Fej.

  1    1|       egyesült. Fiatalember volt ez a Balázs, nem rossz lovas és csinos
  2    1|               ez mellékes, a fő, hogy Balázs is keresztülvergődött a
  3    1|             így visszafordul, Bogdány Balázs egyszerre szembetalálja
  4    1|               hagyólag intenek. Amint Balázs visszapillantott volna,
  5    1|       fütyköst, ismét megjuhászodott.~Balázs ezalatt bevallotta magának,
  6    1|       zsinóregyenesen tartott délnek.~Balázs fölemelte az ostorát, rámutatott
  7    1|             Kormos, hajrá, Bodrogköz!~Balázs paripája szépen szökött
  8    1|            melyik is maradt hát fenn?~Balázs nem válaszolt semmit. Sarkantyúba
  9    1|               agaram kertelt, Bogdány Balázs? Az én agaram?!~A fiatalember
 10    1|          becsülete és a honszeretete.~Balázs mosolygott.~- Én rendelkezésedre
 11    1|        imádtak.~Eszébe jutott Bogdány Balázs, és alakja most rokonszenvesen,
 12    1|               csak össze vele Bogdány Balázs, Kálmánka megtanítja karót
 13    1|                az ifiúr már messziről Balázs felé nyújtotta kezét, és
 14    1|            Belátom, hogy igazad volt, Balázs... Szégyenlem, de meghajolok
 15    1|             hálával tartoznék iránta. Balázs emellett csinos fiú is volt,
 16    1|              bevallotta magának, hogy Balázs mégiscsak különb ember,
 17    1|         széjjelszedték az asztalokat.~Balázs helyénvalónak találta, hogy
 18    1|        semmiségeket, hogy öröm nézni. Balázs is ezek közé tartozott,
 19    1|               társaság - jegyezte meg Balázs olyan gyöngéden, ahogy csak
 20    1| népszerűségének egyik tényezője volt. Balázs tudott gőgös lenni, embereken
 21    1|          szekírozott valamennyiünket.~Balázs mosolygott.~- Önnek igaza
 22    1|         kereste is a madarat, éspedig Balázs személyében, hogy rögtönösen
 23    1|             elkérje tőle a négyeseit. Balázs meghajtotta magát, és Kázmér
 24    1|              harcra.~Amikor Kázmér és Balázs megjelentek az asztalnál,
 25    1|             tetésnek vették volna, ha Balázs is közéjük ül. Egyrészt
 26    1|       körülutazta az asztalt, s aztán Balázs újra lapot kért.~Kázmér
 27    1|            most következik a bedőlés.~Balázs elvesztette az első tételt,
 28    1|         rendesen - egy pár hiányzott. Balázs gyorsan felhúzta a kesztyűjét,
 29    1|             tudja cselekedni. De ez a Balázs érti: elveszít ezer forintot,
 30    1|            volt az érintkezésük, hogy Balázs megemelte előtte a kalapját,
 31    1|           látszani, mint ami.~Bogdány Balázs, aki Marianne fénykorában
 32    1|              bőrére.~De egy nap aztán Balázs levelet kapott, amely fölszította
 33    1|         Kétségtelen volt előtte, hogy Balázs pusztulására kérette apja
 34    1|            Tisza. Hadd menjen Bogdány Balázs az útjára, ha megérdemli
 35    1|                hogy mit művel Bogdány Balázs, s mi lesz az életével:
 36    1|          igaz-e?~Ez nem volt igaz, de Balázs hiú ember volt és hihetetlenül
 37    1|               egy ifjú táncos karján.~Balázs bosszankodva pödörte a bajuszát.
 38    1|     múlandóság rokkáján, anélkül hogy Balázs és Marianne között valami
 39    1|        szájukban. Egyébként jó estét.~Balázs egy ideig nézegette a tajtékos
 40    1|               zsineg? - kérdezte tőle Balázs.~Hogyne volna. A parasztember
 41    1|               között sok ilyen akadt.~Balázs csak mosolygott.~- Csinálja
 42    1|            fuvarja a balsai kórházig.~Balázs csak hagyta őket intézkedni.
 43    1|        fölszállok!~Ezen a napon tehát Balázs a Marianne szekéren tért
 44    1|               veszíteni.~Egy jó barát~Balázs nevetett, s azzal felelt
 45    1|               társaság, közte Bogdány Balázs úr, aki az emlékezetes négyesfogat-korrektúra
 46    1|          Klárikával, és végül Bogdány Balázs, a Marianne két feketéjével.~
 47    1|           terv igen szépen fejlődött, Balázs egyre ott legyeskedett Marianne-nál,
 48    1|         cérnát. Amerre Marianne járt, Balázs mindenütt a nyomában ballagott,
 49    1|        tartott ez a furcsa viszony, s Balázs egyre jobban beléje bonyolódott
 50    1|           hegyoldalról leszánkázni...~Balázs a nyakas emberek közé tartozott,
 51    1|           utolérni.~- Mi lesz velünk, Balázs? - kérdezte a szépasszony
 52    1|             ne vágjanak... - dörmögte Balázs, acélkemény marokkal fogva
 53    1|               látod, mit tesz veletek Balázs?~Izidor tétován nézett rá.~-
 54    1|           tépve, törve rohantak tova.~Balázs csak akkor vette észre a
 55    1|           jóakaró hó egészen befödte. Balázs egyet rántott rajta, s visszaadta
 56    1|      megfagyott könnyekkel, elájulva.~Balázs fölkapta, mint a gyermeket,
 57    1|            még most sem nyitotta föl. Balázs megállott; a leány nyilván
 58    1|               fájdalmasan ez, hogy:~- Balázs...~A fiatalember meghökkenve
 59    1|       gyűlölettel töltötte el Bogdány Balázs iránt, s Klárika legutóbbi
 60    1|     emlékezetes téli napon a szánkázó Balázs minden mozdulatát, látta
 61    1|             rázkódik össze, ahányszor Balázs szánkója elröpült az övék
 62    1|              utolsó párnát is Bogdány Balázs húzza ki a dölyfös Balsaiak
 63    1|             Marianne-t elütni Bogdány Balázs kezéről. Nem csupán a saját
 64    1|             tekintete rájaszegeződött Balázs és Marianne viszonyára,
 65    1|          Balázzsal? Hiszen igaz, hogy Balázs sokat forgolódott Marianne
 66    1|           akart kevesebbet, mint hogy Balázs elvegye az özvegyet. Mert
 67    1|             ügyes ember ül a bakon.~- Balázs? - kérdezte Kázmér jelentőségesen,
 68    1|          bókjait, ezzel szemben pedig Balázs mintha ritkább vendéggé
 69    1|            kutyákról beszéltek, aztán Balázs, ki nem mutatott nagy hajlan­
 70    1|       felkötve... Haj, boldog Bogdány Balázs!~A szépasszony piros lett,
 71    1|              vágta. Ó, ez az átkozott Balázs! Hát mindig és mindenütt!
 72    1|               csak fölpattant Bogdány Balázs, és gúnyos, diadalmas mosollyal
 73    1|           szánkirándulás után Bogdány Balázs gondolkodóvá lett. Ő, aki
 74    1|          ölnyi hóba. Így jutott hozzá Balázs, hogy kiássa az elveszetteket,
 75    1|               gyerek vagy te, Bogdány Balázs!~Mint minden férfinak, neki
 76    1|             hogy a teremtés koronája. Balázs szintén a teremtés koronája
 77    1|              volt besorozva, s általa Balázs egy új hangulatot ösmert
 78    1|         magasabb mértékkel megítélni. Balázs az egész dolognak kezdetben
 79    1|          mutatja magát velük szemben.~Balázs, amikor a szánkókirándulás
 80    1|           miatt, Klárika annál inkább Balázs pártjára állott, s annál
 81    1|          Bogdány a lelke mélyére lát.~Balázs mosolygott zavarán, és elhatározta,
 82    1|       szivarozni ment, míg Klárika és Balázs kiültek a tornácra, és az
 83    1|              tavaszi levegőt szívták.~Balázs mindenféle hétköznapi dolgot
 84    1|               Nem fogja látni többé a Balázs kockás vadászkalapját, dacos
 85    1|             szaladtak végig az arcán.~Balázs meghökkenve nézett rá.~-
 86    1|            mint a hervadó virágszálé.~Balázs hagyta, hogy magát kisírja
 87    1|              elé.~- Klárika - szólott Balázs gyöngéden -, mondja meg
 88    1|           amely keresztüljárni tudja!~Balázs vigasztalni próbálgatta
 89    1|    ráfüggesztette szomorú tekintetét. Balázs elhallgatott.~Ostobaságokat
 90    1|            kezdett.~- Hallgasson meg, Balázs - szólott elhatározottan -,
 91    1|                Én... szerettem magát, Balázs, és szeretem most is...
 92    1|  legmegtörtebb ezen a nagy világon...~Balázs, először férfiéletében,
 93    1|                Az most már hiábavaló, Balázs - rázta meg fejét Klárika -,
 94    1|    testvéreimnek?... Ó, nem lehet az, Balázs - szólott Klárika halkan. -
 95    1|             aki ezt nem engedném meg.~Balázs elhallgatott, és az ajkát
 96    1|              Egyet ígérjen meg nekem, Balázs - mondotta a virághoz beszélve. -
 97    1|            halálra...~- És még egyet, Balázs... - fejezte be Klárika. -
 98    1|      harcokról, politikáról beszélve.~Balázs úgy érezte, hogy nem tud
 99    1|             van a városban - dörmögte Balázs. - De hiszen még látjuk
100    1|     gondolkodva nézett a távozó után.~Balázs összevont szemöldökkel ugrott
101    1|          kuvaszok! - mormogta magában Balázs. - Gémeskútra kötlek egyszer
102    1|               mennyi­teket!~11~Amikor Balázs eltávozott a balsai kúriáról,
103    1|        vereség óta fél év múlt el, és Balázs úrfi még mindig fenn hordja
104    1|           meggyőződésem, hogy Bogdány Balázs nem igazságot akart osztani,
105    1|              a becsületére.~- Bogdány Balázs - folytatta a szónok - az
106    1|             pedig Marianne; őt akarta Balázs meghódítani, de a pályabért
107    1|               örvendtek, hogy Bogdány Balázs „lefőzetett”, de a többség
108    1|              család tagjai, Marianne, Balázs és Izidor s köztük az átkozott
109    1|             uraim. Vége...~12~Bogdány Balázs még hazafelé kocsiztában
110    1|          gúnyosan kacagott a szemébe.~Balázs eleinte engedelmeskedni
111    1|           csordultig volt a pohár, és Balázs úgy érezte, hogyha a világ
112    1|          pedig a büszkeségtől. Amikor Balázs üdvö­zölte, éppen csak hogy
113    1|               tolmácsoljam - mondotta Balázs gépiesen, és a szeme Klárikát
114    1|              Klárika? - törte a fejét Balázs, és várta, hogy a lány karcsú
115    1|      megpukkadt. Biztosra vette, hogy Balázs gúnyolódni jött ide, kárörvendezni,
116    1|            csöngését, és érezve, hogy Balázs ide fog befordulni, fölsietett
117    1|               az Izidor - elmélkedett Balázs, és a kocsija után nézett.~
118    1|    teljesítsék. A szárak lazán lógtak Balázs kezében, a négyes ostor,
119    1|           visszafordul a kocsi, hátha Balázs újra belép a házba, és feljön
120    1|            kell magán, kedves Bogdány Balázs! Csak nem felejtette el,
121    1|           cigányok zenéjétől.~Bogdány Balázs estefelé szintén elvetődött
122    1|           szólott:~- Táncoljon velem, Balázs...~Klárika volt. Bogdánynak
123    1|             Igen, a közelemben lehet, Balázs - szólott aztán -, de nem
124    1|               van. A csélcsap Bogdány Balázs fülig szerelmes, mint egy
125    1|          napja volt!~- Ha így beszél, Balázs - szólott Klárika csaknem
126    1|             nehezebbé teszi a válást.~Balázs megszegte a nyakát.~- A
127    1|               nekünk el kell válnunk, Balázs! - folytatta a kislány csöndesen. -
128    1|              a szegény szívem árán...~Balázs egy percig dühösen nézett
129    1|           magával megtenni nem tudom, Balázs! - szólott szomorúan.~Bogdány
130    1|               szeme beszélt helyette.~Balázs megállapította a tényeket.~-
131    1|             és szerelmükről, amelynek Balázs nézete szerint annyi akadálya
132    1|           kívánság alapján Klárika és Balázs nap nap után találkoztak.~
133    1|          ilyenkor kitérőleg felelt.~- Balázs nagyon tartózkodó... Úgy
134    1|              elodázta a választ. Most Balázs éppen nyilatkozott volna,
135    1|       pirosodni kezdett, csak Bogdány Balázs ügye nem akart megérni.
136    1|      szalmaszál után kapkodva -, hogy Balázs... fél.~Kázmér tágra nyílt
137    1|           azonnal, hogy meg­keresse a Balázs félszének az ellenszerét.~
138    1|          dolog történt. Ahelyett hogy Balázs balra fordult volna, megállott,
139    1|             rám, gazember! - kacagott Balázs. - Minket nem fogsz becsapni.
140    1|               a pokolba! - förmedt rá Balázs, s nyomatéknak fölmutatott
141    1|             és eltűnt a rekettyésben.~Balázs és Klárika ültek a padon,
142    1|              leküzdeni, de aztán feje Balázs vállára billent, és a kisleány
143    1|         Kázmér hangja. - Hol vagytok?~Balázs nem felelt.~Ide találtok
144    1|             és körülfogta a kalyibát. Balázs adta a megzava­rodottat,
145    1|         provocateurnek szerződtetett.~Balázs fölkelt, Klárika is fölébredt,
146    1|               semmi se - jegyezte meg Balázs arcátlanul. - Csak­hogy
147    1|              e világ nem látott, mint Balázs! És még ő adta melléje Matejkót,
148    1|          istennyila se csapott le, és Balázs ott állott mosolyogva, és
149    1|              rossz agarad - folytatta Balázs -, viszont van egy olyan
150    1|                én mondom, én, Bogdány Balázs, akin nem fogott még ki
151    1|          hosszúra nőtt, de Klárika és Balázs nem szégyellték magukat,