Fej.

1    1|      lebegett az ágotai agár árnyéka, s ha néhanap találkoztak
2    3|     alak meg egy férfi sötét árnyéka suhant be.~- Mit kíván? -
3    3|   visszahozhatatlan kor dőre árnyéka bolyongott - mégis oly sajátságosan
4    3| vadludak, a kopaszodó ákácok árnyéka a lelkemre nehezedett. Most
5    4|     ahogy Slemilnek nem volt árnyéka, Spikher Erazmusnak pedig
6    4|      keskeny kezét, amelynek árnyéka titokzatosan táncolt végig
7    4| kételkedve nézett rám, és az árnyéka megingott a falon, én pedig
8    4|  élesen, mint egy nagy madár árnyéka rajzolódott a falra. Megöregedett,
9    4|  csillogó fejfára. És Miklós árnyéka talán e percben csöndesen