IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Alphabetical [« »] 7 2 8 2 9 2 a 9366 á-t 1 ab 1 abba 7 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 9366 a 3331 az 2837 és 1696 hogy | Lovik Károly A kertelo agár Concordances a |
Fej.
5501 3| lánya táncos tudományát. A vendégek egymás után győződtek 5502 3| faunokként ugráltak körül vele a termen, s az egyes fordulóknál 5503 3| írva le száguldottak tova.~A lány egy kis csalódást érzett: 5504 3| érzett: nem ilyennek képzelte a mulatságot meg a táncot, 5505 3| képzelte a mulatságot meg a táncot, és Fábián udvarlása 5506 3| udvarlása is terhére volt. A feje kicsit meg is fájdult. 5507 3| kicsit meg is fájdult. Átment a másik szobába, hogy kipihenje 5508 3| hogy kipihenje magát. Ott a füsttől alig lehetett az 5509 3| borozó vendégeket meglátni. A harmadik szobában még nagyobb 5510 3| kártyáztak, nagy hahotával űzték a pagátot. Úgy érezte, hogy 5511 3| tenne, ha egy kicsit kimenne a friss levegőre, s azért 5512 3| csipkekendőjét, és kiment a kertbe. De künt barátságtalan 5513 3| barátságtalan idő volt, a szél tördelte az ágakat, 5514 3| nyikorgott. Megint visszament hát a lakásba, és ledőlt a sötét 5515 3| hát a lakásba, és ledőlt a sötét hálószoba pamlagjára. 5516 3| sötét hálószoba pamlagjára. A homály jólesett szemének, 5517 3| homály jólesett szemének, s a messziről hangzó cigányzene 5518 3| közlenivalója lenne, és éppen ma?~A lány megdöbbent; az anyja 5519 3| megdöbbent; az anyja hangja volt. A következő pillanatban már 5520 3| pillanatban már megszólalt a férfi. Nyersen kacagott.~- 5521 3| mondanivalóm van? Nem rossz. Az a közölnivalóm, hogy nem hagyom 5522 3| mint egy használt kesztyűt.~A lánynak összeszorult a torka, 5523 3| A lánynak összeszorult a torka, s a szíve hevesen 5524 3| összeszorult a torka, s a szíve hevesen kezdett verni. 5525 3| lenyűgözte egy hatalom, talán a végtelen szomorúság és keserűség, 5526 3| keserűség, mely egyszerre a szívébe lopózott.~- Így 5527 3| asszony. - Engedjen ki.~A férfi tompán felbődült, 5528 3| tudom azt, ki mikor volt a kedvese, s tudom, hogy mindnek 5529 3| föl az asszony, s kisuhant a másik ajtón. A férfi egyedül 5530 3| kisuhant a másik ajtón. A férfi egyedül maradt, egy 5531 3| mozdulattal végigszaladt a szobán, és dühösen káromkodott 5532 3| azután végigbotorkálva a szobán, nagy nehezen megtalálta 5533 3| nagy nehezen megtalálta a kilincset. Az ajtón át pillanatra 5534 3| bántó fénykéve szaladt szét a bútorokon, s aztán megint 5535 3| aztán megint sötétség lett.~A lány arca égett. Felugrott, 5536 3| támadt, mintha egyszerre a világ minden csúnyasága 5537 3| volna. Künt tovább szólt a zene, mintha halottas menet 5538 3| olyan szomorúan zengett. A leány felugrott, megtörülte 5539 3| neki.~Simon nem volt már a kvaterkázók között. Nem 5540 3| próbált elénekelni. Mikor a leány odament hozzá, bambán 5541 3| rá, és így szólt:~- Íme, a leányom, uraim. Kitűnően 5542 3| Kopeczki, és hogy szereti a verseket, kedves Fábián... 5543 3| való...~Ostobán nevetett. A leány közel ment hozzá, 5544 3| És te elhiszed? Az anyád a legderekabb nő a világon, 5545 3| Az anyád a legderekabb nő a világon, és megesküdött 5546 3| rá... De mit beszélek... A világ rossz, a bor jó... 5547 3| beszélek... A világ rossz, a bor jó... Igen, uraim, ez 5548 3| bor jó... Igen, uraim, ez a leányom.~- Apám! - sikoltotta 5549 3| Arcuk közel ért egymáshoz: a leány visszatántorodott 5550 3| leány visszatántorodott a szörnyű borgőztől. Utálat 5551 3| borgőztől. Utálat fogta el, s a szülei ház egyszerre undok 5552 3| Simon folytatta:~- Az anyád a világ legderekabb asszonya... 5553 3| akárhogy áskálódtok ellenem... A püspök meg a főispán nem 5554 3| ellenem... A püspök meg a főispán nem igaz... csak 5555 3| lassan lehanyatlott, elaludt a széken. A leány leverten, 5556 3| lehanyatlott, elaludt a széken. A leány leverten, dermedten 5557 3| állt előtte az igazi élet, a nyomorúsággal, piszokkal 5558 3| tekintete kétségbeesve kereste a menekülés útját. De hiába, 5559 3| mindenütt homály volt, s a tűzből két nagy parázsszem 5560 3| parázsszem bámult rá, mint a sötétség párduca, amely 5561 3| zsákmányát magával ragadja.~Ebben a pillanatban megjelent Fábián 5562 3| kérdezte mélyen meghajolva. A leány felkelt, és megadással 5563 3| A tor~Estére befútta az utat 5564 3| tor~Estére befútta az utat a hó, és a principálisom meg 5565 3| befútta az utat a hó, és a principálisom meg én az 5566 3| vacsoraidőre elérjük azt a kis községet, ahová a másnapra 5567 3| azt a kis községet, ahová a másnapra kitűzött hagyatéki 5568 3| irodában volt elfoglalva, a szánkó csak lámpagyújtás 5569 3| szerencsésen be is rekedt. Ez a falu - Árvakő - olyan volt, 5570 3| Árvakő - olyan volt, mint a rendes felvidéki fészkek: 5571 3| fény szivárgott széjjel. A falu közepén, sírkert oldalán 5572 3| kutyák szűkölése hallatszott. A hold, amely soká bujkált 5573 3| hold, amely soká bujkált a felhők között, egyszerre 5574 3| egyszerre fénnyel öntötte el a vidéket, és a homályból 5575 3| öntötte el a vidéket, és a homályból varázslatként 5576 3| varázslatként bújtak elő a gazdasági épületek, az iskola, 5577 3| gazdasági épületek, az iskola, a parókia eddig rejtett fehér 5578 3| eddig rejtett fehér falai s a pár lépésnyire fekvő folyó, 5579 3| fehér jégbúra takarta el.~A kocsmánál kötöttünk ki. 5580 3| kocsmánál kötöttünk ki. A pipafüsttel teli, gyöngén 5581 3| világított ivószobán keresztül a kocsmáros szobájába jutottunk, 5582 3| Menjetek az ivóba! - szólt a kocsmáros, egy hosszú szakállú, 5583 3| Van még egy - felelt a kocsmáros. - De az el van 5584 3| vidéki kocsmaszoba volt, a falakon vallásos képekkel, 5585 3| és hímzett háziáldással. A tarka festésű falakon salétromos 5586 3| salétromos foltok csillogtak; a levegő káposztaszagú volt. 5587 3| levegő káposztaszagú volt. A kocsmáros még egyszer visszajött, 5588 3| még egyszer visszajött, a berámázott italmérési engedélyt 5589 3| Reggel ne tessék megijedni, a kondás itt az udvaron szokott 5590 3| Eszerint - szólt principálisom, a biztonságba rakott ócska 5591 3| Persze nem tetszik tudni, a földbirtokos úr felesége 5592 3| felesége halt meg. Abban a hosszú kastélyban, a temető 5593 3| Abban a hosszú kastélyban, a temető mellett. Tetszik 5594 3| hallani, hogy vonítanak a kutyák?... Áldott jó asszonyság 5595 3| Az ebek vadul szűköltek; a hangjuk olyan volt, mintha 5596 3| tengelyű kocsi csúszna le a lejtőn.~- Mi baja volt? - 5597 3| kérdezte principálisom a csizmáit lerúgva. Vérében 5598 3| csizmáit lerúgva. Vérében volt a kérdezősködés.~- Régen betegeskedett, 5599 3| aztán meghűlt, és meghalt. A nagyságos úr nagyon szerette, 5600 3| az almáriumból?~Leguggolt a földre, és egy csomó vörösboros 5601 3| vörösboros palackot szedett ki a polcról. Közben tovább beszélt.~- 5602 3| itt van; persze fél otthon a szegény. Az egész család 5603 3| tetszett is hallani bizonnyal a nevét: Gergő de Topolya; 5604 3| de Topolya; Topolya volt a régi birtok neve... Nyugodalmas 5605 3| éjt kívánok!~Eloltottam a lámpát. A principálisom 5606 3| kívánok!~Eloltottam a lámpát. A principálisom lefeküdt az 5607 3| jutott, amelyről lecsüngtek a lábaim. Egy ideig csönd 5608 3| ideig csönd volt, de aztán a főnököm olyan erősen kezdett 5609 3| álom egyszerre kiszaladt a szememből. Lemondtam az 5610 3| nyitott szemmel bámultam szét a sötét szobában, amelybe 5611 3| szobában, amelybe csupán a szomszéd ajtó hasadásán 5612 3| semmi; csak néha zörrentek a palackok, és koppantak az 5613 3| és koppantak az asztalhoz a kiürített poharak.~Egy óra 5614 3| kiürített poharak.~Egy óra múlva a kocsmáros csöndesen besurrant. 5615 3| ismét csönd lett, amelyben a principálisom hortyogása 5616 3| principálisom hortyogása a fűrészmalom robajával garázdálkodott. 5617 3| erőlködésem hasztalan volt. A szűk és szúrós kanapén nem 5618 3| kanapén nem tudtam fordulni, a hortyogás meg hol fölbőszített, 5619 3| Fölkeltem, és körültapogattam a szobát, hogy legalább egy 5620 3| ablakhoz érve félrehúztam a zöld függönyt, és kinéztem 5621 3| pár sandlaufer várakozott; a lovakra csöndesen hullott 5622 3| lovakra csöndesen hullott a hó. A hold fényénél megtaláltam 5623 3| csöndesen hullott a hó. A hold fényénél megtaláltam 5624 3| hold fényénél megtaláltam a szivarokat, rágyújtottam, 5625 3| nyugvóhelyemre. Egy idő múlva a kocsmáros megint visszatért.~- 5626 3| legalább olvashassak.~- A másik nagyságos urat nem 5627 3| nagyságos urat nem zavarja a világosság?~- Neki mindegy, 5628 3| nagyon egészséges álma van.~A kocsmáros fölnyalábolta 5629 3| kocsmáros fölnyalábolta a borospalackokat, aztán gondolkozva 5630 3| talán - szólt - idehozhatnám a nagyságos úr kisfiát, a 5631 3| a nagyságos úr kisfiát, a Jancsikát. Szegény elálmosodott, 5632 3| pár perc múlva visszatért a gyerekkel. Nagy fejű, vézna 5633 3| tágra nyílt szemével maga a szomorúság. Tétován állt 5634 3| aztán csöndesen ült le a pamlag végére, és szótlanul 5635 3| szótlanul nézett maga elé. A kocsmáros gyertyát gyújtott, 5636 3| csöndesen. - Kint sem aludtam; a papa azt mondta, hogy én 5637 3| bort, és most úgy szédül a fejem.~Homlokára tettem 5638 3| elé bámulva.~Elhallgatott. A szomszéd szobában lassanként 5639 3| lassanként elevenebb élet támadt, a poharak meg-megcsendültek, 5640 3| poharak meg-megcsendültek, a borospalackok nagyobbakat 5641 3| borospalackok nagyobbakat koppantak, a tort ülők hangosan beszélgettek. 5642 3| beszédet mondott, aztán a falhoz vágott poharak csendülése 5643 3| mintha széjjel akarná vetni a sirató keblét. Aztán mély 5644 3| csönd következett.~- Ez a papa volt - szólt a gyerek. - 5645 3| Ez a papa volt - szólt a gyerek. - Ugye, nem fogok 5646 3| kérdezte, szemét rám vetve. - A szegény mama mindig attól 5647 3| ágyához hívott engemet meg a papát, és megkérte, hogy 5648 3| jó leszek, hát küld nekem a mennyországból egy kis báránykát. 5649 3| báránykát. Vajon mikor küldi?~A kocsmáros megint bejött 5650 3| az almáriumhoz.~- Viszek a cigányoknak - szólt suttogva. - 5651 3| suttogva. - Most hozatta őket a nagyságos úr.~Pár perc múlva 5652 3| nóták, amilyeneket csak a legöregebb cigányok ismernek 5653 3| legöregebb cigányok ismernek még. A klarinét és a brácsa versenyt 5654 3| ismernek még. A klarinét és a brácsa versenyt keseregtek, 5655 3| brácsa versenyt keseregtek, a kisbőgő panaszos hangja 5656 3| sűrűbben vágódtak földhöz a poharak. Aztán megint az 5657 3| poharak. Aztán megint az a mély férfihang vette át 5658 3| mély férfihang vette át a szót. Odament a cigányokhoz, 5659 3| vette át a szót. Odament a cigányokhoz, és reszkető, 5660 3| s mikor fél órája húzta a cigány, hallatszott, amint 5661 3| sír.~- Ezt énekelte nekem a mama - szólt a gyermek, 5662 3| énekelte nekem a mama - szólt a gyermek, maga elé bámulva.~ 5663 3| Odaát most egyre vadabb lett a tor: székek és asztalok 5664 3| palackok süvöltve vágódtak a földhöz, aztán a tükrökre, 5665 3| vágódtak a földhöz, aztán a tükrökre, képekre és ablakokra 5666 3| képekre és ablakokra került a sor. A kocsmáros megrémülve 5667 3| ablakokra került a sor. A kocsmáros megrémülve jött 5668 3| jött át új meg új borért, a cigányok már holtrészegek 5669 3| lehettek: vadul játszottak. A férfiak összevissza kiabáltak, 5670 3| maradt már semmi épen, csak a lámpa. Akkor valaki megkapta, 5671 3| valaki megkapta, és úgy vágta a falhoz, hogy a petróleum 5672 3| úgy vágta a falhoz, hogy a petróleum felrobbant, s 5673 3| felrobbant, s meggyújtotta a padlót. Hallottam, amint 5674 3| Hallottam, amint odaát a kocsmáros rémült kiabálással 5675 3| rémült kiabálással locsolta a tüzet, a korhelyek futvást 5676 3| kiabálással locsolta a tüzet, a korhelyek futvást menekültek; 5677 3| Principálisom fölébredt a rémítő zajra.~- Meg vannak 5678 3| zömök ember félrelökte a kocsist, a lovak közé csapott, 5679 3| ember félrelökte a kocsist, a lovak közé csapott, és egyenesen 5680 3| közé csapott, és egyenesen a folyó partjának tartott.~- 5681 3| Az őrültek! Belemennek a vízbe! - kiabálta főnököm 5682 3| kiabálta főnököm megijedve.~A lovak, amint észrevették 5683 3| lovak, amint észrevették a veszedelmet, meghorkantak, 5684 3| kocsisuk közéjük vágott, s a következő pillanatban a 5685 3| a következő pillanatban a kocsi ráesett a jégtáblára, 5686 3| pillanatban a kocsi ráesett a jégtáblára, amely sercenve 5687 3| sercenve nyílott meg alattuk. A szekér fölborult, a benne 5688 3| alattuk. A szekér fölborult, a benne ülők a fagyos vízbe 5689 3| fölborult, a benne ülők a fagyos vízbe zuhantak, a 5690 3| a fagyos vízbe zuhantak, a lovak vadul kapálták a jégtáblát, 5691 3| a lovak vadul kapálták a jégtáblát, aztán elmerültek. 5692 3| ott termett, és kimentette a részeg csapatot.~A kocsmáros 5693 3| kimentette a részeg csapatot.~A kocsmáros egész testében 5694 3| ide hozzák! - szólt hátra a parasztoknak, akik az erős, 5695 3| támogatták. Az alig állott a lábán, csuromvíz volt, a 5696 3| a lábán, csuromvíz volt, a szeme keresztbe állott, 5697 3| nagyságos úr? - kérdezte a kocsmáros sápadtan.~- Semmi... 5698 3| ott, aztán megpillantotta a gyereket, aki sírva állott 5699 3| fagyos kezével megfogta a fiúcska fejét, és magához 5700 3| A néma bûn~1~A kis vidéki 5701 3| A néma bûn~1~A kis vidéki kávéházban öt 5702 3| biliárdot játszottak, ketten a foltos márványasztalnak 5703 3| márványasztalnak támaszkodva a lökéseken mulattak, az ötödik, 5704 3| körszakállas, nehézkes ezredorvos a sarokban ült, és az étlapokat 5705 3| falusi nyári este volt, a szomszéd söröskertből tamburaszó 5706 3| kancsózörgés hallatszott át, a bal oldali pékműhelyből 5707 3| olajlámpa vetett fényt; a biliárdasztalra csak kevés 5708 3| kevés világosság esett, a padmalyra annál több: nagy 5709 3| nagy legyek mászkáltak a kopott vakolaton. A játék, 5710 3| mászkáltak a kopott vakolaton. A játék, melyet egy hosszú 5711 3| kibicelő tiszt ásított, a másik az aprópénzt csörgette 5712 3| hogy továbbmenjenek.~Ebben a percben kinyílt az ajtó, 5713 3| vászonruhás ember lépett be rajta. A hosszú lábú tiszt mulatságosan 5714 3| csücsörítette össze ajkát, s letette a dákót. A fiatal hadnagy 5715 3| ajkát, s letette a dákót. A fiatal hadnagy is nehezen 5716 3| visszatartani, és ravaszan sunyítva a pénztáros kisasszonyhoz 5717 3| pénztáros kisasszonyhoz ment, a többiek pedig jókedvű leereszkedéssel 5718 3| jókedvű leereszkedéssel néztek a vászonruhásra.~Az újonnan 5719 3| adóhivatali írnok volt. A tisztek nem érdeklődtek 5720 3| Soha rossz néven nem vette a vele űzött tréfákat, sőt 5721 3| vele űzött tréfákat, sőt a tisztek barátkozása hízelgett 5722 3| neki. Amint este bejött a cukrászdába, rendesen egy 5723 3| beesett, beretvált arcát a foltozó vénasszonyéhoz tette 5724 3| közelebb ülve hallgatta a tisztek vitatkozásait. A 5725 3| a tisztek vitatkozásait. A maga jószántából soha bele 5726 3| bele nem elegyedett volna a beszélgetésbe; csöndesen, 5727 3| bocsánatkérésre magasra húzva guggolt a széken, s lassan mozgó szemét 5728 3| széken, s lassan mozgó szemét a biliárdasztal lábai felé 5729 3| nagy ijedtséget árult el. A telekkönyvvezető fél kilencig 5730 3| telekkönyvvezető fél kilencig maradt a kávéházban, s aztán előkereste 5731 3| meghajolva hazabaktatott.~A tisztek mindenféle tréfát 5732 3| szemben. Így megtörtént, hogy a felöltőjét nehéz kövekkel 5733 3| esernyőjébe egeret rejtettek, vagy a kalapját papírral tömték 5734 3| bebizonyították neki, hogy a feje a tejivástól rohamosan 5735 3| bebizonyították neki, hogy a feje a tejivástól rohamosan dagad. 5736 3| dagad. Elhitették vele, hogy a másfél órára fekvő vasúti 5737 3| órára fekvő vasúti állomáson a tehervonat kiszaladt a sínekből, 5738 3| állomáson a tehervonat kiszaladt a sínekből, és a falu végéig 5739 3| kiszaladt a sínekből, és a falu végéig futott, avagy 5740 3| avagy pezsgőport tettek a poharába, s mikor Burián 5741 3| volt, és nem került pénzbe. A megtréfált nem neheztelt 5742 3| meg; másnap újra megjelent a kávéházban, és zavartan 5743 3| azt hihette, hogy büszke a farsangjáratására.~Mikor 5744 3| Öregúr, ma nem iszik tejet. A névnapom van. Legyen a vendégem!~ 5745 3| A névnapom van. Legyen a vendégem!~A telekkönyvvezető 5746 3| van. Legyen a vendégem!~A telekkönyvvezető ijedten 5747 3| nyugtalanul keresgélt háta mögött a levegőben, s hebegve felelt:~- 5748 3| de én sose iszom bort!~A főhadnagy legyintett a kezével.~- 5749 3| A főhadnagy legyintett a kezével.~- Ez elég szégyen. 5750 3| szégyen. Ideje, hogy ezt a hibát kiköszörülje. Legyen 5751 3| kiköszörülje. Legyen szerencsém!~A pincér egy üveg bort és 5752 3| poharat tett az asztalra. A tisztek koccintottak, és 5753 3| Buriánnak ki kellett inni a borát. Furcsa érzés volt: 5754 3| borát. Furcsa érzés volt: a bor köszörülte a torkát, 5755 3| érzés volt: a bor köszörülte a torkát, s égette a mellét, 5756 3| köszörülte a torkát, s égette a mellét, de aztán egyszerre 5757 3| egy láng gyúlt volna ki a gyomrában, s a második pohár 5758 3| volna ki a gyomrában, s a második pohár már gyorsabban 5759 3| már gyorsabban sietett le a torkán. Mikor a harmadik 5760 3| sietett le a torkán. Mikor a harmadik poharat elébe tették, 5761 3| egyforma szigorú tekintettel a hímezőrámára szegezi, s 5762 3| hogy az apja rossz fát tesz a tűzre. Alázatosan megbiccentette 5763 3| Alázatosan megbiccentette a fejét, felkelt, s így szólt:~- 5764 3| venni... Távoznom kellene... A kisgyerek sincs egészen 5765 3| Burián úr. Csak nem akarja a társaságot megsérteni?!~ 5766 3| társaságot megsérteni?!~A telekkönyvvezető fülig pirult: 5767 3| telekkönyvvezető fülig pirult: hogy ő a hadsereg és a polgárság 5768 3| pirult: hogy ő a hadsereg és a polgárság közti jó viszonyt 5769 3| pohárral.~Ez már sok volt a jóból, érezte, hogy a cukrászda 5770 3| volt a jóból, érezte, hogy a cukrászda lassan, mint a 5771 3| a cukrászda lassan, mint a meginduló ördögmotolla, 5772 3| vele. Minden mosolygott: a képek a falon, a tükör, 5773 3| Minden mosolygott: a képek a falon, a tükör, a pincérek, 5774 3| mosolygott: a képek a falon, a tükör, a pincérek, a pénztáros 5775 3| képek a falon, a tükör, a pincérek, a pénztáros kisasszony, 5776 3| falon, a tükör, a pincérek, a pénztáros kisasszony, a 5777 3| a pénztáros kisasszony, a tisztek bulldogjai, a biliárdasztal 5778 3| kisasszony, a tisztek bulldogjai, a biliárdasztal pedig mintha 5779 3| Burián lecsukta szemeit, de a látományok most sem távoztak, 5780 3| nehezedett rá, ha nem lett volna a tisztek közt, most nyilván 5781 3| most nyilván elalszik.~A főhadnagy intett a tejfölösképű 5782 3| elalszik.~A főhadnagy intett a tejfölösképű hadnagynak, 5783 3| tejfölösképű hadnagynak, aki a pénztárból egy hosszú, tarkán 5784 3| egy bohóc, aki meghúzta a parókája zsinegét. Ez volt 5785 3| parókája zsinegét. Ez volt a mai est tréfája. A telekkönyvvezető 5786 3| volt a mai est tréfája. A telekkönyvvezető bizonyosan 5787 3| s feldíszítve megy végig a városon.~Burián tényleg 5788 3| félálomban egyre maga előtt látta a feleségét, amint szapora 5789 3| Ezúttal távozni engedték. A tisztek még megitták a maradék 5790 3| A tisztek még megitták a maradék bort, s aztán átmentek 5791 3| átmentek az ebédlőbe.~2~A telekkönyvvezető lassan 5792 3| furcsán mosolyogva hallgatta a tamburaszót, azután egy 5793 3| jázmint, s elhatározta, hogy a feleségének viszi. Néha 5794 3| Néha csiklandozást érzett a tarkóján, s hessegetett 5795 3| tarkóján, s hessegetett a kezével.~- Nem mégy, te 5796 3| Adta haszontalan legye!~De a légy nem akart elszállani.~- 5797 3| semmit.~Többet nem törődött a léggyel, s így a papirosbóbita 5798 3| törődött a léggyel, s így a papirosbóbita csöndesen 5799 3| csöndesen lengett hátán. A járókelők megfordultak utána, 5800 3| megfordultak utána, és nevettek, de a telekkönyvvezető nem vett 5801 3| célzott, mert úgy érezte, hogy a kockák ki akarnak siklani 5802 3| kockák ki akarnak siklani a talpa alól.~Mikor hazatért, 5803 3| Mikor hazatért, feleségét a konyhában találta: egy kis 5804 3| Burián bizonytalanul nézett a sovány, gondterhelt arcú 5805 3| nem látta, amint az ura a konyhába lépett. De csak 5806 3| eszébe jutott, hogy mikor a főnök halálán volt, akkor 5807 3| volt, akkor is jeget törtek a konyhában.~- Valaki beteg? - 5808 3| feléje nézett, leejtette a baltát, és egyszerre keservesen 5809 3| kérdezte még egyszer a férfi, s homlokán hideg 5810 3| verejték gyöngyözött.~Felesége a szoba felé mutatott.~Burián 5811 3| szemmel-szájjal rontott be az ajtón.~A kis kuckóban gyér világosság 5812 3| mellett állt az orvos, és a gyerek ütőerét mérte. A 5813 3| a gyerek ütőerét mérte. A kisfiú csöndesen, félrefordulva 5814 3| feküdt, szeme komolyan nézett a padmalyra. Csak a lélegzetén 5815 3| nézett a padmalyra. Csak a lélegzetén hallatszott, 5816 3| merítenie, torka hörgött, s a tüdeje fütyölt.~A telekkönyvvezető 5817 3| hörgött, s a tüdeje fütyölt.~A telekkönyvvezető odaszaladt 5818 3| odaszaladt az ágyhoz, és megfogta a kisfiú kezét. Forró volt, 5819 3| kezét. Forró volt, mint a tűz.~- Mi bajod van, édes, 5820 3| végigperegtek fakó arcán.~A gyerek nem felelt, csak 5821 3| komolyan, hallgatagon nézett a padmalyra.~- Orvos úr! - 5822 3| remegve.~Az orvos megmosta a kezét.~- A baj komoly, uram! - 5823 3| orvos megmosta a kezét.~- A baj komoly, uram! - mondta 5824 3| Én majd érte megyek, és a gyógyszertárba is beszólok! - 5825 3| nyúlva. - Addig tegyenek a nyakára friss borogatást!~ 5826 3| borogatást!~Burián egyedül maradt a gyerekkel. Leült melléje 5827 3| dörmögve, és körülnézett a gyerekszoba szegényes babái 5828 3| háromlábú állatai között.~A gyerek nem felelt. Mintha 5829 3| szerettelek, mint senkit ezen a világon, ugyebár? Csak egy 5830 3| szólj, édes mindenségem!~A kisfiú megmozdult, és elnézett 5831 3| apja feje fölött.~- Itt van a temetés... - mondta lassan. - 5832 3| mondta lassan. - Ott áll a ló.~Burián rémülten vetette 5833 3| állati hangon sírt, ahogy a szegény nyomorultak sírnak.~ 5834 3| szegény nyomorultak sírnak.~A gyerek elbámult a telekkönyvvezető 5835 3| sírnak.~A gyerek elbámult a telekkönyvvezető feje fölött.~- 5836 3| telekkönyvvezető feje fölött.~- Ott áll a ló... - folytatta a gyerek, 5837 3| áll a ló... - folytatta a gyerek, s minden szavára 5838 3| szavára rémes hörgés volt a visszhang. - Ott van a bokrétája 5839 3| volt a visszhang. - Ott van a bokrétája a fején!~Az apa 5840 3| visszhang. - Ott van a bokrétája a fején!~Az apa reszketve 5841 3| reszketve nézett hátra. Csak a puszta falat látta.~- Nincs 5842 3| megtörten. - Ne félj.~- Ott a tollbokréta rajta! - ismételte 5843 3| tollbokréta rajta! - ismételte a gyerek fáradtan. - Én jól 5844 3| elkényszeredett, komor szeme megint a padmaly felé fordult. Burián 5845 3| szorítva várt valamire, talán a csodára, mely ezt a szörnyű 5846 3| talán a csodára, mely ezt a szörnyű álmot elűzze. Teljes 5847 3| kicsiségét és gyöngeségét; még a léggyel se tudott volna 5848 3| megbirkózni, nemhogy ezzel a rémmel, mely egyre jobban 5849 3| feléje.~Az ajtó kinyílt, s a két orvos meg az asszony 5850 3| ezredorvos egy pillantást vetett a szobára, s az ágyat kereste, 5851 3| ágyat kereste, ölébe vette a gyereket, s míg az asszony 5852 3| asszony gyertyákat gyújtott, a kisfiú szájába nézett.~Aztán 5853 3| kémlő tekintetet vetett a telekkönyvvezetőre. A másik 5854 3| vetett a telekkönyvvezetőre. A másik orvos megértette, 5855 3| az asszonyt magával vitte a szomszéd szobába.~- Barátom! - 5856 3| sose hallott beszélni. - A baj nagy. Ön férfi, nyíltan 5857 3| nyíltan fogok beszélni.~A telekkönyvvezető térdei 5858 3| mindnyájunkkal! - szólt a doktor komoran. - És...~ 5859 3| esteli szórakozás tréfája: a kék és piros papírfodrok 5860 3| billentek, s összevegyültek a nedves, gyér hajjal.~Az 5861 3| odaugrott, hogy megviaskodjék a láthatatlan rémmel.~Az orvos 5862 3| orvos észrevétlenül kivette a telekkönyvvezető gallérjából 5863 3| telekkönyvvezető gallérjából a bóbitát, és észrevétlenül 5864 3| észrevétlenül zsebre tette.~3~A kisfiú lelke reggelre elköltözött.~ 5865 3| összehúzott szemöldökkel ment a kaszárnya felé. Az ezred 5866 3| Az ezred éppen hazatért a gyakorlatról, s a fiatal 5867 3| hazatért a gyakorlatról, s a fiatal hadnagy mosolyogva 5868 3| paripáján. Friss nyári nap volt, a kisváros ragyogott a verőfényben, 5869 3| volt, a kisváros ragyogott a verőfényben, a gyönge keleti 5870 3| ragyogott a verőfényben, a gyönge keleti szél végigfodrozta 5871 3| keleti szél végigfodrozta a hársak lombjait. A doktor 5872 3| végigfodrozta a hársak lombjait. A doktor intett a hadnagynak.~- 5873 3| lombjait. A doktor intett a hadnagynak.~- Tudod, mi 5874 3| Tudod, mi történt azzal a szerencsétlennel, akit az 5875 3| megtréfáltunk? - szólt komoran.~A tiszt nevetett, s egy földszintes 5876 3| orvos szembenézett vele.~- A kisfia meghalt hajnalban - 5877 3| hajnalban - szólt csöndesen.~A hadnagy összerezzent, és 5878 3| és elfordította szemét a földszintes házról. Alapjában 5879 3| bántani, csak azt tette, amit a többitől látott. Arca most 5880 3| tette hozzá nyersen.~A doktor megvonta a vállát, 5881 3| nyersen.~A doktor megvonta a vállát, s aztán így szólt:~- 5882 3| mi volt az utolsó szava? A temetési kocsi lovát látta 5883 3| bóbitát nézte tollbokrétának.~A hadnagy elsápadt, és tágra 5884 3| gazságnak tűnt föl előtte. Ebben a percben kezet csókolt volna 5885 3| kölyköt, vagy összetöri rajta a kardját. Maga előtt látta 5886 3| kardját. Maga előtt látta a fuldokló kisfiút, a szegényes 5887 3| látta a fuldokló kisfiút, a szegényes szobát s az ügyefogyott 5888 3| öregasszony-arca mögött a cifra papirosok lebegnek. 5889 3| papirosok lebegnek. Leugrott a lóról, és sapkáját szemére 5890 3| öntudatlanul indult neki a mezőknek. Füle zúgott, a 5891 3| a mezőknek. Füle zúgott, a belsejében pedig olyan undort 5892 3| szaladt volna szét az ereiben. A szembejövők csodálkozva 5893 3| lovaglóbotjával dühösen csapta a kórókat. De szeme elől nem 5894 3| szeme elől nem akart eltűnni a kisfiú: ott állt előtte 5895 3| tágra nyílt szájjal, és a temetési kocsi lovaira bámult.~ 5896 3| hogy meglátogatja Buriánt.~A telekkönyvvezető a szomorú, 5897 3| Buriánt.~A telekkönyvvezető a szomorú, kopott vakolatú 5898 3| gyászhuszár ki- és bejárt a szobába, s a szomszéd gyerekek 5899 3| ki- és bejárt a szobába, s a szomszéd gyerekek hallgatagon, 5900 3| csoportba verődve álldogáltak a lefüggönyözött ablak előtt. 5901 3| lefüggönyözött ablak előtt. A tornácon szegényes, örökzöldből 5902 3| virágokból fonott koszorú lógott.~A hadnagy megállott Burián 5903 3| szólt remegve, és keze a telekkönyvvezetőé felé nyúlt.~ 5904 3| és ő is levette fövegét.~A tiszt nem mert a szemébe 5905 3| fövegét.~A tiszt nem mert a szemébe nézni.~- Hogy bocsássa 5906 3| nézni.~- Hogy bocsássa meg a tegnapi estét... azt az 5907 3| Megbocsátja? - kérdezte a tiszt még egyszer, és a 5908 3| a tiszt még egyszer, és a tornácon lógó koszorút megpillantva, 5909 3| némán meghajtotta fejét.~A telekkönyvvezető összeszedte 5910 3| Nincs mit megbocsátani a nagyságos uraknak! - szólt 5911 3| ilyen szegény ördöghöz.~A hadnagy látta, hogy hiába 5912 3| egy virágot vigyek ebből a koszorúból.~Burián megtörten 5913 3| Burián megtörten baktatott a tornácra, s letépett egy 5914 3| letépett egy szál jázmint.~A tiszt hallgatagon tette 5915 3| hallgatagon tette el tárcájába a virágot, s aztán kezet szorított 5916 3| s aztán kezet szorított a telekkönyvvezetővel.~- Isten 5917 3| halkan. - Legyen könnyű neki a föld!~- Mindörökké, ámen! - 5918 3| Burián, keresztet vetve.~A hadnagy csöndesen ballagott 5919 3| életünkön, s jobban fáj, mintha a testvérünket vesztettük 5920 3| A gyilkos~Az asszony csupa 5921 3| csupa ideg volt, homlokán a vékony kék ér nyugtalanul 5922 3| untalan kicserepesedett, míg a férfi csöndesen olvasgatott 5923 3| férfi csöndesen olvasgatott a teraszra kitett tengerparti 5924 3| emberek voltak, ez nemcsak a tengerparti kosárról, hanem 5925 3| tengerparti kosárról, hanem a lakásról is látszott, amelynek 5926 3| meleg hangulattá tömörültek. A villa egyszerű, de nagyon 5927 3| kettős fedél ült rajta, mint a régi kastélyokon, míg az 5928 3| míg az áttört függönyök, a sárga faredőnyök, az izzólámpák 5929 3| faredőnyök, az izzólámpák és a ház mellett álló kis motor 5930 3| az új időket hirdették. A kertben tiszta vászonnadrágban, 5931 3| kertész locsolgatott, odébb a foxterrierek ugráltak. Minden 5932 3| most fényezték volna be.~A teraszon ülő pár, mint látható, 5933 3| Nyilvánvaló volt, hogy a férfi hagyta abba - udvariasan 5934 3| abba - udvariasan elvágta a vitatkozást, s kezébe véve 5935 3| is apróságról beszéltek, a szép hölgy szemrehányást 5936 3| hölgy szemrehányást tett a férjének, amiért csak kutyákkal 5937 3| lovakkal tud foglalkozni, a férfi pedig azt vitatta, 5938 3| pedig azt vitatta, hogy a kutyákban és lovakban több 5939 3| őszinték. Hiú az egyik ember a szépségére, a másik a vallására, 5940 3| egyik ember a szépségére, a másik a vallására, a harmadik 5941 3| ember a szépségére, a másik a vallására, a harmadik a 5942 3| szépségére, a másik a vallására, a harmadik a ravaszságára, 5943 3| a vallására, a harmadik a ravaszságára, a negyedik 5944 3| harmadik a ravaszságára, a negyedik a dinnyéire, az 5945 3| ravaszságára, a negyedik a dinnyéire, az ötödik a gyerekeire, 5946 3| negyedik a dinnyéire, az ötödik a gyerekeire, sőt olyan is 5947 3| gyerekeire, sőt olyan is van, aki a gazságával hivalkodik. Az 5948 3| az ura ingerkedik vele. A férje, úgy vélte, kitalálja 5949 3| vélte, kitalálja ezeket a dolgokat, hogy mentegesse 5950 3| se tudja, miért szereti. A férfi ilyenkor nevetett, 5951 3| fekete szakállát, amely mint a sötét acélpenge csillogott.~- 5952 3| asszony idegesen kapta föl a fejét.~- Hagyjon nekem békét 5953 3| Hagyjon nekem békét ezekkel a novellai alakokkal! Marjai 5954 3| mint egy elbeszélés címe. A főhadnagy összetör minden 5955 3| Marjai főhadnagy késsel eszi a halat.~A férfi mosolygott.~- 5956 3| főhadnagy késsel eszi a halat.~A férfi mosolygott.~- Marjai 5957 3| Marjai főhadnagy kivétel a szabály alól. Marjai agyonszúrta 5958 3| alól. Marjai agyonszúrta a feleségét, ki őt megcsalta.~ 5959 3| meglepve nézett urára.~- Ez az a Marjai, akiről az újságok 5960 3| az udvarlót is lelőtte?~- A házibarát csak úgy szabadult 5961 3| lakik?~Illenczi kinézett a kosárból.~- Éppen erre jön. 5962 3| angol bajuszú úr, beállított a szobába. Nem volt egyenruhában, 5963 3| Nem volt egyenruhában, a hadseregtől az emlékezetes 5964 3| bizonyos öntudat ömlött el, a tekintetében is volt valami 5965 3| valakik, s megkívánják, hogy a világ is tudomást vegyen 5966 3| követelőző lett, fürdött a népszerűségben, s lenézett 5967 3| aki nem képes rá, hogy a feleségét leszúrja.~Meghajlott 5968 3| megmondta, hogy már hallotta a hírét, elmosolyodott, mint 5969 3| hírét, elmosolyodott, mint a művész, ha előző esti sikeréről 5970 3| észrevehetően biccentett a fejével.~- Meg kell önnek 5971 3| érdekes embernek tartom. A halál az Isten joga, az 5972 3| virágot is arattál ezen a réven?~- Bizonyos, hogy 5973 3| érdekli személyem! - vette föl a szót élénken a főhadnagy. - 5974 3| vette föl a szót élénken a főhadnagy. - Amerre járok, 5975 3| mindenütt megcsodálnak, s a hátam megett összesúgnak: „ 5976 3| megett összesúgnak: „Ez az a főhadnagy? Ez ölte meg a 5977 3| a főhadnagy? Ez ölte meg a feleségét? Nem zárták be?” 5978 3| így tovább. Úgy látszik, a világon még ritkák az olyan 5979 3| bólintott Illenczi. - Kár, hogy a katonai pályád ez eset miatt 5980 3| foglalkozni. Nem mennél a mérnöki pályára?~Marjai 5981 3| mérnöki pályára?~Marjai intett a fejével.~- Ó, nem, az nagyon 5982 3| dolog... Egyébiránt, hogy a tárgynál maradjak, gyilkolni 5983 3| tulajdonképpen szép dolog. A teremtés is nagy, ám nemde 5984 3| teremtés is nagy, ám nemde a rombolás is. Isten megalkotta 5985 3| rombolás is. Isten megalkotta a hegyeket és tengereket, 5986 3| végez majdan az, aki eltörli a hegyeket és a tengereket. 5987 3| aki eltörli a hegyeket és a tengereket. Én minden gyilkost 5988 3| megértek, mert értékelni tudom a bátorságot, amelyet tette 5989 3| tette elkövetésében kifejt. A legtöbb ember gyáva, és 5990 3| többsége teremtette meg a törvényt, amely tiltja a 5991 3| a törvényt, amely tiltja a gyilkolást. Holott a természetben 5992 3| tiltja a gyilkolást. Holott a természetben minden leöli 5993 3| természetben minden leöli a másikat: a sas a nyulat, 5994 3| minden leöli a másikat: a sas a nyulat, a tigris a 5995 3| minden leöli a másikat: a sas a nyulat, a tigris a bárányt, 5996 3| másikat: a sas a nyulat, a tigris a bárányt, a vidra 5997 3| a sas a nyulat, a tigris a bárányt, a vidra a halat, 5998 3| nyulat, a tigris a bárányt, a vidra a halat, a pók a legyet, 5999 3| tigris a bárányt, a vidra a halat, a pók a legyet, a 6000 3| bárányt, a vidra a halat, a pók a legyet, a nap a sötétséget,