Jókai Mór Török világ Magyarországon Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
15552 24 | jogtalanságot a másikkal torlani meg; nem új fejedelemre, 15553 17 | és arany marháit, a várat torlaszolja el, a hidat köttesse ki, 15554 21 | hálni.~A fejérvári kapunál torlottak meg legtöbben, mely fő bejárási 15555 14 | vele együtt leszállt a tornácba, s felhívatá magához férje 15556 14 | cselédség megnépesíté a tornácokat. A lovászok paripákat jártattak 15557 2 | kastélyt, aranyos rácsokkal, tornácokkal, kandallós pitvarokkal s 15558 3 | délcegen léptettek végig a tornácokon, hogy csupa gyönyörűség 15559 3 | vendégsereg is kicsődült a tornácra, erkélyekre és rondellákra 15560 13 | közt futott fel a zárda tornyába, meghagyva testőreinek, 15561 9 | oltárok emelik magasra karcsú tornyaikat a szentegyházak; … most 15562 32 | uralkodás után lehányattak tornyairól a félholdak, hogy helyeiket 15563 1 | zsindelyes tetőivel s méla tornyaival a völgy teknőjében, hogy 15564 29 | faluból egyéb, mint a templom tornyán a rézkakas.~E percben a 15565 14 | elérték; kocsisa, amint a tornyokat meglátta a távolból, hátrafordult 15566 13 | dervisek menjenek fel a tornyokba, s énekeljék a csatában 15567 29 | csókolni, s a megrengetett tornyokban megkondulnak a harangok, 15568 1 | éjszakai órákat palotája toronyerkélyén szokta tölteni, vizsgálva 15569 22 | pompás tüzet, melynek lángait toronymagasra emelte a dühöngő vihar. 15570 3 | álló hintókat, kiabált a toronyőrökre, hogy mihelyt hintót látnak 15571 6 | menyegzőre és vigalomra jött, torra és pusztulásra érkezék, 15572 7 | húzva csupán szemeiket s torzonborz szakállaikat engedé láttatni. 15573 6 | annak háta mögött menekült tova.~Egy fiatal magyar lovag 15574 34 | azok kénytelenek voltak a továbbnyomulással felhagyni s visszavonulni.~ 15575 6 | igazolni akarná a muzulmán tradíciót, hogy soha el ne hagyjon 15576 1 | kegyelmed korhely Proteus Transsilvanicusnak, holott az én nevem magiszter 15577 23 | Bíró Gergely mulatságos tréfáin, ki sokféle gyönyörködtető 15578 34 | meg vele.~A vesztes fél tréfákkal iparkodott magát vigasztalni.~– 15579 11 | bírva gondolni, hogy mért tréfál ővele így az odaliszk.~– 15580 6 | tudnám, hogy miért!~– De ne tréfáljon kend, mert a határidő itt 15581 27 | rajta, utóbb maga Székely is tréfának vette a dolgot, s úgy kacagott, 15582 25 | állítása nem egyéb goromba tréfánál, ki akart tenni magáért, 15583 4 | s nem adott feleletet, tréfaszámba hagyva menni e nyelvbotlásnak 15584 3 | kerek asztal, sem a szerelmi tribunal, sem az assemblée galante 15585 1 | instálta.~– Hát te ki vagy, trifurcifer? – riadt rá újra Magyari.~– 15586 25 | megkapjuk a gyilkosokat? – kérdé triumfáló arccal Ajász basa.~– Soha! – 15587 13 | holttestére.~E pillanatban trombitahang szólalt meg, s rendben sorakozva 15588 11 | lyányok fehérítnek.~– És e trombitaharsogás, mely takarodót fú?~– Én 15589 8 | már az erdélyi csapatok trombitái, s a hegytetőkön sorba kezdtek 15590 17 | csőcseléket, elég, hogy trombitájukat hallom, és zászlóikat látom.~ 15591 3 | mihelyt hintót látnak az úton, trombitáljanak; a pompás vendégsereg is 15592 8 | a lármadobot, a lovasok trombitálva nyargaltak elé hátra. Ebéni 15593 14 | valami azon menő, ha távol trombitaszót hallott, mindig azt hivé, 15594 13 | különbségre, mely az erdélyi trónba és e karóba ülés között 15595 16 | szandzsáksággá nem változtatá, s azon trónban ott kegyelmetek Apafi Mihály 15596 29 | amint ő reszketve Isten trónja elé lépett, szemeiket rászegezték, 15597 16 | komolysággal vezeti a fejedelmet trónjáig. Az, amint felpillant a 15598 16 | szavakkal leült a fejedelem trónjának lépcsőire, keresztbe szedve 15599 15 | Asszony! Azt akarod-e, hogy trónomat, éltemet veszítsem egy asszony 15600 16 | egyszerre ketten ültek a trónon, ő és Apafi.~– Teremőrök! – 15601 34 | akkor kihúzva a fiókból egy tucat kártyát, odaadá azt Telekinek, 15602 6 | a rabló.~– Miért nem? – tudakozódék tovább a kérdező.~– Azért 15603 15 | török katona, kik fennhangon tudakozódnak az oláh hercegnő felől.~ 15604 31 | Teleki nem akart semmi felől tudakozódni; de a fejedelem elmondott 15605 32 | mindenféle csatlós által tudakozódtatott utánuk: ha nem volna-e kedvük 15606 1 | veszve vagyok. Én el nem tudám gondolni, mi történt, midőn 15607 28 | vigasztalja, s megnyugtassa annak tudatával, hogy van, aki fölötte hűségesen 15608 5 | Sietünk kegyelmeddel tudatni, miszerint a szatmári várőrség 15609 21 | aranyat kapsz tőlem, ha rögtön tudatod a basával, hogy én, Thököly 15610 16 | Ezt kegyelmed igen jól tudhatja, mert férjét török padisah 15611 11 | melyet betöltetlenül hágy? Tudhatja-e e szemfényvesztő forgásokat 15612 6 | közé szorultak, sohasem tudhatják, melyik úton várják az ellenséget, 15613 12 | bámulva hallgatott: miről tudhatná Azraële e dolgokat előre?~ 15614 17 | a vezérhez.~– A szultán tudja-e már veszteségedet?~– Meghallá 15615 11 | született népek, ezekhez képest? Tudnak-e azok oly hangon dalolni, 15616 27 | Te, fiam, Zülfikár, meg tudnál-e valakit mérgezni? – szólt, 15617 31 | különb emberek tenálad, hogy tudnálak én tégedet annyi közül kiismerni?~ 15618 21 | oly balgatag embernek sem tudnánk túljárni az eszén, mint 15619 10 | hölgyekkel, mint én. De tudnod kell, hogy amiről beszélek, 15620 28 | iránt szívem idegen; és tudnom kell azt, hogy ez elmúló 15621 17 | Hasszán, örömét rejteni nem tudó arccal. – Átadták őt az 15622 18 | hogy őt sajnálják.~– Nem tudod-e, hogy ti mindketten meg 15623 28 | ravaszság, hol a bölcsek tudománya csak a csillagok járását 15624 9 | szobrászakadémia, … majd a tudományok csarnokait látom, iskolák, 15625 2 | igen nehéz feje volt, s a tudományokban igen kevés előmenetelt tudott 15626 28 | gyengülő leányt; az orvosi tudományt még akkor nagyon kevesen 15627 24 | Nagybölcsességű tolmács, mély tudományú és rendkívüli tiszteletreméltó 15628 11 | hibáit, attól tartva, hogy ha tudomásra jönnek, nem engedik meg 15629 1 | uram, az udvari mulattató, tudós Passai János uram, professzor, 15630 8 | olyan verzióját adta a pap tudósításának, hogy míg az csak nehány 15631 25 | ki nem veheté hasznát a tudósításnak, mert a fejedelem neve napja 15632 25 | Nem vehettem semmi hasznát tudósításodnak, Zülfikár, a fejedelemnek 15633 25 | bosszulták, de sőt engemet hazug tudósításokkal ámítani törekesznek, s ezáltal 15634 5 | kísérjük. Annak idejében tudósítni fogjuk kegyelmedet, kit 15635 El | inkább született elmerengő tudósnak, mint harcos idők vezérének…~ 15636 15 | szentek imádkozása, sem a tudósok írjai rajta nem segítenek; 15637 24 | hogy, ha veszteg meg nem tudtok ülni, s saját honfitársaitokkal 15638 13 | rögtön összehívá vezéreit, s tudtokra adá, hogy ha a Küprili megérkeztét 15639 15 | megnyugtató kézmozdulatokkal.~– Tudtom nélkül menekült palotámba, 15640 19 | angyala jelent meg előttem, s tudtomra adá, hogyha én nem ölöm 15641 24 | vonandják maguk után. Mire nézve tudtotokra adja a nagyvezér: hogy, 15642 7 | szólt a rabló –, hogy mi nem tudunk a gyóntatáshoz, ha valahogy 15643 25 | engesztelő ábrázattal a töröknek, tudván, hogy az ily védelem legjobban 15644 22 | sötét háttérben rejtett tükör mutatott vissza; de nem 15645 22 | szemeket sohasem látta ő tükörből, s levágott hajfürtei még 15646 28 | távolban a magas tenger tükre látszik, a szélcsendben 15647 11 | vágtok a Duna holdvilágos tükrén csónakaitokkal; – ti, ifjú 15648 9 | egyenes palotasor a Dunában tükrözi magát; a pompás márványkikötőben 15649 13 | dob pörgött, s a lázadási tülkök rémületes bőgése hangzott 15650 11 | hajóitokat, messzehangzó tülökkel tutulva a csendes éjszakában; – 15651 11 | mely andalít, enyeleg, tündérálomba ringat édességével, mely 15652 10 | rejtve, kinek homlokára tündérbetűk vannak írva, s kinek ajkairól 15653 9 | szemeim? vagy a képzelet tündére, ki az imént egy századdal 15654 18 | szemeit kerülték az álom tündérei. Úgy látszott ott félig 15655 11 | alakok, termettel, mint tündéreké, és szemekkel, mint a tűz! 15656 12 | szebben.~– Hallottál talán tündérekről valaha, kik a korallzátonyos 15657 11 | melyet egyedül ismernek a tündérszigeten, s átevezhessen rejtett 15658 16 | Béldi Aranka. Csodálatos tüneménye a szívnek! Az egész gyászjelenet 15659 29 | hanem a természet szokatlan tüneményei, miknek egymásra következése 15660 1 | magát kijelenteni csodák és tünemények által?~– Kétféle csodákról 15661 22 | fölött, s kezével intve a tüneménynek, hogy követni fogja, felvevé 15662 22 | A hölgy remegve bámult e tüneményre: azt hivé, az ég küldte 15663 34 | erőm, de átmászni rajta van türelmem.~Feriz bég búsan sóhajta 15664 33 | törülni a szent esküvést egy türelmes lapról, kik megszaggaták, 15665 34 | csata előtti percekben igen türelmetlenek szoktak lenni, kivált a 15666 5 | őkegyelmessége mondta.~Naláczi tüskén látszott ülni, s szemre-főre 15667 6 | s vitetett villámsebesen tüskön, bokron keresztül.~A tatár, 15668 7 | derekára, s felkapva a kis tüszkölő mokány lóra, kinyittatá 15669 7 | pisztolyokkal megrakott tüszője látszott. – S az én nevem 15670 7 | kezével egyenként tépte ki tüszőjéből a sok gyilkos fegyvert, 15671 19 | arc rózsái, nem a szemek tüze, nem a termet bájai teszik 15672 25 | e hitetlenekre a te szép tüzedet, rövideden majd elvégzem 15673 28 | cédruserdők sötétjében a pásztorok tüzei égnek; alant a hegyi folyam 15674 22 | lovasság, a bástyákon égtek a tüzek, az éj sötét volt, a szél 15675 6 | embereit iparkodik a törökök tüzelése közepett rendbe szedni, 15676 1 | pópa megfogá köntösét.~– Ne tüzeljen kegyelmed, tisztelendő kolléga, 15677 3 | szólt, de most fel lévén tüzelve a sörbetes csésze által 15678 6 | a paradicsom drága!~De a tüzérek átallanak társaik közé lőni, 15679 3 | átmelegedve a honszeretet ábrándos tüzétől, a népszerű szabadelvűség 15680 34 | elszalad, nem állhatván ki a mi tüzünket, kegyelmetek aztán isten 15681 29 | természetesen az ő halálát is nekem tulajdonítják; de hát azokat, kik sokkal 15682 25 | fenyegetésétőli megfutamodásnak tulajdonítván, utána eredett, s így történt, 15683 14 | mi vége lett legutóbbi tulajdonosának? s több efféle; s amellett 15684 29 | zekéjét, de a székelynek az a tulajdonsága, hogy ha ráncigálják, még 15685 25 | én becsülöm benned azt a tulajdonságot, hogy amikor akarod, meg 15686 3 | büszkeséggel fordult a társasághoz, túlbecsült önbizalmat vegyítve arca 15687 11 | csókjaival halmozva el, ki túlboldog volt a gyönyör miatt, s 15688 12 | a víz mély itt, fejeden túlcsap, s ott veszel.~– Nem bánom, 15689 12 | lebontá a hullám, mely néha túlcsapott halavány orcáján, olykor 15690 13 | sánckarókba, a harckiáltás túldörgi a halálsikolyt, percek múlva 15691 21 | feleletére.~– Egy nappal fog túlélni engem, és nem többel – szólt 15692 16 | vetni a világ? Hát ha a túlerő előtt megállva összetöretünk, 15693 14 | szólt reszkető hangon a túlérzékeny nő – ily hidegen ölelsz-e 15694 23 | ellenzék most látta idejét túlfelől felemelni ellene a zászlót. 15695 3 | szép kertekről, hollandi tulipánokról, versailles-i és luxembourgi 15696 15 | van megírva a rózsákkal és tulipántokkal ékes betűkben, hogy Sturdza 15697 2 | tőle, a szegletébe pompás tulipányok s kék, zöld és lilaszín 15698 El | ellenségei eszén örökké túljár, ki mielőtt elesett volna, 15699 21 | balgatag embernek sem tudnánk túljárni az eszén, mint ez a Hasszán? 15700 14 | hintóval a Szeret szakadékán túljutottunk. Ott van egy híd, két meredek 15701 15 | hogy ki bírja a másikat túlkiabálni.~A fejedelem nem is szólt 15702 6 | közel azt a puskát, mert túllősz rajtam.~A csikósban Kökényesdire 15703 11 | ti, ábrándos ifjak, kik a túlparti fűzbokrok közül leskelődve 15704 14 | csinálni a merész szökést, de a túlpartot csak első lábaival érte 15705 18 | adott lelket, hogy az életen túlról legyen gondjuk. A paradicsomban 15706 15 | oly együgyű ember, hogy e túlságos engedékenység meg ne döbbentette 15707 4 | órarugót. Karjai nem látszottak túlságosan megterhelve lenni izmokkal, 15708 25 | amint rablott vagyonnal túlterhelve, szétszórtan, kettesével, 15709 18 | Azraëlétől távol, gyermekét túltevé magán, s szép kezeit imára 15710 18 | mostohaatyja, mert számára nem tart túlvilágot; s mely azon percben teljesült, 15711 1 | a halakat, s hogy fel ne tűnjék a tolvajság, csodát kiáltottak. 15712 28 | s azon látszott magában tűnődni, hogy az öröm féktelen ereje 15713 27 | halált okoz.~E levelet azután turbánjába kötve, elkezde Béldi Pál 15714 17 | hajlottak szemeire, irtóztató turbánjából a füle gombja sem látszott 15715 13 | ezüstpáncélokban, napos kolcsagos turbánokkal, gyémántmarkolatú kardokkal, 15716 6 | egy összevert tömkelegét a turbánoknak, sisakoknak, csalmáknak 15717 4 | venni a dolgot, mosolyogva tűré fel csipketászlis hollandi 15718 1 | ördög, eszi a földet, és túrja a tajtékot, s próféciákat 15719 2 | nálánál boldogabb? Vaj és túró kerülne az asztalra bőséggel, 15720 25 | szövetségeseinknek. Ezt én el nem tűröm, hanem ha te nekem elégtételt 15721 24 | bogláros vitézkötéseivel s turquois-zal kirakott kardjával s öltözete 15722 18 | akik itt alant bántalmat tűrtek.~– S ki mondta ezt neked?~ 15723 13 | hídig visszaverve, ott dühös tusába keveredtek velök, majd visszanyomva 15724 6 | közepén már szinte kifáradt a tusában, kardja mindkettőnek darabokra 15725 15 | semmivé teszi.~Amint így tusakodnék magában, jő nagy sietve 15726 6 | gyaur! – mormogá magában tusakodva a tatár, amint hasztalan 15727 30 | hogy ha annak lapjain egy tűt keresztülszúrtak, meg tudta 15728 29 | megindult a Jára vizén egy tutajon, sajtot akart vinni Tordára. 15729 11 | hajóitokat, messzehangzó tülökkel tutulva a csendes éjszakában; – 15730 13 | küzdők lábai alatt rejtett tűzakna vetteték föl; az égnek lövellő 15731 33 | nyílvesszők, mintha pokoli tűzeső viharzanék le fejeikre; 15732 1 | bevilágítani többé; hosszú tűzfarka kígyózva vonult utána, s 15733 7 | felhíván őket oltáraik s tűzhelyeik védelmére, hogy amidőn szentbeszédje 15734 34 | közel voltak feleségeikhez, tűzhelyeikhez, tehát ők sem kívánkoztak 15735 24 | boldog családapák éltünk ősi tűzhelyeink mellett, most gyermekeink, 15736 8 | kaszált fűből, sütőkemencék, tűzhelyek készen álltak, s a terem 15737 19 | egy szobába, hol valami tűzhelyen egy felkötényezett ember 15738 26 | az ajtókat? Lesz-e helyem tűzhelyetek mellett, lesz-e helyem szívetekben?~ 15739 6 | hajdúlegény éppen akkor tűzi ki a keleti kapu fölé.~– 15740 13 | hívei vagytok-e ti, vagy tűzimádók, gyaurok, fétisbálványozók, 15741 22 | A szél is jól segített a tűznek, a könnyű, csupa fából épült 15742 13 | eldurranó tarack, míg a tűzokádó granát a legtávolabbi sorokat 15743 29 | lobogva, mintha százágú tűzostor jönne korbácsolni a földet, 15744 6 | város közepén egy magas tűzoszlop, megvilágítva a küzdők arcait. 15745 29 | megkondulnak a harangok, mintha tűzvészt hirdetnének.~Az első ijedelemből 15746 16 | ellenségeink őrzik, s mint a tűzzel kerített skorpió, szívünk 15747 6 | ezerhétszáz rénes forintot.~– Tyüj! – pattant fel a rabló. – 15748 21 | vannak a bejuthatásra, hogy tyúkjai, libái nincsenek megétetve, 15749 2 | engedheté, hogy úri bátyja udvarában a többi csatlósokkal együtt 15750 3 | a lelke repesett, midőn udvarát látta megtelni fényesnél 15751 16 | s mondhatom, hogy saját udvarától egyik sem húz annyi fizetést, 15752 28 | karjára támaszkodva ment le az udvarba, gyöngéd habtermete úgy 15753 32 | Pál, azt a pénzt ez s amaz udvarbíró küldötte; mit búsul Nagyságod, 15754 23 | Háromszékben, Csíkban és Udvarhelyszéken a fegyveres székelység, 15755 14 | jövendőről szövi álmait, udvarhölgyei apró ruhácskákat színes 15756 17 | felgyógyulására vártam, udvarhölgyein kívül senkinek sem volt 15757 15 | hirtelen parancsot adva udvarhölgyeinek, hogy az öntudatlan nőt 15758 15 | le a márványra.~Apafiné udvarhölgyeit kiáltá, kik e szóra elősietve, 15759 14 | hálóköntösét, s felköltve egy udvarhölgyét, vele együtt leszállt a 15760 4 | nyugtalankodjál, herceg – szólt Imre udvariasan. – A balszerencse ma ellened 15761 3 | velök a vőlegény hasonló udvariassággal kezde nehányszor beszédet 15762 3 | méltóságuk ez ártatlan nemétől az udvariasságnak visszatartóztat.~Így jő 15763 23 | alig merte magát mutatni az udvarnál, s csak a bohócra fenekedett.~ 15764 6 | összeköttetése a francia és angol udvarokkal?~– Az öregapja se hallotta 15765 15 | valami török úrnak ment udvarolni, ezüstös kardot kötött, 15766 11 | fussátok e bokrok titkait.~Üdv annak, aki e titkokat megfejté; 15767 17 | feláldozák Erdély rendei országuk üdveért, s bár mindent elkövettek 15768 12 | hozzá, átölelni térdeit s üdvezülni ajkain, s mostan itt állsz, 15769 31 | futott magyar menekültek őt üdvözlék mint megszabadítójukat, 15770 5 | Őszinte szeretettel teljes üdvözletünk után, jelentjük teneked 15771 31 | ellépdelni az ifjút és kíséretét, üdvözlőleg hajtva meg előtte lófarkas 15772 16 | Naláczi udvarias mosolygással üdvözöl mindenkit, de senki sem 15773 26 | legjobb barátja e földön. – Üdvözöllek.~– Köszönöm látogatásodat. 15774 31 | valami érkező fejedelmet üdvözölnének.~A vigadó urak rögtön felugráltak 15775 3 | francia courtoisie modorában üdvözölvén őt, negédes, sőt csaknem 15776 14 | kérte a kísérőket, hogy ne ügessenek vele oly nagyon, mert alig 15777 26 | törökösen öltözött lovag ügetett be, s a várkapitány, nemzetes 15778 34 | nemsokára az éj sötétjében ügetve haladt előre az egész tábor 15779 15 | tudni ez emberiséget érdeklő ügyben.~Mit tegyen? Az üldözött 15780 5 | és az egész keresztyénség ügye iránt, s nagy kedvvel fogadom 15781 15 | mert időm rövid, országos ügyeim sürgetnek.~Ez utóbbi szavait 15782 23 | segíthetett, s tán még hazája ügyeit is jobbra fordíthatá; hisz 15783 5 | török követ ront rá a maga ügyeivel.~Most is éppen Naláczi van 15784 15 | határozatokat fontosabb ügyekben tanácsurai kihallgatása 15785 30 | sincsen földön végbemenendő ügyekhez mostan. Az a világ, amelyben 15786 6 | lelkesít a csatában, ki nem ügyel sem lövésre, sem vágásra, 15787 15 | egymásra csak annyiban ügyelve, hogy ki bírja a másikat 15788 21 | kellene lennem, ha ez az ügyem nem akadt volna, s mihelyt 15789 27 | keresztyén maradok és hazafi. Ügyemet bízom az Istenre.~– Te nem 15790 20 | sor, kinek szerepét egy ügyes eunuchra bízta az odaliszk, 15791 5 | már minden panaszost és ügyes-bajost el bírt utasítani küszöbétől, 15792 13 | zavarba hozta. Még ugyan ügyesebb vezér visszahúzhatta volna 15793 3 | kápolnából a kastélyba, ügyesen el levén rendezve, hogy 15794 33 | példáját adá az oláh politikai ügyességnek, mely másrészről az ő egyszerű 15795 15 | hozzá, s eligazítom vele ez ügyet. Eredj csak beteg vendégedhez, 15796 24 | nagyvezér, hogy ő átlátja a ti ügyetek igazságát, és azt helybenhagyja, 15797 11 | legyen, s elküldözve komoly ügynökeit, beülhessen függönyös csónakába, 15798 29 | meghalt Béldi: kegyelmed üldözé a kétségbeesésbe; családját 15799 6 | egyre a basa, míg Topay az üldözés miatt szétzavart embereit 15800 8 | Vigyázzanak kegyelmetek az üldözésben, mert ha a kegyelmetek német 15801 6 | nem járja, s valahányszor üldözésére mennek, tengert áraszt maga 15802 29 | végtére nem tűrhette az üldözést, s visszafordulva, rákiálta 15803 21 | bástyákra lopódzott talán, s azt üldözik.~Ekkor hallatszott az első 15804 21 | kezökben.~– Ezek valakit üldöznek! – kiálta a herceg, tovább 15805 14 | fognak engem bántani, miért üldöznének egy nőt, ki nem vétett senkinek? 15806 14 | alant eltiporhatni.~– Ti üldözni akarjátok őt? Én majd megállítlak 15807 6 | feltámadt nehány száz szpáhi, s üldözőbe vevé a vakmerő kalandorokat. 15808 6 | Körös mellett, szembeálltak üldözőikkel, s a szpáhik tapasztalni 15809 1 | hogy benne elejtsen! Az én üldözőim, mint az erős bikák, környűlvettenek 15810 14 | Visszaforduljon-e? Hátha üldözőivel éppen szembetalálkozik? 15811 17 | egyszerre fegyvert kapott kezébe üldözője ellen, merész tekintettel 15812 13 | csapat áll még a győzelmes üldözőknek ellen, társaik futását védve. 15813 6 | utána menni pedig, hogy őt üldözzék, nagyon fáradságos munka 15814 21 | világ minden részei felé, üldözzétek, kötözve hozzátok vissza, 15815 24 | dolgot, dühösen ugrott fel ülhelyéről, s letépve turbánját, azt 15816 16 | kiknek harcolásai, mint üllő és kalapács, minket, szegény 15817 31 | és a többi okos urak ott ülnének mellettem, és hallgatnám, 15818 21 | ennél velünk együtt lóra ülnöd, s beiparkodnod a várba, 15819 27 | összezúzott lélekkel rogyott le ülőkövére. Neje nyakára kulcsolva 15820 11 | felelt az hirtelen.~– Nem ülsz le velem ide e partra a 15821 32 | sanyargatta; azt a trónra ülteték helyette, ő pedig meghalt 15822 6 | ezt a hat bérest fel nem ültetem erre a hat tinóra.~– No, 15823 2 | Mihály már szederfát is ültetett az udvarra, hogy legyen 15824 31 | kézcsókjára eresztve, maga elébe ülteti a főurakat, s megdicsérve 15825 6 | sem igaz, hogy Rákóczit ő ültette volna lóra?~– Hisz Bécsben 15826 2 | saját parancsára be lévén ültetve mindennemű ritka és gyönyörködtető 15827 16 | kik országot kormányozni ültök itt ország törvényei szerint, 15828 21 | ezt végeztem, menyegzőt ülünk egymással, amilyet nem látott 15829 1 | nagytiszteletű úron van a sor, ki is ülvén Apafi mellett a nagy zsellyeszékben, 15830 5 | bőkezűségében. Mi pedig az ünnepek bevégeztével, melyek után 15831 2 | belőle egy fertályt húsvéti ünnepekre; egy tehén annyi mulatságot 15832 3 | kegyelmedhez, részt venni az ünnepélyben s egyúttal kinyilatkoztatni 15833 3 | mellett a legnagyobb áhítat és ünnepélyesség közben véghezmennek, maradjunk 15834 30 | hajtogatott pergament, azt nagy ünnepélyességgel felbontá, s kitártan a másik 15835 19 | mondjátok, hogy meggyógyulásom ünnepét fogjuk ülni.~A szolgák ujjongatva 15836 19 | legtüzesebb paripámat, s tedd rá ünnepi cafrangjait, és ti többiek 15837 3 | lesütve, midőn társnéi karján, ünnepien felpiperézve, a váró sokaság 15838 7 | amellett poharaik buzgó ürítgetését – egymást citátumokkal agyonfáraszták, 15839 17 | nap óta jár a mecsetbe ima ürügye alatt, s annak rejtekében 15840 32 | a harcból, de kifogásai, ürügyei nem találtak hallgató fülekre; 15841 31 | s a viszály megkezdésére ürügyet szolgáltatott helyeket, 15842 12 | háremből?~– Óh, kérlek, ne üss zajt – szól az odaliszk. – 15843 15 | követ, hogy lábaid meg ne üssed bennök.~E szavakkal kegyesen 15844 30 | béget fördőházában kapva, az üstben főzött vízzel úgy leforrázták, 15845 16 | elsimítá nagy homlokáról üstökét, de nem a ráncokat, melyek 15846 3 | igen szép értekezést az üstökösök háromszáz esztendős útjairól. 15847 22 | kíséretében; az égés helyén már üszkök sem voltak. Minden porig 15848 5 | írja alá.~– Hátha pofon üt, hogy kegyelmedet diktálni 15849 14 | pillanatban zajos hangok üték meg füleit. A meredek bérc 15850 6 | belül pedig roppant zajt ütének, hogy itt vannak a Kökényesdi 15851 17 | kinyújtja, megérinti lüktető üterét, lágy, suttogó szóval biztatja, 15852 21 | gyertyatartót, annak egy ütésével darabokra törte az egész 15853 31 | mint nehány szerencsés ütközet nagyított híre? – Tehát, 15854 8 | egyenesen meg akartak velök ütközni; a csizmadiacéhnek volt 15855 1 | nép szitka és kacaja és ütlegei között elszaladt, Magyari 15856 9 | leverje.~A kalmár tűrte az ütlegeket, s mikor vége volt a mulatságnak, 15857 9 | s összevissza pofozni és ütlegezni Hadzsi Babát, amiért egy 15858 16 | nem tudta, hogy a mennykő ütött-e mellé, vagy hogy álmodik. 15859 21 | lett, mintha a szó közepén ütötték volna el a kiáltó fejét.~ 15860 31 | tábor túlsó oldalára, ott ütteté fel sátrait.~Teleki nyögött 15861 24 | bámész sokaság látta, hogy üttetni fog, de azért egy nyommal 15862 28 | szomorú volt a mosoly.~A hintó üvegajtaja megnyílt, s aki leszállt 15863 19 | semmiből se igyanak, ami ott üvegben áll, mert meggebednek tőle.~ 15864 19 | leveket mindenféle görbe nyakú üvegekben.~A szerecsen bemutatá Gergelyt 15865 1 | bámulva rajta, hogy a nagyító üvegen át a legfényesebb Algol 15866 19 | az orvos, elkapva tőle az üveget – s ne idd meg mind.~– Megiszom 15867 2 | tekergő lépcsőkkel, a kertbe üvegházat rakott, s a házszegletekre 15868 2 | járnak, meg szakácsot és az üvegházhoz kertészt, aki a sok becses 15869 21 | darabokra törte az egész üvegláncot, mely csak vékony ezüstlemezzel 15870 7 | magasban, s egyszerre vad üvöltéssel sereglettek alá.~– Szólj 15871 21 | kísértet űzte a másikat.~Az üvöltő szél kiszakítá egyik ablakát, 15872 6 | megkülönböztetni, melyik üvöltött.~A bástyákon nagy lustán 15873 25 | vállalta volna.~A porta üzenetei naponta dühösebb hangon 15874 9 | fog összevonatni, mielőtt üzlettársai valamit sejthettek volna, 15875 29 | beszélj emberek módjára, s ne ugass itt, mint egy veszett állat, 15876 27 | annak mellére téve, s erősen ugatott, mintha szidná érte, hogy 15877 27 | elfutott az ajtóig; ott vígan ugatva megállt, megint visszafutott 15878 25 | hogy a drágakövek szanaszét ugráltak a pallón, s megtoporzékolva 15879 14 | eléhozatni, melyen oly vakmerő ugrásokat szokott tenni, s a török 15880 29 | Erdélyországot, s olyan sárba ugraszta bennünket, amelyből már 15881 6 | basa Sebdiz paripáján ülve, ugrat a feje fölött keresztül 15882 34 | sziklaösvényt; aki át nem bírta ugratni, ott veszett, mert visszafordulni 15883 7 | dilectissimét, kinek majd a szemei ugrottak már ki üstöke húzásának 15884 32 | kerülte az álom, most meg úgy-úgy rájött, hogy két nap is 15885 31 | elébb ajándékot fogadott el, ugyanannak a fejét ismét elajándékozni 15886 17 | eszmélethez. A nagy, sötét szemek ugyanazok voltak, melyek a zúzmarás 15887 32 | mikor elég pénze van”.~Ugyanazokat az erszényeket aztán másnap 15888 31 | Nagykállót vegyék ostrom alá.~Ugyanekkor az erdélyi rendek is megkapták 15889 7 | széledezni a kolostor mellől.~– Ugyanez oknál fogva sem én magam, 15890 16 | okunk van a bánkódásra. Ugyanis a török szultán fővezérei 15891 3 | P. S. A fejedelemasszony ugyanitt várja Istentől való megáldatását, 15892 2 | roppant úritökök termettek ugyanott, mint egy-egy akós hordó, 15893 15 | kedvben lévén, megengeded ugyebár, hogy e szerencsétlen asszony 15894 25 | béghez:~– Ne törődjél rajta – úgymond –, két nap alatt itt lesznek 15895 1 | a vetés, az őszinek már úgyse használ, de még a tengeri 15896 34 | a fejedelmet gyászolta, úgysem sok ékszer levén rajta, 15897 31 | mégiscsak derék ember”, s újabban visszaküldve a defterdárt, 15898 1 | úrnak nem lévén módjában az újabbkori időgyilkolási szerekhez 15899 El | oly ismerősek, s mégis oly újak…~És aki mindezek fölött 15900 17 | rostélyai mögött tölté, minden újan érkezőben egy rossz hír 15901 14 | és beszél hozzá. Minden újdonszülöttnek ő a keresztanyja, s mily 15902 1 | derült nyári éjszaka volt, az újhold már leszállt az égről, egy 15903 19 | belenyúlt könyökig a szűre ujjába, s kikotorászott belőle 15904 18 | szájába fogta a gyermek piciny ujjacskáit, mik arcán tévedeztek, s 15905 29 | szemeiket rászegezték, s ujjaikkal mindenfelől rámutattak. 15906 9 | hajnal mártotta volna rózsás ujjait, akként vegyül a legbájolóbb 15907 21 | ha jó fogás esik-e rajta, ujjaival végigpöngette az élét, mint 15908 29 | egy spongyiát. És íme, az ujjak egyenkint lehulltak. Elveszett 15909 6 | szétriasztották egy csapatját, amott újjal tör elő, minden oldalról 15910 34 | forgóját, nyakláncát, s azokat ujjáról levont pecsétgyűrűjével 15911 25 | tán, hogy a magas portával ujjat merjen húzni egynehány gyaur 15912 3 | felgyűrve dolmánya hosszú ujját, vevé az eléje tett írónádat, 15913 4 | szablyáját, mely alig volt két ujjnyi széles, s oly hajlékony, 15914 31 | A székelyek nevetnek, és ujjongatnak rajta.~A főúr azon kezdett 15915 19 | ünnepét fogjuk ülni.~A szolgák ujjongatva fogadták Feriz rendeleteit, 15916 3 | bevezeti vendégei elé az újon érkező párt, első dolga 15917 31 | vitetve, úgy tért vissza újonnan a fővezér sátorába.~Ezúttal 15918 3 | kell az élő műkiállítást újrakezdenie, a kántorok örülnek, hogy 15919 19 | rossz oldalát, hogy minden újság valódi méreggé vált reá 15920 6 | kapukon volt bejárás. Ez újvárost merő török kalmárok lakták, 15921 30 | madarakkal, az első sor egészen ultramarinkék betűkkel rajzolva, a többi 15922 17 | hangon monda:~– Nem fogunk-e unalmára lenni a szépség királynéjának, 15923 22 | e termekben volt, bűn és undor emlékét hozta szívébe, itt 15924 13 | sebesülteket hagyva maga után. Undorító látvány. Az iménti fényes 15925 7 | uram?~Magyari borzadva és undorodva ismeré fel Szénásit.~– Jól 15926 22 | eltelve.~Oly iszonyító, oly undorteljes volt rá nézve mindez. Midőn 15927 15 | öregapák szoktak beszélni kis unokáikkal, s leszállva vánkosáról, 15928 15 | nyolcvan esztendős öregember, unokája lehetnék: úgy is szokott 15929 14 | előre, uram, előre még! – unszolá őt a szolga. – Majd ha azon 15930 27 | hogy Béldit több kérdéssel unszolnák, eltávoztak a börtönből.~ 15931 33 | ismerője látogatá meg, kérve, unszolva, hogy vegye fel újra kardját, 15932 5 | sem volt Telekinek, mint untában nekem írdogálni.~ ~ 15933 24 | kit inkább érdekelt sóvári uradalma, mint Erdély jövendője, 15934 2 | helyezé magát a roppant uradalomnak, melynek kiterjedéséről 15935 25 | Mártonhoz:~– Köszöntetem uradat, hogy máskor hamarább fogadjon 15936 31 | határozott hangon monda:~– Eredj uradhoz vissza, és mondjad neki: 15937 10 | csillagaiba rejtve. Kiváltképpen uradról meg ne felejtkezzél, hogy 15938 2 | valami zsibárusnak, hanem az uráét szépen hazavitte, s elbeszélve 15939 15 | Beszélj szolgáiddal, kiket uraiddá tettél; üljetek tanácskozásba, 15940 6 | vármegyéire, s Kökényesdi uraimék az ilyen dolgokban nemigen 15941 5 | főtisztelendő Kászonyi Ákos uraiméknak, a szatmári várőrség főparancsnokainak – 15942 5 | és tisztelendő Kászonyi uraimékra bíztam az összeköttetést. 15943 5 | és tisztelendő Kászonyi uraiméktól, mily nagy jóakarattal viseltetik 15944 16 | jobbról, sem balról, csak uraink vannak: akármelyikhez folyamodunk, 15945 29 | prédikáció! Ilyen kell a mi urainknak, ugyancsak megmosdatta őket 15946 13 | valaha ismerék; ti, csupa urakból álló fajzat, melynek még 15947 24 | visszasegít hazátokba, és urakká tészen.~Béldi Pál keserű 15948 23 | s váltig kiáltozott az urakra, hogy őrá nézzenek, ne arra 15949 8 | akarják csalni; a nemes uraktól megtudták a diákok, a diákok 15950 17 | Az odaliszk határtalanul uralgott Hasszán kedélyén, tetszése 15951 33 | dicsőség nélkül vette át az uralkodást, de a hosszú börtönélet 15952 16 | hogy más meg ne tudja, s ha uralkodásunk csupa látszat, a látszat 15953 28 | hazákba, hol a vitézség uralkodik, nem a ravaszság, hol a 15954 12 | iszonytató elem annak, ki rajta uralkodni nem tud, s a hullámok alatt 15955 16 | lett volna, mint Erdély uralkodója.~Az ülés napján oly arccal 15956 30 | legelső kötelessége a földi uralkodóknak, de Allah dicsősége még 15957 30 | ércvíz.~A dívánban mély csend uralkodott, minden szem áhítatos bámulattal 15958 El | menedéknek tartja a félhold uralmát; a magyar ellenségeinek 15959 16 | hogy köztök és az ozman uralom között egy szabad ország 15960 31 | hadnagyok, kapitányok őt uralták. A jámbor fejedelem nem 15961 3 | útközben annyi hálálkodó urambátyám fogta el, hogy mire odaért, 15962 1 | Hát azért az én kisebbik uramért kellene egy fohászkodást 15963 25 | uramon kezdve, Székely László uramig.~Ajász basa, kinek Feriz 15964 24 | ahol azontúl Bethlen Farkas uramnál senki sem tartatott nagyobb 15965 19 | annak átadása Bíró Gergely uramra nem lett volna bízva, egy 15966 25 | leveszem a láncokat Béldi Pál uramról, ki most makacssága miatt 15967 25 | gazembert, kiket Pók Márton uramtól vezetve, Ajász basa elé 15968 1 | olyan csoda történt, hogy az urasági halastóban megütköztek egymással 15969 6 | lökéssel hanyatt taszítja urastul, zászlóstul, a karfákon 15970 31 | restelltek tanulni, aki uratok és védelmezőtök? Százötven 15971 27 | Körtövély erre hirtelen elfutott urától, a csoport közé furakodva, 15972 5 | különb férjet, mint Imre úrfi, kinek „mind a vízig szárazon!”~– 15973 16 | Ragadjátok meg ezt a szemtelen úriembert, s kötözzétek fel egy lóra, 15974 29 | egypár nyusztos, kalpagos, úrirenden levő férfi, kik közül a 15975 6 | Nincs segedelem, egyedül az Úristennél! – kiált erre kétségbeesve 15976 2 | a sok becses citromfű és úritök helyett kaktuszt és egyiptomi 15977 2 | esztendőben oly roppant úritökök termettek ugyanott, mint 15978 19 | addig maradj nálam, míg úrnőd parancsát teljesítem. Mert 15979 19 | megajándékozva őt, visszabocsátá úrnőjéhez ez izenettel:~– Amit kívántál, 15980 1 | éjjel éppen a nagytiszteletű úron van a sor, ki is ülvén Apafi 15981 6 | mozdulattal vonatkozék a másik két úrra.~– Itt már jobban ismernek 15982 34 | kit koldusból én tettem úrrá; az árulta el, s most fogva 15983 1 | magától, majd a nagytiszteletű úrtól, s midőn a kérdezett édesded 15984 1 | kiáltanak, mondván: kicsoda a mi urunk?~Amint a magiszter elvégzé 15985 12 | dalnokot ott a füzek között? Ússzál át hozzá, s add át neki 15986 12 | fekete fő egymás mellett úszik a víz színén…~Fölötte csillag 15987 12 | nem ég és pokol között úszik-e e nő? Kinek élte, lelke 15988 12 | kívánsz. A leggyakorlottabb úszónak is elszorul keble, midőn 15989 11 | gyászfüzeit, mik oly sötéten úsztatják függő gallyaikat a hullámok 15990 11 | lovászok, kik paripáitokat úsztatjátok a hűs habok között; s ti, 15991 13 | áthatolni, egész csapatok úsztattak lóháton keresztül, s a nehéz 15992 13 | akit letaszítottak a vízbe, úszva iparkodott áthatolni, egész 15993 3 | esztendős útjairól. Datum, ut supra. T. M.”~A második 15994 33 | vidékei s fölséges rossz utai eddig mindig megőrizének 15995 15 | angyalai hordozzanak téged a te utaidon, én édes gyermekem. Az ég 15996 1 | önmegadással –, én az Isten útait csak tisztelni tudom, és 15997 11 | labirintjai közt, hol az utak színes kaviccsal vannak 15998 14 | Már belevágtak azon mély utakba, mik a borgói szorosba vezetnek, 15999 8 | járásnyira, ami erdélyi utaknál világosan nagy különbség.)~ 16000 13 | Leghátul végre a hegyi utakon, az erdős szorosok lejtőin 16001 22 | történik; ami szenny, ami utálat, ami bűn, az kívül maradt, 16002 22 | érzett, nem adott vissza utált csókokat, a lélek nem hevert 16003 17 | amint Erdélyből kiértem, utamban lesbe állván, megrohanjanak, 16004 6 | kaptak, s kirontva a kapun, utánaeredtek, számra mintegy húszan, 16005 12 | meglelem a kösöntyűt, vagy utánahalok magam is. Úgyis, ha uram 16006 3 | melankóliával sóhajta fel, s utánaindult.~A vőlegény a szép Teleki 16007 2 | akart építtetni, annyira utánajárt, hogy miből, mi úton és 16008 21 | már ő alant van, s Mária utánajöhet.~A fejedelemnő elszorult 16009 7 | már lement, s a második utánalépett, megrúgá azt egyszerre iszonyú 16010 7 | igent szédelgő fejével, s utánamondá a barát szavait, ki a haranglábtól 16011 14 | kell várni, míg mindenki utánamondja: „áldassék annak neve!”, 16012 7 | fekete halál.~A rabló mindent utánmondott híven, s úgy elijeszté embereit, 16013 24 | odafordult hozzá, pótlólag utánragasztva:~– Nagybölcsességű tolmács, 16014 4 | csatlósom hideg étket hozott utánunk, falatozzunk elébb együtt; 16015 25 | uram – szólt neheztelést utánzó arccal –, íme ilyen szövetségeseink 16016 5 | és ügyes-bajost el bírt utasítani küszöbétől, akkor meg majd 16017 17 | Erdélybe küldte őt azon utasítással, hogy ott elébb az ő nevében 16018 6 | esetekre nagyon egyszerű utasításuk szokott lenni az ozmán őröknek: 16019 6 | legényeinek egy batkát is, hanem utasítja őket a legális prédára.~– 16020 1 | hozott a papnak, s vissza ne utasította légyen a kegyes adományt, 16021 16 | visszatértének bevárása, ő utasítva van a budai és váradi basák 16022 29 | azt, mi történik a szegény utasokkal, kiket a zápor majd az úton 16023 26 | az idő legnagyobb része utazásban telik el.~– Gyermekeim is 16024 14 | hajtatott tovább. Egész éjjel utazva, másnap reggel tájon beérkezék 16025 20 | felejtkezzél meg róluk, s ejtsd útba városukat is.~Hasszán mosolygott 16026 6 | barátfai vendégfogadó: az majd útbaigazítja; most isten hírével, pusztuljon 16027 6 | már Kökényesdit ismerték, útbaigazíttatván, elérkezék Demecserbe, ahol 16028 6 | hanem bölcsen kitért az útból, mielőtt a többiek oda kerülhettek 16029 15 | éppen most kanyarodott be az utcába egy csoport török katona, 16030 6 | közepett rendbe szedni, egyik utcából a másikba nyargalva, s ha 16031 27 | hogy Sztambul tekervényes utcáin tolmácsa és dragománja legyen.~ 16032 9 | nevezni, melynek elsötétült utcáján egyetlen falábon álló olajlámpa 16033 27 | ragadván, kivetették az utcára. A renegát azonban akkor 16034 9 | kereskedése Pestnek… A Király utcától kezdve a Nagyhíd utcán végig 16035 15 | kényszerültem, ha akkor engem is az útfélre dobtak volna menedék helyett.~– 16036 31 | és az érdemes vezéreket, uti figura docet.~Musztafa meghallgatá 16037 6 | kézzel-lábbal megkapaszkodni az útjába akadt fűbe, fába, elkezde 16038 3 | üstökösök háromszáz esztendős útjairól. Datum, ut supra. T. M.”~ 16039 6 | hogy török kapituláció útján engedett volna át valami 16040 16 | közt elmenekülvén, nejét útjára bocsátá, ki is ránk nézve 16041 El | család ősének ismert hibáit, utódai iránti hazafiúi hálából 16042 29 | gyermekei. S szégyenleni fogják utódaitok, mely gyalázatos névvel 16043 30 | voltak a török irányában utógondolataik; egymás szemébe mosolyogtak, 16044 12 | kezét. – Siess utána, még utolérheted.~A leány felállt, lélegzetét 16045 8 | a lovasság Nagyváradig utoléri s lekaszabolja. Szerencsétlenségére 16046 21 | közelebbről kezdettek hangzani. Ha utolérik őket!~– Csitt, csendesen! – 16047 4 | megállapodott: „No, de majd utolérjük” – gondolá magában, s a 16048 34 | kengyelébe keverve lovagját.~Itt utolérte Feriz bég a tanácsurat, 16049 24 | harcot rosszallák, mi állunk utolsók előttetek, a többi méltatlan 16050 4 | vívok első vérre, hanem utolsóra.~Azzal szembeállt a két 16051 7 | hárommal, s elengedjük az utolsót.~– Úgy lesz az! – szólalt 16052 19 | midőn mindenki elhagyá, utolszor ölelte meg, és erős hittel