Fej.

6501    3|                     találni a pusztaságban; a vecsési vadászok úgy mondják,
6502    3|               Szentlőrinc tömzsi villasorát a telefondrótok csak lazán
6503    3|              telefondrótok csak lazán kötik a fővároshoz. Az élősövény
6504    3|                    fekete keretbe foglalják a házakat. Temérdek vadgalamb
6505    3|                   főleg pedig fekete varjú. A varjak a budai hegyekben
6506    3|                pedig fekete varjú. A varjak a budai hegyekben laknak,
6507    3|                   élénk figyelemmel kísérve a barázdákban ballagó rókákat,
6508    3|                     útja döghöz vezet. Este a varjúsereg rátelepedik a
6509    3|                    a varjúsereg rátelepedik a szőlőkarókra, aztán egyszerre
6510    3|                  elnyúlt felhőben tér haza, a budai ormokra.~Mária Terézia
6511    3|         szarvasokkal, vadkanokkal, őzekkel. A sűrűben később Rózsa Sándor
6512    3|                később Rózsa Sándor bujkált, a lesüppedt Szarvas-csárda
6513    3|       szemöldökfáján még most is meglátszik a fokosa éles nyoma. Azután
6514    3|                 éles nyoma. Azután eltűnnek a nyírott fajú parkok, a griffmadarak,
6515    3|             eltűnnek a nyírott fajú parkok, a griffmadarak, sisakos angyalkák,
6516    3|                      és futószél szaladt el a gyáli temető fölött. Sajátságos
6517    3|                     különc ember, akinek az a vágya van, hogy itt, a kietlenségben,
6518    3|                   az a vágya van, hogy itt, a kietlenségben, az elhagyatottságban
6519    3|               kihozzák őket ökrös szekéren, a puha fövényben a koporsó
6520    3|                  szekéren, a puha fövényben a koporsó gyorsan siklik le,
6521    3|                   egy sovány papsajtbokrot.~A temető körül pedig - lassan,
6522    3|               kényszerűen - terjed az élet. A pusztaságot itt is, ott
6523    3|                     Elvétve kutyák ugatnak, a szántásokban macskák egerésznek.
6524    3|              egerésznek. Házak is bújnak ki a földből, apró gunyhók, hasonlatosak
6525    3|                 gunyhók, hasonlatosak ahhoz a fészerszerű kalyibához,
6526    3|           találkozol. Órákig elkóborolhatsz a haraszti mocsarak, a vecsési
6527    3|         elkóborolhatsz a haraszti mocsarak, a vecsési sovány szántóföldek,
6528    3|                  hanem szegény félkegyelmű: a virágbolond, a hatvanéves
6529    3|                 félkegyelmű: a virágbolond, a hatvanéves kóbor diák, aki
6530    3|                  nagy, zöld vánkos, amelyen a falu fehér falai, búbos
6531    3|                    töltésen kell átmásznod. A fövénytenger végén falu
6532    3|                   területeken apró házikók, a födelük kátránypapiros,
6533    3|                  mint egy-egy nagy kutyaól. A háziúr egyúttal az építőmester,
6534    3|                    egyúttal az építőmester, a falak ferdék, fölpattogzottak,
6535    3|               ferdék, fölpattogzottak, mint a rosszul sült kenyér, az
6536    3|                     az alapzat belecsúszott a homokba. Utca nincs, mindenki
6537    3|                    oda épít, ahová jólesik, a kapukat cölöpök jelzik.
6538    3|                  fölkerekedik és begyalogol a városba, a gyárakba, hivatalokba,
6539    3|                    és begyalogol a városba, a gyárakba, hivatalokba, ahonnét
6540    3|                 este kerülnek vissza. Addig a kutyák az urak Péterin,
6541    3|                ostortól.~Ha átjutottál ezen a furcsa falun, hat szép fenyőfát
6542    3|                    foltjuk nyugodt színt ád a vidéknek. Sokszor elnéztem
6543    3|                mekkora hatást lehet elérni.~A látóhatár másik végén Krisztusfaerdő,
6544    3|              összevissza gabalyodó vonalai. A földje nyáron is tele sárga
6545    3|                     is tele sárga levéllel. A napsugár, ráverődvén, ezer
6546    3|                    törik. Ki gondolná, hogy a nyáron sötétzöld, télen
6547    3|                   jól bevilágítsz szemeddel a sűrűségbe, még a galamb­
6548    3|                  szemeddel a sűrűségbe, még a galamb­dúcot, az üveggömbös
6549    3|               üveggömbös aranyvirág kört és a nyárfából készült kerti
6550    3|                  egy-két embert, akik, mint a foglyok a vetésben, meglapulnak
6551    3|                embert, akik, mint a foglyok a vetésben, meglapulnak a
6552    3|                     a vetésben, meglapulnak a ház örök árnyé­kában. Kik
6553    3|                    sem gazdasági udvar, sem a házikisasszonyt dicsérő
6554    3|                 zöld fénysugarakat látok, s a kéményből keskeny, fehér
6555    3|                   rikácsol. Miért éppen ezt a förtelmes madarat választották
6556    3|               felgyűrt gallérral hazatértem a vadászatról, a páva fönt
6557    3|                   hazatértem a vadászatról, a páva fönt ült a galambdúcon,
6558    3|                vadászatról, a páva fönt ült a galambdúcon, és rosszkedvűen
6559    3|                      és rosszkedvűen perelt a mélyen járó felhőkkel.~Egy
6560    3|                    Egy női hang szólalt meg a tornácról.~- Csönd legyen,
6561    3|                   csúfság! Csönd legyen!~De a páva tovább haragudott.
6562    3|                     páva tovább haragudott. A női hang újra megszólalt,
6563    3|                úgyis hiába akarja meggyőzni a csökönyös madarat.~- Csönd
6564    3|                   egy kopó, amely ugyanazon a váltón törekedett haza,
6565    3|            törekedett haza, mint én, bement a csenderesbe, ott leült,
6566    3|               próbáltam csalo­gatni. Hiába. A kopó nyugodtan ült, rám
6567    3|                     megint leült, kiöltötte a nyelvét, s nem törődött
6568    3|                 velem.~Végre is abbahagytam a dolgot, utamra akartam menni.
6569    3|                     észre, hogy közvetlenül a szögletes, szürke ház mellett
6570    3|                  szürke ház mellett vagyok. A tornác előtt tolókocsin
6571    3|               fiatalasszony, hárászkendővel a vállán. Az asszony arca
6572    3|             teljességére volna szüksége. Ez a vonás nyugtalanná tette
6573    3|                     vonás nyugtalanná tette a nézőt.~Köszöntem, és bocsánatot
6574    3|                     az alkalmatlanságért és a kiáltozásért. A férfi óvatosan
6575    3|        alkalmatlanságért és a kiáltozásért. A férfi óvatosan mosolygott,
6576    3|                 udvarias fáradsággal intett a kezével, hogy lépjek az
6577    3|                   Pár percig beszélgettünk, a háziúr érdeklődött a kopók,
6578    3|         beszélgettünk, a háziúr érdeklődött a kopók, a vadászat iránt,
6579    3|                 háziúr érdeklődött a kopók, a vadászat iránt, az asszony
6580    3|           katonacsákós kislány kapaszkodott a szoknyájába. A gyerek tisztelettel
6581    3|                 kapaszkodott a szoknyájába. A gyerek tisztelettel nézett
6582    3|                 titokban, kinyújtotta felém a nyelvét. A páva a háttérben
6583    3|                kinyújtotta felém a nyelvét. A páva a háttérben mint egy
6584    3|                     felém a nyelvét. A páva a háttérben mint egy nagy,
6585    3|              csillogott.~Lassan megösmertem a ház lakóit. A férfi roncs
6586    3|                   megösmertem a ház lakóit. A férfi roncs volt, és el
6587    3|                 tűnni az emberek elől, akik a beteget éppúgy elhagyják,
6588    3|              beteget éppúgy elhagyják, mint a fecskék rossz mellű társaikat.
6589    3|              fecskék rossz mellű társaikat. A nagy világ, az idő ese­ményei,
6590    3|                     csak egyet vitt magával a bozótba: ezt az acélkék
6591    3|            esztendejével, mily gonosz hozzá a sors, mikor béke, családi
6592    3|                    idézem arcát, és elnézem a rajta veszteglő, tétován
6593    3|                     át utam gyakran vitt el a csenderes mellett. A ház
6594    3|                     el a csenderes mellett. A ház körül a kép alig változott.
6595    3|              csenderes mellett. A ház körül a kép alig változott. A béna
6596    3|                 körül a kép alig változott. A béna férfi egyre hízott,
6597    3|                  fehér selyemsapkájával azt a benyomást tette, mintha
6598    3|                 baja, mintha bolonddá tenné a világot, s egy pillanatban
6599    3|               nevetve, prüszkölve ugrana ki a párnákból. Mindig igen udvarias
6600    3|                  irodalmi tevékenységemről. A feleségével is mindig figyelmesen
6601    3|                 sajátságos­képpen többnyire a betegszobákban - az irgalom
6602    3|              betegszobákban - az irgalom és a megbocsátás hazájában -
6603    3|                    nyugodt arccal fogta föl a tűszúrásokat. Sem nem pirult
6604    3|              amelyeknek eleget kell tennie.~A sors úgy hozta magával,
6605    3|                  ellovagoltam, belekerültem a frissen ásott szőlőbe. A
6606    3|                    a frissen ásott szőlőbe. A ló elejével elsüllyedt,
6607    3|              elsüllyedt, s én oldalt buktam a földre, felhasítva homlokomat.
6608    3|             felhasítva homlokomat. Bementem a szürke házba, hogy lemossam
6609    3|                 szürke házba, hogy lemossam a vért. Az asszony be­kötötte
6610    3|                   be­kötötte zsebkendőjével a fejemet, s közben ujjai
6611    3|                  ilyen fagyos ujjakat, csak a haldokló ajkára tett vasfeszület
6612    3|                 adott volna hát erőt rá, ez a hűvös vér, hogy megbékéljen
6613    3|                 hűvös vér, hogy megbékéljen a sorsával? Nem. Pár hét múltán
6614    3|               múltán friss havon közeledtem a házhoz, a puha takaró felfogta
6615    3|                  havon közeledtem a házhoz, a puha takaró felfogta a lépések
6616    3|                      a puha takaró felfogta a lépések zaját. A kopár fákon
6617    3|                   felfogta a lépések zaját. A kopár fákon át messziről
6618    3|               megláttam az asszony alakját. A kerti hintán ült, rövid
6619    3|                  lóbálta magát. Oldalt tőle a gyermek épített hóvárakat,
6620    3|                   épített hóvárakat, előtte a páva állott, és rászegezte
6621    3|                        kiáltotta az asszony a madárra. - Menj hát el!~
6622    3|                     madárra. - Menj hát el!~A páva ívben hajtotta meg
6623    3|                  kétségbeesve.~Gyűlölte ezt a fontoskodó állatot, amely
6624    3|              fontoskodó állatot, amely mint a tulajdon sorsa kietlensége,
6625    3|                 Menj el! - könyörgött végre a madárnak, aztán egyszerre
6626    3|                   elkezdett sírni, leugrott a hintáról, és félénken szorította
6627    3|                  félénken szorította ökölbe a kezét. Most látszott, milyen
6628    3|                  milyen törékeny, még ezzel a bárgyú pávával sem tudott
6629    3|              bántani.~Tíz év telt el azóta.~A férfi még mindig az, aki
6630    3|                  csakhogy alig fér már bele a tolókocsiba. Az asszony
6631    3|                  igazán, most bontakozik ki a fölénye, a biztonság, tekintetében
6632    3|                    bontakozik ki a fölénye, a biztonság, tekintetében
6633    3|                  leküzdte sorsát, elfeledte a külső világot, a napfényt,
6634    3|                  elfeledte a külső világot, a napfényt, elhervad. Nincs
6635    3|                     és mégis, nyugodtan van a homlokára írva, hogy az
6636    3|                     biztos lépésekkel járta a maga utait, amelyek hidegek,
6637    3|                   és egyenesek voltak, mint a téli nap sugarai.~Körülötte
6638    3|                    minden tiszta és rendes. A férj szeszélyei nem találkoznak
6639    3|                találkoznak ellentmondással, a betegség elhagyatott sziklavárát
6640    3|              sziklavárát viruló lonc övezi. A gyermek hajadonná serdült,
6641    3|                      és életében minden úgy a helyén áll, mint a bútorok,
6642    3|               minden úgy a helyén áll, mint a bútorok, képek és lámpák
6643    3|                    bútorok, képek és lámpák a szobáiban. Minden rendben
6644    3|                   női mosoly, és elkergeti.~A sors igazságtalan akart
6645    3|                     ehhez az asszonyhoz, de a női kéz lebírta és megszelídítette,
6646    3|              megszelídítette, átalakította, a tulajdon jelleme erejévé
6647    3|                  tudja, mi lett volna ebből a lélekből, ha nem kerül megpróbáltatások
6648    3|                      mint legtöbb társnője, a fénynek, a mosolygásnak,
6649    3|                legtöbb társnője, a fénynek, a mosolygásnak, az élet derűjének,
6650    3|            mosolygásnak, az élet derűjének, a mának, nem találva meg célját,
6651    3|                  írjam. Búcsút mondok tehát a szürke háznak, amelynek
6652    3|                 történt, hogy végigkocogtam a tarka vecsési jegenyefasoron,
6653    3|               Grassalkovich ültetett. Mikor a nádhoz értem, amely néhány
6654    3|                vékony bajszú és szűk vállú, a másik tömött és nehézkes,
6655    3|                  süllyed le minden lépésnél a homokba), a harmadik személy
6656    3|                 minden lépésnél a homokba), a harmadik személy pedig egy
6657    3|                    untalan összehúzza állán a selyemkendő csücskeit, amelyek
6658    3|                    rögtön újra meglazulnak.~A vékony bajuszú csendőr megáll
6659    3|                     embert látni? - kérdezi a hivatalba bekerült paraszt
6660    3|                   tetszett jönni? - kérdezi a zömökebb, akinek arca mályvavörös,
6661    3|                 kifestett színészé.~- Végig a jegenyefasoron.~A vékonybajuszú
6662    3|                     Végig a jegenyefasoron.~A vékonybajuszú egy kicsit
6663    3|                      aztán óvatosan átveszi a szót.~- A dolog úgy áll -
6664    3|                  óvatosan átveszi a szót.~- A dolog úgy áll - mondja bólintva,
6665    3|                   hajnalban, mialatt kiment a mezőre, kirabolták. Elvitték
6666    3|                   Elvitték minden holmiját, a fehérneműjét, a csizmáját,
6667    3|                   holmiját, a fehérneműjét, a csizmáját, az ébresztőóráját,
6668    3|               csizmáját, az ébresztőóráját, a selyemkendőjét.~- Tizennyolc
6669    3|                      veti közbe az asszony.~A csendőr folytatja.~- A holmikat
6670    3|                      A csendőr folytatja.~- A holmikat gyerekkocsin vitték
6671    3|                 gyerekkocsin vitték el, azt a tanítónőtől lopták. Itt
6672    3|              tanítónőtől lopták. Itt vannak a nyomok a homok­ban, egy
6673    3|                 lopták. Itt vannak a nyomok a homok­ban, egy órája követjük.~
6674    3|                   útmutatóhoz hasonlított - a földre szegeződött. Csakugyan.
6675    3|                     szegeződött. Csakugyan. A homokban két párhuzamos,
6676    3|                vékony csík szalad, elárulva a menekülő zsivány irányát.
6677    3|                csinálta, gondolom magamban.~A nehézkes csendőr tartózkodva
6678    3|                 határai közé.~- Arra kérnők a tekintetes urat - mondja
6679    3|           minekutána lovon van, kövesse ezt a nyomot, nem lehet már messze
6680    3|                     nem lehet már messze az a gazfickó. Ha nem terhelnők -
6681    3|                   az asszony, és összehúzza a kendője csücskét. - Még
6682    3|                     kendője csücskét. - Még a mozsa­ramat sem kímélték!~
6683    3|                   mit csináljak? - kérdezem a szűkvállútól.~- Akkor...
6684    3|                   múlik. Hátha nem áll meg?~A kövér csendőr legyint kesztyűs
6685    3|                kesztyűs kezével, amely mint a légycsapó zuhan át a levegőn.~-
6686    3|                   mint a légycsapó zuhan át a levegőn.~- Kapcabetyár ez -
6687    3|                     megfigyelni, merre fut. A Récésnél van telefon, majd
6688    3|                    telefon, majd értesítjük a szomszéd őrsöt.~Nos, jó,
6689    3|                  őrsöt.~Nos, jó, elindultam a keréknyomok után. Eleintén
6690    3|                aztán, hogy szemem megszokta a keskeny csíkok keresését,
6691    3|                 gyorsabb járásra tértem át. A két nyom egyenes vonalban
6692    3|                     egyenes vonalban haladt a nagy, öreg nyárfának, amelyen
6693    3|                     öreg nyárfának, amelyen a vidék legrégibb gólyafészke
6694    3|                   megálltam, és végignéztem a láthatáron, nem tűnik-e
6695    3|                     nem tűnik-e föl valahol a menekülő tolvaj alakja?
6696    3|                haladtam tehát, tekintetemet a földre szegezve. Homok,
6697    3|                 szaladt össze előttem, csak a vékony sávot láttam, amint -
6698    3|                jelölte meg az irányt.~Mikor a nyárfához értem, amely dombocska
6699    3|                amely dombocska tetején áll, a nyom egyszerre megszűnt.
6700    3|                    nyom egyszerre megszűnt. A fűtalaj itt kőkemény, akár
6701    3|                  fűtalaj itt kőkemény, akár a városi járta, még őszi esők
6702    3|                 őszi esők idején is porzik. A gyerekkocsi tehát errefelé
6703    3|                    újra homok kezdődött, de a jómadár, úgy látszik, éppen
6704    3|                  Eszembe jutott, mit csinál a falkár, ha kopói - a vadászat
6705    3|                 csinál a falkár, ha kopói - a vadászat hevében túlnyargalva
6706    3|               vadászat hevében túlnyargalva a helyes nyomon - elvesztik
6707    3|                   helyes nyomon - elvesztik a szimatot. Megállítja a falkát,
6708    3|            elvesztik a szimatot. Megállítja a falkát, s nagy, kilométeres
6709    3|                  velök ama pont körül, ahol a hajsza megszakadt. Valahol
6710    3|           megszakadt. Valahol csak átmetszi a róka útja az ívet, s akkor
6711    3|                akkor megint folytatni lehet a hajszát.~Fogtam magamat,
6712    3|                     is nagy kört kerítettem a nyárfa körül. Tekintetemet
6713    3|                Tekintetemet mohón szegeztem a hepehupás homokra, lovam
6714    3|                    lovam ügyesen siklott el a vakondtúrások, ürgelyukak
6715    3|                   közt. Egyszerre fölvillan a szemem - hopp! Itt megy
6716    3|                       hopp! Itt megy tovább a két keréknyom! A siker melege
6717    3|                     tovább a két keréknyom! A siker melege érintett meg.
6718    3|                  siker melege érintett meg. A zsivány tényleg elbillent
6719    3|               elbillent volt balra, és most a soroksári szőlőknek tartott.
6720    3|                  Tehát: utána! Belehevültem a dologba. Izgalom melegét
6721    3|                     Izgalom melegét éreztem a homlokomon. Gyorsan! Pótoljuk,
6722    3|              Pótoljuk, amit elmulasztottunk a keresgéléssel. Ki hitte
6723    3|                    érdekes pandúrnak lenni!~A nyom most ingatagabbá lett,
6724    3|             ingatagabbá lett, táncolt, mint a légnyomásjelző toll, a kocsit
6725    3|                 mint a légnyomásjelző toll, a kocsit mozgató kéz tehát
6726    3|               nyomott földet, mintha valaki a fövényre feküdt volna. A
6727    3|                    a fövényre feküdt volna. A zsivány nyilván nehezen
6728    3|               zsivány nyilván nehezen bírta a terhet, és kissé leült.
6729    3|               terhet, és kissé leült. Ahogy a földre nézek, egyszerre
6730    3|                   Fehérvári bicska. Leugrom a lóról, és elteszem a bűnjelet,
6731    3|                Leugrom a lóról, és elteszem a bűnjelet, aztán tovább haladok.
6732    3|             bűnjelet, aztán tovább haladok. A homok lassan mocsaras fűre
6733    3|                     mocsaras fűre változik.~A soroksári síkságot nagy
6734    3|                 csatorna szeli ketté, amely a kenyérsütő falutól indul
6735    3|              hínárok közt Vecsésig húzódik. A csatorna lehet vagy tíz
6736    3|                    süppedékes és mély, hogy a beléje tévedő ló elsüllyed.
6737    3|                 gyakran mesélik, hogy ebben a mocsárban karácsony első
6738    3|                     látszik ki mindmáig is.~A betörő nem ismerhette a
6739    3|                     A betörő nem ismerhette a vidéket, mert nem tartott
6740    3|                   vidéket, mert nem tartott a pallónak, hanem találomra
6741    3|                  hanem találomra nekivágott a mocsárnak, és át próbált
6742    3|                     és mélyebbre süllyednek a fekete hínárba, ahogy jobbra
6743    3|                     is, balra is keresgette a gázlót - a dolga sürgős
6744    3|                    is keresgette a gázlót - a dolga sürgős volt, nem ért
6745    3|            visszafordulni. Vajon átjutott-e a gádoron? Nem veszett-e bele
6746    3|                 gádoron? Nem veszett-e bele a bugyborékoló sárba nyomorúságos
6747    3|            zsákmányával, az ébresztőórával, a nefelejcs kendővel és a
6748    3|                     a nefelejcs kendővel és a rézmozsárral? Nem sokat
6749    3|                     fordultam, átlovagoltam a mélyre lehajló deszkapallón,
6750    3|                    lehajló deszkapallón, és a túlsó oldalon ismét balra
6751    3|                 irányt, kopóként fürkésztem a nyomokat.~Amit nem hittem
6752    3|                  lehetségesnek, megtörtént. A zsivány átjutott a mocsáron,
6753    3|              megtörtént. A zsivány átjutott a mocsáron, bár nehéz küz­
6754    3|                     fűzfa gallyai letörtek: a menekülő ezekbe kapaszkodott
6755    3|                   bele. Azután néhány préda a földön, a mozsár, az üst,
6756    3|               Azután néhány préda a földön, a mozsár, az üst, a gyúródeszka;
6757    3|                   földön, a mozsár, az üst, a gyúródeszka; könnyíteni
6758    3|             gyúródeszka; könnyíteni kellett a kocsi súlyán. De azért a
6759    3|                    a kocsi súlyán. De azért a keréknyomok nem szűnnek
6760    3|                   homokban, és nekivezetnek a szőlőknek.~Lassan - milyen
6761    3|               annyira izgatott lettem, hogy a szívem dobogni kezdett.
6762    3|                   Vajon sikerül-e utolérnem a menekülőt? Nem jön-e közbe
6763    3|                     kocsinyomokkal, s amely a helyiérdekű vasút állomásához
6764    3|                 vasút állomásához vezet? Ha a betyár odáig jutott, kisiklott
6765    3|                     odáig jutott, kisiklott a kezem közül! De talán -
6766    3|                talán - vigasztalódtam meg - a zsivány úgy okoskodott,
6767    3|                     okoskodott, hogy bemegy a szőlőkbe, meghúzódik valami
6768    3|            fáradtságát. Nos, akkor megvagy! A fő, hogy ne vesztegessük
6769    3|             vesztegessük az időt.~Rászóltam a lóra. Vágtatásba csapott
6770    3|                     fölemelte fejét, mintha a kopókat látná maga előtt,
6771    3|                 előtt, aztán rátámaszkodott a szárra, és haragosan fogta
6772    3|                      és haragosan fogta meg a zablát.~Mintha vadászaton
6773    3|                    róka, nem szarvas, hanem a legnemesebb vad: az ember.
6774    3|                 Valóságos ember, ugyanabból a húsból és vérből, ugyanabból
6775    3|                húsból és vérből, ugyanabból a nagy család­ból, mint én.
6776    3|                     süt, és ő is ugyanabban a földben fog pihenni, mint
6777    3|                    én, aki annyit tartottam a műveltségemre, finom érzéseimre,
6778    3|                      Letöröltem homlokomról a verejtéket, aztán fölemeltem
6779    3|                verejtéket, aztán fölemeltem a fejemet! Vége! Bizonyosan
6780    3|                    puskalövésnyire fehérlik a soroksári gőzmalom, utam
6781    3|                    lesz, ellenkező irányban a csend­őrökkel.~Amint lassan,
6782    3|                  szemem ijedten kapcsolódik a közeli szőlőkre. Jól láttam?
6783    3|                közeli szőlőkre. Jól láttam? A karók közti keskeny mezsgyén
6784    3|                  felöltőben, szalmakalappal a fején, előtte zöld kasos
6785    3|                  meglát, hirtelen lefekszik a barázdák közé, mint a róka,
6786    3|             lefekszik a barázdák közé, mint a róka, mikor már megmerevedett
6787    3|                     mikor már megmerevedett a futástól. A melle gyorsan
6788    3|                   megmerevedett a futástól. A melle gyorsan emelkedik,
6789    3|                    melle gyorsan emelkedik, a lélegzete talán fütyöl a
6790    3|                    a lélegzete talán fütyöl a túlerőltetéstől. Az ajkamba
6791    3|                Továbbmenjek? Fogjam el? Ezt a deres hajú, nyomorult férget,
6792    3|                   agyagsárga arccal fekszik a földön, aki kétségbeesett
6793    3|                    kétségbeesett futásával, a mocsár halálveszedelmével
6794    3|                    levezekelt? Ez volna hát a bűn, a gonoszság, ez a vacogó
6795    3|             levezekelt? Ez volna hát a bűn, a gonoszság, ez a vacogó fogú
6796    3|                  hát a bűn, a gonoszság, ez a vacogó fogú emberke? Tétovázva
6797    3|                  Tétovázva megyek közelebb. A tolvaj csókaszeme félénken
6798    3|                  arca ideges és sáros, mint a meghajszolt ebé. Látszik
6799    3|                   nem tudja, mit csináljon: a földön maradjon-e, vagy
6800    3|               egyszerre rémülten szegeződik a háttérbe, s a térde megcsuklik.
6801    3|                    szegeződik a háttérbe, s a térde megcsuklik. Rossz
6802    3|               csakugyan ilyen.~Visszanézek. A fűzfáknál a csendőrök kakastollai
6803    3|                    Visszanézek. A fűzfáknál a csendőrök kakastollai jelennek
6804    3|            cserkészésem derékszögű volt, ők a folyton előttük látszó paripa
6805    3|                        szóltam rosszkedvűen a tolvajhoz.~A kapcabetyár
6806    3|                   rosszkedvűen a tolvajhoz.~A kapcabetyár keresztet vet,
6807    3|                   keresztet vet, aztán leül a földre, és nyugodtan maga
6808    3|          szemrehányással vetődik néha reám.~A parasztasszony diadalmasan
6809    3|                diadalmasan kiált föl, mikor a szőlőkarók közt megpillantja
6810    3|                szőlőkarók közt megpillantja a holmiját. Első gondolata
6811    3|                    hogy ököllel rohanjon rá a tolvajra, aki válla közé
6812    3|              gömbölyű fejét, meg­adja magát a törvénynek. A két csendőr
6813    3|                    adja magát a törvénynek. A két csendőr szalutál.~-
6814    3|               csendőr szalutál.~- Köszönjük a tekintetes úr fáradságát -
6815    3|           tekintetes úr fáradságát - mondja a kövérebb, és ahogy fejével
6816    3|               megfontoltan bólint, valahogy a halottaskocsik fekete paripái
6817    3|                  erkölcsi hiba. Az igazság, a jogos megtorlás győzött,
6818    3|               történik egy napon. És mégis, a gyomrom émelygett, s úgy
6819    3|                   érzésem rekedt volna kint a mocsarak, szántóföldek,
6820    3|                 emberi méltóság, amelyet az a tudat, hogy az igazságszolgáltatás
6821    3|                   szerelmes volt Zsuzskába, a későbbi feleségébe, azzal
6822    3|                   későbbi feleségébe, azzal a makacs, titokzatos és mélységes
6823    3|                   esztendős korában ugyanaz a komoly, szorgalmas és megbízható
6824    3|                   lehet bányászni; szerette a könyveket, a magányos órákat,
6825    3|            bányászni; szerette a könyveket, a magányos órákat, az elmélkedéseket,
6826    3|                     az elmélkedéseket, hitt a vallásban, a hivatásban
6827    3|           elmélkedéseket, hitt a vallásban, a hivatásban és az igazság
6828    3|                kényelmes és megbízhatatlan; a könyvek közül csak a verseket
6829    3|        megbízhatatlan; a könyvek közül csak a verseket kedvelte, szívesen
6830    3|                kedvelte, szívesen hallgatta a bókokat, rajongott a zenéért,
6831    3|              hallgatta a bókokat, rajongott a zenéért, és órákig tudta
6832    3|                     hármasban tértek vissza a majálisról: Zsuzska, Rápolty
6833    3|            Rápoltyval. Titusz nem tisztelte a szerzett jogokat, és kihívóan
6834    3|               jogokat, és kihívóan udvarolt a tízesztendős Zsuzskának,
6835    3|                    nagy szempilláit. Mindez a tizenkét éves Titusznak
6836    3|               mesélt.~- Ha pedig elkészülök a vizsgáimmal - szólt ünnepélyesen -,
6837    3|          megbeszélés szerint pont éjfélkor, a világítótoronynál.~- Ki
6838    3|                    negédesen.~- Az Aranykéz a nagy, fekete kalózkirály,
6839    3|                  tudják utolérni, ezenkívül a hajót tizenkét alumínium
6840    3|                    csinálni, hogy körülötte a víz kilométeres távolságban
6841    3|              közelebb húzódott Tituszhoz.~- A titkos ügynöke révén.~-
6842    3|                ügynöke révén.~- És ki az?~- A púpos sírásó fia - felelte
6843    3|                    fia - felelte Titusz, és a sötétségben gyorsan és ügyesen
6844    3|              ellenfelét, és az ökölre bízza a vita eldöntését. Mindjárt
6845    3|                    neki is készült, ledobta a földre a kabátját, és föltűrte
6846    3|                   készült, ledobta a földre a kabátját, és föltűrte a
6847    3|                     a kabátját, és föltűrte a piros Garibaldi-inge ujját.
6848    3|          igazságérzése megkettőzte, követte a példát, és vívóállásba helyezkedett.~
6849    3|             helyezkedett.~Már-már megindult a harc, mikor Zsuzska fölsikoltott,
6850    3|               magasra emelve, ahogy egyszer a nyári színházban látta. -
6851    3|                     Csak az én testemen át!~A harc sorsa ezzel eldőlt.
6852    3|                     eldőlt. Rápolty behúzta a fejét a nyakába, és az első
6853    3|                     Rápolty behúzta a fejét a nyakába, és az első fordulónál
6854    3|                Titusz pedig továbbfolytatta a borzalmas történetet Aranykézről
6855    3|                  történetet Aranykézről meg a fekete kalózhajóról, amely
6856    3|                 emberek lelkét szállítja át a Fehér-szigetre.~Rápolty
6857    3|                   éjszakán nem aludt, hanem a holdvilágba bámult, és a
6858    3|                    a holdvilágba bámult, és a Zsuzska lelkét bontotta
6859    3|                   biztosan látta maga előtt a leány lelkét, olyan tisztán
6860    3|                 csak gyerekkorunkban tudunk a más ember bensőjébe belepillantani.
6861    3|              bensőjébe belepillantani. Mint a kert öreg szobrai az erős
6862    3|             világosan rajzolódott le előtte a szerelmese jelleme, hiúsága,
6863    3|                      ifjúkorában tiszt volt a Mincio partján, mindig megvonta
6864    3|                    partján, mindig megvonta a vállát, ha asszonyokra fordult
6865    3|                      ha asszonyokra fordult a szó, és Rápoltynak eszébe
6866    3|                    Rápoltynak eszébe jutott a dal a Rigoletto-ból, amelyet
6867    3|              Rápoltynak eszébe jutott a dal a Rigoletto-ból, amelyet a
6868    3|                    a Rigoletto-ból, amelyet a nagyanyja papagája reggeltől
6869    3|                 reggeltől estig énekelt. Az a pár színdarab és regény,
6870    3|                    Titusz bizonyára ösmerte a nőket, azért hazudott Zsuzskának
6871    3|             Aranykézről, ezzel hódította el a szerelmesét. Mit tegyen
6872    3|                    meg neki, és vonuljon el a világ elől egy barlangba,
6873    3|                    elől egy barlangba, mint a régi egyházatyák? Rápolty
6874    3|               kettős életet élt, az egyiket a maga számára: okosan, higgadtan,
6875    3|                    becsületesen, férfiasan, a másikat Zsuzskának, az ő
6876    3|                  világfölfogásához simulva. A maga világában minden egyszerű
6877    3|              igazságnak végre győznie kell; a Zsuzska benső életéből azonban
6878    3|            lepkéknek, könnyűvérű színeknek, a mosoly és a hiúság apró
6879    3|           könnyűvérű színeknek, a mosoly és a hiúság apró játékainak adtak
6880    3|              játékainak adtak helyet. Ezzel a furcsa kis lélekkel csínján
6881    3|                 nagy küzdelmeire, nem látta a zord különb­ségeket a jó
6882    3|                 látta a zord különb­ségeket a jó és rossz, az igazság
6883    3|                     és rossz, az igazság és a hamisság között, nem érezte
6884    3|                 hamisság között, nem érezte a felelősség nagy súlyát,
6885    3|                 nagy súlyát, nem volt kedve a földi árnyakkal megbirkózni.
6886    3|                 dalolni és táncolni tudott, a látszatot többre becsülte
6887    3|                   látszatot többre becsülte a valóságnál, és bizonyára
6888    3|                    az egész életen át, akit a sors végesnek és mosolygónak
6889    3|                magának Aranykéz tanulságát.~A Titusz esete rövidesen és
6890    3|             intéződött el. Titusz megbukott a vizsgán, és ekkor az apja
6891    3|                ekkor az apja beadta inasnak a fűszerkereskedőhöz. A fiumei
6892    3|               inasnak a fűszerkereskedőhöz. A fiumei kirándulás így elmaradt,
6893    3|                  szigorú arccal söpörte föl a fűszerkereskedés padlóját.
6894    3|               találkozásuk óta. Míg azelőtt a szerelmes Rápolty történelemről
6895    3|                   az élet legfőbb céljáért, a hitoktató ásványgyűjteményéért
6896    3|                 virágokat lopott Zsuzskának a líceumi kertből, és verset
6897    3|                 változásáról. Zsuzskának ez a vers igen tetszett, és sohase
6898    3|                   hogy e költeményt Rápolty a tisztes Faludi Ferenc jezsuita
6899    3|                    telt el az ifjúságuk, és a gyermekkor szerelme nem
6900    3|                bánni; és féltékenyen őrizte a titkos kulcsot a szíve mélyén.
6901    3|                     őrizte a titkos kulcsot a szíve mélyén. Meg­ma­radt
6902    3|              hidegen, pontosan teljesítette a kötelességét, makacsul küzdött
6903    3|              Aranykéz, és nem bocsátotta be a leányt a maga hűvös, könyörtelen
6904    3|                  nem bocsátotta be a leányt a maga hűvös, könyörtelen
6905    3|                   és Zsuzska boldogan tűzte a keblére ezeket a virágokat,
6906    3|             boldogan tűzte a keblére ezeket a virágokat, amelyek üdévé
6907    3|                    egy egész évig tanította a pékmester fiát ábécére,
6908    3|                pékmester fiát ábécére, hogy a Zsuzska névnapjára cigányokat
6909    3|           névnapjára cigányokat hozathasson a szomszéd városból.~Huszonhat
6910    3|                  korában Rápolty nőül vette a huszonnégy esztendős Zsuzskát.
6911    3|                   esztendős Zsuzskát. Mikor a mézeshetek, amelyeket a
6912    3|                     a mézeshetek, amelyeket a tengerparton töltöttek el,
6913    3|              küzdelmeit, le kellett mondani a cigányokról, a színházról,
6914    3|              kellett mondani a cigányokról, a színházról, a virágcsokrokról,
6915    3|                  cigányokról, a színházról, a virágcsokrokról, a selyemszalagokról,
6916    3|              színházról, a virágcsokrokról, a selyemszalagokról, a tánccipőkről,
6917    3|       virágcsokrokról, a selyemszalagokról, a tánccipőkről, és Zsuzskának,
6918    3|                   ígérkezett, mint odahaza; a báli ruhát a legjobb lesz
6919    3|                  mint odahaza; a báli ruhát a legjobb lesz eladni, és
6920    3|                     legjobb lesz eladni, és a szalongarnitúrán okosabb
6921    3|        szalongarnitúrán okosabb rajtahagyni a vászonborítást: majd ha
6922    3|                   elhasznált levélborítékon a várható korpótlékjait. -
6923    3|                bólintott, de arcáról lerítt a félelem; egyszerre a könnyei
6924    3|                 lerítt a félelem; egyszerre a könnyei patakban eredtek
6925    3|                  Rápolty meghökkenve nézett a feleségére. E percben mintha
6926    3|            feleségére. E percben mintha nem a szép, illatos Zsuzska ült
6927    3|                  aki elkészült az erejével, a reménységeivel, a bizodalmával.
6928    3|                 erejével, a reménységeivel, a bizodalmával. Szeméből kihúnyt
6929    3|              bizodalmával. Szeméből kihúnyt a fény, az ajka elsápadt,
6930    3|               hajfürt szomorúan csüngött le a homlokáról a szájáig. Egy
6931    3|                    csüngött le a homlokáról a szájáig. Egy perc alatt
6932    3|                   évekkel öregedett meg, és a válla lassan fölfelé emelkedett.~„
6933    3|                vagyunk” - Rápoltynak eltűnt a homlokáról a büszke vonás;
6934    3|              Rápoltynak eltűnt a homlokáról a büszke vonás; az ajkába
6935    3|                   ilyen szegények vagyunk.” A falon az alkonyati fényben
6936    3|                     titokzatosan emelte föl a mutatóujját. Igen, ez még
6937    3|            mutatóujját. Igen, ez még mindig a régi Zsuzska volt, aki az
6938    3|                    volt, aki az életet csak a fölszínéről ismerte, és
6939    3|             szellőben.~Nem beszéltek többet a dologról; az asszony próbált
6940    3|                asszony próbált belenyugodni a sorsába. Megadással kelt
6941    3|               reggel hatkor, egész nap fájt a feje, türelmesen viselte
6942    3|                furcsa vékony ránc képződött a homlokán, amely mintha az
6943    3|                   Zsuzskát.~- Nos, kiálltad a próbát - szólt mosolyogva,
6944    3|               próbát - szólt mosolyogva, de a szíve mélyén éles fájdalmat
6945    3|                 erős, okos és jó tud lenni; a próba ím, véget ért! Lásd
6946    3|                     ahogy volt, leszedheted a bútorokról a takarókat,
6947    3|                    leszedheted a bútorokról a takarókat, ezentúl két cselédet
6948    3|                   két jó helyet is béreltem a színházban. A próba véget
6949    3|                   is béreltem a színházban. A próba véget ért! - tette
6950    3|              Zsuzska az ura nyakába borult, a szíve fölnevetett az örömtől.~-
6951    3|              könnyezve, és szemében kigyúlt a régi fény, és tekintete
6952    3|                     régi fény, és tekintete a falon lógó tükröt kereste.~
6953    3|                   véres verejtékkel kereste a pénzt. A fizetéséből nem
6954    3|                verejtékkel kereste a pénzt. A fizetéséből nem tudott megélni,
6955    3|                   megélni, ezért elvállalta a dohánygyári igazgató két
6956    3|             dohánygyári igazgató két fiának a tanítását, és éjjelenként
6957    3|             különböző szakmun­kákat végzett a villamos vállalatnak. Az
6958    3|                   életben, akivel megosszuk a gondjainkat, aki nemcsak
6959    3|                     Zsuzska csöndesen aludt a szomszéd szobában, és az
6960    3|                  titokzatosan mosolygott le a falról. Szép volt, szebb
6961    3|               virulóbb, mint valaha, ő volt a legszebb asszony az egész
6962    3|                  amint kivágott ruhában áll a báli terem közepén, amint
6963    3|                   báli terem közepén, amint a nevetése könnyen, játszva
6964    3|                  könnyen, játszva siklik el a virágok, fehér vállak és
6965    3|                    virágok, fehér vállak és a falikarok lángocskái között,
6966    3|             falikarok lángocskái között, és a tekintete szelíden jár végig
6967    3|                tekintete szelíden jár végig a lovagjain. Ez a mosoly szinte
6968    3|                   jár végig a lovagjain. Ez a mosoly szinte testté alakult
6969    3|                     végighúzódott az utcán, a városon, és most tétova
6970    3|                 most tétova árnyékot vetett a falra.~- Ó, hogy szeretlek! -
6971    3|                szólt Rápolty csüggedten, és a homloka ráborult a tervrajzokra.~
6972    3|           csüggedten, és a homloka ráborult a tervrajzokra.~Rápolty ezután
6973    3|                 ezután már nem nyitotta meg a felesége előtt a lelkét,
6974    3|               nyitotta meg a felesége előtt a lelkét, és kettős élete,
6975    3|              küzdeni, hogy győztes maradjon a csatatéren, nem volt hatalom,
6976    3|                  egy nap meg fogják tagadni a szolgálatot, mosolygott,
6977    3|                  mosolygott, az ölébe vette a feleségét, és arról mesélt
6978    3|                      házat vesznek maguknak a tengerparton, és akkor csak
6979    3|                    és akkor csak egymásnak, a boldogságnak, az apró örömeiknek,
6980    3|           boldogságnak, az apró örömeiknek, a két kis­leányuknak fognak
6981    3|                régen vágyott, és amely mint a gazdagság és az előkelőség
6982    3|              Rápolty is nevetett, megígérte a fogatot - de valahányszor
6983    3|                iskolába ment, mindig betért a homályban úszó nagytemplomba,
6984    3|                     nagytemplomba, leborult a mellékoltár előtt, és ima
6985    3|                    Isten, és ne felejtsd el a te Zsuzskádat.~Rápolty szólni
6986    3|                    Rápolty szólni akart, de a felesége fölemelte fehér
6987    3|                    új ékszert akar kicsalni a férjétől -, egy dolgot ígérj
6988    3|                  dolgot ígérj meg: ne hagyj a földben elporladni! Ah!
6989    3|                   elporladni! Ah! Úgy félek a férgektől, ugyebár, ígérd
6990    3|                    meg: sírboltot építtetsz a földi maradványaimnak. Ezt
6991    3|                    fogsz hozni, és leteszed a vasajtó elé. Én pedig föntről
6992    3|                     tudni, ha megfeledkezel a virágokról.~- És milyen
6993    3|                  Rápolty tovább fog küzdeni a gyermekeiért, de az utolsó
6994    3|                     óvatosan cirógatták meg a férfi furcsa szakállát.~
6995    3|                  Uzsorásoktól kérte kölcsön a pénzt; és hogy alapja legyen
6996    3|                     hogy alapja legyen erre a kölcsönre, még egy munkát
6997    3|                     forintot fizettek neki. A síron minden vasárnap ott
6998    3|                minden vasárnap ott feküdtek a kacér ibolyák, a mosolygó
6999    3|                   feküdtek a kacér ibolyák, a mosolygó pipacsok, és Zsuzska
7000    3|               mosolygó pipacsok, és Zsuzska a magasban halkan fölkacagott,