Jókai Mór Török világ Magyarországon Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
16553 8 | fel az utcákon, a hajdúk verték a lármadobot, a lovasok 16554 6 | pillanatban, melyben ő, vérük összefoly, s ha karjaik 16555 29 | halálos betegséget olta vérükbe; s Feriz bég megőrült, mert 16556 8 | elkeseredtek. Mondák, hogy ők vérüket ontják Erdély szolgálatában, 16557 17 | mindig győzedelmes félholdon, vérüknek kell e szennyet lemosni.~ 16558 29 | ahol a nap lement, s a vérveres alkonyi fény nem volt képes 16559 16 | pogány, másfél századig vérzettünk, s nem jött segítségünkre 16560 8 | Tehát Ebéni már olyan verzióját adta a pap tudósításának, 16561 30 | fiam, térj magadhoz, ne vesd el magadtól kardodat, vezéreim 16562 29 | mindkettőnket, hogysem lelkeinkre vesse, amit az idők teljessége 16563 15 | azokat nem osztogathatja.~– (Vessz meg kegyes mondásaiddal 16564 21 | helyette elveszni. Hadd vesszek én. Te, Feriz, könnyen a 16565 27 | miattam.~– Gyermekeid is ott vesszenek-e el örök fogságban?~– Mondd 16566 9 | házak az ároknak feküsznek, vesszőből font és sárral tapasztott 16567 6 | húzzátok fel a hidat; mi hadd vesszünk itt, csak a vár maradjon 16568 29 | írt oda.~Midőn az ijesztő vész elmúlt, s a palotába lassankint 16569 9 | hogy valahányszor ajkaidra veszed nevét, el ne mulaszd utána 16570 6 | voltak, de annál nagyobb veszedelem, ha idegen kéz rendelkezett 16571 7 | kisujjai őrizének meg e veszedelemtől.~(Páter Gergely mindezen 16572 24 | fejedelem hanyatt-homlok rohan veszedelmébe, s viszi magával a hazát. 16573 30 | fogadásod megtartása nagyobb veszedelmedre lenne néked, mint annak 16574 5 | szolgám. Még rád nézve nem veszedelmesek az ilyen titkok, gyermek 16575 23 | országoknak nincs nagyobb veszedelmük, mint ha nagy embereik vannak.~ 16576 25 | helyette közeledő zsivaj, veszekedés kezde hallatszani, a mély 16577 24 | nagyvezér, nyughatatlan, veszekedő képpel.~Bethlen Farkas térdeig 16578 25 | hármasával jöttek, a prédán veszekedve egymás között.~Feriz bég 16579 12 | fejeden túlcsap, s ott veszel.~– Nem bánom, meg kell kísértenem; 16580 31 | élet fáradalmaival, annyi veszéllyel, annyi kitartással összeállíta – 16581 15 | nyomorultan, s egyedül taszítá a veszélybe – toldá Apafi, mindenképp 16582 6 | török szeme előtt, mint aki veszélyben forgó szövetségesét, a váradi 16583 33 | csatákról, szorongatott várak veszélyeiről.~Ferizt meg nem indítá semmi. 16584 3 | egy nős férfi ellenében veszélyen kívül érezve magát, ismét 16585 20 | érzé lüktetni agyában. A veszélyérzet azon pillanatában volt ő, 16586 14 | megszabadulását.~Csodálatos bűvereje a veszélynek, mely a leggyöngébbeket 16587 18 | mielőtt a férfi gondolna a veszélyre, az asszony már megsejtette 16588 8 | volt ijedve az ismeretlen veszélytől.~Az udvaron szájjongó emberek 16589 29 | alkonyi fény nem volt képes a vészes csillagot elhomályosítani; 16590 11 | megcáfolni, mert akkor az erdélyi vészhír egészen nyakába jut.~A túlparton 16591 34 | tanácsait annyira semmibe sem veszik.~A többi urak folytatták 16592 25 | fogadásodat, és ha el találom veszíteni, akkor annyi darabot vágok 16593 24 | tőletek azt, amit magunk veszíténk, nem vagyonaink birtokát, 16594 24 | felszólalának ellene; mi tudtuk, mit veszíthetünk. És, ím, nehány év alatt 16595 15 | asszony miatt?~– Inkább veszítsd el azt egy asszony miatt, 16596 15 | hogy trónomat, éltemet veszítsem egy asszony miatt?~– Inkább 16597 13 | az őket segítő Kucsuk ott vesznek a parancsa ellen kezdett 16598 2 | többé a konyhával és kerttel vesződni, a falubeli rektorhoz sem 16599 16 | sokalld, midőn a máséval vesződöl…” Írja alá kegyelmed, s 16600 2 | faluba eldugaték papnak.~Ott vesződött sok éven át az élettel, 16601 21 | lármadob pörgése, a trombiták vészriadója, s lehete látni, mint futkosnak 16602 17 | Elhoztad őt? Hol van? Nem vesztéd el? Jól rávigyáztál-e? – 16603 12 | vele.~– Mit cselekszel? Óh, vesztedre törsz. Ily merényért sokan 16604 13 | egész táborára, ha a többiek vesztegelnek?~– Jó, tehát megyek én is 16605 13 | ágyúk. E pillanatig tétlenül vesztegeltek a keresztyének ágyúi, elrejtve 16606 25 | bizony, édes fiam ne tedd, ne vesztegesd e hitetlenekre a te szép 16607 25 | életéért, amilyet ezerével veszteget el a csatamezőn.~– És én 16608 8 | nélkül hazaérkezett, nem is vesztegeté arra az időt, hogy Ebénivel 16609 17 | erőszakkal, csellel és vesztegetéssel fognak törekedni megmenekülésén, 16610 25 | lesz az idén a kenyér, nem vesztegethetik rátok, azért Székely László 16611 29 | minden gyümölcsbe, meg volt vesztegetve a folyamok vize, az emberi 16612 17 | áldozatul adni, akkor én vesztem el; de vannak embereim, 16613 30 | és oka volt szeretteim vesztének?!~Az ifjú arcát e gondolatra 16614 23 | ellenkező esetben pedig saját vesztére kelt föl, mert vissza nem 16615 34 | színültig tölté meg vele.~A vesztes fél tréfákkal iparkodott 16616 17 | A szultán tudja-e már veszteségedet?~– Meghallá azóta.~– Jó 16617 33 | hüvelyben maradni, amíg a harci veszteségek tartanak, s csak akkor támadni 16618 13 | lesz az. A Küprili, látva a veszteségét, ismét felszedette hidait, 16619 16 | szultán fővezérei csatábani veszteségük hibáját a korán megfutamodott 16620 17 | mert ha élve marad, minket vesztesz el elébb-utóbb. Nem akarom, 16621 12 | törsz. Ily merényért sokan vesztették előtted éltöket.~– Hogy 16622 21 | hogy még ez órában fejét vesztheti, oly merénylethez fogva, 16623 9 | őt megtartani, olyasmit veszthetnél rajta, amit többet nem nyersz 16624 6 | üldözőinek szeme fényét veszti, – legfeljebb is némi cseh 16625 17 | sürgetik a harcot, és így nem vesztjük azt el. Ő is halálfia. Te 16626 23 | nem csatázok.~– Akkor mi vesztünk el.~– Inkább mi, mint érettünk 16627 16 | budai basa, ki minden úton vesztünkre törekszik, s szeretne Erdélybe 16628 22 | lombjait; – de ő nem látott sem vésztüzet, sem az éj sötétjét, nem 16629 4 | vállára, kik őt eszméletét vesztve vivék alant váró hintajához; 16630 7 | barátra, minőket a hiéna vet az állatszelídítőre, kit 16631 3 | akkor azt hiszi, hogy nem vét a korán ellen. Az asszonyságok 16632 21 | felgyújtom a várat, tüzet vetek a puskaporos toronyba, egyszóval 16633 13 | Rábához sietett, a diadalt vetélytársa elől elragadni.~Így jött 16634 9 | körülfekvő környék nyomorult veteményeskertekkel van elfoglalva, s a Therezia-város 16635 18 | kit élte váltságdíjául vetend.~ 16636 24 | terelte őket kifelé, véget vetendő a bosszantó jelenetnek.~– 16637 1 | könyörögni, mind kiszáradt a vetés, az őszinek már úgyse használ, 16638 El | idők és körülmények latra vetése nélkül egyedül az eredményeket 16639 29 | verte föl a leggazdagabb vetést, s erdőszámra száradtak 16640 14 | látszott azok által figyelembe vétetni.~Kevés perc múlva leérkezett 16641 6 | a jancsárok a karfáknak vetették hátaikat, s meg nem mozdulnak 16642 17 | pelyhedzik is.~– S te nem vétettél semmit, amiért meghalj?~– 16643 19 | Hol van a levél?~– A tűzbe vetettem – szólt közbe az orvos.~– 16644 15 | mondhatod a szultánnak, hogy én vétettem!~Apafi éktelen megszorulva 16645 14 | keresztyén ellen harcoljon? Vétettünk volna az Isten ellen. A 16646 3 | a főtisztelendő osztály vétetvén ki, s a két jelenlevő török 16647 3 | kell neki adni, hogy meg ne vethesse a hátát, hanem büszkén tartsa 16648 17 | nyugodalmas fejedelmi székben vetheti meg a hátát.~Ugyanakkor 16649 15 | egyszer ott volt? Ki csak nem vethettem a házamból.~– Semmi esetre 16650 13 | alatta.~Feriz bég dühösen veti magát a vértesek tömegébe, 16651 22 | között terem, de ha tűzbe vetik, megég a salak, s az arany 16652 21 | mondjad azt szívedben: „E nő vétkeiért megbűnhődött!”~Az odaliszk 16653 22 | közel vannak, s nem tudnak vétkeikről semmit, csak Isten véghetlen 16654 31 | bűnéből támaszt büntetést a vétkezőnek.~Telekit az eddig történtekből 16655 22 | hamvakkal. A bűnök tanyáját és a vétkezőt eltörölte a láng; nem maradt 16656 19 | jössz, mindenestül a tűzbe vetlek.~Gergely pedig gyönyörködve 16657 7 | kálvinista vagy unitárius vetődött oda, annak alig találta 16658 19 | is megijedt bele.~– Hol vetted azt a boglárt?~– Hát hol 16659 2 | tehénkét, amit még meg sem vettek!~Mihály úr rögtön elhagyá 16660 6 | várat, hacsak erővel el nem vették tőle.~1660-tól fogva, midőn 16661 29 | kétségbeesésbe; családját kegyelmed vetteté börtönre, s csak akkor bocsátá 16662 16 | díszes polcot, legalább ne vettetek volna nőt magatoknak, vagy 16663 13 | lábai alatt rejtett tűzakna vetteték föl; az égnek lövellő füstfelhők 16664 27 | teneked, hogy pénz miatt vettetél börtönbe, és csak pénz által 16665 34 | Az első sor a másodikra vettetett, s amint Norcher generál 16666 6 | tehát hosszú nádszálakat vettünk a szánkba, azon keresztül 16667 12 | hallatára, úgyhogy lépteimet sem vevéd észre.~– A bülbül nem énekel 16668 5 | őszinte kedveltem!”~„Hírül vevém báró Mendingi Kopp és tisztelendő 16669 9 | maradt, diadalmasan fordult a vevőhöz.~– Hah, uram! Én festett 16670 10 | annyi török úr között sok vevője akadt, mindene áron feljül 16671 12 | emelte ég felé, mint egy vezeklő bűnös, ki előtt az ég víziói 16672 34 | zászlóalja székelyt Henter Mihály vezénylete alatt, s nemsokára lehete 16673 13 | mely az érc páncél alatt vezéreért oly hőn tudott dobogni, 16674 30 | amelyet most kezdesz, mert vezéreid tehetetlenek – katonáid 16675 8 | magát, ahogy rablócsapatok vezéreihez illik: mikor csatázni kell, 16676 30 | vesd el magadtól kardodat, vezéreim győzhetlen táborral készülnek 16677 30 | megállva, végignézett a vezéreken, karjait összefonva, oly 16678 19 | ismeretségben volt basákkal és vezérekkel, s gyakran egy odavetett 16679 17 | kikerülé Hasszán a többi vezérekkeli összeütődést, s elhagyva 16680 31 | országra nézve nem is, de a vezérekre nézve fölérnek egy királysággal. 16681 34 | Boldizsár és maga Teleki Mihály vezérelte, a németek fővezére volt 16682 23 | évekre, melyekben általa vezérelteték; így átka maradt neki, hogy 16683 22 | és személyében kegyelmes vezérén az erdélyi rendek által 16684 El | tudósnak, mint harcos idők vezérének…~A délceg, lángelmű magyarországi 16685 El | hibája lenne; csupán a kor vezéreszméi közösek, melyek mindkettőn 16686 13 | vértesek tömegébe, mely vezérét bukni látva, ismét hátrálni 16687 24 | tört utat az odáig érkezett vezérkarnak a megtolult néptömeg között, 16688 8 | zászlóval egy harámbasa vezérlete alatt betört Erdélybe, vannak 16689 34 | hordozott, s az a sereg, melyet vezérlettek, Bécstől Havaselig nem látott 16690 13 | gyávaság, s az itt székel a vezérnél; az egész tábor harcot óhajt, 16691 6 | azután a betyárok mintegy vezérökül, tekintélyül tartanak, bárha 16692 33 | újra kardját, s vállaljon vezérséget a hadseregnél.~Ő minden 16693 22 | ismert eunuchoknak, hogy vezessék meg a lovát az udvaron.~ 16694 25 | préda van elrejtve, s te vezeted nyomba a szpáhikat, amiért 16695 21 | szolgámat fogjátok találni friss vezetékkel, váltsátok fel a lovakat, 16696 29 | engemet azon dicsőség, hogy én vezetem a sorsot. Higgyék tehát 16697 33 | seregek a badeni herceg vezetése alatt a török seregek maradványait 16698 11 | meg neki az összes hadak vezetését.~Ámde annál jobban lát és 16699 27 | egy halavány női alakot vezetett Béldi Pál elé.~– Nőm! – 16700 14 | utakba, mik a borgói szorosba vezetnek, felkanyarulva a kopasz, 16701 16 | szenvedés dúlta arccal járult vezetői karjain a fejedelem elé; 16702 16 | egy romjai közt fekvő nép vezetőivé tesznek. És valóban szabadabb, 16703 6 | mögötte álló lovas alakját.~Vezetőjük itt elmaradt, s a három 16704 6 | leginkább tanyázott, s eléje vezettetvén magát, elmondá, hogy őt 16705 25 | tekinte vissza rájuk, s vézna, ritka bajszát önelégült 16706 6 | VI. A nagyváradi nap~Hogy a 16707 10 | egy helyen legmakacsabbul ví az ellen, összegyűjtve legvitézebb 16708 1 | töretett, s a lakosok között via facti felosztatott, őnagysága, 16709 4 | ellenfeleit –, hárman vagyunk a viadalhoz, s miután mind a hárman 16710 4 | és igen új neme lenne a viadalnak, de legkevésbé lovagias; 16711 4 | azt nem tudhatod, hogy a viadalt nem mi fogjuk-e kezdeni 16712 29 | összeillenek; Apafié: „Fata viam inveniunt” (a sors megtalálja 16713 6 | hellebárdjaikkal.~A két viaskodó bajnok ezalatt a híd közepén 16714 1 | össze, lángoló pallosokkal viaskodva egymás között, miként hallatszott 16715 30 | orcája előtt.~Ekkor egy égő viaszgyertyát tarta a serpenyő fölé; mire 16716 22 | égett a függőlámpa. Egy viasztekercset vőn elő, s meggyújtva nála, 16717 18 | közel volt hozzá!…~Azraële vidáman kezdé felölteni ruháit, 16718 31 | részesültek.~Körülnézett: – vidámság, derült mosoly ragyogott 16719 33 | maradványait Nisszánál tönkreverék, Viddint elfoglalák; onnan behódoltaták 16720 33 | szerencsés helyzete, vad vidékei s fölséges rossz utai eddig 16721 13 | kiknek az ország legtávolabb vidékeiről élelmet és harácsot kelle 16722 28 | s velök járok ismeretlen vidékeken, miket sohasem láttam még, 16723 7 | ideseregleni legtávolabb vidékekről a szenvedő emberiség, sánta, 16724 13 | még szebbé akarná tenni a vidéket, arany ködfátyollal húzta 16725 28 | színt adva a napsütötte vidéknek. Amint az út a székely hegyek 16726 14 | hegyet se lássatok erről a vidékről.~A fejedelemnő ijedten tért 16727 3 | ismét visszanyeré gyermeteg vidorságát, s vígan enyelgett a vőlegénnyel.~ 16728 24 | nemzetem filléreire, s hadat viendek saját szülőföldem ellen!… 16729 34 | De azért, hogy a tábor vigad, az előőrsök rendesen ki 16730 9 | menedéki, … ott ismét a vigalom és művészet tanyái tűnnek 16731 6 | ki másnap menyegzőre és vigalomra jött, torra és pusztulásra 16732 17 | asszony ereje megtört a vigasztalanság eszméjénél. Zokogva ölelé 16733 33 | esni kétségbe a jövendő vigasztalanságán.~Rögtön új hadakat gyűjtetett 16734 16 | megmentett hon gondolatja hideg vigasztalása volt azon fájdalomnak, hogy 16735 18 | atyjára, emlékébe hozá barátai vigasztalásait, s gyermekét keblére ölelve, 16736 17 | jókedvében volt Hasszánnak azon vigasztalására, hogy az erdélyi fejedelemért 16737 14 | hátrafordult asszonyához azon vigasztalással, hogy nemsokára Kolozsváron 16738 15 | csak beteg vendégedhez, és vigasztald meg. Szavamat adom, hogy 16739 32 | mennyből, s ekkor ismét vigasztalhatlan volt afelett, hogy oly szép, 16740 28 | neki, hogy suttogó szavával vigasztalja, s megnyugtassa annak tudatával, 16741 34 | tréfákkal iparkodott magát vigasztalni.~– No, no, aki szerencsés 16742 32 | volt neki e nő. Őrangyala, vigasztalója minden bajaiban, életének 16743 4 | s megvizsgálva a sebet, vigasztalólag monda:~– Katonadolog! Csak 16744 22 | őrá találtak ütni, azzal vigasztalták, hogy ezt Hasszán basának 16745 13 | elragadták azt előle, azzal vigasztalva, hogy a janicsárokkal együtt 16746 5 | teljes erőnkkel és feszült vigyázással kísérjük. Annak idejében 16747 4 | jutott, ahol a Flóra feletti vigyázat ajánltatik neki, egy kicsinyt 16748 4 | észre, hogy sebet kapott. Vigyázatlan heves csapkodásai közben 16749 34 | majd a másik megkeríti vigyázatlanabb ellenfelét, azt azután ismét 16750 13 | erdő között, s megfoghatlan vigyázatlanságból azon részét a partnak egészen 16751 31 | talál lépni a sátorból, a rá vigyázó csauszok legottan elkapják, 16752 6 | zárt paripáit, s ha nagyon vigyázott a lovász, nemcsak a lovat, 16753 34 | helyesebben cselekszel, ha vigyáztatsz, hogy Erdélybe be ne törjön, 16754 21 | Megvesztegetem az őrjáratot, hogy vigyen be magával a várba, ha egyszer 16755 7 | tudjuk – szólt a fickó gonosz vigyorgással –, hogy kegyelmed halvány 16756 24 | arcáról, a fukarság ördögének vigyorgó mosolyát. Szemei kerekre 16757 11 | aki ott született, hol a viharok arája, az égető forgószél, 16758 29 | fölmászni az égő torony tetőibe, viharos tengerre bocsátkozni kormánytalan 16759 13 | széttépett emberi tetemek, viharragadta zászlók repülnek szanaszét. 16760 33 | nyílvesszők, mintha pokoli tűzeső viharzanék le fejeikre; a nyilak hegyeikkel 16761 26 | annyi kétségbeejtő szenvedés viharzott keresztül.~Kucsuk basa odalépett 16762 21 | viszonza Feriz –, de lovat nem vihetnek át csónakon, odaát nincs 16763 17 | kiszabadítsák, kit rögtön nem vihettem el, mert még aznap, midőn 16764 7 | VII. A szentkúti barát~Kolozsvártól 16765 8 | VIII. A nagyenyedi ijedés~Míg 16766 4 | nemesebbnek találnám, hogy víjunk meg egymással külön, ha 16767 10 | ellenfél elveszti szemei világát szépségeik láttán, s védetlenül 16768 28 | rosszabb világból egy jobb világba menni: és onnan is foglak 16769 29 | népzavaró elmék gondoltak ki a világbéke felforgatására; hanem a 16770 5 | láthatjuk, mint épülnek a világesemények még holmi szénaboglyákon 16771 7 | tehetsz rólam fel ilyen világi kegyetlenséget? Isten nem 16772 6 | pásztortűzre mutatott.~– Ott világít az ablaka, ni.~– Melyik 16773 25 | felgyújtott szénaboglya, melyet világításul gyújtottak meg a fosztogatók.~ 16774 6 | szélben, arcát az égés fénye világítja.~– Úr Jézus segítsen tégedet, 16775 9 | két nagy tüzes szeme úgy világított e percben Yffim bég felé, 16776 19 | arcát, nagy szemei holdasan világítottak, mint egy álomjáróé. Megragadá 16777 28 | angyalfejét.~– Hogy nem szükség e világnak megjavulni, látod abból, 16778 1 | mert tudom jól, hogy aki a világokat alkotá, nem bízta mireánk, 16779 22 | csendes szemeiből égiek öröme világolt, hajzata rövid, repkedő 16780 17 | a zúzmarás szemöld alól világoltak szét, de mennyivel több 16781 14 | kifáradtan kelt fel, amint világosodni látta a nappalt, s szédelgő 16782 1 | napja, és elvesznek az ég világosságai! Elvész fegyver által, kit 16783 30 | veressel, a római császáré világoszölddel. Alatta látszott a szultán 16784 24 | legerősebb oszlopai, három világrész fejedelmei, híres-nevezetes 16785 10 | bevárom. Soha, uram, még egy világrészben sem lakhatom ezen derék 16786 31 | hadkészlet elég lehetett egy világrészt meghódítani.~A körüljárt 16787 9 | meglátta, annak jobb lett volna világtalanul születni. Ezért könyörgöm 16788 9 | nemzet irodalomkincseit s a világtudomány egyetemességét őrzik, hirdetik, … 16789 3 | számára, nem kell nekik se villa, se kés. A diakónusnak azt 16790 16 | ország fölül elvonult, minden villámaival a budai vezér fejére szálland 16791 17 | mertem megígérni.~Azraële villámló szemekkel tekinte a mosolygó 16792 1 | leesni.~Ezen pillanatban a villámnál ezerszerte ragyogóbb lobbanással 16793 29 | nemsokára megdördültek a villámok, vakító fénnyel lobogva, 16794 1 | tetszik, hogy a derült ég villámokat lövelljen, én megnyugszom 16795 4 | damaszk szablyája, mintha villámokból vont volna maga körül sátort, 16796 29 | XXIX. Isten kardja~»A villámos égben ki mennydörög ott 16797 6 | felrántatott a partra, s vitetett villámsebesen tüskön, bokron keresztül.~ 16798 29 | földet, míg egy függőleges villámsugár egyenesen a város közepére 16799 11 | fellegeket látod, a szilaj szemek villanásiban a villám cikázását, s a 16800 1 | félszem-behunyásban, midőn ama rejtelmes villanások megdöbbentőleg kezdenek 16801 16 | Teleki, mint kire legtöbbször villantak e beszéd közben a fejedelemnő 16802 9 | pillantást, ily égő, világló, villanyozó szemeket, mint az övéi! 16803 23 | elkövetni, kést, kanalat, villát úgy elnyelt, hogy senki 16804 6 | alóla, s a harmadik kard villog kezében. Már a felvonóhídon 16805 10 | árnyában ébred, az enyim kardok villogásainál; a ti szerelmetek dalnoka 16806 17 | alakja, szemei elveszték vad villogásukat, arca átszelídült, remegve 16807 13 | csatában meghalók énekét. Villogjanak a muzulmán szablyák! Reszkessen 16808 El | pusztítani.~Titkos és nyílt villongás minden körökben, csak Erdély 16809 15 | fogai közt Apafi. – Hogy vinnél, uram, magaddal egy beteg 16810 13 | párnáira az északi szigetek virága, aranyhajával beterítve 16811 29 | ellenfelem, Kornis Gábor, élte virágában, díszlő egészség közepett, 16812 13 | vagyunk, a próféta kertének virágai, kik, ha gyomot találunk 16813 10 | szerelemre fűzné a föld legszebb virágait, azt mondanám rá: bölcs 16814 13 | már ekkor levágta táboruk virágát, a janicsárokat.~– Énekeljetek 16815 11 | termete szebb a karcsú virágénál; most erre fordul, ah, mi 16816 17 | álmodám, hogy amilyen hosszú e virágfolyondár indája, oly hosszan volt 16817 16 | a testi fájdalom letört virággá tette szépségét. Térdei 16818 28 | XXVIII. Virághervadás~Mit érzek oly nyomasztót, 16819 7 | társaságában, s a friss lég, a virágillat és a jóltevő forrásvíz lassanként 16820 19 | Virágokat rakass ablakomba, virágillattól részegen jöjjön a szellő 16821 3 | felejtsetek az ezüsttálakra virágkoszorúkat rakni; Teleki Mihály uram 16822 19 | s nyittasd fel kapumat. Virágokat rakass ablakomba, virágillattól 16823 12 | reáborult ismét, könnyeit a virágokra hullatá: hadd gondolja majd 16824 19 | tizenkét ember számára, borról, virágokról és énekesekről is gondoskodva; 16825 11 | rostélyzatán idegen éghajlat virágzata repkényzik, s karcsú szobrai 16826 9 | jobbra-balra, mint a bánfa virágzó ága. Ez egy georgiai leány, 16827 21 | alá gyűrve, készen ottan virradni meg; egypár agyafúrt török 16828 29 | fátumot.~Egy nyári hajnalon virradóra, derült éjszaka után, egyszerre 16829 34 | tapasztalás öregemberekké tett, ők virrasztanak valamennyi helyett.~A széjjel 16830 17 | gondteljesen, oly mély bánattal virrasztának betegágya felett, a sűrű 16831 2 | beszélni, s csupán az ivásban virtuóz? Biz annak kiadta Mihály 16832 21 | szívet, az ő jelszava volt:~„Virtus nescia freni!” (Zablát nem 16833 9 | fogva az én ápolásom alatt virultak fel; én nem kereskedem nagy 16834 32 | kézről egymás után Esztergom, Visegrád, Érsekújvár; Nógrád várát 16835 11 | menekülhetsz tőle, szívedben viseled azt, mint a futó vad a belélőtt 16836 16 | határoznak, én megnyugszom benne, viselem annak következményeit; de 16837 4 | megtetszett a bajtárs fesztelen viselete, s szívesen fogadá az előrakott 16838 24 | amannak egyszerű, fénytelen viseletéhez és nyugodt, szilárd arcához.~– 16839 1 | hogy én sarkantyút nem viselhetek?~– Én nem bánom, de vissza 16840 21 | legbüszkébb lovagja örömmel viselhette volna e drága tekercset 16841 6 | hadjáratból elmaradni, úgy viselhetvén magát a török szeme előtt, 16842 9 | bizonyára ő nem ok nélkül viseli azt, s nem hazudtolta meg 16843 2 | terem, hogy meglássa: vajon viseli-e ő a kaftányt? s haragudni 16844 26 | tizenöt, tizenhat éves –, viselj gondot testvéreidre. És 16845 18 | mindazok közt, akik emberarcot viselnek, csak egy van, akiben bíznia 16846 14 | hogy a csókok, miket a férj visszaád, oly hidegek, a kar reszket, 16847 28 | megfordítaná betegségét, s az öröm visszaadná az eltűnt életerőt.~Feriz 16848 34 | tartják. Óh, hidd el Feriz, ha visszaadnák őt nekem, talán cserében 16849 19 | mintha én volnék ott, s ha visszaadod őt nekem, s keblemre ölelve 16850 6 | mondá Raining nagy bosszúsan visszabaktatva Debrecenbe, s amint ott 16851 19 | Gergelyt, s megajándékozva őt, visszabocsátá úrnőjéhez ez izenettel:~– 16852 24 | azt félig kihúzva s ismét visszadobva hüvelyébe; Feriz bég egy 16853 17 | talált, míg a mecsethez visszaért.~Azraële eltávozta után 16854 12 | nyugalmat adott neki.~A szigetre visszaérve, gazdagon megajándékozá 16855 19 | hozni, hogy minduntalan visszaeséstől lehetett félteni; úgyhogy 16856 29 | bajusza félfelén, s hetykén visszafelelt:~– Hátrább az agarakkal, 16857 26 | tartozom neked, azt most visszafizetem. Jertek utánam.~A várnagy 16858 27 | rajtunk; aki ránk mérte itt, visszafizeti elleneinknek amott; én keresztyén 16859 7 | leányával van itt. Az ördögűzést visszafizetjük.~Ha Magyarit igazán meg 16860 29 | egy bogarat érője is, amit visszafoglaljon, s mink szegény erdélyiek 16861 20 | szarácsi következett, ki visszafoglalt török zászlókat hozott egy 16862 33 | belsejében lobogtak; a lengyel visszafoglalta Podóliát; a velencések a 16863 12 | percre kell lélegzetemet visszafojtanom, hogy örökre el legyen fojtva 16864 13 | kantárát megfogák kétfelől, s visszafordítva azt, ragadták magukkal a 16865 6 | se tudnak felőle, akkor visszafordulhatunk – mondá magában Raining, 16866 14 | jönni! Mit tegyen most? Visszaforduljon-e? Hátha üldözőivel éppen 16867 13 | tépték az ostromlók, s fejét visszahajíták az ablakon.~– Vonuljatok 16868 17 | amint annak az ágáról ismét visszahajolt, egy nagy aranygyümölcs 16869 4 | bajtársak, s a keresztig visszahaladva, Imre kényszeríté a béget 16870 24 | A fővezér rögtön visszahívatá a fejedelem követjeit, s 16871 26 | őt ismét, ahogy elvittem, visszahozom.~A kapitány megdöbbenve 16872 8 | elgondolva, hogy azok most visszahozzák az egész rablóhadat ellene, 16873 33 | hogy azok a német táborra visszahulljanak.~Ily módon sokkal távolabbról 16874 13 | Még ugyan ügyesebb vezér visszahúzhatta volna az egész sereget, 16875 17 | szigorú kifejezést vőnek, visszahúzta kezét amannak szorításából. 16876 7 | jóltevő forrásvíz lassanként visszaidézék arcának eltűnt színét, s 16877 16 | Erdélynek vevé útját. Mi visszaizentünk neki, hogy ide semmi esetre 16878 26 | hangon. – Anyátok nemsokára visszajő, s visszahozza atyátokat 16879 19 | ismerni. Mehetsz tőlem, és visszajöhetsz, ha akarsz.~Az odaliszk 16880 9 | veszély várt reám, és én mégis visszajöttem hozzád.~Sírtam, midőn megláttalak, 16881 26 | féljetek, midőn én kardomat visszakapom, akkor ti a szabadságot 16882 34 | Heiszler és Doriáért cserében visszakapta feleségét, Ilonát. Ez volt 16883 15 | csókolj! – kiálta Olaj bég, visszakapva kezeit s oly módon ellenkezve, 16884 6 | kiáltást, s nagy röviden visszakiált:~– Láttam a hátadat Bánfihunyadon! 2~ 16885 33 | irtóztató karját: hirtelen visszaküldé a vele levő tatárokat a 16886 19 | érkezett, ezeket egyenesen visszaküldék.~Ilyenformán Aranka levele 16887 31 | derék ember”, s újabban visszaküldve a defterdárt, azt izenték 16888 29 | pedig egynémelynek, ha visszamenne is Magyarországba, nem lenne 16889 16 | akkor levél nélkül fogsz visszamenni.~– Én nem vagyok müderrisz; 16890 31 | erdélyi urak hadaikkal együtt visszamentek hazájokba, s Teleki Mihály, 16891 6 | nyeregbe, az égő falu világánál visszanyargal Nagyváradra.~Rákóczi László, 16892 3 | kívül érezve magát, ismét visszanyeré gyermeteg vidorságát, s 16893 25 | összecsókolá a fermánt, s midőn visszanyújtá azt Ajász basának, félre 16894 29 | meg volt áradva, s annak a visszaömlő vize tolta felfelé a Járát; 16895 24 | vágni; de a magyar urak visszarángatták. Midőn végre a Küprili elvégzé 16896 18 | nyitva, hogy Olaj bég szinte visszarezzent tőle, míg Hasszán egészen 16897 31 | Telekit a hideg kezdte törni a visszás érzésektől.~Apafi a neki 16898 17 | olvasván belőle.~– Álmomat visszásan magyaráztad – hörge Azraëléhez 16899 24 | zsákba varrva, titeket pedig visszasegít hazátokba, és urakká tészen.~ 16900 34 | lóra veté magát, Teleki is visszasietett a vármegyék hadaihoz, s 16901 34 | harcot. Végre nagy durcásan visszasompolyogtak, magukban morogva:~– No, 16902 21 | szénáját jól rendezé, ismét visszatámasztá azt a székhez, s önelégülten 16903 3 | nemétől az udvariasságnak visszatartóztat.~Így jő legelöl Thököly 16904 14 | hercegre, saját paripáikat visszatartva; Ghyka ekkor visszafordítá 16905 22 | fogja szállítani a delnőt, s visszataszítá a csónakot.~Azraële egyedül 16906 24 | visszatartani egy undok, visszataszító mosolygást arcáról, a fukarság 16907 31 | ábrázatját még lehetőleg visszataszítóbbá iparkodott tenni, s nagy 16908 34 | dombtetőre felért, s onnan visszatekinte, még egy küzdő csapatot 16909 24 | ajkait, búsan felsóhajtott, visszatekintve társaira.~– Jól tudhatod, 16910 25 | várta ott, míg a szpáhik visszatérnek.~Nehány órai rablás után 16911 5 | figyelt a levél tartalmára a visszatérő láz miatt, s nehány perc 16912 26 | amit kimondott, s akkor visszatérsz te is börtönödbe, ő is a 16913 29 | palotába lassankint ismét visszatértek apródai, a bepecsételt levéllel 16914 16 | kegyelemkérő küldötteink visszatértének bevárása, ő utasítva van 16915 2 | különös lett volna és igen visszatetsző, ha az akol és kocsiszín 16916 24 | én voltam, ki kardjaikat visszatettem hüvelyeikbe. Nem bosszúért 16917 4 | abba tekergeté azt bele, s visszatéve ismét szíve fölé, arca kigyulladt, 16918 23 | kimerített, annyit ismét visszatöltöttek bele, úgyhogy azt hivé, 16919 23 | örök emlékeztetés volt a visszatorlásra, s bár akkor tíz évre köttetett 16920 23 | magukat, hogy vádlóik ellen visszatorlást nem fognak kezdeni.~Béldi 16921 25 | s elvágtatott, Zülfikár visszaült a kapu mellé, nagy álmosan 16922 13 | kezdeni a harcot, hogy akkor visszautasító választ nyert, ma még csak 16923 34 | visszafordulva, egyedül visszavágtatott a csatatérre; nehány hű 16924 34 | oldalaslag, és én ismét visszaverem a törököt.”~Eközben a török 16925 22 | csónak megindult rajta, visszaverte, felforgatta.~Csak egy naszád 16926 13 | törökökkel, s őket egész a hídig visszaverve, ott dühös tusába keveredtek 16927 2 | a mosolygó tavaszi ég, s visszavetetvén a selyemzsinórt, megparancsolá, 16928 6 | sötétségben. A három úr újra visszavezetteté magát Ladányba.~– Csodálatos 16929 10 | végtére mit nyerne az, ki őket visszavinné? Történt elégszer, hogy 16930 3 | kegyelmednek az övét, s visszaviszem a kegyelmedét neki.~A jó 16931 29 | elkezd felfelé folyni, s visszaviszi az oláhot haza, ahonnan 16932 3 | egyesülni. A harc többé visszavonhatatlan, s ezúttal is Erdélynek 16933 13 | elhagyják egymást kifáradtan, s visszavonul csendesen táborhelyére a 16934 34 | továbbnyomulással felhagyni s visszavonulni.~A török táborban élénk 16935 12 | az éj csöndje dallamokat visszhangoz. A fehér és fekete fő egymás 16936 18 | hogy tán egy nő szívében visszhangra találnak fájdalmai.~Az odaliszk 16937 16 | egész keresztyén világban visszhangzani fog!~Teleki letörlé könnyeit 16938 9 | megütteté a dobokat, hogy visszhangzottak bele a budai hegyek.~A törökség 16939 29 | katona lesz, ha a harcba visszük. Székellyel ne állj vitába, 16940 7 | elrejtőztök a Magyargorbó, Vista és Szucság melletti erdőkbe, 16941 31 | császár ellen való harcra, s a viszály megkezdésére ürügyet szolgáltatott 16942 2 | hazavitte, s elbeszélve nagy viszontagságait, átadta neki, a szultán 16943 24 | férfiasan szép volt; az idők, a viszontagságok letörülték róla az ifjúság 16944 2 | együtt.~Mihály úr megörült a viszontajándéknak, felvette a hosszú, sarkig 16945 14 | lenni, nagy bajának, hogy a viszontlátás percében oly hidegen fogadja 16946 14 | közelgenek.~Mennyit örült a viszontlátásnak! Mint várta férjét reggeltől 16947 25 | szolgálatodra, győzhetetlen basa – viszonzának azok újra, térdeiket ütve 16948 29 | visszük. Székellyel ne állj vitába, barátom, mert az a maga 16949 7 | reggel elkezdték egymással a vitát dogmatikus kérdések felett: 16950 6 | mindkét kézzel megragadták a vitatott zászlónyelet, s csavargatják 16951 2 | adott a kiaja bégnek, hogy vitesse ki előle mind a tököt, mind 16952 16 | látszik tanakodni, ha ne vitesse-e el azt, s egyszerű széket 16953 5 | Erdélyt, mert különben én vitetem ki, s azt nem köszöni meg.~– 16954 6 | felrántatott a partra, s vitetett villámsebesen tüskön, bokron 16955 31 | zsacskókba, s azokat maga után vitetve, úgy tért vissza újonnan 16956 34 | a csatatérre; nehány hű vitéze száguldott utána, s a szembejövő 16957 13 | elhajigálja zászlóit. Legjobb vitézei omlanak a porba. A többi 16958 25 | tinórugomba, s tulajdon bekecse vitézkötésébe kezde fogózkodni, hogy míg 16959 24 | bársonymentéjével, bogláros vitézkötéseivel s turquois-zal kirakott 16960 24 | nagyságos, dicsőséges és vitézlő uraim, méltóságos nagyvezér, 16961 6 | helyeken velök született vitézségök miatt igen kedveltek valának. 16962 21 | nagy török hajókat, miknek vitorlaforgóit csikorgatá az erős déli 16963 28 | látszik, a szélcsendben fehér vitorlájú sajka ringatózik, mint a 16964 4 | kik őt eszméletét vesztve vivék alant váró hintajához; sebe 16965 31 | előtt tekintélyes állást vívhatott ki magának… Csak egyre nem 16966 4 | köztünk a harc, ha én pihenten vívnék most veled. Dőlj le kissé 16967 21 | együtt a Gellérthegy felé vivő úton elrobogott.~Feriz összefont 16968 13 | azok egyenként vesztek el vívóik kezéből, a szép válogatott 16969 5 | stb.~P. S. Ezen levelünk vivőjét használhatják kegyelmetek 16970 6 | fegyver zavarba hozta a vívókat, sem kard, sem dárda nem 16971 4 | így a kard hegyével. Olasz vívómester keze látszik rajta. Még 16972 4 | Mikor csak másodmagaddal vívsz, ne hadakozz úgy, mintha 16973 34 | vágyat; de amíg őt vissza nem vívtam, keresztültörök a poklokon 16974 5 | tavalyi rossz termés és vízáradások miatt a török sereg nagy 16975 6 | jancsárok és drabantok a mély vízárokba esnek, még ott is fojtogatva 16976 12 | mindketten odavesztünk, mert a vízbefúlók erőszakosak, s lefogják 16977 29 | Gutta cavat lapidem” (a vízcsepp kivájja a követ). Bízzuk 16978 12 | kiemelé habtündér termetét a vizekből.~Lenge öltönyei testéhez 16979 7 | természet ura csodaerőt adott a vizeknek, a szenvedők mankó nélkül, 16980 29 | az ura megindult a Jára vizén egy tutajon, sajtot akart 16981 6 | egyszerre kialudt, mintha vizes nádkévéket vetettek volna 16982 12 | itt! – szólt rebegve. – A vízfenéken egy halom emberi fő hever!~– 16983 11 | bég harci tábornak nézi a vízhordó leányokat ott a parton.~ 16984 5 | Imre úrfi, kinek „mind a vízig szárazon!”~– Bizony, eszemben 16985 29 | több mint álomlátás: ez vízió, ez égi jelenés!~– Az is 16986 12 | vezeklő bűnös, ki előtt az ég víziói nyíltak meg, mosolygó angyalarcokkal.~ 16987 1 | kezde lefelé bukni, addig vízirányosan úszó farkát maga után kapva.~– 16988 17 | a Küprili parancsára a vízivárosban, hol most a Császár-fürdő 16989 11 | látod e tábort?~– Itt a vízparton, és azon sátrak ott a halmokon…~– 16990 17 | nevében faluról falura járván, vizsgálatot tartson, bírákat esküdtessen, 16991 1 | tisztelni tudom, és nem vizsgálgatni. Ami onnan felül jő, az 16992 1 | hanem felesége szemeiben vizsgálja.~Ez éjjel éppen a nagytiszteletű 16993 24 | jobbra-balra járnak, mintha mindig vizsgálna, fürkészne valamit. Barna, 16994 21 | jöjj minduntalan szobámba vizsgálódni. Nyugodni akarok.~– Nyugodni 16995 1 | toronyerkélyén szokta tölteni, vizsgálva a csillagokat; mert amióta 16996 27 | Lábainál ott feküdt hű vizslája, a vén Körtövély, szemeivel 16997 9 | pompás artézi kutak lövellik víztömegeiket a medencét emelő márványnimfák 16998 9 | egyik az égről, másik a víztükörből.~– Sőt inkább, óh uram – 16999 6 | bevettük magunkat egy mély völgybe, mely fölött embermagasságnyira 17000 34 | a ketten távol Nikomédia völgyében alusznak.~ ~ 17001 32 | Mindenható, s elszólítá e siralom völgyéből; elméne azon hazába, ahol 17002 14 | alákígyózva, árnyékos, virágos völgyek mélyébe; egy-egy hegyi patak 17003 1 | telehold, miután a legsötétebb vörösből fokonként a legfényesebb 17004 25 | megtoporzékolva magát lábaival, vörösre gyulladt pofával ordítá:~– 17005 25 | szinte ott áll dandáraival Vöröstoronynál, valamint a tatár király 17006 3 | boérjaival, násznagyaival és vőfélyeivel együtt, elment háztűznézni 17007 3 | násznagyok, nyoszolyók és vőfélyek lefoglaltak menyasszonyt 17008 3 | vidorságát, s vígan enyelgett a vőlegénnyel.~Thököly behízelgő nyájassággal 17009 3 | falhoz szokták vágni. A vőlegénynek azt a legkarcsúbbat, mert 17010 3 | lefoglaltak menyasszonyt és vőlegényt, elkezdődött a szertartás, 17011 17 | kérdőre, ha nem a községek voltak-e okai az adófizetés késedelmének; 17012 20 | tied legyen a dicsőség!~Voltaképpen az előszobában senki sem 17013 25 | Azután azt kérdezi: ti voltatok-e ez és ez napon Élesd alatt? 17014 19 | rejté könnyes arcát, s kínos vonaglással csúszott Feriz lábaihoz, 17015 17 | meg, arcán égő fájdalom vonaglott végig, kezeit szívére szorítá, 17016 23 | tartalmazá, hogy ha Cserei vonakodik engedelmeskedni, ölesse 17017 24 | kifizethesd; amit ha ígérni vonakodnál, bizony mondom néked: hogy 17018 3 | pergament és írónádat.~Feriz bég vonakodni készült, amivel azt nyerte, 17019 24 | mindkettőnek elvesztését vonandják maguk után. Mire nézve tudtotokra 17020 16 | hozzánk fog jőni, kérdőre vonandó a fejedelmet, hogy a köznép-e 17021 31 | nagyeszű férfit, kinek uralkodó vonása a nagyravágyás, ki örömest 17022 5 | tanácsúr arcát, de ami annak vonásaiban látszott, az csak testi 17023 16 | reszketve állt közöttük, s bár vonásaira vaskemény szigort erőszakolt, 17024 30 | szabályos arcú férfi, de minden vonásán valami kimerültség, lankadtság 17025 17 | Most hívjad a basákat, s vonasd fel a sátor függönyeit – 17026 13 | sötétebb éj száll le szomorú vonásira.~– Ne bántsd őket! Velem 17027 3 | Mária, szabályos ógörög vonásival, az árkádiai mirtuszerdők 17028 5 | A sötétség és a szomorú vonások miatt rá sem ismernénk ez 17029 6 | biztos hivatkozó mozdulattal vonatkozék a másik két úrra.~– Itt 17030 3 | hogy a szeretet nem rám vonatkozik, gyászos özvegyre, hanem 17031 28 | hintó tűnt elé, öt ló által vonatva, dobogó szívvel kiálta fel:~– 17032 24 | eszed, Béldi Pál, és ne vond magadra haragomat, várd 17033 17 | arcvonásai szigorú kifejezést vőnek, visszahúzta kezét amannak 17034 29 | amelyből már lábainkat ki nem vonhatjuk.’ – – 1~– Gyerünk innen, 17035 27 | kísértetiesen kezdett el vonítni.~E pillanatban lépett be 17036 3 | műtételt?~Thököly vállat vonított.~– Akár holnap reggel.~– 17037 19 | szólt Gergely vállat vonítva, kinek nagyon tetszett az, 17038 17 | nekik okos magyarázatot vonjanak ki.~Így lépett be egy reggelen 17039 34 | Vaskapunál levő ezredeket vonjuk magunkhoz, s hozassunk több 17040 16 | Hasszán basa nevében kérdőre vonlak téged, gyaurok fejedelme, 17041 33 | Magyarországból segítséget vonnának maguk mellé, hol a badeni 17042 17 | nem szükség engem kérdőre vonnod, hogy miféle ezred vonul 17043 6 | előttük, szüntelen maga után vonszolva az ordító tatárt, míg egy 17044 13 | csatakígyót megfenekleni, vontassátok elő, le kell ágyúzni a falakat!~ 17045 11 | kik hosszú sor lovakkal vontatjátok a Duna mentében megterhelt 17046 30 | cselszövők, hazaárulók javára vontatok kardot, én letörtem az enyim 17047 13 | lőszerekkel. Végre a kolostor elé vontattak egyet; nehéz, huszonnégy 17048 13 | dandárja a túlsó szárnyra vonuljanak.~Hasszán nem tűrhette, hogy 17049 13 | visszahajíták az ablakon.~– Vonuljatok vissza! – kiálta az előcsahos, 17050 27 | majd asszonya kezét.~– Vonuljunk félre – szólt Kucsuk basa –, 17051 34 | vágyak a hegy túlsó oldalára vonznak.~– Mik a te vágyaid – szólt 17052 El | idegen, ki ábrándos hajlammal vonzódék a magyarhoz, s családtagnak