudt, mintha vizes nádkévéket vetettek volna rá.~Topay 11252 24 | biztatja őt, hogy maga magyar nádorrá lehessen. Ti tudjátok, kegyelmes 11253 1 | szobámba, s hozza utánam a nádpálcámat. Kolléga uram maradjon addig 11254 1 | eszközt (s itt felemelé a nádpálcát), mellyel a hasonlatos rossz 11255 1 | érkezvén oda az egyházfi a nádpálcával, ilyen szép tanítást kötött 11256 13 | ólompitykés dolmányt, cseh nadrágot adnak helyette, én úgy húzom 11257 34 | tapasztalt vezér észrevevé a nádszálak hullámzásáról a közeledést, 11258 6 | és embereim tehát hosszú nádszálakat vettünk a szánkba, azon 11259 2 | vályogakolba s a veréblakta nádtetejű félszerbe eltenni, hanem 11260 30 | a serpenyő fölé; mire a nafta rögtön lángra kapott, s 11261 30 | kisded kristályüvegből repülő naftaolajat tölte fölé:~– Én megégetem 11262 5 | beszél kegyelmed. Kegyelmed nagybeteg. Kegyelmednél lelki baj 11263 24 | pótlólag utánragasztva:~– Nagybölcsességű tolmács, mély tudományú 11264 8 | paripára, s úgy nyargalt ki Nagyenyedből, senkitől el sem búcsúzva, 11265 8 | csak kétórányira van már Nagyenyedtől.~Yffim bégnek is elég volt 11266 13 | A kolostoron túl egész a nagyfalvai szőlőkig Izmail basa foglalta 11267 16 | szándékai megtörettek, s a két nagyhatalmasság között, kiknek harcolásai, 11268 9 | Király utcától kezdve a Nagyhíd utcán végig egy bűzhödt 11269 1 | véghetlenül bámulva rajta, hogy a nagyító üvegen át a legfényesebb 11270 31 | nehány szerencsés ütközet nagyított híre? – Tehát, amit Erdély 11271 25 | eredményét, megtoldva és nagyítva, ahogy lehetett.~– Mondtam, 11272 24 | harc után. Többen az ország nagyjai közül velem együtt felszólalának 11273 30 | Böszörménybe, másszor a nagykállói őrség vágta le a város alatt 11274 31 | Fülek várát, Böszörményt és Nagykállót vegyék ostrom alá.~Ugyanekkor 11275 19 | megbántott, folyamodott annak nagylelkűségéhez, bizonyos lehetvén felőle, 11276 14 | üldözőik. Alig látszottak nagyobbaknak apró hangyáknál, mik egy 11277 6 | férjének pápistává létele után nagyobbára odafenn Bécsben neveltetvén, 11278 24 | hogy egy fővel látszék nagyobbnak, erős, szilárd hangon viszonza:~– 11279 6 | századosa, s hogy századja nagyobbrészt magyar legényekből állott, 11280 14 | szikla a meredek lejtőn, nagyokat szökellve, ahol valamiben 11281 9 | utolsó házainál kezdődnek… a nagypiacon, a szénatéren pompás artézi 11282 31 | Teleki semmivé volt téve; nagyratörekvő lelkét semmi sem sérté oly 11283 31 | kinek uralkodó vonása a nagyravágyás, ki örömest számíttatta 11284 23 | volna tőle.~Egy szikrája a nagyravágyásnak, a bosszúnak Béldi Pál szívében, 11285 31 | sem békekötéstől: leendő nagysága alapját, szétleheli egy 11286 1 | A tűzgolyó pedig, mely nagyságára akkora volt, mint a telehold, 11287 5 | s nagy kedvvel fogadom nagyságodnak e részbeni készségét, s 11288 23 | kihirdetett országgyűlésre, mely Nagysinken fog megtartatni, jelenjünk 11289 13 | huszár odaugrott hozzá, s nagyszakállú fejét leszelve, feltűzé 11290 32 | rakva fogarasi tárházából Nagyszebenbe; Teleki Mihály pedig kapott 11291 14 | széttekinte, a természet nagyszerűségének képe állt előtte, s amint 11292 17 | érkezék a Küprili, kövér, nagytestű, haragos ember, ott senkire 11293 29 | Isten háza ez, nem valami nagyúré, itt én is csak olyan ember 11294 6 | basa a maga szpáhijaival Nagyváradból, s meglepvén a rékasiakat, 11295 8 | is menekülni, a lovasság Nagyváradig utoléri s lekaszabolja. 11296 1 | pedellusa! Kukta voltál Nagyváradon, de elszöktél egy gazdag 11297 31 | merényletre veté fejét; – elment a nagyvezérhez. Bejelenté magát, és bebocsáttatott.~ 11298 27 | látva a bejövők között a nagyvezért, a Küprilit és Maurocordatót, 11299 6 | különben is – szólt közbe naivul Raining.~– Ej, ahhoz nem 11300 3 | pompás keleties öltözet, a nájászok szépségei közé beillett 11301 23 | Telekit, Székelyt, Mikest és Naláczit meg a két Bethlent távolítsa 11302 21 | gyermekeddel együtt nem vagy nálamnál nehezebb.~Az ég sötét volt 11303 3 | kézszorítás örök barátságnak tud nálok záloga lenni, s régi tény, 11304 17 | magyar urak, megérheti, aki nálunknál fiatalabb, hogy gyökeret 11305 33 | mellé, hol a badeni herceg Nándorfehérvár alatt feles számú sereggel 11306 17 | Küprili elhúzódék egész Nándorfehérvárig, Kucsuk a székelyhídi vár 11307 33 | választófejedelem, Miksa, Nándorfehérvárt ostrommal megvevé, a várat 11308 31 | köríté, melyet a szultán Nándorfejérvárról küldött számára, s kezében 11309 5 | aláírását megismeré, ki Nándorról írt a fejedelemnek ily szókkal:~„ 11310 29 | szemmel bele lehetett a napba nézni.~A nép félt, iszonyodott 11311 24 | egy izmos, harcias férfi; napbarnított arcán keresztül-kasul vágott 11312 28 | szabad léget szívni. De sem napfény, sem szabad lég többé meg 11313 17 | és alakot cserélve vele, naphosszant ápolja kedves betegét, míg 11314 17 | most! – A nyári nap, a téli naphoz!~Feriz bég arcáról egyszerre 11315 29 | félelemtől szabaduljanak.~E napjaiban a közrémületnek adák csodálatos 11316 7 | a tavasz és ősz bizonyos napjain szokott rendesen sziklai 11317 25 | Szent Mihály őrangyal neve napjának éjszakáján Élesden? – kérdé 11318 22 | a sziget felé, merről a napkeltét szoktad várni. Ez éjjel 11319 7 | szokásos rend levén, hogy naplement után a búcsújáró népség 11320 24 | részvétre találtak, igazságotok napnál fényesebben áll előttünk; 11321 34 | terült, mely az augusztusi hő napoktól most ki volt egészen száradva, 11322 3 | elolvasom. Ma nem rontom el a napomat unalmas dolgokkal.~S azzal 11323 14 | mily gyöngéd keresztanya; naponként eljár a templomokba; a Szűzanya 11324 25 | volna.~A porta üzenetei naponta dühösebb hangon kezdettek 11325 13 | vitézek ezüstpáncélokban, napos kolcsagos turbánokkal, gyémántmarkolatú 11326 29 | nappal is megjelent, s a nappali fényben is ott látszott 11327 12 | gondolá, hogy ezentúl Majmunt nappalra mindig magával fogja hordani.~ 11328 14 | amint világosodni látta a nappalt, s szédelgő fővel ült le 11329 1 | fogadom kegyelmednek, hogy ez napságtól fogva a kísértetek nem fognak 11330 30 | melyek sohasem keresik a napvilágot. Szegény fiatal szultán…~ 11331 9 | mert fogaikat bétellel narancssárgára festik, s szemöldeiket bearanyozzák; 11332 10 | Azzal ismét tovább szítták a nargiláikat, hörpölgették csészéiket, 11333 25 | Ajász basa felrúgta e szóra nargilás csibukját s sörbetes csészéjét, 11334 10 | kalmár szívesen fogadá: nargilát és sörbetes csészéket hozatott 11335 29 | bocsátkozni kormánytalan naszádon; de a földrengésnél elvesz 11336 3 | tartozó minden boérjaival, násznagyaival és vőfélyeivel együtt, elment 11337 3 | megszólaltak a harangok, a násznagyok, nyoszolyók és vőfélyek 11338 3 | és boldogtalannak.~Az úri násznép vígan beszélgetve tér vissza 11339 19 | megmutatja Feriz bégnek.~– Né! Hát nem kend Feriz bég? – 11340 28 | börtön falai oly szűkek, oly nedvesek, a szűk folyosó alig engedi 11341 16 | lépcsőit Sturdza Mária könnyei nedvesíték. Úgy fájt e hallgatás mindenkinek, 11342 18 | forrásból szíva az élet nedvét, a fiatal anya oly mondhatlan 11343 3 | modorában üdvözölvén őt, negédes, sőt csaknem büszke mosollyal 11344 13 | mulatóerdővel, távolabb négy-öt falu tornya. A leáldozó 11345 29 | napig nem tisztult ki az ég, negyednap délutánján a fullasztó szélcsendre 11346 13 | Rábán.~Az ellentábor mintegy negyedórányira feküdt a túlparton két erdő 11347 17 | bicegéssel.~A rabszolgák mind a négyen belekapaszkodtak a vasrácsajtóba, 11348 13 | érzi, hogy ereje kimerült. Négyezer halottat veszte a keresztyén, 11349 22 | könnyű, száraz kelméktől, s négyfelől összecsapva, mint egy égő 11350 30 | zsámolya előtt, s álljon ott négykézláb; ezzel hátára téve az Alkoránt, 11351 3 | meglátni, midőn nemsokára két négylovas hintó tűnt fel a fákkal 11352 30 | tartatott, s kivéve belőle a négyrétbe hajtogatott pergament, azt 11353 7 | magatokat az országúton; négyszáz ember ezalatt lekerül, éjszaka 11354 8 | szét vannak osztva, hogy négyszáznál több együtt sehol sincs, 11355 1 | ágyúdördüléssel, amikor egy roppant négyszegletű tömeg, kénkőszínű lánggal 11356 13 | voltak, s belül eltorlaszolva négyszegű kövekkel; az ostromlók karja 11357 15 | nem csókolta volna azt, ha négyszemközt lett volna vele, de ennyi 11358 29 | fejedelem papja, mindennap négyszer tartott prédikációt a székesegyházban, 11359 13 | mellett látni egy elárkolt négyszögön az amazondandár telepét, 11360 25 | midőn megpillantá azt a negyven-ötven szemenszedett gazembert, 11361 34 | minden hallgatott, csak néha-néha hangzott fel a méla éjben 11362 34 | ahonnan nem volt kijárás; itt nehányan a sziklahasadékokba s a 11363 3 | hasonló udvariassággal kezde nehányszor beszédet a szép Flórával, 11364 34 | megdicsőült arccal, nagyot, nehezet sóhajtott, mintha az egész 11365 32 | gond kétszeres teherrel nehezkedék lelkére; szívére; nem volt 11366 13 | látszottak előrerohanni e nehézkes, idomtalan lőszerekkel. 11367 27 | nem láthatá többé, feje nehézkesen kezde aláfelé hanyatlani, 11368 25 | Kegyelmes uram – szólt neheztelést utánzó arccal –, íme ilyen 11369 4 | öntudatos okot arra, hogy rám neheztelj.~– Örülni fogok barátságodnak – 11370 25 | kell majd mondani! – szólt neheztelő duzzogással a renegát. – 11371 21 | meg az ifjú kezét, s nem neheztelt érte, hogy ez nejét Máriának 11372 28 | mindig jobban gondolataimra nehezül, mentül inkább közeledem 11373 14 | egy-egy hegyi patak fut néhol az út mellett, fölötte, 11374 27 | kétségbeesés!~Béldi lehajolt nejéhez, felölelé, megcsókolá. A 11375 16 | nevezé a férfiakat, ott levő nejeik, leányaik nagy sírva rohantak 11376 16 | Kornis és Csáky és Béldi nejein holnap, hogy férjeik hibája 11377 14 | tudósítani az eltávozottak nejeit, hogy ha hallani fogják, 11378 16 | Csáky! Bethlen! Itt állnak nejeitek, leányaitok, húzzátok ki 11379 16 | sors vár reánk; tudjátok nejeiteket megölni elébb. Hisz ami 11380 14 | futárt előreküldeni, ki nejének hírül adja, hogy férje miatt 11381 14 | dúlta arccal tekinte vissza nejére.~Mária hirtelen hintajába 11382 27 | tompa, elfojtott hangon nejétől.~– Kucsuk basa fiát hagyta 11383 25 | huszonnégyet leaprítottak, azért nékem azon gyilkosokat felkerestetvén, 11384 1 | szép – ezüst sarkantyút.~– Nekem-e?~– Hát, biz ezt Apor István 11385 19 | Ma nem.~– Nem-e? – kérdé nekiagyarkodva az orvos.~– Kendnek nem, 11386 19 | orvos, s levont szemöldökkel nekiállt Gergelynek, s olyat kiáltott 11387 34 | egyszerre elveszté bátorságát, s nekieresztve a kantárt, rohant, ki merre 11388 6 | azt nekik az isten adta, s nekiesnek, lekaszálják, boglyát raknak 11389 21 | ismét lefeküdt. A szél újra nekifordult, s addig bolygatta a függönyt, 11390 4 | dolmányaikat levetni, és nekigyürkőzni.~Gyönyörű volt e három férfit 11391 6 | raknak belőle. Éjszaka aztán nekijön egy másik szél, s megint 11392 14 | szűk hegytorkolatba értek, nekilódítá azt a meredeknek.~Iszonyút 11393 7 | igazán meg nem fogja a barát, nekiment volna a gazembernek. Minden 11394 34 | Heiszler nem válaszolt, hanem nekinyargalt, s kardját megforgatva feje 11395 6 | egymaga kész a törökségnek nekirontani; komolyan vevé a dolgot, 11396 6 | széles tó, utoljára annak nekiszorították. Kökényesdi beleugratott 11397 8 | Az égés világánál azután nekiült, s egy gúnyos levelet írt 11398 29 | legyenek? Bizony mondom néktek, hogy úgy fogtok járni, 11399 11 | csalt, s annyiszor látni fő nélküli testeket úszni a Dunán alá, 11400 2 | delén át sanyarú munka és nélkülözéshez levén szokva, ez annyira 11401 19 | Megmondod-e hamar?~– Ma nem.~– Nem-e? – kérdé nekiagyarkodva 11402 16 | Irgalom!… Irgalom!~Oly hideg némaság ült minden ajkon, e zokogáson 11403 11 | mozdulatokat, miknek édes némasága annyi odaolvadást fejez 11404 10 | megcsalhatna egy szerelmes némber, mint erre példát olvasék 11405 10 | alakok szemébe, hogy ők némberek? Nem kardcsapásokat osztanak-e 11406 11 | jól fogsz cselekedni, ha e némbernek nem engeded, hogy e férfiakat 11407 10 | hangzik; hogyha bármely némberre ránéz, avagy ha bezárt ajtón 11408 32 | embereknél, elkezde azon nemébe jutni a nimfomániának, midőn 11409 23 | ha nagy embereik vannak.~Némely ember hadvezéri hivatással 11410 4 | legkevésbé lovagias; én sokkal nemesebbnek találnám, hogy víjunk meg 11411 31 | rokonait, az ország bölcseit és nemeseit feláldozá – amiért lelke 11412 8 | a parasztok elhagyják, a nemesek kezdik rá, kik összeállva 11413 15 | volna, s valamennyi őse első nemesember Erdélyországban; ez az Olaj 11414 16 | török rabszolgái? Magyar nemesemberek vagytok-e, kik országot 11415 15 | dolmányt, hanem csak egyszerű nemesi köntösét, gondolván, hogy 11416 21 | tudta, hogy e meghívás csak nemeslelkű hála tőle, de nem szerelem…~– 11417 6 | iparkodjék a környékbeli nemességet rábírni, hogy mellette fölkeljenek 11418 24 | ifjúság színét, de nem a lélek nemességét; tojásdad képének szabályos 11419 8 | sincs, ilyenformán a felkelő nemességgel s a fejedelem német dandárával 11420 8 | urak nem akarják bántani a németeket, sem a németek a magyarokat, 11421 13 | kalendáriomban, hogy az lészen:~„Németeknek kívánatos, ~Törököknek használatos, ~ 11422 13 | tetszik a szegődés, mentek a némethez, ha velünk harcoltok, ölitek 11423 23 | országgyűlésen a fejedelem németjei1 körülfogták Béldi Pál és 11424 3 | komoly méltóságuk ez ártatlan nemétől az udvariasságnak visszatartóztat.~ 11425 13 | ölitek a németet, ha a némettel harcoltok, ölitek a törököt, 11426 32 | számukra.~Ezen együgyű csel némileg megnyugtatá a jámbor öreget; 11427 25 | s míg az csodálkozást és nemismerést tettetve bámul fel rá, odainti 11428 25 | úgy én magam megyek azon nemkérődző állatokat emésztő hitetlenekre, 11429 24 | bírtak ráakadni, tolmács nemlétében a megjelent magyarok hosszú 11430 21 | látta annak szörnyeit és nemtőit születni és harcolni, hogy 11431 16 | levélre. Te pedig kegyelmes nemtudomhogyhívnak uram! Hallgasd, hogy mi 11432 6 | Alibunári-mocsárig lakozó minden nemzetbeli betyárok és rablók számba 11433 17 | rekesztetni a mindenféle nemzetből való rabszolgák, gyermekek 11434 13 | vagy te bolondulva, egész nemzeteddel együtt? Hát mi jogotok van 11435 31 | Bár Esterházy korának és nemzetének első státusférfiai között 11436 24 | gyászát, s nem adjuk azt a nemzetre; hanem küldjetek jobb tanácsadókat 11437 13 | tartja magát a föld egyéb népeinél; ti, háborgó hadak, kiket 11438 8 | volt könnyebb, mint futó népeivel megmenekülni előlük. Ebéni 11439 3 | zsarolás, basa-ajándékozás és népelszegényedés miatt évről évre bonyodalmasabbá 11440 29 | szokott telni ilyenkor, hogy a népesség fele nem fért be, hanem 11441 13 | Akkor gondoskodjál, uram, új népességről Erdély számára, mert ott 11442 29 | böjtöt tartana egész háza népével együtt, s úgy feküdnék le. 11443 9 | városon belül esik, s pompás népkertté van alakítva, a pávák szigetén, 11444 33 | lehete víni ily rendetlen néppel, melyet semmiféle erő nem 11445 21 | kapuhoz, s keresztülgázolva a népségen, egy közülük, kit a sötétség 11446 9 | hogy azonnal tiltsa el a népséget a vásárlástól, mielőtt ő 11447 3 | honszeretet ábrándos tüzétől, a népszerű szabadelvűség hajlamát a 11448 21 | lett az idő, annál nagyobb néptömegek kezdtek megtorlani, a bennlakók 11449 29 | tehát, amint Vajda László a néptömegen keresztül nem hatolhatván, 11450 29 | hírek voltak azok, miket népzavaró elmék gondoltak ki a világbéke 11451 21 | ő jelszava volt:~„Virtus nescia freni!” (Zablát nem ismer 11452 4 | csatlósnak a kulacsot.~– Nesze fiam, igyátok ki belőle 11453 18 | idő, midőn a kisgyermek neszezni kezdett. Sírása legelső 11454 21 | mellé húzódva, lassankint, nesztelenül oda kezde lopózni a komparadzsi 11455 2 | tehén! Ez volt a vágyainak netovábbja. Ha neki egy tehene volna, 11456 33 | égtek mind a vágytól, a neveiken száradt gyalázatot valahára 11457 10 | indulni.~Hadzsi Baba odalett e nevek hallatára.~– Holt emberré 11458 14 | tudta a beszédbe szőni e neveket: szultán, Allah és Mohamet, 11459 16 | Csáky nevét viselni, ha e nevekről azt mondandja az utókor, 11460 5 | engedék, hogy a népet üdvös nevelésben részesítse, s kegyelmed 11461 9 | alázatosan.~– Mind saját neveléseim e lyányok, uram. Egy sincs 11462 6 | volna lóra?~– Hisz Bécsben nevelkedett gyermeksége óta.~Raining 11463 2 | hozatni kellett neki francia nevelőnőt, kitől szép ízlést, előkelő 11464 2 | ott a szemináriumban pappá neveltessék; minthogy azonban az ifjúnak 11465 6 | nagyobbára odafenn Bécsben neveltetvén, közülök egynémelyek a császári 11466 21 | egy rabszolgám, említsétek nevemet, s át fogja adni a vezetéket. 11467 30 | színeiket a római császár nevén, végre azok is elfogytak 11468 16 | deszkavágó neje férjének nevére, mint kegyelmetek mireánk, 11469 23 | Ügyetlen szemfényvesztő! – nevete akkor Naláczi. – Ezt ugyan 11470 3 | átellenből hangzó páros nevetés hangja elzavarta az ő arcáról 11471 1 | komikus észrevétel halk nevetést kezde gerjeszteni a körülállók 11472 31 | megfogdossák. A székelyek nevetnek, és ujjongatnak rajta.~A 11473 3 | aranyló göndör fürteivel, nevető búzavirág-szemeivel és piros 11474 31 | össze nem aprítják.~Mily nevetséges vége lett volna!~Estefelé 11475 1 | ismerve, s a magyar ember csak nevette a bolond törököt, aki füstöt 11476 33 | mint kilencezer, de ők csak nevették a harci hírt; nagyobb seregeket 11477 23 | estig elmulatának, sokat nevetvén az udvari bohóc, Bíró Gergely 11478 16 | háremeibe!~Amint Apafiné sorba nevezé a férfiakat, ott levő nejeik, 11479 28 | kiket magamban enyimeknek nevezék, egyenként elmúlnak lelkemből, 11480 1 | Kóspallag nem bírt országos nevezetességgel, s a pipázás még csak az 11481 15 | odaakasztá azt a históriai nevezetességű buzogányt, mely akkor is 11482 3 | mármost menyasszonyát magáénak nevezheti, a menyasszony örül, hogy 11483 29 | mely gyalázatos névvel nevezik őket; mert akkor minden 11484 5 | alakra, hacsak Teleki meg nem nevezné, szidva a meghunyászkodott 11485 11 | azoknak is, kiket hölgyeknek neveznek, némelyik egy nap alatt 11486 8 | jutalom érte, hogy árulóknak neveztetnek. Azonnal takarodót fúvattak, 11487 30 | látszott a szultán kacskaringós névjegyzése, melyet ő nem győzött volna 11488 34 | védelemre emelé kardját, de e névnél megrendült az kezében, s 11489 17 | meghajtá magát előtte. E névről annyit hallott már beszélni, 11490 9 | bezúgják a várost, … valami névtelen, alaktalan zsibongás terjed 11491 4 | elárulni. Kardja az akkori newcastle-i fegyvergyárból került, valódi 11492 21 | elébb széttekintve, ha nem néz-e valaki oda, lebocsáták annak 11493 29 | hatolhatván, mindenfelé nézelődne, hogy mint juthasson a székéhez, 11494 11 | hátra:~– Ugyan, jó bég, hogy nézheted sólyomnak a vadgalambot, 11495 19 | ölelve őt, mosolygó szemébe nézhetek, én is rád fogok gondolni.~ 11496 32 | nézve. Hogy fog szemébe nézhetni majd a túlvilágon?~Végre 11497 31 | seregéhez vissza.~Teleki nem nézhette tovább; elfutott sátorába, 11498 6 | legfeljebb is némi cseh pandúrok nézhették az utána keletkezett délibábot 11499 28 | tetszék neki, mintha az égből nézne le rá, és sajnálná, hogy 11500 31 | atyám helyett tartok, nem nézném, itt üttetném el a fejedet, 11501 4 | kezdeni Ferizzel?~– Ej! Én nem nézőnek jöttem ide! – kiálta fel 11502 12 | felőle, ha vajon varázslatból nézte-e a falusi leánykákat lovas 11503 31 | kíséretében elbocsátja őket, hogy nézzék meg az egész török tábort, 11504 23 | kiáltozott az urakra, hogy őrá nézzenek, ne arra a másikra, bizonyosan 11505 25 | közbe Feriz bég dühösen. – Nézzetek jól a szemembe: láttatok 11506 13 | mezejére, s ha közelről nézzük őket, látni fogjuk, miszerint 11507 34 | Most mind a ketten távol Nikomédia völgyében alusznak.~ ~ 11508 31 | bölcsesség, hatalom, bátorság nimbusza eloszlott önhite körül; 11509 32 | elkezde azon nemébe jutni a nimfomániának, midőn az élvezni erőtlen 11510 21 | csodálkozva tekinte rá.~– Én? Nincsenek-e életem órái megszámlálva?~– 11511 33 | török seregek maradványait Nisszánál tönkreverék, Viddint elfoglalák; 11512 22 | azon ajkak érintése, melyek nőarchoz bűn gondolatával nem közelítének 11513 34 | nőm van.~– Ah, értelek! És nődet akarod látni? Nekem is volna, 11514 21 | köszönd Teleki Flórának, aki nődnek barátnéja, s tőlem azt kívánta.~– 11515 14 | mint azelőtt.~De most a nőé maradt az. Midőn férje gyöngéden 11516 21 | kétségbeesetten. A várbeli zaj nőttön növekedék, a vár minden bástyáiról 11517 25 | melyeknek mindegyike nőttön növekedő haraggal követelé a szpáhik 11518 2 | ritka és gyönyörködtető növényekkel, mint bazsalyikom, levendula, 11519 17 | a sárga leveleket ápolt növényéről, s azokat az ablakon leszórva, 11520 17 | kacsaikkal.~– Az éjjel éppen e növényről álmodtam, melyet itt e nagy 11521 31 | méreggel, hanem gyümölcsöt növeszt az elvetett hibának magvából, 11522 4 | gömbölyű karjait, miknek nőies fehérsége, plasztikailag 11523 24 | vagyonaink birtokát, nem nőink, gyermekeink ölelhetését, 11524 33 | veszélyes, s bár oly magasra nőjön is valaki, hogy fejével 11525 16 | kívüle, a férfiak könnye a nőkével vegyült. 1~Ott függött Teleki 11526 10 | leányának.~– S mi történik azon nőkkel, kiket megvet?~– A legelsőknek, 11527 El | ismét vissza: kedvence a nőknek, bálványa a férfiaknak, 11528 21 | másutt, mint itt, midőn nőmet meg akarják ölni? – monda 11529 7 | nagy csodálkozva kérdé:~– Non exaudistis nomen gloriosissimi 11530 13 | idegét. Úgy harcolnak, mint a nőoroszlán hímje mellett… „Milyen fiatal 11531 13 | ekét, s ha Bécsben azt a nótát danolják, hogy bogláros 11532 7 | asszony. Mi nem esküdtünk nőtlenséget, azért majd kiválogatjuk 11533 19 | Ferizt minden irat, amely nőtől érkezett, ezeket egyenesen 11534 31 | fővezér sátora elé lovagolt, s nőttön-nőtt büszkesége, amint tapasztalá, 11535 10 | S mit kezd ez ifjú annyi nővel?~– Óh, uram, éppen ez a 11536 El | alkalmazni.~Pesten, 1852-ik november 12-én.~Jókai Mór~ 11537 6 | valami rokonát, vagy elrablák nővéreit, s csak azt kellett látniok, 11538 19 | egyiptomi ajtóőr, egy fiatal núbiai vadász s a kínai szakács 11539 7 | juhok pásztorának, hogy a nyájait pusztító oroszlánt szakállánál 11540 15 | E szókat a legédesebb, nyájasabb hangon mondá a bég, ahogy 11541 24 | látszott az édességtől és nyájasságtól semmi nyoma a bosszúságnak, 11542 17 | elszöktetik, akkor Apafi nyakában marad a selyemzsinór. Egyszóval 11543 17 | kézzel iparkodott saját nyakából kiölteni, s melyet a nagyúr 11544 5 | hogy egy flaneldarabbal nyakacsigáját dörzsölje erősen.~Ezalatt 11545 12 | akárha követ kötöttél volna nyakadra, s úgy szállnál alá. Siess.~ 11546 24 | szüntelen előregörbült nyakkal; feje untalan mozog, szemei 11547 34 | magáról, gyémántos forgóját, nyakláncát, s azokat ujjáról levont 11548 1 | fogván egy dézsa vizet, nyakon önté vele a mennykőt, s