Fej.

  1    1|       dologról, ámbár hát nagyon is  lábon állanak a bírókkal
  2    1|          ádámcsutkája belépattog. A  fiú ölben viszi Kormost,
  3    1|              Nem méltó ez ilyen két  agárra - fordul hátra, és
  4    1|            teszi a türelmet, mint a  regényíró, aki mentől későbbre
  5    1|         iramban, hogy a fekete agár  pár hosszal lemaradt. A
  6    1|          dehogy adja oda másnak, se  szóért, se szakajtónyi aranyért!~
  7    1|           után egyensúlyát vesztve,  darabra megint elhajítódott.~
  8    1|           csap vissza, kétség­kívül  iskolába járhatott. Más
  9    1|             a szó, mint hogy milyen , milyen rossz ez meg az
 10    1|            Este lesz az agarászbál, , ha még egyszer átnézi,
 11    1|        arcok felderültek, mégiscsak  az öreg a háznál, ő a legravaszabb
 12    1|        pukkadnak, sőt ellenkezőleg:  humorral fogják föl a dolgot,
 13    1|         igazság előtt... Marad­junk  barátok.~És keményen parolázott
 14    1|        Vonásai örökké egyformák, ha  a kártya, ha rossz. Egy
 15    1|         sötét felhők gyülekeztek.~-  testvérek vagytok ti - dörmögte,
 16    1|           ehhez nem értesz. Lehetsz  gazda, jó agarász, de kártyázni
 17    1|           értesz. Lehetsz jó gazda,  agarász, de kártyázni nem
 18    1|           gazda odaadja mindenét: a  meg a rossz borát, a sovány
 19    1|             kellett gondos­kodni, a  táncosok meg akocsisok
 20    1|          kodni, atáncosok meg a  kocsisok nem teremnek a
 21    1|        magát az ódon Heyden házban,  lesz újra fölajzani a húrokat.
 22    1|              hogy különösen Klárika  véleménye volna  nézve
 23    1|          van a szájukban. Egyébként  estét.~Balázs egy ideig
 24    1|         szalonkavadász művelt. Régi  kocsisszabály: mentül erősebb
 25    1|           el találja veszíteni.~Egy  barát~Balázs nevetett, s
 26    1|             azzal felelt a névtelen  barátnak, hogy másnap, juszt
 27    1|   szépasszony állandó kocsisa lett.  ebéd után szánkókra kaptak
 28    1|           tudta, hogy lejtőnek le a   éppoly biztos, mint fölfelé,
 29    1|       unokahúgával foglalkozni. Már  darab ideig mentek így,
 30    1|        cselédek megvesztegetésével,  szóval, a borközi állapot
 31    1|        rossz spekulánsból ok nélkül  spekuláns lehet, azért hát
 32    1|       Bécsbe költözött, a búza ára,  órában legyen mondva, várakozáshoz
 33    1|             fordulatot, a kölcsönös  barátok szaporán kibékítették
 34    1|           déli szélben. A férfiakat  rövid pórázon tartani, vélte
 35    1|        Bizony nem volt az papírból,  erős spanyol penge volt,
 36    1|         ajaka sem nyílt meg. Izidor  darabig ült a puha sziklatömegen,
 37    1|             az ember a dolgot. Mert  lovat, szép agarat lehet
 38    1|            magamból. Az írnokok nem  Don Juanok, Marianne, s
 39    1|          máskor nem beszélünk róla.  barátok maradunk továbbra
 40    1|              minek tagadnám, mindig  lélekkel voltam a maga irányában,
 41    1|         voltam a maga irányában, és  barátja voltam, amióta ösmerem.
 42    1|         tágas karosszékekbe.~Milyen  kártyaasztal volna ez a
 43    1|             józan fejjel... Legyünk  barátok, az agarad nem kertelt!~
 44    1|           hangulatban volt.~- Talán  volna orvost hívni?~- Nem
 45    1|         utasítsd el, ahogy azt mint  Balsai ivadék bizonyára
 46    1|        vallani. Pedig Petur Sárinak  lett volna férjnek a kapacsináló,
 47    1|         könnyen megtalálni, s azért  volt a dörgésben ismerős
 48    1|        volna, Matejkó balra ment, s  háromórai séta után egyszerre
 49    1|            végre is: mi köze hozzá?  darabig mentek így balra,
 50    1|         széttárt ágairól. Így ültek  darabig, aztán Klárika azt
 51    1|               viszont van egy olyan  leányod, akinél különbet
 52    2|           , csak úgy vegye ki, ha  idegei vannak. Nem akarom,
 53    2|           Itt valóban szükség van a  idegekre. És nem lehet az
 54    2|           tással és egykedvűséggel.~, jó - dörmögte magában a
 55    2|       tással és egykedvűséggel.~Jó,  - dörmögte magában a diák -,
 56    2| képezhetetlen bolond. És ezek után:  éjt! Jó éjt!~A háziúr meghökkent.
 57    2|       bolond. És ezek után: jó éjt!  éjt!~A háziúr meghökkent.
 58    2|          csak örülhetek, hogy ilyen  lakóm akadt.~Petőnek nevetnie
 59    2|       bólintott a fejével.~- Nagyon , fiatal barátom, nagyon
 60    2|              fiatal barátom, nagyon . Ön a rébuszt helyesen fejtette
 61    2|           új ellensége támadt, hogy  volna önt lefegyverezni.”
 62    2|  aranypolgár ravaszul mosolygott.~- , jó - mondta, kezével távozást
 63    2|          ravaszul mosolygott.~- Jó,  - mondta, kezével távozást
 64    2|          nevetett az öreg -, nagyon ! De ez nem tartozik a dologra.
 65    2|            és éjjel! Hahaha! Nagyon ! Szakállamra, nagyon jó!
 66    2|             jó! Szakállamra, nagyon ! Hahaha!~- Nagyszerű! -
 67    2|             hogy csak valaha is egy  szót kapjak imádottamtól.
 68    2|          mondotta könnyedén, miután  tanácsokat osztogatni tényleg
 69    2|         magánügy, de elvégre is, mi  barátok vagyunk, én legalább
 70    2|           csak nem fogja előttem, a  barát előtt eltitkolni a
 71    2|          fegyverezve. Tényleg, Pető  cimborája volt, aki rövid
 72    2|            ke­res­tem egy orvoskodó  barátomat, s elpanaszoltam
 73    2|            amely lehet rossz, lehet , de ártani semmi esetre
 74    2|           ön jogi megvilágítása már  néhány ezresembe került! -
 75    2|       Átvettem tehát örökségemet, s  ideig nem is volt vele semmi
 76    2|                volt a bölcs válasz. . Folyt a tinta, fogyott
 77    2|          tiltakozólag Fabriczius.~- , jó - legyintett az aranypolgár. -
 78    2|      tiltakozólag Fabriczius.~- Jó,  - legyintett az aranypolgár. -
 79    2|              azt megteszem érted. A ­akarat megvan hozzá.~Úgy
 80    2|       lakatosok és harangozok harca  ideig vígan folyt, s meg
 81    2|             és circumspectus, ahogy  ügyvédhez illik. Mind e
 82    2|             ügyvédhez illik. Mind e  tulajdonságait az ösmerkedés
 83    2|       Természetesen, természetesen.  mindenre aludni egyet. Zeit
 84    2|           Ha az ember Bauernebellel  viszonyba akart jutni, szívességet
 85    2|             volt ez lehetséges? Sem  szóval, sem pénzzel, sem
 86    2|        pillanat, amikor Quastl urat  alaposan eláztathatja. Soha
 87    2|      szalmakalapot vesz, lehet igen  üzleti szellem, sőt lehet
 88    2|           üzleti szellem, sőt lehet  ügyvéd is, de vőlegénynek
 89    2|          ajtóból a háziúr. - Nagyon , hogy itt találom. Rögtön
 90    2|           hazugságait.~- Ó, igen, a  Wenzel tanár úr! Ő nagyon
 91    2|           Tehát Quastl úrnak vannak  emberei is?~- Hogy vannak-e?~-
 92    2|        kalauzolt végig a városon. A  angol ugyancsak bámult,
 93    2|            jelentem ki erélyesen. A  ember gondol egyet, aztán
 94    2|          erkölcsű, szóval az összes  tulajdonságok gyűjtőtára.~-
 95    2|              pedig máskülönben elég  beszélőszervekkel áldott
 96    2|      villant a kopott Fuit sírkő.~-  lesz visszafordulni - indítványozta
 97    2|      melegséggel, ragaszkodással és  gondolatokkal.~Mindezt már
 98    2|         Nekem Pető azt mondta, hogy  viszonya van a szüleivel.~
 99    2|            kancsó karviniki sört.~A  öregasszony állkapcája leesett
100    2|           volna képes.~- Maga mégis  fiú - mondotta Tilda halkan.~
101    2|           és két füled legyen.~- Te  barátom, te! - tört ki a
102    2|           nem kerül kátyúba. Vannak  szellemek - tette hozzá
103    2|         kezét.~Pár perc múlva a két  barát már aRégi Lövölde”
104    3|   hasonlítottak egymásra, mindkettő  növésű, aranyszőke és olajbarna,
105    3|           ki szeretne törni. Mindig  hangulatban volt. Mikor
106    3|                A világ rossz, a bor ... Igen, uraim, ez a leányom.~-
107    3|      szerény szórakozás.~- Alázatos  éjt kívánok!~- Servus humillimus!~
108    3|       vonítanak a kutyák?... Áldott  asszonyság volt.~Elhallgatott,
109    3|          birtok neve... Nyugodalmas  éjt kívánok!~Eloltottam
110    3|            Aztán megígérte, hogy ha  leszek, hát küld nekem a
111    3|       tölthették rajta. Erre Burián  alkalmatosság volt. Soha
112    3|      szökött fel. Egyéb híján ez is  mulatság volt, és nem került
113    3|       hadsereg és a polgárság közti  viszonyt megbontsa, s esetleg
114    3|            uram! - mondta halkan. -  volna, ha még egy orvost
115    3|       Burián.~Az orvos bólintott.~- . Én majd érte megyek, és
116    3|       földszintes házról. Alapjában  fiú volt és egy legyet sem
117    3|         erre jön. Vagyok vele olyan  viszonyban, hogy fölhívhatom.
118    3|          hogy ez a rágalom elüljön.  volna, ha felelősségre vonnám
119    3|        Vályú-csárdában mértek ilyen  bort negyven esztendő előtt,
120    3|         hajviseletről, a rossz és a  cselédekről, az utóbbi időben
121    3|            Miért? Nem tudom.)~- No, , jó! - mosolygott a háziúr. -
122    3|        Miért? Nem tudom.)~- No, jó, ! - mosolygott a háziúr. -
123    3|           Domokos. Légy úriember és  barát... megértetted? Semmi
124    3|           hozott derék rokonaira és  barátaira.~- És a sikkasztott
125    3|   értesítjük a szomszéd őrsöt.~Nos, , elindultam a keréknyomok
126    3|             a zord különb­ségeket a  és rossz, az igazság és
127    3|      megmutatta, hogy erős, okos és  tud lenni; a próba ím, véget
128    3|        vendégek jönnek, és íme, két  helyet is béreltem a színházban.
129    3|  asszonyoknak! Különben, nem vagyok  társalgó, bocsánat!~- Akkor
130    3|  Klagenfurtból, alhadnagy koromból.  leány, de inni szeret, és
131    3|            katona. - Ennek nem lesz  vége.~Ennek nem lesz jó
132    3|             jó vége.~Ennek nem lesz  vége... - szólt magában
133    3|     eltávozott mellőlem, udvariasan  estét kívánt, mint közönségesen,
134    4|     szánkóba, vigyünk magunkkal egy  verseskönyvet és egy csokor
135    4|    párbajban. Nem? A megjelenése is , és olyan szerény, mint
136    4|           kinyitotta szemét -, mily , hogy mindez csak ábrándozás,
137    4|             hová, miért?~- A férjem  ember és rendkívül lelkiismeretes -
138    4|             sírba. Ah, Miklós, mily , hogy elváltunk egymástól,
139    4|           helyzetben is megőrizte a  társaságbeli ember minden
140    4|         Miért tegyem ezt? Ön mindig  volt hozzám, Miklós. És
141    4|           hogy méltatlan vagyok egy  szóra. Ha valaki leütne,
142    4|             illik, karonfogva, mert  barátok voltunk; én tartottam
143    4|   hasonlított a regényhősökre, mert  szabónál dolgoztat, ráspolyozza
144    4|            igen boldog feleségek és  családanyák lettek: ma már
145    4|            és úgy érezte, nem volna  a vörös Ágnes körmei közé
146    4|             az járt az eszemben: de  lenne, ha négy címeres ökör
147    4|             nagyot fog kacagni. Ej,  volna öregnek lenni, hogy
148    4|        fogunk tűnődni rajta: milyen , hogy bealkonyodott, és
149    4|     gyertyák, ám a kályha kihűlt.~-  reggelt - szólt Ágnes -,
150    4|       mélyében titokzatos, szent és  könyveket rejteget a magányosság,
151    4|            vagy, a perc lovagja, ha , ha rossz ez a perc, azt
152    4|         voltam sohasem szomorú, ej,  is volna, ha ilyen olcsón
153    4|            aki előtt nagy és kicsi,  és rossz, okos és bolond
154    4|             hívják, csinos lány, ó!  madár; nemrég lett színésznő,
155    4|        vagyok, szívtelen, ahogy más  vagy tehetséges, a születésénél
156    4|      álmaiban, Miklós! Vége van, és , hogy így van!~Felelni akartam,
157    4|      tetszését megnyerje. És melyik  regényben ne fordulna elő
158    4|           amelyre ez volt hímezve: „ reggelt!”, a szekrényből
159    4|            Mit gondolnának rólam?~- ! - mosolygott. - Úgy hát
160    4|         Elösmerően nézett rám.~- És  a megjelenése is; a szemében
161    4| megsimogatta a fejemet.~- Gondoljon  lélekkel reám - szólt vállat
162    4|        szüksége van , hogy valaki  lélekkel gondoljon önre,
163    4|            könnybe lábadt -, ön oly  hozzám! Istenem, miért oly
164    4|          hozzám! Istenem, miért oly  és gyöngéd hozzám? Az én
165    4|          kenyérért. Sokat tanultam,  társaságban forogtam; lassan
166    4|      gondosan lepecsételte, ahogy a  gazdaember a szilvóriumos
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA1) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2009. Content in this page is licensed under a Creative Commons License