Fej.

5001    2|                 gondolkodás, amelyet belőle a szerelem kiváltott? És ez
5002    2|      szórakozottságában az omnibusz helyett a zöldségesszekérre szállott
5003    2|                     és elhinni, hogy különb a többi ifjú joghallgatónál,
5004    2|                  akarom tovább tartóztatni.~A zenész tiszteletteljesen
5005    2|                hajolt meg, titokban azonban a padmalyig szeretett volna
5006    2|                 volna rá, hogy az asszony - a juszt is elvénél fogva -
5007    2|                    juszt is elvénél fogva - a diák pártjára álljon! Hadd
5008    2|             mormogta magában megelégedetten a Nero szerzője a lépcsőn,
5009    2|              megelégedetten a Nero szerzője a lépcsőn, a kapuban, az utcán
5010    2|                    Nero szerzője a lépcsőn, a kapuban, az utcán és végül
5011    2|                  kapuban, az utcán és végül a szobájában. - Ezt jól megcsináltam
5012    2|                   állapította magában, hogy a jogászok a világ leghaszontalanabb,
5013    2|                    magában, hogy a jogászok a világ leghaszontalanabb,
5014    2|               gyűlölöm! - ismételte magában a szép asszony százszor és
5015    2|              százszor.~De ez csak szó volt. A szíve bensejében egy addig
5016    2|                      Jozefin.~19~Quastl úr, a derék fiskális, egy nap
5017    2|                derék fiskális, egy nap arra a felfedezésre jutott, hogy
5018    2|            érintette azonban az ügyvédet az a tény, hogy az ifjú hölgy
5019    2|                éppen vele szemben éreztette a szeszélyességét. Tilda mindig
5020    2|                    valami kifogásolni valót a vőlegényén, hol a kalapját,
5021    2|                     valót a vőlegényén, hol a kalapját, hol a jogi fejtegetéseit,
5022    2|             vőlegényén, hol a kalapját, hol a jogi fejtegetéseit, hol
5023    2|                     jogi fejtegetéseit, hol a világnézeteit kifogásolta.
5024    2|         világnézeteit kifogásolta. Emellett a lány állandóan annak a gyanújának
5025    2|             Emellett a lány állandóan annak a gyanújának adott kifejezést,
5026    2|           gyanújának adott kifejezést, hogy a fiskális csak a világ előtt
5027    2|            kifejezést, hogy a fiskális csak a világ előtt mutatja a komoly
5028    2|                  csak a világ előtt mutatja a komoly és megfontolt embert,
5029    2|                   ügyvéd úr komolyan - mint a halottaskocsik tollbokrétás
5030    2|                   lovai - bólingatott hozzá a fejével. Egyszer azonban
5031    2|                    fejével. Egyszer azonban a lány oly területre tévedt,
5032    2|                  ahol Quastl úr nem értette a tréfát.~Mint tudjuk, a fiskális
5033    2|              értette a tréfát.~Mint tudjuk, a fiskális arca csupaszra
5034    2|             polgárok arcképein lehet látni. A Quastl családban, amely
5035    2|                   családi hagyomány volt ez a furcsa szakáll. Az ügyvédnek
5036    2|              szakáll. Az ügyvédnek az apja, a nagyapja, az ükapja is ilyet
5037    2|                 lehetetlen szakállal járni?~A fiskális majd hanyatt esett
5038    2|                    sértésre. Hogyne: hiszen a Quastl-szakáll olyan jellegző
5039    2|                    családi vonás volt, mint a Habsburg-ajak vagy a Hohenzollern-áll.~-
5040    2|                   mint a Habsburg-ajak vagy a Hohenzollern-áll.~- Lehetetlen
5041    2|                  Tilda kisasszony! Dédapám, a sultész, nagyapám, a rektor,
5042    2|               Dédapám, a sultész, nagyapám, a rektor, és apám, a tanácsnok
5043    2|                nagyapám, a rektor, és apám, a tanácsnok is ezt a szakállt
5044    2|                    apám, a tanácsnok is ezt a szakállt hordta.~A leány
5045    2|                   is ezt a szakállt hordta.~A leány hidegen nézett rá
5046    2|                     nekem mindegy. Nekem ez a szakáll nem tetszik, s ha
5047    2|                 holnap leborot­váltatja ezt a pamacsot.~Pamacs! Quastllal
5048    2|                   Pamacs! Quastllal forgott a világ. De végre a galambnak
5049    2|                   forgott a világ. De végre a galambnak is van epéje,
5050    2|                semmi esetre se tehetem meg.~A leány gúnyosan bólintott
5051    2|                   annyira tisztel, hogy ezt a szerény kívánságomat is
5052    2|             kívánságomat is visszautasítja?~A vőlegény begombolta a kabátját.~-
5053    2|       visszautasítja?~A vőlegény begombolta a kabátját.~- Sajnálom - válaszolta
5054    2|                    szívesen kapitulálok, de a Quastl-szakáll tradícióit
5055    2|              tradícióit nem tagadhatom meg.~A leány nem szólt többet.
5056    2|                     kézimunkáját, és átment a szomszéd szobába, magára
5057    2|                  volna? Egy ideig csevegett a kanárival, amelyet többszörös „
5058    2|                   mondón, de ah! bensejében a fiskális csalódással vegyes
5059    2|                    sohase hitte volna, hogy a nőknek áldozatot is kell
5060    2|                   sohase gondolt arra, hogy a szerelemben más tényezők
5061    2|                  tényezők is legyenek, mint a házassági szerződés, az
5062    2|                     az egyházi összeadás és a férji magánjogok. Hogy valakinek
5063    2|                  magánjogok. Hogy valakinek a boldogsága egy szakállon
5064    2|                   érkezett haza, és némileg a Goethe Wertherjéhez hason­
5065    2|                latosnak érezte magát. Igen, a fiskális úr el volt szontyolodva,
5066    2|                    az ő vérmérsékleténél ez a kitörés elég erélyes volt.)~
5067    2|                elborult ábrázattal hívta be a gazdasszonyát.~- Lizi néni! -
5068    2|                  egy kancsó karviniki sört.~A jó öregasszony állkapcája
5069    2|                    között engedelmes­kedett a parancsnak.~- Vajon mi üthetett
5070    2|                üthetett hozzá? - tépelődött a szegény asszony a lépcsőházban. -
5071    2|                tépelődött a szegény asszony a lépcsőházban. - Életében
5072    2|                    egy kliense bepanaszolta a kocsmárost, hogy hamisított
5073    2|              hajtotta föl az árpalét, aztán a postája elintézéséhez látott.
5074    2|              pápaszemét, komolyan vágta föl a piros levelet.~Bizony ez
5075    2|                    ez szép meglepetés volt. A borítékból egy tűzvörös,
5076    2|                   legjelesebb jogásza. Égek a vágytól, hogy e jeles férfiúval -
5077    2|            ismertetőjel: egy oleander virág a bal kézben. A nagy jogász
5078    2|                oleander virág a bal kézben. A nagy jogász ismeretlen tisztelője:
5079    2|                    megállapította, hogy ezt a szót: biztosan, egy s-sel
5080    2|                   elgondolkodott az eseten. A dolog nem volt mindennapi,
5081    2|                 hölgyek érdeklődnek iránta, a másik oldalról kétségbevonhatatlanul
5082    2|                 megtehetik könnyelmű ifjak, a Petők, Bulcsuk, de komoly
5083    2|                     bölcsen volt mondva, ha a dolognak nem lett volna
5084    2|                   lett volna egy bibije. Ez a bibi pedig a hiúság volt,
5085    2|                     bibije. Ez a bibi pedig a hiúság volt, a hiúság, amely
5086    2|                   bibi pedig a hiúság volt, a hiúság, amely még Cicero,
5087    2|                     azt: „Meghalok érted!”, a fiskális ellen tudott volna
5088    2|                   azt mondta neki: „Te vagy a hon legnagyobb jogásza!” -
5089    2|                annyival inkább, mert közben a sör karviniki szelleme is
5090    2|                    benne, és kidüllesztette a mellét.~De hát miért ne
5091    2|                    elhatározta, hogy elmegy a rejtelmes „Régi Lövöldé”-
5092    2|               barátságos téli estén - ahogy a régi regényírók mondanák -
5093    2|                     különös dolgokat látunk a Bauernebel-házban, éspedig
5094    2|                   rejtelmes női ruhában áll a tükör előtt. Ez a titokzatos
5095    2|               ruhában áll a tükör előtt. Ez a titokzatos ruha nem más,
5096    2|           megelégedéssel szemlélgette magát a tükörben, Tilda és a zenész
5097    2|                  magát a tükörben, Tilda és a zenész egy sarokban ültek
5098    2|             közben-közben segítségére menve a jogásznak, aki a ruhakapcsokkal
5099    2|          segítségére menve a jogásznak, aki a ruhakapcsokkal nehezen jött
5100    2|                      Mondja, Bulcsu - szólt a leány a Nero szerzőjéhez -,
5101    2|                      Bulcsu - szólt a leány a Nero szerzőjéhez -, mit
5102    2|                 arra kérné, hogy vágassa le a kecskeszakállát?~- Nekem
5103    2|                 rögtön levágatnám - felelte a zenész habozás nélkül.~Tilda
5104    2|                  volna, esetleg meggondolná a dolgot. Mert a dolgot nemcsak
5105    2|                  meggondolná a dolgot. Mert a dolgot nemcsak a szakáll,
5106    2|               dolgot. Mert a dolgot nemcsak a szakáll, de a hozzáfűződő
5107    2|                dolgot nemcsak a szakáll, de a hozzáfűződő tradíciók teszik.
5108    2|               teszik. Vannak családok, ahol a kecskeszakáll-viselet évszázados
5109    2|                    mondotta határozottan -, a zenészeknél is tradíció
5110    2|                     zenészeknél is tradíció a hosszú haj, akár a Sámso­
5111    2|                 tradíció a hosszú haj, akár a Sámso­noknál. Ettől megválniok
5112    2|               megválniok éppoly nehéz, mint a katonáknak az egyenruhától,
5113    2|                 katonáknak az egyenruhától, a papnak a reverendájától.
5114    2|                   az egyenruhától, a papnak a reverendájától. Én azonban,
5115    2|                     kívánja tőlem.~És ezzel a Nero szerzője gyors mozdulattal
5116    2|                     ki Tilda munkakosarából a pamutvágó ollót, és mielőtt
5117    2|                Dugonics Titusz dörögte volt a töröknek azt, hogy: „Gyere,
5118    2|                   öreg!”~Pető visszafordult a tükörből.~- Meg vagy őrülve? -
5119    2|              kérdezte nyugodtan, aztán újra a kapcsokhoz tért vissza.~
5120    2|                     kapcsokhoz tért vissza.~A leány csodálkozva nézett
5121    2|                    leány csodálkozva nézett a Nero szerzőjére. Szegény
5122    2|                      mondotta Tilda halkan.~A zenész boldogan egyenesedett
5123    2|                   istenért! - sikoltott fel a leány. - Legyen esze! Tegye
5124    2|                   mukkanás nélkül égette el a fél karját.~A zenész láthatólag
5125    2|                     égette el a fél karját.~A zenész láthatólag összetévesztette
5126    2|            Scaevolával, de ez mindegy volt, a hatás nem maradt el, és
5127    2|                     tisztelettel nézett föl a Nero szerzőjére. Egy percig
5128    2|           szerzőjére. Egy percig csönd volt a szobában, az a néma, titokzatos
5129    2|                   csönd volt a szobában, az a néma, titokzatos csönd,
5130    2|               rejtett érzelmek sarjadnak ki a lélekből, aztán Pető fordult
5131    2|                    fordult Tildához:~- Ezek a kapcsok sehogy sem fogadnak
5132    2|                  prózai hangon szakítva meg a beszélő némaságot -, kérem,
5133    2|                     Tilda fölkelt, s átment a másik szobába tűt keresni.
5134    2|              keresni. Mikor az ajtóhoz ért, a leány önkéntelenül végigsimogatta
5135    2|               homlokát.~- Te Bulcsu - szólt a jogász a zenész mellé telepedve -,
5136    2|                     Bulcsu - szólt a jogász a zenész mellé telepedve -,
5137    2|                     hogy egész jól csinálod a dolgodat.~- Kérlek - szerénykedett
5138    2|                      Kérlek - szerénykedett a fagottművész.~- Nono. Ennyit
5139    2|                Nemsokára itt az ideje, hogy a magad szárnyára bocsássalak.
5140    2|                     bocsássalak. Mert ha ez a leány nem szeret téged,
5141    2|                   ilyesmihez, és láttam azt a pillantást, amit rád vetett,
5142    2|                   azt kérdezted, levágjad-e a fél füledet? Tehát csak
5143    2|                     füledet? Tehát csak üsd a vasat, megérdemled, hogy
5144    2|                   jó barátom, te! - tört ki a zenészből a lelkesedés. -
5145    2|                   te! - tört ki a zenészből a lelkesedés. - Remélem, hogy
5146    2|                   hogy te is megérdemled!~- A fülemet illetőleg elég nyugodt
5147    2|                    felelte Pető, aki közben a legyezőjét próbálgatta -,
5148    2|          találkoztam vele, és őnagysága nem a legmelegebben viszonozta
5149    2|             nyugtatta meg komoly ábrázattal a barátját -, a te ügyed nem
5150    2|                    ábrázattal a barátját -, a te ügyed nem kerül kátyúba.
5151    2|                    fölött.~Tilda visszatért a biztosítótűvel, és így aztán
5152    2|                    ifjú még egyszer odaállt a tükörhöz, és megelégedetten
5153    2|                     sárga dominójában, hogy a hatást még kissé nagy és
5154    2|               halljak magáról - szólt Tilda a fagottművészhez, és megszorította
5155    2|           fagottművészhez, és megszorította a Nero szerzőjének kezét.~
5156    2|           szerzőjének kezét.~Pár perc múlva a két jó barát már a „Régi
5157    2|                    múlva a két jó barát már a „Régi Lövölde” fenyőgallyakkal
5158    2|                     és újabb pár perc múlva a magyar Justinianus már ünnepélyes
5159    2|           komolysággal magyarázta hölgyének a római perjog alapelveit.~-
5160    2|                       felelte vékony hangon a jogász, aki konyított egy
5161    2|                   konyított egy kissé ehhez a tárgyhoz -, ez azt jelenti,
5162    2|                        ez azt jelenti, hogy a tettes beszámíthatatlan
5163    2|                   eredményt idéz elő, de ez a magatartása beszámítható
5164    2|                 foglalkozni - szerénykedett a sárga dominó. - És épp ezért
5165    2|                   épp ezért kívántam önnel, a híres tudóssal is megismerkedni.
5166    2|                  egy olyan kereset, amelyet a vevő indít az eladó ellen,
5167    2|                 hiányos voltára hivatkozva, a vételár aránylagos leszállítására
5168    2|                törekszik.~- Fenomenális! Ön a női Werbőczi - szólt a fiskális.~-
5169    2|                   Ön a női Werbőczi - szólt a fiskális.~- Ön lekötelez,
5170    2|                  vacsorázni?~Quastl urat ez a közbevető mondat kissé lehűtötte,
5171    2|                    de miután gavallér volt, a karját nyújtotta, és az
5172    2|                     az uraságok? - kérdezte a sólyomként lecsapó pincér.~-
5173    2|                  mártással! - indítványozta a jogi dolgokban annyira járatos
5174    2|            mártással? - döbbent meg magában a takarékos fiskális. - Hiszen
5175    2|                táplálóbb!~De már késő volt. A pincér előkelő kézmozdulattal
5176    2|                     kézmozdulattal hozta el a vaddisznót, és letette a
5177    2|                    a vaddisznót, és letette a sárga dominó elé, aki alapos
5178    2|                alapos étvággyal látott neki a ritka csemegének.~21~Az
5179    2|           helyreállítása után történt, hogy a király hosszas tartózkodásra
5180    2|            tartózkodásra Pestre igyekezett. A hírt természetesen általános
5181    2|                 utcák járdáit kijavították, a középületeket rendbe hozták,
5182    2|                középületeket rendbe hozták, a király szeme hadd lássa
5183    2|                 mentől tetszetősebb díszben a magyar fővárost. Ekkor történt,
5184    2|               fővárost. Ekkor történt, hogy a polgármesternek, amint végigjárta
5185    2|             hirtelen leesett. Amint ugyanis a derék férfiú végigment a
5186    2|                    a derék férfiú végigment a Koronaherceg utcán, egy
5187    2|                   egy acélkék színű kakast. A kakasnak tudniillik kedve
5188    2|                   egyet sétálni, s átröpült a palánkon, amit a komondorok
5189    2|                   átröpült a palánkon, amit a komondorok nem hagyhattak
5190    2|                   nélkül, és utánairamodtak a Koronaherceg utcába. Hogy
5191    2|                   Koronaherceg utcába. Hogy a kép teljes legyen, a telek
5192    2|                   Hogy a kép teljes legyen, a telek bense­jében egy tehén
5193    2|               keservesen bőgni kezdett, míg a kuvaszokat egy ingujjas
5194    2|                    Azt mondom, hogy vissza.~A polgármester elkékülve nézte
5195    2|                     Úrban, mi ez? - hebegte a szegény városfő, és homlokán
5196    2|                    törtek be?~Hogy mi volt? A kakas, a két komondor, az
5197    2|                      Hogy mi volt? A kakas, a két komondor, az ingujjas
5198    2|               ingujjas bolgár természetesen a hírhedt Bauernebel-telek
5199    2|                 kerülhettek volna másképpen a Koronaherceg utcába? A polgármester
5200    2|            másképpen a Koronaherceg utcába? A polgármester is csakhamar
5201    2|            polgármester is csakhamar rájött a dolog nyitjára, és szomorúan
5202    2|            szomorúan felelt önmagának:~- Ez a Bauernebel műve! Ez az ember
5203    2|            Bauernebel műve! Ez az ember még a penzióba visz mindnyájunkat!
5204    2|                    Ha őfelsége meglátja ezt a telket, meghallja a tehén
5205    2|                     ezt a telket, meghallja a tehén bőgését, a komondorok
5206    2|                  meghallja a tehén bőgését, a komondorok vonítását...
5207    2|              vonítását... jaj, nem is merek a következményekre gondolni.~
5208    2|               következményekre gondolni.~És a polgármester szomorúan ballagott
5209    2|              ballagott tovább. Útja elvitte a másik Bauernebel-ház mellett,
5210    2|                    szénaszag lengett rajta. A közigazgatási hatóság első
5211    2|                    elhatározottan kapta föl a fejét.~Nem, nem - mondotta
5212    2|                     kell egyezkednünk ezzel a Bauernebellel, mert soha
5213    2|             Bauernebellel, mert soha többet a király nem jön Pestre, ha
5214    2|                  Pestre, ha azt látja, hogy a város első utcájában szénaszag,
5215    2|                  bőszült kuvaszok lökik fel a járókelőket! Itt tenni kell -
5216    2|                 mégpedig sürgősen!~Másnapra a tanács már össze is volt
5217    2|                  már össze is volt híva, és a Bauernebel-ügy szőnyegre
5218    2|                     Mindnyájan igazat adtak a polgármesternek, hogy ez
5219    2|             segíteni kell, s hogy erre csak a barátságos út alkalmas,
5220    2|                 pénzzel, ravaszsággal, mint a tisztelt törvényhatóság.
5221    2|                    el is tiltják tőle, hogy a Koronaherceg utcában káposztát
5222    2|                     szobájában üldögélt, és a pénzét számolgatta, mikor
5223    2|                    Erazmus és Gámauf Péter, a város küldöttei, akik némi
5224    2|                 rátérnek jövetelök céljára, a Koronaherceg utcai telkekre.~
5225    2|                   telkekre.~Végre tehát!~Ez a perc Bauernebel életének
5226    2|                  állanak hát ellenségei, és a béke olajágát lebbentik
5227    2|                  lebbentik meg előtte. Íme, a büszke város megalázkodik
5228    2|                 egyszerű polgár előtt. Íme, a dacos polgármester belátni
5229    2|                amely egyszerre elfeledtette a viselt hadjárat minden kellemetlenségét,
5230    2|                     ideig szótlanul élvezte a győzelem édes mámorát, aztán
5231    2|                intett kezével.~- Üdvözletem a nemes uraknak!~A deputáció
5232    2|                 Üdvözletem a nemes uraknak!~A deputáció tagjai szaporán
5233    2|                  tartott, majd így szólt:~- A Bauernebelek egész földi
5234    2|           Küzdelmeikben sohase vezette őket a bosszú, csak az igazság
5235    2|               majdnem azt mondotta: célunk) a galambpörnél is. Tudtam,
5236    2|                igazam van, és bántott, hogy a hatóság ezt nem ismeri el.
5237    2|                igazság győz, akkor leteszem a fegyvert, és szívesen nyújtok
5238    2|                      mindenekelőtt: mi lesz a galambokkal?~Sartoris Vince
5239    2|                     Vince szaporán kapta el a szót.~- E tekintetben nyugodt
5240    2|               nyugodt lehet, Bauernebel úr. A galambokat a város megveszi,
5241    2|                 Bauernebel úr. A galambokat a város megveszi, kisajátítja,
5242    2|                   vissza Gámauf Péter.~- És a kártérítés? Ki fizeti meg
5243    2|                     Ki fizeti meg azt, hogy a galambokat évszámra tartottam,
5244    2|                   szépen vakolt falaimat?~- A költségeket is a város viseli -
5245    2|                falaimat?~- A költségeket is a város viseli - mondta Gutfreund
5246    2|                valamit.~- Akkor kitűzhetjük a fehér lobogót! - jelentette
5247    2|             aranypolgár méltóságteljesen. - A béke meg van kötve!~Így
5248    2|                    kötve!~Így fejeződött be a híres galambpör, amelynek
5249    2|                     mai napig megtalálhatók a főváros levél­tárában, és
5250    2|                 tárában, és így esett, hogy a Koronaherceg utca sétálóit
5251    2|                   ajtót Quastl úrnak. Mikor a derék fiskális másnap látogatást
5252    2|              fogadta el látoga­tóját, hanem a szobaleánnyal egy levelet
5253    2|            tántorgott haza. Többé nem merte a lábát Bauerne­belékhez betenni,
5254    2|                   látott, hátán végigfutott a hideg. Tényleg: a vaddisznófej
5255    2|               végigfutott a hideg. Tényleg: a vaddisznófej mártással a
5256    2|                    a vaddisznófej mártással a világ legdrágább eledele -
5257    2|                eladó leányát.~Pár nap múlva a nevezetes esemény után Pető
5258    2|                      Tudja-e, mit beszélnek a városban? - kérdezte rémülten. -
5259    2|                   Ezerszer nem! - kiáltotta a jogász, aki még mindig levegő
5260    2|                   kezét, és ön nem dobta ki a zenészt!~Tilda ránézett
5261    2|                     zenészt!~Tilda ránézett a jogászra.~- És mi köze önnek
5262    2|                   Pető. - Hogy mi közöm? Az a közöm, hogy én önt nagyra
5263    2|                  éjszaka, mint kegyed és ez a korhely zenész! Nem, nem -
5264    2|        lehetetlenség!~Az aranypolgár leánya a sarkára állt.~- Kedves Pető
5265    2|           válaszolta Tilda, és visszavonult a szobájába.~A jogász láthatólag
5266    2|                   visszavonult a szobájába.~A jogász láthatólag lehangolva
5267    2|                     távozott, amint azonban a folyosóra ért, egyszerre
5268    2|                 hatalmas ugrásokban tartott a fagottista lakására.~- Bulcsu! -
5269    2|                   Mit beszélsz? - ijedt meg a Nero szerzője. - Megkérjem
5270    2|                  Nero szerzője. - Megkérjem a kezét, hogy kidobasson Lámpl
5271    2|                        emelte föl két ujját a diák. - Esküszöm, nem fog
5272    2|             leánynak, és az is hozzám vágta a pamutoskosarát.~- Ezúttal
5273    2|        pamutoskosarát.~- Ezúttal nem fogják a pamutoskosarat a fejedhez
5274    2|                     fogják a pamutoskosarat a fejedhez vágni, én mondom,
5275    2|                 vágni, én mondom, Pető, aki a vesékbe lát. Vedd a kalapodat,
5276    2|                     aki a vesékbe lát. Vedd a kalapodat, a botodat, és
5277    2|              vesékbe lát. Vedd a kalapodat, a botodat, és menj át, vagy
5278    2|                viszlek!~És nem is várva meg a zenész válaszát, a jogász
5279    2|                várva meg a zenész válaszát, a jogász fejébe vágta barátjának
5280    2|                     fejébe vágta barátjának a kalapját, kezébe nyomta
5281    2|                     kalapját, kezébe nyomta a botját, és azzal végighurcolta
5282    2|                      és azzal végighurcolta a folyosón, becsöngetett Bauernebelékhez,
5283    2|        Bauernebelékhez, és belökte az ajtón a Nero mélyen megdöbbent szerzőjét.~-
5284    2|                       Végre! - kiáltott fel a jogász, és azzal a tekintettel
5285    2|             kiáltott fel a jogász, és azzal a tekintettel nézett az ajtón
5286    2|                     olvasóim, akik jártasak a világtörténetben, bizonyára
5287    2|                 pillanatban majdnem leesett a székről, amikor Pető elárulta
5288    2|                  férjet keresve se találhat a leányának, mert a zenész
5289    2|                  találhat a leányának, mert a zenész úgy beleszokott a
5290    2|                    a zenész úgy beleszokott a nyo­morba, hogy a hatost
5291    2|               beleszokott a nyo­morba, hogy a hatost is tüneménynek nézi,
5292    2|              becsüli is meg, továbbá, mert: a Nero szerzőjének sejtelme
5293    2|                     sejtelme sincs róla, mi a fiáker, a pezsgő, az úri
5294    2|                    sincs róla, mi a fiáker, a pezsgő, az úri kényelem,
5295    2|                    rája, végre, mert Bulcsu a legjobb üzletember, aki
5296    2|                 legjobb üzletember, aki még a fogsorát is el tudta adni
5297    2|               forinton, amire nem volt eset a földön. Azonkívül, ha a
5298    2|                     a földön. Azonkívül, ha a zenésszel békét köt, a för­
5299    2|                   ha a zenésszel békét köt, a för­telmes fagotthangversenyek
5300    2|                  még szerényen megemlítette a galambpört, amelyben ő (
5301    2|             galambpört, amelyben ő (mármint a jogász) némi kárpótlásra
5302    2|                 csekélysége át fog pártolni a város oldalára, és akkor
5303    2|                    város oldalára, és akkor a polgármester talál rá módot,
5304    2|           polgármester talál rá módot, hogy a pört újra fölvegye, és Bauernebelt
5305    2|                    magát. Hiszen tény, hogy a legjobb az olyan vő, aki
5306    2|                   édes bűneit, fényűzéseit, a szegény ifjú még a garast
5307    2|             fényűzéseit, a szegény ifjú még a garast is megbecsüli, míg
5308    2|                   garast is megbecsüli, míg a gazdag kérőnek még az igényei
5309    2|             Bauernebel. - De egyet kikötök. A fagott első napon a kályhába
5310    2|                kikötök. A fagott első napon a kályhába kerül!~Petőt az
5311    2|                ellen induljon. Ami sikerült a Nero szerzőjének, az neki
5312    2|                   és beállított Jozefinhez. A jogász nem volt bátortalan
5313    2|                    szerelméről biztosította a szép özvegyet.~A szavak,
5314    2|               biztosította a szép özvegyet.~A szavak, amelyeket Pető ez
5315    2|            visszaadni. Ennek dacára azonban a hatás elmaradt, mert Jozefin
5316    2|            elhiggyem önnek, kedves Pető úr?~A jogász meghőkölt.~- Természetesen -
5317    2|                  tételezheti ezt föl rólam?~A szép asszony nyugodtan nézett
5318    2|                  adataim vannak rá, hogy ön a főváros legrettenetesebb
5319    2|             szoknyavadásza, s hogy emellett a legzajosabb korhelyéletet
5320    2|         korhelyéletet éli, hogy nem törődik a földön senkivel, semmivel,
5321    2|                      kiáltotta fölháborodva a jogász. - Esküszöm önnek,
5322    2|                     az, ami velem megesett!~A diák elkomolyodott, és lelógatta
5323    2|                  önön kívül nincs senki sem a világon. Hallgassa meg ez
5324    2|                   hordozom képét szívemben!~A szép asszonyból kitört a
5325    2|                    A szép asszonyból kitört a gyilkos kacagás.~- Bulcsu!
5326    2|                    igaz - bólintott fejével a jogász, aki természetesen
5327    2|                tudott róla, mit cselekedett a meglepetést csinálni akaró
5328    2|           meglepetést csinálni akaró zenész a háta mögött.~Jozefin Pető
5329    2|                    többet közölhetek önnel: a föntebbi adatokat, hogy
5330    2|            Bulcsutól. Tőle.~„Tőle.” Ez volt a szép özvegy utolsó szava.
5331    2|                  azt már Pető nem hallotta. A jogász ész nélkül kapott
5332    2|                     vágtatásban robogott át a zenészhez.~A Nero szerzője
5333    2|                    robogott át a zenészhez.~A Nero szerzője otthon volt,
5334    2|                    szerzője otthon volt, és a gérokkját tisztogatta, hogy
5335    2|               Bulcsu! - rontott be ajtóstul a házba a diák. - Mit tettél
5336    2|                 rontott be ajtóstul a házba a diák. - Mit tettél velem!?
5337    2|                   ember, mit tettél velem!?~A zenész rémülten ejtette
5338    2|                 rémülten ejtette ki kezéből a gérokkot.~- Mit tettem?! -
5339    2|                 elpusztítottál, megcsaltál, a kétségbeesésbe löktél! Végem
5340    2|                   beszélj hát! - könyörgött a zeneszerző, lábra segítve
5341    2|              kétségbeesésében sem veszti el a fejét. Azért tehát ő is
5342    2|                      azt mondtam neki.~Pető a padmalyig ugrott mérgében.~-
5343    2|                     erkölcseim? Azt hiszem, a legjobbak. Igaz ugyan, hogy
5344    2|                 legjobbak. Igaz ugyan, hogy a hazugság magában véve nem
5345    2|                   de gyakran célravezető, s a cél szentesíti az eszközöket.
5346    2|            haszontalan fráter vagy, az volt a tervem, hogy téged diadalra
5347    2|                 Hiszen tőled tanultam, hogy a Bauernebeleket csak ellentmondással
5348    2|                  csak ellentmondással lehet a nekünk kívánatos véleményre
5349    2|              véleményre bírni. Ha valamiről a Bauernebeleknek azt mondjuk,
5350    2|                    igaz. Fekete!” Hiszen ez a rendszer fényesen bevált
5351    2|                mondjuk - fejezte be szavait a Nero szerzője -, avagy a
5352    2|                    a Nero szerzője -, avagy a contredanse, ahogy ti jogászok
5353    2|                  alatt egyszerre kitisztult a helyzet. Teringettét, ez
5354    2|                  szerencsétlen ember, éppen a jóindulatával döntötte kátyúba
5355    2|              jóindulatával döntötte kátyúba a szekeret. A jogásznak akaratlanul
5356    2|                döntötte kátyúba a szekeret. A jogásznak akaratlanul is
5357    2|             akaratlanul is nevetnie kellett a komédián.~- Na, ezt megcsináltad,
5358    2|                    muzsikus - jelentette ki a Nero álmélkodó szerzőjének. -
5359    2|                    álmélkodó szerzőjének. - A helyzet tudniillik az, hogy
5360    2|                    Ó, én százszoros tökfej!~A szegény exfagottista kétségbeesve
5361    2|             hirtelen szökéssel kint termett a folyosón, s ahogy volt,
5362    2|               nélkül, rohant át Jozefinhez. A szolgák nem akarták beereszteni,
5363    2|                     akarták beereszteni, de a zenész félrelökte őket,
5364    2|                  félrelökte őket, és betört a szép asszonyhoz, térdre
5365    2|                    dolgot, úgy, ahogy volt, a tudatos hazugságok indokait,
5366    2|                   Csak az egyszer, különben a Dunának megyek!~És a kegyes
5367    2|               különben a Dunának megyek!~És a kegyes Jozefin megbocsátott
5368    2|                 kegyes Jozefin megbocsátott a Nero szerzőjének, mi több,
5369    2|                 történt, hogy pár hét múlva a második eljegyzés is megtörtént,
5370    2|              eljegyzés is megtörtént, abban a reményben, hogy Pető mielőbb
5371    2|                   hogy Pető mielőbb leteszi a vizsgáit, és beáll komoly
5372    2|                     beáll komoly ügyvédnek. A jogász ezt megígérte, meg
5373    2|                napon kiderült, hogy Maurer, a rejtélyes csizmadia annak
5374    2|             terjesztette halála hírét, hogy a hitelezői ne zak­lassák.
5375    2|         meggondolatlan pillana­tában elment a régi Bauernebel házba megnézendő,
5376    2|                 megnézendő, megvannak-e még a galambjai? A galambok azonban
5377    2|                megvannak-e még a galambjai? A galambok azonban már nem
5378    2|                  héttel előbb vette át őket a város, és agyonlövette a
5379    2|                    a város, és agyonlövette a pecérrel valamennyit. Maurer
5380    2|                    Maurer persze nem hagyta a dolgot, valaki a fejébe
5381    2|                     hagyta a dolgot, valaki a fejébe magyarázta, hogy
5382    2|                kártérítéssel tartozik neki. A csizmadia kötélnek is állott,
5383    2|                 apósa - aki mióta megbékült a várossal és Jozefinnel,
5384    2|            veszekedhette ki magát -, és azt a kijelentést tette:~- No,
5385    2|                    Holnap tovább folytatjuk a galambpört! Itt van Maurer,
5386    2|                  Maurer, és rajtam követeli a gerlicéit!~Az ifjúval forogni
5387    2|                     ifjúval forogni kezdett a világ.~Megint a galambok!
5388    2|                     kezdett a világ.~Megint a galambok! Ismét előkerülnek
5389    2|             galambok! Ismét előkerülnek hát a métermázsás pöriratok, elleniratok,
5390    2|                     sek, megint fölvonulnak a tanúk, a hatósági emberek,
5391    2|                 megint fölvonulnak a tanúk, a hatósági emberek, az eltűnt
5392    2|                   eltűnt hagyatéki tárgyak: a csirizestál és az ár! Nem,
5393    2|            megilletődve Pető. - Hagyjuk ezt a tengeri kígyót békén nyugodni.
5394    2|           Bauernebel, akiben pokolian égett a vágy pörlekedni. - Oda­adjam
5395    2|                      Oda­adjam az igazamat, a jogomat! Soha! Csak tessék
5396    2|                    Majd megmutatom én annak a csizmadiának, hogy Bauernebel
5397    2|                mundus! Tessék csak fölvenni a pört! Ezer ördög! Majd befűtök
5398    2|                ördög! Majd befűtök én annak a csizmadiának!~ ~
5399    3|                                             A szülei ház~- Íme, a leányom,
5400    3|                         A szülei ház~- Íme, a leányom, Ágnes - szólt Simon,
5401    3|                 sugárzó arccal nézett körül a társaságon. - Szép gyerek,
5402    3|                Fábián? És önök mind, uraim?~A feldíszített ebédlőn látszott,
5403    3|                 látszott, hogy tánc készül. A nagyobb bútorokat mind kihordták,
5404    3|                 bútorokat mind kihordták, s a fényesre fölsúrolt teremben
5405    3|                      reszkető kocsonyákkal. A vörösre izzadt kályha körül
5406    3|                       Valóban - szólalt meg a gimnázium igazgatója -,
5407    3|               remélek, még sok öröme legyen a lányában. Azt hiszem, valamennyiünk
5408    3|                      el vagyunk ragadtatva.~A szoba közepén viruló fiatal
5409    3|                     szemébe. Most jött haza a nevelőintézetből, s tele
5410    3|                  friss hangulatokkal: örült a szabadságnak, a szülei háznak,
5411    3|        hangulatokkal: örült a szabadságnak, a szülei háznak, az életnek,
5412    3|       csipkekendőjével olykor végigsimított a homlokán. Még mindig szép
5413    3|                    szép asszony volt, bárha a szeme szöglete körül csillagot
5414    3|                      ragyogó arcú volt. Még a szájuk körül játszó sajátságos
5415    3|                    tudnának valamiről, amit a nagyvilág előtt titkolnak.~-
5416    3|              közéjük bocsátom őt - nevetett a háziúr, és megdörzsölte
5417    3|                     háziúr, és megdörzsölte a kezét. - Kitűnően táncol,
5418    3|                   kedves Fábián, és szereti a verseket, Kopeczki barátom.
5419    3|                     volt. Azt óhajtom, hogy a portámról a jövőben is azt
5420    3|                   óhajtom, hogy a portámról a jövőben is azt mondják:
5421    3|                     jövőben is azt mondják: a Simon-ház a legvígabb épület
5422    3|                    azt mondják: a Simon-ház a legvígabb épület a városban.
5423    3|                Simon-ház a legvígabb épület a városban. Nos, Fábián, mért
5424    3|              kedvetlen? Nem jól érzi magát?~A megszólított alacsony termetű,
5425    3|            gyógymódjaira gondolt, amelyeket a világ legkülönbözőbb orvo­
5426    3|                javasolta. Megkísérlette már a hideg vizet, a villámot,
5427    3|            Megkísérlette már a hideg vizet, a villámot, sőt kuruzslókhoz
5428    3|                    receptgyűjteményével, de a város mellett nagy birtoka
5429    3|                  igen tisztelte, s titokban a lányának szemelte ki.~-
5430    3|                  Fábián nyugtalanul -, hogy a só mégiscsak rendbe fog
5431    3|                      Ez önnek is jót tenne.~A házigazda nevetett. Ilyenkor
5432    3|                     nevetett. Ilyenkor volt a legfurcsább, szája a füléig
5433    3|                   volt a legfurcsább, szája a füléig szaladt, s az ember
5434    3|                     az ember bele­láthatott a nyeldeklőjéig. Arcán, mintha
5435    3|                 sehogy sem engedelmeskedett a kenőcsnek, és fáradtan csüngött
5436    3|                     csüngött lefelé. Ezeket a szomorú vonásokat azonban
5437    3|                   fölkelt, már megdörzsölte a kezét, s vígan sza­ladt
5438    3|                   ladt az udvarra, megnézni a teheneket, s aztán megreggelizni
5439    3|            teheneket, s aztán megreggelizni a hárs alatt. Délben leple­
5440    3|                   miféle pletykákat hallott a gyógyszertárban, délután
5441    3|                 este megint vígan dörzsölte a kezét, és azt mondta:~-
5442    3|                   remek idő volt ma, Jolán, a hegyoldalban! Ezer pokol,
5443    3|                   fel tudnék emelni, még ha a kövér járásbíró bent is
5444    3|                 Tovább nem tudta folytatni, a kövér járásbíróra való emlékezéskor
5445    3|                   óta nem volt ilyen zápor! A csizmámban annyi a víz,
5446    3|                   zápor! A csizmámban annyi a víz, hogy egy malmot el
5447    3|                    el lehetne vele hajtani!~A társaság ezalatt helyet
5448    3|                     s egy fiatal tiszt, aki a szomszéd városból rándult
5449    3|            szeretett táncolni, és rajongott a regényekért. A híre nem
5450    3|                    rajongott a regényekért. A híre nem volt a legjobb,
5451    3|                regényekért. A híre nem volt a legjobb, azt mondták, hogy
5452    3|                  vele össze. Így emlegették a megyéspüspököt, a volt főispánt
5453    3|                emlegették a megyéspüspököt, a volt főispánt meg egy gazdag
5454    3|               Némelyek azt állították, hogy a lány ezé az emberé, aki
5455    3|                    ilyesmit nem lehetett, s a mendemondák kútforrásai
5456    3|                 hogy az asszony igen tudott a férfiakkal bánni, felfogta
5457    3|                örege, fiatalja egyformán, s a többi asszonyok méltán haragudhattak
5458    3|                  csak érezni lehetett, hogy a tiszt felé húz. Néha, amint
5459    3|                    Néha, amint körül­nézett a társaságon, hogy van-e mindenki
5460    3|              ennivaló, tekintete rávetődött a fiatalemberre is, s egy
5461    3|            vonalnyit titokzatosabb lett, de a következő pillanatban újra
5462    3|                  következő pillanatban újra a figyelmes gazdasszony volt,
5463    3|      összeborzongott: ki tudná, miért? Hogy a tiszt némelyes előnyben
5464    3|                  némelyes előnyben van, azt a bal szomszéd, a pirospozsgás
5465    3|                    van, azt a bal szomszéd, a pirospozsgás birtokos igazolta
5466    3|             rosszkedvű volt, haragosan ette a pecsenyéket, és gúnyos tekinteteket
5467    3|                mutatni, hogy lenézi őt, s ő a legény a csárdában, de az
5468    3|                     lenézi őt, s ő a legény a csárdában, de az arcjáték
5469    3|                   és rosszul leplezte, hogy a birtokos szeke­rének rúdja
5470    3|                     rének rúdja kifelé áll.~A hangulat csakhamar élénk
5471    3|                arcuk olyan piros volt, mint a főtt ráké. Egy öreg, borvirágos
5472    3|                  komoly képpel hordta körül a tálakat, s néha sóhajtott
5473    3|                     egyet. Már ösmerték ezt a gyöngéjét, s azért némelyek
5474    3|                     cérnakesztyűs mar­kában a pecsenyéstállal tovahaladt,
5475    3|                  semmit, csak megköszörülte a torkát, és szörnyű komolysággal
5476    3|                  ment egy ven­déggel odébb. A lány mellett Fábián ült,
5477    3|              különös dolgokról beszélt; így a lelki ro­kon­ságról, a láthatatlan
5478    3|                  így a lelki ro­kon­ságról, a láthatatlan dimenziókról
5479    3|                 láthatatlan dimenziókról és a háziiparról. A lány azt
5480    3|              dimenziókról és a háziiparról. A lány azt a csöndes megvetést
5481    3|                     háziiparról. A lány azt a csöndes megvetést érezte,
5482    3|                   megvetést érezte, amelyet a nőkben a beteg és gyáva
5483    3|                    érezte, amelyet a nőkben a beteg és gyáva férfiak keltenek,
5484    3|              fuvallatát. Fábiánnak tetszett a lány, mert erős és egészséges
5485    3|                kellett. Kellemesnek találta a mély hangját, fiatalos mozdulatait
5486    3|                  vetett kérdő pillantásokat a lánya felé; mikor meglátta,
5487    3|               udvarol neki, megdörzsölgette a kezét, és gyorsan fölhajtott
5488    3|             fölhajtott egy pohár bort.~Mire a vacsora véget ért, a társaság
5489    3|                   Mire a vacsora véget ért, a társaság már igen zajos
5490    3|                énekelni is próbáltak. Ebben a pillanatban felbukkant a
5491    3|                    a pillanatban felbukkant a cigányprímás barna feje,
5492    3|                barna feje, s pár perc múlva a sóhajtó inas már ki is hordta
5493    3|                     is hordta az asztalt, s a tánc elkezdődhetett. A keringőt
5494    3|                    s a tánc elkezdődhetett. A keringőt a pirospozsgás
5495    3|                  elkezdődhetett. A keringőt a pirospozsgás birtokos kezdte
5496    3|            pirospozsgás birtokos kezdte meg a háziasszonnyal, azután Fábián
5497    3|               háziasszonnyal, azután Fábián a lányt kérte föl. A többi
5498    3|                   Fábián a lányt kérte föl. A többi úr szétterpesztett
5499    3|                 szétterpesztett lábbal állt a kályha körül, és helyeslőleg
5500    3|                   alá, mindenkinek dicsérte a lánya táncos tudományát.