Fej.

  1    1|              Kázmér nagyságos úr, aki mikor kikopott a nyeregből, ilyenformán
  2    1|           szemét a síkságra szegezve, mikor ötlik fel a nyúl.~Az ifiurat
  3    1|             is invitált, hanem várta, mikor ébred föl Balázsban a jobb
  4    1|             kezdett türelmetlenkedni. Mikor végez már a szépasszony
  5    1|               ágotai üröm után!... De mikor következik el már az ideje?...
  6    1|               témát keresne.~- Hát... mikor látta Balázst? (Legalább
  7    1|           piros görgetegen, és várta, mikor tér vissza Marianne.~Asszonyoknál
  8    1|            Egy kicsit gondolkodott.~- Mikor is volt itt utoljára Bogdány
  9    1|            azt gondoltam: „Nem igaz.” Mikor pedig az ágotai agár miatt
 10    1|            bámult maga elé, és várta, mikor üti már meg a körülötte
 11    1|          agarászostorát reperálgatta, mikor a kisfiú betotyogott hozzá
 12    2|            Karpfenbiller nem létezik, mikor most voltam a lakásán, s
 13    2|               az öreg igazat mondott, mikor kijelentette, hogy a Bauernebel
 14    2|               mind én kaptam meg), és mikor Reinhold úr meghalt, őnagysága
 15    2|         álmodni az elátkozott házban, mikor egyszerre a jobb szobában
 16    2|            jegyezte meg magában Pető, mikor a szomszédja azt a nevezetes
 17    2|             Végre mégiscsak elhagyod.~Mikor a szomszéd már vagy hússzor
 18    2|          elérkezett a nyugalom ideje, mikor újra megtört a csönd, s
 19    2|              Pető már táncra is kelt, mikor egyszerre rémes dörömbölés
 20    2|          kitömött galamb képviselték. Mikor a szemle véget ért, visszakerültek
 21    2|           éppen leszállt paripájáról, mikor a rab és kísérője hozzáléptek.~-
 22    2|          iramodott a végtelen­ségnek. Mikor azonban a kapuhoz ért, visszafordult,
 23    2|                s már ugrott is egyet, mikor egy puha kéz megfogta karját,
 24    2|        fizetnek egy rézfityinget sem.~Mikor a háziúr megpillantotta
 25    2|               már nem kelt föltűnést.~Mikor Pető belépett a zenész hideg
 26    2|              valaha az enyém lehetne, mikor tűz és víz, ég és föld,
 27    2|      ismételni fogom nyilatkozatodat. Mikor elpanaszoltam neked reménytelen
 28    2|                Annyira nem volt, hogy mikor előterjesztésemet a tanácsban
 29    2|           vinni, mert tudja a módját, mikor kell gorombának és mikor
 30    2|              mikor kell gorombának és mikor okosnak lenni. Ez a dolgok
 31    2|              Igenis, az ellenkezőjét. Mikor megindítottam a nyomozást
 32    2|             elsején, az történt, hogy mikor Jäger úr a lénungért jelentkezett,
 33    2|              forintot a kalapálásért, mikor apám ezt már megcselekedte?
 34    2|               Bauernebel úr.~- Nos és mikor látunk tetthez? - kérdezte
 35    2|             hogy kié ez a sok szalma? Mikor a fuvaros kijelentette,
 36    2|             esdeklett kegyedhez, majd mikor szabadjára bocsátottuk,
 37    2|         vigasztól.~- De vajon hogy és mikor? - kérdezte zordonan.~A
 38    2|           híján behunyván a szemüket, mikor a Bauernebel-féle gazdaság
 39    2|               voltak legnagyobbra. És mikor várni lehetett, hogy ez
 40    2|              az ügyek állapota iránt.~Mikor éppen egy ilyen inspekcióról
 41    2|          többet nem szólt az esetről. Mikor azonban hazaérkezett odvába,
 42    2|            másik szobába tűt keresni. Mikor az ajtóhoz ért, a leány
 43    2|              és a pénzét számolgatta, mikor nyílik az ajtó, és belép
 44    2|        betette az ajtót Quastl úrnak. Mikor a derék fiskális másnap
 45    3|   valamennyiünk érzelmét tolmácsolom, mikor egyszerűen csak annyit mondok:
 46    3|           Mindig jó hangulatban volt. Mikor reggel fölkelt, már megdörzsölte
 47    3|           pillantásokat a lánya felé; mikor meglátta, hogy Fábián udvarol
 48    3|            feküdt ott pár pillanatig, mikor egyszerre kinyílt az ajtó,
 49    3|              az életét, tudom azt, ki mikor volt a kedvese, s tudom,
 50    3|              szót próbált elénekelni. Mikor a leány odament hozzá, bambán
 51    3|            mama mindig attól félt, és mikor már nagyon beteg volt, az
 52    3|              egy kis báránykát. Vajon mikor küldi?~A kocsmáros megint
 53    3|      egyfolytában kellett játszani, s mikor fél órája húzta a cigány,
 54    3|       pezsgőport tettek a poharába, s mikor Burián vizet töltött, az
 55    3|           büszke a farsangjáratására.~Mikor Burián ma este megjelent,
 56    3|       gyorsabban sietett le a torkán. Mikor a harmadik poharat elébe
 57    3|         akarnak siklani a talpa alól.~Mikor hazatért, feleségét a konyhában
 58    3|               el; eszébe jutott, hogy mikor a főnök halálán volt, akkor
 59    3|        temetési kocsi lovaira bámult.~Mikor végre kissé összeszedte
 60    3|           tudja-e, hogy kivel beszél. Mikor az asszony megmondta, hogy
 61    3|            kilencre járhatott az idő, mikor a behavazott síkságon lépések
 62    3|               folyton az ajtót leste, mikor lép már be rajta a pitykés
 63    3|        egyszer ilyen bort. De hol is, mikor is? Talán a Bácskában, a
 64    3|               rám álmatag kék szemét. Mikor már kime­rítettük mindama
 65    3|             már a tornácon várt reám. Mikor megpillantott, a szeme megcsillant,
 66    3|            borosüvegek is sorakoztak.~Mikor tehát leültünk a hatalmas
 67    3|            asztalhoz varrta úgy, hogy mikor a társaság föl akart kelni,
 68    3|          pezsgőport hintett úgy, hogy mikor az bort öntött a kupába,
 69    3|              alá keféket rakott, hogy mikor az ember lefeküdt, rögtön
 70    3|             jókedv tetőpontra hágott, mikor a sarokban egyszerre, pokoli
 71    3|             Egy perc, és kész vagyok!~Mikor a virágot a gomblyukamba
 72    3|     következtében egészen fölnyílt, s mikor a fölösleges szirmokat le
 73    3|               s élénken beszélgettek.~Mikor melléjük ültem, hirtelen
 74    3|              a sikkasztó Zelmánovics, mikor egyszerre ajtónyílást hallottam,
 75    3|            közepén nagy tűz lobogott.~Mikor nagy nehezen megtaláltuk
 76    3|             és katonásan tisztelgett, mikor a szán az épülethez fordult.~-
 77    3|            délután ólmos eső esett, s mikor szürkületben, felgyűrt gallérral
 78    3|               egy csésze teát hozott. Mikor visszatért, katonacsákós
 79    3|             mily gonosz hozzá a sors, mikor béke, családi örömök helyett
 80    3|               úgy hozta magával, hogy mikor egy őszi délelőtt az akácos
 81    3|               Grassalkovich ültetett. Mikor a nádhoz értem, amely néhány
 82    3|       táncolva jelölte meg az irányt.~Mikor a nyárfához értem, amely
 83    3|              zöld kasos gyermekkocsi. Mikor meglát, hirtelen lefekszik
 84    3|           barázdák közé, mint a róka, mikor már megmerevedett a futástól.
 85    3| parasztasszony diadalmasan kiált föl, mikor a szőlőkarók közt megpillantja
 86    3|             Már-már megindult a harc, mikor Zsuzska fölsikoltott, és
 87    3|        huszonnégy esztendős Zsuzskát. Mikor a mézeshetek, amelyeket
 88    3|            hívhatnak vendégeket.~- És mikor lesz az? - kérdezte Zsuzska
 89    3|           színpadon mélyen meghajolt, mikor a signora és a katona beléptek
 90    3|        Bolondság! Fiatal voltam.~- És mikor utazik?~- Holnap - felelte
 91    3|           nagypénteken kártyázott, és mikor már elnyerte volna a pajtásai
 92    3|            azért tovább veszített, és mikor egészen kiürült a zacskója,
 93    3|           mellett, és a tűzbe néztem; mikor észrevették, mit csinálok,
 94    3|              megüvegesedett vízen, és mikor hazatértünk, úgy rémlett,
 95    3|          hajamat, és porokat rendelt. Mikor elment, gondosan betakartak,
 96    3|              és nagyon elszomorodtam, mikor az orvos azt mondta, hogy
 97    3|              csendesen elszun­dikált.~Mikor már annyira talpra állottam,
 98    3|               hosszú őszi éjszakákon.~Mikor ötödször tört rám a láz,
 99    3|        rejtélyt. „A mocsár” szólt, és mikor a tanár később a szájamba
100    4|            föl, hogy a gerincük puha. Mikor most kiegészítem a sorozatot,
101    4|            Mily esztelenség! - szólt, mikor leszálltunk, és a nagy folyosón,
102    4|             szólt nagyot lélegezve. - Mikor indul a vonatom?~Elmondta,
103    4|          arcával ült a tábori széken. Mikor a hajó kikötött, Olga megfogta
104    4|            selyemkabátkában Olga ült; mikor meglátott, nyugtalanul ugrott
105    4|            megzavarodtam, és örültem, mikor a doktor, Dalland-nak öltözve,
106    4|          kísértem, aztán elbúcsúztam. Mikor magamra maradtam, egy ideig
107    4|               finom őszi reggel volt, mikor a fürdőtelepre érkeztem.
108    4|             dobta rám arany leveleit.~Mikor elutaztam, kijött a vasútra,
109    4|          kovácsolgatta forró agyában. Mikor végre az óra ütött, és a
110    4|             csak néha, ködös estéken, mikor vacsora után letelepedett
111    4|         Trubez gyöngyé­nek is hívnak, mikor éles női veszekedést hallok
112    4|               fejeztem be a mondatot, mikor a finom gyöpön, lobogó selyemkabátban,
113    4|      átsiettem a sötét biliárdszobán, mikor valaki hirtelen megfogta
114    4|            becsületesen csele­kedett, mikor megmondta az igazságot,
115    4|           Lássa, milyen balga voltam, mikor ábrándjaimban mohón kerestem
116    4|      harmadnap reggel útnak indultam. Mikor beléptem Dórához, hogy elbúcsúzzam
117    4|          ahogy régi barátokhoz illik.~Mikor az ablaka előtt elmentem,
118    4|             amelyeket csomóba kötött. Mikor megpillantott, összecsapta
119    4|       meséljen - szólt a vörös Ágnes, mikor a kapros tésztához értünk,
120    4|          főváros gavallérait, és aki, mikor magamban voltam, mind kikacagtam
121    4|     okvetlenül meg kell történnie! De mikor lesz ez? Nos, mit szól hozzá?~-
122    4|  nyílegyenesen húzódott föl a dombra. Mikor a feszülethez értünk, egy
123    4|               a vállán várt valamire. Mikor meglátott, erősen a szemembe
124    4|                Ah, emlékszel, Miklós, mikor az előszobában ültem a hitelezőiddel
125    4|           tőlem kíváncsian ebéd után, mikor egy percre magunkra maradtunk.~-
126    4|    arcocskáját. Már a kocsiban ültem, mikor Netti visszaszaladt a konyhába,
127    4|               zöld oroszkás hölgyhöz.~Mikor a hajón először vallottam
128    4|         csavarogjuk be a nagyvilágot, mikor ez a legszebb helye a földgömbnek:
129    4|          éreztem fürkésző tekintetét. Mikor végre ránéztem, az ajkán
130    4|               könnybe lábadt a szeme, mikor a kalauz megmutatta neki
131    4| kölcsönkönyvtári regényt olvasott, és mikor a regény végére ért, mindig
132    4|       visszatérve, ismét nekiindulva, mikor egy este az ajtó hirtelen
133    4|               és haza lehetne térnem, mikor egy könnyű csipkelegyező
134    4|           asszonyom, és ön lekötelez, mikor figyelmére méltat!~- Nos,
135    4|              ünnepélyes sorfala közt. Mikor a folyosóra értünk, még
136    4|        szerettem! Meddig lesz ez így? Mikor fogom végre megbecsülni
137    4|             még fordulni, Angyalka! - Mikor találom meg a nyugalmamat?
138    4|            találom meg a nyugalmamat? Mikor öregszem meg békésen, csöndesen,
139    4|        félénken, meg­alázkodottan, de mikor már messze bent jártunk
140    4|               született Garibaldi, és mikor? - kérdezte gúnyosan.~Ezt
141    4|             tovább gyűlöltük egymást. Mikor Shakespeare-t olvasgattam,
142    4|               és házasodni készültem, mikor az a hír terjedt el rólam,
143    4|       lejátszódni. Azt jósolták, hogy mikor a templom lépcsőin fölfelé
144    4|               és tartózkodóvá tettek. Mikor egyszer hazautaztam, hogy
145    4|              fáradtságát pihentem ki. Mikor tíz év múlva megint hazavetődtem,
146    4|              de ő is nagyon megijedt, mikor meglátta immár szürkülő
147    4|               született Garibaldi, és mikor?~Pár szót váltottunk; óvatosan,
148    4|          kezét, mint gyermekkoromban. Mikor az Eliz lakása előtt elhaladtam,
149    4|               született Garibaldi, és mikor?~Micsoda hatalmas kőoszlop
150    4|              kerítette a furcsa sált. Mikor hajnalban fölébredtem, az
151    4|              álljanak odébb a ködben. Mikor a malomhoz értünk, amelynek
152    4|            csikorgott lépéseim alatt, mikor kimértem a távolságot; a
153    4|              szálló előtti lépcsőkön, mikor kezet csókoltam neki, erősen