Fej.

  1    1|             ellenkezőleg, úgy érzem, ön ki merte fejezni azt, ami
  2    1|            fiatalemberhez?~- Szereti ön az életét, Bogdány?~A fiatalember
  3    1|            aki fiatal és egészséges, ön talán nem?~Mosolyogva nézett
  4    1|       ellenkezőleg: most játsszák ki Ön ellen a legveszedelmesebb
  5    1|           őszintén, visszaemlékezett ön néha azokra a napokra, amiket
  6    1|         rideg gondolkodású, mint ma, ön se oly kacér, mint most
  7    1|              is nem történt semmi, s ön mégis, hogy úgy mondjam:
  8    1|      választanom. Vagy megmaradok az ön lovagja, és telekkönyvvezetőnek
  9    1|             oly dőre azt hinni, hogy ön az ilyen állású gavallérokkal
 10    1|   gavallérokkal barátkozni szeret... Ön ily esetben elfordult volna
 11    1|     behajtani? Nos, igazam van?~- Az ön szempontjából mindenesetre! -
 12    1|      nyújtanám önnek a kezemet, mert ön tudja a legjobban, hogy
 13    1|              Amikor otthon a férfiak ön ellen fordultak, s minden
 14    1|          bántódásom lenne miatta, de ön talán megérti, és nem dobja
 15    1|              magától. A Balsaiak­nak ön a leggyűlöletesebb ellensége;
 16    1|            és nincsenek agarak.~- Ha ön gyenge - mondotta dölyfösen -,
 17    1|            régebben észrevette, hogy ön érdeklődik irántam, körülöttem
 18    1|             dolgot, azt akarja, hogy ön legyen körülöttem, hogy,
 19    1|              kodjam magával, s ha az ön szíve tüzet fog, s ön úgy
 20    1|             az ön szíve tüzet fog, s ön úgy érzi, hogy vagyok valaki
 21    1|            persze az szükséges, hogy ön is mellém álljon.~Klárika
 22    1|           hogy jogom van egyelőre az ön közelében lenni. Nagyon
 23    2|        humillime, miből következteti ön azt, hogy Karpfenbiller
 24    2|   részletekre. Mindenekelőtt: ösmeri ön Jozefint?~- Sohasem hallottam
 25    2|           tudja, mi az aranybulla?~- Ön nem ismeri őnagyságát? -
 26    2|    őnagyságát? - szólt kételkedve. - Ön nem ismeri? Lehetetlen.~-
 27    2|         miért nem költözik hát át az ön gazdája egy másik ingatlanába?~
 28    2|          kell bújnia a bőréből.~- És ön a jogával éjjel él?! - bömbölte
 29    2|        Engedjen meg egy kijelentést. Ön tökéletes bolond. Megváltozhatatlan,
 30    2|             Most már ő volt dühös.~- Ön azt tartja, hogy őrült vagyok?! -
 31    2|           kurtán -, de azokat nem az ön, hanem a magam számára kaptam
 32    2|             is úgy állana a dolog.~- Ön más. Ön egy kellemetlen,
 33    2|            állana a dolog.~- Ön más. Ön egy kellemetlen, összeférhetetlen
 34    2|            csak egyet kérdek. Látott ön már embert, akinek kártyában,
 35    2|    asszonyban telik öröme, s megérti ön az ilyen embereket?~- Meg -
 36    2|    pörlekedés nyújt élvezetet. Hiszi ön, hogy ez így van?~- Elhiszem -
 37    2|            Éppen ezért sajnálnám, ha ön, aki tiszteletre méltó kivétel,
 38    2|               mosolygott a háziúr. - Ön, nemde, megesküdött nekem,
 39    2|            éltem a gyanúpörrel, hogy ön mégiscsak valamelyes nexusban
 40    2|       Petőnek nevetnie kellett.~- Az ön logikája - felelte meghajtva
 41    2|             tovább az aranypolgár -, ön kiállta a próbát, s azt
 42    2|       következtében ezennel leteszem ön előtt a fegyvert, s ígérem,
 43    2|             a kedves leánya, aki az „ön leánya”, föl fogja biggyeszteni
 44    2|           fiatal barátom, nagyon jó. Ön a rébuszt helyesen fejtette
 45    2|       dörzsölte.~- Nagyon jól beszél ön, fiatal barátom, nagyon
 46    2|             Tehát térjünk a tárgyra. Ön ezek szerint megtartja a
 47    2|             amici.~- Rendben van. Ha ön azonban megszegi a szavát -
 48    2|            Biztos vagyok benne, hogy ön éjjelente nem fogja az ágyat
 49    2|              mert az előzmények után ön engem bizonnyal félreismer,
 50    2|             fityegett le a falról.~- Ön lovagolni is szokott? -
 51    2|                 Az emberek, s köztük ön is, joggal hihetik, hogy
 52    2|         tétován nézett a jogászra.~- Ön nem ismeri őnagyságát? -
 53    2|             biccentette meg fejét.~- Ön odaát lakik, apám házában? -
 54    2|       tájékozva, ami odaát történik. Ön hétfőn hurcolkodott be a
 55    2|           dehogy!~- Úgy sejtem, hogy ön Jozefin őnagyságára céloz? -
 56    2|      háziúrhoz.~- Látja, milyen naiv ön, kedves Bauernebel úr -
 57    2|          cselekedtem is, és tényleg, ön már meg is komponálta a
 58    2|        meggondoltan. - Íme a textus. Ön megismerkedett Jozefinnel,
 59    2|          ahogy én a helyzetet látom, ön sonica beléje fog szeretni.
 60    2|            dologra az tartozik, hogy ön bele fog szeretni Jozefinbe,
 61    2|              erre? Az történik, hogy ön sértett önérzetében elrohan,
 62    2|             világon jobb mód, mintha ön szépen beáll Bauernebel
 63    2|              azután felelt.~- Hiszen ön tudja - mondta siralmasan. -
 64    2|            arccal felelt.~- De igen. Ön eltalálta. Meg szeretnék
 65    2|   kétségbeejtő a helyzet! Íme, lássa ön is. Egyrészről itt van Tilda,
 66    2|       tisztelt háziuram? Avagy hiszi ön, hogy ez lehetséges? Van
 67    2|             szecskává változna.~- Az ön fantáziája túl színes, Bulcsu
 68    2|         helyzet nem oly reménytelen. Ön fiatal is, tehetsége is
 69    2|       akartam magamat lőni. Hisz ezt ön is tudja. Azt azonban nem
 70    2|        teljesen méltányolom ugyan az ön érveit, s belátom, hogy
 71    2|       hasonló pénztelen helyzetekbe, ön csak nem fogja előttem,
 72    2|          úrtól?~- Igen, tőle. Ösmeri ön Lux urat?~- Nem.~A fagottista
 73    2|               forint nagy pénz!~- És ön elfogadta a kettőszáz forintot? -
 74    2|              megérti tettét!~- Ez az ön őszinte véleménye? - kérdezte
 75    2|            megkönnyebbülést szerzett ön nekem! Még egy órával azelőtt
 76    2|              Erre ő azt válaszolta: „Ön az a zenész, aki szomszédunkban
 77    2|               feleltem szerényen. - „Ön még sokra fogja vinni” -
 78    2|          szeretettel, hallgasson meg ön is. Az eset tudniillik a
 79    2|              le a házisapkáját.~- Az ön jogi megvilágítása már jó
 80    2|             föltéve a taplósapkát. - Ön visz a sírba, kedves Justinianus
 81    2|              fiskális úr, mit felelt ön erre? - fordult Bauernebel
 82    2|              szólt a diákhoz -, hogy ön, az elfogulatlan hallgató,
 83    2|                De hát mit tett volna ön a helyemben? - kérdezte
 84    2|             és búcsúzáshoz fogott.~- Ön tehát nem ád nekem igazat? -
 85    2|      magyarázat helyes. Így eszi meg ön is a kis partájt, a fizetni
 86    2|           furcsa logikájával -, mert ön okos és goromba ember. Gorombasága
 87    2|            okossága csupa ravaszság, ön még sokra fogja vinni, mert
 88    2|            Inkább magam mondom el.~- Ön valóban kíváncsivá tesz -
 89    2|           gyermeki tiszteletről. Azt ön, ugyebár, jól tudja, hogy
 90    2|              hozzá: „De alaposan tud ön a pöröllyel bánni, kedves
 91    2|           esett az a körülmény, hogy ön apámtól havi húsz forintot
 92    2|              okos, hogy vele szemben ön mindig a rövidebbet fogja
 93    2|          megállt Pető előtt.~- Ösmer ön, igen tisztelt uram - szólt
 94    2|             fölényesen mosolygott.~- Ön csodálkozik? Nos, elmondom
 95    2|           azt kérdem, mit szól ehhez ön, Pető úr?~A diák vállat
 96    2|             ez nyerte meg annyira az ön tetszését? - mosolygott
 97    2|        Pilsenbe. Hogy miért? - kérdi ön. Azért, mert ha ott a fél
 98    2|       szemmel nézett Bauernebelre.~- Ön azt hiszi, tisztelt háziuram,
 99    2|         vízre. Azzal indokolom, hogy ön pörlekedés nélkül egy percig
100    2|                 majd elválik. Hiszen ön, kedves Pető úr, gyakran
101    2|          kérdés van itt, amelyhez az ön ítéletére kíváncsi vagyok.
102    2|           szeretem nézeteit hallani. Ön sajátságosan, de egyenesen
103    2|             meg őszintén: mit szólna ön ahhoz, ha Quastl urat kombinációba
104    2|          diák tágra nyílt szemmel. - Ön Quastl urat vejének szemelte
105    2|            miért?... De hát ösmeri-e ön legalább közelebbről az
106    2|              vagyok, bátor voltam az ön véleményét is kikérni.~Pető
107    2|          önhöz szerencsém. Ismétlem, ön furcsán, gyakran lehetetlenül,
108    2|          igazság akad a szavaiban.~- Ön lekötelez, Bauernebel úr -
109    2|           szerelmi tragédiáiba való. Ön bölcs ember és hozzá még
110    2|             megfontoltan. - Az, hogy ön rettenetesen fukar. Ha az
111    2|        vagyok.~- Az első dolog, hogy ön holnap kátránygyárat nyit...~
112    2|           világon, mint a következő. Ön sétálni megy a Váci utcába.
113    2|        füstöt terjesztve döcög végig ön mellett. Az ember krákog,
114    2|        semmit. Nos, mit szólna hozzá ön, ha valaki húsz-harminc
115    2|           esemény volna, ha a telken ön krumplit, kukoricát vetne,
116    2|                szólt elismeréssel -, ön tehetséges ember. Fabricziusnak
117    2|           veszem hozzájuk pajtásnak. Ön ügyes ember, kedves Pető,
118    2|           vetett a diákra.~- Mit ért ön családi ünnepély alatt?~
119    2|           mit? Hát az eljegyzést, az ön mátkaságát Quastl úrral.~
120    2|          gúnyos mosoly jelent meg.~- Ön, úgy látszik, ki akar térni
121    2|     nézetével szemben.~- És mi ez az ön véleménye?~- Az, hogy olyan
122    2|             Tilda arca kigyulladt.~- Ön elfelejt egyet - szólt haragosan -,
123    2|             közbevágott:~- Azt, hogy ön a vagyonos osztályhoz tartozik.
124    2|              meg kell vallanom, hogy ön páratlan lény. Szívemből
125    2|          lény. Szívemből gratulálok, ön a próbát jelesen állta ki.~
126    2|            mosolygás nélkül elnézni? Ön azonban más fából van faragva,
127    2|             nélkül ver Quastl úrért. Ön ez ifjúnak a lelkét szereti,
128    2|   közelebbről fogok megismerkedni az ön leendő férjével.~Az ördögöt
129    2|          hasonló módon tudakozzam az ön hogyléte iránt.~Pető mosolygott.~-
130    2|                 Mi, jogászok, mondja ön? Tehát Quastl úrnak vannak
131    2|      példának okáért bátor voltam az ön részére húsz kocsi szalmát
132    2|             diák vette fel a szót.~- Ön azt mondotta, hogy az ördögből
133    2|            voltam, sok...” De hiszen ön is betéve ösmeri e nótát.
134    2|            legnagyobb korhelye.~- És ön ezt kizártnak tartja?~-
135    2|           vallanom, nagysád, bár ezt ön furcsának nevezheti, hogy
136    2|               mondotta aztán -, hogy ön eredeti ember.~- Nem haragszik? -
137    2|            oly szép! - napra, amikor ön lovagolni volt, és a csirkefogók
138    2|                De hát meggyőződött-e ön legalább róla - kérdezte
139    2|    becstelenséget sem követett el.~- Ön tehát azt hiszi, hogy lehet
140    2|              Apropos, Bulcsu. Ismeri ön azt a fiatalembert, aki
141    2|        fiatalembert, aki odaát lakik ön mellett?~A muzsikus csak
142    2|    kérdéseket:~- Milyen egyébként az ön barátja életmódja? Tanul-e
143    2|              az asszony. - Milyen az ön barátja érzelmi világa?~-
144    2|          Gyakran hallottam már, hogy ön Magyarhon legjelesebb jogásza.
145    2|         perjog alapelveit.~- Tudja-e ön, kisasszony, mi az az actio
146    2|            törekszik.~- Fenomenális! Ön a női Werbőczi - szólt a
147    2|       Werbőczi - szólt a fiskális.~- Ön lekötelez, uram. Azonban,
148    2|      kisajátítja, agyonlövi, ahogyan ön kívánja, s amikor ön kívánja.~
149    2|         ahogyan ön kívánja, s amikor ön kívánja.~Bauernebel komolyan
150    2|              hogy Bulcsu megkérte az ön kezét, és ön nem dobta ki
151    2|             megkérte az ön kezét, és ön nem dobta ki a zenészt!~
152    2|            az ilyen könnyelműségtől! Ön és Bulcsu! Inkább tűz és
153    2|           nincsen semmi szükségem az ön tanácsaira. Hogy mit cselekszem,
154    2|              összeszedve. - E földön ön az egyetlen lény, akit imádok.~
155    2|              Az egyetlen? Nem rossz, ön tehát nem szoknyavadász?~-
156    2|              adataim vannak rá, hogy ön a főváros legrettenetesebb
157    2|             higgyek önnek, s hogy az ön barátságát kételkedő mosollyal
158    2|           nem futok szoknyák után, s ön az egyetlen eszményem. Méltatlan
159    2|              föntebbi adatokat, hogy ön megbízhatatlan, ingatag,
160    2|              szoknyavadász, éppen az ön tisztelt barátjától kaptam.~-
161    3|             mond hozzá, orvos úr? És ön, kedves Fábián? És önök
162    3|              beszélni. - A baj nagy. Ön férfi, nyíltan fogok beszélni.~
163    3|         rendőrfőnök alól.~- Akkor az ön hátára teszem a nyerget -
164    3|           hát inkább én kérdezek, és ön felel - indítványozta a
165    3|    tulajdonképpen milyennek képzelte ön a szerelmet?~- Milyennek?
166    3|          mosollyal távozott.~- Mi az ön neve? - kérdezte a signora
167    3|              nem él.~- Messze van az ön hazája?~- Nyolcnapi utazás
168    3|        hosszú, hímzett mellényébe.~- Ön nem éhes? - kérdezte Ábel
169    4|          Szórakozottan mosolygott.~- Ön érdekes ember - szólt fölényesen,
170    4|              kockán forgott. Azután: ön igen járatos az irodalomban,
171    4|        mindez, és meg kell vallanom: ön az én álmaim hőse!~Nevetett;
172    4|               Micsoda gazságra lenne ön képes érettem, Miklós?~Meg
173    4|              és korán felejtenek el. Ön nem fog megérteni, én sem
174    4|               tovább folytatta. - És ön? Hadd lássam! Ó, semmit
175    4|         szeszélyeimbe. Tudja-e, hogy ön még most is sokszor jelenik
176    4|             megtalálhatja. Hm, uram, ön bizony szenved.~Bólintottam,
177    4|           szólt:~- Miért tegyem ezt? Ön mindig jó volt hozzám, Miklós.
178    4|           kellene neki csókolnom; és ön rám mosolyog, Olga!~- Én
179    4|            büszkén mosolygott.~- Ej, ön nem tudja? Tehát: holnap
180    4|           viszonozzam a bókot, tehát ön éppenséggel nem öregedett
181    4|       éppenséggel nem öregedett meg, ön még ma is a régi, tökéletes
182    4|             képzeltem mindig Percyt. Ön és Percy - nem furcsa ez?~
183    4|         önnek szemrehányást, Miklós, ön becsületesen csele­kedett,
184    4|            én is így tettem volna az ön helyében.~Gondolkozni látszott,
185    4|            állat gyönyörű fogsora.~- Ön félreért - szólt, és fölemelte
186    4|      mindketten meg­öregszünk, akkor ön minden héten legalább kétszer
187    4|             az öreg puskaműveshez. - ön úgyse veszi hasznát!~Egy
188    4|              érzés fűződött össze az ön alakjával - folytatta. -
189    4|             szíve közepébe láttam -, ön meg akar vigasztalni, ön
190    4|             ön meg akar vigasztalni, ön ki akar játszani, de én
191    4|             de én túljárok az eszén! Ön azt akarja velem elhitetni,
192    4|             okozok önnek szenvedést? Ön fiatal, független, gazdag,
193    4|             még mindig, minden éjjel ön jelenik meg álmaimban, és
194    4|          ösmerkedtünk a Mirroron, és ön Wallensteinről és Piccolomini
195    4|            nem jelenek meg többet az ön álmaiban, Miklós! Vége van,
196    4|               és boldog vagyok, hogy ön, a legjobb, a leghűbb ember,
197    4|          kiejtéssel így folytatta:~- Ön csalódott szerelmes, messziről
198    4|             az vagyok, asszonyom, és ön lekötelez, mikor figyelmére
199    4|             Egyébként meglehet, hogy ön nem is orosz, de Olaszországban
200    4| hagyományokat. Nos, ami engem illet, ön, ugyebár, azt hiszi rólam,
201    4|   tulajdonságok közé tartozik.~- Ért ön az asszonyi kezekhez? -
202    4|             kezet.~- Nos, úgy látom, ön meg van elégedve... - folytatta
203    4|       vállamra tette a legyezőjét -, ön talán mégse olyan nagyon
204    4|            színpadon szokás.~- És ki ön? - kérdeztem. - Most önön
205    4|           mért hagyta önt el? Gazdag ön?~- Mondjuk, hogy jómódú.~
206    4|           puha, mint egy kisgyereké, ön nem lehet rossz ember. De
207    4|          ostobaságot követhetnék el. Ön megfiatalított, ha nem is
208    4|             bocsásson meg annak, aki ön ellen vétkezett, mert egyszer
209    4|             ez az ifjú spanyol lovag ön, a homloka világít, az ajka
210    4|            kapaszkodott.~- És... és, ön beteg volt? Olyan különös
211    4|              szeme könnybe lábadt -, ön oly jó hozzám! Istenem,
212    4|      meghagyott nekem! És higgye el, ön nem az a rossz ember, akinek
213    4|              akinek magát tartja, az ön szívének a mélyén jóság
214    4|            és gyöngédség lakik, csak ön nem meri fölismerni. Amit
215    4|            próbálja velem elhitetni; ön is gyűlöl engemet, és mindig
216    4|            őriztem volt meg odáig.~- Ön derék ember - mondták, de
217    4|           járását, a dölyfös lelkét, ön még most is gyakran jelenik