Fej.

8001    4|                rögtön visszahúztam, mert ez a váll is mintha megváltozott
8002    4|                  felelte.~Megállt, megvonta a vállát, aztán egy csodálkozó
8003    4|           mosolyával, arcába hulló hajával, a fiatalságával, még a keze
8004    4|               hajával, a fiatalságával, még a keze negédes tartásával
8005    4|                  keze negédes tartásával és a kék napernyőjével is, félig
8006    4|              akaratlanul kacérkodott velem.~A kertajtóhoz értünk, amely
8007    4|                   kertajtóhoz értünk, amely a rétek felől vezetett vissza
8008    4|                 rétek felől vezetett vissza a házhoz; a tornácon már a
8009    4|                   vezetett vissza a házhoz; a tornácon már a gyertyatartók
8010    4|                    a házhoz; a tornácon már a gyertyatartók üvegburái
8011    4|         gyertyatartók üvegburái csillogtak. A kavics élesen csikorgott
8012    4|               végigsimította homlokomat, és a következő percben, lassan,
8013    4|           megcsókoltam rozsdaszőke haját.~- A kalapom - szólt, és megigazította
8014    4|                nagyon szerencsétlen vagyok!~A hangja egy kicsit megcsuklott,
8015    4|                  odaadóan; egy könnycseppje a bajuszom fölé hullott, és
8016    4|                     könnyeit, kibontakozott a karomból, és fölfutott a
8017    4|                    a karomból, és fölfutott a házba. Mire a tornácon utolértem,
8018    4|                     fölfutott a házba. Mire a tornácon utolértem, már
8019    4|                mosolyogva rakta az asztalra a gyümölcsöt meg a süteményeket;
8020    4|                   asztalra a gyümölcsöt meg a süteményeket; senki se hitte
8021    4|                   és ilyenkor rendbe szedem a gondolataimat; átfutom az
8022    4|                  tartalmukat, és ké­szü­lök a következő reggelre. Ilyenkor
8023    4|                  nappal, persze csak amióta a halántékomnál egyre több
8024    4|                fiatalabbnak nem látszottam. A házasélethez, bevallom,
8025    4|                   elképzelni magamat, amint a gyermekeimet az iskolába
8026    4|                    amint karonfogva sétálok a feleségemmel a városban,
8027    4|           karonfogva sétálok a feleségemmel a városban, és cipőt, harisnyát,
8028    4|                  kályha mellett kell ülnöm, a napi élet apró gondjaival
8029    4|                 gondjaival veszkődnöm, hogy a holnaptól nem szabad új
8030    4|          beleilleszkedni gondolatvilágomba. A magamfajta emberek legokosabban
8031    4|                     legokosabban teszik, ha a magányosságuknak, vagy nevezzük
8032    4|              szerencsétlenekké tenni.~És ez a kisleány? Előttem állt karcsú
8033    4|                 kívánt franciául szerencsét a születésnapomhoz; amint
8034    4|                   nagy dolog volna, lehúzta a csizmámat; amint egy este
8035    4|                    zöld színűre festette be a kutyát; amint be-besurrant
8036    4|                  kutyát; amint be-besurrant a szobámba, és arra kért,
8037    4|                    arra kért, csináljam meg a német leckéjét. És most
8038    4|                 leckéjét. És most egyszerre a nyakamba borul, és azt hiszi,
8039    4|                     én vagyok az ő életének a kulcsa, pedig a magyarázat
8040    4|                    életének a kulcsa, pedig a magyarázat talán az, hogy
8041    4|                  aki egy kicsit hasonlított a regényhősökre, mert jó szabónál
8042    4|                    ráspolyozza és fényesíti a körmeit, tud lovagolni,
8043    4|                      elsárgult szó, amelyet a szél néha fölkavar, de amelyek
8044    4|                  magamban nagyot ásítva, és a fal felé fordultam -, ennek
8045    4|                 haza, rákövetkező nap pedig a szomszéd városba utaztam,
8046    4|                  hogy folyton rám függeszti a szemét, de tartózkodva vagy
8047    4|                  egyáltalán nem viszonoztam a tekintetét, és ha búcsúzásnál
8048    4|               átöltöztem volt, és átsiettem a sötét biliárdszobán, mikor
8049    4|                    valaki hirtelen megfogta a kezemet.~- Miklós! - szólt
8050    4|                     sírni is kezdett, ahogy a gyerekek szoktak, akik a
8051    4|                    a gyerekek szoktak, akik a nyakasságot összekapcsolják
8052    4|                 nyakasságot összekapcsolják a kétségbeeséssel -, énnekem
8053    4|              haraptam, de azután fölemeltem a fejemet, és elhatároztam,
8054    4|                elmondtam neki mindazt, amit a minap, hajnalhasadás előtt
8055    4|                 vagyok, semmi hajlandóságom a családi élethez, hogy a
8056    4|                     a családi élethez, hogy a lelkem üres, és önzésben
8057    4|                     meg, amiért visszaéltem a fiatalságával, az ábrándjaival,
8058    4|             Ránéztem. Finoman remegve, mint a levelét hullató nyárfa,
8059    4|                  nekem, hogy ő volt az, aki a kutyát zöldre festette.
8060    4|                  testét, és föl és alá járt a szobában, a zöld posztó,
8061    4|                     és alá járt a szobában, a zöld posztó, a fej nélküli
8062    4|                    szobában, a zöld posztó, a fej nélküli dákók, az állóóra
8063    4|                 félredobták, hogy immár nem a gyermekkor ártalmatlan rémei,
8064    4|           ártalmatlan rémei, hanem az élet, a vaskezű sors szomorúsága
8065    4|                meghűlt volna, összébb húzta a kendőt a vállán, aztán így
8066    4|                      összébb húzta a kendőt a vállán, aztán így szólt:~-
8067    4|                   vett föl egy piros labdát a tekeasztalról, és alázatos
8068    4|                ábrándjaimban mohón kerestem a szomorúságot, a reménytelen
8069    4|                    kerestem a szomorúságot, a reménytelen szerelmet; ej,
8070    4|                  Annyi erőm nincs, hogy ezt a labdát végiggurítsam az
8071    4|               gyermek vagyok!~Megsimogattam a haját, és azt mondtam, amit
8072    4|                    ne lássa ennyire sötéten a dolgokat, a gyermekszerelmen
8073    4|                 ennyire sötéten a dolgokat, a gyermekszerelmen át kell
8074    4|         gyermekszerelmen át kell esni, mint a bárányhimlőn, később mindenki
8075    4|            Iparkodjon szórakozni, kérje meg a szüleit, hogy utazzanak
8076    4|                    hogy utazzanak pár hétre a fővárosba, járjanak színházakba,
8077    4|                     még egyszer végigjártam a nagy bükkfaerdőt, amelyet
8078    4|                    volna, aztán megtaláltam a magyarázatot. A haja újra
8079    4|                 megtaláltam a magyarázatot. A haja újra leányos kontyba
8080    4|                 benne skót szalag; és ismét a rövid matrózruha volt rajta.~-
8081    4|                       Igen - szólt megvonva a vállát -, újra iskolás leány
8082    4|                  leány lettem, visszamentem a tankönyveim és térképeim
8083    4|                 jobb, ah! Fázom az élettől, a rendhagyó igék és a francia
8084    4|                élettől, a rendhagyó igék és a francia leckék mégis szelídebbek
8085    4|                    ne nézzek be még egyszer a szobájába. Ott ült a fehér
8086    4|                egyszer a szobájába. Ott ült a fehér íróasztal mellett,
8087    4|              összevont szemöldökkel, előtte a földgömb; finom ujjai Marokkó
8088    4|                    könnycseppek hulltak alá a rajzpapirosra.~
8089    4|                                             A vörös Ágnes~Késő ősszel
8090    4|                     Messze voltam hazulról, a kocsinak nem volt födele,
8091    4|                 bőrig áztam. Eszembe jutott a vörös Ágnes, és meghagytam
8092    4|                  vörös Ágnes, és meghagytam a kocsisnak, hogy forduljon
8093    4|                kocsisnak, hogy forduljon be a Kurucz-majorba.~Ez a vörös
8094    4|                     be a Kurucz-majorba.~Ez a vörös Ágnes nevezetes nő
8095    4|            nevezetes nő volt. Itt született a Kurucz-majorban mint a béresgazda
8096    4|            született a Kurucz-majorban mint a béresgazda leánya, libát
8097    4|                  majd tizenhét éves korában a fővárosba került, és egy
8098    4|                     haja volt, ezért hívták a vörös Ágnesnek, a szeme
8099    4|                    hívták a vörös Ágnesnek, a szeme pedig sötétkék és
8100    4|                     mint egy csokor ibolya. A tehetsége semmi, de amint
8101    4|                   tehetsége semmi, de amint a színpadra lépett hófehér
8102    4|                     mint egy ragadozó állat a körmeit, az ember önkénytelenül
8103    4|                    úgy érezte, nem volna jó a vörös Ágnes körmei közé
8104    4|                    kerülni.~Öt évig mozgott a deszkákon, ahol tizedrangú
8105    4|                     volt, hogy visszavonult a csatatérről, és megvásárolta
8106    4|                csatatérről, és megvásárolta a Kurucz-majort. Mindig szerette
8107    4|              Kurucz-majort. Mindig szerette a földet, a rögöt; a színházi
8108    4|                   Mindig szerette a földet, a rögöt; a színházi társalgóban,
8109    4|                 szerette a földet, a rögöt; a színházi társalgóban, szünetek
8110    4|              egyetlen kívánsága visszatérni a szülőföldjére, csizmát húzni,
8111    4|              csizmát húzni, gereblyét tenni a vállára, és élte fogytáig
8112    4|                 élte fogytáig gaz­dál­kodni a szikes földeken. Vágyát
8113    4|                    öt év múlva teljesítette a sors. Ha beutaztam a szomszéd
8114    4|           teljesítette a sors. Ha beutaztam a szomszéd mezővárosba lőport,
8115    4|                  bekecsben, prémes sapkával a fején alkudozott az ökörvásáron,
8116    4|                     ökörvásáron, vagy amint a csapszék előtt áldomást
8117    4|               csapszék előtt áldomást ivott a disznókereskedőkkel.~- Nézzen
8118    4|                    hozzám, rendben tartom-e a szénámat? - szólt hozzám
8119    4|              mindeddig óvakodtam tőle, hogy a közelébe kerüljek, mert
8120    4|                  egy finom karvaly szögezte a fekete nézőtérre.~A kocsis
8121    4|                szögezte a fekete nézőtérre.~A kocsis nagy örömmel engedelmeskedett
8122    4|                    örömmel engedelmeskedett a parancsnak; rácsapott az
8123    4|               lovacskákra; negyed óra múlva a Kurucz-majorban voltunk.~-
8124    4|              Kurucz-majorban voltunk.~- Hol a tekintetes asszony? - kérdeztem
8125    4|                   egy fürge kisinastól, aki a kocsikelepelésre elém futott
8126    4|                kocsikelepelésre elém futott a tornácról.~- Az irodában!~
8127    4|                      Bekopogtattam. Ott ült a hosszú fenyőfa asztalnál,
8128    4|                  megpillantott, összecsapta a kezét, és kétszer erősen
8129    4|               megcsókolta az arcomat, ahogy a férfirokonok szokták, ha
8130    4|                magára, de mégis megtartotta a szavát - szólt egy kicsit
8131    4|               elzárta az írásait, leoltotta a lámpákat, és átvezetett
8132    4|          gyalázatosak, fél órája jelentette a vadászunk, hogy a Morgó
8133    4|                jelentette a vadászunk, hogy a Morgó hídját a víz még az
8134    4|              vadászunk, hogy a Morgó hídját a víz még az éjjel elviszi.~
8135    4|                     hallgatott rám, tapsolt a cselédnek; meghagyta, hogy
8136    4|                   meghagyta, hogy fűtsék be a vendégszobát. Azután meggyújtotta
8137    4|           vendégszobát. Azután meggyújtotta a facsillárt, és maga rakta
8138    4|                    durrogott. Fél óra múlva a kisinas, fényes csizmában,
8139    4|             vászonkabátban jelentette, hogy a vacsorát föltálalták. Leültünk,
8140    4|                    És most meséljen - szólt a vörös Ágnes, mikor a kapros
8141    4|                  szólt a vörös Ágnes, mikor a kapros tésztához értünk,
8142    4|                jártam Budapesten? Akkor még a Niniche-t adták; játsszák
8143    4|                     adták; játsszák még ezt a darabot és a Madame Favar-t?~-
8144    4|               játsszák még ezt a darabot és a Madame Favar-t?~- Nem, már
8145    4|           udvariasan mosolyogtam.~Kacagott. A fogai hófehérek és nagyok
8146    4|                  titokzatosan táncolt végig a falon -, én nem akarok bókokat.
8147    4|                   akarok bókokat. Elég volt a bókokból, sőt! Boldog vagyok,
8148    4|                   parasztnak születtem, aki a goromba szót, a verést inkább
8149    4|              születtem, aki a goromba szót, a verést inkább megérti, mint
8150    4|                 verést inkább megérti, mint a cifra szavakat. Ha Pesten
8151    4|                 négy címeres ökör húzná ezt a szép kocsit. És amikor a
8152    4|                    a szép kocsit. És amikor a varga zöld posztóba takarva
8153    4|                 zöld posztóba takarva hozta a selyem- meg bársonycipőket,
8154    4|                    meg bársonycipőket, arra a rézpatkós csizmára gondoltam,
8155    4|                     amelyet gyermekkoromban a fehérvári vásáron láttam,
8156    4|                     hasonló azóta se került a szemem elé.~Nevettünk, koccintottunk.~-
8157    4|                  néha, hogy elég volt ebből a gavallér­életből, a lovagi
8158    4|                   ebből a gavallér­életből, a lovagi dolgokból, a szerelmes
8159    4|                életből, a lovagi dolgokból, a szerelmes postákból, az
8160    4|                     aki az orránál vezettem a fél főváros gavallérait,
8161    4|           szénaboglyán hálni vagy tavasszal a zöld rozsban megázni! Nos,
8162    4|                    és céltalanul bolyongani a fehér tornyok között, miközben
8163    4|                kicsit művész is vagyok, aki a hangulatokat túlbecsüli.
8164    4|               hangulatokat túlbecsüli. Szép a falusi élet az ő regényességével,
8165    4|                 amikor karácsony éjszakáján a vidék tele van apró lámpákkal,
8166    4|                 apró lámpákkal, mindenünnen a templom felé iparkodnak
8167    4|                 felé iparkodnak az emberek, a kis orgona nagyokat fúj,
8168    4|                   az ablakhoz hozzáverődnek a hópelyhek. Vagy egy görög
8169    4|                      Vagy egy görög húsvét! A bora kitűnő - fejeztem be
8170    4|                   bora kitűnő - fejeztem be a beszédet -, de az embernek
8171    4|                  beszédet -, de az embernek a lábába száll.~Kényelmesen
8172    4|                     Kényelmesen hátradőltem a karosszékben, amely akkora
8173    4|                lenni, és titokban mindennap a tükörbe nézek, nem fehéredik-e
8174    4|                  nézek, nem fehéredik-e már a hajam; de eddig csak szerencseszálakat
8175    4|               mégiscsak járnak errefelé. És a férfiak, mondhatom, még
8176    4|                 olyan bolondok, mint amikor a Madame Favar-t meg a Párizsi
8177    4|                 amikor a Madame Favar-t meg a Párizsi nő-t játszottuk;
8178    4|                 akaratom ellenére; ránéznek a piros hajamra, és végük
8179    4|                   van; nem csoda, hiszen ez a piros haj a walesi hercegnek
8180    4|                csoda, hiszen ez a piros haj a walesi hercegnek is tetszett
8181    4|                   tetszett egy kicsit. Tele a fiókom furcsa levelekkel,
8182    4|                    ne törődjék mással, mint a lelki üdvösségével, az egészségével
8183    4|            üdvösségével, az egészségével és a magtárával.~Érezni kezdtem
8184    4|                  magtárával.~Érezni kezdtem a nap fáradtságát; a szemem
8185    4|                  kezdtem a nap fáradtságát; a szemem pislogott, csaknem
8186    4|                pislogott, csaknem elaludtam a tűz mellett.~- Ej, lássa -
8187    4|                    magától is van egy levél a fiókomban, az igaz, hogy
8188    4|                     sárgulni kezd.~Tapsolt; a kisinas figyelmes arccal
8189    4|                  ugrott be, és meggyújtotta a feketekávés gépet.~- Tudja,
8190    4|                    szólt Ágnes, nem törődve a fiúval. - Különös gondolat,
8191    4|                   való, aki mindig szerette a furcsaságokat. Tehát, arra
8192    4|                      hogy bealkonyodott, és a szerelmes levelek, az esküdözések,
8193    4|              esküdözések, az ábrándo­zások, a sikerek és csalódások már
8194    4|                huszonnégy béresgyereket, és a régi malomból közös költségen
8195    4|              költségen kórházat építtetünk. A hosszú téli estéken megcsináljuk
8196    4|                   téli estéken megcsináljuk a végrendeletünket, okosan,
8197    4|                szépen, hogy az eklézsiának, a vakoknak, az iskolának,
8198    4|                     vakoknak, az iskolának, a kórházaknak és a megye szegényeinek
8199    4|                 iskolának, a kórházaknak és a megye szegényeinek egyformán
8200    4|                    fogok kikötni: azt, hogy a hajamat a temetésem napján
8201    4|                kikötni: azt, hogy a hajamat a temetésem napján el kell
8202    4|                      és úgy éreztem, mintha a szomorú őszi eső a terített
8203    4|                   mintha a szomorú őszi eső a terített asztalon dobolna. -
8204    4|                    egy csomó engemet: ennyi a számadásom. Mind eltűntek,
8205    4|                  számadásom. Mind eltűntek, a legtöbb a föld alól néz
8206    4|                    Mind eltűntek, a legtöbb a föld alól néz reám, és akik
8207    4|                    akik élnek, azoknak csak a rossz álmaikban jelenek
8208    4|                mindig újra és újra elkezdem a táncot, és keresek valamit
8209    4|                     és mosolyogva vonja meg a vállát. Miért kellett tőle
8210    4|                   fogunk nevetni rajtuk. Ez a bolond őszi eső az oka,
8211    4|                     az eszembe jut, nos, és a maga óbora.~Elhallgattunk.
8212    4|                     rázta meg magát, mintha a másik oldalára akarna fordulni.
8213    4|                   oldalára akarna fordulni. A kályha mérgesen fújt egyet-egyet.
8214    4|                     erősebben éreztem, hogy a szemem leragadni készül;
8215    4|                 védekezni.~- Miklós - szólt a vörös Ágnes -, magának meg
8216    4|                   Ágnes! Itt az ideje, hogy a betegekre és szegényekre
8217    4|                 leszek, hogy végre megválok a piros hajamtól, a kék szememtől,
8218    4|                  megválok a piros hajamtól, a kék szememtől, amely annyi
8219    4|               gyermeke van, derék felesége, a legjobb gazdasszony a megyében.
8220    4|             felesége, a legjobb gazdasszony a megyében. Körorvos, és itt
8221    4|                     jár, töltött fegyverrel a vállán, az országúton, és
8222    4|                    leveleket küld be hozzám a drótos tótokkal meg a vándorlegényekkel.
8223    4|                hozzám a drótos tótokkal meg a vándorlegényekkel. Bolond
8224    4|                     karácsony. Olykor eljön a pap, és hármasban kártyázunk,
8225    4|           kártyázunk, vagy valaki elolvassa a szevasztopoli ütközetet
8226    4|                     Én magam fogok befűteni a kályhába, ez külön tudomány;
8227    4|                    szabad elfelejteni, hogy a papnak zsámolyt kell tenni
8228    4|                  papnak zsámolyt kell tenni a lába alá, mert köszvénye
8229    4|                     magának is zsámoly kell a lába alá. Vasárnap pedig
8230    4|                    Vasárnap pedig kimegyünk a dombra, és elültetünk négy
8231    4|              feküdni egykor, mindig ez volt a kedvenc tervem.~Még hallottam
8232    4|                 előttem Tamásy, Eőry, aztán a kis kalapos Niniche, a lovaglóruhás
8233    4|                aztán a kis kalapos Niniche, a lovaglóruhás Madame Favart,
8234    4|                      egy páholynyitogató nő a régi Nép­színházból, egy
8235    4|                  lámpával kezükben haladnak a templom felé.~- Mindörökké -
8236    4|                reggel nézett be az ablakon; a facsillárban még égtek a
8237    4|                    a facsillárban még égtek a gyertyák, ám a kályha kihűlt.~-
8238    4|                    még égtek a gyertyák, ám a kályha kihűlt.~- Jó reggelt -
8239    4|                arccal, de fürgén jelent meg a küszöbön a papramorgóval.~-
8240    4|                fürgén jelent meg a küszöbön a papramorgóval.~- Bocsássa
8241    4|                  mondtam zavarodottan -, de a vadászat és az erős bor;
8242    4|                bizony, öregszünk. Szólj hát a kocsisnak - fordultam a
8243    4|                     a kocsisnak - fordultam a fiúhoz. - Hadd fogjon be!~
8244    4|                    elállt, hideg szél fújt, a hegyek szaporán füstölögtek.~-
8245    4|                     ígért - kiáltott utánam a vörös Ágnes, amikor kocsim
8246    4|                    amikor kocsim nekivágott a szürke, sáros mindenségnek.~
8247    4|                 szürke, sáros mindenségnek.~A lovak lassan ügettek végig
8248    4|                  lovak lassan ügettek végig a mezei úton; mihamar kiértünk
8249    4|                  nyílegyenesen húzódott föl a dombra. Mikor a feszülethez
8250    4|                húzódott föl a dombra. Mikor a feszülethez értünk, egy
8251    4|                  találkoztunk, aki puskával a vállán várt valamire. Mikor
8252    4|                     Mikor meglátott, erősen a szemembe nézett, majd ügyesen
8253    4|                   ügyesen lelőtt egy varjút a fáról.~- Furcsa egy lány
8254    4|                     egy lány volt mindig ez a vörös Ágnes - dörmögtem
8255    4|                 gondoltam, amint zsámollyal a lábam alatt, fehér szakállal
8256    4|                 alatt, fehér szakállal ülök a kályhája mellett, és a vörös
8257    4|                 ülök a kályhája mellett, és a vörös Ágnes megfontolva
8258    4|                  Ágnes megfontolva diktálja a nagy ókulárés papnak:~-
8259    4|                     papnak:~- Ezer forintot a vakoknak, ezer forintot
8260    4|                  eklézsiának, ezer forintot a mindenkori útmesternek,
8261    4|                 mindenkori útmesternek, aki a négy ákácfát a sírom fölött
8262    4|             útmesternek, aki a négy ákácfát a sírom fölött ápolni fogja,
8263    4|                      és ezer forintot annak a felebarátomnak az Úrban,
8264    4|                felebarátomnak az Úrban, aki a vörös hajamat a temetésem
8265    4|                  Úrban, aki a vörös hajamat a temetésem napján el fogja
8266    4|                     Bátran ki vele!~Aki ezt a pár szót szelesen, tágra
8267    4|                 nagy, kék porcelán szemmel, a parasztlányok egészséges
8268    4|                   virított az arca közepén. A foglalkozása? Énekesnő volt,
8269    4|                foglalkozása? Énekesnő volt, a grazi vagy brünni vagy talán
8270    4|                    nem veszi. Akkor ő fogja a legjobb uborkát befőzni
8271    4|                    egész Olmützben.~Ez volt a legvígabb és legbolondosabb
8272    4|                     ha éhezett, ha jól ment a sora, mindig könnyelműen,
8273    4|           könnyelműen, fölényesen vonta meg a vállát, kacagva rázta meg
8274    4|                   vállát, kacagva rázta meg a fejét; soha senkire nem
8275    4|                  falat kenyeret megosztotta a pályatársnőivel, és nem
8276    4|                   és nem volt ember, akinek a tekintélyében hitt volna.
8277    4|               tekintélyében hitt volna. Még a világ, a sors szürke keze
8278    4|                    hitt volna. Még a világ, a sors szürke keze sem tudta
8279    4|              semmitől se félt, az éhségtől, a betegségtől éppoly kevéssé,
8280    4|                    mint az irigységtől vagy a rosszakarattól, és minden
8281    4|                  Sohase volt egy krajcárja, a városban minden uzsorást
8282    4|                   selyemruháin átmosolygott a fiatalság üdesége.~Valahányszor
8283    4|                többször fordult elő, mindig a Netti jókedvéhez és fiatalságához
8284    4|                  menekültem. Ahogy az ember a könyvtára mélyében titokzatos,
8285    4|                    és jó könyveket rejteget a magányosság, a kétségbeesés,
8286    4|                     rejteget a magányosság, a kétségbeesés, az öregség
8287    4|                 olyan embereket is tartogat a lelki fiókjaiban, akikhez
8288    4|                   lelki fiókjaiban, akikhez a ború óráiban elmenekülhet,
8289    4|                     megnyugvást talál, akik a mosolyukkal, a könnyelműségükkel
8290    4|                  talál, akik a mosolyukkal, a könnyelműségükkel mint egy
8291    4|             virágból font legyezővel elűzik a sors árnyékait. Sajnos,
8292    4|                  ilyen ember oly kevés akad a világban! De Netti ilyen
8293    4|                    esti vonattal berobogtam a ködös grazi vagy brünni
8294    4|                      Igen, Netti - feleltem a fejemet lehorgasztva -,
8295    4|                      Te rajongó férfi vagy, a perc lovagja, ha jó, ha
8296    4|                 lovagja, ha jó, ha rossz ez a perc, azt hiszed, az egész
8297    4|                 olcsón tudnánk kiegyezkedni a sorssal!~Nem engedett felelni,
8298    4|              bársonycipőit, magával hurcolt a girbegörbe grazi utcákon,
8299    4|                   girbegörbe grazi utcákon, a hosszú, visszhangos olmützi
8300    4|                      lakást bérelt számomra a rózsaszínű házban, ahol
8301    4|               Metternich lakott, és nevetve a szárnyai alá vett. Egész
8302    4|                   nap velem volt, ő vezette a háztartásomat, beszerzett
8303    4|                 virágot és egy kutyát, mert a kutya mégiscsak az ember
8304    4|                leghűségesebb társa. Átvette a pénzemet, és mondhatom,
8305    4|          kegyetlenül bánt vele, nem ismerte a garas értékét, a lakásom
8306    4|                    ismerte a garas értékét, a lakásom tele volt mindenféle
8307    4|                volna őket. Meg­ismer­tetett a társaival és a társnőivel,
8308    4|                 ismer­tetett a társaival és a társnőivel, minden éjjel
8309    4|               minden éjjel hajnalig kellett a sörházban ülnöm, és régi
8310    4|                  színészadomákat hallgatnom a csodálatos Devrient-ról
8311    4|                  csodálatos Devrient-ról és a nagy Anschützről. Mindenáron
8312    4|                    volt, hogy beleszeressek a primadonnába, egy kövérkés,
8313    4|              kövérkés, jóképű hölgybe, abba a bizonyos gömbölyű fajtába,
8314    4|                 szállásra repülő rigó -, ez a legjobb szer, hogy az ember
8315    4|                 mást elfeledjen az életben! A fülemig vagyok tele adóssággal,
8316    4|               játékbarlangokat ismerte), és a szeme fölragyogott, ha egy
8317    4|                   művésznő, aki elvesztette a pénzét, igénybe vette tárcámat.
8318    4|                 szakácsot is szerződtetett; a pincém tele volt a legfinomabb
8319    4|           szerződtetett; a pincém tele volt a legfinomabb borokkal.~Úgy
8320    4|                   Grieux diák; reggelenként a szobám tele volt hitelezőkkel
8321    4|                   porosz főhercegnek vagyok a természetes fia, és valamennyiüknek
8322    4|                  valamennyiüknek megszerzem a portugál nemességet, a hitelezőknek,
8323    4|           megszerzem a portugál nemességet, a hitelezőknek, a kéregetőknek,
8324    4|                 nemességet, a hitelezőknek, a kéregetőknek, sőt még őneki
8325    4|                    nehézkes vizein, aki sem a tér, sem az idő nagyképű
8326    4|                   ördögszekérként vágtat el a sors országútján. Ha mindnyájan
8327    4|                 mindnyájan ilyenek volnánk, a világ talán jobb, szebb,
8328    4|       következetlenebbeknek kellene látnunk a dolgokat, és sokat, sokat
8329    4|                   és agaraim legyenek, hogy a pénznek megszűnjön az értéke,
8330    4|               pénznek megszűnjön az értéke, a percnek a súlya, és hogy
8331    4|             megszűnjön az értéke, a percnek a súlya, és hogy esténként
8332    4|                    súlya, és hogy esténként a virágkereskedő óriási bokrétákat
8333    4|                óriási bokrétákat szállítson a primadonná­nak a színpadra.~-
8334    4|                 szállítson a primadonná­nak a színpadra.~- Látod - szólt
8335    4|                     ilyenkor Netti, mialatt a művésznő hálásan szorította
8336    4|                 hálásan szorította kebléhez a piros rózsákat -, ez a lány
8337    4|             kebléhez a piros rózsákat -, ez a lány volna való neked: becsületes,
8338    4|                  Három udvarlója volt, mind a három megnősült, és tisztességes,
8339    4|                  neki. Ha premier van, mind a három egykori udvarlója
8340    4|                   egykori udvarlója elhozza a feleségét a színházba, és
8341    4|               udvarlója elhozza a feleségét a színházba, és az asszonyok
8342    4|                     meg karperecet küldenek a jutalomjátékára!~Ám: nekem
8343    4|                  jutalomjátékára!~Ám: nekem a kövérkés, érett szépségek
8344    4|                  sohasem tetszettek, és így a dologból nem lett semmi.
8345    4|               Teplicből cigányokat hozatott a névnapomra, tavasszal majálisokra,
8346    4|             szánkirándulásokra vitt magával a hegyek közé, ahol fajdkakasokra
8347    4|                művészünnepélyeket rendezett a lakásomon, és utána még
8348    4|                     hétig Pierrot-k aludtak a pamlagaimon; a legrosszabb
8349    4|            Pierrot-k aludtak a pamlagaimon; a legrosszabb esetben fáraóbankot
8350    4|                     fáraóbankot adott azzal a kikötéssel, hogy csak aranyban
8351    4|               estéken mégis lehorgasztottam a fejemet, odaült mellém az
8352    4|                   kályhához, és megcsókolta a homlokomat, de amikor lassan
8353    4|                  karcsú derekát, fölugrott, a sarokba szaladt, és a szemembe
8354    4|            fölugrott, a sarokba szaladt, és a szemembe nevetett.~- Ah,
8355    4|               nevetett.~- Ah, ennyit ér hát a bánatod? - szólt, és magasra
8356    4|                     szólt, és magasra húzta a vállát. - Így vagyunk?~Hányszor
8357    4|            Faustként, megifjodva, fölüdülve a mosolygásától, napsugaras
8358    4|                      és hányszor csalódtam! A kacagása át- és átjárt,
8359    4|                    első tavaszi napsuga­rak a tavalyi levelekbe burkolózó
8360    4|                  erős olvadáskor utaztam el a távoli Olmützbe. A régi
8361    4|               utaztam el a távoli Olmützbe. A régi pályaudvaron csurogtak
8362    4|                 régi pályaudvaron csurogtak a jégcsapok, a templom kétakkorára
8363    4|         pályaudvaron csurogtak a jégcsapok, a templom kétakkorára nőtt
8364    4|                templom kétakkorára nőtt meg a ködben. A kocsis ünnepélyesen
8365    4|              kétakkorára nőtt meg a ködben. A kocsis ünnepélyesen vitt
8366    4|                 kocsis ünnepélyesen vitt el a kis külvárosi házhoz, ahol
8367    4|                      de amikor becsöngettem a kapun, a házmester megrázta
8368    4|                amikor becsöngettem a kapun, a házmester megrázta a fejét,
8369    4|                 kapun, a házmester megrázta a fejét, mosolygott, és így
8370    4|                  kérdeztem, és fölhajtottam a kabátom gallérját.~Megmondta
8371    4|                kabátom gallérját.~Megmondta a címét; a férje a szomszéd
8372    4|               gallérját.~Megmondta a címét; a férje a szomszéd városka
8373    4|                  Megmondta a címét; a férje a szomszéd városka egyik vasúti
8374    4|                  sőt Netti engemet is várt, a házmester, egy jobb időt
8375    4|               puskaműves, már ki is bérelte a régi szállásomat a Metternich-házban,
8376    4|                  bérelte a régi szállásomat a Metternich-házban, de a
8377    4|                     a Metternich-házban, de a levél, úgy látszik, elkallódott
8378    4|              valamerre.~- Uram - fejezte be a házmester megfontoltan -,
8379    4|            házmester megfontoltan -, ő volt a legszebb menyasszony, akit
8380    4|                láttam, és nekem ajándékozta a zöld kakaduját meg a hermelines
8381    4|            ajándékozta a zöld kakaduját meg a hermelines kabátját!~Tanácstalanul
8382    4|                   Tanácstalanul állottam.~- A vasúthoz - szóltam végre
8383    4|                 vasúthoz - szóltam végre is a kocsishoz, de aztán még
8384    4|                  még egyszer megállíttattam a lovacs­kákat.~- Nos, adja
8385    4|                  adja hát el nekem legalább a hermelin-köpenyeget! - fordultam
8386    4|               ellenkezett, de aztán fölment a hamisított hermelinkabátért,
8387    4|                   egy nagy újságpapírba, és a poggyászom tetejére rakta.~-
8388    4|                    tetejére rakta.~- Ő volt a legjobb lélek egész Olmützben -
8389    4|                    és óvatosan tette zsebre a pénzt.~Átutaztam a furcsa
8390    4|                   zsebre a pénzt.~Átutaztam a furcsa nevű morva városkába,
8391    4|                morva városkába, megkerestem a hegyes-völgyes utcát, amelyet
8392    4|                    egy furcsa álom csüggött a hegyoldalon.~- Ah! Miklós! -
8393    4|                   föl Netti, és összecsapta a kezét. - Szent Isten! Hogy
8394    4|                 megfogytál, és milyen sárga a szemed! Rossz bőrben vagy,
8395    4|                 karon fogott, és bevezetett a lakásba, ahol a kályhában
8396    4|                  bevezetett a lakásba, ahol a kályhában friss tűz égett,
8397    4|         József-kabátos úr krétarajza nézett a világba: a férje volt, a
8398    4|                krétarajza nézett a világba: a férje volt, a helyettes
8399    4|                    a világba: a férje volt, a helyettes állomásfőnök.~-
8400    4|                  nagyon csínján kell bánnom a pénzzel, és tudod, hogy
8401    4|                    mosolygott, megsimogatta a fejemet, aztán így szólt:~-
8402    4|          összeismerkednétek? Ő se tud bánni a pénzzel, és egész nap nevet,
8403    4|                  mikor az előszobában ültem a hitelezőiddel és a kéregetőkkel,
8404    4|                    ültem a hitelezőiddel és a kéregetőkkel, és azt mondtam
8405    4|                     urával, aki diákpipával a szájában most tért haza
8406    4|                     szájában most tért haza a szolgálatból; náluk kellett
8407    4|                     nem volt az, ami Netti. A mosolygásából hiányzott
8408    4|                   fölényes nembánomsága, és a hangja is mélyebb és szomorúbb
8409    4|                   Nem, Netti - feleltem, és a szívem mintha összeszorult
8410    4|                  föstve. Nekem azonban fájt a fejem, nem gyújtottam rá,
8411    4|            gyújtottam rá, hanem elbúcsúztam a vendég­szerető háztól.~-
8412    4|                    aki mosolyogva fújta rám a kapadohány füstjét, és megsimogattam
8413    4|                   füstjét, és megsimogattam a Borbála csinos paraszt­arcocskáját.
8414    4|                    paraszt­arcocskáját. Már a kocsiban ültem, mikor Netti
8415    4|                   mikor Netti visszaszaladt a konyhába, és egy nagy üveg
8416    4|                  Fölraktuk tehát az uborkát a poggyász tetejére, a hermelines
8417    4|                uborkát a poggyász tetejére, a hermelines kabát mellé,
8418    4|                  mellé, haza is hoztam mind a két olmützi emléket, a nagy,
8419    4|                 mind a két olmützi emléket, a nagy, zöld üveget, a hamisított
8420    4|               emléket, a nagy, zöld üveget, a hamisított prémet, amely
8421    4|                   kezdem, hogy már megettem a kenyerem javát, kiveszem
8422    4|                    kenyerem javát, kiveszem a szekrényből a borzas hermelinkabátot,
8423    4|                      kiveszem a szekrényből a borzas hermelinkabátot,
8424    4|                     minden, és ujjammal ezt a szót írom a levegőbe: Netti.~
8425    4|                    ujjammal ezt a szót írom a levegőbe: Netti.~
8426    4|                                             A zöld oroszkás hölgy~Huszonnyolc
8427    4|             esztendős voltam, amikor sorsom a zöld oroszkás hölggyel hozott
8428    4|                  Argentínából tértem vissza a Mirrorral; a hajón ösmerkedtünk
8429    4|                  tértem vissza a Mirrorral; a hajón ösmerkedtünk meg;
8430    4|                    zöld oroszka volt rajta. A távoli partokon talán hava­
8431    4|                   partokon talán hava­zott, a szülőföldi fákról jégcsapok
8432    4|            jégcsapok csüngtek alá, de kint, a végtelen vizeken világos,
8433    4|                   mély szürkeség honolt, és a hullámok éppen olyan mozgékonyak,
8434    4|           egészségesek voltak, mint nyáron. A szárazföld a maga temérdek
8435    4|                   mint nyáron. A szárazföld a maga temérdek színes szervével,
8436    4|                 kétszeres erővel ad tovább, a tengeren azonban minden
8437    4|                minden biztos és megfontolt, a víz nem fecseg, nem szomorkodik,
8438    4|                     regényes képeket elénk, a levegő illata se változik,
8439    4|                   az esti olvasmányainkból, a frakkos zenekar furcsa hangulataiból
8440    4|                    vala­hol messze tél van, a háztetőkön, gémeskutakon,
8441    4|                    bundácskák fekszenek, és a szánkó kocsisa gyorsabb
8442    4|                   első percben megszerettem a zöld oroszkás hölgyet, és
8443    4|          biztonságával mozognak. Ilyen volt a zöld oroszkás hölgy; üdén,
8444    4|                   csecsebecsékkel, nyakában a bársonyszalagos gyémántkereszttel,
8445    4|                  meg; láttam, amint körmein a fény csillog; minden éjjel
8446    4|              üvegtáblát, és amikor kinéztem a sötétbe, mintha a távolban
8447    4|                  kinéztem a sötétbe, mintha a távolban valaki így szólt
8448    4|               lépésekkel sietett volna tova a havon.~Karcsú volt, szőke,
8449    4|                    nőknél; mosolya keveréke a kíváncsiságnak és a negédességnek.
8450    4|                keveréke a kíváncsiságnak és a negédességnek. Bizonyos
8451    4|               nevezik az ilyen állat, pedig a dacnak semmi köze se volt
8452    4|                   dacnak semmi köze se volt a zöld oroszkás hölgyhöz.~
8453    4|                    oroszkás hölgyhöz.~Mikor a hajón először vallottam
8454    4|                    szeretem, mosolygott, és a kezemre téve keskeny kezét,
8455    4|                megvan önben, ami egy férfit a szívünk közelébe hoz: nyílt,
8456    4|                     regényes, okos, művelt, a pénz értékét nem ösmeri,
8457    4|                    Miért? Nem tudom; ej, ha a szerelmet az értelmünkkel
8458    4|                    ágyból, és utána néztem; a ház előtti eperfa rosszkedvűen
8459    4|                   ki is kiáltottam, de csak a visszhang felelt.~Egy év
8460    4|                   mintha megnyúlt volna, de a szeme még a régi! Nos, megvigasztalódott?~-
8461    4|              megnyúlt volna, de a szeme még a régi! Nos, megvigasztalódott?~-
8462    4|                 furcsa kérdést vetettem föl a lelkemnek, a kérdés ez volt:
8463    4|                   vetettem föl a lelkemnek, a kérdés ez volt: tulajdonképp
8464    4|                szeretni? Minden éjjel ezzel a különös kérdéssel aludtam
8465    4|                     más jó vagy tehetséges, a születésénél fogva, talán
8466    4|                     ellenére; igen, ez lesz a magyarázata, hogy nem tudom
8467    4|                     kertben ülök, mellettem a dajkám újságot olvas, én
8468    4|                    furcsa bogárnak tépem ki a hat lábát, aztán a fejét,
8469    4|                 tépem ki a hat lábát, aztán a fejét, aztán a szárnyait
8470    4|                 lábát, aztán a fejét, aztán a szárnyait és végül a törzsét.
8471    4|                  aztán a szárnyait és végül a törzsét. Emlékszem, az ég
8472    4|        gyermekkorunkban ilyen kék az ég! És a nap sütött, és én tapsoltam
8473    4|                     sütött, és én tapsoltam a gyerekszékben, mert a bogárból
8474    4|             tapsoltam a gyerekszékben, mert a bogárból végül is csak két
8475    4|                maradt meg. És később? Nincs a fiatalságomban egy világító
8476    4|                    folt, korán elvesztettem a szüleimet, és a zárdában,
8477    4|                elvesztettem a szüleimet, és a zárdában, a békés, csöndes,
8478    4|                   szüleimet, és a zárdában, a békés, csöndes, szürke nővérek
8479    4|                ellenséget kerestem, akiknek a gyűlölségemmel fizettem
8480    4|               külföldön találkoztunk össze; a szálloda lépcsőházában ültem,
8481    4|          lépcsőházában ültem, esett az eső; a villamosújság gyorsan pergő
8482    4|                   Ah! Miklós - szólt valaki a lépcsőről, és övén megzörrentek
8483    4|                   feleltem, mert csakugyan, a zöld oroszkás hölgy még
8484    4|                     mozdulattal tolta félre a többi szőke, barna és vörös
8485    4|                fejet - még mindig!~Megvonta a vállát.~- Milyen balgaság! -
8486    4|                   senki se tudja, miért. Mi a bajom? Ha el tudnám mondani!
8487    4|                   és más, egyszer nem tudom a bal karomat mozgatni, és
8488    4|                    bal karomat mozgatni, és a másik héten a jobb lábom
8489    4|                  mozgatni, és a másik héten a jobb lábom bénul meg minden
8490    4|                     utcán az egyik oldalról a másikra átmenni. Azt hiszem,
8491    4|                idegzetem teljesen fölmondta a szolgálatot. A hajam ijesztően
8492    4|                    fölmondta a szolgálatot. A hajam ijesztően hull; higgye
8493    4|                     rom vagyok, egy ápolónő a komornám, és egész nap kínozom
8494    4|              komornám, és egész nap kínozom a szeszélyeimmel.~Zavarodottan,
8495    4|                   nézett rám, és megmutatta a haját; az egykori gyönyörű
8496    4|                  amely lassan tűnt el, mint a virradásban a lámpafény.~-
8497    4|                 tűnt el, mint a virradásban a lámpafény.~- Nos, érdemes-e
8498    4|                   kérdezte rosszkedvűen, és a tekintete kíváncsian futott
8499    4|                    hogy íme, megszabadultam a varázsa hatalmától.~Megcsókoltam
8500    4|                    hatalmától.~Megcsókoltam a kezét, amely mintha kisebb