Fej.

1501    1|                  velünk, Balázs? - kérdezte a szépasszony rosszkedvűen.~
1502    1|                   szépasszony rosszkedvűen.~A fiatalember nem vesztette
1503    1|               hidegvérét, keményen megfogta a gyeplőt, és egy rántással
1504    1|                     ügetésre kényszerítette a félelmükben remegő lovakat.
1505    1|          félelmükben remegő lovakat. Amikor a feketék megtalálták az elve­
1506    1|                   az elve­szett egyensúlyt, a kocsis csettintett nyelvével,
1507    1|                     verseny kezdődött most; a másik két fogat már le volt
1508    1|                  volt tárgyalva: Álmost még a hóból hámozták ki, Náci
1509    1|                ütések ólmos súlya alatt. De a fönnmaradt két szánkó végkimerülésig,
1510    1|            elszántsággal küzdött egymással.~A sárgák jártak elöl, a feketék
1511    1|            egymással.~A sárgák jártak elöl, a feketék kinyúlt testtel,
1512    1|                 nehezen tudták helyrehozni. A szépasszony maga is előrehajlott
1513    1|                     mintegy segíteni akarva a mének járásán, s aggódva
1514    1|                 járásán, s aggódva kémlelte a mindegyre közeledő célt.~-
1515    1|             acélkemény marokkal fogva össze a szárakat, amelyeket a fáradó
1516    1|                 össze a szárakat, amelyeket a fáradó lovak már eleresztettek.~
1517    1|                    lovak már eleresztettek.~A hó szilaj felhőkben porzott,
1518    1|                   szilaj felhőkben porzott, a szél hangja egyre magasabb
1519    1|                   egyre magasabb lett, mint a végletekig feszített húré.
1520    1|                     húré. Klárika fölébredt a reménytelenség adta elfásultságból,
1521    1|                    kíváncsian nézett hátra: a feketék ziháló lélegzete,
1522    1|                   feketék ziháló lélegzete, a szánkóvas sivítása egyre
1523    1|                     lett, s folyton nógatta a lovakat, ostorral, nyelvvel,
1524    1|           kelleténél jobban, aminek az lett a következménye, hogy az amúgy
1525    1|                    fölvágott!...~Most vége!~A következő pillanatban a
1526    1|                     A következő pillanatban a feketék eltorzult, kidülledt
1527    1|                  elöl járó fogat mellett, s a másik percben már elibük
1528    1|                       Viktória! - sikoltott a szépasszony boldogan.~-
1529    1|                beste! - káromkodott Izidor.~A feketék fogata egy hosszal
1530    1|                     fogata egy hosszal járt a sárgák előtt.~- Adieu! -
1531    1|          önkéntelenül Klárikára pillantott.~A kisleány elfehéredett arccal,
1532    1|                     nézett Marianne után, s a következő pillanatban keserves,
1533    1|               fakadt. Zokogása erősebb volt a szél sivításánál, a fagyos
1534    1|                    volt a szél sivításánál, a fagyos hó pattogásánál,
1535    1|                     fagyos hó pattogásánál, a lovak patáinak dübörgésénél.~
1536    1|                    van, Klárika? - kérdezte a gyors hajtástól elálló lélegzettel. -
1537    1|                  lélegzettel. - Megállítsam a lovakat?...~A lány egy ideig
1538    1|                   Megállítsam a lovakat?...~A lány egy ideig nem felelt.~-
1539    1|                Rosszul vagy? - szólott újra a fiatalember. - Beszélj hát! -
1540    1|             hallgatott, aztán kitört belőle a keserűség.~- Hogy mi bajom
1541    1|                 fúlva.~Izidor kezdte érteni a dolgot. Tényleg, ez a Bogdány
1542    1|                érteni a dolgot. Tényleg, ez a Bogdány mindenütt, ahol
1543    1|              találkoznak vele, fölébe kerül a büszke Balsaiaknak: az agarászaton,
1544    1|                Balsaiaknak: az agarászaton, a kártyában, a hajtásban és
1545    1|                   agarászaton, a kártyában, a hajtásban és végre az asszo­
1546    1|                   asszo­nyoknál... Elütötte a Kormost, leverte a sárgákat,
1547    1|                 Elütötte a Kormost, leverte a sárgákat, és ráadásul elvitte
1548    1|                   agarászott, s nyilván már a pogánykorban minden elvált
1549    1|            meghódított!~Izidorban feltámadt a düh, boldogabb végről fogta
1550    1|                  ostort, és úgy vágott bele a lovakba, hogy azok eszeveszetten,
1551    1|               kétségbeesve kezdtek vágtatni a forduló felé.~- Megállj,
1552    1|                Isten szerelmére! - kiáltott a hegy tetején Kázmér, látva,
1553    1|                   mindjárt baj történik, és a lovak nem tudnak átsiklani
1554    1|                kiáltotta, de szavát elkapta a szél.~Klárika nem szólt
1555    1|                jólesett ez az őrült rohanás a végtelenségbe, talán a pusztu­
1556    1|              rohanás a végtelenségbe, talán a pusztu­lásba. A szánkó,
1557    1|        végtelenségbe, talán a pusztu­lásba. A szánkó, mintha szárnyra
1558    1|                 kapott volna, úgy lebegett, a sárgák karcsú lába alighogy
1559    1|                 sárgák karcsú lába alighogy a földet érintette. Ki törődnék
1560    1|                   nagyokat szökve rohant le a lejtőn, a lovak magasra
1561    1|                  szökve rohant le a lejtőn, a lovak magasra kapták az
1562    1|                   orrukat, és úgy iramodtak a jégmezőn, a szánkóvas élesen,
1563    1|                   úgy iramodtak a jégmezőn, a szánkóvas élesen, mint szél
1564    1|                     egyet... Aztán... aztán a fogat vad iramban érte el
1565    1|                   fogat vad iramban érte el a fordulót, a lovak nem tudtak
1566    1|                 iramban érte el a fordulót, a lovak nem tudtak a sarkon
1567    1|                fordulót, a lovak nem tudtak a sarkon áthatolni, a szán
1568    1|                  tudtak a sarkon áthatolni, a szán az erős ív következtében
1569    1|              következtében nagyot lódult, s a következő percben óriás
1570    1|                    hófelhő csapódott föl, s a szán a völgybe fordult.
1571    1|                     csapódott föl, s a szán a völgybe fordult. Mint a
1572    1|                     a völgybe fordult. Mint a bábuk, úgy gördültek ki
1573    1|                     bábuk, úgy gördültek ki a bent ülők, és nagyot zuhanva
1574    1|                   nagyot zuhanva pottyantak a jégmezőre, míg a lovak nagyokat
1575    1|                 pottyantak a jégmezőre, míg a lovak nagyokat szökve, istrángot,
1576    1|               Balázs csak akkor vette észre a szerencsétlenséget, amikor
1577    1|                  szerencsétlenséget, amikor a célhoz érkezett, és vissza­
1578    1|                  kár.~- Győztünk! - lihegte a szépasszony.~Bogdány nem
1579    1|                   válaszolt semmit, odaadta a gyeplőt a kalyibánál várakozó
1580    1|                   semmit, odaadta a gyeplőt a kalyibánál várakozó lovásznak,
1581    1|                  vigasztaló.~Izidorból csak a két gyorsan kalimpáló csizmája
1582    1|                     látszott ki, egyebekben a derék embert a jóakaró hó
1583    1|                   egyebekben a derék embert a jóakaró hó egészen befödte.
1584    1|               visszaadta az életnek. Amikor a furcsa nevű ifjú ismét megpillantotta
1585    1|                   ifjú ismét megpillantotta a napvilágot, megtörölte arcát,
1586    1|                     róla utólag kitalálták, a hó alatti tapasztalatait
1587    1|             elájulva.~Balázs fölkapta, mint a gyermeket, és a karján vitte
1588    1|              fölkapta, mint a gyermeket, és a karján vitte le a fürdőig.~-
1589    1|             gyermeket, és a karján vitte le a fürdőig.~- Klári! - szólott
1590    1|                Klárika... Nem történt baja?~A leány nem válaszolt. Bogdány
1591    1|               Bogdány arca elborult: ennyit a tréfa nem ért meg. Kievickélt
1592    1|                     nem ért meg. Kievickélt a hóból, és amennyire csak
1593    1|               amennyire csak bírta, sietett a kisleánnyal a kalyibáig.
1594    1|                bírta, sietett a kisleánnyal a kalyibáig. A fúvásban csak
1595    1|                    kisleánnyal a kalyibáig. A fúvásban csak nehezen tudott
1596    1|                   Tekintete aggódva figyelt a karjaiban nyugvó Klárika
1597    1|            karjaiban nyugvó Klárika arcára. A márványarc nem mozdult,
1598    1|                     Amikor már közel voltak a kalyibához, Klárika merev
1599    1|             nyitotta föl. Balázs megállott; a leány nyilván eszméletlenségében
1600    1|           fájdalmasan ez, hogy:~- Balázs...~A fiatalember meghökkenve
1601    1|           fiatalember meghökkenve nézett rá a lányra, akinek arca újra
1602    1|                     több hétre visszavonult a kisbalsai fekete kastélyba,
1603    1|             elmélkedéssel töltötte az időt.~A különös nevű ifjúról egyet-mást
1604    1|                    jegyeznem.~Balsai Izidor a család pénzügyi kapacitása
1605    1|                pénzügyi kapacitása volt. Ha a többiek dorbézoltak, kártyáztak,
1606    1|                   az erdélyi aranybányáktól a zanzibári villamos­vasúti
1607    1|              villamos­vasúti prioritásokig; a kontinens minden városában
1608    1|            városában akadtak telkei, házai; a hegyekben erdői, a völgyekben
1609    1|                   házai; a hegyekben erdői, a völgyekben rétei, s ahol
1610    1|                    ráakadtak Izidor nevére. A Balsai-kastély egy csomó
1611    1|                   utolsó nevezetessége volt a találmányok szakosztálya.
1612    1|                Hosszú polcokon itt állottak a különböző csodaszerkezetek
1613    1|                kezdve az önműködő kotlóstól a torpedókig, az örök mozdonyig,
1614    1|              torpedókig, az örök mozdonyig, a kormányozható léghajóig.
1615    1|                    valami, s akkor kifizeti a többi értéktelen limlomot.~
1616    1|                  többi értéktelen limlomot.~A fő üzlet azonban a tőzsde
1617    1|                limlomot.~A fő üzlet azonban a tőzsde volt, s e téren Balsai
1618    1|                   információit? Izidor maga a legnagyobb titokban tartotta
1619    1|                     sikereket érjenek el, s a cselédek megvesztegetésével,
1620    1|              megvesztegetésével, jó szóval, a borközi állapot ügyes felhasználásával
1621    1|             könyörgésnek, sőt e pontban még a mindenható Kázmér szuverenitását
1622    1|                     megtagadta. Ilyenformán a furcsa nevű ifjúnak nemcsak
1623    1|                 furcsa nevű ifjúnak nemcsak a Felvidéken, de Budapesten,
1624    1|                 jeles közgazdasági szaklap, a Hazai Styx már több ízben
1625    1|                  közölte, s ily alkalmakkor a kitűnő orgánum kiadóhivatali
1626    1|               bennünket azonban nem kötelez a diszkréció, s így elárulhatjuk
1627    1|              diszkréció, s így elárulhatjuk a talizmán zárának nyitját.~
1628    1|                talizmán zárának nyitját.~Ez a kulcs meglehetősen egyszerű
1629    1|                      Izidor, aki megfordult a világon mindenütt, s így
1630    1|                 játékosfogást fedezett föl. A szép riviérai barlangban
1631    1|                    kiszemeli magának azokat a játékosokat, akik - mint
1632    1|                  tesznek egyebet, mint hogy a malheurösök ellen játszanak.
1633    1|             malheurösök ellen játszanak. Ha a peches ember a vöröset választja,
1634    1|                játszanak. Ha a peches ember a vöröset választja, ők a
1635    1|                     a vöröset választja, ők a feketére teszik aranyaikat,
1636    1|              feketére teszik aranyaikat, ha a szerencsétlen flótás a pároson
1637    1|                   ha a szerencsétlen flótás a pároson próbál szerencsét,
1638    1|               pároson próbál szerencsét, ők a páratlant tisztelik meg
1639    1|                bizalmukkal. Mivelhogy pedig a malheur állandóbb és könnyebben
1640    1|                készhető és megfogható, mint a szerencse, a csatatér ez
1641    1|               megfogható, mint a szerencse, a csatatér ez apró hiénái
1642    1|               biztosabban boldogulnak, mint a burokban születettek vagy
1643    1|                   burokban születettek vagy a legtökéletesebb rendszerek
1644    1|                     ötlettel kiterjesztette a játékok játékára: a börzére.
1645    1|          kiterjesztette a játékok játékára: a börzére. Hogy pár szóval
1646    1|                   Hogy pár szóval elmondjuk a dolgot, Izidor egy szép
1647    1|               dolgot, Izidor egy szép napon a magyar fővárosban érintkezésbe
1648    1|                 iroda tulajdonosával, s azt a furcsa megbízást adta neki:
1649    1|                      Budapesten kik szoktak a börzén állandóan spekulálni.
1650    1|                     örökségét kikapva, most a tőzsdén játszott hatalmas
1651    1|                      S mivel F. egyike volt a legszerencsétlenebb kezű
1652    1|                megint nyert, mígnem egy nap a következő rövid sürgönyi
1653    1|             Vágóhidy megengedte magának ezt a kis figyelmességet.)~Izidor
1654    1|                 Budapestre, megbízást adott a magándetektívnek, hogy egy
1655    1|                 keressen, s amikor az ennek a föladatnak is megfelelt,
1656    1|            rendszere alapján...~Visszatérve a tárgyra, Izidor a jelzett
1657    1|               Visszatérve a tárgyra, Izidor a jelzett módon szépen, lassan
1658    1|                    s jól tudta, hogy olykor a szerencsétlenség is forgandó,
1659    1|             szerencsétlenség is forgandó, s a rossz spekulánsból ok nélkül
1660    1|             óvatosan működött, megelégedett a szerény polgári haszonnal,
1661    1|               haszonnal, s minden öt évben, a családi lovagias hajlamoknak
1662    1|          keményítőgyár egykor kastély volt, a nemességnek érdeke, hogy
1663    1|            nemességnek érdeke, hogy viszont a keményítőgyárak kastélyokká
1664    1|              látszik, Izidornak volt érzéke a hagyományok, a noblesse
1665    1|                  volt érzéke a hagyományok, a noblesse oblige iránt, s
1666    1|                  így csak természetes, hogy a saját ősnemesi családja
1667    1|                     szem előtt tartotta. Ez a szempont őt, a különben
1668    1|                 tartotta. Ez a szempont őt, a különben okos embert is
1669    1|                     adaggal öntöttek olajat a tűzre, mert egyéb családi
1670    1|                  ama emlékezetes téli napon a szánkázó Balázs minden mozdulatát,
1671    1|                    minden mozdulatát, látta a leány arcán az elkeseredést,
1672    1|                leány arcán az elkeseredést, a haragot Marianne-nal szemben,
1673    1|                 elröpült az övék mellett, s a szépasszony sikongó kacajjal
1674    1|              megértette, hogy mit jelent ez a beszédes némajáték. Hogy
1675    1|                  pedig még teljesebb legyen a kép, állapítsuk meg, hogy
1676    1|              asszonynak is udvarolt, s csak a közgazdaság miatt tett le
1677    1|             közgazdaság miatt tett le erről a nemes szenvedélyéről.~Ezért
1678    1|                  Ezért járt most föl és alá a kisbalsai fekete kastélyban
1679    1|               Izidor, és hányta-vetette meg a dolgokat, mitévő legyen.~-
1680    1|                 semmiképp sem lehetne ezzel a Bogdánnyal elbánni? - kérdezte
1681    1|                mindig és mindenben megelőzi a balsaiakat? Minden küzdelemben
1682    1|               Hiszen ha így megy, nemsokára a földjeiket, a bútoraikat,
1683    1|                     nemsokára a földjeiket, a bútoraikat, még az utolsó
1684    1|                     Bogdány Balázs húzza ki a dölyfös Balsaiak feje alól,
1685    1|                  Balsaiak feje alól, és még a leghíresebb agaraik is az
1686    1|                   járt föl és alá, de aztán a nagy tükörhöz ért, s el
1687    1|                 ravasz megfontoltságához ez a háborús külső, a felborzolt
1688    1|       megfontoltságához ez a háborús külső, a felborzolt haj és a dühtől
1689    1|                  külső, a felborzolt haj és a dühtől tágra nyíló orrcimpa.
1690    1|                     ábrázatán, és nevetett. A haragos ráncok elsimultak,
1691    1|          foglalkozott, nemigen szokta magát a tükörben megnézni, most
1692    1|              azonban, hogy úgyis benne volt a dologban, figyelmesebben
1693    1|                     csinos legény, jóllehet a Balsai-orr nála se tagadta
1694    1|                 idők szele némi havat szórt a halántéka köré. Elgondolkodott
1695    1|                   Elgondolkodott egy kicsit a csillogó üveglap előtt.
1696    1|                     magára, sokat álldogált a tükör előtt, s akkor az
1697    1|                     asszonyoknál is megvolt a szerencséje. Később azonban
1698    1|                     csakhamar búcsút intett a leányoknak, menyecskéknek,
1699    1|                    menyecskéknek, és inkább a pénznek mondott bókokat,
1700    1|                    ő is el tudta kucsírozni a szépasszony lovait, s neki
1701    1|                   lovait, s neki is kigyúlt a gyertyaláng az ablakban,
1702    1|                 gyertyaláng az ablakban, ha a cigány az ablak alatt húzta.
1703    1|               bottal nem esett neki, amikor a szupécsárdásnál nagyon meg
1704    1|                     s az repkényként tapadt a sógor remekbe szabott frakkjához...
1705    1|                  Marianne Bécsbe költözött, a búza ára, jó órában legyen
1706    1|                   kisvárdai párbajban kapta a szépasszonyért.~Izidor elment
1707    1|               szépasszonyért.~Izidor elment a tükörtől, és hallgatagon
1708    1|                 hallgatagon járt föl és alá a recsegő padlójú termekben.~
1709    1|                    egy terv villant föl, és a paszuly gyorsaságával kezdett
1710    1|                  Hiszen talán volna mód ezt a Balázst legyőzni, legyőzni
1711    1|                legyőzni, legyőzni úgy, hogy a legérzékenyebb pontján támadnák
1712    1|        legérzékenyebb pontján támadnák meg: a hiúságánál, minden férfi
1713    1|                    egykor kapott hajfürt és a megmaradt kardvágás, hátha
1714    1|                     hátha föl lehetne venni a kesztyűt Balázzsal a szépasszonyért,
1715    1|                  venni a kesztyűt Balázzsal a szépasszonyért, hátha ki
1716    1|                   hátha ki is lehetne vetni a nyeregből, aztán kikacagni,
1717    1|                  volna ez?~Megint megállott a tükör előtt, és vizsgálgatni
1718    1|                  vizsgálgatni kezdte magát. A gazdászszakállát az bizonyos,
1719    1|                    kellene borotváltatni, s a bajuszát is megnyíratni;
1720    1|                    bajuszát is megnyíratni; a ruházkodása is válogatottabb
1721    1|                   is válogatottabb lehetne, a gallér nélküli vadászingek
1722    1|               nélküli vadászingek se teszik a legjobb benyomást... De
1723    1|                  benyomást... De egyebekben a tükör­ből rája néző alak
1724    1|                    öreg, visszataszító sem, a feje körül pedig mintha
1725    1|                titkos fény ragyogott volna: a mindenható pénz glóriája...~
1726    1|                   Nem sokat habozott, kapta a kalapját, bekecsét, és bricskájába
1727    1|                  magát. Próba, szerencse!~- A városba, a fodrászhoz! -
1728    1|                     szerencse!~- A városba, a fodrászhoz! - kiáltotta
1729    1|                 fodrászhoz! - kiáltotta oda a legénynek, és azzal nekiindult,
1730    1|                     s még virágot is tűzött a gomblyukába.~Amikor végre
1731    1|              gomblyukába.~Amikor végre este a megyei székhelyen beült „
1732    1|                     beült „egy pohár sörre” a nagyvendéglőbe, a szabolcsi
1733    1|                    sörre” a nagyvendéglőbe, a szabolcsi urak nagyot néztek
1734    1|                   sima arc közepéből nézett a világba, ősz szálai a kurtára
1735    1|                nézett a világba, ősz szálai a kurtára nyírt fej tarlóján
1736    1|             selyemkravátli terpeszkedett, s a széke melletti fogason sárga
1737    1|                     fityegett... De nemcsak a külseje, a régi modora,
1738    1|                       De nemcsak a külseje, a régi modora, a gondol­kodása
1739    1|                     külseje, a régi modora, a gondol­kodása is mintha
1740    1|                     gondol­kodása is mintha a fodrásznál és a szabónál
1741    1|                   is mintha a fodrásznál és a szabónál maradt volna, Izidor
1742    1|                     szaporán hajtogatta fel a savanyúvizes kvaterkákat,
1743    1|            csakhamar afférja is támadt egy, a szomszéd asztalnál ülő katonatiszttel,
1744    1|             fixírozni kezdett. Szeren­csére a lovagias ügy nem vett komolyabb
1745    1|                  vett komolyabb fordulatot, a kölcsönös jó barátok szaporán
1746    1|                   volt ahhoz képest. Közben a cigány is megérkezett, s
1747    1|                húzta Izidor kedves nótáját, a székely csürdöngölőt, amely
1748    1|                  még éjfél sem volt, amikor a jeles közgazda már szódásüvegeket
1749    1|                     szódásüvegeket röpített a nagy tükörbe.~A vendéglős
1750    1|                    röpített a nagy tükörbe.~A vendéglős kezét dörzsölgette,
1751    1|                zsugori árvaszéki ülnök, aki a sarokasztalnál vacsorázott,
1752    1|                 Eddig egy gazdag ember volt a megyében, s most már az
1753    1|                   is sárga bőrkabátban jár.~A sárga bőrkabát az ülnök
1754    1|                  bőrkabát az ülnök szemében a pazarlás, a nagyzási hóbort
1755    1|                  ülnök szemében a pazarlás, a nagyzási hóbort volt, és
1756    1|                    hóbort volt, és tényleg: a sárga bőrkabátos megyei
1757    1|                lassanként több és több lesz a tönkrement, mint a vagyonos
1758    1|                     lesz a tönkrement, mint a vagyonos gavallér.~Izidor
1759    1|                   vagyonos gavallér.~Izidor a nagy dáridóval még nem fejezte
1760    1|                   metamorfózisát. Másnap is a városban maradt, fantasztikus
1761    1|                      cifraszűrbe öltöztette a kocsisát, pitykés libériába
1762    1|                inast, ami nehéz szivar volt a trafikban, mind összevásárolta,
1763    1|             trafikban, mind összevásárolta, a kalaposnál a legmokányabb
1764    1|                összevásárolta, a kalaposnál a legmokányabb vadászkalapokat
1765    1|                vadászkalapokat szerezte be, a lovaknak új szerszámot,
1766    1|                 lenni, akitől ne irtózzanak a szép­asszonyok.~Így fölszerelve,
1767    1|                  fölbontatlanul dobta tűzbe a csomagot, s ennyit válaszolt
1768    1|                csomagot, s ennyit válaszolt a magánkutatónak:~Egyelőre
1769    1|                    az üzemet. Balsai.~Azzal a tükör elé ült, és kötögetni
1770    1|                    ült, és kötögetni kezdte a nagy kék-piros kravátlit,
1771    1|               álmélkodva.~Izidor legyintett a kezével.~- Ha valakit elvennék,
1772    1|                  nagy szem­telenül megfogta a szép özvegy derekát, és
1773    1|                   egy alapos csókot nyomott a nyakára.~A következő percben
1774    1|                   csókot nyomott a nyakára.~A következő percben már egy
1775    1|                     derék pofon csattant el a széles Balsai-ábrázaton,
1776    1|               Balsai-ábrázaton, közvetlenül a históriai orr mellett. De
1777    1|                   históriai orr mellett. De a fenyíték hatása elenyésző
1778    1|                 Marianne kezét.~- Kikaparom a szemét - jegyezte meg nyugodtan
1779    1|                      jegyezte meg nyugodtan a szépasszony.~- Akkor legalább
1780    1|                      Akkor legalább megment a megőrüléstől - felelte Izidor,
1781    1|           meghajtotta magát, és megköszönte a nyakleveseket.~A szép özvegynek
1782    1|                megköszönte a nyakleveseket.~A szép özvegynek ennyi szemtelenség
1783    1|                egyszerre olyan kapós lettem a szemében, hogy három pofon
1784    1|                 Vajon minek köszönhetem ezt a szerencsét?~Izidor megvonta
1785    1|                 szerencsét?~Izidor megvonta a vállát.~- Az egész világ
1786    1|                   azt nyíltan meg is mondom a szemébe... Vagy azt hiszi,
1787    1|                   azt hiszi, más nem akarja a karcsú derekát átölelni
1788    1|                  karcsú derekát átölelni és a nyakát megcsókolni? Dehogynem.
1789    1|                   Bennem ellenben megvan rá a bátorság, s ha százszor
1790    1|                    tartani, ha átkarolhatom a szép derekát.~Marianne nevetett.
1791    1|                kegyelettel emlékezem vissza a szép napokra...~Az asszony
1792    1|                  kegyelmed úgy eltűnt, mint a kámfor... Én is vissza tudok
1793    1|                mosolygott.~- De most menjen a dolgára! - pattogott Marianne
1794    1|             Marianne tőle telhető haraggal.~A levente engedelmeskedett,
1795    1|             engedelmeskedett, és eltávozott a kertből, ahol ez az épületes
1796    1|                  úgy vélte, nem hagyták el, a szemtelensége sem. A kis
1797    1|                    el, a szemtelensége sem. A kis mókázás föl­villanyozta,
1798    1|             simogatás is, s legszebb borúra a derű. Akárhogy is legyen
1799    1|                 silabizálni, s amellett még a családnak is javára válhatik.~
1800    1|                  óta gyakoribb vendége lett a középbalsai griffmadaras
1801    1|                   szaporán bólogatva haladt a kopasz nyárfák között, gyakran
1802    1|                 milyen szép diadal is volna a karcsú Marianne-t elütni
1803    1|                  Balázs kezéről. Nem csupán a saját érdekéből, ámbár az
1804    1|                saját érdekéből, ámbár az se a legutolsó dolog, de elsősorban
1805    1|                  előtt az ágotai bíró húzná a rövidebbet, a szégyent még
1806    1|                    bíró húzná a rövidebbet, a szégyent még a Garam sem
1807    1|                  rövidebbet, a szégyent még a Garam sem venné le róla.
1808    1|                     hej, az az ágotai agár, a bajt hozó Kormos sokszor
1809    1|                agyában; nemcsak neki, hanem a pater familiasnak, Kázmér
1810    1|           türelmetlenkedni. Mikor végez már a szépasszony Balázzsal? Hiszen
1811    1|              forgolódott Marianne körül, de a dolog nagyon lassan érett
1812    1|                költekezett is, ki is rúgott a hámból, de azért azt az
1813    1|           elkövessen, mégse cselekedte meg. A család feje ugyanis nem
1814    1|                 udvarol neki, sőt, mondjuk, a kedvese, az ilyen viszonyok
1815    1|                     s vannak percek, amikor a férfiaknak megjön a jobbik
1816    1|                  amikor a férfiaknak megjön a jobbik eszük, és megszöknek
1817    1|                    elől. Csak föl kell ülni a vasútra, és Afrikába menni
1818    1|                     az egész dolognak. Vagy a család beleavatkozik, elszállítják
1819    1|                 beleavatkozik, elszállítják a könnyelmű ifjút egy külföldi
1820    1|            egymástól, akkor vágóhídra kerül a Bogdány-birtok éppen úgy,
1821    1|                éppen úgy, mint annak idején a Pál középbalsai földje,
1822    1|                   örökre hozzá van láncolva a felvidék legkikapósabb menyecskéje.
1823    1|         legkikapósabb menyecskéje. Ez volna a bosszú! Milyen édes csemege
1824    1|                    Éppen ezért érthető volt a családfő türelmetlensége
1825    1|                     szaporábban fogatott be a zebrába, s hajtatott át
1826    1|                     zebrába, s hajtatott át a szépasszonyhoz megnézni,
1827    1|                 öreg és Marianne bevonultak a legbelsőbb szobába, s alaposan
1828    1|                alaposan meghányták-vetették a dolgokat. Az asszony türelemről
1829    1|                 prédikált, és azt mondotta: a gyümölcsnek időt kell hagyni,
1830    1|               azonban már hosszúnak találta a kísérletezést, és eredményeket
1831    1|                elmondottuk, másnak képzelte a démonokat - hiszen neki
1832    1|                   ördög volt az! Kibontotta a hosszú, fekete haját, hevenyén
1833    1|              kötötte Kázmért, és lehelte rá a tüzes csókokat, amelyek
1834    1|                  rontottak. Másnap reggelre a markotányosnő eltűnt és
1835    1|                     órája... Ez megcsinálta a dolgát úgy, hogy az öregúr
1836    1|                    asszony! - sóhajtott föl a család feje, megfeledkezve
1837    1|         megfeledkezve róla, hogy túlhaladta a hatvanadik esztendőt.~-
1838    1|                     öreg, én jól intézem el a dolgomat.~Az udvarra kocsi
1839    1|                      nyilván ügyes ember ül a bakon.~- Balázs? - kérdezte
1840    1|                   Kázmér jelentőségesen, és a kalapja után nyúlt.~Az asszony
1841    1|                       Izidor lesz - szólott a haját végigsimítva.~Kázmér
1842    1|                felelt az asszony, nyugodtan a családfőre függesztve szép
1843    1|                üzleti dolga Izidorral, csak a vérében volt, hogy ne mondjon
1844    1|                 akár volt rá oka, akár nem. A hazugságok vonzották, mint
1845    1|                megvesznek, s aztán évszámra a fiókjukban tartogatnak,
1846    1|                kijátszhatja, félrevezetheti a világot, s öröme telt a
1847    1|                     a világot, s öröme telt a valótlanságok színes buborékjaiban -
1848    1|                    szokásává lett, hogy még a szoba­lányának, a szakácsnőjének
1849    1|                  hogy még a szoba­lányának, a szakácsnőjének is hazugságokat
1850    1|              mondott.~- Mikorra parancsolja a fürdőt reggel? - kérdezte
1851    1|                  reggel? - kérdezte például a szobaleánya este.~- Nyolcra -
1852    1|                   főzünk estére? - kérdezte a szakácsnő?~- Almás rétest -
1853    1|                     Almás rétest - mondotta a szépasszony, pedig tudta,
1854    1|               estére Kázméréknál lesz. - Az a kedvenc ételem, ugye, Sári?~
1855    1|                ételem, ugye, Sári?~Így bánt a világgal a szépasszony.~
1856    1|                   Sári?~Így bánt a világgal a szépasszony.~Kázmér megcsókolta
1857    1|             szépasszony.~Kázmér megcsókolta a húgát, és távozott, Izidor
1858    1|               köszöntött be Marianne-hoz.~9~A furcsa nevű gavallér utóbbi
1859    1|                 időben gyakori vendége volt a középbalsai kúriának, a
1860    1|                     a középbalsai kúriának, a lovai már maguktól tudták
1861    1|                   lovai már maguktól tudták a járást a sötét jegenyesor
1862    1|                    maguktól tudták a járást a sötét jegenyesor felé. Ha
1863    1|               jegenyesor felé. Ha meglátták a kő griffmadarakat, teljes
1864    1|                    mozdulattal állottak meg a lépcső előtt. Izidor meg
1865    1|                    kétszer találkozott vele a fatornyos kastélyban, amikor
1866    1|                 félórát töltöttek el együtt a teraszon. Lovakról meg kutyákról
1867    1|                mutatott nagy hajlan­dóságot a társalgásra, eltávozott.~
1868    1|                  állandóan fúrta az oldalát a kíváncsiság, hogy is áll
1869    1|                  hogy is áll tulajdonképpen a Marianne és Bogdány ügye,
1870    1|             amelyről már nemcsak itt, hanem a szomszédos vármegyében is
1871    1|            elhatározta, hogy kifürkészi ezt a dolgot, de nem találta meg
1872    1|                  dolgot, de nem találta meg a helyes kiinduló­pontot.
1873    1|                   el - ez is hozzátartozott a kacérságához. De hiszen
1874    1|                   alkalom, gondolta magában a közgazda, aki tudott hausse-ra
1875    1|                    baisse-re is spekulálni.~A gavallér tehát, hogy a tárgynál
1876    1|                      A gavallér tehát, hogy a tárgynál maradjunk, leugrott
1877    1|                tárgynál maradjunk, leugrott a bakról, és fölsietett a
1878    1|                     a bakról, és fölsietett a tornácra.~Marianne, bár
1879    1|        megvárakoztatta Izidort, aki ezalatt a széles tornácról nézte,
1880    1|                     széles tornácról nézte, a szilvafák hogy bólogatnak
1881    1|           bólogatnak az enyhe déli szélben. A férfiakat jó rövid pórázon
1882    1|               tartani, vélte az asszony, de a lovagot az ilyen türelempróbák
1883    1|                 türelempróbák nem hozták ki a sodrából, nyugodtan üldögélt,
1884    1|                      vajon mennyi teher van a középbalsai birtokon, s
1885    1|                  állítólagos toalettjével - a kereveten feküdt és cigarettázott -,
1886    1|                     volna az öltözködéssel. A haján végigsimítani már
1887    1|                haján végigsimítani már csak a küszöbön maradt ideje...~
1888    1|                    küszöbön maradt ideje...~A levente meghajtotta magát,
1889    1|                    kegyes mosollyal fogadta a bókot.~- Itt maradunk, vagy
1890    1|                    maradunk, vagy átmegyünk a csukott erkélyre?~Ez kitüntetés
1891    1|               erkélyre?~Ez kitüntetés volt, a szép özvegy a hegyekre néző,
1892    1|              kitüntetés volt, a szép özvegy a hegyekre néző, széles ablaktáblákkal
1893    1|                  fogadta vendégeit. Ez volt a tulajdonképpeni fészke,
1894    1|                      ahol naphosszat - mint a nőstény párducok - heverészni
1895    1|              párducok - heverészni szokott. A buja párnákon kívül merő
1896    1|                 egyszerűség volt az erkély: a bútorok fehérek, rózsaszínű
1897    1|                 fehérek, rózsaszínű sávval, a falakon Napóleon-képek,
1898    1|                     falakon Napóleon-képek, a sarokban imádkozózsámoly,
1899    1|                     pohárban égő örök­láng. A rózsaszínű párnahegyekre
1900    1|                    rózsaszínű párnahegyekre a zöld lombokon megtörő napsugár
1901    1|                  aranyszürkés fényt vetett: a mélyen fekvő rétek fölött
1902    1|                   köd...~Izidor megköszönte a kegyet, s azzal átvonultak
1903    1|                  kegyet, s azzal átvonultak a másik erkélyre.~Marianne
1904    1|              vánkostömegre, majd csengetett a szobaleánynak.~- Ne zavarjatok,
1905    1|                      vetette oda félvállról a komornának, aki meghajolt,
1906    1|               komornának, aki meghajolt, és a világ legnyugodtabb ábrázatával
1907    1|         legnyugodtabb ábrázatával távozott.~A jeles közgazda sóhajtott
1908    1|             sóhajtott egyet. Tudta, hogy ez a pár szó is csak kacérság,
1909    1|                 próbált neki tulajdonítani: a fészek zöldes napsugara
1910    1|                 napsugara kelleténél jobban a fejébe szállott, s a gavallér
1911    1|                 jobban a fejébe szállott, s a gavallér magához akarta
1912    1|              gavallér magához akarta ölelni a szép­asszonyt, de az kisiklott
1913    1|                   asszonyt, de az kisiklott a karjából, s a következő
1914    1|                     kisiklott a karjából, s a következő percben egy kis
1915    1|                  kis spanyol tőrt kapott ki a falon lógó bokhara ráncaiból...~
1916    1|                   ráncaiból...~Amikor tehát a szobalány kiment, Izidor
1917    1|                   Marianne felé fordult, és a tőrre célozva, meg­nyugtató
1918    1|                 amelynek habos selyme, mint a tenger hulláma, engedett
1919    1|                    tenger hulláma, engedett a súly alatt.~- Miért, Izidorkám? -
1920    1|                    nem veszek ígérvényeket. A promesse emberbolondítás:
1921    1|                     semmit. Ezt megtanultam a börzén.~- Maga bolond, Izidor.
1922    1|                    bolond, Izidor. Hátha ez a tőr csak papírból van, mint
1923    1|                     csak papírból van, mint a bűvészeké?...~A férfi egy
1924    1|                   van, mint a bűvészeké?...~A férfi egy kissé elsápadva
1925    1|              mosolygott, és lassan himbálta a karcsú bokáit. Amint így
1926    1|                    karcsú bokáit. Amint így a topánkáival kacérkodott,
1927    1|                     ni, de amikor lehajlott a cipőért, a fejébe talált
1928    1|                 amikor lehajlott a cipőért, a fejébe talált szaladni a
1929    1|                    a fejébe talált szaladni a vér. Hirtelen fölpattant
1930    1|                    vér. Hirtelen fölpattant a földről, és átkarolta a
1931    1|                     a földről, és átkarolta a szépasszonyt.~Marianne,
1932    1|                szépasszonyt.~Marianne, mint a kígyó siklott ki kezéből,
1933    1|                kígyó siklott ki kezéből, és a tőr után kapott.~Papírból
1934    1|                gondolta Izidor, és megkapta a szép fehér kezet, amely
1935    1|                    amely kacéran villant ki a rózsaszín pongyola csipkéiből.~-
1936    1|                 igen nyugodtan. - Nem félek a papirostól.~A következő
1937    1|                     Nem félek a papirostól.~A következő pillanatban villant
1938    1|                   pillanatban villant egyet a tőr, és beleszaladt az Izidor
1939    1|                    háromujjnyi hosszúságban a gavallér kezén, amelyből
1940    1|                  kezén, amelyből kiszökkent a vér.~Izidor elfojtott egy
1941    1|               amellyel föl lehetett kötözni a megsebesült kezét.~- Maga,
1942    1|                     dörmögte Balsai, szidva a bolond fejét, amiért újra
1943    1|                   fejét, amiért újra fölült a kacérságnak.~- Már másokkal
1944    1|                   asszony.~Marianne kimosta a kis sebet, bepólyálta és
1945    1|                     bepólyálta és bekötözte a kezet, aztán megsimogatta,
1946    1|               szemét Izidorra függesztette. A lovag mit tehetett volna
1947    1|                    már? - kérdezte Marianne a sebesülttől.~- Ó, igen -
1948    1|                     Izidor, helyet foglalva a rózsaszínű sziklán. - Egészen
1949    1|                Beszélhetünk másról, például a rozsról vagy az időjárásról.~
1950    1|                  barátom. Ez tetszik nekem, a kedves embereknek mindent
1951    1|                     nincs mit - elmélkedett a férfi. - A vak is látja,
1952    1|                      elmélkedett a férfi. - A vak is látja, hogy maga
1953    1|                   csókot, hát adnék, hiszen a sógorasszonya vagyok, nemde?~
1954    1|                sógorasszonya vagyok, nemde?~A gavallér tagadólag intett
1955    1|                   gavallér tagadólag intett a fejével.~- Nem, nem... Harmadszor
1956    1|               megyek lépre... Szükségem van a véremre. A Balsaiak ezt
1957    1|                    Szükségem van a véremre. A Balsaiak ezt csak a hazáért
1958    1|                véremre. A Balsaiak ezt csak a hazáért pazarolják... Beszéljünk
1959    1|                 látta Balázst? (Legalább az a haszna lesz, hogy feltűnés
1960    1|              feltűnés nélkül terelheti erre a tárgyra a beszélgetést.)~
1961    1|                    terelheti erre a tárgyra a beszélgetést.)~A szépasszony
1962    1|                    tárgyra a beszélgetést.)~A szépasszony megint lóbázni
1963    1|                 volt itt, azaz...~Elharapta a szót, mintha meggondolatlanságot
1964    1|                     jára. Izidor belekapott a horogba. Délután? A szépasszony
1965    1|              belekapott a horogba. Délután? A szépasszony délután őt sohase
1966    1|                    mondotta, hogy megfájdul a feje, ha ebéd után nem alszik
1967    1|                     föllebbent Izidor előtt a délutáni szieszta fátyola,
1968    1|                szieszta fátyola, s fölnyílt a titok zárja, miért nem találkozott
1969    1|                   találkozott hát Balázzsal a griffmadaras kúriában! A
1970    1|                    a griffmadaras kúriában! A férfi összeharapta az ajkát.~-
1971    1|                Balsaiban még jobban forrott a harag, hiszen tegnap egész
1972    1|                     együtt voltak Balázzsal a berényi plébánosnál, aki
1973    1|                csakis kora délután lehetett a kúriában! Ma már másodszor
1974    1|                      boldog Bogdány Balázs!~A szépasszony piros lett,
1975    1|                    mozdulattal támaszkodott a színes tábláknak, és kinézett
1976    1|               színes tábláknak, és kinézett a zöld lombokra.~Izidor ott
1977    1|                 lombokra.~Izidor ott maradt a piros görgetegen, és várta,
1978    1|                   Marianne.~Asszonyoknál fő a türelem, gondolta a gavallér,
1979    1|         Asszonyoknál fő a türelem, gondolta a gavallér, nyugodtan kell
1980    1|                     nyugodtan kell fölfogni a hausse-t és a baisse t,
1981    1|                 kell fölfogni a hausse-t és a baisse t, örökké még egyik
1982    1|                tartott.~Csöndesen ült tehát a párnákon, és malomba forgatta
1983    1|                   egy albumban, végül pedig a ruhája gombjait számolta
1984    1|                Akkor éppen divatosak voltak a sokzsebű kabátok, s kiderült,
1985    1|                  meg. Izidor jó darabig ült a puha sziklatömegen, és leste
1986    1|                       Haragszik? - kérdezte a kezét békére nyújtva.~Az
1987    1|                     felelt, s amikor Izidor a sógornője még mindig kipirult
1988    1|                     udvarló összeszorította a fogait. Nincs az a párbajkard,
1989    1|          összeszorította a fogait. Nincs az a párbajkard, ami úgy tud
1990    1|                     asszony szemében, ha az a pír, az a könnycsepp másnak
1991    1|                   szemében, ha az a pír, az a könnycsepp másnak szól...
1992    1|                könnycsepp másnak szól... Ez a legkeservesebb legyőzetés,
1993    1|                  legkeservesebb legyőzetés, a legnagyobb megaláztatás,
1994    1|                    legnagyobb megaláztatás, a legfájóbb bizonyíték, hogy
1995    1|                    és nevetségessé vált. Ez a pír és ez a könny pedig
1996    1|           nevetségessé vált. Ez a pír és ez a könny pedig Balázst illette
1997    1|                     nevetséges, pedig senki a szemébe nem vágta. Ó, ez
1998    1|            Akármilyen téren veszik föl vele a harcot a Balsaiak, mindig
1999    1|                    veszik föl vele a harcot a Balsaiak, mindig csak a
2000    1|                     a Balsaiak, mindig csak a rövidebbet húzzák, s akárhogyan