Fej.

7501    4|                     nehezen fújva húzta föl a bársonyszánkót a dombocskára.
7502    4|                  húzta föl a bársonyszánkót a dombocskára. Mit tehettem
7503    4|                   emelt hangon olvastam föl a Childe Haroldból a negyedik
7504    4|             olvastam föl a Childe Haroldból a negyedik éneket, amely így
7505    4|                éneket, amely így kezdődik: „A sóhajok hídjára támaszkodva...”,
7506    4|             borította völgyet. Néha kivette a könyvet a kezemből, és megígértette
7507    4|                      Néha kivette a könyvet a kezemből, és megígértette
7508    4|                    haragosan, aztán kivette a kezemből a gyeplőt, és hazafelé
7509    4|                    aztán kivette a kezemből a gyeplőt, és hazafelé fordította
7510    4|                      és hazafelé fordította a lovakat.~Végig az úton nem
7511    4|                     két hétig megint sütött a nap, és újra meg újra ki
7512    4|                     újra ki kellett mennünk a dombocska tetején terpeszkedő
7513    4|                 homlokán piros rózsával, és a feje bocsánatkérően hajlik
7514    4|                     mily gyönyörű dolog! Ez a lovagiasság, a nagylelkűség
7515    4|                    dolog! Ez a lovagiasság, a nagylelkűség koronája, és
7516    4|            csudaszépek!~Alkonyodni kezdett, a téli nap bágyadtan, boldogan,
7517    4|                     az előkelő síkságon, és a havon finom árnyékok képződtek,
7518    4|          porcelánokon lehet látni. Theodóra a nap felé fordította fejét;
7519    4|                    fordította fejét; lassan a köpönyege prémes gallérjára
7520    4|                    prémes gallérjára tettem a kezemet, és megcsókoltam
7521    4|                    kezemet, és megcsókoltam a bal arcát.~- Ej - szólt,
7522    4|                       szólt, aztán megfogta a kezemet.~Közömbösen, kissé
7523    4|                    elé; úgy rémlett, mintha a gondolatai távol tőlem járnának.
7524    4|                    vagy kinevet, vagy talán a nyakamba borul, ehelyett
7525    4|                  nyugodtan tartotta kezében a kezemet, és kissé fölemelte
7526    4|                     végre, és elbocsátottam a kezét.~Nem felelt.~Bosszankodtam,
7527    4|                     és az ajkamba haraptam. A faluban már lámpafény csillogott.~-
7528    4|                szólt, mikor leszálltunk, és a nagy folyosón, a nagyképű
7529    4|            leszálltunk, és a nagy folyosón, a nagyképű szarvasagancsok
7530    4|                   és sohase fogom szeretni! A házasság, a családi kör,
7531    4|                 fogom szeretni! A házasság, a családi kör, a nyuga­lom,
7532    4|                    házasság, a családi kör, a nyuga­lom, mindez oly idegen
7533    4|                nyuga­lom, mindez oly idegen a lelkemnek, és ó, a kiábrándulás!
7534    4|                   idegen a lelkemnek, és ó, a kiábrándulás! Miklós! Én
7535    4|                   mert senki se szereti, ha a hiúságát kijátsszák. Azután
7536    4|                kijátsszák. Azután megráztam a fejemet, kiegyenesedtem,
7537    4|                  kiegyenesedtem, mint ahogy a legtöbb ember szokta, ha
7538    4|                      hosszabb ideig kellett a csatlakozásra várnunk. Mosolyogva,
7539    4|                    szelesen nyújtotta felém a kezét, majd elnézett a vállam
7540    4|                felém a kezét, majd elnézett a vállam fölött, és egy kicsit
7541    4|                    lélegezve. - Mikor indul a vonatom?~Elmondta, hogy
7542    4|              próbált gyógyulást keresni, de a fürdőnek nem sok hasznát
7543    4|                    és pipacsok álldogáltak. A sárgás fű közepén egy jegenye
7544    4|                   közepén egy jegenye rázta a fejét, mintha nem értené,
7545    4|                  értené, hogyan került ide. A távolban egy szélmalom forgott -
7546    4|                   vállú és férfiasabb lett. A halántékán néhány ősz hajszál,
7547    4|                    sok sikere van; igen, ez a fej az, amelyért a hervadó
7548    4|                 igen, ez a fej az, amelyért a hervadó nők annyira rajonganak!~
7549    4|                    Több eszem volt, semhogy a múlt emlékeit felidézzem,
7550    4|             emlékeit felidézzem, vagy éppen a megsértettet játsszam.~-
7551    4|                 megsértettet játsszam.~- És a családja? Van-e gyermeke? -
7552    4|           Izabellának hívják, emlékszik, ez a név annyira tetszett magának.
7553    4|                  rajongjon egy férfiért, ez a lélek üdeségének, fogékonyságának
7554    4|                 üdeségének, fogékonyságának a jele, és önért rajongani
7555    4|           házikutyának; honnét örökölte ezt a két szemet? Tudja, bátorság
7556    4|                      tarkán fűzte egymáshoz a mondatokat, és néha, látszólag
7557    4|                 fölnevetett. Mozdulatai azt a benyomást keltették, mintha
7558    4|                     sietne - hová, miért?~- A férjem jó ember és rendkívül
7559    4|                vagyok, vagyis belenyugodott a szeszélyeimbe. Tudja-e,
7560    4|                    egy öreg herceg, és néha a homlokomra teszi a kezét.
7561    4|                     néha a homlokomra teszi a kezét. Az életben mindez
7562    4|                   is látom, amint segít önt a kocsira föltenni. És mily
7563    4|                   csak egy kicsit duzzogva. A sírján pedig mindössze egy
7564    4|                  ennyi az egész! Néha kilép a sírból, elszí egy cigarettát,
7565    4|            cigarettát, és megint visszamegy a sírba. Ah, Miklós, mily
7566    4|                     elváltunk egymástól, én a maga végzete lettem volna!
7567    4|                      Az állomáshoz mentünk. A vonat már készen állott;
7568    4|                     készen állott; Theodóra a kezét nyújtotta.~- Isten
7569    4|                   év múlva be fogom mutatni a lányomnak. Akkorra talán
7570    4|                  ábrándjaimat, az álmaimat, a többi az életből úgysem
7571    4|                  úgysem ér semmit!~Beszállt a kocsiba, de az ablakon át
7572    4|                     még egyszer kinyújtotta a kezét.~- Vagy elhibáztam
7573    4|                  kérdezte, és magasra húzta a vállát. - Ki tudja? Nos,
7574    4|                   herceg, és néha fölkelek, a szomszéd sírdombra ülök,
7575    4|                                             A vak ember felesége~Kedves
7576    4|                  olvasóm - érezted-e valaha a borzalom leheletét? Lebocsátkoztál-e
7577    4|                 leheletét? Lebocsátkoztál-e a középkor költőivel a pokol
7578    4|       Lebocsátkoztál-e a középkor költőivel a pokol tornácába, elkísérted-e
7579    4|             tornácába, elkísérted-e Faustot a Walpurgis-éjszakába? És
7580    4|                  nem támadt-e föl benned is a dőre vágy, ráülni egy felhőfoszlányra
7581    4|           felhőfoszlányra és végignyargalni a világ fölött, belekacagni
7582    4|                   világ fölött, belekacagni a kéményekbe, táncot járni
7583    4|                    kéményekbe, táncot járni a gonosz szellemekkel? Ah,
7584    4|                kedves olvasó, nem merem ezt a lelkedről elgondolni, ha
7585    4|                    lelkedről elgondolni, ha a lólábú ördög előbújna a
7586    4|                     a lólábú ördög előbújna a kandallóból, bizonyára elűznéd,
7587    4|              Asmódik, egyéb rossz szellemek a földön. Éppen ezért a következő
7588    4|             szellemek a földön. Éppen ezért a következő mese egyes részeiben
7589    4|             megírnom. Ha mégis elmondom ezt a történetet, azért teszem,
7590    4|               kitárom lelkemet; ez az emlék a kárhozat tüzével éget, és
7591    4|                   tudok tőle megszabadulni.~A kis gőzhajón láttam először,
7592    4|                   az egyszerűségnek itt nem a szegénység a magyarázata.
7593    4|         egyszerűségnek itt nem a szegénység a magyarázata. Mindjárt megtudtam
7594    4|                    megtudtam az igazi okot; a szomszédos tábori széken
7595    4|                   szomorúbb volt, mert maga a férfi csupa erő, egészség;
7596    4|               vagyunk még, Olga? - kérdezte a férfi.~- Nem, már itt a
7597    4|                     a férfi.~- Nem, már itt a part.~- Mondd, felhős az
7598    4|                   időnk van, az égbolt kék.~A férfi óvatosan bólintott.
7599    4|                 bizonyára sóvárogva gondolt a nagy, isteni kékségre, amely
7600    4|                  ezerszer, anélkül, hogy ez a szent gyönyörűség egy percre
7601    4|                  megállítana.~Mindig féltem a megvakulástól, azért megszeppenve
7602    4|                   azért megszeppenve néztem a férfira, aki mozdulatlanul,
7603    4|                 férfira, aki mozdulatlanul, a világtalan emberek elhatározott
7604    4|                    elhatározott arcával ült a tábori széken. Mikor a hajó
7605    4|                  ült a tábori széken. Mikor a hajó kikötött, Olga megfogta
7606    4|                     kikötött, Olga megfogta a kezét; lassan a híd felé
7607    4|                    megfogta a kezét; lassan a híd felé mentek. Csak most
7608    4|              szeretett ilyen óvatos vonású, a háttér semmiségén elmosódó
7609    4|                    arcokat festeni.~Kiértek a partra, föl akartak szállani
7610    4|                partra, föl akartak szállani a lóvasútra.~A férfi megbotlott
7611    4|               akartak szállani a lóvasútra.~A férfi megbotlott a hágcsón,
7612    4|               lóvasútra.~A férfi megbotlott a hágcsón, segítettem neki,
7613    4|              segítettem neki, és bevezettem a kocsi belsejébe.~- Köszönöm -
7614    4|                mondta Olga, de elfordította a fejét.~Ezután gyakrabban
7615    4|                     gyakrabban találkoztunk a hajón, amely a Nyilvános
7616    4|                 találkoztunk a hajón, amely a Nyilvános Kertbe vitte a
7617    4|                    a Nyilvános Kertbe vitte a kirándulókat. Szerettem
7618    4|                     Olga hangosan olvasott, a férfi figyelmesen szegezte
7619    4|                 azután hármasban jártunk ki a kertbe. A férfi művelt,
7620    4|              hármasban jártunk ki a kertbe. A férfi művelt, fölvilágosodott
7621    4|                   ember volt, aki még ebben a szomorú helyzetben is megőrizte
7622    4|                     helyzetben is megőrizte a jó társaságbeli ember minden
7623    4|              festőnek készültem. De nemcsak a művészet, minden egyéb érdekelte,
7624    4|                   egyéb érdekelte, ami künt a színes, boldog világban
7625    4|                 történik, mindenről megvolt a maga nyugodt, finom, csaknem
7626    4|                   mélyén csöndesen rez­gett a megértés és a megbocsátás
7627    4|            csöndesen rez­gett a megértés és a megbocsátás arany sugára.
7628    4|                sugára. Sohasem panaszkodott a testi nyomorúságáról!~És
7629    4|                     Nagyon fiatal volt még, a csapás inkább megzavarta,
7630    4|             bizonyára másképpen képzelte el a nevelőintézetben, de most,
7631    4|              alakult, bele próbált nyugodni a megváltoztathatatlanba,
7632    4|                 belécsúnyult, beléöregedett a fájdalomba, a vigasztalanságba,
7633    4|                 beléöregedett a fájdalomba, a vigasztalanságba, de aztán
7634    4|                     igazította az ura lábán a takarót.~A kis németalföldi
7635    4|                     az ura lábán a takarót.~A kis németalföldi fürdő,
7636    4|                 néhány házból állt, amelyek a tengerpartra fordították
7637    4|                   nagy bagoly kémlelt végig a hullámokon. Én is korán
7638    4|                 éjszaka, tizenkét óra felé, a házat gondozó kertész kopogása
7639    4|                      Vihar volt készülőben, a fák sisteregve rázták lombjaikat.~-
7640    4|                 akar önnel beszélni - szólt a kertész, aki már a tengerparti
7641    4|                    szólt a kertész, aki már a tengerparti mentőcsapat
7642    4|                  bújt volt.~Felöltöztem, és a ház elé siettem. A kis padon,
7643    4|          Felöltöztem, és a ház elé siettem. A kis padon, könnyű selyemkabátkában
7644    4|                   van! - szólt, és megrázta a fejét, mintha nem helyeselné,
7645    4|                rohama volt, amely összefügg a betegségével. Orvosra lenne
7646    4|                     nem ösmer valami orvost a fürdővendégek közt?~Eszembe
7647    4|                 orvos, aki pár száz lépésre a teleptől, egy elhagyott,
7648    4|                  esténként gitárt pengetett a parton; ábrándos ember lehetett,
7649    4|                valamit mégiscsak érteni fog a mesterségéhez, gondoltam
7650    4|               gondoltam magamban. Megkértem a kertészt, hogy fogjon be
7651    4|                    kertészt, hogy fogjon be a talicskájába. Pár perc múlva
7652    4|                 Alig mentünk néhány lépést, a vihar nagy erővel, színpadias
7653    4|           petróleumlámpákat. Egy-egy hullám a töltésig futott föl, és
7654    4|                mindkettőnk kalapját elvitte a szél. Az orvos még ébren
7655    4|                 volt, bizonyos verseket írt a háborgó tengerhez, vagy
7656    4|                 Bocsánat!~Egyedül maradtunk a szobában, amelynek friss
7657    4|                    furcsa árnyékokat dobott a falra. Ránéztem Olgára;
7658    4|            megzavarodtam, és örültem, mikor a doktor, Dalland-nak öltözve,
7659    4|                 kellemetlen volt, mint oda. A talicska jobbra-balra ingadozott,
7660    4|                      hogy föl nem borult.~- A pokolba! - szóltam többször;
7661    4|                pokolba! - szóltam többször; a doktor nagyot kacagott,
7662    4|                 nagyot kacagott, de egyszer a kis alkotmány olyat zökkent,
7663    4|                  hogy Olga belekapaszkodott a karomba.~- Bocsánat! - mondta
7664    4|                      és vissza akarta húzni a kezét.~Ebben a percben rátettem
7665    4|                 akarta húzni a kezét.~Ebben a percben rátettem kezemet
7666    4|                    Még egyszer megkísérelte a menekülést, aztán finom
7667    4|                csöndesen adták meg magukat. A legtöbb csata férfi és nő
7668    4|                   az arcába láthatnék-e, de a sötétség mint egy fekete
7669    4|                   Most egy villám futott át a háttéren, egy percre megpillanthattam
7670    4|                   élet reménytelensége ült.~A lakásáig kísértem, aztán
7671    4|                    egy ideig tétován álltam a zivataros sötétségben, és
7672    4|                   zivataros sötétségben, és a tengerre bámultam. Mi történt?
7673    4|                    ijedten éreztem, hogy ez a borzalom jólesik, hogy egy
7674    4|                    hatalom kezébe kerültem: a gonoszságéba, és nem tudok,
7675    4|                    akarok védekezni ellene. A fejem zúgott. Kiültem a
7676    4|                     A fejem zúgott. Kiültem a tengerpartra, egy hideg
7677    4|              gondolkodtam, és kényes voltam a becsületérzésemre, cél és
7678    4|               nélkül meg akarom rabolni ezt a vak embert, akit az élet
7679    4|                    vak embert, akit az élet a legszomorúbb védtelenséggel
7680    4|             keresztülgázolok mindazon, amit a jóérzés, az emberszeretet
7681    4|                    felépített? Szeretem ezt a nőt? El akartam magammal
7682    4|                    igen, de egy hang, amely a tenger harsogásánál is erősebb
7683    4|               harsogásánál is erősebb volt, a fülembe zúgta: „Nem! Nem!
7684    4|                előttem, nem voltam kíváncsi a lelkére, a gondolatára,
7685    4|                  voltam kíváncsi a lelkére, a gondolatára, a múltjára
7686    4|                     lelkére, a gondolatára, a múltjára és a jövőjére,
7687    4|                  gondolatára, a múltjára és a jövőjére, csak ajkának furcsa
7688    4|            Fölkeltem, felöltöztem, lementem a partra, azután hirtelen
7689    4|                   Korán reggel becsöngettem a kertészt, hogy szállítsa
7690    4|                 hogy szállítsa poggyászomat a vasútra, és egy utolsó pillantást
7691    4|                  utolsó pillantást vetettem a tengerre. A nap óvatosan
7692    4|             pillantást vetettem a tengerre. A nap óvatosan bújt ki a felhők
7693    4|                      A nap óvatosan bújt ki a felhők közül, a víz az éjszaka
7694    4|                     bújt ki a felhők közül, a víz az éjszaka eseményeitől
7695    4|          eseményeitől fölizgatva kavargott. A tajtékos parton egy emberpár
7696    4|                 emberpár sétált; ők voltak, a férfi a tenger felé fordította
7697    4|                  sétált; ők voltak, a férfi a tenger felé fordította fejét,
7698    4|              fordította fejét, mintha látná a hullámok tarka színeit;
7699    4|                  fázósan húzta össze mellén a selyemkabátkát, és néha
7700    4|                     hasonló sohase járta át a belsőmet, azt éreztem, hogy
7701    4|                     azt éreztem, hogy ennek a két embernek a sorsa a kezem­
7702    4|                   hogy ennek a két embernek a sorsa a kezem­ben van, hogy
7703    4|                ennek a két embernek a sorsa a kezem­ben van, hogy a poklok
7704    4|                 sorsa a kezem­ben van, hogy a poklok fenekére vihetném
7705    4|                    két emberlélek az enyém, a poklok legdrágább zsákmánya!
7706    4|                poklok legdrágább zsákmánya! A borzalom varázsa fogott
7707    4|                 azután dölyfösen vontam meg a vállamat, és mialatt megdöbbentem
7708    4|                     hangom­tól, így szóltam a kertészhez:~- Meggondoltam
7709    4|                  kertészhez:~- Meggondoltam a dolgot, még néhány napig
7710    4|                  hogy nem vet keresztet; de a kertész helybenhagyólag
7711    4|             sipkáját.~Még két hétig időztem a telepen, jóllehet minden
7712    4|                azelőtt; mindennap átmentünk a kis gőzössel a Nyilvános
7713    4|                    átmentünk a kis gőzössel a Nyilvános Kertbe, és leültünk
7714    4|               Nyilvános Kertbe, és leültünk a kettős gesztenyefa alá.
7715    4|                     asszony olvasott, és én a pad karfáján, az ura háta
7716    4|                     csöndesen megérintettem a karját. Elsápadt, de nem
7717    4|                    gyorsan visszaszorította a kezemet. Mily rettenetes
7718    4|                     rettenetes volt mindez! A férfi mit sem sejtett, nyugodtan,
7719    4|                kincsét, amelyet az élet még a tarsolyában hagyott, elvesztette,
7720    4|                  hagyott, elvesztette, hogy a hűvös árnyék­ban egy förtelmes
7721    4|               napján, fehér ünneplő ruhában a tóba fúlt, s aki azóta,
7722    4|                     az ágyból, fölkeltettem a kertészt, összecsomagoltattam
7723    4|                    összecsomagoltattam vele a holmimat, és azonnal a vasúti
7724    4|                 vele a holmimat, és azonnal a vasúti állomáshoz hajtattam.
7725    4|                    Négy óra hosszat kellett a vonatra várnom, folyton
7726    4|              idegemben reszketve utaztam el a határ felé. Amint magamra
7727    4|                      Amint magamra maradtam a kocsiban, fülemre húztam
7728    4|                    zsebkendőmmel bekötöttem a szememet, hogy ne lássak,
7729    4|                  kerültem.~Még nincsen vége a történetemnek, kedves olvasó!
7730    4|                  kellett volna tollat venni a kezembe!~Egy kis német városkánál,
7731    4|                     tudom, hol, kiszálltam. A piros tetők közt vékony,
7732    4|                   tagom sajgott; le kellett a fejemet hajtanom, mert úgy
7733    4|                    súlyú, és rögtön legurul a nyakamról. Arra esz­méltem
7734    4|            békességet és megnyugvást keres, a mi körünkben megtalálhatja.
7735    4|                    Bólintottam, és követtem a szerzetest, bár tisztán
7736    4|             szerzetest, bár tisztán éreztem a jelenet színpadszerűségét.~
7737    4|                  kolostor volt, amelyet még a harcias német lovagrend
7738    4|      ellenszolgálatképpen ki fogom javítani a templom kopott festményeit.
7739    4|                  történt. Hetekig éltem itt a munkának, az egyszerű­ségnek,
7740    4|                  olvasmányokba merültem, ám a kapcsos könyvekből mindig
7741    4|                 ajkait; mert nincs csúnyább a magáról megfeledkezett asszonynál,
7742    4|                 össze­görbíti az ujjait, és a lelke fenekéről sötéten
7743    4|                eltűnik előlünk, elfelejtjük a szép órákat, a megértés
7744    4|                  elfelejtjük a szép órákat, a megértés perceit, amelyeket
7745    4|               együtt töltöttünk el, és csak a némbert látjuk, amint tajtékzó
7746    4|                    támad ránk, és összetöri a tulajdon emlékét. Ó, az
7747    4|                     térni, rajzuk elmosódik a lelkünkben, tekintetük elhomályosul:
7748    4|                   akik csöndesen hajtják le a fejüket, ezeket a nőket
7749    4|                hajtják le a fejüket, ezeket a nőket nem tudjuk kiirtani
7750    4|                 kiirtani az életünkből, még a sírunk éjjeléből sem!~Levelet
7751    4|                     levelet írtam, amelyben a józan ész nevében osztottam
7752    4|              nevében osztottam véres sebet! A sorok közül kiütközik az
7753    4|                     kalandnak tüntessük föl a dolgot: - Melyik nő bocsátja
7754    4|                  Melyik nő bocsátja meg ezt a szót? Azt vártam, hogy ő
7755    4|                vártam, hogy ő is sziszegve, a faképnél hagyott nők gyűlölködésével
7756    4|                    felelni, mint Donna Anna a megszökni készülő Don Juannak,
7757    4|                  volna, ha kivetkőzik abból a gyöngéd, nemes formából,
7758    4|                    hogy még mindig kijárnak a kertbe, sokszor beszélnek
7759    4|                    sokszor beszélnek rólam, a német orvos nagyon szíves
7760    4|                      és nemsokára már ők is a városba mennek, mert az
7761    4|               emberekben!”~Kezemből kihullt a papírlap, leültem egy fa
7762    4|               papírlap, leültem egy fa alá, a torkom összeszorult. Visszagondoltam
7763    4|               összeszorult. Visszagondoltam a nyár történetére, újra magam
7764    4|                     újra magam előtt láttam a percet, amikor először találkoztunk
7765    4|                 amikor először találkoztunk a gőzhajón, amint elfordította
7766    4|             elfordította finom fejét, ahogy a szél meglebbentette kalapján
7767    4|                     meglebbentette kalapján a fekete csokrot, aztán a
7768    4|                     a fekete csokrot, aztán a német doktor szobájának
7769    4|               éreztem, és tisztán hallottam a viharban botorkáló lovak
7770    4|               iskolába induló kisleányt. És a többi apró emlék: a magas
7771    4|                      És a többi apró emlék: a magas csizmás kertész, a
7772    4|                    a magas csizmás kertész, a citromsárga gőzhajó, a Nyilvános
7773    4|                      a citromsárga gőzhajó, a Nyilvános Kert színes üveggömbjei,
7774    4|                    Kert színes üveggömbjei, a lassan mozgó pálmaágak,
7775    4|               Tehetetlenül téptem darabokra a levelet. Fönt a templomban,
7776    4|                   darabokra a levelet. Fönt a templomban, az orgonán valaki
7777    4|                bármennyire óvakodtam mindig a hang, a zene hatásától,
7778    4|                    óvakodtam mindig a hang, a zene hatásától, azt éreztem,
7779    4|                hatásától, azt éreztem, hogy a szemem meg akar telni könnyekkel.~-
7780    4|                voltam, egy kis kézitáskával a hónom alatt, még az este
7781    4|                alatt, még az este elutaztam a németalföldi tengerpartra.~
7782    4|                     őszi reggel volt, mikor a fürdőtelepre érkeztem. A
7783    4|                    a fürdőtelepre érkeztem. A legtöbb nyaraló már be volt
7784    4|              nyaraló már be volt deszkázva, a vendéglőben csak a gazda
7785    4|               deszkázva, a vendéglőben csak a gazda és családtagjai szolgálták
7786    4|                  családtagjai szolgálták ki a reggelit. A főutca tele
7787    4|                   szolgálták ki a reggelit. A főutca tele volt sárga levelekkel,
7788    4|                    japán lampiont kergetett a szél. Hűvös volt; a füst
7789    4|               kergetett a szél. Hűvös volt; a füst lecsapódott a nyirkos
7790    4|                    volt; a füst lecsapódott a nyirkos kövezetre.~A Nyilvános
7791    4|            lecsapódott a nyirkos kövezetre.~A Nyilvános Kertben találkoztam
7792    4|                   velük. Ernyő alatt ültek, a férfi egyenes tartással,
7793    4|                    Olga, úgy öltözve, ahogy a hajón, első találkozásunkkor
7794    4|                 Olvasott; egyszerre letette a könyvet, és észrevett.~-
7795    4|                    nem látott rokon érkezik a házhoz. - Miklós! Tehát
7796    4|            gyűlöljön, átkozzon meg; hogy ez a halálos gyűlölet az egyetlen,
7797    4|                     gonoszabb és oktalanabb a földön. Csodálkozva nézett
7798    4|                   kerestem, de nem találtam a helyes szavakat.~- Értse
7799    4|                 vezekelhessek!~Megsimogatta a kezemet, és mosolygott.~-
7800    4|               Elhallgattam; lehorgasztottam a fejemet; láttam, hogy minden
7801    4|               minden hiába van, hogy örökké a vállamon kell hordanom ennek
7802    4|                  hordanom ennek az emléknek a szomorú súlyát.~- Vissza
7803    4|           szerencsétlenek, Miklós!~Megvonta a vállát, aztán csókra tartotta
7804    4|               vállát, aztán csókra tartotta a kezét, majd megint rám nézett,
7805    4|                     nézett, és odanyújtotta a homlokát is. Megcsókoltam,
7806    4|                     Mikor elutaztam, kijött a vasútra, frissítőket hozott,
7807    4|                   és sokáig lengette utánam a zsebkendőjét. A szeme mosolygott -
7808    4|             lengette utánam a zsebkendőjét. A szeme mosolygott - ezt a
7809    4|                    A szeme mosolygott - ezt a mosolyt sohasem fogom elfelejteni,
7810    4|                 hogy bele kell őrülnöm ebbe a mosolyba, ebbe a jóságba,
7811    4|               őrülnöm ebbe a mosolyba, ebbe a jóságba, amely elől nincs
7812    4|                            Az államtanácsos~A nyár végét néhány éven át
7813    4|         pofaszakállával, aranycsiptetőjével a tizennyolcadik századbeli
7814    4|                  még az elefántcsontgomb és a berakott dohányszelence
7815    4|                    csaknem húsz év óta volt a törzsvendége, közel fekszik
7816    4|             törzsvendége, közel fekszik úgy a spanyol, mint a francia
7817    4|                 fekszik úgy a spanyol, mint a francia határhoz. Van egy
7818    4|                   tartózkodik Trubezben, és a narancssárga parton ékszerészek,
7819    4|               határain túl is jól ösmerték. A fürdőhelyen övé volt a legjobb
7820    4|                      A fürdőhelyen övé volt a legjobb két szoba, az étteremben
7821    4|                    két szoba, az étteremben a sarokasztal, a szín­házban
7822    4|                   étteremben a sarokasztal, a szín­házban a proszcéniumpáholy.
7823    4|                  sarokasztal, a szín­házban a proszcéniumpáholy. Gavallér
7824    4|                    nagy bajuszú aranyaival. A fizetőpincérek, portások,
7825    4|                 időkben nem becsültem sokra a pénzt, és így keresztül
7826    4|          nyomorúsággal, gyakran koplalt, és a templomok lépcsőin hált.
7827    4|                    szántották az óceánokat, a saját palotájában lakott,
7828    4|                    gyönyörű kosokat nevelt, a szép cserepeket igen kedvelte,
7829    4|                    is volt, mindezzel pedig a műveltsége is lépést iparkodott
7830    4|                 Gyermek módra büszkélkedett a gazdagságával, műtárgyaival,
7831    4|                okosan, sőt ravaszul kivette a részét. Ám meg kell hagyni,
7832    4|                  pihenőt adott magának. Ezt a hat hetet töltötte el Trubezben,
7833    4|             töltötte el Trubezben, de ennek a hat hétnek is volt bizonyos
7834    4|                leült valamelyik sarokba, és a jövő nagy terveit kovácsolgatta
7835    4|                Mikor végre az óra ütött, és a szerencse feléje fordult,
7836    4|                  adósa maradt, megvásárolta a jólét minden termékét. Volt
7837    4|               többet akart, és megvásárolta a fiatalságot is - nem: csak
7838    4|            fiatalságot is - nem: csak annak a látszatát, mert az eltűnt
7839    4|               esztendő lelkét nem is tudjuk a piacon megkapni, annak a
7840    4|                    a piacon megkapni, annak a másolata is ér valamit,
7841    4|              másolata is ér valamit, és ezt a tükörképet az államtanácsos
7842    4|                 egy-egy szép hölgy kedvéért a tengerparton, sokat dohányzott
7843    4|             dohányzott és kártyázott, ahogy a szerelmes emberek szoktak;
7844    4|               emberek szoktak; összeveszett a vetélytársaival, egyikkel
7845    4|                   beszélt abbé Prévost-ról. A párizsi hölgyek elfogadták
7846    4|                   államtanácsos ajándékait, a háta mögött pedig kinevették.
7847    4|                   Constant nem ütközött meg a csalfaságukon, sőt ellen­
7848    4|                   volna ebben az időszakban a legnagyobb csalódások? Engem
7849    4|                   Engem is akkor hagyott el a legtöbb szép nő, amikor
7850    4|                      amikor még fekete volt a hajam, és egészséges a szívem.
7851    4|                 volt a hajam, és egészséges a szívem. A megpróbáltatások,
7852    4|                     és egészséges a szívem. A megpróbáltatások, szenvedések,
7853    4|                     színt, azokból fakadnak a legnemesebb emlékek.~Mindezt
7854    4|                    ha az ember beburkolózik a köpö­nye­gébe, és kora hajnalban
7855    4|             hajnalban magába mélyedve sétál a viharos tengerparton. Nem
7856    4|                   én is nemegyszer kivettem a részemet fanyar ízükből,
7857    4|                fekete csillogásukból.~Amint a hat hét letelt, az államtanácsos
7858    4|                   csomagoltatott, kifizette a számláit, és hazautazott.
7859    4|             hazautazott. Egy évre levetette a hódító lovaglócsizmákat,
7860    4|               lovaglócsizmákat, tűzbe dobta a Musset-nyakkendőket, a finom
7861    4|                dobta a Musset-nyakkendőket, a finom bókokat, és visszatért
7862    4|                    polgári foglalkozásához, a selyemgyárhoz, amelyben
7863    4|                 minden alkalma­zott­ja félt a szigorúságától és a pontosságától.
7864    4|                    félt a szigorúságától és a pontosságától. Tíz és fél
7865    4|                  Tíz és fél hónapig kerülte a kalandokat, leve­lezéshez
7866    4|                     üzleti papírt használt, a színházba csupán a férfiszereplőknek
7867    4|                használt, a színházba csupán a férfiszereplőknek tapsolt,
7868    4|                  letelepedett esti lapjával a kandalló mellé, csak akkor
7869    4|                milyen szép őzszeme volt; és a bőrének oly finom illata,
7870    4|                   Parfümkereskedést nyitott a „Francia Kosár”-hoz, mindig
7871    4|               mozdulatú, élénk; ha beszélt, a csípőjére tette a kezét,
7872    4|                  beszélt, a csípőjére tette a kezét, a nép leányának ez
7873    4|                    csípőjére tette a kezét, a nép leányának ez a mozdulata
7874    4|                   kezét, a nép leányának ez a mozdulata jól állt előkelő
7875    4|                  mosollyal ajkán jelent meg a kaszinóban; néha az üzletét
7876    4|                  arckifejezéssel jelent meg a páholyában. Magam is nem
7877    4|                   nem egyszer fordultam meg a „Francia Kosár”-nál, és
7878    4|                  kedvem támadt végigsétálni a tengerparton. Alig mentem
7879    4|                  akadtam, összegörbülve ült a padon, mellette tollas kalapja
7880    4|                    Marianne - szóltam, mert a síró hölgy a „Francia Kosár”
7881    4|                  szóltam, mert a síró hölgy a „Francia Kosár” tulajdonosa
7882    4|                        mi baja? Elvesztette a pénzét?~- Menjen - felelte
7883    4|               felelte haragosan, és fölkelt a padról.~Szeretem a síró
7884    4|                  fölkelt a padról.~Szeretem a síró nőket; szomorúságukat
7885    4|                     kétségbeejtőnek tartom, a hangjuk megnemesedik, mélyebb,
7886    4|                hanem gyöngéden karon fogtam a „Francia Kosár” tulajdonosát,
7887    4|                     támadt hozzám, és kezét a csípőjére téve, mint egy
7888    4|             utoljára még meg akarja mondani a nagyságának az igazat, így
7889    4|                  Constant?~- Igen - felelte a lábával toppantva.~- De
7890    4|                      Én is öreg vagyok, nem a testemmel, de a lelkemmel,
7891    4|                 vagyok, nem a testemmel, de a lelkemmel, az életemmel,
7892    4|                 beszélek? Elég baj, hogy ez a szerencsétlenség ért, most
7893    4|                 velem közli; kikapta karját a kezemből, és faképnél hagyott.~
7894    4|                  híján, egyedül szálltam be a csónakba.~Másnap örömmel
7895    4|                     láttam ablakomból, hogy a „Francia Kosár” tulajdonosa
7896    4|                   háromszor is visszatértek a portáshoz, mert mindig elfelejtettek
7897    4|                   házaspár foglaltak helyet a kocsiban. Ám következő éjjel
7898    4|                   már megint egyedül sétált a parton, és mérgesen dobálta
7899    4|                mérgesen dobálta cigarettáit a vízbe.~- Marianne, megint
7900    4|                 fölkacagott, aztán megfogta a kabátom gombját, és így
7901    4|                     tőlem ez az úr megkapja a magáét! Hohó, én a csarnokban
7902    4|                 megkapja a magáét! Hohó, én a csarnokban születtem! Mindent
7903    4|                   minden nyáron telefecsegi a lányoknak a fülét, szeptember
7904    4|                     telefecsegi a lányoknak a fülét, szeptember elsején
7905    4|                     rohan el mellettem, aki a nyakára tartja a zsebkendőjét,
7906    4|             mellettem, aki a nyakára tartja a zsebkendőjét, és elhatározottan
7907    4|                     Csendőrség, csendőrség!~A nyakáról csurgott a vér.~
7908    4|             csendőrség!~A nyakáról csurgott a vér.~No, ez csakugyan megkapta,
7909    4|               magamban, de alig fejeztem be a mondatot, mikor a finom
7910    4|               fejeztem be a mondatot, mikor a finom gyöpön, lobogó selyemkabátban,
7911    4|           lépésekkel, mint egy menekülő őz. A partnak tartott. Kezében
7912    4|                szent! - sikoltotta folyton.~A part széléhez ért, beleütközött
7913    4|                   tántorgott, aztán befogta a két fülét, és ügyetlen fejest
7914    4|                   és ügyetlen fejest ugrott a tengerbe.~Egy pillanatra
7915    4|                   pillanatra felbukkant még a vízen, kibomlott hajjal,
7916    4|                hajjal, ijedt arccal, azután a szalmakalapja elvált tőle,
7917    4|                    és lassan jobbra úszott. A következő percben Marianne
7918    4|              percben Marianne megint eltűnt a hullámok­ban. A matrózok
7919    4|               megint eltűnt a hullámok­ban. A matrózok utánaeveztek, de
7920    4|                   matrózok utánaeveztek, de a „Francia Kosár” tulajdonosát
7921    4|          tulajdonosát többé nem vetette föl a víz.~És most, hogy hónapok
7922    4|                  egy álmatlan éjszakán, ezt a furcsa történetet, magam
7923    4|               tekintélyes külsejével, amint a kandallója előtt ül, és
7924    4|                     Vacsora utáni hangulat; a levegőben feketekávé fűszeres
7925    4|                  feketekávé fűszeres szaga; a szivarfüst karikát von egy
7926    4|                 szobormaradvány fölé. Körül a falakon képek, műtárgyak
7927    4|          államtanácsos gazdagságát. Itt lóg a címere, nagy selyemzászlóra
7928    4|                    szép, spanyol modorú kép a gyárait ábrázolja, egy másik
7929    4|                gyárait ábrázolja, egy másik a birtokot, ahol a híres kosokat
7930    4|                  egy másik a birtokot, ahol a híres kosokat nevelik. A
7931    4|                    a híres kosokat nevelik. A szivarozóasztalka fölött
7932    4|                fölött gobelin, amely egykor a Hradzsin falait ékesítette.
7933    4|                    utolsó nagy császárjának a koronája, fölötte egy kőszáli
7934    4|          Donatello-szobor közömbösen néz le a gazdagságra, amelyet az
7935    4|                   össze­harácsolt, míg maga a hajóinas megelégedetten
7936    4|             megelégedetten legelteti szemét a kincseken, azután a tükörhöz
7937    4|                  szemét a kincseken, azután a tükörhöz lép, és büszkén
7938    4|                    lép, és büszkén nézegeti a nyakán levő hosszú, piros
7939    4|                  élet nagyot adhat, nemcsak a jómód, a rang, a becsület,
7940    4|                     adhat, nemcsak a jómód, a rang, a becsület, de a szerelem
7941    4|                    nemcsak a jómód, a rang, a becsület, de a szerelem
7942    4|                      a rang, a becsület, de a szerelem kincsesházából
7943    4|                    És igaza van: mert nincs a világnak az a gyémántja,
7944    4|                    mert nincs a világnak az a gyémántja, műremeke, földbirtoka,
7945    4|                  aki holdvilágos éjszakákon a tenger fenekén fekszik,
7946    4|           ábrándozik rólunk, az életünkről, a lépteink zajáról, a szívünk
7947    4|             életünkről, a lépteink zajáról, a szívünk hideg dobogásáról.~
7948    4|                                             A kék napernyõs kisasszony~-
7949    4|               délután finom eső szitált, és a réteknek üde illatuk volt,
7950    4|                   perc múlva előttem állott a ház fiatal kisasszonya,
7951    4|                 úgynevezett Üdvöske-arccal; a nyakában aranykereszt, az
7952    4|                  történt magával, Dóra? Hol a szalag a kontyából, és hol
7953    4|                 magával, Dóra? Hol a szalag a kontyából, és hol a rövid
7954    4|                  szalag a kontyából, és hol a rövid szoknyája?~A kék napernyős
7955    4|                   és hol a rövid szoknyája?~A kék napernyős kisasszony
7956    4|                     Ha tudná, hogy gyűlölöm a szalagos kontyot és a matrózruhát
7957    4|              gyűlölöm a szalagos kontyot és a matrózruhát meg a zongoraórákat,
7958    4|                kontyot és a matrózruhát meg a zongoraórákat, hiszen semmi
7959    4|                     hiszen semmi tehetségem a zongorázáshoz! A neveltetésem
7960    4|                 tehetségem a zongorázáshoz! A neveltetésem tehát befejeződött,
7961    4|                   miss Spenzer ezentúl csak a húgomat oktatja, és nekem
7962    4|                 Elkísér?~- Igen, elkísérem.~A rétek felé indultunk, ahogy
7963    4|                  minden férfinak elcsavarja a fejét. A kacérság nem utolsó
7964    4|                férfinak elcsavarja a fejét. A kacérság nem utolsó dolog
7965    4|                   kacérság nem utolsó dolog a földön: az élet, a sors,
7966    4|                    dolog a földön: az élet, a sors, a szerencse, még az
7967    4|                    földön: az élet, a sors, a szerencse, még az időjárás
7968    4|                szólt fölényesen, mintha ezt a tulajdonságát is együtt
7969    4|         tulajdonságát is együtt kapta volna a hosszú szok­nyával -, tudja,
7970    4|                  fogalmam van az életről és a szerelemről! Nekem csak
7971    4|                     szerelemről! Nekem csak a szomorú szerelem tetszik,
7972    4|                szomorú szerelem tetszik, az a szerelem, amely tele van
7973    4|                     az ilyen szerelem mégis a legszebb. Van egy gyönyörű
7974    4|                 nagynéném, aki egész életét a tengerparton tölti, mindig
7975    4|                   fekete selyemruhában jár, a kezében fekete csipkelegyező,
7976    4|         csipkelegyező, és kenyérmorzsát dob a sirályok felé, és senki
7977    4|                    sem sejti, hogy kiért ég a szíve, kiért tört darabokra
7978    4|                 szíve, kiért tört darabokra a lelke! Mily szép lehet így
7979    4|                   szeretni, összebarátkozva a lemondás­sal, a büszke magányossággal,
7980    4|             összebarátkozva a lemondás­sal, a büszke magányossággal, titkos
7981    4|                     Ej - vetettem ellent -, a szomorú szerelem bizonyára
7982    4|           liliomokból; az ilyen szerelemnek a mélyén sötét szenvedések
7983    4|                  macskaszeme. - Belémerülni a sötétség, az ábrándozás
7984    4|                     Anna jeleneteit olvasni a VIII. Henrik-ből: nem gyönyörű
7985    4|                Henrik-ből: nem gyönyörű ez?~A szeme büszkén tekintett
7986    4|                     már ő is kiveheti ebből a titkos gyönyörűségből a
7987    4|                     a titkos gyönyörűségből a részét, és éjjelenként elborongva
7988    4|           éjjelenként elborongva pillanthat a távoli, holdvilágos nádakra.~-
7989    4|                szóltam, és megint ránéztem.~A hosszú ruha nagyobbá, törékenyebbé
7990    4|               Mintha tegnap tartottuk volna a keresztvíz alá, emlékszem,
7991    4|              Köszönöm, és, hogy viszonozzam a bókot, tehát ön éppenséggel
7992    4|                 öregedett meg, ön még ma is a régi, tökéletes lovag, bárha
7993    4|               önéhez hasonló fejeket inkább a hervadó hölgyek szeretik.
7994    4|                   furcsa ez?~Megszorítottam a kezét; finom, hosszúkás
7995    4|                 kora ősszel. Nem viszonozta a szorítást, de elhallgatott,
7996    4|                  lépésekkel ment mellettem. A lőportoronyhoz, sétám rendes
7997    4|               nézett, egy kicsit összehúzta a szemét, mintha nagyítón
7998    4|             hódításnak, igen szép eredmény!~A vállára tettem a kezemet,
7999    4|                  eredmény!~A vállára tettem a kezemet, ahogy az ember
8000    4|                     kezemet, ahogy az ember a gyerekekére szokta tenni