Fej.

  1    1|       hosszan elnyúló ugrásokkal, de mindig nyugodtan, füleit billegtetve
  2    1|            sportot űzi, de az agarai mindig becsülettel viaskodtak,
  3    1|               Mozdulatain és modorán mindig úri finomság és könnyedség
  4    1|              volt. A szépasszony még mindig szép asszony volt, csupa
  5    1|        Balsai-kúria udvarába, Kázmér mindig ott állott, és várta a várva
  6    1|            ott volt Marianne is. Még mindig csak futólag érintkeztek,
  7    1|          bajuszát. Férfiak között is mindig ügyelt rá, hogy bátornak,
  8    1|           Balsai Péterrel, aki, mint mindig, újra szerelmes volt, és
  9    1|              Balázst az ilyen dolgok mindig érdekelték, s azért a kocsihoz
 10    1|         Hogyne volna. A parasztember mindig el van készülve rá, hogy
 11    1|              az iramot, s itt társai mindig el is érték, de a gyors
 12    1|          pechhel dolgoznak. Az ilyen mindig bőven akad - és melléjük
 13    1|       baisse-be bocsátkozott. Szóval mindig az ellenkezőjét cselekedte
 14    1|        huszadszor magától. - Tényleg mindig és mindenben megelőzi a
 15    1|               hajtásban, bátorságban mindig és mindenütt csak ő győz,
 16    1|            Meg­állapította, hogy még mindig elég csinos legény, jóllehet
 17    1|              volna kocsisának. És én mindig kegyelettel emlékezem vissza
 18    1|        amikor Izidor a sógornője még mindig kipirult arcába nézett,
 19    1|              az átkozott Balázs! Hát mindig és mindenütt! Akármilyen
 20    1|            vele a harcot a Balsaiak, mindig csak a rövidebbet húzzák,
 21    1|            szépasszonynak, az ujjaik mindig összeértek, s ilyenkor Marianne
 22    1|         nekem... Én, minek tagadnám, mindig jó lélekkel voltam a maga
 23    1|            meg, hogy van egy nő, aki mindig magára fog gondolni, és
 24    1|        egyszer. Elég annyi, hogy még mindig nem sikerült tervünk, a
 25    1|       összeakadtatok Bogdánnyal, ott mindig a rövidebbet húztátok. Pipogya
 26    1|          múlt el, és Balázs úrfi még mindig fenn hordja az orrát, és
 27    1|           arra is, de amikor Klárika mindig csak fáradtságról panaszkodott,
 28    1|        lehetne!... Átkozott Bogdány! Mindig és mindenütt csak ő marad
 29    1|            szor is a földhöz vágták, mindig újra talpra állott, és amíg
 30    1|        kérdezte a lányát:~- Nos, még mindig semmi? Nem akar nyilatkozni?~
 31    1|            újra meg újra. De Klárika mindig talált valami kifogást,
 32    1|         eltűntek, a döntés órája még mindig nem következett el. Már
 33    1|              Már aratni kezdtek, még mindig nem volt eredmény. Már csépeltek
 34    1|              a lányához -, és te még mindig nem tudod, széna-e vagy
 35    1|          csak állott, állott, és még mindig nem talált szavakat.~- Ha
 36    1|       kígyónál. Ahol kikezdték vele, mindig a rövidebbet húzták, ha
 37    2|             hatvan krajcárt, éspedig mindig előre, elsején, déli tizenkét
 38    2|               Nos, ha nem tudja, még mindig elég korán fogja megtudni,
 39    2|          hogyne mondanák föl. De hát mindig ki lehet valami újat találni.
 40    2|             távozott.~A harangok még mindig zúgtak vadul, kétségbeesve,
 41    2|             összedől, a harangok még mindig zúgni fognak benne, s a
 42    2|            benne, s a fagottista még mindig ifjú­koráról ábrándozik.
 43    2|          jogász a zenésztől, aki még mindig gyilkos tekintetet lövellt
 44    2|              mondta, fél szemmel még mindig a suszterinas felé sandítva.~
 45    2|            lépcsőházban, és Pető még mindig ott állt az udvar közepén,
 46    2|           előadását Bulcsu.~Pető még mindig a fejét rázta.~- Egy kukkot
 47    2|          volt a fejrázás sora.~- Még mindig nem érti, kedves barátom -
 48    2|         lehor­gasztotta fejét. - Még mindig nem érti. Ó, a pénz nem
 49    2|             de egy élőnek kettőszáz (mindig így mondja: kettőszáz!)
 50    2|           haragudott. A gorombaságok mindig hatottak rája, a világ sora
 51    2|            teremtés kezdetétől fogva mindig az erősebb mellett volt.
 52    2|            lenni. Huszon­egyesben is mindig tudom, kell-e tizennyolcra
 53    2|            legyintett kezével.~- Önt mindig szívesen látom - mondotta
 54    2|           okos, hogy vele szemben ön mindig a rövidebbet fogja húzni.~
 55    2|    szemelhetném ki vőmül?~A diák még mindig nem találta meg az egyensúlyt.~-
 56    2|     aminthogy magam minden teendőmet mindig az összes oldalukról meg
 57    2|           meghajlott.~- Az elismerés mindig jólesik, kedves Bauernebel
 58    2|             kivonult, a szép asszony mindig az erkélyről nézte a komédiát.~-
 59    2|             életében cigány volt, és mindig az is marad. Nem lesz, nem
 60    2|              Bulcsu önnek a barátja. Mindig együtt szoktak járni.~-
 61    2|             de azért e szavaknak még mindig van hatása. Jozefin is szívesen
 62    2|     Terézváros ódon házai felé, Pető mindig talált rá módot, hogy szóba
 63    2|             jártunk iskolába, ketten mindig a szamár­padban foglaltunk
 64    2|             a szeszélyességét. Tilda mindig talált valami kifogásolni
 65    2|           Sört... sört - dadogta még mindig Lizi néni, aztán sűrű fejcsóválások
 66    2|          kiáltotta a jogász, aki még mindig levegő után kapkodott. -
 67    3|        végigsimított a homlokán. Még mindig szép asszony volt, bárha
 68    3|       Akárhol járt, akármit csinált, mindig csak az egészségére és sajátságos
 69    3|        elpalástolta őket, apró szeme mindig mosolygott, s keze olyan
 70    3|             amely ki szeretne törni. Mindig jó hangulatban volt. Mikor
 71    3|              vetve. - A szegény mama mindig attól félt, és mikor már
 72    3|           biliárdasztal pedig mintha mindig két lépést előre és két
 73    3|                Szólj apádhoz, hiszen mindig szerettelek, mint senkit
 74    3|              szólt dadogva. - Hiszen mindig oly szívesek voltak velem
 75    3|              hivalkodik. Az asszonyt mindig felizgatta az ilyen fejtegetés,
 76    3|        viszontlátásra! - szólt a még mindig szép asszony, és melegen
 77    3|              az asszony, aki az urát mindig a vezetéknevén szólította. (
 78    3|         csurogtak fehér mellényén. - Mindig kitalál valami újat, mindig
 79    3|          Mindig kitalál valami újat, mindig kitalál valamit!~A járásbíróné
 80    3|              undort éreztem. A vidék mindig mint a tisztaság, az egyszerűség,
 81    3|             Podraczkyra. Vén bolond: mindig cseléd­lányok után futkos,
 82    3|            Ami nem is árt neki, mert mindig összeférhetetlen, önfejű
 83    3|    prüszkölve ugrana ki a párnákból. Mindig igen udvarias volt, szavai
 84    3|   tevékenységemről. A feleségével is mindig figyelmesen bánt, de mosolygó
 85    3|           telt el azóta.~A férfi még mindig az, aki volt, csakhogy alig
 86    3|         tiszt volt a Mincio partján, mindig megvonta a vállát, ha asszonyokra
 87    3|            de ha Zsuzskával beszélt, mindig eszébe jutott Aranykéz,
 88    3|               az igazság barátjának, mindig volt valami színes hazugsága,
 89    3|            mutatóujját. Igen, ez még mindig a régi Zsuzska volt, aki
 90    3|             reggel az iskolába ment, mindig betért a homályban úszó
 91    3|              fogom elfelejteni, hogy mindig igaz voltál hozzám.~Elhallgattak.~-
 92    3|       nagyobbik negédesen. - Ezentúl mindig mesélj a kalózkirályról.~-
 93    3|              a Tisza nem árad ki. De mindig kiárad.~- És csakugyan próbált
 94    3|             meleg Pádovában.~- Ez is mindig ilyen fonnyadt volt? - kérdezte
 95    3|           lehetett látni. Ez a nádas mindig zizegett, szeles éjszakákon
 96    3|              a filagória elé ültünk, mindig arról beszélt, hogy mérget
 97    3|           vad képzelőtehetsége volt, mindig borzalmas dolgokról beszélt,
 98    3|            egy kövér tót leányt, aki mindig szuszogott, és csak egy
 99    3|     gyalogszerrel ment be a nádasba, mindig mélyebbre, mindig mélyebbre,
100    3|           nádasba, mindig mélyebbre, mindig mélyebbre, míg végre süllyedni
101    3|             szenvedélyes dohányzóké. Mindig nehezebben és nehezebben
102    3|          nehezebben lábadtam föl, de mindig újra visszavágytam csodálatos
103    4|            halaványzöld szemű, amely mindig, még mosoly­gáskor is neheztelt,
104    4|          hölgynek kezet csókolok, és mindig olyan szívdobogásra ébred,
105    4|           újra ránéztem, az arca még mindig nyugodt volt, mintha mi
106    4|            jelenik meg álmaimban? És mindig olyan komoly, kifogástalan,
107    4|           egy percre is megállítana.~Mindig féltem a megvakulástól,
108    4|           Lehetséges-e, hogy én, aki mindig tisztességesen gondolkodtam,
109    4|              ám a kapcsos könyvekből mindig elém bukkant Olga varróleányos
110    4|       elmondta, hogy élnek, hogy még mindig kijárnak a kertbe, sokszor
111    4| érzelgősséget, bármennyire óvakodtam mindig a hang, a zene hatásától,
112    4|                 Miért tegyem ezt? Ön mindig jó volt hozzám, Miklós.
113    4|             rám mosolyog, Olga!~- Én mindig boldogan fogok önre visszaemlékezni,
114    4|               angol divatnak hódolva mindig arannyal fizetett, egy komoly
115    4|           írom le.~Constant nem volt mindig selyemgyáros, sőt igen alacsonyan,
116    4|    szorgalmas kereskedő is volt, aki mindig hatkor kelt, este hétig
117    4|       nyitott a „Francia Kosár”-hoz, mindig fehérbe öltözve járt, és
118    4|             fehérbe öltözve járt, és mindig egy csokor ibolya volt az
119    4|        megösmerkedett vele, és aztán mindig nála vásárolt illatszereket,
120    4|               Francia Kosár”-nál, és mindig szükségét éreztem, hogy
121    4|       visszatértek a portáshoz, mert mindig elfelejtettek valamit, végre
122    4|         életét a tengerparton tölti, mindig fekete selyemruhában jár,
123    4|             maga, ilyennek képzeltem mindig Percyt. Ön és Percy - nem
124    4|             őszinte leszek; titokban mindig azt hittem, hogy önök közt
125    4|        megvásárolta a Kurucz-majort. Mindig szerette a földet, a rögöt;
126    4|              hintón jártam, akkor is mindig az járt az eszemben: de
127    4|      szerencseszálakat találtam. Még mindig szép vagyok, jól tudom,
128    4|              férfiak, mondhatom, még mindig olyan bolondok, mint amikor
129    4|       gondolat, de magának való, aki mindig szerette a furcsaságokat.
130    4|     álmaikban jelenek meg. És mégis, mindig újra és újra elkezdem a
131    4|          közt akarok feküdni egykor, mindig ez volt a kedvenc tervem.~
132    4|                 Furcsa egy lány volt mindig ez a vörös Ágnes - dörmögtem
133    4|         éhezett, ha jól ment a sora, mindig könnyelműen, fölényesen
134    4|             ez többször fordult elő, mindig a Netti jókedvéhez és fiatalságához
135    4|              De Netti ilyen volt, és mindig hálával gondolok vissza
136    4|    zsarnokságát, belenyugodtam, hogy mindig francia borok álljanak az
137    4|            aranyban szabad játszani.~Mindig volt valami új eszméje -
138    4|               Flóra?~Nevetett.~- Még mindig szeret?~- Még mindig!~-
139    4|             Még mindig szeret?~- Még mindig!~- Bolondság; és én? Hallgasson
140    4|               én szeretem Flórát, és mindig is szeretni fogom!~Meghökkent,
141    4|             Kezd csúnyulni! Nos, még mindig szeret?~- Még mindig - feleltem,
142    4|             még mindig szeret?~- Még mindig - feleltem, mert csakugyan,
143    4|              zöld oroszkás hölgy még mindig, minden éjjel megjelent
144    4|             és vörös női fejet - még mindig!~Megvonta a vállát.~- Milyen
145    4|         mondtam csüggedten -, én még mindig nagyon szeretem.~- Ah, de
146    4|    éjjelenként magamra maradtam, még mindig megjelent előttem a zöld
147    4|        feleltem reménytelenül -, még mindig, minden éjjel ön jelenik
148    4|           kellett annyit tépelődnie! Mindig mondtam, hogy nem érek sokat,
149    4|         ábrándozás? És én mégis, még mindig szeretem, Flóra!~Pár év
150    4|       világon megösmerhettem, akinek mindig minden jót kívántam, megsza­
151    4|           érdemes volt megöregednem! Mindig azt éreztem, hogy valami
152    4|             cserfahasábok, amelyeket mindig annyira szerettem, s amelyeket
153    4|   lótott-futott, küszködött, és este mindig fontoskodó arccal tért haza.~-
154    4|           mikor a regény végére ért, mindig ezt mondta:~- Ó, be pompás!
155    4|            néztem reá vissza, és még mindig nem mertem számot vetni
156    4|            vannak női kezek, amelyek mindig, a világra jöttük óta finomak,
157    4|              a lelke, az egyénisége! Mindig biztosra veheti, hogy ahol
158    4|         Nekem legalább az Aglája név mindig gyönyörű aranyszőke hajat
159    4|             a mályvaszínű dominó nem mindig kacagott és koccintott az
160    4|                 és tudja-e, hogy még mindig, minden éjjel megjelenik
161    4|           utoljára találkoztunk, még mindig úgy szeretek színházba járni,
162    4|       törhetetlenül bízik bennem, és mindig azt mondja: Minden jóra
163    4|              van megírva, hogy nekem mindig szenvednem kell, Miklós?
164    4|       összeilleszteni! És íme, ő még mindig rám gondol, hallja a hangomat,
165    4|     megismeri a lépéseimet. Neki még mindig huszonhat esztendős, rajongó
166    4|       temetőbe, mert annak idején is mindig a temetőben találkoztunk,
167    4|       könnycseppet? Sírtam-e igazán? Mindig önző voltam, és ez egyszer
168    4|       húszévesek voltunk, amikor még mindig jól emlékeztünk Garibaldira
169    4|              így felelt:~- Igen, még mindig gyűlölöm. Belátom, hogy
170    4|             ön is gyűlöl engemet, és mindig is gyűlölni fog. Ez az indulat
171    4|            józan eszem ellenére, még mindig gyűlöltem az Eliz sovány
172    4|        vállán az indus kendőt -, még mindig gyűlölöm, pedig már mind
173    4|              Most már bizonyos, hogy mindig is gyűlölni fogom az ajkát,
174    4|             azt akarná mondani: „Még mindig!”~Azután sokat szenvedtem,
175    4|         saskeselyűé, de az ajkán még mindig ez a pár szó lebeg:~- Tudod-e,
176    4|            az oldala mellett álltam; mindig finoman verekedett, és kíváncsi
177    4|              csak fecske voltam, aki mindig a napsugarat kereste, aki
178    4|        egyetlen érzéseim, amelyekben mindig megbízhattam. Rosszul vagyok,
179    4|               Gyűlöllek, Miklós, még mindig gyűlöllek!”~Eliz türelmesen