Fej.

1    1|     alá, és ügyet sem vetett rájuk. Kiment már Álmos is, Izidor
2    1|    te idődben, hogy az ember rájuk mosolyog, és azzal a dolog
3    2|    segédek. „Fuccs!” - szólt rájuk a mester. „Fuccs!” „Mi a
4    3|      így tehát nem szükséges rájuk vigyázni. A teremben sötétség
5    3| lakáj szertartásszerűen adta rájuk a bundákat, és lámpával
6    4|   madár néztem le ablakomból rájuk, azután dölyfösen vontam
7    4|       már senki se emlékszik rájuk.~- És Tamásy?~- Régen meghalt.~-