Fej.

1    4|    amelynek gesztenyefái alatt sok céltalan mesét szőttem. Ők is minden
2    4| mosolygásából hiányzott az ő nagy, céltalan bizalma az életben, az ő
3    4|         azután gyakran rettenetes, céltalan szomorúság fog el, és nem
4    4|          ezt az érzést, akármilyen céltalan és érzelgős legyen az, nem
5    4|  virágillat száll felénk, mint egy céltalan és mégis szent figyelmesség -
6    4|        kívántam, megsza­badult egy céltalan szenvedéstől, és nos, igen:
7    4|            mint az ősz bánatába, a céltalan ábrándozásba, a csüggedésbe,
8    4|             Eliz. Most is hidegen, céltalan gyűlölséggel nézett reám,