Fej.

  1    2|               Az aranypolgár~(1908)~1~Pető Péter, egy ifjú pesti jogász
  2    2|              az?~- Én vagyok - felelt Pető öntudatosan.~- Mit kíván? -
  3    2|            felelet.~Az ajtó megnyílt. Pető egy csinos arcú kisasszonnyal
  4    2|               utasítottak - folytatta Pető, és körüljártatta szemét
  5    2|             aztán.~- Bocsánat - szólt Pető -, akkor talán szíves volna
  6    2|          uraságodat? - kérdezte végre Pető.~- Okvetlen szükséges ezt
  7    2|               felelte a megszólított.~Pető ránézett az öregre, akinek
  8    2|               házban? - kérdezte újra Pető.~- Igenis, fiatalúr - felelte
  9    2|            Jozefin küldte önt hozzám.~Pető vállat vont. Úgy látszik,
 10    2|           Jozefin semminemű dolgában.~Pető nyugodtan letette a főesküt.~
 11    2|  prémeskabátos.~- Engedje meg - szólt Pető a kalapja után nyúlva -,
 12    2|        óvatosan elrakta a papirost.~2~Pető másnap egy hordártól kísérve
 13    2|               Az utóbbi széljegyzeten Pető, ösmerve az előzményeket,
 14    2|              képes a szemét lehunyni.~Pető nagy szemet meresztett.~-
 15    2|           szótárból, Lámpl úr - vélte Pető.~A házmester keserű mosollyal
 16    2|     harangöntő ez a hölgy? - kérdezte Pető egyre jobban beleszédülve
 17    2|             bőréből.~A hordárnak, aki Pető holmiját hozta, éppen elég
 18    2|     csüggesztette le szögletes fejét.~Pető nevetett.~- Nono - mondta,
 19    2|        kérdést, kedves mester - szólt Pető. - Tudtommal Bauernebel
 20    2|          felhőt akarnának megtörni.~3~Pető nem sokat törődött a zajjal,
 21    2|             elég puha és kényelmes, s Pető már azon jártatta eszét,
 22    2|          rossz - jegyezte meg magában Pető, mikor a szomszédja azt
 23    2|             pillanatra elhall­gatott. Pető már remélni kezdte, hogy
 24    2|       lakatosok ütötték a taktust, és Pető már táncra is kelt, mikor
 25    2|              kíván? - üvöltött vissza Pető, aki semmi hajlandóságot
 26    2|                Van ez ellen kifogása?~Pető úgy érezte, hogy ki kell
 27    2|               jogász?! Egy senki?!~De Pető már nem válaszolt.~Nyugodtan
 28    2|        Gyerünk a szomszédba!~4~Reggel Pető összeszedte a holmiját,
 29    2|           csücskét, aztán fölállt, és Pető vállára tette kezét.~- Nagyon
 30    2|             van?~- Elhiszem - felelte Pető. - Én minden rosszat készséggel
 31    2|             gyorsan elhagyná házamat.~Pető vállat vont.~- Azt hiszi,
 32    2|         folytatta a háziúr. - Ha ez a Pető úr az első őrült éjszaka
 33    2|               Ezennel bemutatom neked Pető urat!~Tényleg volt benne
 34    2|        kérdezte a házigazda a diákot.~Pető habozott.~- Azt nem lehet
 35    2|                A leány dacosan nézett Pető szemébe.~- Abba nekem is
 36    2|       lőporgyárat nyitok a szobámban.~Pető fölkelt, s távozni készült.~
 37    2|               azzal távozott.~5~Amint Pető visszament a szobájába,
 38    2|               vélte fölismerni benne.~Pető gondolt egyet.~- Bocsánat,
 39    2|               fagottista én vagyok.~- Pető a nevem - mondta a diák
 40    2|         Buchwald család tagja vagyok.~Pető elgondolkozott egy pillanatig.
 41    2|    szerencsémnek - hajtotta meg fejét Pető, s azzal már bent is volt
 42    2|      lovagolni is szokott? - kérdezte Pető a hippológiai szimbólumra
 43    2|  visszakerültek az első helyiségbe, s Pető egy kottákkal megtömött
 44    2|               intézményt tesz tönkre!~Pető részvéttel nézett új barátjára.
 45    2|             nagy hárpia lehet - vélte Pető egy kis szünet után.~Bulcsu
 46    2|             hirtelen kigyúlt, úgyhogy Pető, aki pszichológiailag némileg
 47    2|    diadalmasan eltépte a dróthálókat.~Pető is odalépett az ablakhoz.~-
 48    2|              ura parancsának.~6~Amint Pető másnap az utcán végigballagott,
 49    2|         hadastyánoktól.~Pár nap múlva Pető újra összeakadt a szép asszonnyal,
 50    2|             kell mondanom, a lovagias Pető vala.~A hatás meglepő volt.~
 51    2|       hölgytől.~- Elmehetsz! - intett Pető a szép aktus után. A csiszlik
 52    2|            magát, és bemutatkozott.~- Pető vagyok - mondta, fél szemmel
 53    2|                csatlakozott nézetéhez Pető. - Csókolom a kezét!~A szép
 54    2|          kérdezte szeretetre méltóan.~Pető habozott. Igazat mondjon-e,
 55    2|             eltűnt a lépcsőházban, és Pető még mindig ott állt az udvar
 56    2|               a sárga ház kapuja alá, Pető ott találta Bauernebelt,
 57    2|         őnagyságára céloz? - kérdezte Pető szárazon.~A háziúr újra
 58    2|            Szép asszony a lányom, mi?~Pető észbe kapott. Haraggal nem
 59    2|             így szólt hozzám: „Kedves Pető úr, tegye meg nekem azt
 60    2|              mert a matézis nem csal.~Pető csöndesen bólingatta sétabotját.~-
 61    2|             Nagyszerű! - jegyezte meg Pető gúnyosan -, óriási! Önben
 62    2|             Egy borús téli alkonyaton Pető átment Bulcsu mesterhez,
 63    2|             nem kelt föltűnést.~Mikor Pető belépett a zenész hideg
 64    2|           kétségbeejtően szeretem őt.~Pető hidegebben fogta föl a dolgot.~-
 65    2|              elveszti egyik támaszát.~Pető nevetett.~- Csak nem gondol
 66    2|               Nem cselekszi helyesen, Pető úr - rázta meg a zenész
 67    2|           első fénysugár fölcsillant, Pető arra a meglepő tapasztalatra
 68    2|          menekülés, mint a pisztoly!?~Pető vállat vont.~- A sors már
 69    2|      legmegbocsáthatatlanabb dőreség.~Pető mosolygott.~- No, no - válaszolt
 70    2|             igazította helyre szavait Pető, aki csak arra emlékezett,
 71    2|               Fej nélkül? - riadt föl Pető.~- Igen - bólintott a fagottista -,
 72    2|              a feje is megvan - szólt Pető, megpengetve az egyik csillogó
 73    2|             du befragen, véli Wagner.~Pető tiltakozott a kitérő válasz
 74    2|            volt fegyverezve. Tényleg, Pető jó cimborája volt, aki rövid
 75    2|             most már?~- Nem - felelte Pető, s azt hiszem, az olvasó
 76    2|          fejezte be előadását Bulcsu.~Pető még mindig a fejét rázta.~-
 77    2|             már értem! - kiáltott föl Pető diadalmasan. - Onnét van
 78    2|        kettőszáz forintot? - kérdezte Pető kíváncsian.~A zenész szomorúan
 79    2|               most vessen meg, kedves Pető úr - fejezte be elbeszélését
 80    2|          szüksége arra - mondta tehát Pető megnyugtatólag -, hogy magának
 81    2|               legőszintébb! - felelte Pető komolyan.~- Akkor engedje
 82    2|         frázisokat, öregem - mondotta Pető kalapja után nyúlva -, ez
 83    2|               Nem emlékszem - felelte Pető, aki sohasem tulajdonított
 84    2|              benne - vonta meg vállát Pető.~A zenész komoran nézett
 85    2|                Legkevésbé sem - vélte Pető. - Sőt a legtöbb szerelem
 86    2|               fonalát. Pár perc múlva Pető aztán megszólalt.~- Bulcsu! -
 87    2|        megtanulta, hogy kettőjük közt Pető föltétlenül az erősebbik,
 88    2|               szabad tudnom tervedet?~Pető megrázta fejét.~- Egyelőre
 89    2|          esetten.~10~Néhány nap múlva Pető látogatást tett Bauernebeléknél.
 90    2|            második részénél lépett be Pető. A harc nem lepte meg -
 91    2|              jogi megvilágítás nélkül Pető úr nem fogja a tényállást
 92    2|                Az eset, igen tisztelt Pető úr, a következő...~- Hagyjon
 93    2|             azt a jogi megvilágítást!~Pető, aki eddig csöndesen malmozott
 94    2|              galambpör? - bátorkodott Pető megkérdezni. - Mindenekelőtt
 95    2|         bevégződött a pör? - kérdezte Pető kissé kimerülve a hosszú
 96    2|           direkte a pokol­ba mehetek.~Pető nyugodtan hallgatta végig
 97    2|             Meg én, ha addig élek is!~Pető úgy vélte, hogy az eset
 98    2|               le is szakad a Lánchíd!~Pető már kint volt a folyosón.
 99    2|          remény? Széna-e vagy szalma?~Pető mosolygott.~- Az eddigi
100    2|           közöm nekem a galambpörhöz?~Pető nyugodt maradt.~- Minden
101    2|                  Elhiheted - dörmögte Pető, és valami ellágyulásfélét
102    2|          minekutána aludt egyet rája?~Pető tőle telhetőleg iparkodott,
103    2|           költségeket a bérlő viseli. Pető ezt magától értetődőnek
104    2|               uram? - kérdezte mohón.~Pető nem állt kötélnek, beszélt
105    2|               galambokra tért vissza.~Pető sürgősen elbúcsúzott.~-
106    2|               a meleg só? - tudakolta Pető udvariasan.~- Csíp. Átkozottul
107    2|                  Ugyan? - álmélkodott Pető, mintha most hallana először
108    2|          tájékozva vagyok - bólintott Pető.~- Nos tehát, ezek a lakatosok
109    2| megvesztegette őket - állapította meg Pető.~- Kérem, ne szakítson félbe -
110    2|              egy-két kérdést intézni.~Pető sóhajtva adta meg magát,
111    2|              föl s alá, aztán megállt Pető előtt.~- Ösmer ön, igen
112    2|           pesti urat?~- Nem - felelte Pető határozottan, mert Q-val
113    2|                Az szép dolog - felelt Pető, egyre az ajtót nézegetve. -
114    2|            kérdem, mit szól ehhez ön, Pető úr?~A diák vállat vont.~-
115    2|      tetszését? - mosolygott gúnyosan Pető, aki a szalmakalap csodálatos
116    2|          célzásnak is beillett, s így Pető nem tagadhatta meg magától
117    2|             meg, ha szabad kérdeznem?~Pető vállat vont.~- Azzal, hogy
118    2|            elválik. Hiszen ön, kedves Pető úr, gyakran fején találja
119    2|            lábra állítja!~A galambok!~Pető lelki szeme előtt újra fölvillant
120    2|               a szív? - vetette ellen Pető. - A szívnek is vannak jogai.~
121    2|             ön véleményét is kikérni.~Pető szabadkozott:~- Hogy lehetne
122    2|           ajtó bezáródott mögötte, és Pető a folyosón volt. Az ifjú
123    2|               itt kell lefegyverezni.~Pető elkezdett gondolkodni. Hogy
124    2|           egér mennydörgéskor, és bár Pető végigkutatta az összes e
125    2|               állapította meg magában Pető, azzal rohant fel Bauernebelhez.~
126    2|                 válaszolta nyugodtan.~Pető gyorsan beszélni kezdett.~-
127    2|                  Akárhogyan - felelte Pető.~- De nem csuknak be érte? -
128    2|            egypár zöld hasú bankótól.~Pető helybenhagyólag bólintott,
129    2|              diákra.~- Kátránygyárat?~Pető nem vesztette el a nyugalmát.~-
130    2|           tehenet a városban tartani?~Pető meg tudott rá felelni:~-
131    2|                Ön ügyes ember, kedves Pető, nagyon ügyes.~A diák szerényen
132    2|             Servus humillimus, kedves Pető barátom.~13~Pár nap múlva
133    2|               nap múlva történt, hogy Pető, aki Bauernebellel az ügyek
134    2|               családi ünnepély alatt?~Pető mosolygott.~- Istenem, mit?
135    2|         embernek tartom, tehát: igen.~Pető tényleg okos ember volt,
136    2|             haragosan -, azt, hogy...~Pető közbevágott:~- Azt, hogy
137    2|          elhatározását. És ő, az okos Pető, még malmára hajtaná a vizet!~
138    2|               kevés halandó hivatott.~Pető befejezte a szónoklatot,
139    2|          tisztelet, amelyet irányában Pető tanúsított. Komoly, hosszúkás
140    2|      tudakozzam az ön hogyléte iránt.~Pető mosolygott.~- Köszönöm kérdését,
141    2|               leeresz­kedőleg fogadta Pető hazugságait.~- Ó, igen,
142    2|         köszönhetek neki.~A szót újra Pető vette fel.~- Hát még a praxisban
143    2|        gáncsolják, talán gyűlölik is.~Pető megrázta a fejét.~- Csak
144    2|             hogy kié ez a sok szalma?~Pető bólintott a fejével.~- Dehogyisnem!
145    2|            keresztül szalmásszekerek.~Pető legyintett a kezével.~-
146    2|              csókra finom kezét. Sőt. Pető továbbment: képze­letében
147    2|            magamat.~14~Egy esős napon Pető omnibusszal döcögött ki
148    2|          Bauernebel-logika - gondolta Pető, de egy szót sem szólt,
149    2|              jellemileg mindenesetre.~Pető úgy érezte, hogy a hal horogra
150    2|             dolgot.~- Hallgasson rám, Pető - mondotta nyugodtan. -
151    2|            feladatok elé is állítani.~Pető megrázta a fejét.~- Rosszul
152    2|           bizalom a saját tulajdonom.~Pető meghajtotta fejét.~- Az
153    2|              van - bólintott gúnyosan Pető.~- És egyébként, a gyalázatos
154    2|        egészen így van - jegyezte meg Pető, sértődöttséget színlelve.~
155    2|             Bulcsu az akadémiára jár.~Pető - ha szabad ezt a túl merész
156    2|               embereket meg a munkát.~Pető meghajolt, és szerényen
157    2|                hogy a diák elkísérje. Pető örömmel kapott az alkalmon,
158    2|               mutatott haragot, azért Pető, aki, ha benne volt valamiben,
159    2|             ezt hallom! - lelkesedett Pető. - Mert meg kell vallanom,
160    2|            már elmondták százezerszer Pető előtt, de azért e szavaknak
161    2|          Szabad-e remélnem - kérdezte Pető régi lovagok módjára -,
162    2|                Mégis lángész vagy te, Pető! - jelentette ki erélyesen. -
163    2|               elfojtott lelkesedés.~- Pető! - kiáltott fel elragadtatással. -
164    2|              így szólt a jogászhoz:~- Pető, tudod-e, mi a szerelem?
165    2|               ki Bulcsu száján a szó.~Pető nem akart érzelegni barátja
166    2|      fordultak az égbeli vándor felé.~Pető megmutatta, hogy képzelőtehetsége
167    2|           Terézváros ódon házai felé, Pető mindig talált rá módot,
168    2|               róla - kérdezte egyszer Pető -, hogy ennek a mi barátunknak
169    2|       tudniillik igen jól zongorázik.~Pető megállt egy pillanatra.~-
170    2|            tűzbe ment volna Tildáért.~Pető mindezt éles szemmel figyelte
171    2|        nagyságos asszony. Az az ifjú: Pető, a jogász.~- Úgy? És miféle
172    2|              osto­ba­ságra gondoljon; Pető engem csak azért érdekel,
173    2|                A kérdés az, milyen ma Pető? Megbízható-e?~A muzsikus
174    2|              kicsit elképedt.~- Nekem Pető azt mondta, hogy jó viszonya
175    2|              Látszik, hogy nem ismeri Pető urat! Távolról sem ismeri!
176    2|              futotta el szép arcát.~- Pető szoknyavadász?~- Szakállamra,
177    2|               Tilda, Bulcsu mester és Pető, aki rejtelmes női ruhában
178    2|      álarcosbálokba járó hölgyek. Míg Pető bizonyos megelégedéssel
179    2|             azt, hogy: „Gyere, öreg!”~Pető visszafordult a tükörből.~-
180    2|        sarjadnak ki a lélekből, aztán Pető fordult Tildához:~- Ezek
181    2|              sárga dominóban járok.~- Pető!~- Én értek az ilyesmihez,
182    2|              nyugodt vagyok - felelte Pető, aki közben a legyezőjét
183    2|          biztosítótűvel, és így aztán Pető végre elkészült az öltözködéssel.
184    2|            minoris?~- Hogyne - darált Pető -, ez egy olyan kereset,
185    2|              a nevezetes esemény után Pető lélegzetvesztve rohant be
186    2|              mi közöm? - csodálkozott Pető. - Hogy mi közöm? Az a közöm,
187    2|              a sarkára állt.~- Kedves Pető úr - mondta erélyesen -,
188    2|           igaz? - dadogta művésziesen Pető.~- Az nem kell, hogy önt
189    2|            fejedhez vágni, én mondom, Pető, aki a vesékbe lát. Vedd
190    2|                akihez való vonzódását Pető napról napra erősebben érezte.~
191    2|             leesett a székről, amikor Pető elárulta Bauernebelnek,
192    2|             az apai áldását kívánják. Pető azonban mihamar lábra segítette
193    2|              el. Mindezeknek tetejébe Pető még szerényen megemlítette
194    2|          következik be, jelentette ki Pető, úgy csekélysége át fog
195    2|         özvegyet.~A szavak, amelyeket Pető ez alkalommal használt,
196    2|               elhiggyem önnek, kedves Pető úr?~A jogász meghőkölt.~-
197    2|      szoknyavadász? - méltatlankodott Pető. - Hogy tételezheti ezt
198    2|         kételkedő mosollyal kísérjem.~Pető leesett az égből. Saint
199    2|         zenész a háta mögött.~Jozefin Pető vállára tette kezét.~- Jól
200    2|              utolsó szava. De azt már Pető nem hallotta. A jogász ész
201    2|       kacagott föl pokolhoz hasonlóan Pető. - Tönkretettél, elpusztítottál,
202    2|             vagyok neked lekötelezve!~Pető iparkodott összeszedni magát.
203    2|               Igen, azt mondtam neki.~Pető a padmalyig ugrott mérgében.~-
204    2|           ahogy ti jogászok hívjátok.~Pető alatt egyszerre kitisztult
205    2|               abban a reményben, hogy Pető mielőbb leteszi a vizsgáit,
206    2|             aranypolgárt.~Képzelhetni Pető rémületét, amikor egy nap
207    2|            indítványozta megilletődve Pető. - Hagyjuk ezt a tengeri