Fej.

  1    1|                 aki szintén buzgón űzte ezt a sportot, összemérték erejüket.
  2    1|                A kutyákhoz! Egy agárnak ezt mondani! Annyi ez, mint
  3    1|          istállóiban üvöltő ebek hadát. Ezt már kiskorában bebizonyította:
  4    1|              hagyják az ellenfelüket, s ezt a szégyent aztán senki se
  5    1|                 mutatvány volt. Haj, ha ezt Recsky András láthatta volna!~
  6    1|              teltek el, amióta a család ezt a sportot űzi, de az agarai
  7    1|             eltorzult.~- Megkeserülitek ezt még! - szólott, és ereiben
  8    1|             akadt valaki, aki megdöntse ezt a hiú kártyavárat, széjjelüssön
  9    1|              két veder bor beléje fért. Ezt bizony a Bodrogköz kaparintotta
 10    1|                 Izidor a Balsaiak közé? Ezt természetesen közbevetőleg
 11    1|              ellenfeleit. Amikor László ezt meghallotta, úgy elfutotta
 12    1|         mérgelődni, ha holnap könnyedén ezt mondhatják nekik:~- Reggelig
 13    1|                 jegyeznem, hogy például ezt: „Adjon egy feketét”, vagy „
 14    1|                nem jutott az eszébe, de ezt a pár szót is oly szépen,
 15    1|              kis szórakozásra, s miután ezt Kázmér is helyeselte, a
 16    1|              osztás során változtasson. Ezt úgy mondják: passe la main,
 17    1|              kér egy zsemléért.~Bogdány ezt is elvesztette. Nem szólt
 18    1|                 Marianne a Tuchlaubent.~Ezt a valakit Klárikának hívták,
 19    1|   vallomásszámba mehetne.~Nem folytatta ezt a tárgyat, haragudott magára,
 20    1|          ságairól volt szó.~- Ki mondta ezt önnek? - fortyant föl kipirulva. -
 21    1|                súlyt helyezett rá, hogy ezt hölgyek is elismerjék róla,
 22    1|         nevetett, és így szólott:~- Már ezt én jobban értem, öregem.~
 23    1|            amikor elkészült a dolgával, ezt dörmögte:~- Isten megáldja!~
 24    1|                a nőket, s jaj önnek, ha ezt a csatát el találja veszíteni.~
 25    1|             Vágóhidy megengedte magának ezt a kis figyelmességet.)~Izidor
 26    1|              rózsák nem teremnek. De ha ezt látta, látta azt is, milyen
 27    1|                  Hiszen talán volna mód ezt a Balázst legyőzni, legyőzni
 28    1|                 Vajon minek köszönhetem ezt a szerencsét?~Izidor megvonta
 29    1|            elhatározta, hogy kifürkészi ezt a dolgot, de nem találta
 30    1|            nyerjek mindent vagy semmit. Ezt megtanultam a börzén.~-
 31    1|               van a véremre. A Balsaiak ezt csak a hazáért pazarolják...
 32    1|           tiszta munka.~- Hagyjuk talán ezt, Izidorkám... - felelte
 33    1|                az őszinte véleményem, s ezt, ha kíváncsi lett volna
 34    1|            világon, csak udvariatlan... Ezt a hibát a Balsaiak évszázadok
 35    1|                mondjak... Hagyjuk tehát ezt az egész dolgot, és ígérje
 36    1|              egyszerűségével lepte meg. Ezt a meglepődést azonban nem
 37    1|              finom érzékével észrevette ezt a változást, és megsejtette
 38    1|               róla.~Klárika tudta, hogy ezt az érzelmet a világnak megtudnia
 39    1|   emberemlékezet óta nem volt szalonka.~Ezt a semmiséget szokás szerint
 40    1|                 Nem fogja többé hallani ezt a közvetlen, meleg hangot,
 41    1|               kétségbeesetten mondta ki ezt a négy szót, mint a megsebzett
 42    1|          szeretem most is... Ki kellett ezt mondanom, mert őszinte vagyok,
 43    1|                 fájt, úgy égetett, hogy ezt a titkomat senkinek meg
 44    1|                kellene kapnia a karjába ezt a szomorú kis virágot, és
 45    1|                  Én volnék az első, aki ezt nem engedném meg.~Balázs
 46    1|          vagytok, anyámasszony katonái, ezt már ismételten volt szerencsém
 47    1|             cselekedett meg. De hagyjuk ezt, lássuk inkább, mit lehetne
 48    1|              atyámfiai, az enyém!~- Na, ezt megcsináltuk! - sóhajtott
 49    1|                csapjon beléd!~De Kázmér ezt nem mondotta, hanem ahelyett
 50    1|                  hogy ne láthassa többé ezt a lemondó szempárt, ezt
 51    1|                 ezt a lemondó szempárt, ezt az egyszerű kis arcot, ezt
 52    1|              ezt az egyszerű kis arcot, ezt a harmatos, finom alakot,
 53    1|       örömmámorban úsznának, de... Nem, ezt a férfi­becsülete nem engedné.
 54    1|         restellt neki! Ó, hogy gyűlölte ezt a fekete kutyát, hogy megvetette,
 55    1|               könnyedén akarta föltenni ezt a kérdést, de amikor a leány
 56    1|               többé Balázzsal - de hisz ezt maga is föltette magában,
 57    1|               ujjat húzni anélkül, hogy ezt a mulatságot az illetők
 58    1|                 pír öntötte el.~- Ó, ha ezt a gőgös úrfit csak egyszer,
 59    1|          habozol - mondotta keményen. - Ezt nem vártam volna tőled,
 60    1|             kérem, hanem parancsolom is ezt!~Az előbbi kérő ember eltűnt,
 61    1|              Könnyelmű ember vagyok, de ezt a csapást, Klárika, nem
 62    1|   belepusztulnék. Ki a manó hitte volna ezt rólam? Eleget gondolkoztam
 63    1|              rengett belé: nem lehetett ezt a pokoli tervet komolyan
 64    1|                 vígan a dolgot.~- De én ezt soha magával megtenni nem
 65    1|             talált valami kifogást, hol ezt, hol azt, s elodázta a választ.
 66    1|            egészen más, de örökké húzni ezt se lehet.~- Hol van hát
 67    1|              vidék szívesen keresik föl ezt a helyet, jóllehet, csak
 68    1|                    Bent a nagy erdőben. Ezt az öreg tölgyet ismerem,
 69    1|              nem pedig fuvarosok.~- No, ezt jól megcsinálta! - pattogott
 70    1|                 Petur ravaszsága révén.~Ezt tervezte Kázmér Balázzsal,
 71    1|           láttára megnyílik, és elnyeli ezt a rettenetes embert! De
 72    1|                  Hát csakugyan szereted ezt a szörnyűségest? - kérdezte
 73    2|                 úr létezik? Abból, hogy ezt a nevet kiírva látta az
 74    2|             mélyen tisztelt hatóság már ezt a jogot is el akarja tőlünk
 75    2|              Pető.~- Okvetlen szükséges ezt tudnia? - vetette ellen
 76    2|               De ki is ne ismerte volna ezt a sajátos különcöt, Pest
 77    2|                 most másodszor hallotta ezt a női nevet, s azért célszerűnek
 78    2|                 tehát nevetett, és csak ezt jegyezte meg:~- Valóban
 79    2|                    Egy fiatalember meri ezt egy idősebbnek arcába vágni? -
 80    2|      kísérletezést. - Lámpl, költse föl ezt az urat!~A szegény cerberus
 81    2|              csókoltam, tilaárom haj!?” Ezt ugyan a derék Buchwald név
 82    2|             ajánlatát, és magamra venni ezt az átkozott igát! Havi harminc
 83    2|               péntek, mint a szombat! - ezt kiáltották, meg azt:~- Néni,
 84    2|           hatvan krajcárjába került, de ezt az összeget bőven megérte.
 85    2|                meghatva. - Hogyan tudja ezt a nagyságos asszony?~- Mindenről
 86    2|                 mondja! És hogy képzeli ezt a metamorfózist?~Bauernebel
 87    2|                 leg­helyesebb megoldás. Ezt parancsolja a lélek. A test
 88    2|                a tervet végrehajtani.~- Ezt a test helyesen cselekszi,
 89    2|                 tényleg nem nehéz.~- De ezt nem fogja kiegyenlíteni -
 90    2|              akartam magamat lőni. Hisz ezt ön is tudja. Azt azonban
 91    2|                Ez orvostani kuriózum, s ezt okvetlen be kell mutatnod
 92    2|           legkönyörte­lenebbek. Hagyjuk ezt; okosabbat mondok. Szedjük
 93    2|                 kiegyenlített.” Mondtad ezt?~- Tényleg, ezt mondtam.~-
 94    2|                 Mondtad ezt?~- Tényleg, ezt mondtam.~- Nos és hiszed
 95    2|          megnyilatkozásától, és folyton ezt ismételgette:~- De Bauernebel
 96    2|                 belőle.~- Tetszik látni ezt a sok bélyeges papirost? -
 97    2|             tusa után, mint annyi mást, ezt a pört is sikerült elveszítenie.~
 98    2|            megkérdezni. - Mindenekelőtt ezt lenne szükséges megállapítani.~-
 99    2|               Hogy szabad a galamboknak ezt tenni? Melyik házirend tűri
100    2|             tenni? Melyik házirend tűri ezt meg? Miféle városban élünk? „
101    2|                 tekintett ügyvédjére.~- Ezt csak rossz pervesztő tanácsolhatja -
102    2|             közbelépett, és így szólt: „Ezt nem szabad tenni. Ez hagyaték­
103    2|             pedig a diák is megkedvelte ezt a szegény ördögöt, aki a
104    2|        költségeket a bérlő viseli. Pető ezt magától értetődőnek jelentette
105    2|                kalapálásért, mikor apám ezt már megcselekedte? Ez tiszta
106    2|            feleli ő. Igen, szóról szóra ezt válaszolta, s most azt kérdem,
107    2|                És vajon mivel indokolná ezt meg, ha szabad kérdeznem?~
108    2|              hogy kártyázhasson. Hiszen ezt egyszer már elmagyaráztam
109    2|               gombjait fölvarrja. De ha ezt akarom elérni, sokkal bölcsebb,
110    2|             kérnek, aztán öt perc múlva ezt a portékát nyolcvan krajcárért
111    2|            horogra akadt.~- Hogyan érti ezt a kisasszony?~- Úgy, hogy
112    2|              lenni.~Ellenkező vélemény! Ezt nem lehetett büntetlenül
113    2|            legnagyobb korhelye.~- És ön ezt kizártnak tartja?~- Körülbelül.
114    2|        akadémiára jár.~Pető - ha szabad ezt a túl merész kifejezést
115    2|             kell vallanom, nagysád, bár ezt ön furcsának nevezheti,
116    2|          álomkép. Mindegy, örülök, hogy ezt önnek elmondtam, és ezennel
117    2|                 Mennyire örvendek, hogy ezt hallom! - lelkesedett Pető. -
118    2|              választottam ki mondókámra ezt a helyet, ahol egy kutya
119    2|               te kedvedért találták föl ezt a portékát?~A Nero szerzője
120    2|                 bosszút akart állani, s ezt a célját el is érte, mert
121    2|              csak szórakozásnak tekinti ezt a kis kalandot, amelynek
122    2|              világa?~- Hogy méltóztatik ezt gondolni?~Jozefin közömbös
123    2|                és végül a szobájában. - Ezt jól megcsináltam volna.~
124    2|               akár nem - egész komolyan ezt mondta:~- Tévedni tetszik,
125    2|              tehát. - Csak nem gondolja ezt komolyan?~Tildát hidegen
126    2|                 és apám, a tanácsnok is ezt a szakállt hordta.~A leány
127    2|                 holnap leborot­váltatja ezt a pamacsot.~Pamacs! Quastllal
128    2|             Tehát annyira tisztel, hogy ezt a szerény kívánságomat is
129    2|      mindenekelőtt megállapította, hogy ezt a szót: biztosan, egy s-sel
130    2|               elgondolkodott.~- Persze, ezt könnyű mondani - szólt aztán -,
131    2|     felszólítanak rá, szívesen meghozom ezt az áldozatot, sőt megteszem
132    2|                vasvillájával, harsányan ezt kiáltozta:~- Burkus! Filax!
133    2|     mindnyájunkat! Ha őfelsége meglátja ezt a telket, meghallja a tehén
134    2|                 bántott, hogy a hatóság ezt nem ismeri el. Ezért harcoltam,
135    2|              kárpótlásra tart igényt, s ezt olyan módon állapítja meg,
136    2|               denique azonban nyugodtan ezt jegyezte meg:~- És mindezt
137    2|                Pető. - Hogy tételezheti ezt föl rólam?~A szép asszony
138    2|               kellett a komédián.~- Na, ezt megcsináltad, muzsikus -
139    2|              komoly ügyvédnek. A jogász ezt megígérte, meg is tartotta,
140    2|            megilletődve Pető. - Hagyjuk ezt a tengeri kígyót békén nyugodni.
141    3|           sóhajtott egyet. Már ösmerték ezt a gyöngéjét, s azért némelyek
142    3|             vadul, állati hangon sír.~- Ezt énekelte nekem a mama -
143    3|                  és zavartan mosolyogva ezt mondta:~- Tegnap megint
144    3|               elég szégyen. Ideje, hogy ezt a hibát kiköszörülje. Legyen
145    3|         valamire, talán a csodára, mely ezt a szörnyű álmot elűzze.
146    3|               egy ismert notabilitásunk ezt mondta: „Én azt hiszem,
147    3|            igaza volt. Ki ne csalná meg ezt a hőst? Ha száz halált hal
148    3|        cimborától se vártam volna, hogy ezt teszed velem.~- De kérlek -
149    3|               róla, szeretem.~Valerie?! Ezt a nevet mintha már hallottam
150    3|        fenyegetően szorította ökölbe.~- Ezt meg fogja keserülni! - kiáltotta
151    3|              kiáltotta a leány tótul. - Ezt meg fogja keserülni a járásbíró
152    3| állomásfőnöknének.~Zelmánovics... Igen, ezt a nevet említette a borozószobában
153    3|              páva rikácsol. Miért éppen ezt a förtelmes madarat választották
154    3|                 vitt magával a bozótba: ezt az acélkék szemű asszonyt,
155    3|           nélkül kétségbeesve.~Gyűlölte ezt a fontoskodó állatot, amely
156    3|              dologról volna szó -, hogy ezt az ócsai asszonyt hajnalban,
157    3|           minekutána lovon van, kövesse ezt a nyomot, nem lehet már
158    3|                Továbbmenjek? Fogjam el? Ezt a deres hajú, nyomorult
159    3|                Titusz hazug természetű, ezt az iskolában évek óta megszokta,
160    3|                a földi maradványaimnak. Ezt meg kell fogadnod, és minden
161    3|               pedig tovább, a penzióba. Ezt az asszonyoknak köszönhetem!
162    3|                kacagás.~- Honnét ismeri ezt a nőt? - kérdezte a signora.~-
163    3|            eszébe jusson, honnét ösmeri ezt a vastag bajuszú katonát;
164    3|          zsoltárt énekelt el. Gyűlöltem ezt a leányt, éppen úgy, mint
165    4|           házikutyának; honnét örökölte ezt a két szemet? Tudja, bátorság
166    4|                kedves olvasó, nem merem ezt a lelkedről elgondolni,
167    4|             megírnom. Ha mégis elmondom ezt a történetet, azért teszem,
168    4|                 kirándulókat. Szerettem ezt az árnyékos, mohos helyet,
169    4|               nélkül meg akarom rabolni ezt a vak embert, akit az élet
170    4|           köröttem felépített? Szeretem ezt a nőt? El akartam magammal
171    4|                  Melyik nő bocsátja meg ezt a szót? Azt vártam, hogy
172    4|        elkezdett játszani, úgy rémlett, ezt, hogy: „Quid sum miser tunc
173    4|               így szólt:~- Miért tegyem ezt? Ön mindig jó volt hozzám,
174    4|               fejezte be szavait, hanem ezt mondotta: - Ne veszítse
175    4|      zsebkendőjét. A szeme mosolygott - ezt a mosolyt sohasem fogom
176    4|          hatheti pihenőt adott magának. Ezt a hat hetet töltötte el
177    4|              másolata is ér valamit, és ezt a tükörképet az államtanácsos
178    4|         mihamarabb jóváteszi hibáját.~- Ezt én is reménylem - tette
179    4|         zsebkendőjét, és elhatározottan ezt kiáltja:~- Csendőrség, csendőrség!~
180    4|                 és erélyes hangon egyre ezt kiáltotta:~- Csendőrség,
181    4|                  egy álmatlan éjszakán, ezt a furcsa történetet, magam
182    4|                szólt fölényesen, mintha ezt a tulajdonságát is együtt
183    4|           okosabb válasz az eszembe, és ezt mondtam:~- Hogy múlik az
184    4|                  Annyi erőm nincs, hogy ezt a labdát végiggurítsam az
185    4|           Niniche-t adták; játsszák még ezt a darabot és a Madame Favar-t?~-
186    4|                 négy címeres ökör húzná ezt a szép kocsit. És amikor
187    4|                baj? Bátran ki vele!~Aki ezt a pár szót szelesen, tágra
188    4|            csináltam - szólt büszkén -, ezt haza kell vinned, és elhiheted,
189    4|             vész el minden, és ujjammal ezt a szót írom a levegőbe:
190    4|            aludtam el, és minden reggel ezt mondottam: „És még­sem tudom
191    4|           szeret igazán az életében, és ezt soha, semmivel se tudja
192    4|              semmivel se tudja pótolni, ezt az érzést, akármilyen céltalan
193    4|            emberi lélek! Ki hitte volna ezt önről, amikor meg­ösmerkedtünk
194    4|            múlva papírra próbálom vetni ezt a furcsa női fejet, már
195    4|                volt, a pokolba kívántam ezt a szomorú országot, törött
196    4|          magammal, csakugyan szeretem-e ezt a rajongó nőt, vagy csak
197    4|     diákszállásom. Egyszer leírtam volt ezt a tanyát Adélnak; nem nyugodott
198    4|               regény végére ért, mindig ezt mondta:~- Ó, be pompás!
199    4|         lelkemmel, csakugyan szeretem-e ezt a szép játékszert, vagy
200    4|        Lehetetlen, hogy én tettem volna ezt! Mi lesz most velünk, uram!
201    4|             uram! Mi lesz most velünk!? Ezt nem én tettem!~A szobalány
202    4|                gyönyörű, köszönöm neked ezt a boldogságot. Hidd el,
203    4|              nagy és szent szolgálat.~- Ezt őszintén mondja?~- Őszintén! -
204    4|           mosolygott rám diákosan -, de ezt már önnek kell fizetnie,
205    4|            megbecsülni tudni az uramat, ezt a szegény, derék embert,
206    4|               egymás mellé a papiroson, ezt gondoltam magamban: „Térj
207    4|                  és nagyon megsajnáltam ezt az ábrándos teremtést, amint
208    4|                 pontján megsebeztek, és ezt nem tudjuk, vagy nem akarjuk
209    4|             mikor? - kérdezte gúnyosan.~Ezt bizony nem tudtam, és azért
210    4|                tart egy síró csecsemőt. Ezt a hírt több névtelen levél
211    4|             tehetek róla, gyűlölöm önt, ezt az elbizakodott vonást az
212    4|              házacska előtt, és folyton ezt ismételgette: „Nincs kétség:
213    4|             mint amikor évtizedek előtt ezt kérdezte:~- És vajon tudod-e,
214    4|               megöregedtem! Ám, hagyjuk ezt! - szólt ledobva magáról
215    4|               mégis az asszonyi mosoly, ezt az egyet sajnálom itthagyni.
216    4|                a szívemig hatott. Igen, ezt kerestem minden nőben, és
217    4|               egyik elesett a havon, és ezt mondta: „Ejnye!”, azután
218    4|                női szemet; igen, uraim, ezt kívánom!~Az őrnagy átment