IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Alphabetical [« »] 7 2 8 2 9 2 a 9366 á-t 1 ab 1 abba 7 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 9366 a 3331 az 2837 és 1696 hogy | Lovik Károly A kertelo agár Concordances a |
Fej.
7001 3| hogy kiterjeszti fölötte a kezét: egy finom, karcsú 7002 3| amelynek fénye bevilágított a sírbolt mélyébe. A két kislányuk - 7003 3| bevilágított a sírbolt mélyébe. A két kislányuk - két szakasztott 7004 3| mellette, és nem értette a dolgot.~- Mesélj inkább 7005 3| tarka kavicsokat kerestek a sírbolt körül.~- Igen, igen... - 7006 3| Rápolty, és megigazította a virágokat, és a kezével 7007 3| megigazította a virágokat, és a kezével elsöpörte a sárga 7008 3| és a kezével elsöpörte a sárga leveleket a lépcsőről. - 7009 3| elsöpörte a sárga leveleket a lépcsőről. - Mindjárt mesélek, 7010 3| mesélek, bogaraim.~Az út a hegyoldalon át vitt haza 7011 3| hegyoldalon át vitt haza a temetőből. A két gyerek 7012 3| át vitt haza a temetőből. A két gyerek kifáradva a sok 7013 3| A két gyerek kifáradva a sok járástól, nyűgösködött, 7014 3| Mesélj hát valamit! - szólt a nagyobbik, és megrángatta 7015 3| kabátját.~Rápolty megsimogatta a homlokát, amely még most 7016 3| is olyan forró volt, mint a felesége temetésekor. Mit 7017 3| temetésekor. Mit meséljen? A szíve tele volt gonddal, 7018 3| és ha néha fölsóhajtott, a melléből olyan hang tört 7019 3| megkínzott verébé. Szeme előtt a Zsuzska aranyhaja összekeveredett 7020 3| uzsorások sárga váltóival, a villamosművek tervrajzaival, 7021 3| villamosművek tervrajzaival, a magányos éjszakák árnyékjaival, 7022 3| magányos éjszakák árnyékjaival, a hajnali homályban úszó templom 7023 3| oltárképeivel.~- Mesélj hát! - szólt a kislány zsarnokoskodva.~- 7024 3| szórakozottan, és végighúzta kezét a szakállán. - Tudok egy szép 7025 3| kergettek az összes sónerek. A hajóján fekete zászló lobogott, 7026 3| fekete zászló lobogott, és a hajó olyan gyors volt, hogy 7027 3| csinált, hogy körülötte a víz járhatatlan volt. A 7028 3| a víz járhatatlan volt. A kalózkirály tetőtől talpig 7029 3| tetőtől talpig fekete volt: a szakálla, a haja, a ruhája, 7030 3| fekete volt: a szakálla, a haja, a ruhája, az arca, 7031 3| volt: a szakálla, a haja, a ruhája, az arca, még a szeme 7032 3| a ruhája, az arca, még a szeme fehérje is koromfekete 7033 3| elkezdett reszketni, és a kalózkirály neve ez volt: 7034 3| neve ez volt: Aranykéz!~A két kislány megszeppenve 7035 3| Rápoltyhoz.~- De szép! - szólt a nagyobbik negédesen. - Ezentúl 7036 3| Ezentúl mindig mesélj a kalózkirályról.~- Aranykéz! - 7037 3| Aranykéz! - bólintott hálásan a kisebbik, és elfojtotta 7038 3| kisebbik, és elfojtotta a köhögését, és félénken csókolta 7039 3| csókolta meg Rápolty ujjain a fekete kesztyűt.~ ~ 7040 3| A keresztúton~Az északról 7041 3| tornya felé. Téli alkonyaton a két postakocsi egyszerre 7042 3| érkezett az állomás elé. A lovak gőzölögtek, az aranypaszomántos 7043 3| ok nélkül trombitált bele a ködbe. A postamester hósipkában, 7044 3| trombitált bele a ködbe. A postamester hósipkában, 7045 3| hósipkában, karmantyúval a lépcsőn állott.~Az egyik 7046 3| prémes bunda volt rajta, s a fején lengyel sapka. Ez 7047 3| utolsó krajcárját. Egyelőre a komornája segítette ki a 7048 3| a komornája segítette ki a bajból. A táncosnő arca 7049 3| komornája segítette ki a bajból. A táncosnő arca ragyogott, 7050 3| kalandot álmodta volna. A gavallérja alakja könnyű 7051 3| német lovag! Eljátszotta a pénzét, az aranyóráját, 7052 3| okuláréját, becsületét. Aztán a signora próbált helyette 7053 3| hátha vissza tudná nyerni a sok tarka holmit, hiszen 7054 3| sikerült, ő is otthagyta a fogát. Hova lett a gavallér? 7055 3| otthagyta a fogát. Hova lett a gavallér? Eltűnt? Ej, jobb 7056 3| jobb is, elég volt ebből a portékából - gondolta magában 7057 3| portékából - gondolta magában a signora. - Egy tapasztalattal 7058 3| Egy tapasztalattal több, a kártyások sem érnek semmit. 7059 3| kártyások sem érnek semmit. Sőt, a férfiak általában mind, 7060 3| férfiak általában mind, a szerelem, a csalódás, a 7061 3| általában mind, a szerelem, a csalódás, a fölkiáltójeles 7062 3| a szerelem, a csalódás, a fölkiáltójeles levelek, 7063 3| fölkiáltójeles levelek, a kétségbeesések, az eskük, 7064 3| kétségbeesések, az eskük, a pisztolygolyók nem érnek 7065 3| csak reggel lesz - szólt a postamester -, szobám azonban 7066 3| postamester -, szobám azonban van.~A signora mosolygott. A másik 7067 3| van.~A signora mosolygott. A másik utas, aki most cihelődött 7068 3| aki most cihelődött le a délről érkező, narancssárga 7069 3| nyugodott bele ilyen könnyen a helyzetbe.~- Ha nincs kocsislova, 7070 3| Asszonyhistória miatt. Ez már a tizedik kalandja volt, amely 7071 3| amely bajba vitte. Az első a kadétiskola lapjára tartozott ( 7072 3| profósz-kisasszony), az utolsó a halszagú olasz stációéra, 7073 3| felesége tetszett meg neki a vidám markotányosné helyett. 7074 3| kifosztották, most aztán betelt a mérték, mehetett haza mocsaras, 7075 3| Gazdálkodni és verseket írni; a katonák akkoriban sok verset 7076 3| írtak.~- Hátaslovam - szólt a postamester -, az sincsen. 7077 3| utolsót tegnap ették ki a farkasok a rendőrfőnök alól.~- 7078 3| tegnap ették ki a farkasok a rendőrfőnök alól.~- Akkor 7079 3| Akkor az ön hátára teszem a nyerget - mondta a katona 7080 3| teszem a nyerget - mondta a katona szigorúan.~- Ej, 7081 3| méltatlankodott halkan a táncosnő, majd bement a 7082 3| a táncosnő, majd bement a házba, amelynek teteje tele 7083 3| volna.~- Excusez! - dörmögte a katona, és ő is bement a 7084 3| a katona, és ő is bement a házacskába.~A szálában szaporán 7085 3| is bement a házacskába.~A szálában szaporán égett 7086 3| szálában szaporán égett a tűz, a cselédek cinkkandelábereket 7087 3| szálában szaporán égett a tűz, a cselédek cinkkandelábereket 7088 3| vízforraló üzletszerűen pöfögött. A signora letette a bundáját, 7089 3| pöfögött. A signora letette a bundáját, a tiszt is. Leültek, 7090 3| signora letette a bundáját, a tiszt is. Leültek, és egymásra 7091 3| Leültek, és egymásra néztek. A katona végigsimította fehér 7092 3| olaszul, mert tudott ezen a nyelven, eleget szolgált 7093 3| eleget szolgált Milánóban, a Fekete Borzhoz címzett laktanyában.~- 7094 3| Bécsbe megyek - folytatta a katona - onnét pedig tovább, 7095 3| katona - onnét pedig tovább, a penzióba. Ezt az asszonyoknak 7096 3| ön felel - indítványozta a táncosnő.~- Igenis!~- Mért 7097 3| asszonyokra? Oka van rá?~A katona kelletlenül nevetett.~- 7098 3| lenni. De most vége, hála a papnak, vége, hazamegyek 7099 3| papnak, vége, hazamegyek a falumba, és gazdálkodni 7100 3| fogok, meg verseket írok. A szerelmet, bizony mondom, 7101 3| képzeltem!~Bajuszáról leolvadt a zúzmara, arcáról eltűnt 7102 3| zúzmara, arcáról eltűnt a dér okozta zsíros pirosság. 7103 3| okozta zsíros pirosság. A vastag szemöldök alól - 7104 3| egyre jobban és jobban.~A signora nevetett.~- Ha szabad 7105 3| tulajdonképpen milyennek képzelte ön a szerelmet?~- Milyennek? 7106 3| levelet kap messziről, és azt a levelet a frakkja alá teszi, 7107 3| messziről, és azt a levelet a frakkja alá teszi, aztán 7108 3| frakkja alá teszi, aztán a csatába megy, és a levél 7109 3| aztán a csatába megy, és a levél a szívén fekszik. 7110 3| csatába megy, és a levél a szívén fekszik. Avagy megsebesül, 7111 3| finom női kéz simogatja a véres haját. Vagy az ember 7112 3| véres haját. Vagy az ember a karosszékben ül, és az ölébe 7113 3| ül, és az ölébe borítja a sublót tartalmát, hervadt 7114 3| hasonló dőreségek akadnak a keze ügyébe. Ilyen az igazi 7115 3| gyermeteg és barátságos.~A signora még nem találkozott 7116 3| hazautazik verseket faragni, aki a kályha mellett a kotillonordókat 7117 3| faragni, aki a kályha mellett a kotillonordókat nézegeti, 7118 3| kotillonordókat nézegeti, még nem. A szerelem mint egy zenélőóra 7119 3| Egy kis millefleurs-illat, a falon néhány papírrózsa, 7120 3| semmi zokogás, kétségbeesés, a poklok kapujának döngetése, 7121 3| elhagyott menyasszonyok; ez a katona nem is olyan ostoba, 7122 3| pillanatában hitte, amikor a postamestert föl akarta 7123 3| milyenek voltak valójában a szerelmei? - kérdezte a 7124 3| a szerelmei? - kérdezte a hölgy, és a karosszék szögletébe 7125 3| kérdezte a hölgy, és a karosszék szögletébe húzódott.~- 7126 3| apák, bősz hitelezők: ezek a végeredmények. Csatazaj, 7127 3| végeredmények. Csatazaj, mintha a világ sorsa függne tőle, 7128 3| nekikészülődések, riadó, a cakompakk megmozdulása, 7129 3| cakompakk megmozdulása, a katona nekiindul, jön a 7130 3| a katona nekiindul, jön a roham, a rajta-rajta, aztán 7131 3| nekiindul, jön a roham, a rajta-rajta, aztán egyszerre 7132 3| van az utcán, és sajnálja a pipáját, amelyet útközben 7133 3| amelyet útközben összetört.~A postamester a szobába lépett.~- 7134 3| összetört.~A postamester a szobába lépett.~- Ha az 7135 3| szeretetreméltóságával -, jelenthetem, hogy a városban színház van. Az 7136 3| páholya rendelkezésre áll. A társulatunk nem rossz, 7137 3| latunk nem rossz, különösen a drámai.~- Kitűnő - bólintott 7138 3| drámai.~- Kitűnő - bólintott a signora. - És mit adnak?~- 7139 3| Troilus és Cressidá-t.~- Ah!~A táncosnő intett a komornának, 7140 3| Ah!~A táncosnő intett a komornának, aki könnyen 7141 3| kereste elő bugyellárisát. A postamester ájtatos mosollyal 7142 3| Mi az ön neve? - kérdezte a signora a tiszttől.~- Ábel.~- 7143 3| neve? - kérdezte a signora a tiszttől.~- Ábel.~- Nem 7144 3| Viktóriának hívnak.~- Így hítták a nagyanyámat is - bólintott 7145 3| nagyanyámat is - bólintott a katona. - De ő már nem él.~- 7146 3| gyorskocsin, föltéve, hogy a Tisza nem árad ki. De mindig 7147 3| És soha többé nem jön el a hazájából?~- Soha. Elég 7148 3| hazájából?~- Soha. Elég volt.~A signora az asztalra könyökölt.~- 7149 3| értelme nincs - felelte a katona.~Óvatosan néztek 7150 3| Óvatosan néztek egymásra.~Ez a katona talán csak a bolondját 7151 3| Ez a katona talán csak a bolondját járatja velem - 7152 3| járatja velem - elmélkedett a táncosnő -, és amint fölmelegszik, 7153 3| menyasszonya, aki átkozódni fog, s a végén megint csak előkerül 7154 3| végén megint csak előkerül a tokból a mordály, és Ábel 7155 3| megint csak előkerül a tokból a mordály, és Ábel véres fejjel 7156 3| fejjel esik az asztal alá.~Ez a nő talán meg akar fogni - 7157 3| akar fogni - gondolkodott a lovag -, talán a nyakamra 7158 3| gondolkodott a lovag -, talán a nyakamra küld valami zsoldos 7159 3| chevaliert, aki fáraón elnyeri a pénzemet, maradék becsületemet, 7160 3| esetleg nyugdíjamat is, avagy a signora magával hurcol a 7161 3| a signora magával hurcol a fél világon át, eláraszt 7162 3| fél világon át, eláraszt a könnyeivel, megfojt a csókjaival, 7163 3| eláraszt a könnyeivel, megfojt a csókjaival, véresre karmol 7164 3| csókjaival, véresre karmol a körmeivel, féltékeny lesz, 7165 3| kacagógörcsöt fog kapni, és a végén kilök az utcára, mint 7166 3| valamennyien. Vigyázzunk, lovag!~A hintó, amely a színházba 7167 3| Vigyázzunk, lovag!~A hintó, amely a színházba vitte őket, nagy 7168 3| nagy dörömbözéssel fordult a lépcső elé.~Pandarus a színpadon 7169 3| fordult a lépcső elé.~Pandarus a színpadon mélyen meghajolt, 7170 3| mélyen meghajolt, mikor a signora és a katona beléptek 7171 3| meghajolt, mikor a signora és a katona beléptek a skarlátvörös, 7172 3| signora és a katona beléptek a skarlátvörös, csillagokkal 7173 3| csillagokkal díszített páholyba. A nézőtér meglehetősen üres 7174 3| meglehetősen üres volt, ha csak a fülkékben álló fehér szobrokat 7175 3| számítjuk látogatóknak. A padmalyról faragott aranycsillár 7176 3| vastag, zöld zsinórján. A teremben narancsszag és 7177 3| illata.~Most Cressida lépett a színre. Amint meglátta a 7178 3| a színre. Amint meglátta a páholyban Ábelt, összecsapta 7179 3| páholyban Ábelt, összecsapta a kezét, és udvariasan mosolygott. 7180 3| és udvariasan mosolygott. A katona megfontoltan simogatta 7181 3| frakkját.~- Hervadt nő - szólt a signora -, és ugyebár, egy 7182 3| Nem kancsal - felelte a tiszt. - Ismerem.~Az előadás 7183 3| mint egy megázott lampion, a páholyba lépett, és - kellő 7184 3| összehajtogatott cédulát nyújtott át a tisztnek.~- Megengedi, signora? - 7185 3| Megengedi, signora? - kérdezte a katona.~A hölgy biccentett. 7186 3| signora? - kérdezte a katona.~A hölgy biccentett. Ábel kibontotta 7187 3| cukorkapapiros volt -, elolvasta a tartalmát, aztán intett 7188 3| tartalmát, aztán intett a lakájnak.~- Válasz? - kérdezte 7189 3| lakájnak.~- Válasz? - kérdezte a piroskabátos kenetes hangon.~- 7190 3| hangon.~- Ah, igen. Pardon!~A katona előkotorta aranyceruzáját, 7191 3| városi tanácsnoktól, és a piros irónnal lassan írni 7192 3| irónnal lassan írni kezdett. A signora egy pillantást vetett 7193 3| signora egy pillantást vetett a kezére. A levél - franciául - 7194 3| pillantást vetett a kezére. A levél - franciául - így 7195 3| asszonyom...”~- Teát! - szólt a táncosnő a lakájhoz.~A második 7196 3| Teát! - szólt a táncosnő a lakájhoz.~A második felvonást 7197 3| szólt a táncosnő a lakájhoz.~A második felvonást a páholy 7198 3| lakájhoz.~A második felvonást a páholy hátteréből nézték. 7199 3| üvöltése nem érdekelte őket. A borvörös bársonyfüggönyök 7200 3| kacagás.~- Honnét ismeri ezt a nőt? - kérdezte a signora.~- 7201 3| ismeri ezt a nőt? - kérdezte a signora.~- Klagenfurtból, 7202 3| akkor kiszámíthatatlan. A tulajdon kardommal döfte 7203 3| tulajdon kardommal döfte át a kezemet. Ezért mégiscsak 7204 3| megharagudtam rá.~Ábel föltűrte a kabátját, és mint már annyi 7205 3| megmutatta ütőere fölött a rosszul összefoltozott sebet. 7206 3| rosszul összefoltozott sebet. A kar fehér és gömbölyű volt, 7207 3| volt, mint egy asszonyé.~- A maga falujában is vannak 7208 3| vannak ilyen nők? - kérdezte a signora.~- Hála istennek, 7209 3| istennek, nincsenek. Ott a nők hímeznek, és katonákat 7210 3| hímeznek, és katonákat adnak a hazának. Bolondság! Fiatal 7211 3| utazik?~- Holnap - felelte a tiszt.~Összenéztek megint, 7212 3| egyik hajfürtjét, amely a homlokába csúszott. A signora 7213 3| amely a homlokába csúszott. A signora tartózkodó mosollyal 7214 3| tartózkodó mosollyal biccentett.~A függöny nyikorogva gördült 7215 3| el. Az ajtó kinyílt, és a piros bársonymentés szolga 7216 3| bársonymentés szolga újra megjelent a küszöbön. Meghajolt, és 7217 3| és ünnepélyesen nyújtott a katona felé egy aranypecsétes 7218 3| békében! - méltatlankodott a signora, és elvette az írást, 7219 3| elvette az írást, amelyet a páholy peremére tett.~A 7220 3| a páholy peremére tett.~A tiszt bólintott, és nagy, 7221 3| gömbölyű ezüstpénzt adott a lakájnak, aki boszorkányos 7222 3| nem éhes? - kérdezte Ábel a hölgyhöz fordulva.~- Éhes 7223 3| Éhes vagyok. Ez után a kép után vacsorázni megyünk.~ 7224 3| és figyelemmel hallgatták a harmadik fölvonást, amely 7225 3| harmadik fölvonást, amely a nagy szakálla alatt már 7226 3| többször kérdőleg nézett föl a páholyba, láthatólag iparkodott, 7227 3| jusson, honnét ösmeri ezt a vastag bajuszú katonát; 7228 3| katonát; végre tágra nyitotta a szemét, és megrázta parókás 7229 3| megrázta parókás fejecskéjét. A tiszt szigorúan nézett reá, 7230 3| első percben tudta, hogy ez a hölgy öntött annak idején 7231 3| öntött annak idején mérget a pezsgőjébe, valahol a meleg 7232 3| mérget a pezsgőjébe, valahol a meleg Pádovában.~- Ez is 7233 3| fonnyadt volt? - kérdezte a táncosnő.~- Nem! Kedves 7234 3| Menjünk tehát! - indítványozta a hölgy.~Fölkeltek. A lakáj 7235 3| indítványozta a hölgy.~Fölkeltek. A lakáj szertartásszerűen 7236 3| szertartásszerűen adta rájuk a bundákat, és lámpával kezében 7237 3| kezében kísérte ki őket a sötét folyosóra. A signora 7238 3| őket a sötét folyosóra. A signora a tiszt jobbjába 7239 3| sötét folyosóra. A signora a tiszt jobbjába kapaszkodott, 7240 3| tette nehéz kezét.~- Énekelj a szerelemről - szavalta a 7241 3| a szerelemről - szavalta a színpadon, szerepéhez híven 7242 3| ördög! - gondolta magában a katona. - Ennek nem lesz 7243 3| vége... - szólt magában a signora, aztán mentegetőzve 7244 3| vállat vont.~Halkan lementek a díszhintóhoz. Ábel az ódon 7245 3| kacagógörcsben vonaglik a szobájában, amint éjfélkor, 7246 3| chevalier fáraón elnyeri a pénzét, becsületét, a nyugdíját, 7247 3| elnyeri a pénzét, becsületét, a nyugdíját, az életét. És 7248 3| nyugdíját, az életét. És íme, a sarok felől komor katonai 7249 3| halottas menet közeledik, a kocsi tetején a borzas vaslovag 7250 3| közeledik, a kocsi tetején a borzas vaslovag lassan rázatja 7251 3| lassan rázatja magát, és a koporsóban egy kopott tiszt 7252 3| falura menni, verseket írni.~A signora gyorsan lélegzett.~- 7253 3| aztán megrázta magát, mint a vízből kiemelkedő sirály. - 7254 3| kiemelkedő sirály. - Voilá, ez a sors, Helénának igaza van.~ 7255 3| előttem. Falusi úriház volt, a hozzátartozó elvadult kerttel, 7256 3| nádasra lehetett látni. Ez a nádas mindig zizegett, szeles 7257 3| keveset volt szabad olvasnom. A könyveket, amelyeket már 7258 3| utálatos volt, és gyűlöltem a zablevest, a tejeskását, 7259 3| és gyűlöltem a zablevest, a tejeskását, a csukamájolajat, 7260 3| zablevest, a tejeskását, a csukamájolajat, az ánizsszagú 7261 3| rokonaink különböző sorsáról, a szerencsétlen Leontinról, 7262 3| szerencsétlen Leontinról, a kalandos természetű Barnabásról 7263 3| természetű Barnabásról és a felfuvalkodott Ábrisról 7264 3| életem első éveiben. Az egyik a dajkám volt, a vörös Johanna, 7265 3| Az egyik a dajkám volt, a vörös Johanna, egy csúf, 7266 3| szeplős leány, aki, ha a filagória elé ültünk, mindig 7267 3| beszélt, hogy mérget fog inni a kovácsmester miatt, és aki 7268 3| kísértetekről, amelyek éjfélkor a nádasból világgá mennek, 7269 3| mondta el rettenetes meséit, a hideg kirázott; féltem, 7270 3| azért boldogan hunytam le a szememet, és álmaimban tovább 7271 3| álmaimban tovább szőttem a véres meséket a piros ruhás 7272 3| szőttem a véres meséket a piros ruhás bakókról, a 7273 3| a piros ruhás bakókról, a félfülű rablókról és Trenk 7274 3| mikor már elnyerte volna a pajtásai pénzét, óráját, 7275 3| pénzét, óráját, becsületét, a fal egyszerre kettényílt, 7276 3| és mikor egészen kiürült a zacskója, fölkapott egy 7277 3| csizmára, és ellovagolt vele a pokolba, hogy friss pénzt, 7278 3| friss lelkeket hozzon.~A szemem csillogott, és kicserepesedett 7279 3| kicserepesedett ajakkal lestem a folytatást, ehelyett azonban 7280 3| azonban nagynéném előrelépett a bokor mögül, és letéve pápaszemét, 7281 3| tudom, miért ilyen sápadt ez a gyerek. Nem szégyenled magadat? 7282 3| és csak egy mesét tudott, a vitéz Árgyilus királyfiról, 7283 3| de annak is elfelejtette a végét, és befejezés helyett 7284 3| énekelt el. Gyűlöltem ezt a leányt, éppen úgy, mint 7285 3| mint az acélgyűrűket, és ez a tót leány meg az acélgyűrűk 7286 3| Johannát tehát kitették a majorba, néha még láttam, 7287 3| láttam, de csak messziről, ha a városba vagy vasárnap a 7288 3| a városba vagy vasárnap a templomba ment, és felém 7289 3| múlva csakugyan meghalt a kovácsmester miatt, de nem 7290 3| hanem gyalogszerrel ment be a nádasba, mindig mélyebbre, 7291 3| hallatszott ki még egy ideig. Csak a parasztok tudnak ilyen rettenetesen 7292 3| örökké sánta kiskutya volt. A számadó juhász ajándékozta 7293 3| ajándékozta nekem pünkösdkor, és a kutya, amely első nap megharapott, 7294 3| megrugdalt kuvasz tud, idővel a barátom lett. Ő nem tudott 7295 3| tehát én beszéltem neki a púpos molnárról, a gonosz 7296 3| neki a púpos molnárról, a gonosz vándorlegényről és 7297 3| néha helyeslőleg nyalogatta a szája szélét, és ha a történet 7298 3| nyalogatta a szája szélét, és ha a történet nagyon ijesztőre 7299 3| nagyon ijesztőre fordult, a levegőbe szimatolt, mintha 7300 3| hirtelen rémülten kapta farkát a lába közé, és elfutott. 7301 3| elfutott. Én is vele futottam, a házba szaladtunk, és magunkra 7302 3| szaladtunk, és magunkra zártuk a tölgyfa ajtót.~Ez a barátom 7303 3| zártuk a tölgyfa ajtót.~Ez a barátom is a nádasba veszett. 7304 3| tölgyfa ajtót.~Ez a barátom is a nádasba veszett. Egyszer 7305 3| sebzett szárcsát kergetett, a madár a zsombékon át a 7306 3| szárcsát kergetett, a madár a zsombékon át a nádba menekült, 7307 3| a madár a zsombékon át a nádba menekült, a kutya 7308 3| békon át a nádba menekült, a kutya utána, és végül Asztal 7309 3| kutya utána, és végül Asztal a hínárba került. Jól emlékszem, 7310 3| rettenetes csönd borult a nádra, és egy fekete madár 7311 3| Akkor azt hittem, hogy ez a fekete madár az Asztal lelke, 7312 3| hangosan dobogott, levettem a madár előtt a sapkámat.~ 7313 3| levettem a madár előtt a sapkámat.~Így maradtam egyedül 7314 3| sapkámat.~Így maradtam egyedül a világban. Ősz volt, először 7315 3| minden szomorúságával, és a vándorfelhők, a magasra 7316 3| szomorúságával, és a vándorfelhők, a magasra kavargó varjak, 7317 3| magasra kavargó varjak, a távozó vadludak, a kopaszodó 7318 3| varjak, a távozó vadludak, a kopaszodó ákácok árnyéka 7319 3| kopaszodó ákácok árnyéka a lelkemre nehezedett. Most 7320 3| sem, és csöndesen ültem a filagóriánál, mialatt a 7321 3| a filagóriánál, mialatt a tót leány a két tenyerére 7322 3| filagóriánál, mialatt a tót leány a két tenyerére támaszkodott, 7323 3| az ökörnyál, szálldogált a vékony levegőben.~Nagynénéim 7324 3| ablakokat pára lepte be, és a ház oldalán a vadszőlő mint 7325 3| lepte be, és a ház oldalán a vadszőlő mint egy piros 7326 3| Öt órakor sötét volt, és a varrógép folyton berregett, 7327 3| mialatt másik nagynéném a pápaszemét törölgette, és 7328 3| elsorolta mindazokat, akik a családból ebben az évben 7329 3| kis zsámolyon kuporogtam a kályha mellett, és a tűzbe 7330 3| kuporogtam a kályha mellett, és a tűzbe néztem; mikor észrevették, 7331 3| elültettek, mert féltették a szememet az erős fénytől. 7332 3| Nem szabad.~Egy délután a kertész, aki a kövér tót 7333 3| Egy délután a kertész, aki a kövér tót leánynak udvarolt, 7334 3| megcsónakáztatott bennünket a nádasban. Estig jártunk 7335 3| nádasban. Estig jártunk a piszkos, megüvegesedett 7336 3| hazatértünk, úgy rémlett, mintha a rothadt, nedves szag, amely 7337 3| rothadt, nedves szag, amely a sárga pálcák közt lappangott, 7338 3| lappangott, az orromba, a fejembe, a lelkembe telepedett 7339 3| az orromba, a fejembe, a lelkembe telepedett volna, 7340 3| ágyból. Kihítták az orvost a faluból; azt mondta, lázam 7341 3| lázam van, megsimogatta a hajamat, és porokat rendelt. 7342 3| aludjak. Egyedül maradtam. A hold benézett az ablakon, 7343 3| benézett az ablakon, és a szél csöndesen himbálta 7344 3| szél csöndesen himbálta a vadszőlőt. Hirtelen furcsa 7345 3| zizegett, azt hittem, hogy a hó esik, de a kert nem fehéredett 7346 3| hittem, hogy a hó esik, de a kert nem fehéredett meg, 7347 3| kert nem fehéredett meg, és a csillagok egymás után bújtak 7348 3| ki az égboltból.~Mindez a láz árnyéktánca volt, a 7349 3| a láz árnyéktánca volt, a gyermek legrettenetesebb 7350 3| féltem tőle, sőt jólesett a furcsa látomások között 7351 3| járnom, és vidáman lengettem a sapkámat az árnyékok felé, 7352 3| koromban, összeölelkezett a különös látogatókkal, és 7353 3| egymás után ismerte meg a félfülű bakót, a piros hajú 7354 3| ismerte meg a félfülű bakót, a piros hajú vadorzót és a 7355 3| a piros hajú vadorzót és a szökött katonát, aki óvatosan 7356 3| óvatosan szorongatta hóna alatt a tilinkóját. Csak egy új 7357 3| köztük; magyar gubában járt, a kalapja mellett árvalányhaj; 7358 3| tarisznya és leszerelt kasza a hátán. Mialatt a többiek 7359 3| leszerelt kasza a hátán. Mialatt a többiek a padmalyig ugráltak, 7360 3| hátán. Mialatt a többiek a padmalyig ugráltak, vagy 7361 3| összefogóztak, és körültáncolták a szobát, a magyar ember az 7362 3| körültáncolták a szobát, a magyar ember az ágyam mellé 7363 3| mert mint minden gyereknek, a nagy erejű emberek tetszettek 7364 3| erejű emberek tetszettek a legjobban.~- Igen, én erős 7365 3| immár fölkelhetek. Kivittek a tornácra, bepólyáztak párnák 7366 3| telepedtek, és ott csinálták a tépést. Minden órában megmérték, 7367 3| már négy órakor bevittek a szobába, és egy hosszú német 7368 3| német mesét olvastak föl a manókról, akik éjjel elvégzik 7369 3| manókról, akik éjjel elvégzik a röstek munkáját. De nekem 7370 3| munkáját. De nekem nem tetszett a mese, csöndesen gubbasztottam 7371 3| csöndesen gubbasztottam a sarokban, azt éreztem, hogy 7372 3| egyedül vagyok, senkim sincs a világon, és lopva a szökött 7373 3| sincs a világon, és lopva a szökött katonára meg a furcsa 7374 3| lopva a szökött katonára meg a furcsa magyar emberre gondoltam. 7375 3| magyar emberre gondoltam. A falióra pedig rekedten ketyegett, 7376 3| pedig rekedten ketyegett, a bútorok hébe-hóba roppantak 7377 3| kijárhattam, egy délután megkértem a kertészt, hogy csónakáztasson 7378 3| bennünket. Nem volt ellenére a dolog, mert büszke volt 7379 3| dolog, mert büszke volt a pákásztudományára. Mélyen 7380 3| pákásztudományára. Mélyen bevitt a nádasba, ahol iszapból és 7381 3| kurjantott egyet. Egyszerre a nád ropogni, recsegni kezdett, 7382 3| eveztünk jobbra, balra, a kertész nagyokat kurjantott, 7383 3| kertész nagyokat kurjantott, a kövér tót leány kacagott, 7384 3| találtunk haza. Vacsoránál a fejem újra kóválygott a 7385 3| a fejem újra kóválygott a mocsár tompa szagától, melegem 7386 3| szagától, melegem volt, a fülem zúgott, és éjjel egyszerre 7387 3| egyszerre boldogan dobogott föl a szívem. Az ablak halkan 7388 3| és fürgén csinált utat a következőknek. Pillanat 7389 3| Pillanat alatt megtelt a szobám árnyékokkal, a szökött 7390 3| megtelt a szobám árnyékokkal, a szökött katona óvatosan 7391 3| Markusz büszkén rakta ki a takarómra lelkeit, ahogy 7392 3| takarómra lelkeit, ahogy a gyerekek karácsony éjjelén 7393 3| végre észrevettem, hogy a sarokban Asztal, a mocsárba 7394 3| hogy a sarokban Asztal, a mocsárba fúlt kiskutya ül, 7395 3| iszaptól piszkos hóna alá. A magyar ember pedig türelmesen 7396 3| mindehhez, és megvakarta a füle tövét, mert a munka 7397 3| megvakarta a füle tövét, mert a munka sehogy sem akart előrehaladni.~ 7398 3| az orvos, homlokára tolta a pápaszemét, és megint írt, 7399 3| gyermekvilágom benépesedett a furcsa emberkékkel és furcsa 7400 3| avatatlan megtudja, suttogtak a fülembe. Nem hallottam a 7401 3| a fülembe. Nem hallottam a varrógép örökös berregését, 7402 3| varrógép örökös berregését, a fekete falióra rekedt ketyegését, 7403 3| kik haltak meg ez évben a családban, és hogy mennyi 7404 3| hogy mennyi tépés kell még a bosnyák háborúra. Képzelődésem 7405 3| csodás fái alatt voltam, most a brazíliai őserdőkben birkóztam 7406 3| kereskedőket állítottunk meg a keresztúton, majd pedig 7407 3| kabátja bársonygallérját. A sárga ház messze elmaradt, 7408 3| gyermeklelkem kábultan úszott a színek és képek áradatában. 7409 3| képek áradatában. Azután a láz lassan csillapodni kezdett, 7410 3| szét, és egy nap már csak a hold nézett be rám, míg 7411 3| hold nézett be rám, míg a nádasból egy elkésett madár 7412 3| vijjogása hallatszott be. A magyar ember volt az utolsó, 7413 3| megengedték, hogy kijárhassak a házból, újra megvesztegettem 7414 3| házból, újra megvesztegettem a kertészt, és megint kieveztünk 7415 3| kertészt, és megint kieveztünk a nádba. Elrémülök, ha visszagondolok 7416 3| erősen, és szervezetemet a betegség annyira megtámadta, 7417 3| kétségbeesetten menekül: a láztól, a betegségtől, az 7418 3| kétségbeesetten menekül: a láztól, a betegségtől, az nekem a 7419 3| a betegségtől, az nekem a boldogság volt, a káprázat, 7420 3| nekem a boldogság volt, a káprázat, a képzelődés, 7421 3| boldogság volt, a káprázat, a képzelődés, egy csodákkal, 7422 3| világ meleg csókja. Ezek a látomások és árnyak voltak 7423 3| csillogott az örömtől, ha a magyar ember fölkapott a 7424 3| a magyar ember fölkapott a vállára, és körülfutott 7425 3| vállára, és körülfutott velem a szobán, ahogy más gyerekkel 7426 3| De nekem nem volt apám, a furcsa magyar ember tanított 7427 3| magyar ember tanított meg a térdén nyargalni, és ő igazította 7428 3| nyargalni, és ő igazította meg a paplanomat, ha lázas álmomban 7429 3| álmomban félrecsúszott. Ő tudta a legszebb meséket, és ami 7430 3| azt mind tőle hallottam a hosszú őszi éjszakákon.~ 7431 3| Mikor ötödször tört rám a láz, nénjeim annyira megijedtek, 7432 3| annyira megijedtek, hogy a városból hívattak orvost. 7433 3| városból hívattak orvost. A tanár megfogta az ütőeremet, 7434 3| ablakon, és megfejtette a rejtélyt. „A mocsár” szólt, 7435 3| megfejtette a rejtélyt. „A mocsár” szólt, és mikor 7436 3| mocsár” szólt, és mikor a tanár később a szájamba 7437 3| és mikor a tanár később a szájamba nyúlt, hogy leszorítsa 7438 3| szájamba nyúlt, hogy leszorítsa a nyelvemet, megharaptam a 7439 3| a nyelvemet, megharaptam a kezét. Nem haragudott meg, 7440 3| Két hét múlva elhagytuk a sárga házat, nagynénjeim 7441 3| bérbe adták birtokukat, és a városba költöztek, egy tiszta 7442 3| harangoztak, és amelyben a lépések erősen kongtak, 7443 3| lépések erősen kongtak, mert a város sziklán épült. Itt 7444 3| épült. Itt nőttem föl, és a tanárnak igaza volt, többé 7445 3| távolban, közelben nem volt, és a hegyeket körös-körül fekete 7446 3| maradt meg tisztán, frissen a lelkemben, és ma is még 7447 3| mint hatéves koromban: a szakállas, tarisznyás magyar 7448 3| tarisznyás magyar emberét, aki a vállán nyargaltatott körül 7449 3| vállán nyargaltatott körül a szobában, és aki éjjel a 7450 3| a szobában, és aki éjjel a félrecsúszott paplanomat 7451 3| paplanomat megigazította. Ő tudta a legfurcsább meséket, és 7452 3| féltem sem tőle, sem ettől a tekintettől, pedig most 7453 3| bajtársa senki más, mint maga a halál volt. A halál, akitől 7454 3| mint maga a halál volt. A halál, akitől annyian félnek, 7455 3| szomorúaknak legnagyobb költője, a halál, akinek a legszebb 7456 3| költője, a halál, akinek a legszebb álmokat köszönhetjük, 7457 3| legszebb álmokat köszönhetjük, a magyar halál, aki idő előtt 7458 3| halál, aki idő előtt megment a meddő küzdelmektől, és aki 7459 3| aki barátságosan néz ránk a vadvirágos falusi temetők 7460 4| Bevezetés~A régi gavallér csak félig 7461 4| gavallér csak félig élt, félig a szerző költötte alakját. 7462 4| barátom írt hozzám, hol a Fokföldről, hol az Antillák 7463 4| hol az Antillákból, hol a nagy magyar Alföldről, hol 7464 4| nagy magyar Alföldről, hol a világ más részéből. Nagy 7465 4| volt - és nőnek köszönhette a vesztét is. Kár érette, 7466 4| látni és ítélni. Amit más a lét javainak megmunkálására 7467 4| javainak megmunkálására fordít: a szem nyíltságát, az értelem 7468 4| az akarat öntudatát és a lélek színkeresési vágyát, 7469 4| színkeresési vágyát, azt mind a nőknek szentelte, bennök 7470 4| gúnyos, amint tollat vett a kezébe, érzelgőssé és áradozóvá 7471 4| hibául rótták föl, hogy a gerincük puha. Mikor most 7472 4| Mikor most kiegészítem a sorozatot, arra is gondom 7473 4| figyelmét előre fölhívom A vak ember felesége című 7474 4| Ennek az elbeszélésnek a váza egy, csupán huszonöt 7475 4| egész írói pályámon ez a pár sor volt a legfélelmetesebb 7476 4| pályámon ez a pár sor volt a legfélelmetesebb emberi 7477 4| emberi bizonyíték, amely a kezembe került.~Így áll 7478 4| kezembe került.~Így áll tehát a dolog a régi gavallérral, 7479 4| került.~Így áll tehát a dolog a régi gavallérral, ennyi 7480 4| része az alábbi munkában, a többi, a felelősséggel együtt, 7481 4| alábbi munkában, a többi, a felelősséggel együtt, az 7482 4| az enyém; és most térjünk a tárgyra. Az első mese címe: 7483 4| délután. - Fogassunk be a szánkóba, vigyünk magunkkal 7484 4| gyöngyvirágot, és menjünk ki a hómezőre. A verseskönyv 7485 4| és menjünk ki a hómezőre. A verseskönyv legyen a Childe 7486 4| hómezőre. A verseskönyv legyen a Childe Harold, kint elolvassa 7487 4| Childe Harold, kint elolvassa a negyedik éneket, amelyet 7488 4| idegességének lett volna a palástolása, és a lelke 7489 4| volna a palástolása, és a lelke mélyén más gondolatok 7490 4| ábrándozásra? - kérdeztem a gyeplőt kezembe véve. - 7491 4| úgyhogy nem volt okom, hogy a bókra büszke legyek -, és 7492 4| egy komoly párbajban. Nem? A megjelenése is jó, és olyan 7493 4| este úgy megcsókolt, hogy a vér kiserkedt a szájamból, 7494 4| megcsókolt, hogy a vér kiserkedt a szájamból, de mindegy, önhöz 7495 4| ez talán fontosabb, mint a mindennapi kenyér vagy az 7496 4| férfi, akitől féljen, aki a végzetet jelentse a szemében, 7497 4| aki a végzetet jelentse a szemében, s aki képzeletben 7498 4| tudjuk, hogy sohase lehet a miénk, hogy más asszonyok 7499 4| elállítjuk, mert minden nesz fáj a lelkünknek. Egy férfi, akihez 7500 4| téli napfényen, mialatt a két lovacska nehezen fújva