Fej.

  1    1|          üvöltött, a jeles agarász igen keveset aludt. Csak reggel
  2    1|      lovásza, aki a kocsiban eddig igen szép előadásokat tartott
  3    1|     legfiatalabb Balsai kisasszony igen csinos leány. Hogy megüli
  4    1|          Mint eddig is látni való, igen derék nyúl volt az, amelyért
  5    1|            pedig egy Balsai-lovász igen hangosan káromkodott.~Az
  6    1|       szünet után helybenhagyta.~- Igen, a feketét kertelés miatt
  7    1|           fiú. A sportot egyébként igen komolyan fogta fel, és míg
  8    1|          ment Bogdány után, nem is igen érdeklődött iránta. Heteken
  9    1|     alkalomra. Természetétől fogva igen okos, tudá­sában a ravaszságig
 10    1|        félelmetes lett volna, s ha igen, eléggé benőtt már a feje
 11    1|           találná mondani, hogy de igen, van valaki, aki törődik
 12    1|     akarjuk. Ezen aztán mindketten igen jól mulattak, s szépen eltöltötték
 13    1|      csibukjából. Hogyisne; a terv igen szépen fejlődött, Balázs
 14    1|        emberek azt ne mondhassák: „Igen, butont tud viselni, de
 15    1|         Nem! - felelte az ostromló igen nyugodtan. - Nem félek a
 16    1|       Marianne a sebesülttől.~- Ó, igen - felelte Izidor, helyet
 17    1|          itt készül valami. Minden igen ünnepélyes volt: a zöld
 18    1|  örökségnek, hogy is mondjam csak? Igen, annak lűttek...~Kázmér
 19    1|            szomorúan mosolygott.~- Igen, a közelemben lehet, Balázs -
 20    1|            kívánsága.~- Kázméré?~- Igen. Ő akarta, hogy önnel beszéljek...~
 21    1|            udvarolt?~- Azt hiszem, igen - felelte Klárika.~- Csak
 22    1|           Azt mondtad, hogy fél?~- Igen, apám - füllentette Klárika.~
 23    1|             kérdezte Klárikától.~- Igen... - bólintott a leány. -
 24    2|     Mégpedig egy furcsa szoba. Egy igen furcsa szoba. Előre figyelmeztetem
 25    2|      őnagysága műve.~- Jozefiné?~- Igen, uram. Csak ő tudja így
 26    2|     Reinhold úr meghalt, őnagysága igen pazarlóan kezdett élni,
 27    2|     lehetett kihozni a sodrából.~- Igen helyesen beszél, tisztelt
 28    2|             tisztelt barátom uram. Igen jól beszél, sőt igaza is
 29    2|          komor arccal felelt.~- De igen. Ön eltalálta. Meg szeretnék
 30    2|        nélkül? - riadt föl Pető.~- Igen - bólintott a fagottista -,
 31    2|          származik.~- Lux úrtól?~- Igen, tőle. Ösmeri ön Lux urat?~-
 32    2|            hökkent meg a jogász.~- Igen. A koponyámért. Természetesen,
 33    2|        Bulcsu bólintott fejével.~- Igen. Egyszer. A lépcsőházban
 34    2|          szomszédunkban lakik?” - „Igen” - feleltem szerényen. - „
 35    2|            hangon -, Bauernebel úr igen föl van indulva, amiért
 36    2|           és így szólt:~- Az eset, igen tisztelt Pető úr, a következő...~-
 37    2|      esetet - szólt a jogász, akit igen mulattatott az öregurak
 38    2|        ügyvéd fölemelte a kezét.~- Igen, mert a pör ab ovo Ledae
 39    2|             szólt a házmester, aki igen pontos, rendszerető ember
 40    2|             bólintott az ügyvéd.~- Igen, igen - bólintott vissza
 41    2|       bólintott az ügyvéd.~- Igen, igen - bólintott vissza gúnyosan
 42    2|  Bauernebel szomorúan bólintott.~- Igen, ez már a vég kezdete volt.
 43    2|            tehát, ezek a lakatosok igen derék emberek voltak, akiknek
 44    2|            Pető előtt.~- Ösmer ön, igen tisztelt uram - szólt titokzatosan -,
 45    2|         nem ösmeri. Mert Quastl úr igen jóravaló és fölötte tehetséges
 46    2|       szalmakalapot, októberben?” „Igen.” Nem értettem a dolgot. „
 47    2|            nem hiszem” - feleli ő. Igen, szóról szóra ezt válaszolta,
 48    2|       tények megállapítása mellett igen bölcsen cselekedett, amikor
 49    2|   feloldatlan csomót vágott ketté. Igen, ez az egyetlen mód: Bauernebelnek
 50    2|            embernek tartom, tehát: igen.~Pető tényleg okos ember
 51    2|          szalmakalapot vesz, lehet igen jó üzleti szellem, sőt lehet
 52    2|      lopott avagy gyilkolt. És ez, igen tisztelt kisasszony, az
 53    2|     fogadta Pető hazugságait.~- Ó, igen, a jó Wenzel tanár úr! Ő
 54    2|              Hogy vannak-e?~- Nos, igen. Én azt hittem, hogy Quastl
 55    2|       ígérkezne.~- A fagottista?~- Igen, az a kellemetlen szomszéd,
 56    2|           mi, zenészek, mondjuk.~- Igen, ez az ellenpont. Avagy
 57    2|            neki róla egyet-mást?~- Igen. Azt, hogy az első taktus
 58    2|        zongorán. Bulcsu tudniillik igen jól zongorázik.~Pető megállt
 59    2|            teremtései.~- Gyűlölöm, igen, gyűlölöm! - ismételte magában
 60    2|       hason­latosnak érezte magát. Igen, a fiskális úr el volt szontyolodva,
 61    2|          tetszett mondani, sört?~- Igen - felelte az ügyvéd szigorúan.~-
 62    2|             után szellemesen.~- Ó, igen - felelte vékony hangon
 63    2|         lehetetlen - jelentette ki igen szerényen. - Én ösmerem
 64    2|    barátjától kaptam.~- Tessék!?~- Igen, tőle. Bulcsutól. Tőle.~„
 65    2|  kétségbeesésbe löktél! Végem van, igen, végem - tette hozzá, és
 66    2|         komolyan intett fejével.~- Igen, azt mondtam neki.~Pető
 67    3|        birtoka volt, s azért Simon igen tisztelte, s titokban a
 68    3|        olyan férfi, akikről nem is igen lehetett tudni, hogy kerültek
 69    3|    Kétségtelen az, hogy az asszony igen tudott a férfiakkal bánni,
 70    3|          véget ért, a társaság már igen zajos volt: lármásan vitatkoztak,
 71    3|           világ rossz, a bor jó... Igen, uraim, ez a leányom.~-
 72    3|         van különben, valami öten. Igen előkelő család, tetszett
 73    3|          felelt:~- Nagyságos uram, igen megtisztel... érdememen
 74    3|         mellét, de aztán egyszerre igen kellemesen érezte magát,
 75    3|           szólt az asszony -, hogy igen érdekes embernek tartom.
 76    3|            tíz év előtt történt?~- Igen, tíz év előtt.~- Az emberek
 77    3|            megnyugodtak, sőt utóbb igen mulatságosnak találták az
 78    3|    tocsogók, nádak közt baktatott. Igen, ez a testvére lesz annak
 79    3|         mintha megérkezésem valami igen mulatságos dolog lenne! -
 80    3|      fölmele­gednek, mind a hárman igen derék teremtéseknek fognak
 81    3|          úriember, és így szólt:~- Igen tisztelt uraim és hölgyeim!
 82    3|  állomásfőnöknének.~Zelmánovics... Igen, ezt a nevet említette a
 83    3|         Bizonyosan, mert egyébként igen pontos és szerény ember
 84    3|      ugrana ki a párnákból. Mindig igen udvarias volt, szavai közé,
 85    3| változásáról. Zsuzskának ez a vers igen tetszett, és sohase tudta
 86    3|     Zsuzska!~Zsuzska nem felelt.~- Igen! - szólt Rápolty, nagy lépésekkel
 87    3|          emelte föl a mutatóujját. Igen, ez még mindig a régi Zsuzska
 88    3|      Zsuzska szeme fölragyogott.~- Igen - folytatta Rápolty -, minden
 89    3|        kerestek a sírbolt körül.~- Igen, igen... - felelte Rápolty,
 90    3|           a sírbolt körül.~- Igen, igen... - felelte Rápolty, és
 91    3|          kislány zsarnokoskodva.~- Igen... - bólintott Rápolty szórakozottan,
 92    3|          Tehát, hogy is volt csak? Igen: volt egyszer egy kalózkirály,
 93    3|     Borzhoz címzett laktanyában.~- Igen, Bécsbe, hála az Istennek,
 94    3|          is szabad, csak ha valami igen nagy baja van, akkor ír.
 95    3|     ugyebár, avagy ártatlan játék, igen, nevezzük játéknak.~- Sok
 96    3| piroskabátos kenetes hangon.~- Ah, igen. Pardon!~A katona előkotorta
 97    3|          tetszettek a legjobban.~- Igen, én erős vagyok... - felelte
 98    4|         kockán forgott. Azután: ön igen járatos az irodalomban,
 99    4|      gyöngéden hordozza őt karján! Igen, hogy is mondjam? Egy férfi,
100    4|           tavaly meghalt, és végig igen istenfélő volt. Nyári este
101    4|            semmit se változott, de igen, valamivel szélesebb vállú
102    4|          bizonyára sok sikere van; igen, ez a fej az, amelyért a
103    4|           gyermeke? - kérdeztem.~- Igen, egy kislányom van, már
104    4|         Walpurgis-éjszakába? És ha igen, nem támadt-e föl benned
105    4|    szalagos szalmakalap, de mindez igen finom anyagból, amely messziről
106    4|        fürdő, ahol mindez történt, igen szerény hely volt. Alig
107    4|     akartam magammal hitetni, hogy igen, de egy hang, amely a tenger
108    4|          szemmel nézett volna rám! Igen, eltaláltam, ez volt az,
109    4|           mindig selyemgyáros, sőt igen alacsonyan, mint hajósinas
110    4|          nevelt, a szép cserepeket igen kedvelte, egy történelmi
111    4|          meg kell hagyni, emellett igen szorgalmas kereskedő is
112    4|       finom vállára.~- Constant?~- Igen - felelte a lábával toppantva.~-
113    4|         hosszú, piros forradást.~- Igen - szól talán magában -,
114    4|    szerencsét kívánjak. Elkísér?~- Igen, elkísérem.~A rétek felé
115    4|         simított végig homlokán.~- Igen - szólt elgondolkozva -,
116    4|            pedig, első hódításnak, igen szép eredmény!~A vállára
117    4|         vadászatra mentem, és csak igen késő este tértem haza, rákövetkező
118    4|          de akik azért később mind igen boldog feleségek és jó családanyák
119    4|     sorsomba; mi mást is tehetnék? Igen, hiszen én is jól tudtam,
120    4|           matrózruha volt rajta.~- Igen - szólt megvonva a vállát -,
121    4|       határba. - Megint eladtak?~- Igen, Netti - feleltem a fejemet
122    4|             ártatlanul, ahogy csak igen kis gyerekek vagy igen tapasztalt
123    4|        csak igen kis gyerekek vagy igen tapasztalt nők tudnak.~-
124    4|        szebb, barátságosabb lenne! Igen, valamivel könnyebbeknek,
125    4|            talán akarata ellenére; igen, ez lesz a magyarázata,
126    4|       írónők szokták volt. Az arca igen sápadt, hol itt, hol ott
127    4|             tehát: férjhez megyek! Igen, kívánjon szerencsét! A
128    4|           tehetek róla - szeretek! Igen, szeretek! Miklós, a titokzatos
129    4|   kapaszkodott. - Most tehát vége! Igen, ne tagadja: ebben az órában
130    4|     céltalan szenvedéstől, és nos, igen: talán ezért is érdemes
131    4|        magával visz a családból?~- Igen - feleltem kissé fáradtan -,
132    4|           Kijátszották? Eladták?~- Igen! Kijátszottak és eladtak.~
133    4|           egy negyedóráig maradok. Igen, még egy üveggel - mosolygott
134    4|          megvonta a vállát.~- Nos, igen, a kedvesem! Féltékeny voltam,
135    4|            hozzá meg­szeppen­ve.~- Igen, a lépéseim! És a gondolataim?
136    4|            kitalálta gondolatomat, igen, most tudta meg, mért hívtam
137    4|           nyakát, és így felelt:~- Igen, még mindig gyűlölöm. Belátom,
138    4| Megkérdeztem tőle, gyűlöl-e még?~- Igen - felelte, és összébb húzta
139    4|        műteremhez hason­lított, és igen rosszul fűlt. Az íróasztalnál
140    4|            pisztolyába.~- Félsz?~- Igen, félek - szólt élénken. -
141    4|         nevetés a szívemig hatott. Igen, ezt kerestem minden nőben,
142    4|         egy női kezet, női szemet; igen, uraim, ezt kívánom!~Az
143    4|        azután a portás leánya, aki igen melegen öltözködött föl,