IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Alphabetical [« »] 7 2 8 2 9 2 a 9366 á-t 1 ab 1 abba 7 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 9366 a 3331 az 2837 és 1696 hogy | Lovik Károly A kertelo agár Concordances a |
Fej.
8501 4| volna, mint azelőtt. Arcát a betegség megfinomította, 8502 4| betegség megfinomította, a szeme most volt igazán szép, 8503 4| szeme most volt igazán szép, a görög oszlop is akkor a 8504 4| a görög oszlop is akkor a legszínesebb, a legneme 8505 4| is akkor a legszínesebb, a legnemesebb, ha romok közt 8506 4| holdvilágos éjszakákon. A szomorúság mint egy könnyű, 8507 4| megalázkodókkal hozott össze a sors; föltűntek és eltűntek, 8508 4| mindig megjelent előttem a zöld oroszkás hölgy, sajátságos, 8509 4| apró lépéseivel ment végig a szobámon, a körmei csillogtak, 8510 4| lépéseivel ment végig a szobámon, a körmei csillogtak, övén 8511 4| megzörrentek. Megvonta a vállát, az asztalomhoz ült, 8512 4| kezdett; világosan hallottam a tolla percegését és visszafojtott, 8513 4| könnyen, felületesen, aztán a karomba kapaszkodott, és 8514 4| Bécsben, egy páholyban ült, a tükör alatt, egy szőke hölggyel, 8515 4| emberek szoktak, lecsukta a szemét, és mosolygott.~- 8516 4| mindent, ami önre emlékeztet, a fényképeit, a legyezőjét, 8517 4| emlékeztet, a fényképeit, a legyezőjét, a csipkekendőjét, 8518 4| fényképeit, a legyezőjét, a csipkekendőjét, hiába! Nappal 8519 4| Elkomolyodott, lassan kihúzta a kezét a karomból.~- Ej - 8520 4| lassan kihúzta a kezét a karomból.~- Ej - szólt végre -, 8521 4| amikor megösmerkedtünk a Mirroron, és ön Wallensteinről 8522 4| hogy talán vadászni volt a messze Délen, avagy elvált 8523 4| messze Délen, avagy elvált a feleségétől, és szórakozni 8524 4| feleségétől, és szórakozni utazott a kedvesével, és íme, ez következett 8525 4| Igen, kívánjon szerencsét! A jövő hónapban lesz az esküvőm. 8526 4| esküvőm. És ki vesz el? A gazdatisztünk, egy jelentéktelen 8527 4| akiről tudom, hogy csak a pénzemre pályázik, és akit 8528 4| Igen, szeretek! Miklós, a titokzatos Flórából, íme 8529 4| polgárasszonyokká, akik a konyhában és a gazdaságukban 8530 4| polgárasszonyokká, akik a konyhában és a gazdaságukban megszürkülve 8531 4| megszürkülve emlékeznek vissza a régi, szép időkre. Ím, ez 8532 4| régi, szép időkre. Ím, ez a maga regénytárgya! Ezért 8533 4| férfiak, képzelik belénk a rejtelmeket!~Megmutatta 8534 4| rejtelmeket!~Megmutatta a vőlegénye arcképét; vadászruhás, 8535 4| arcon úgy föstött, mint a szatócsboltba tévedt kócsagtoll. 8536 4| választáson, agarászaton vagy a megyei közgyűlésen, bizonyosan 8537 4| volt, és az ökör súlyát a szemével tudta megmérni.~- 8538 4| szóljak? - feleltem, és mint a legtöbb csapásnál, amelyet 8539 4| én szerelmem? Érthető ez a reménytelen és üres ábrándozás? 8540 4| össze megint. Honn jártam, a Duna-parton sétáltam, és 8541 4| kodtam, mért csavarogjuk be a nagyvilágot, mikor ez a 8542 4| a nagyvilágot, mikor ez a legszebb helye a földgömbnek: 8543 4| mikor ez a legszebb helye a földgömbnek: a fehér gőzhajók 8544 4| legszebb helye a földgömbnek: a fehér gőzhajók kacéran táncolnak 8545 4| gőzhajók kacéran táncolnak a hullámokon, a Gellérthegy 8546 4| táncolnak a hullámokon, a Gellérthegy mint egy nagy 8547 4| felhő közeledik felénk, és a budai ligetekből furcsa 8548 4| amikor egyszerre valaki a vállamra teszi a kezét. 8549 4| valaki a vállamra teszi a kezét. Oldalt fordulok, 8550 4| fordulok, ő áll előttem, Flóra, a zöld oroszkás hölgy, és 8551 4| arca egészséges piros, ám a szeme kisebb lett, régi 8552 4| lett, régi fénye eltűnt; a halántéka alatt két éles 8553 4| alatt két éles csillag, és a dacos áll megenyhült. Ej, 8554 4| Ej, minek is tagadjam: a zöld oroszkás hölgy megöregedett 8555 4| megöregedett és megcsúnyult. A régi szépségből már csak 8556 4| amely ok nélkül álldogál a téli mezbe boruló kertben.~- 8557 4| mint régi baráthoz illik, a karomba kapaszkodott. - 8558 4| tagadja: ebben az órában a zöld oroszkás hölgynek vége! 8559 4| tudtam, és lehorgasztottam a fejemet. Egy percig meghökkenve 8560 4| nézett rám, majd megvonta a vállát, és elgondolkodva 8561 4| elgondolkodva mosolygott a budai hegyek felé.~- Nos - 8562 4| szólt gyors mozdulattal -, a válasza az arcára van írva. 8563 4| önre, hányszor nyilallt a szívembe, mért is nem tudom 8564 4| mért kellett találkoznunk a Mirroron? De most, most 8565 4| boldog vagyok, hogy ön, a legjobb, a leghűbb ember, 8566 4| vagyok, hogy ön, a legjobb, a leghűbb ember, akit a világon 8567 4| legjobb, a leghűbb ember, akit a világon megösmerhettem, 8568 4| Többé nem láttuk egymást; a zöld oroszkás hölgy alakja 8569 4| föl-fölbukkant álmaimban, de már nem a régi alakban, hanem fáradtan, 8570 4| idegenül, aztán mások kerültek a helyébe, és többé nem engedték 8571 4| engedték zöld oroszkáját a szempilláim alá. Most, hogy 8572 4| papírra próbálom vetni ezt a furcsa női fejet, már csak 8573 4| egy-két vonást látok belőle, a régi álomképből szürke árnyék 8574 4| A rajongó Adél~Athénben voltunk, 8575 4| föstött arcképét lengette a szél; esett az eső, hideg 8576 4| az eső, hideg volt; csak a déli országokban tud az 8577 4| ilyen barátságtalan lenni. A kávéház előtt ültem, és 8578 4| olvastam, rossz kedvem volt, a pokolba kívántam ezt a szomorú 8579 4| a pokolba kívántam ezt a szomorú országot, törött 8580 4| az ágyak rosszak voltak, a fogadók piszkosak, az ételnek, 8581 4| adtam volna érte, ha most a hálókocsi pamlagán ülhetnék, 8582 4| magyar ákácok csapódnának a vonat ablakához!~Ilyennek 8583 4| ablakához!~Ilyennek láttam ezen a hideg októberi estén Görögországot. 8584 4| ideszöktünk, kedves olvasó, a régi iskola minden kellékével 8585 4| Éjszaka indultunk el hazulról; a kocsi, ahogy illik, vágtatva 8586 4| ahogy illik, vágtatva vitt a kis vidéki városka vasúti 8587 4| állomásához, dobálóztunk a körmöci aranyakkal, a határon 8588 4| dobálóztunk a körmöci aranyakkal, a határon hamis útlevéllel 8589 4| félrevezessük - és nekem a hajam már szürkülni kezdett!~ 8590 4| szürkülni kezdett!~Így történt a szökés, így vetődtünk el 8591 4| szökés, így vetődtünk el a kopott Athénbe, az Ottó 8592 4| feleltem, és letettem a francia folyóiratot.~- Akkor 8593 4| jer föl, teát főztem, és a pincér egy gyönyörű tengeri 8594 4| boldogan, mámorosan élvezte ki a helyzet regényességét, nem 8595 4| regényességét, nem törődött a fenyőízű ételekkel, a kétes 8596 4| törődött a fenyőízű ételekkel, a kétes tisztaságú tapétákkal, 8597 4| kétes tisztaságú tapétákkal, a neveletlen pincérekkel, 8598 4| neveletlen pincérekkel, a koromszagú szállodákkal, 8599 4| Abbé Prévost-regényben, még a legöregebb halat is gyönyörűnek 8600 4| gyönyörűnek látta.~Ő volt a legrajongóbb nő, akivel 8601 4| föl tudott volna olvadni a szerelemben, a szerelem 8602 4| volna olvadni a szerelemben, a szerelem regényességében, 8603 4| regényességében, aki ennyire a szerelemért élt volna. Minden 8604 4| volna. Minden egyéb, ami a földön még élt: kötelességek, 8605 4| emberi kötelékek, elmosódott a szemében, nem törődött semmivel, 8606 4| az illatos virágokkal, a világos éjszakákkal; boldogan 8607 4| szorította meg minden percben a kezemet, és ijedten nézett 8608 4| csakugyan szeretem-e ezt a rajongó nőt, vagy csak a 8609 4| a rajongó nőt, vagy csak a hiúságomnak áldoztam fel 8610 4| Adél türelmetlenül tapsolt a fejem fölött.~- Nos, jer 8611 4| szólt duzzogva -, kész a tea!~Zsebre tettem a szivartárcámat, 8612 4| kész a tea!~Zsebre tettem a szivartárcámat, és fölmentem 8613 4| Egyszer leírtam volt ezt a tanyát Adélnak; nem nyugodott 8614 4| nem nyugodott addig, míg a szállodai vackot is éppen 8615 4| éppen így nem rendezte be.~A sarokban teaforraló, a falakon 8616 4| A sarokban teaforraló, a falakon Makart-csokrok, 8617 4| zöld ernyős petróleumlámpa, a kályhában cserfahasábok, 8618 4| amelyeket ma sem cserélnék föl a kőszénnel. Valahonnan egy 8619 4| elkésett rózsa hervadozott; a horgolt asztaltakarón egy 8620 4| dohánykészlet szomorkodott. A quartier mindenütt a világon 8621 4| szomorkodott. A quartier mindenütt a világon egyforma.~Itt éltünk 8622 4| óta, és innét jártuk be a regényes Görögországot, 8623 4| Hol föl, hol lementünk a keskeny, síkos hegyi utakon, 8624 4| kúsztak keresztül-kasul a kopár hegyeken; magunk főztük 8625 4| betegen érkeztünk haza. Láttuk a thermopülai szoros maradványait, 8626 4| romjain, vizet merítettünk a legendás forrásokból, és 8627 4| mert Adélnak könnybe lábadt a szeme, mikor a kalauz megmutatta 8628 4| könnybe lábadt a szeme, mikor a kalauz megmutatta neki Leonidasz 8629 4| neki Leonidasz sírját vagy a thermopülai meleg forrást, 8630 4| az elszáradt kerteket, a kopott oleándereket, az 8631 4| érni kezdő gránátalmákat, a gyermeküket szoptató, fonnyadt 8632 4| szoptató, fonnyadt nőket. Ha a tüskés bokrok közt megpillan 8633 4| teknősbékát, összecsapta a kezét, és ijedten húzódott 8634 4| kezét, és ijedten húzódott a mellemre; minden pénzét 8635 4| mellemre; minden pénzét odaadta a kalauznak, hogy vágjon neki 8636 4| vágjon neki egy sétabotot a Parnasszoszról, véssen le 8637 4| zsákot töltött meg ezekkel a furcsa emlékekkel. Mialatt 8638 4| emlékekkel. Mialatt én esténként a tűz mellé ültem és elszundítottam, 8639 4| elszundítottam, kirakta őket a szőnyegre, és eljátszott 8640 4| és eljátszott velök, mint a gyerek a bábuival.~Ilyen 8641 4| eljátszott velök, mint a gyerek a bábuival.~Ilyen volt a rajongó 8642 4| gyerek a bábuival.~Ilyen volt a rajongó Adél! Egy nagy gyermek, 8643 4| nagy gyermek, aki mindenben a szerelmet látta, mindent 8644 4| látta, mindent átmelegített a bohó szívével, és boldog 8645 4| hogy otthagyhatta értem a házát, a tűzhelyét, az urát, 8646 4| otthagyhatta értem a házát, a tűzhelyét, az urát, a becsületét, 8647 4| házát, a tűzhelyét, az urát, a becsületét, és fekete kecskék, 8648 4| vándorolhatott velem. Mintha a sors arra teremtette volna, 8649 4| arra teremtette volna, hogy a szív világában olvadjon 8650 4| ahogy vannak emberek, akiket a végzet arra rendelt, hogy 8651 4| végzet arra rendelt, hogy a hit, a meggyőződés bajnokai 8652 4| arra rendelt, hogy a hit, a meggyőződés bajnokai legyenek, 8653 4| gyerekkorában folyton csak a szerelmen járt az esze, 8654 4| minden jegyespárt ösmert a városban, és titokban virágokat 8655 4| titokban virágokat dobott a szobájukba; minden este 8656 4| Jessicával, Júliával, Lujzával; a maga erejéből tanult meg 8657 4| olvashassa. Ami regényes házasság a megyében történt, mind följegyezte 8658 4| történt, mind följegyezte a naplójába, és a barátnőit 8659 4| följegyezte a naplójába, és a barátnőit arra kérte, hogy 8660 4| akkor már rég megszűntek a chevau-léger-k, és a megyében 8661 4| szűntek a chevau-léger-k, és a megyében a katonaságot csak 8662 4| chevau-léger-k, és a megyében a katonaságot csak egy zászlóalj 8663 4| szinte félelmetes volt ez a szerelmi elragadtatása, 8664 4| szorgalmas férfi, akit a városban a galambnak neveztek, 8665 4| szorgalmas férfi, akit a városban a galambnak neveztek, és aki 8666 4| félszegen és félénken, és ez a nagy ragaszkodás, ez az 8667 4| nap sírva nyújtotta neki a kezét. Jómódban éltek, a 8668 4| a kezét. Jómódban éltek, a galamb, akinek a hivatalán 8669 4| éltek, a galamb, akinek a hivatalán kívül két erdője 8670 4| színházjegyet nyújtott át a feleségének. - Hogy vannak 8671 4| feleségének. - Hogy vannak a gyerekek?~Nem várta be a 8672 4| a gyerekek?~Nem várta be a választ, átöltözött, megvacsorázott, 8673 4| megvacsorázott, és elaludt a karosszékben, Adél pedig 8674 4| regényt olvasott, és mikor a regény végére ért, mindig 8675 4| ez már elég volt, hogy a tetszését megnyerje. És 8676 4| ilyesmi? Ilyenkor letette a könyvet, és mialatt a csöndes 8677 4| letette a könyvet, és mialatt a csöndes szundikáló galambot 8678 4| titkos esküvőn, vagy ha a vágtató postakocsi Lyonba 8679 4| vinné. Milyen kár, hogy ezek a regényes idők örökre eltűntek!~ 8680 4| élet után, én jelentem meg a színtéren, deresedő fejjel, 8681 4| vagy talán inkább, mint a Kaukázusba száműzött Lermontov. 8682 4| utána oly nyíltan nézett a szemembe, mintha a világon 8683 4| nézett a szemembe, mintha a világon ez volna a legtermészetesebb 8684 4| mintha a világon ez volna a legtermészetesebb dolog. 8685 4| legtermészetesebb dolog. Nem várta be a válaszomat, nyugodtan csókolta 8686 4| nyugodtan csókolta meg a szememet, a hajamat, és 8687 4| csókolta meg a szememet, a hajamat, és féltékenyen 8688 4| féltékenyen simogatta meg a bal karomat, amelyben évek 8689 4| másnap el kellett mennem vele a templomba, és amikor a szentséget 8690 4| vele a templomba, és amikor a szentséget fölmutatták, 8691 4| szólt hozzám:~- Én most a te hitvesed vagyok, és te 8692 4| vagy!~Teljesítenem kellett a furcsa kívánságot, és megszorítottam 8693 4| kívánságot, és megszorítottam a kezét.~- Istenem, mily gyönyörű 8694 4| büszkén, és körülnézett a templomban.~Később kimentem 8695 4| Veronában vagy Firenzében, mert a magyar föld hideg, nem tudna 8696 4| alatta nyugodtan aludni. A halál Magyarországon rideg, 8697 4| hosszabb az egyik lába, mint a másik, az azt jelenti, hogy 8698 4| másik, az azt jelenti, hogy a halott valakit még magával 8699 4| valakit még magával visz a családból?~- Igen - feleltem 8700 4| feleltem kissé fáradtan -, a babona így tartja, de ki 8701 4| babona így tartja, de ki hisz a babonában?~- És ha így lenne - 8702 4| jelentené, hogy valamelyik a kislányaim közül követni 8703 4| mosolyogtam, és megcsókoltam a haját.~Egy este, amikor 8704 4| amikor éppen hazamentem a színházból, ijedten fogott 8705 4| volt rajta és utazókabát, a vállán kis bőrtok, ahogy 8706 4| nem lehetett; összetette a kezét, alázatosan nézett 8707 4| én mindenről lemondok, a rabszolgád, a kutyád leszek, 8708 4| lemondok, a rabszolgád, a kutyád leszek, de menjünk 8709 4| még akkor is megcsókolom a cipőd nyomát, de vigyél 8710 4| hogy végre is megcsókoltam a kezét, és igent mondottam... 8711 4| és ezért barangoltuk be a kietlen hegyeket, a fakó 8712 4| barangoltuk be a kietlen hegyeket, a fakó marathóni síkot, az 8713 4| az összedőlt falvakat és a bozótos, végtelen völgyeket. 8714 4| egy rossz athéni szállóban a világ legrosszabb tengeri 8715 4| mosolygott, énekelt, és a lábamra húzta a hímzett 8716 4| énekelt, és a lábamra húzta a hímzett papucsot. És én 8717 4| nem mertem számot vetni a lelkemmel, csakugyan szeretem-e 8718 4| csakugyan szeretem-e ezt a szép játékszert, vagy csak 8719 4| szép játékszert, vagy csak a hiúságomnak áldoztam föl?~ 8720 4| ajtó hirtelen kinyílt, és a fakó lámpafényben a galamb 8721 4| és a fakó lámpafényben a galamb állt előttünk. Első 8722 4| percben alig ösmertünk rá, a szakálla szürke volt, mintha 8723 4| porban utazott volna, és a csiptetője, amint sebtiben 8724 4| belépett, leesett, úgyhogy a szemét erősen össze kellett 8725 4| állva. - Itt vagy hát? - és a következő percben fölkapta 8726 4| birkóztunk, elestünk, végre is a személyzet beszaladt és 8727 4| beszaladt és elválasztott. A galamb kimerülten, verejtékes 8728 4| izgatottan csapta össze a kezét, és fölkiáltott:~- 8729 4| velünk!? Ezt nem én tettem!~A szobalány levetkőztette 8730 4| arca alig volt sápadtabb a rendesnél, a szeme is tiszta; 8731 4| volt sápadtabb a rendesnél, a szeme is tiszta; beszélni 8732 4| de nem tudott, megrázta a fejét, mintha haragudna 8733 4| amely lassan továbbterjedt. A lélegzete mélyebb lett, 8734 4| gyorsan simogatta végig a takarót.~Elküldtünk az orvosért, 8735 4| kinyitottuk az ablakot; a csillagos égbolt, homlokán 8736 4| csillagos égbolt, homlokán a Jupiterrel, nyugodtan nézett 8737 4| Jupiterrel, nyugodtan nézett be a szobába, mintha mindazt, 8738 4| lenne, és hozzátartozna a tavaszi éjszaka rejtelméhez.~ 8739 4| voltam, és meg tudok fizetni a boldogságomért. Így még 8740 4| gyönyörű, köszönöm neked ezt a boldogságot. Hidd el, öröm 8741 4| akit szeretünk, Miklós! A befejezés is szép és méltó 8742 4| befejezés is szép és méltó ehhez a nagy szerelemhez, ehhez 8743 4| nagy szerelemhez, ehhez a mi szomorú, szép regényünkhöz!~ 8744 4| érdekes volt, hogy kivette a szerelem szent szépségéből 8745 4| szerelem szent szépségéből a részét: az életéből úgy, 8746 4| egyszer, aztán megvonta a vállát, és a fal felé fordult.~ 8747 4| aztán megvonta a vállát, és a fal felé fordult.~Így élt, 8748 4| Így élt, és így halt meg a rajongó Adél, furcsán, érzelmesen, 8749 4| olcsó regény hősnője, és a magányosság óráiban gyakran 8750 4| gondolom el, hogy talán ő volt a legigazabb asszonyi lélek, 8751 4| és, hogy hozzá hasonlót a sors többé nem fog az utamba 8752 4| furcsa emlék nehezedett a lelkemre: életemben először 8753 4| ostobán, könyörtelenül, mint a Moličre-darabokban, ahol 8754 4| Moličre-darabokban, ahol a legnemesebben és a legcsúfosabban 8755 4| ahol a legnemesebben és a legcsúfosabban bánnak el 8756 4| legcsúfosabban bánnak el a szerelmes emberekkel.~- 8757 4| van! - szólt megfontoltan a szállodás, aki középkori 8758 4| eggyel szolgáljak!~Megráztam a fejemet, fölmentem a szállásomba, 8759 4| Megráztam a fejemet, fölmentem a szállásomba, amelynek ablakai 8760 4| szállásomba, amelynek ablakai a fázós, fekete vizekre néztek.~ 8761 4| az ember szíve szomorú? A nyitva felejtett ablakon 8762 4| fújdogált be, és meglengette a törülközőt, amelyre ez volt 8763 4| hímezve: „Jó reggelt!”, a szekrényből pézsmaszag áradt, 8764 4| szekrényből pézsmaszag áradt, és a hálószekrényen egy kis, 8765 4| ságosüveg állott, amelyet a szoba előbbi lakója felejtett 8766 4| jártam, befűttettem, de a kályha füstölgött; hirtelen 8767 4| gondoltam egyet, kikerestem a poggyászomból a frakkomat, 8768 4| kikerestem a poggyászomból a frakkomat, és elmentem az 8769 4| belépődíjat kellett fizetnem, és a lépcsőházban két sor rövid 8770 4| piros kabátos inas tartotta a kandelábereket. Föntről 8771 4| túlzott zene hallatszott, a márványos lépcsőcsarnok 8772 4| chevau-léger-kkel. Bementem a díszterembe, amelynek nagy 8773 4| csillára ünnepélyesen forgott; a padmalyról selyemzászlók 8774 4| jelvények csüngtek alá. A középen nagy és színes szökőkút; 8775 4| amelyek félénken remegtek a léghuzamban. Néhány dominó 8776 4| Néhány dominó táncolt, de a nagy többség föl- és alá 8777 4| hitelök volt, mint nálunk, és a hangulat vidám volt; itt 8778 4| őket), gyors, éles szavak, a virágcsaták rózsáihoz hasonlóan 8779 4| hasonlóan röpködtek ide és oda; a zene néha mindent túlharsogott; 8780 4| néha mindent túlharsogott; a levegőt illatszerek, gázlángok 8781 4| Rosszkedvűen sétáltam föl és alá a tarka tömegben, és arra 8782 4| gondoltam, hogy közben talán a kályha kifüstölögte magát, 8783 4| csipkelegyező érintette meg a vállamat.~- Ah, uram! - 8784 4| mályvaszínű dominó. - Kitaláltam a gondolatát?~És be sem várva 8785 4| megy! Nincs senkije, és a nemzetisége: orosz.~Ó, ez 8786 4| csalódott szerelmes - vette át a dominó a szót, és kissé 8787 4| szerelmes - vette át a dominó a szót, és kissé előrelépett, 8788 4| kissé előrelépett, mint a színészek, amikor a szerepök 8789 4| mint a színészek, amikor a szerepök kezdődik -, akkor 8790 4| tartani, és én tisztelem a hagyományokat. Nos, ami 8791 4| Nevetett, de nem úgy, mint a többiek, akiket egy titokzatos 8792 4| furcsa nevetéssel, amely a ritkább és értékesebb női 8793 4| kezekhez? - vette föl könnyen a szót, mintha egy virág volna. - 8794 4| virág volna. - Ért ehhez a nehéz mesterséghez?~- Nos, 8795 4| női kezek, amelyek mindig, a világra jöttük óta finomak, 8796 4| puhák és fehérek: ezek a született kezek, ahogy vannak 8797 4| zugban pillantották meg a napvilágot, csíkos párnák 8798 4| odaadás után ők is elnyerik a nemesi oklevelet, ők is 8799 4| be levetve egyik kezéről a hosszú szárú kesztyűt -, 8800 4| szárú kesztyűt -, nézze meg a kezemet!~Valóban - született 8801 4| tulipánná fog átalakulni. Színe a régi porcelánok fanyar 8802 4| fehérségére emlékeztetett, a kisujján régi mívű gyűrű, 8803 4| Meghajlottam, és megcsókoltam a született kezet.~- Nos, 8804 4| elégedve... - folytatta a dominó, és vállának egy 8805 4| És azt is tudja, hogy a kéz a nő legfőbb ékessége, 8806 4| azt is tudja, hogy a kéz a nő legfőbb ékessége, a lelke, 8807 4| kéz a nő legfőbb ékessége, a lelke, az egyénisége! Mindig 8808 4| biztosra veheti, hogy ahol a kéz szép, ott az arcban 8809 4| Marie-Antoinette-arcát, és a következő pillanatban ügyes 8810 4| ügyes mozdulattal tűnt el a tömegben. Egy ideig még 8811 4| kaptam rajta magamat, hogy a rossz kedvem elszáll, és 8812 4| rossz kedvem elszáll, és a tükörbe nézek, hogy megigazítsam 8813 4| nézek, hogy megigazítsam a nyakkendőmet. - Vajon ki 8814 4| benéztem az étterembe, a cukrászdába, amelyben olyan 8815 4| azután szemügyre vettem a páholyokat, amelyekre félelmetes 8816 4| címerek voltak faragva. A táncosok meg-meglöktek, 8817 4| táncosok meg-meglöktek, egyszer a szállodás, aki erősen izzadt 8818 4| szállodás, aki erősen izzadt a sok keringőzéstől, megszorította 8819 4| keringőzéstől, megszorította a kezemet, és egy pohár borra 8820 4| kezdett lejteni. Végre is a dohányzóba mentem, és bosszúsan 8821 4| könnyű mozdulattal (akár a királynők az ezüstrózsát) 8822 4| királynők az ezüstrózsát) a vállamra tette a legyezőjét -, 8823 4| ezüstrózsát) a vállamra tette a legyezőjét -, ön talán mégse 8824 4| félreértsen!~- Ó, persze. És a pincérek? Mit gondolnának 8825 4| egy aranyat csúsztatott a kezembe. Leültünk a sarokba, 8826 4| csúsztatott a kezembe. Leültünk a sarokba, és vaddisznófejet 8827 4| pezsgőt rendeltünk, ahogy a diákok és varrólányok szokták, 8828 4| álarcosbált elképzelni. A pincér ünnepélyes arccal 8829 4| ünnepélyes arccal hozta a vörös vödröt, és figyelmesen 8830 4| és figyelmesen mosolygott a fejünk fölött.~- És most 8831 4| feleltem közelebb húzva a székemet. - Az igazat! Magyar 8832 4| eladtak.~Nevetett, megvonta a vállát.~- És most az utazásban 8833 4| mint egyedül kóborolni be a világot, pincérekkel, portásokkal 8834 4| portásokkal cserélni ki a gondolatainkat, múzeumokat 8835 4| lovagolni, és azt hinni, hogy ez a gyógyulás, ez a feledés? 8836 4| hogy ez a gyógyulás, ez a feledés? Nos, csókolja meg 8837 4| feledés? Nos, csókolja meg a kezemet! - tette hozzá szórakozottan.~ 8838 4| szórakozottan.~Megcsókoltam a kezét, aztán koccintottunk, 8839 4| magasra emelt pohárral, ahogy a színpadon szokás.~- És ki 8840 4| dolog van az egész világon: a fűtött kandalló. Hogy hívták 8841 4| kandalló. Hogy hívták azt a nőt, akit szeretett?~- Aglája.~- 8842 4| aranyszőke volt, és szerette a hermelint, nem? Nekem legalább 8843 4| Elösmerően nézett rám.~- És jó a megjelenése is; a szemében 8844 4| És jó a megjelenése is; a szemében van valami kalandorszerű, 8845 4| Különben - vonta meg hirtelen a vállát - beszéljünk másról, 8846 4| magát, ki tudja, mit hoz a holnap? És már csak egy 8847 4| Nevettem, és megcsókoltam a kezét; letette az álarcát, 8848 4| fiatalság dőre álmain, de a nyaka, a válla üde, mint 8849 4| dőre álmain, de a nyaka, a válla üde, mint egy intézeti 8850 4| egy intézeti leányé, aki a hajnali órákban hideg vízzel 8851 4| hideg vízzel mosakszik, a legjobb szépítőszerrel. 8852 4| legjobb szépítőszerrel. Csak a szeme körül volt egy alig 8853 4| amely azt mondta, hogy a mályvaszínű dominó nem mindig 8854 4| Velencébe, és mindehhez: a szálloda, a pézsmaszagú 8855 4| és mindehhez: a szálloda, a pézsmaszagú szekrény, a 8856 4| a pézsmaszagú szekrény, a hímzett törülköző, az orvosságosüveg! 8857 4| szóltam, és éreztem, hogy ez a furcsa nő mintha halkan 8858 4| aztán mohón hajtotta föl a poharát. - Nos, hogy viszonozzam 8859 4| cserébe érte önnek adom a legyezőmet.~Régi csipkelegyező 8860 4| csipkelegyező volt, elefántcsontból; a szélén ünnepélyes olasz 8861 4| szabad megtudnom, kié ez a legyező?~- Ah, azé, akit 8862 4| Atalanta hercegnő vagyok, vagy a Campagna grófnője, vagy 8863 4| figyelmesen mosolygott.~- A kedvese volt? - kérdeztem 8864 4| kedvese volt? - kérdeztem a szemébe nézve.~Visszanézett, 8865 4| aztán hirtelen megvonta a vállát.~- Nos, igen, a kedvesem! 8866 4| megvonta a vállát.~- Nos, igen, a kedvesem! Féltékeny voltam, 8867 4| bolondul, céltalanul, ahogy a férfiak a kártyabarlangok 8868 4| céltalanul, ahogy a férfiak a kártyabarlangok előtt szokták 8869 4| marék sárga levél, amelyet a szél hol ide, hol oda kerget. 8870 4| mindegy-e, hogy hívják ezeket a leveleket? Oly sok akad 8871 4| hegedű játszana, szűrődött át a zene. Egyszerre a hold benézett 8872 4| szűrődött át a zene. Egyszerre a hold benézett a magas ívű 8873 4| Egyszerre a hold benézett a magas ívű ablakon, és halavány 8874 4| csakugyan távoznom kell! - szólt a haját hátrasimítva. - Ne 8875 4| meg? Istenem, oly egyszerű a magyarázata! Láttam, hogy 8876 4| valami ostobaságon töri a fejét, hogy talán a kedvese 8877 4| töri a fejét, hogy talán a kedvese oktalan féltékenységből 8878 4| hogy le kell simítanom a homlokáról a szomorúságot. 8879 4| kell simítanom a homlokáról a szomorúságot. Ennyi az egész; 8880 4| mosoly, egy női szó többet ér a vallás minden vigaszánál, 8881 4| hivatás, mint valakinek a homlokáról letörülni a szomorúságot, 8882 4| valakinek a homlokáról letörülni a szomorúságot, a magányosságot, 8883 4| letörülni a szomorúságot, a magányosságot, és ha mindjárt 8884 4| megmagyaráztam, feledje el a mai éjszakát, aludja ki 8885 4| aludja ki magát, örüljön a fiatalságának, az életnek, 8886 4| mosolygott, és megsimogatta a fejemet.~- Gondoljon jó 8887 4| szólt vállat vonva, és a karomba kapaszkodott -, 8888 4| mindezt álmodta.~Meghajtottam a fejemet, fizettünk és eltávoztunk 8889 4| fizettünk és eltávoztunk a pincérek ünnepélyes sorfala 8890 4| ünnepélyes sorfala közt. Mikor a folyosóra értünk, még egyszer 8891 4| nézett, és megsimogatta a fejemet, aztán kezet nyújtott, 8892 4| aztán kezet nyújtott, és a lépcső felé indult.~Megtartottam 8893 4| felé indult.~Megtartottam a szavamat, nem fürkésztem 8894 4| nyirkos hó esett; egész úton a kezemben tartottam a címeres 8895 4| úton a kezemben tartottam a címeres legyezőt. A furcsa 8896 4| tartottam a címeres legyezőt. A furcsa ragadozó madarak 8897 4| türelmesen néztek rám, és a strucctollak lassan nőni 8898 4| szárnyat kaptak, kikívánkoztak a vasúti kocsiból, és fölrepültek 8899 4| kocsiból, és fölrepültek a mennyboltig.~ 8900 4| Angyalka~A Dél csillaga alól tértem 8901 4| helyett maláriával, amely a tüdőmre, az idegeimre, a 8902 4| a tüdőmre, az idegeimre, a lelkemre feküdt. Sokat szenvedtem, 8903 4| szem helyett két békafejjel a kezében, tüzet fújt rám, 8904 4| hideg, esős estén átkeltem a magyar határon, nyomorultan, 8905 4| kórházból kikopott.~Benyitottam a lakásomba, amelyet elfelejtettek 8906 4| elfelejtettek befűteni. A tükörbe néztem. Az aranyozott 8907 4| Megöregedtem, és megcsúnyultam a förtelmes betegségtől, a 8908 4| a förtelmes betegségtől, a bőrömön furcsa, reszketeg 8909 4| képződtek, az orrom megnyúlt, a szemem pedig egy sárga pocsolya 8910 4| mélységéből iparkodott ki a napvilágra.~Leültem az íróasztalomhoz, 8911 4| íróasztalomhoz, átlapoztam a honn rekedt postát. Néhány 8912 4| éjjel, lopva, az ágyukban, a biblia hátán. Ez Angyalka 8913 4| levelet írt, késő ősszel, a születésem napjára, pezsgőszínű, 8914 4| évben egyszer nem ír; néha a fényképét is elküldötte, 8915 4| préselt rá. Némelyik arcképe a lányával együtt ábrázolta, 8916 4| lányával együtt ábrázolta, a kislány egyre jobban nőtt, 8917 4| hítták, őneki is összeért a szemöldöke, és ő is oldalt 8918 4| is oldalt választotta el a haját.~„Emlékszik-e még 8919 4| Miklós? - így kezdődött a levél -, és tudja-e, hogy 8920 4| verseket olvasni, és nem tudom a háztartást ellátni meg a 8921 4| a háztartást ellátni meg a pénzemet beosztani! Tizenhat 8922 4| változtam, és néha úgy rám jön a sírás, hogy ki kell mennem 8923 4| sírás, hogy ki kell mennem a folyócska partjához, és 8924 4| partjához, és egész nap ott ülök a vadászlaknál, és magára 8925 4| megbecsülni tudni az uramat, ezt a szegény, derék embert, aki 8926 4| embert, aki tudja, hogy a lelkem sohase volt az övé, 8927 4| Angyalka! - Mikor találom meg a nyugalmamat? Mikor öregszem 8928 4| kell, Miklós? Hiába megyek a templomba, az oltár fölött 8929 4| fölött most is ott lóg az a kép, amelyet a maga keze 8930 4| ott lóg az a kép, amelyet a maga keze föstött, egy ifjú 8931 4| nyújt föl egy darab kenyeret a feszületen csüngő Krisztusnak, 8932 4| az ifjú spanyol lovag ön, a homloka világít, az ajka 8933 4| alázatosan mosolyog, és a haja a vállát éri. Ah! Miklós! 8934 4| alázatosan mosolyog, és a haja a vállát éri. Ah! Miklós! 8935 4| nagyon szomorú!”~Összetéptem a furcsa levelet, és a frissen 8936 4| Összetéptem a furcsa levelet, és a frissen gyújtott tűzbe dobtam. 8937 4| Angyalka! Időbe telt, míg a névhez a hangulatot, a gömbölyű 8938 4| Időbe telt, míg a névhez a hangulatot, a gömbölyű betűcskékhez 8939 4| míg a névhez a hangulatot, a gömbölyű betűcskékhez a 8940 4| a gömbölyű betűcskékhez a régi emlékeket megtaláltam; 8941 4| régi emlékeket megtaláltam; a furcsa, vadszőlős, kőkerítéses 8942 4| vadszőlős, kőkerítéses ház a Tapoly törpe fűzfái mellett 8943 4| haloványan húzódott meg a lelkem egy járatlan zugában, 8944 4| elevenedni előttem. Hol csak a szemére, hol a haja színére, 8945 4| Hol csak a szemére, hol a haja színére, hol a nyakán 8946 4| hol a haja színére, hol a nyakán lógó aranyláncra 8947 4| mindig rám gondol, hallja a hangomat, furcsa kiejtésemet, 8948 4| furcsa kiejtésemet, látja a sebforradást a homlokomon, 8949 4| kiejtésemet, látja a sebforradást a homlokomon, a kis gyöngytűt 8950 4| sebforradást a homlokomon, a kis gyöngytűt a nyakkendőmben, 8951 4| homlokomon, a kis gyöngytűt a nyakkendőmben, és messziről 8952 4| és messziről megismeri a lépéseimet. Neki még mindig 8953 4| aki áhítatosan imádkozik a feszület előtt, és Angyalka 8954 4| minden éjjel az imájába fűzi a nevemet, míg az ura a homlokát 8955 4| fűzi a nevemet, míg az ura a homlokát az ablaktáblához 8956 4| az élet nem igazságtalan!~A tűz lassan kialudt, a pezsgőszínű 8957 4| igazságtalan!~A tűz lassan kialudt, a pezsgőszínű levél fölszállott 8958 4| pezsgőszínű levél fölszállott a gyárkémények és háztetők 8959 4| háztetők fölé, és összevegyült a nagyváros száz más füstté 8960 4| szomorúságával. Föl és alá jártam a szobában, és megint megálltam 8961 4| szobában, és megint megálltam a tükör előtt, amelyből a 8962 4| a tükör előtt, amelyből a kopott tatár kán gyors mozdulattal 8963 4| lépett előre.~- Íme, ez lett a fiatal spanyol lovagból, 8964 4| az asszonyok! Körülöttük a meleg kandalló, a barátságos 8965 4| Körülöttük a meleg kandalló, a barátságos otthon, a serdülő 8966 4| kandalló, a barátságos otthon, a serdülő gyermek, az élet 8967 4| gyermek, az élet csöndje, a falu tiszta nyugalma, és 8968 4| és ők visszakívánkoznak a múltba, a nyomorúságba, 8969 4| visszakívánkoznak a múltba, a nyomorúságba, a könnyekbe, 8970 4| múltba, a nyomorúságba, a könnyekbe, a hóviharba, 8971 4| nyomorúságba, a könnyekbe, a hóviharba, és maguk se tudják, 8972 4| rosszkedvűen búcsúztam el tőle a pályaudvaron; az ura idegesen 8973 4| vékony, arany nyakláncát a négylevelű lóherével, magas 8974 4| állát, amely félig besüppedt a nyakát övező fehér rókaprémbe. 8975 4| övező fehér rókaprémbe. A kezében voltak a korcsolyái, 8976 4| rókaprémbe. A kezében voltak a korcsolyái, és néha megcsörrentek, 8977 4| és néha megcsörrentek, és a lábai fázósan topogtak a 8978 4| a lábai fázósan topogtak a téglapadozaton; a bánya 8979 4| topogtak a téglapadozaton; a bánya felől vonatérkezést 8980 4| jeleztek. Nem mert sírni, a téli életükről beszélt, 8981 4| és az árnyéka megingott a falon, én pedig arra gondoltam, 8982 4| gondoltam, miért is zavartam ki a nyugalmából és arra, hogy 8983 4| íróasztalhoz mentem, fölgyújtottam a lámpát, bemártottam a tollamat. 8984 4| fölgyújtottam a lámpát, bemártottam a tollamat. Furcsa, ábrán 8985 4| biztos alakban állt elém a kívánság, hogy visszaadjam 8986 4| visszaadjam Angyalkának a nyugalmát, serdülő gyermekét, 8987 4| aztán újra bemártottam a tollat, megírtam a levelet, 8988 4| bemártottam a tollat, megírtam a levelet, és megkértem, hogy 8989 4| megkértem, hogy jöjjön föl a városba, hozza magával a 8990 4| a városba, hozza magával a kislányát, mert nem szabad 8991 4| az életét. Mialatt írtam, a szívemben egy kis melegség 8992 4| kis melegség támadt, amely a testem lázával vetekedett, 8993 4| tavaszi fecskeként szállt a papírosom fölött: jót akartam 8994 4| megsimogatni valakinek a homlokát, és sietnek vele, 8995 4| nehogy utóbb meggondolják a dolgot. Mialatt a betűk 8996 4| meggondolják a dolgot. Mialatt a betűk óvatosan sorakoztak 8997 4| sorakoztak egymás mellé a papiroson, ezt gondoltam 8998 4| Térj vissza az uradhoz és a lányodhoz, Angyalka, az, 8999 4| senkit, akinek jeltelen marad a sírja, mert sohase látott 9000 4| világába. De most betelt a sorsa, szomorú roncs lett