Fej.

1    1|        a kétségbeesett és mégis bájos lemondás, ez a rapszódikus,
2    2|           mondta sok kenettel - bájos, szeretetre méltó teremtés.
3    2|  egyszer megnézte Jozefint, aki bájos mosollyal búcsúzott el a
4    2|       illatát érezte. Még ilyen bájos nőt nem látott, s a szívében
5    2| gúnyosan bólingatott fejével.~- Bájos gyermek ez az én Jozefinem,
6    2|      alakját, a nemes homlokát, bájos vonásait becsülöm nagyra:
7    2|         szép, oly fiatal és oly bájos!~Bulcsu gondolkodni kezdett,