Jókai Mór Török világ Magyarországon Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
13049 18 | megsejtette azt, s míg a férfi ravasszá vénül, az asszony már úgy 13050 28 | vitézség uralkodik, nem a ravaszság, hol a bölcsek tudománya 13051 6 | éjszaka megtizedelje, kinek ravaszsága nevezetesebb volt az egyiptomi 13052 34 | nyomára jött a herceg elébbeni ravaszságának. – Hát mit izent urad? – 13053 23 | minden diplomáciai erélyét, ravaszságát felhasználja, miszerint 13054 22 | bútorok- és szőnyegekből ravatalt készíte magának.~Ott voltak 13055 31 | magyar faj, bármilyen nehezen rávehető arra, hogy ok nélkül harcot 13056 7 | ráteszi, ha csak szemeit ráveti is, földre van zúzva.~– 13057 7 | Akarjátok-e, hogy a pénzre rávezesselek, s menten hagyandjátok a 13058 17 | van? Nem vesztéd el? Jól rávigyáztál-e? – kérdé Hasszán egy lélegzet 13059 21 | megtudandó, ha vajon csakugyan rázárta-e a lakatot kezeikre, mert 13060 29 | ablakai, mintha láz gyötrené, rázódtak zörögve, maga a szék, amelyen 13061 15 | sóhajta Olaj bég, fejét rázogatva.~– És pedig – suttogá tovább 13062 27 | fel, láncait keserű dühvel rázva meg, Béldi. – Ha én most 13063 21 | függönyeit lebegteti, ajtajait rázza, s ez ablak nem lehet más, 13064 12 | majdan ott találja; sírva reáborult ismét, könnyeit a virágokra 13065 19 | tartá a boglárt, szemeit reáfüggesztve; ugyanazon boglár volt az, 13066 34 | állt ki a minden oldalrul reárohanó győztes seregnek, s elszántan 13067 17 | elrejtőzött alakosok hirtelen reárohantak, kíséretét az utolsó emberig 13068 5 | perc alatt elkészítve a rebarbarás vizet, odaadta azt neki 13069 26 | enyimet – és az enyimet! – rebegék a gyermekek, fehér kezecskéiket 13070 1 | ismerőimtől, mire azok nagy rebegés között elbeszélék, miszerint 13071 21 | felette. S mindig csak azt rebegte:~– Te meghalnál énelőttem!~– 13072 29 | kard.~– Az Isten kardja! – rebegték az emberek ösztönszerű félelemmel.~ 13073 21 | végezni, s itt-ott azt is rebesgeték, hogy az a moldvai hercegné 13074 1 | volna keresztül, iszonyú recsegés-ropogással támad elő egy óriási meteor, 13075 29 | iránt.~Minden bútor ingott, recsegett körülte, ablakai, mintha 13076 9 | fejecskéit az összefogott redők közül. A georgiai délcegen 13077 29 | beszédére, s erre homlokát redőkbe szedve, ezt mondá:~„– – 13078 24 | atlétai férfi, hosszú, bő, redős palástban, nagy, fényes, 13079 7 | viselt, nagy fényes homloka redőtlen ragyogott. Oly dörgő, oly 13080 9 | kalyiba ott van, hol most a redout-épület2 áll, azzal vége a városnak; … 13081 22 | kitáblázva és függönyökkel redőzve, miken kelet művészete ragyogott, 13082 1 | a helybeli pópa, kivel a református esperes példás egyetértésben 13083 34 | Gernyeszegi uram pedig tarta a reformátusoknak ilyen beszédet:~– Édes fiaim, 13084 10 | olvasék pogány meseírók regéi közt. Ezt tartsd meg, óh, 13085 6 | főkolonellusnak egy pányvavető regementhez, csak egy szavamba kerülne; – 13086 10 | uram, éppen ez a réme a regének. Mert ha szerelemre fűzné 13087 El | aranykorá”-t vettem. E két regény között nem kívánok művészi 13088 El | szíveskedjenek tisztelt olvasóim e regényem előfordulandó hiányaira 13089 17 | vonjanak ki.~Így lépett be egy reggelen Hasszán basa Azraëléhez, 13090 28 | vigyék ki a szabadba, a meleg reggeli verőfényre. Már ekkor nem 13091 4 | sebészét, Thököly csak a reggeliről gondoskodott, a herceg semmiről 13092 4 | és bort, az útban fogunk reggelizni… – S azzal lesietett az 13093 15 | szerelmes fiam. Holnap reggelnél hamarább semmi esetben sem…~ 13094 34 | nyomni, ne jöjjön egyenesen a regimentek elébe, hanem oldalaslag, 13095 17 | fogsor egy egész poklot rejte el, melynek nem volt szabad 13096 24 | oszlopzatos fülkeforma, mely egy rejtekajtót fed el, ahonnan Amurat szokta 13097 17 | magánkívül rohanva el sátora rejtekébe, a dervisekkel imádkozni.~ 13098 17 | ima ürügye alatt, s annak rejtekében öltönyt és alakot cserélve 13099 17 | Azraële reszketve rohant elő rejtekéből.~– Óh, uram! rosszul hallgattál 13100 30 | Tehát ismerte annak minden rejtekét, s egyszerre azon lapra 13101 19 | ajtócska van ott, mely egy rejteklépcsőzetet zár el, amely a várból a 13102 1 | félszem-behunyásban, midőn ama rejtelmes villanások megdöbbentőleg 13103 14 | egyszerre átvilágosult a rejtély. A veszély pillanatában 13104 10 | én átjöhessek Európába.~– Rejtélyekben szólasz.~– Tehát nem hallottad 13105 13 | arany hajfürteit acélsisak rejti, hófehér paripája sörényét 13106 10 | várost be akarsz venni, rejts bele egy szerelmes asszonyt, 13107 17 | róla. Te őrizd tovább, s rejtsd el, ahová tudod. Legnagyobb 13108 6 | Nagyváradból, s meglepvén a rékasiakat, ott Rhédey Ádám házát felgyújtja, 13109 6 | legény vala, beleszerete Rékason lakó Rhédey Ádámnak Krisztina 13110 25 | s sörbetes csészéjét, s rekedt, alig érthető hangon monda 13111 6 | seregei maradványát.~Akik künn rekedtek, azok közül nem maradt életben 13112 7 | ördöngös barát! – hörgé dühétől rekedten a rabló.~– Nem addig, míg 13113 21 | osztályiból, kik odakünn rekedve várták a jószerencsét, hogy 13114 17 | megölelgetve. – Én most sátorom rekeszébe távozom, ahol egy óráig 13115 17 | Rákoson, ahová be fognak rekesztetni a mindenféle nemzetből való 13116 6 | ötven fickó ugrott elő a rekettyésből, gyors paripákon, csákánnyal 13117 1 | thesszáliai basának, s hogy ne reklamáljanak, áttértél az iszlám hitre, 13118 2 | kerttel vesződni, a falubeli rektorhoz sem járhatott többé olvasást 13119 20 | A vezér lelkét kísértő rém ijesztgeté, meg kelle őt 13120 21 | Hasszánnak nyugtalan éje volt. Rémálmai minden percben fölébreszték, 13121 10 | Óh, uram, éppen ez a réme a regének. Mert ha szerelemre 13122 22 | belül; mert amíg a test remeg, irtózat és halálfélelemtől, 13123 16 | tartá, és biztatá, hogy ne remegjen, az Isten jó, meg fogja 13124 14 | elkomorodva nézett maga elé, ajkai remegtek. Azután visszafordítá arcát, 13125 4 | felől és szemközt. Te azon remek körvágásokkal, miket az 13126 3 | tárgyát a török költészet remekeire, s azon dicső költőkre, 13127 9 | rakja ki bámulatra az ipar remekeit, …emitt jótékony épületek 13128 9 | Istenkáromló, te! Ki a teremtés remekét ekként ócsárolod. Tízezer 13129 9 | volt a hölgy alakja, mintha remekszobrász márványból faragta volna 13130 18 | fel szemeit, mintha azt remélné, hogy tán egy nő szívében 13131 21 | egy jóakaratú, de kevés reménnyel biztató segítőre akadt.~– 13132 17 | elkövettek érte, alig volt valami remény, hogy őt megszabadíthassák.~ 13133 31 | folytonos hízelgés, elbízató remények fogadták mindenütt, a magyarság 13134 El | Olvasóközönségem iránti kötelességet reménylek teljesíteni, amidőn jelen 13135 28 | atyám jőne! – rebegé Aranka reménylő arccal.~Az ifjú török arca 13136 19 | maradt még csillagsugára a reménynek. A szép Béldi Aranka volt 13137 15 | megszabadulni tőle; de légy jó reménységben, akkor jön az áldás az égből, 13138 1 | felé, s mint lőn vége a rémes ütközetnek egy irtóztató 13139 21 | bömbölését.~Vannak néha rémeszméi az embernek, melyek egyszerre 13140 33 | küldözte követeit az ifjú remete magányába, tudósítva vezérek 13141 21 | Hirtelen talpra ugrott e rémgondolatnál, kirántá ágya mellett heverő 13142 10 | között, elhangzott az utósó rémhang, s a várkert rózsalugasai 13143 34 | hangzék a futók szájából a rémhír. – A tatárok felgyújtották 13144 14 | tudósítást, mint a vesztett csata rémhírét, melyre kétségbe fogott 13145 8 | megmenteni.~Miután elmondá a rémhírt lóhátról a megrémült Szénásinak, 13146 5 | népet harci jóslatokkal rémítgesse.~– Én azt gondoltam… (A 13147 6 | S hogy jutott kend e rémítő kincsek birtokába? – kérdé 13148 17 | előkészületek után érkezik a rémizenet Hasszántól a derék Yffim 13149 14 | félálmában őrült zavaros rémképek töltötték el lelkét. Az 13150 21 | megtapogatta a falakat, mert úgy rémlett előtte, vagy úgy álmodta, 13151 15 | Nemsokára a nagyenyedi rémnap után egy kis leánykája született, 13152 30 | basának egy éjjel az egész remonda ménesét elhajtotta Kökényesdi 13153 21 | mecsetből, hanem Hasszán rémordítása a várablakból, s a zaj, 13154 12 | szigetre!~S újra megtette a rémteljes utat, hanyatt fekve a hullámban 13155 20 | ijesztgeté, meg kelle őt e rémtől szabadítani, hogy e gondolatot 13156 29 | esik az égből” – volt a rémület kiáltása; rá nemsokára megdördültek 13157 33 | hánykódni e szokatlan támadás rémületében, a katonák káromkodva kezdék 13158 8 | szaladt, s amint meglátá a rémületesen futó sokaságot, lekiálta 13159 17 | Mit vétettek? – kérdé, rémületét alig bírva rejteni.~– Ők 13160 29 | melyet a tanácsúr a perc rémületével küzdő vasakaratának befolyása 13161 29 | összetört világ rám omlik is, rémületlen sújtnak omladékai.)~Musztafa 13162 14 | tábor levágatott, meg ne rémüljenek; mert férjeik megszabadultak 13163 29 | bírt helyéből megmozdulni rémültében.~Nincs irtóztatóbb tünemény 13164 6 | láthassa az ember egymást.~A rémvilágnál egyszerre megpillantják 13165 33 | a támadást szokott hadi renddel visszautasítani többé, hanem 13166 5 | fenségedet s Erdély karait és rendeit királyi védelmemről mindaddig 13167 23 | a szultánt és az erdélyi rendeket a császárral kötött béke 13168 16 | szomorúságuk lőn az erdélyi rendeknek e történet felett. A tanácsurak 13169 34 | hadakat a hátulsó sorba rendelék, s ezek zúgolódnak a mellőzés 13170 14 | mindenütt friss vezetéket rendelend előre, hogy mire szürkülni 13171 19 | ujjongatva fogadták Feriz rendeleteit, s legelébb is betuszkolák 13172 5 | bővében leszünk, méltóságod rendeletének készen fogunk engedelmeskedni. 13173 15 | hogy egy követ magához rendelje a fejedelmet, kinek udvarához 13174 6 | veszedelem, ha idegen kéz rendelkezett velök.~Ez idő szerint Szatmárt 13175 13 | már el vannak pusztulva, s rendelkezve hadvezérekkel, kik szemei 13176 19 | ő itt van. – Eszem nincs rendén. Sokszor elfelejtem, hogy 13177 3 | nem tartod a purgációk rendét, vagy régen vágattál magadon 13178 33 | minő harcot lehete víni ily rendetlen néppel, melyet semmiféle 13179 9 | sehol, az utcák szűkek, rendezetlenek, minden ötödik ház összedőlt 13180 13 | maga kíséretével együtt, s rendezi fonákul a csatát, rohamokat 13181 16 | helyén, mintha gondolatait rendezné. Szemei nem járnak sorba, 13182 8 | a papot elbocsátá, hogy rendezze hát a csapatokat, ahogy 13183 1 | beleagyarkodva távcsövébe, s nézett rendíthetlenül a csillagos égbe, véghetlenül 13184 2 | Így változott meg a világ rendje egy aranyos kaftány miatt.~ 13185 8 | észrevéve foglyai eltűnését, rendkívül megijedt, elgondolva, hogy 13186 20 | szokatlan ruhában; s mentül rendkívülibb dolgokat mondtak neki, annál 13187 6 | valami csodálatost, valami rendkívülit mesélni: a tizenhét zászlóalja 13188 24 | mélyebben, mint először, s rendületlen önmegtagadással vevé fel 13189 21 | Feriz bég először éltében rendült össze ágyúlövés hangjára.~– 13190 27 | tehát megadta a foglalót a renegátnak, azzal ez hazament, s egy 13191 25 | szenteskedést, Zülfikár! Ti, renegátok, kiállhatatlan szemtelenséggel 13192 27 | valakit mérgezni? – szólt, a renegátot odaintve.~– Akár egy egész 13193 24 | hogy homloka ezer ránccá reped, s szemfehére látszik; szájszegletei 13194 3 | vendégeket fogadva, s a lelke repesett, midőn udvarát látta megtelni 13195 16 | levelet két füleinél fogva, s repeszté azt kétfelé, és vágta az 13196 6 | jelen meg, sötét hajzata repked a szélben, arcát az égés 13197 22 | világolt, hajzata rövid, repkedő fürtökben fogá körül e magasztos 13198 21 | kárpitjai mind úgy lobogtak, repkedtek, mintha valaki rángatná 13199 11 | idegen éghajlat virágzata repkényzik, s karcsú szobrai tetején 13200 12 | s éles füleit egy bogár repülése ki nem kerülheti, és mégis 13201 13 | felelt neki Hasszán –, hát repülhetek én a vízen keresztül? Előttünk 13202 1 | mintha Kolozsvár fölött repülne.~A pompás tűzgolyó szikrákat 13203 13 | tetemek, viharragadta zászlók repülnek szanaszét. A második roham 13204 14 | felett. A herceg, a légben repülve, kezében tartá sastollas 13205 22 | széllel. Pedig a szél sem volt rest, úgy megindult, úgy fellázadt, 13206 5 | majd megmondja; addig is ne restelljen ezekből a „pilulae de cynoglosso”- 13207 4 | levél? – kérdé a gróf nagy restül.~– Már nem kettő, uram; 13208 5 | kedvvel fogadom nagyságodnak e részbeni készségét, s valamiképp 13209 19 | ablakomba, virágillattól részegen jöjjön a szellő hozzám. 13210 11 | s karcsú szobrai tetején részegítő füstölők illatoznak.~Egyedül 13211 21 | Fussatok utánuk, a világ minden részei felé, üldözzétek, kötözve 13212 1 | megvetendő terjedelmű alsó részén egymásba fogva tartván, 13213 30 | Apafi Mihály uram őnagysága részére, nádori hivatalt Telekinek, 13214 24 | csatáinak és dicsőségének részese, magas, daliás ifjú, a keleties 13215 5 | szolgálatokat fogtok tenni, s ekként részesülendtek az ő kegyében és bőkezűségében. 13216 34 | Én itt semmi munkában sem részesülök, tégy velem valamit, parancsolj 13217 16 | mint egyébkor, s néha a reszketegségig mélyed alá; bár olykor észrevéve 13218 14 | hozzájuk a vén Jova, a Gryllus reszketésén látszott, hogy lovát le 13219 27 | kiálta a nő erőszakos reszketéssel. – Én félek, én irtózom 13220 1 | mennydörgéssel, mely a földet reszketteté meg, szerteszét pattant 13221 24 | jó bizalommal. Szavaitok részvétre találtak, igazságotok napnál 13222 5 | a fejedelem maga. Arca a részvéttől haragos. Még az ajtóban 13223 19 | hű barátságot esküvénk, s részvevést egymás sorsában. Egy közülünk 13224 3 | arccal jöttek vissza a benne részvevők, mint minőkkel hozzáfogtak; 13225 34 | másikon egy nádas, csereklés rét terült, mely az augusztusi 13226 29 | támasztani, egy éjjel az egész rétet elöntötte, már másik reggelre 13227 24 | akkori idők tárgykerülgető retorikájával, felelve mindenre, csak 13228 19 | beledugta a kandallóba, egyik retorta alá gyújtva vele.~– Hát 13229 1 | én semmiféle ördögtül nem rettegek, a legkevésbé pedig az olyantól, 13230 29 | a vak tömegek öntudatlan rettegésben vannak, akkor áll legközelebb 13231 1 | lankadjon, hogy amidőn eljön a rettegéseknek napja, a felemelt zászlók 13232 24 | László nem állhatva tovább a rettegést, odarohant Béldihez, kétségbeesetten 13233 29 | gyulladást, csak egytől tudok rettegni, a földindulástól, mert 13234 24 | azt átkarolta, s elkezde rettenetesen sírni; a sírás különben 13235 23 | legvakmerőbb eszközöktől se rettenjen vissza, hogy a szultánt 13236 19 | közülünk e percben a halál révén áll, s az Sturdza Mária, 13237 15 | gondos ápolás hozhat a halál révéről vissza, s kinek ha most 13238 23 | bocsáttassa. Előbb azonban reverzálist kellett aláírniok, melyben 13239 3 | fekete szemeiben egy könny rezeg. Miféle könny? Örömé-e, 13240 30 | szakálla övéig folyt le rezegve; utána jött két imám, egyik 13241 6 | Bükkben, a Bakonyban, a Rézen meg mindenfelé? Ott Bodókvár! 13242 7 | tiszttársára, felköté nagy rezes kardját derekára, s felkapva 13243 12 | környékben, s az imámok éji éneke rezgett a táborokban.~Hasszán basa 13244 12 | Kinek élte, lelke csak egy rezgő hangon, csak egy csillagsugáron 13245 29 | mint a templom tornyán a rézkakas.~E percben a templomi szónok 13246 17 | hogy ezért a szultán a rézökörben süttette halálra Hiasszárt? 13247 6 | hogy adjon neki helyette rézpénzt. Fel sem tehette, hogy valaki 13248 6 | vagy oláh latrokkal, kiket rézpénzzel fizetnek? A lovamat sem 13249 11 | ott a parton.~Yffim ekkor rezzent össze, átlátva, hogy hová 13250 4 | acélrugók s kemény ideghúrok rezzentek volna meg karjában, előtűnt 13251 5 | tégy bele két késhegynyi rheumot, s add innom.~Cserei azt 13252 23 | kormányán ült volna, neve tán Richelieu-é mellett állana, s azon ország 13253 26 | Miért tevétek őket e rideg helyre? – szólt Kucsuk basa 13254 24 | ennek a veszett kutyának! – rikácsolá vérben forgó szemekkel, 13255 24 | megszólítottra szegezve azokat. Rikácsoló hangja, melyet szűrve bocsátott 13256 5 | meg.~– Instálom alássan – rimánkodék az ember –, mitevő legyek, 13257 24 | elűzetve, a portára futottak, rimánkodni, alkalmatlankodni szoktak 13258 12 | szerelme vágyait összhangzó rímekben zengje meg a figyelő éjszakának. 13259 11 | andalít, enyeleg, tündérálomba ringat édességével, mely bánatával 13260 21 | világon.~Néhány pillanat múlva ringatá a hullám a futó csónakot.~ 13261 14 | tőlük a gyermeket, s ölében ringatja, csókolja, és beszél hozzá. 13262 18 | melyet a szerencse ölében ringatott érez, ha egy megtört szerencsétlenhez 13263 28 | szélcsendben fehér vitorlájú sajka ringatózik, mint a bölcső, az átlátszó 13264 24 | között, fabuzogányokkal és rinocérosz-korbáccsal püfölve az elöl-utol találhatókat. 13265 24 | vonaglanak, álla reszket ritkás, soha nem fésült szakállával, 13266 27 | szép drágakövekkel kirakott ritkaságot külde általa, miszerint 13267 1 | őnagysága, a fejedelem ritkaságtárába is jutott belőle egy darab: 13268 7 | soha. Birkózásban maga is ritkítá párját, s nemegyszer verekedett 13269 13 | ordítozásnál iszonyatosb rivallás üti meg füleit, minőt csak 13270 30 | mindezeknél: a harci kürt rivallása, a paripák nyerítése sem 13271 21 | első ordításra zűrzavaros robaj támadt a várban, ijesztő 13272 1 | szikrát hányva pattogott oly robajjal, mintha ércszekerek rohannának 13273 34 | éjben távol csörtető hadak robogása, melyek Törcsvára felé siettek.~ 13274 28 | a vár elé ért a hintó, s robogva gördült be annak dobogó 13275 31 | hivatalosak lőnek. Egy nagy, rögtönzött deszkaszín alatt voltak 13276 13 | másutt makkokkal tölt zsákot röpít a tömegekre az eldurranó 13277 34 | én is azt mondom, hogy ha röpülni kell is, át fogunk menni 13278 1 | és kísértetes hangot, s rövidségnek okáért csak az üstöke eleresztését 13279 27 | láncaiba fogódzék, hogy le ne rogyjon öröm, ijedtség és meglepetés 13280 6 | Kökényesdi rablói, kik az első rohammal keresztülugratva a baromállás 13281 13 | lépésnyire sem látsz. A megújuló rohamok zaja mind megannyi diadalkiáltás 13282 13 | rendezi fonákul a csatát, rohamokat küldve megmászhatlan sziklák 13283 13 | őrző szerecsen óriásokat rohanák meg, s nehány pillanat múlva 13284 4 | összecsaptak. A herceg ádáz rohanással támadta meg ellenfelét, 13285 25 | a legközelebbi passzuson rohanj be Erdélyországba. Kucsuk 13286 8 | biztatást titokban, hogy rohanják meg a várost. Az ördög nem 13287 14 | zabláiba, hogy utána ne rohanjanak, egyet közülök magával ragadt 13288 21 | szinte megszakadt belé.~– Rohanjatok szét! – kiálta kétségbeesetten 13289 16 | kössünk kardot, álljunk lesbe, rohanjuk meg a hercegnőt kísérő törököket, 13290 13 | Jöjjetek velem. Előre rohanjunk. A diadal mienk.~Vezérei 13291 1 | robajjal, mintha ércszekerek rohannának vashidakon keresztül ott 13292 30 | vér: hogy sokszor ordítva rohanok a körülem levő falaknak, 13293 34 | síkra, egetverő ordítással rohanta meg az ellensereget.~Az 13294 33 | rendezett tábort, s úgy rohanták meg minden oldalról; ezek 13295 12 | odacsalják a hajósokat a százfejű Rok fogai közé?~– Ez énekes 13296 17 | Olaj bég vén róka, s a rókának sok útja van.~Hasszán basa 13297 29 | fejedelem előtt magyarországi rokonai nevében segélyt és harcot 13298 28 | lankasztja, s éjjelenkint meghalt rokonaimat látom, s velök járok ismeretlen 13299 31 | összeállíta – amiért barátait, rokonait, az ország bölcseit és nemeseit 13300 6 | Számtalannak megölték valami rokonát, vagy elrablák nővéreit, 13301 24 | eseményeket mondanak el, fájdalmas rokonszenvet költve a jelenlevők keblében.~ 13302 26 | földön. Nem lennék ember, ha rólad megfeledkezhetném.~– Te 13303 8 | pusztábbak legyenek, leégeté rólok a tetőt.~Az égés világánál 13304 9 | minden ötödik ház összedőlt rom vagy elpusztult telek, alig 13305 El | s ki mielőtt élettervei romba dőltek volna, már újat épített 13306 16 | elfogadva, melyek bennünket egy romjai közt fekvő nép vezetőivé 13307 13 | Küprili basa, miután Zerinvár romjain kipihente magát, Steyer 13308 7 | híres klastrom, melynek romladozott tornya még maiglan is fennáll.~ 13309 9 | messiásnak, sem a bálványoknak, romlás és végveszély az ő ajkainak 13310 29 | nagy és becsületes férfi romlásába fog kerülni.~– Féltek a 13311 9 | tőlem vette készpénzen a romlást. Fogadd el őt ajándékba 13312 3 | tartanak számára, ki férjéhez romlatlan szívén és ó-nemes címerén 13313 17 | volna rám nézve. De hajh, romlik a magyar faj; eszük kezd 13314 14 | azalatt egy piszkos öltönyű ronda török csausz jött be az 13315 2 | s a házszegletekre kiülő rondellákat, dúcos belvedéreket, a közepére 13316 3 | tornácra, erkélyekre és rondellákra a várt vendégeket meglátni, 13317 22 | keresztülvilágítva nyargaló felhők rongyain. Az a csillag látta őt merészebb 13318 6 | eleven kaszabörtön, tépik rongyokká a közükbe jövőt. Ekkor egy 13319 14 | hibát a herceg fejére akarja róni.~– Az istenért! S mi következhetik 13320 5 | fejedelem, majd a török követ ront rá a maga ügyeivel.~Most 13321 30 | szerezték azt, és Allah el fogja rontani; gyilkosok, cselszövők, 13322 3 | holnap elolvasom. Ma nem rontom el a napomat unalmas dolgokkal.~ 13323 15 | kötődni, ugyan kopasz fejébe rontotta volna gerézdes buzogányát. 13324 3 | csak hagyom, hogy el ne rontsam a mulatságot. Ah, ilyen 13325 1 | csillagsziporkákat hullatott zörgő ropogás közt, egyszerre sebesen 13326 13 | a zárdát, a puskák egyre ropogtak, a dob pörgött, s a lázadási 13327 6 | egyszerre dörgő sortüzelés roppan szemközt vele, s az oszló 13328 21 | úgy sírt!~Azraële térdei roskadoztak, keble elfulladt a kettős 13329 18 | szánalommal tekinte e nőre, ki rosszabbnak akart látszani, mint amilyen 13330 25 | kimutatják irántam való rosszakaratjukat; annálfogva ezennel megbízlak, 13331 24 | kik az indítandó harcot rosszallák, mi állunk utolsók előttetek, 13332 31 | Apafihoz ragaszkodnak, s mennyi rosszat, ha Thökölyhez találnak 13333 26 | Belefogódzott a börtön rostélyába, hogy hozzá még közelebb 13334 17 | láthatá őt minden arra menő a rostélyajtón keresztül, háttal az emberek 13335 28 | leányka fehér kezét, mit a rostélyon keresztül nyújta hozzá. – 13336 11 | csarnokába, melynek arany rostélyzatán idegen éghajlat virágzata 13337 29 | Erdélyországban, mely e rothadt békének fenntartását követelte, 13338 29 | keresetben járó székely, ki azon rovásra, hogy messzünnen jött, kapott 13339 14 | fölötte, mint egy keskeny rovátk, látszik a veszélyes út, 13340 29 | tiszta búzát vetett, mind rozs termett rajta.~– Mindenünnen 13341 9 | arab szerelmi dalt:~„Sirász rózsaberkein,~Halvány hold sugárain, ~ 13342 28 | akkor az elfeledé Damaszkusz rózsaberkeit, és azt hivé, a mennyben 13343 10 | szeretek; a ti szerelmetek rózsabokor árnyában ébred, az enyim 13344 28 | és azt hivé, Damaszkusz rózsaerdeiben van, s ha ő beszélt a jövőről 13345 9 | magányt keresve, ül ama rózsafa árnyában. Lásd, uram, csak 13346 9 | árnyában. Lásd, uram, csak a rózsafák mennyibe kerülnek nekem! 13347 9 | legjobban illik a lyányhoz, s a rózsaillat legjobb tanító a szerelemre. 13348 El | örömben szakadatlan, mint egy rózsákból és gyászvirágokból font 13349 15 | ha ott az van megírva a rózsákkal és tulipántokkal ékes betűkben, 13350 10 | utósó rémhang, s a várkert rózsalugasai alatt ábrándozó dal szólalt 13351 11 | te a bangitafákat nézed rózsalugasnak, melyek tele vannak piros 13352 11 | térnénk, uram, eme szép rózsalugasok felé?~Azraële csodálkozva 13353 11 | kezeit.~– Hol látsz te itt rózsalugasokat?~– Fordulj erre, és te is 13354 9 | a hajnal mártotta volna rózsás ujjait, akként vegyül a 13355 19 | bírták tartani, kerekre nyílt rózsaszínű orrlyukain fújta a forró 13356 1 | egynehányszor majd kékre, majd rózsaszínűre változtatta színét, s eközben 13357 28 | elkezde beszélni hazájáról, a rózsatermő Damaszkuszról, szélben ingó 13358 19 | levelét Flórának, piros rózsává pirulva, míg az azt végigolvasá.~„ 13359 29 | cserfák, ellepve szürke rozsda és mohoktól, s a szántóföldek 13360 1 | hogy a ti dárdáitok meg ne rozsdásodjanak, és a ti kézíveitek idege 13361 30 | véljétek, hogy hüvelyébe rozsdásodni fog. Jön idő, midőn ismét 13362 16 | még a mi kardjaink sem rozsdásodtak hüvelyeikbe annyira, hogy 13363 25 | prémgalléros mentéjében éppen rubinjait és smaragdjait tisztogatta.~ 13364 6 | csupádon-csupa drágakő, gyémánt, rubint, kárbunkulus és igazgyöngy; 13365 19 | Az orvos elvevé a pompás rubintos ékszert, s miután meggyőződött 13366 24 | vállaikon keresztbe vetett rudakon hozva egy nagy vasas ládát, 13367 21 | keresztülfúvó széltől, mintha valaki rugdalná kívülről, s néha egy-egy 13368 7 | kiszabadítani, lábaival rugdalózva, s fogaival beleharapva 13369 7 | nem is haraphatott.~– Ne rugdalózzál, dilectissime, látod, hogy 13370 20 | meg nem ismerte szokatlan ruhában; s mentül rendkívülibb dolgokat 13371 14 | álmait, udvarhölgyei apró ruhácskákat színes szalagokkal készítnek 13372 34 | megfosztott hullát saját ruháiba, s úgy küldé el Görgénybe 13373 33 | harcosok arcára hullaták, ruháikon, kalapjaikon keresztülfúródva 13374 2 | lakó majorescót, amiért az ruhájához mert érni az utcán, brevi 13375 21 | itt velem vannak, csak a ruhájok török; jó magyar pajtásaim, 13376 9 | onnan, s gyöngyöket és drága ruhákat s rabszolgákat veend számukra.~ 13377 2 | át az élettel, fizetése ruhára is kevés volt neki, s ha 13378 2 | együtt.~Ily ékesen fel levén ruházva azonban, többé nem lehetett 13379 29 | orbis, impavidum ferient ruinae!”~(Ha az összetört világ 13380 2 | azelőtt fogalma sem volt.~Rumnik mellett volt a családnak 13381 3 | együtt, elment háztűznézni Rumnikba, aholott is igen jól fogadtatván 13382 5 | héttel idősebb az év, amióta Rumnikból távozni láttuk Thökölyt 13383 19 | azon pillanatra, midőn a rumniki kastélyban három hajadont 13384 6 | húszlépésnyire értek hozzájuk, ruppsz! leszakadt alattuk a dobogó! 13385 34 | belebeszéltek; Heiszler szüntelen rusztikus generálisoknak csúfolta 13386 9 | gondolá: bizonyosan hangja rút a delnőnek, azért oly olcsó, 13387 9 | volna nekem minden igazhívő sah, emír és kán előtt hitelem? 13388 6 | ki nem volt a harámbasa sajátságaival ismeretes, majd összerogyott 13389 31 | érzésektől.~Apafi a neki sajátságos cinizmussal folytatá:~– 13390 23 | ozmán dicsőségen, de annak sajgása csak örök emlékeztetés volt 13391 28 | szélcsendben fehér vitorlájú sajka ringatózik, mint a bölcső, 13392 28 | magát a nagy tükörben, a sajkában szép leány ül, lábainál 13393 9 | beleült a vezér függönyös sajkájába, s átevezett Hadzsi Baba 13394 20 | arcra borulva kér, hogy ne sajnáld őt elfogadni fegyverhordozóid 13395 18 | arcán meglátszott, mint sajnálja ezt a szegény némbert. Azraële 13396 18 | szívét sértette az, hogy őt sajnálják.~– Nem tudod-e, hogy ti 13397 16 | Emberséges Hasszán basa! Nagyon sajnáljuk, hogy olyan dolgokkal fárasztod 13398 3 | kinyilatkoztatni afölötti sajnálkozását, miszerint személyesen meg 13399 18 | lepetve a hölgy szépségétől, s sajnálkozva gondolt reá, hogy ezt neki 13400 28 | az égből nézne le rá, és sajnálná, hogy el kell hagynia e – 13401 3 | kegyelmed tiszteletére, igen sajnálván, hogy a vett parancs miatt, 13402 7 | karját haszonvehetlenné sajtolja, s azalatt a másikkal a 13403 5 | nyögése, mit a gyötrő láz sajtolt ki kebléből.~„Örömmel értesültünk 13404 29 | Jára vizén egy tutajon, sajtot akart vinni Tordára. Alig 13405 19 | turbánt kötött a meleg bolyhos sál helyett, melyben feje izzadt, 13406 21 | átlátszó csalánszövetből, a sálok, miket Azraële turbánja 13407 12 | volt őket, mint egy fekete sált, dereka körül övezni.~Halkan, 13408 34 | a zászlót, rajtarohant a sáncaiban alvó ellenfélre, s levágatá 13409 13 | hanyatt-homlok rohantak vissza sáncaik közé.~A következő pillanatban 13410 13 | veri az ellenséget, már sáncaikat is elfoglalá, s sátoraikat 13411 32 | a hídról; Kara Ogli Buda sáncait védve esett el. Ajász basát 13412 6 | karfákon keresztül a mély sáncárokba.~– Nincs segedelem, egyedül 13413 13 | másik után hull a hegyes sánckarókba, a harckiáltás túldörgi 13414 13 | keresztyének ágyúi, elrejtve sánckosaraik mögé. Most éppen torkaik 13415 32 | időt: míg az ostoba török a sáncokat mászta, ő azalatt a győri 13416 13 | helyen, a már elfoglalt sáncokban Kucsuk basa.~A táborhomlok 13417 6 | cölöpökre verve, a mély sáncokon keresztül a várba vezet, 13418 13 | gyalogság útját elvágták a sáncoktól Kucsuk basa gyors szpáhijai, 13419 21 | végigbujkálni part mentében. A sáncra felkapaszkodniok nem volt 13420 8 | kötöttek oldalaikra, míg a sánták, nyomorékok fegyvert fogtak 13421 32 | testvérét harminckilenc évig sanyargatta; azt a trónra ülteték helyette, 13422 2 | csinálni.~Élete delén át sanyarú munka és nélkülözéshez levén 13423 30 | mondott szavakat, s egymást sápadni látták.~Feriz nem vevé észre 13424 24 | fokonként láthatóan növekedett sápadozó arcán, amint azt meg kezdé 13425 13 | többi fut fegyver nélkül és sápadtan…~Akik körüle álltak, borzadva 13426 29 | zománcát, s valami lázas sápadtság terült szét rajta, mintha 13427 9 | elé, mint a megcsalatott Sappho a lábainál terülő tengerbe, 13428 25 | országúton, sohasem voltak sarcolva, döbözzel áll az ágyuk alatt 13429 11 | látott egyebet, mint kéket és sárgát.~– Nem mondám-e? – szólt 13430 13 | úgy megszerették. Szerte a sárguló szántóföldek, mikről még 13431 20 | valami Olaj bég száraz, sárgult arcában, ami őt oly félelmessé, 13432 7 | kitelelő virág elvadult sarjadékát.~Azon időben, melyben történetünk 13433 11 | ellenség volt mindenütt sarkadban, akkor is meg voltál rontva 13434 29 | hogy megrendül az álló sarkaiban…~… E pillanatban megrázkódék 13435 26 | ajtók csikorogva fordultak sarkaikban, jeléül annak, hogy ritkán 13436 7 | boldogítóbb, idvezítőbb és sarkalatosabb, s miután késő estig – nem 13437 8 | kálvinista Józsue mindenütt a sarkamban van, lehetetlen, hogy egy 13438 4 | ellenfelei már megelőzték, s sarkantyúit paripája oldalába vágva, 13439 14 | nagy lengyelsaruk csillagos sarkantyúkkal.~– Talán vadászni készülsz? – 13440 1 | tüzes ember lett belőle, aki sárkánykígyón lovagolt, s csillagokat 13441 21 | dühösen döngette a kaput, hol sarkával, hol öklével, hol meg a 13442 4 | alatt föl és le vág, mintha sarlóval csapott volna; bármily magasan 13443 2 | nem gázolhattak a béresek sáros csizmáikkal, tehát újra 13444 9 | feküsznek, vesszőből font és sárral tapasztott sövénnyel vannak 13445 2 | kelle hozatni, Ibrailból sarut és szattyánpapucsot, Tekusból 13446 34 | fészkéről felriasztott kövi sas bámulva nézett le a kőszálról, 13447 24 | fényesek, oly feketék, mint a sasé, egész magatartása, agg 13448 1 | vér elözönleni rajtunk! A sáskák megjelennek a határon, idebenn 13449 28 | kezét, odafüggeszté éles sasszemeit, s midőn egy pillanatban 13450 3 | állt összefont karokkal, sasszemeivel minden arc-, minden ajkmozdulatát 13451 10 | erőhatalommal jönne az ő sátorai közé rabszolgát keresni, 13452 31 | két sort képezve a fővezér sátoráig, közöttük hagyták ellépdelni 13453 13 | sáncaikat is elfoglalá, s sátoraikat felprédálta. Ne engedd, 13454 31 | bizakodással tértek vissza sátoraikba, s a látott készületek örömére 13455 34 | tatárokra, s bekergetik őket sátoraikig, majd ismét, mint a bolygatott 13456 10 | mosolygó tekintetet az ő sátoraikon belül? E lényeket, kik a 13457 13 | hosszan beülteté becövekelt sátoraival a jobb partot. A kolostor 13458 17 | miféle ezred az, mely most sátorod előtt harsogó zenével elvonul?~ 13459 34 | a trombitákat, le kell a sátorokat törni; az őrtüzek hadd maradjanak 13460 13 | lobogóikat, s prédát tőnek a sátorokban, mik védtelenül maradtak 13461 31 | ismét lóra ült, s az erdélyi sátorokhoz közel ellovagolt, a Telekivel 13462 31 | alatt áll; most is az én sátoromban tartózkodik, aki tehát valami 13463 31 | engedjem történni, hogy az én sátoromon belül csak egy idegen macska 13464 17 | mögöttem áll.~– Mögötted áll a sátoron kívül Feriz bég.~– De mellettem 13465 4 | villámokból vont volna maga körül sátort, védte őt körös-körül szikrát 13466 17 | léptetett el nem messze a sátortól – egyedül. Semmi ezred sem 13467 13 | sem kószál. E hadosztály sátrai mellett látni egy elárkolt 13468 34 | eltávoztak jobbra-balra sátraikba.~Másnap korán reggel belépett 13469 3 | ötlete által, elfeledé a savanyú képet, melyet a fejedelem 13470 23 | szentgotthárdi csatával csak fájó seb volt ütve az ozmán dicsőségen, 13471 6 | óvakodva. – Hanem azért sebaj! – folytatá, felvagdalva 13472 4 | vivék alant váró hintajához; sebe sokkal gonoszabb volt, mint 13473 4 | ma ellened volt. Mihelyt sebed begyógyul, parancsolj velem; 13474 6 | városba menekülnek, s ő maga sebektől elborítva elesik. A magyarság 13475 4 | odaugrott.~– Herceg, te meg vagy sebesítve!~A borbély elősietett a 13476 13 | holtakat és futni akaró sebesülteket hagyva maga után. Undorító 13477 4 | kötötte be sérült jobbját a sebész, midőn újra fellángolt tekintete, 13478 4 | magával Ahmed basa tábori sebészét, Thököly csak a reggeliről 13479 4 | ha kérdezé.~Egy vékony sebforradás látszott a fiatal bég halántéka 13480 24 | arcán keresztül-kasul vágott sebhelyek mély forradásai láthatók, 13481 26 | látszott, napsütötte arca sebhelyekkel fedve, a másik fiatal; körülvetett 13482 23 | felnyomá fejére, s indult sebtén a szobából. Éppen a bohóc 13483 5 | Kegyelmes uram, ez a secretum sigillum.~– Csak bontsd 13484 8 | Magyarországba a kívánt segédhadakkal, s ki sehogy sem akarta 13485 21 | tudja, mit akar. Gyorsan segédkezet nyújtva neki, lebonták a 13486 24 | emelve –, Isten engem úgy segéljen!~– Úgy gebedj meg a börtönben! – 13487 21 | Nincs titkunk előtted, mert segélyedre van szükségünk.~– Nekem 13488 13 | zsoldosok s a német birodalmi segélyhad megérkezett hozzá, azért 13489 18 | kezdé felölteni ruháit, s segíté Máriát is felöltöztetni, 13490 28 | hogy mindazoknál többet segítene, ha Arankának atyja, anyja 13491 15 | tudósok írjai rajta nem segítenek; ha pedig az van róla írva, 13492 24 | egészen lemondok a rajta segíthetésről.~– Én nem – szólt felsóhajtva 13493 23 | családján, mind magán többet segíthetett, s tán még hazája ügyeit 13494 19 | előtt, s nem egy alkalma van segíthetni ott, hol másnak ereje megtörött. 13495 24 | megáldva, de rajtam nem segíthetsz vele.~A Küprili türelmetlenül 13496 31 | segítségére lenni, míg amaz maga segíti haddal és pénzzel a portát 13497 13 | ha a jancsárok s az őket segítő Kucsuk ott vesznek a parancsa 13498 21 | kevés reménnyel biztató segítőre akadt.~– Hát te mit szándékozol 13499 21 | sűrű sánckarók hegyei.~– Segítsd e gobeát hágcsójáról lebontanom – 13500 5 | iparkodnak elfoglalni: segítse kegyelmeteket e szándékukban 13501 25 | felült parancsunkra neked segítségedre leendő. Ezt tévén pedig, 13502 30 | szenvedő atyádfiai közül segítségért folyamodik hozzád, hogy 13503 33 | hírt, hogy Magyarországból segítséget vonnának maguk mellé, hol 13504 5 | egyesített erejével s Istennek segítségével oly akadályt gördítendek 13505 13 | elzárták az utat saját, segítségökre siető lovasságuk elől.~Mindez 13506 6 | elleni hadjárásukban szálljon segítségükre.~Kökényesdi egy boglyának 13507 16 | századig vérzettünk, s nem jött segítségünkre senki, országunk kapuit 13508 33 | hadaikkal Erdélybe betörni segítsék.~Thököly nyugtalan, hír- 13509 6 | fénye világítja.~– Úr Jézus segítsen tégedet, László! – kiált 13510 7 | elvisszük őket magunkkal, hogy segítsenek rajtunk az úton.~– Elmés 13511 16 | őrzeni, adóját behajtani segítsetek? Kérdem, és mi mindnyájan 13512 14 | szedé kincseit, s Jovától segítve, a rejtett lépcsőzeten leszállt 13513 29 | nekünk ehhez a sok jöttment, sehonnából szakadt idegen emberhez? 13514 1 | számára. S mi vagy most? Sehonnai, ki sehol sem lakik, és 13515 2 | hogy valami kóbor török sejk a Sztambulban lakó majorescót, 13516 29 | levő országos változásokat sejt, s hitével sietteti a rettegett 13517 34 | nyugtalan volt ezúttal; azt sejté-e, hogy akik Erdélybe be akarnak 13518 17 | álmai voltak, valami gonosz sejtelem boszorkánynyomása ült szívén, 13519 20 | olvasni a szavai által költött sejtelmeket, de hasztalan. Akiket látott, 13520 9 | mielőtt üzlettársai valamit sejthettek volna, hirtelen hajóra rakta 13521 26 | lyányka félig értő, félig sejtő arccal, némán nyújtá ki 13522 17 | érkezőben egy rossz hír hozóját sejtve, senkivel sem kívánt összejönni. 13523 30 | vége a füleki, győri és selmeci német őrségek pusztításai 13524 9 | belülről jött, s midőn a selyembojtok egy rándulására e függöny 13525 9 | elő, sötétvörös virágos selyemből, s ezen keresztül már hallható 13526 2 | Tergovistba szabóért, aki selyemdolmányt, mellényt és hímzett harisnyát 13527 3 | míg a pompás aranyozású, selyemfüggönyös járművek az udvarra nem 13528 10 | bajadérjét, a szép Zaídát, ki egy selyemkötélen ereszkedett le ablakából 13529 19 | meleg gyapjúöltönyét, könnyű selyemruháit ölté helyettök magára, patyolat 13530 3 | ezüst zsinóros hajdúk; a selyemruhák úgy suhogtak, a kardok úgy 13531 2 | készülve, s átszőve arany- és selyemvirágokkal, s úgy megrakva a két szélén, 13532 18 | gondolattól? Gyermeked nyakát selyemzsinórral fogják összehurkolni, s 13533 29 | megrekedt, s nem találván semerre utat, elkezde lassankint 13534 19 | maradt szerecseneknek, hogy semmiből se igyanak, ami ott üvegben 13535 17 | Mert a kegyvesztettnek semmije sem tulajdona többé, az 13536 25 | egyúttal el ne mulasszad, és semmiképpen ne várd, hogy magam menjek 13537 5 | És amíg meg nem gyógyul, semminemű terhelő munkát, sem írást, 13538 5 | tallért, vigye utána annak a semmirekellőnek, s mondja meg neki, hogy 13539 4 | reggeliről gondoskodott, a herceg semmiről sem.~– Jó reggelt – szólt 13540 34 | Óh, énnekem már nincs senkim, akiért úgy siessek a harcba.~ 13541 17 | nagytestű, haragos ember, ott senkire sem nézett, szótlanul leült 13542 8 | nyargalt ki Nagyenyedből, senkitől el sem búcsúzva, s még csak 13543 17 | rossz hír hozóját sejtve, senkivel sem kívánt összejönni. Egész 13544 15 | Izrafil járjon előtted, és seperjen el minden követ, hogy lábaid 13545 9 | árbocról lelógva, a hullámokat seperték, kíváncsivá lőn megtudni, 13546 13 | ágyúiból jönnek, s soronként seprik tönnön hadaidat!”~Már a 13547 16 | meg előtte a levelet, hogy serceg a tolla Apafinak a pergamenten, 13548 23 | leánya már szép hajadonná serdülve, ő volt apjának szemefénye,