Fej.

1    1|         magára, amikor tekintete önkéntelenül a fiatalember karcsú alakjára
2    1|        pincér sóhajtott egyet, s önkéntelenül a szegény, öreg szüleire
3    1| tekintete Balázsra esett.~Izidor önkéntelenül Klárikára pillantott.~A
4    1|           Kár - szólott Bogdány, önkéntelenül elkomorodva. - Kérlek, add
5    2|          az ajtóhoz ért, a leány önkéntelenül végigsimogatta homlokát.~-
6    3|  Feküdjél le, kisfiam! - szóltam önkéntelenül megindulva.~- Nem tudok
7    4|        tudom, miért, följegyzem, önkéntelenül újra magam előtt látom az
8    4|        barátság vagy a szeretet, önkéntelenül, önmagától, szinte akaratunk