Fej.

  1    1|    dalnokversenyéről:~- Nem vagyunk  hivatottak, hogy a párviadalban
  2    1|        szegénylegények felugorjanak , és pisztolyt szegezhessenek
  3    1|            hegyezett füllel, készen , hogy minden pillanatban,
  4    1|             És íme, szükség is volt , mert a Bodrogköz vágása
  5    1|         keresztbe hajt, s úgy rohan  a nyúlra, hogy a derekát
  6    1|             hogy előbb nem jött már  erre!~Ekkor már csak a bíró
  7    1|          sem válaszolt, csak néztek , és várták, hogy melyik
  8    1|        fiatalember nyugodtan nézett , aztán egy kis szünet után
  9    1|             lakik... Most jött csak , hogy eddig hamisan ítélte
 10    1|        mondotta. - Ha bottal törünk  Bogdányra, valószínű, hogy
 11    1|        pusztítani, és nem érdemesek , hogy az ember szóba álljon
 12    1|        áldotta meg a világ, képesek , hogy egy éjjelen elvegyék
 13    1|             mérgesen. - Nem vagytok  érdemesek, hogy a Balsai
 14    1|             csapda fölötte alkalmas , hogy a vadat magához csalogassa.~
 15    1|        kárhozatos tekintetet vetnek , s azzal a szegény áldozat
 16    1|             között is mindig ügyelt , hogy bátornak, sőt vakmerőnek
 17    1|             nagyobb súlyt helyezett , hogy ezt hölgyek is elismerjék
 18    1|          Klárika  véleménye volna  nézve fontos. Haragosan
 19    1| parasztember mindig el van készülve , hogy a réteken talál valami
 20    1|         Marianne is kérdőleg néztek .~- Csak szedje ki bátran! -
 21    1|             egyúttal köte­lezettség , hogy toalett is legyen
 22    1|         alkotmányt, így hát nem ért  az unokahúgával foglalkozni.
 23    1|       Balázs?~Izidor tétován nézett .~- Azt tesz veletek, amit
 24    1|      fiatalember meghökkenve nézett  a lányra, akinek arca újra
 25    1|             fékezni tudó arc nézett  vissza.~Izidor, amióta közgazdasággal
 26    1|           eleget is féltékenykedett , sőt egyszer majdhogy bottal
 27    1|              Bennem ellenben megvan  a bátorság, s ha százszor
 28    1|         kötötte Kázmért, és lehelte  a tüzes csókokat, amelyek
 29    1|           mondjon igazat, akár volt  oka, akár nem. A hazugságok
 30    1|        kacérságához. De hiszen lesz  még alkalom, gondolta magában
 31    1|            volt.~- Tegnap? - nézett  gyanakodva Izidor. - Tegnap
 32    1|              Balsai maga sem ismert .~Marianne ránézett. A szeme
 33    1|      képzelt. Üljön le, és gyújtson ! Néha idegesebb vagyok a
 34    1|            a véleményemet. Kíváncsi ?~- Mindenesetre.~- Nos,
 35    1|        hagyja ott. Mert a szeretőre  lehet unni, ez érthető,
 36    1|              ha kíváncsi lett volna , már régen megmondottam
 37    1|         kezét. A lovag mohón tapadt  ajkaival.~(Az a holnap messze
 38    1|           Balázs meghökkenve nézett .~- Mi baja, Klárika? - kérdezte
 39    1|            sorsnak, csöndesen nézve  a zord halálra...~- És még
 40    1|              amikor olyasmit fogott  agarunkra, amit az soha
 41    1|    érdeklődve, csak Kázmér nem volt  kíváncsi: tágra nyílt szemmel
 42    1|              Ezennel van szerencsém  a jelenlevőket tisztelettel
 43    1|       akármint iparkodott, nem volt  módja. Klárika némán, eltökélten
 44    1|             fizetett. Nincs mód hát  egyszer legalább megszégyeníteni,
 45    1|            Hát keresd meg! - hagyta  boldogan a kapacsináló,
 46    1|             Hé, öreg!... - kiáltott  a földön fekvőre - egy darab
 47    1|            harangozó tétován nézett  az úrra.~- De a Kázmér nagyságos
 48    1|          Eredj a pokolba! - förmedt  Balázs, s nyomatéknak fölmutatott
 49    1|          akarsz, te kópé? - förmedt  az öreg.~A kisfiú nem törődött
 50    2|     rosszkedvű öreg gúnyosan nézett  a diákra.~- Nem vagyok Karpfenbiller -
 51    2|       vagyon rongálása címén támadt  lakóira, ha azok a gyufáikat
 52    2|         szoba. Előre figyelmeztetem , csak úgy vegye ki, ha 
 53    2|        arcvonásait.~- Megesküdhetem , uram.~- Hát tegye azt -
 54    2|          Tegye azt, és esküdjön meg , hogy nem ösmeri Jozefint,
 55    2|          ócska kandalló is, amelyre  volt írva: „Kályhajavításokat
 56    2|             hajlandóságot se érzett , hogy kimásszon meleg ágyából.~-
 57    2|        döngette, vizet fröccsentett , de hiába, a diák sehogy
 58    2| kiszekírozzam a többi bérlőt, s így  kell gyújtanom a fagottra.
 59    2|            a háziúr -, nem kíváncsi , hogy miért?~- Nem.~- Pedig
 60    2|         Bulcsu mester? - köszöntött  a jogász.~A fagottista nagyot
 61    2|            semmi kilátásom sem volt , hogy ez anyagi eszközökre
 62    2|       sallangokat az emberek rakták  a tárgyakra és élőlényekre,
 63    2|           ki a fejemből. Emlék­szel ?~- Nem emlékszem - felelte
 64    2|        általános megjegyzésem nincs . Átvettem tehát örökségemet,
 65    2|    haszonélvezeti joga az épületben  van ruházva, harang­műhelyt
 66    2|           távozott.~Lent már vártak  a borravalóra éhes segédek. „
 67    2|           hogy sétálni megy, rögtön  azt, hogy mégis jobb lesz
 68    2|       Valósággal csoda, hogy rögtön  nem akadt! A dolog alapjában
 69    2|            tartani?~Pető meg tudott  felelni:~- Tessék csak bemenni
 70    2|        tartozik. Ez mindenesetre ok , hogy a fiskális úr jobban
 71    2|         Valami csekélység. Például,  lehetne-e venni, hogy Quastl
 72    2|          nótát. Nos, ez az úr volna  hivatva, hogy a legderekabb
 73    2|            az esernyőmre gyújtottam , az esernyőmet pedig a zsebembe
 74    2|      frátere.” De ha én helyezkedem  arra az álláspontra, hogy
 75    2|             volna? Mit hederített ő , hogy a derék belvárosi
 76    2|            felé, Pető mindig talált  módot, hogy szóba hozza
 77    2|          elzüllik?~- Semmi ok sincs , hogy ezen a nézeten legyen -
 78    2|           hogy kissé gondot viselek . Szegény fiúnak nincs senkije,
 79    2|        boldog volt, ha a leány csak  is tekintett. Egy ideig
 80    2|            le, barátom, és gyújtson . Azután pedig kezdjük el
 81    2|        Petőről, százszor elég volna , hogy az asszony - a juszt
 82    2|              A leány hidegen nézett  vőlegényére.~- Az nekem
 83    2|           azonban, ha felszólítanak , szívesen meghozom ezt az
 84    2|          akkor a polgármester talál  módot, hogy a pört újra
 85    2|          Kétségtelen adataim vannak , hogy ön a főváros legrettenetesebb
 86    2|       hiszem, ennyi bizonyíték elég , hogy ne higgyek önnek,
 87    2|   tulajdonságuknál fogva azt fogják  kijelenteni: „Nem igaz.
 88    3|         gazdaságot is íratott volna . Bizonyítani persze az ilyesmit
 89    3|      asszonyok méltán haragudhattak .~Az asszony mellett ülő
 90    3|        odament hozzá, bambán nézett , és így szólt:~- Íme, a
 91    3|             világon, és megesküdött ... De mit beszélek... A
 92    3|    legderekabb asszonya... esküszöm ... és én boldog vagyok vele,
 93    3|          két nagy parázsszem bámult , mint a sötétség párduca,
 94    3|           akar már menni? - förmedt  az egyik tiszt jóakaratú
 95    3|      Kellemes bágyadtság nehezedett , ha nem lett volna a tisztek
 96    3|             Burián rémülten vetette  szemét. Nem bírt felelni,
 97    3|       utánafutott, és vadul ugatott .~Sokáig ment, anélkül hogy
 98    3|      fölkelt, és csodálkozva nézett .~- Mit méltóztatik parancsolni? -
 99    3|           vegyen róla. Nála az okot  egykori gyilkossága adta,
100    3|           minden­kit, aki nem képes , hogy a feleségét leszúrja.~
101    3|         székben. Látszott, kíváncsi , vajon Illencziné tudja-e,
102    3|             ő a gyilkos, és leteszi  a szavát, hogy ő az. Boldogtalan
103    3|         róka haladt; nyilván ügyelt , nehogy valaki észrevegye.
104    3|             kibújt a hold, és tette  fénysugarát a titokzatos
105    3|         szobáját söprik.~- Szavamat , hogy nem lesz bántódásod -
106    3|            hold teli fénnyel sütött  a hóban fekvő zsiványra,
107    3|      magával a négyest.~- Hát lehet  haragudni? - fordult kacagva
108    3|              Hej! Gábris - kiáltott  egy harcsaszájú pandúrra,
109    3|             Ez adott volna hát erőt , ez a hűvös vér, hogy megbékéljen
110    3|          ilyen emberek megtanítanak , hogy földi sors soha nem
111    3|        tartózkodva mosolyog, készen , hogy ha visszautasításra
112    3|          dolga sürgős volt, nem ért  visszafordulni. Vajon átjutott-e
113    3|           az, hogy ököllel rohanjon  a tolvajra, aki válla közé
114    3|            első nap rémülten nézett , amikor kék babos kötényében
115    3|           össze, és ijedten gondolt , hogy szükségünk van valakire
116    3|             az asszonyokra? Oka van ?~A katona kelletlenül nevetett.~-
117    3|             mégiscsak megharagudtam .~Ábel föltűrte a kabátját,
118    3|             és én visszamosolyogtam .~- Te, ugye, erős ember
119    4|            költötte alakját. Alapot  néhány levél adott, amelyet
120    4|             noha semmi oka nem volt . Nyugtalanul beszélt, néha
121    4|          férfi figyelmesen szegezte  mozdulatlan szemgolyóit.
122    4|    bennünket!~Csak délután találtam  módot, hogy négyszemközt
123    4|          puffant volna szét. Rögtön , ijedt arccal, egy fehér
124    4|            meg akartam állítani, de  sem hederített, gyorsan
125    4|         fölkavar, de amelyek rögtön  maguktól hullanak alá az
126    4|             és én még gyönge vagyok , hiszen én még csak gyermek
127    4|             mert még jól emlékeztem , amint karcsún, biztos mozdulattal
128    4|             a fejem, nem gyújtottam , hanem elbúcsúztam a vendég­
129    4|             rosszallólag, de rögtön  mosolyogni kezdett, negédesen,
130    4|         Első percben alig ösmertünk , a szakálla szürke volt,
131    4|            kellett ülnie, de rögtön  izgatottan csapta össze
132    4|           egy hegyi virágot préselt . Némelyik arcképe a lányával
133    4|             még inkább szüksége van , hogy valaki  lélekkel
134    4|     elfordította a fejét, de rögtön  megint rám nézett, és egy
135    4|        olvasóim, gondoltatok valaha : miért gyűlölünk? Lehet,
136    4|           gyűlölünk, mert okunk van , mert ellenségekkel kerültünk
137    4|           ez a hideg szempár nézett  még most is, és a fejében
138    4|           nőnek, aki még emlékezett , aki eljött a temetésére,
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA1) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2009. Content in this page is licensed under a Creative Commons License