Fej.

2001    1|                    volt, az elgörbült, mint a pozdorja, s a gavallér szeme
2002    1|               elgörbült, mint a pozdorja, s a gavallér szeme előtt egyszerre,
2003    1|                   tigrisek, hamvasak, egész a Rákóczi kutyájáig s velük
2004    1|             Balsaiak, és gúnyosan kérdezték a bosszúálló unokától:~- Mi
2005    1|                  lesz velünk? Mi lesz azzal a kis bosszúval?~- Menjetek
2006    1|                   kis bosszúval?~- Menjetek a pokolba! - dörmögte Izidor,
2007    1|                     váljék. De mi legyen az a valami? Sokért nem adta
2008    1|                     nem adta volna, ha most a kisváradi vagy nagykikindai
2009    1|                 nagyvendéglőben ülhetne, és a legyeket kergethetné el
2010    1|                          bökte ki végre, de a hangja siketen csengett,
2011    1|               ismert rá.~Marianne ránézett. A szeme már nem volt könnyes,
2012    1|             tekintete nyugodtan szegeződött a férfira. Kezét nyújtotta
2013    1|                   rá! Néha idegesebb vagyok a kelleténél, ennyi az egész.
2014    1|                   csak meg-megjelent előtte a zöld kabátos ifjú s nyomában
2015    1|                   mint egy nagy, fekete ló, a szájában zabla csörgött,
2016    1|                  szájában zabla csörgött, s a hátára egy­szerre csak fölpattant
2017    1|                     ebet.~Izidort elöntötte a méreg, a gazdag, mindent
2018    1|                  Izidort elöntötte a méreg, a gazdag, mindent megvásárolni
2019    1|                     és túl tud tenni rajta. A Krőzus Izidort, íme lefőzi
2020    1|                  Krőzus Izidort, íme lefőzi a hétszilvafás Bogdány, a
2021    1|                     a hétszilvafás Bogdány, a dölyfös plutokratát a kurta
2022    1|              Bogdány, a dölyfös plutokratát a kurta nemes, a tapasztalt
2023    1|                  plutokratát a kurta nemes, a tapasztalt rókát a süldő
2024    1|                   nemes, a tapasztalt rókát a süldő nyúl. De hát ki is
2025    1|                 süldő nyúl. De hát ki is ez a fiatalember? Senki, semmi,
2026    1|                  ami vagyon még maradt, azt a fiúk a forgószél gyorsaságával
2027    1|               vagyon még maradt, azt a fiúk a forgószél gyorsaságával
2028    1|                  széjjel. Az egész vagyonuk a zsebükben van, ezen­fölül
2029    1|              bőrkabát meg egy agarászostor. A kúriájukon nincs tégla,
2030    1|                     be ne volna táblázva, s a jövő évi termést a váradi
2031    1|              táblázva, s a jövő évi termést a váradi zsidó már tavaly
2032    1|               képest, ő, Balsai Izidor, aki a hangya szorgalmával gyűjtött
2033    1|                 amit az ősei elpocsékoltak? A munkája sikerrel járt, ma
2034    1|                 munkája sikerrel járt, ma ő a legvagyonosabb ember az
2035    1|                    megtehetné, anélkül hogy a szomszédhoz kellene menni
2036    1|                     cukorral hintethetné be a százhúsz kilométeres országutat,
2037    1|                     s másnap csilingelhetne a szán! Ha meg azt akarná
2038    1|                     szán! Ha meg azt akarná a szépasszony, hogy a télből
2039    1|                  akarná a szépasszony, hogy a télből nyár legyen, hát
2040    1|             szórhatná tele az országutat, s a mellényzsebéből fizet­hetné
2041    1|              mellényzsebéből fizet­hetné ki a mulatságot.~A pénz dölyfe
2042    1|                fizet­hetné ki a mulatságot.~A pénz dölyfe fölvetette,
2043    1|                     pénz dölyfe fölvetette, a pénz mámora a fejébe szállott,
2044    1|                   fölvetette, a pénz mámora a fejébe szállott, s azt súgta
2045    1|                    mert tiéd az arany. Tiéd a falu, a határ, a megye,
2046    1|                 tiéd az arany. Tiéd a falu, a határ, a megye, a tavasz,
2047    1|                arany. Tiéd a falu, a határ, a megye, a tavasz, a tél,
2048    1|                     falu, a határ, a megye, a tavasz, a tél, az öröm,
2049    1|                   határ, a megye, a tavasz, a tél, az öröm, a rózsa, a
2050    1|                     tavasz, a tél, az öröm, a rózsa, a napsugár, az asszony,
2051    1|                    a tél, az öröm, a rózsa, a napsugár, az asszony, s
2052    1|                    mindened van, s nincs az a kívánságod, ami nem teljesülhetne,
2053    1|               teszik előttük. Talán ez volt a leg­súlyosabb vereség, ami
2054    1|                  leg­súlyosabb vereség, ami a Balsaiakat érhette: az asszony;
2055    1|             Balsaiakat érhette: az asszony; a ló is nagy dolog, az agár
2056    1|                  nagy dolog, az agár is, de a legfőbb mégiscsak az asszony,
2057    1|                akárhogyan forgassa az ember a dolgot. Mert jó lovat, szép
2058    1|                 mint az oroszlánnak, amikor a sivatagon összeakad a többi
2059    1|                amikor a sivatagon összeakad a többi hímmel.~Visszagondolt
2060    1|                 többi hímmel.~Visszagondolt a régi időkre, amikor Pali
2061    1|                   ültek, és ő vizet töltött a szépasszonynak, az ujjaik
2062    1|                  tudott megérteni, s amikor a férfi karját nyúj­totta
2063    1|                     férfi karját nyúj­totta a sógornőjének, hogy a dohányzóba
2064    1|                  totta a sógornőjének, hogy a dohányzóba vagy a kertbe
2065    1|                      hogy a dohányzóba vagy a kertbe vezesse, érezte,
2066    1|                      s aztán végigsimította a homlokát... De kár volt
2067    1|                  volt mindezt eldobni, mint a gyermek a gyorsan megunt,
2068    1|                     eldobni, mint a gyermek a gyorsan megunt, meg se értett
2069    1|           játékszert... Most övé lehetne az a kéz, az a homlok s az a
2070    1|                    övé lehetne az a kéz, az a homlok s az a könnycsepp,
2071    1|                     a kéz, az a homlok s az a könnycsepp, amely az elébb
2072    1|                   tovább nézte Marianne-t - a sógornője komolyan, révedező
2073    1|            tekintett maga elé... Talán ő is a múltra gondolt, a víg estékre
2074    1|                Talán ő is a múltra gondolt, a víg estékre a griffmadaras
2075    1|               múltra gondolt, a víg estékre a griffmadaras kúriában, az
2076    1|                     az elveszett emlékekre: a holdvilágos kocsizásokra,
2077    1|            holdvilágos kocsizásokra, amikor a keskeny hajtóülésen az egymás
2078    1|                    leheletét érezték, aztán a zord őszi napokra, amikor
2079    1|                napokra, amikor vacsora után a poétikus Izidor a dohányzófülkében
2080    1|              vacsora után a poétikus Izidor a dohányzófülkében szivarokból
2081    1|                  Szeretlek”... Pál ilyenkor a kandallónál ült és szunyókált,
2082    1|           szunyókált, künt pedig üvöltöttek a balsai ebek... Ó, be szép
2083    1|                  Izidor elkábult, megingott a színeitől, a kívánatos ajkaitól,
2084    1|                      megingott a színeitől, a kívánatos ajkaitól, acélos
2085    1|             visszaemlékezett ön néha azokra a napokra, amiket együtt töltöttünk
2086    1|                   se oly kacér, mint most s a lelkünkben láng lobogott,
2087    1|                   asszony gyanakodva nézett a férfira. Izidor nagyon választékosan
2088    1|                 róla, én szívesen megmondom a véleményemet. Kíváncsi rá?~-
2089    1|                    talán jobban fáj, mintha a kedvese hagyja ott. Mert
2090    1|                    kedvese hagyja ott. Mert a szeretőre rá lehet unni,
2091    1|                kezdett egy lelki kapcsa, az a legnagyobb megaláztatás,
2092    1|               legnagyobb megaláztatás, mert a nőnek éreznie kell, hogy
2093    1|                    tetszik, és így nem kell a lovagjának... Ez az őszinte
2094    1|                 Tehát mégse az utolsó ember a világon, csak udvariatlan...
2095    1|                     csak udvariatlan... Ezt a hibát a Balsaiak évszázadok
2096    1|                  udvariatlan... Ezt a hibát a Balsaiak évszázadok óta
2097    1|                     Balsaiak évszázadok óta a legkönnyebben bocsá­tották
2098    1|                igaza van, Marianne - felelt a lovag -, de meg kell értenie
2099    1|                  még élt, s én eljárogattam a középbalsai kúriára, nekem,
2100    1|                 középbalsai kúriára, nekem, a tönkrement földesúrnak,
2101    1|                   kinevetett volna. Így hát a másik utat kellett választanom,
2102    1|              kibeszélni... Tehát nekiálltam a munkámnak, és dol­goztam,
2103    1|                  okos és ravasz voltam, ami a legnagyobb munka a földön.
2104    1|                      ami a legnagyobb munka a földön. Szakítottam a régi
2105    1|                 munka a földön. Szakítottam a régi életemmel, és új ember
2106    1|           boldogságot vehessek magamnak. Ez a tervem sikerült is, és ma
2107    1|                     idő szerint, ha akarom, a zsebemben van az egész vármegye!
2108    1|              Magának elárulhatom: én vagyok a Felvidék leggazda­gabb embere,
2109    1|              Felvidék leggazda­gabb embere, a hármas hegyek aranyembere!~
2110    1|                  hármas hegyek aranyembere!~A nap éppen rásütött s bearanyozta
2111    1|                éppen rásütött s bearanyozta a lovagot, a haját, a piros
2112    1|                    s bearanyozta a lovagot, a haját, a piros ábrázatát,
2113    1|             bearanyozta a lovagot, a haját, a piros ábrázatát, a sávos
2114    1|                   haját, a piros ábrázatát, a sávos mellényét, a cipőjét,
2115    1|               ábrázatát, a sávos mellényét, a cipőjét, még az orrát is.
2116    1|                    némi meglepetéssel nézte a szabolcsi Krőzust. Ő is
2117    1|                   vagyoni helyzetét, nehogy a rokonai kelleténél jobban
2118    1|                    azt mondotta, „én vagyok a Felvidék aranyembere”, hát
2119    1|                   bank is adhatott volna.~- A pénz nekem nem imponál! -
2120    1|                 azért ott csillogott előtte a ragyogó látomás.~- Egyedül
2121    1|                  ragyogó látomás.~- Egyedül a pénz nem, Marianne, az bizonyos.
2122    1|                Marianne, az bizonyos. De ha a pénzhez még egy tiszteletteljes
2123    1|                  még egy tiszteletteljes és a lelket megérteni tudó férfi
2124    1|                  lépre, Izidor... Nem értek a talányokhoz.~Izidor fölállott,
2125    1|                   méltatlankodott Marianne.~A szépasszony fölkelt, elment
2126    1|                ablakhoz állott, és kinézett a zsendülő lombokra. Izidor
2127    1|                     Marianne nem válaszolt. A férfi türelmetlenül, pirosan
2128    1|                 fogom tenni! - bizonykodott a teljesen elkábult Izidor. -
2129    1|                 teljesen elkábult Izidor. - A tenyeremen fogom hordozni.
2130    1|              égdörgés szavainál hangosabban a szemembe vágta, hogy nem
2131    1|              másodszor pedig, hogy megkérte a kezemet, amikor gazdag ember,
2132    1|                 amikor gazdag ember, és azt a látszatot ébreszti fel a
2133    1|                    a látszatot ébreszti fel a világban - és joggal -,
2134    1|                      és joggal -, hogy csak a pénzéért megyek magához...
2135    1|              habozás nélkül nyújtanám önnek a kezemet, mert ön tudja a
2136    1|                    a kezemet, mert ön tudja a legjobban, hogy egykor vonzódtam
2137    1|             tartozom azzal az önérzetemnek, a becsületemnek, hogy megtagadjam
2138    1|                   is, de csak az eszünkkel; a szívet kihagyjuk a játékból.~
2139    1|               eszünkkel; a szívet kihagyjuk a játékból.~Izidorban most
2140    1|                  Izidorban most már lángolt a gavallérság.~- Ha csak ez
2141    1|                  mindenemen. Odaajándékozom a vagyonomat az eperjesi kollégiumnak
2142    1|                  eperjesi kollégiumnak vagy a felvidéki múzeumnak. Nos,
2143    1|                    hát, és csókra nyújtotta a kezét. A lovag mohón tapadt
2144    1|                   csókra nyújtotta a kezét. A lovag mohón tapadt rá ajkaival.~(
2145    1|                     tapadt rá ajkaival.~(Az a holnap messze van - gondolta
2146    1|              hegyeket, és nem tartottam meg a szavamat, egyszer fordítva
2147    1|                     is meg lehet cselekedni a dolgot. No, és Marianne
2148    1|                Marianne is fog egyet aludni a dologra...)~Izidor kocsija
2149    1|                  Izidor kocsija elrobogott, a szépasszony pedig visszament
2150    1|                szépasszony pedig visszament a szobájába, és kacagva táncolta
2151    1|                   és kacagva táncolta körül a rózsaszínű párnákat. Amint
2152    1|                      hogyan pukkasztja szét a méreg, ha meghallja, miképpen
2153    1|             odaajándékozta szoba­leányá­nak a legszebb párizsi blúzát.
2154    1|                    legszebb párizsi blúzát. A komorna, aki inkább nyaklevesekhez
2155    1|                     asszonyának, s oda volt a boldogságtól.~- Ó, ez a
2156    1|                     a boldogságtól.~- Ó, ez a gyönyörű ruha! - mondotta
2157    1|                gyönyörű!... Ez tetszett úgy a Bogdány nagyságos úrnak
2158    1|             utoljára Bogdány úr? - kérdezte a szobaleánytól.~- Bizony,
2159    1|                     van, hogy nem járt erre a nagyságos úr.~- Két hete? -
2160    1|                 esetleg mégis jönni találna a nagyságos úr, azt mondod
2161    1|                    kezét csókolom - szólott a szobaleány.~Ó, te szegény
2162    1|               Izidor! Két hete nem járt itt a vetélytárs, akitől úgy megijedtél!
2163    1|             Marianne lovagjának eljátszott: a Bogdánnyal való délutáni
2164    1|                 mese, amely oly ügyesen épp a szívén sebezte meg a hiú
2165    1|                    épp a szívén sebezte meg a hiú közgazdát, a póz az
2166    1|                sebezte meg a hiú közgazdát, a póz az ablaknál, a megsértődés
2167    1|               közgazdát, a póz az ablaknál, a megsértődés és megbocsátás
2168    1|                     és megbocsátás és végül a könnycsepp, s a szűzi pír,
2169    1|                    és végül a könnycsepp, s a szűzi pír, amely tökéletesen
2170    1|                komoly házasság, lett, amely a Felvidék leggazdagabb asszonyává,
2171    1|                     eperjesi kollégiumnak.)~A szépasszony joggal lehetett
2172    1|                     igazolva voltak, s most a győzelem fénye övezte körül
2173    1|                    úton jár, ma talán annak a kis bécsi vasúti hivatalnoknak
2174    1|                  bécsi vasúti hivatalnoknak a felesége, aki annyira megtetszett
2175    1|                      már akkor is hazudott: a vőlegénye, aki a karaktert
2176    1|                  hazudott: a vőlegénye, aki a karaktert adta, összeveszett
2177    1|                 mondotta neki, hogy délután a nagy­nénjéhez megy, s ahelyett
2178    1|             nénjéhez megy, s ahelyett beült a cukrászdába, és öt fagylaltot
2179    1|                 hívni... Milyen más volt ez a pálya, mennyivel szebb,
2180    1|                      okosabb, diadalmasabb, a hazugságok csillogó színével,
2181    1|               hazugságok csillogó színével, a kacérság csillogó trófeusaival:
2182    1|                     év alatt ez eszközökkel a vasúti tisztné helyett aranyasszony
2183    1|                  ragyogó arccal, megifjodva a diadaltól állott az ablaknál,
2184    1|                      és teli tüdővel szítta a buja, kora tavaszi levegőt.
2185    1|                 buja, kora tavaszi levegőt. A déli szellő meg-meglengette
2186    1|            jobbra-balra nem tekintve járta, a poros ösvényen kincset pillantott
2187    1|             bolyongásait. Ott feküdt előtte a drágakő, és mégis majdnem
2188    1|            meghallhassa.~Az első érzés, ami a kirándulás furcsa befejezése
2189    1|                 után elfogta, természetesen a hiúság volt. Megpödörte
2190    1|                     hiúság volt. Megpödörte a bajuszát, kihúzta magát,
2191    1|                   ha női szívhez juthatott, a legtöbb ember csak ilyenkor
2192    1|                    csak ilyenkor érzi, hogy a teremtés koronája. Balázs
2193    1|                    koronája. Balázs szintén a teremtés koronája volt,
2194    1|                helyet vívott ki magának. Ez a típus: az egyszerűségé,
2195    1|                     típus: az egyszerűségé, a lemondó titkolózásé, a lányos,
2196    1|                      a lemondó titkolózásé, a lányos, szűzi bánaté még
2197    1|                hangulatot ösmert meg, amely a mezei virágok egyszerűségével
2198    1|              egyszerűségével lepte meg. Ezt a meglepődést azonban nem
2199    1|                nagyobb jelentőséget, s mint a legtöbb leányban, Klárikában
2200    1|            kétszeresen megnyerte tetszését. A kacérság izzó varázsa nyomán
2201    1|                kacérság izzó varázsa nyomán a néma lemondás csöndes regéje
2202    1|                mintha fordítva állott volna a dolog, s a falusi poézis
2203    1|                     állott volna a dolog, s a falusi poézis mezei virágai
2204    1|                   poézis mezei virágai után a kelet buja pálmájával akadt
2205    1|                volna meg, úgy vonzotta most a fiatal leány csöndes bája,
2206    1|                 csöndes bája, szembeállítva a szép özvegy hazug és forró
2207    1|                     szemben.~Balázs, amikor a szánkókirándulás után először
2208    1|                 viselkedett, látszott rajta a diadal tudata, de amellett
2209    1|                amellett bizonyos jóindulat, a nobilis lelkű hősök leereszkedése
2210    1|                   lelkű hősök leereszkedése a gyöngébb ellenfélhez. A
2211    1|                     a gyöngébb ellenfélhez. A leány finom érzékével észrevette
2212    1|                    érzékével észrevette ezt a változást, és megsejtette
2213    1|                     előtt nem tagadta, hogy a lelke vonzódik a Balázséhoz,
2214    1|              tagadta, hogy a lelke vonzódik a Balázséhoz, ama nevezetes
2215    1|                   az ágotai bíró megmutatta a Balsaiaknak, az agár körüli
2216    1|                   aki az agarukat bántotta, a becsületüket támadta meg,
2217    1|            becsületüket támadta meg, mintha a nagyvilágon kutyán, nyúlon,
2218    1|                      És mentől erősebb lett a hajsza az ágotai agár miatt,
2219    1|                   az ebkultusz kártyavárát. A vonzó­dásból lassan szerelem
2220    1|               lelkét, anélkül azonban, hogy a világ tudomást vehetett
2221    1|                 tudta, hogy ezt az érzelmet a világnak megtudnia nem szabad,
2222    1|                    megtudnia nem szabad, ez a titok egész életére kell,
2223    1|                   az övé maradjon. Házasság a Balsaiak és Bogdányok között
2224    1|                  éppúgy ki volt zárva, mint a tűz és a víz, vagy a Montague-k
2225    1|                   volt zárva, mint a tűz és a víz, vagy a Montague-k és
2226    1|                   mint a tűz és a víz, vagy a Montague-k és Capuletek
2227    1|                     kínosan vergődött abban a szerencsétlen tudatban,
2228    1|                szerencsétlen tudatban, hogy a gyűlölt agár egész életére
2229    1|                     megbosszulta magát azon a Balsain, aki ellene fordult.~
2230    1|                  aki ellene fordult.~Amikor a szánkázás után először találkozott
2231    1|                   meg kezét, és mosolyogva, a dolgáról biztos férfi tudatában
2232    1|               biztos férfi tudatában nézett a szemébe, a leány szíve verése
2233    1|                 tudatában nézett a szemébe, a leány szíve verése elállott
2234    1|                     s nem tudott válaszolni a fiatalember szavaira, csak
2235    1|             kipirult - érezte, hogy Bogdány a lelke mélyére lát.~Balázs
2236    1|                     telhetőleg gyöngéd lesz a kisleánnyal, aki szemmel
2237    1|                     Klárikát megdöbbentette a tudat, hogy Bogdány sejti
2238    1|                    soha össze nem érhetnek. A Bogdányokat és Balsaiakat
2239    1|                   nem egymásnak teremtette. A kisleány dobogó szíve azt
2240    1|                    volt, fehérré vált, mint a szegfű szirma.~A lakoma
2241    1|                 vált, mint a szegfű szirma.~A lakoma után a társaság egy
2242    1|                szegfű szirma.~A lakoma után a társaság egy része kártyázni,
2243    1|               társaság egy része kártyázni, a másik szivarozni ment, míg
2244    1|                   Klárika és Balázs kiültek a tornácra, és az enyhe tavaszi
2245    1|                  elmúlt böjti mulatságokat, a küszöbön álló eljegyzéseket
2246    1|              küszöbön álló eljegyzéseket és a szalonkázást.~- Egy szép
2247    1|                  vasárnap délután kimegyünk a vizesréti domb oldalába,
2248    1|          holdvilágnál térünk haza. Kijönnek a hölgyek is flóbertpuskával,
2249    1|                     ni úgysem lehet semmit, a vizesréti oldalban még emberemlékezet
2250    1|                  óta nem volt szalonka.~Ezt a semmiséget szokás szerint
2251    1|                     el, mint ahogy Van Dyck a Grál-legendát. Klárika nem
2252    1|                 mert ránézni Balázsra, csak a szavait hallgatta, ez is
2253    1|                     is elég volt neki, hogy a szíve keserűséggel teljék
2254    1|                     fogja többé hallani ezt a közvetlen, meleg hangot,
2255    1|                      amely akármit mondott, a szívéhez szólt, és ott fényt
2256    1|               ontott. Nem fogja látni többé a Balázs kockás vadászkalapját,
2257    1|                    nekik kell levezekelniök a Kormos kutya vétségét...~
2258    1|                    valakitől azt, ami annak a legszentebb, a legdrágább!~
2259    1|                    ami annak a legszentebb, a legdrágább!~Nem tudott tovább
2260    1|              egyszerre csordultig telt meg, a torka összeszorult, s a
2261    1|                     a torka összeszorult, s a következő percben a gyermekek
2262    1|         összeszorult, s a következő percben a gyermekek nagy könnycseppei
2263    1|                 kérdezte megilletődve attól a nagy fájdalomtól, mely a
2264    1|                    a nagy fájdalomtól, mely a kislány arcára íródott.
2265    1|                  látott hasonló szenvedést; a kishúga nagybeteg volt,
2266    1|                   reménytelennek tartották. A gyermek szótlanul, sápadtan
2267    1|                   halkan elkezdett sírni... A nagy hasonlatosság a két
2268    1|                        A nagy hasonlatosság a két fájdalom között Balázsnak
2269    1|               között Balázsnak megérintette a szívét, és komollyá tette.~-
2270    1|               Klárika? - szólott csöndesen.~A lány nem válaszolt, csak
2271    1|                 ölibe, feje lehajlott, mint a hervadó virágszálé.~Balázs
2272    1|                 kisírja és megkönnyebbüljön a könnyeitől. Sokáig tartott,
2273    1|                 dúlta fel: krétafehér volt, a vonások megmerevedtek rajta,
2274    1|             gyöngéden -, mondja meg hát, mi a baja?... Csak egy szóval
2275    1|                   aki megértse fájdalmát...~A leány ránézett Balázsra.~-
2276    1|                    tört ki egyszerre belőle a keserűség, és a könnyei
2277    1|            egyszerre belőle a keserűség, és a könnyei megeredtek.~Olyan
2278    1|               kétségbeesetten mondta ki ezt a négy szót, mint a megsebzett
2279    1|                    ki ezt a négy szót, mint a megsebzett Hektor azt, hogy: „
2280    1|                    fösti életünk égboltját. A gyenge kutyából szörnyűséges,
2281    1|                     vigasztalni próbálgatta a leányt.~- Nem szabad az
2282    1|                életben mindent olyan nagyon a szívünkre venni! - mondotta
2283    1|             meggyőződéssel. - Az élet nincs a puhaszívű emberekre berendezve,
2284    1|                beszélek - gondolta magában.~A tavaszi délután már alkonyodni
2285    1|                     már alkonyodni kezdett. A rétek barnás árnyakba bújtak,
2286    1|                  bújtak, és pihenni tértek. A távoli vasúti vonalat zöld
2287    1|                  felhő gyűlésre hívta össze a többi felhőt, amelyek engedelmeskedtek
2288    1|                    amelyek engedelmeskedtek a parancsnak, s összeállva
2289    1|                  semmi se jutott az eszébe.~A leány sóhajtott, aztán összeszedte
2290    1|                   mindig jó lélekkel voltam a maga irányában, és jó barátja
2291    1|               amióta ösmerem. Amikor otthon a férfiak ön ellen fordultak,
2292    1|             elmondtak magáról, én lehunytam a szememet, és azt gondoltam: „
2293    1|             építettek magának, én odaálltam a szobám szentképe elé, és
2294    1|                szentképe elé, és azt kértem a Mária-képtől, hogy védje
2295    1|                    én az ablakhoz ültem, és a lelkemet átjárta az a tudat,
2296    1|                    és a lelkemet átjárta az a tudat, hogy nincs senkim
2297    1|                      hogy nincs senkim ezen a világon, és senki, maga
2298    1|                   újból erőt merített, mint a haldokló, aki még nem tette
2299    1|                 fájt, úgy égetett, hogy ezt a titkomat senkinek meg nem
2300    1|                 vallomást mindjárt magától. A Balsaiak­nak ön a leggyűlöletesebb
2301    1|                  magától. A Balsaiak­nak ön a leggyűlöletesebb ellensége;
2302    1|           megvetette volna őket, ha elveszi a földjüket, a hitüket, a
2303    1|                     ha elveszi a földjüket, a hitüket, a becsületüket,
2304    1|                     a földjüket, a hitüket, a becsületüket, úgy meg nem
2305    1|                  mint amikor porba döntötte a hiúságukat. Egy erős férfi
2306    1|                    Egy erős férfi sem tudna a Balsaiak érzése ellen küzdeni,
2307    1|                      amilyen én vagyok, aki a legszerencsétlenebb, a legmegtörtebb
2308    1|                  aki a legszerencsétlenebb, a legmegtörtebb ezen a nagy
2309    1|   legszerencsétlenebb, a legmegtörtebb ezen a nagy világon...~Balázs,
2310    1|        férfiéletében, valami furcsát érzett a szempilláján, egy könnyet,
2311    1|                    észre­vét­lenül lopózott a szemébe. Ez a végtelen őszinteség,
2312    1|                lenül lopózott a szemébe. Ez a végtelen őszinteség, ez
2313    1|                     végtelen őszinteség, ez a kétségbeesett és mégis bájos
2314    1|                    mégis bájos lemondás, ez a rapszódikus, nyugtalan és
2315    1|                 igaz, következetes vallomás a szíve eddig rejtett zugába
2316    1|           eltökélten Klárika felé. - Veszem a puskámat, bejárom az egész
2317    1|                  hogy egy se maradjon abból a bajt hozó fajtából!~- Az
2318    1|                   oly simán... Itt már csak a lemondással lehet segíteni,
2319    1|                     volt rózsás, nem vagyok a sorstól elkényeztetve, majd
2320    1|                     hogy fel kellene kapnia a karjába ezt a szomorú kis
2321    1|                kellene kapnia a karjába ezt a szomorú kis virágot, és
2322    1|                   ki vagyok.~- Az atyámnak, a testvéreimnek?... Ó, nem
2323    1|                    vett ki egy szál ibolyát a virágtartóból, és sápadt
2324    1|                    nekem, Balázs - mondotta a virághoz beszélve. - Azt,
2325    1|              irántam... nem hoz ellen­tétbe a szüleimmel, s azért nem
2326    1|                 Lecsüggesztette fejét, mint a beteg madár, és nem fejezte
2327    1|                    madár, és nem fejezte be a mondatot. Panaszos arca
2328    1|                  most újra olyan volt, mint a beteg kisleányé, mielőtt
2329    1|                     és némán adta meg magát a sorsnak, csöndesen nézve
2330    1|                 sorsnak, csöndesen nézve rá a zord halálra...~- És még
2331    1|                tönkre akarja magát tenni...~A szomszéd szobában beszélgetés
2332    1|            hallatszott, s aztán megjelentek a férfiak, vígan szivarozva,
2333    1|                  érezte, hogy nem tud ebben a légkörben maradni, vagy
2334    1|            légkörben maradni, vagy rászakad a ház, vagy összekap valamelyik
2335    1|                   verekszik vele, míg egyik a porondon marad. El kell
2336    1|                     talál lenni!~Előkereste a kalapját, botját és elbúcsúzott.~-
2337    1|                   Kázmér, melegen rázva meg a vendége kezét. - Pedig szerettem
2338    1|                       Pedig szerettem volna a kölyökagaraimat bemutatni,
2339    1|                  kölyökagaraimat bemutatni, a te ítéletedre sokat tartok.~-
2340    1|                    tartok.~- Még dolgom van a városban - dörmögte Balázs. -
2341    1|                 öreg, és gondolkodva nézett a távozó után.~Balázs összevont
2342    1|               kocsijába, és mérgesen vágott a lovakba, amelyek meg­szeppenve
2343    1|                 szeppenve rugaszkodtak neki a sáros országútnak. Amikor
2344    1|                   sáros országútnak. Amikor a cselédház mellett robogtak
2345    1|                    Amikor Balázs eltávozott a balsai kúriáról, Kázmér
2346    1|                    ábrázatját, és így szólt a férfiakhoz:~- Most, hogy
2347    1|                     eszmék. Szíves­kedjetek a fegyverterembe követni!~
2348    1|                     fegyverterembe követni!~A férfiak java részének arca
2349    1|               effajta konventikulum, amikor a pater familias úgy leszidta
2350    1|         Kénytelen-kelletlen vonultak be hát a rozoga mordályai és foltozott
2351    1|                    rejtegetne koponyájában.~A tágas szobában már égett
2352    1|                    tágas szobában már égett a lámpa. A csillár gyertyáit
2353    1|                 szobában már égett a lámpa. A csillár gyertyáit is meggyújtották.
2354    1|                Minden igen ünnepélyes volt: a zöld posztós asztal körül
2355    1|                      egy nagy rézcsöngettyű a rendet­lenkedőket volt hivatva
2356    1|                 volt hivatva figyelmeztetni a kellő komolyságra; a falon
2357    1|         figyelmeztetni a kellő komolyságra; a falon függő ősök várakozással
2358    1|                 ősök várakozással néztek le a falról. A legrégibb ükapa,
2359    1|            várakozással néztek le a falról. A legrégibb ükapa, egy hosszú
2360    1|                  figyelemmel látszott várni a becsület megmentését: ez
2361    1|                     ez volt Balsai Ábrahám, a család újjáteremtője, a
2362    1|                     a család újjáteremtője, a leghíresebb rablólovagok
2363    1|                    s megadással ereszkedtek a tágas karosszékekbe.~Milyen
2364    1|                    jó kártyaasztal volna ez a zöld história! - gondolta
2365    1|                   Kálmánka.~Kázmér megrázta a csengettyűt.~- Üdvözlöm
2366    1|                     csengettyűt.~- Üdvözlöm a jelenlevőket, és megnyitom
2367    1|                  jelenlevőket, és megnyitom a gyűlést! - mondotta harsány
2368    1|                  mondotta harsány hangon. - A családi értekezlet tárgyát
2369    1|                mindig nem sikerült tervünk, a rajtunk Ágotán esett sérelmet
2370    1|                   fejére külön-külön száll!~A legtöbben gyorsan behúzták
2371    1|                     plébános azt prédikálta a szószékről:~- Aki pedig
2372    1|                pedig krumplit lopott, annak a fejéhez vágom a bibliát -
2373    1|               lopott, annak a fejéhez vágom a bibliát - és az egész gyülekezet
2374    1|                      és az egész gyülekezet a rossz lelkiismeret miatt
2375    1|                  lelkiismeret miatt lekapta a fejét. Most is mindnyájan
2376    1|               mindnyájan ki próbáltak térni a teremben repkedő szégyennek
2377    1|               előbbi nem is hagyta annyiban a dolgot, hanem némi gondolkodás
2378    1|                 Kedves atyámfiai - mondotta a zöld posztót nézegetve -,
2379    1|                    egyet meg kell jegyeznem a megnyitó szavakra. Ez pedig
2380    1|                 Általános szörnyűködés volt a válasz, többen tiltakozni
2381    1|                   Kázmér magának vindikálta a szót.~- Ezeket a meggondolatlan
2382    1|                 vindikálta a szót.~- Ezeket a meggondolatlan szavakat -
2383    1|                   agár igenis hozzátartozik a Balsaiakhoz, mert ez a família
2384    1|        hozzátartozik a Balsaiakhoz, mert ez a família világ­életében a
2385    1|                    a família világ­életében a legnevesebb agarászó család
2386    1|                   büszkék is vagyunk. Vajon a leghíresebb kártyás család
2387    1|                család leszünk-e egykor, azt a jövendőt intéző sors belátására
2388    1|                      Kálmánka fölszisszent, a többi pedig helyeselt. Az
2389    1|                 most már mérgesen nézegette a zöld posztót.~Kázmér folytatta,
2390    1|             folytatta, ahol elhagyta.~- Azt a szégyent, amelyet Ágotán
2391    1|       összeakadtatok Bogdánnyal, ott mindig a rövidebbet húztátok. Pipogya
2392    1|                     az orrát, és kigúnyolja a Balsaiakat. Volnék csak
2393    1|                     ki az öregből egyszerre a hév -, majd megmutatnám
2394    1|                     majd megmutatnám én, mi a becsület!~A kucsmás ős,
2395    1|              megmutatnám én, mi a becsület!~A kucsmás ős, a rablólovag
2396    1|                     becsület!~A kucsmás ős, a rablólovag a pergamennel
2397    1|                    kucsmás ős, a rablólovag a pergamennel kezében, helyeslőleg
2398    1|                    Kázmérra.~- Ennyiben áll a dolog - tette hozzá magát
2399    1|                 Nyilatkozzatok sorjában, mi a véleményetek a helyzetről,
2400    1|                 sorjában, mi a véleményetek a helyzetről, én majd a végén
2401    1|          véleményetek a helyzetről, én majd a végén mondom el, hogy mit
2402    1|                  zuhant, és fejével betörte a lépcsőt, meg volt szeppenve,
2403    1|                    meg volt szeppenve, mint a diák, amikor nem készült
2404    1|                   amikor nem készült el, és a tanár éppen akkor hívja
2405    1|              kezével, és Töhötömnek adta át a szót, aki azonban éppen
2406    1|                 azonban éppen úgy nem tudta a leckét, mint Zsigmond és
2407    1|         bársonymellényét. Ez Magyarországon a legbiztosabb jele, hogy
2408    1|                   szónoklatba akar kezdeni. A jeles közgazda, hogy az
2409    1|                  szavaihoz, és elítélem azt a nézetet, amelyet Kálmán
2410    1|                  képviselt. Igenis, az agár a Balsaiakhoz tartozik, azokkal
2411    1|            évszázadokon át, azokon szerezte a dicsőséget, a nevet, amelynek
2412    1|               azokon szerezte a dicsőséget, a nevet, amelynek révén bele
2413    1|               amelynek révén bele is került a Balsai család címerébe.
2414    1|                    attól el is tekintenénk, a sértés még így is fennállana,
2415    1|             kétségkívül nagy és szép dolog, a sportok általában tiszteletet
2416    1|                    és ez, kedves atyámfiai, a női világ! Aki itt babérokat
2417    1|                  tud szerezni, egész életén a legbecsesebb emléket gyűjtötte
2418    1|               Kázmér helyeslőleg bólintott, a jól fegyelmezett többség
2419    1|                   atyámfiai! - fűzte tovább a gonddal sodort fonalat Izidor. -
2420    1|                  alkalom meg­mutatnom ennek a gőgös fiatalembernek, hogy
2421    1|                     előrehajlott, talán még a híres rablólovag is, aki
2422    1|                   is, aki olyan kényes volt a becsületére.~- Bogdány Balázs -
2423    1|                  Bogdány Balázs - folytatta a szónok - az utóbbi időben
2424    1|           észrevettétek.~Sejtene valamit ez a kópé? - elmélkedett magában
2425    1|               elmélkedett magában Kázmér.~- A fiatalúr azt hitte, hogy
2426    1|                   terve sikerül - folytatta a közgazda -, s hogy azt mondhatja
2427    1|                 szerencsével, felvette vele a harcot, és kiütötte ellenfelét
2428    1|                      és kiütötte ellenfelét a nyeregből!~- Kiütötte! -
2429    1|                    az álla leesett. - Ó! Ez a szerencsétlen Izidor! Most
2430    1|             szerencsétlen Izidor! Most vége a világnak!~De a szónok csak
2431    1|                    Most vége a világnak!~De a szónok csak folytatta.~-
2432    1|                    El akarta rabolni tőlünk a legszebb rózsaszálat, de
2433    1|                    neki: „Eb ura fakó!”, és a rózsaszálat kivette a kezéből,
2434    1|                    és a rózsaszálat kivette a kezéből, és a tulajdon mellére
2435    1|           rózsaszálat kivette a kezéből, és a tulajdon mellére tűzte.~-
2436    1|                      Ki volt az? - kérdezte a gyülekezet érdeklődve, csak
2437    1|                    várta, mikor üti már meg a körülötte settenkedő guta.
2438    1|                  guta. Vége mindennek.~- Az a férfi én voltam! - jegyezte
2439    1|                     meg szerényen Izidor. - A rózsaszál pedig Marianne;
2440    1|               akarta Balázs meghódítani, de a pályabért én nyertem el.
2441    1|                      és elgondolta, ha most a kezében levő Hardtmuth kard
2442    1|            belédőlne.~De még nem volt vége. A szörnyű Izidornak még volt
2443    1|                  volt valami mondanivalója: a csattanó.~- Az eljegyzés -
2444    1|                     lesz, az esküvőnk pedig a követ­kező hónapban... Ezennel
2445    1|                   Ezennel van szerencsém rá a jelenlevőket tisztelettel
2446    1|               mondhatom, kitűnően sikerült, a teremburáját!~Izidor szónoklata
2447    1|                tágas karosszékébe, és leste a hatást. Az vegyes volt,
2448    1|                     Balázs „lefőzetett”, de a többség érezte, hogy a legpénzesebb
2449    1|                   de a többség érezte, hogy a legpénzesebb Balsai most
2450    1|             kavarogtak körülötte az agarak, a család tagjai, Marianne,
2451    1|                     kell bolondulni, ha már a bőréből nem bújhat ki az
2452    1|                  másik Balsai volna, akivel a családfői tekintéllyel el
2453    1|                    akar kezdeni, de Izidor! A leggazdagabb Balsai, a család
2454    1|                      A leggazdagabb Balsai, a család fénye, tekintélye,
2455    1|                     tekintélye, reménysége, a kopni készülő címer újraaranyozója!
2456    1|                 oláhokat. Ah! Ez túlhaladja a képzeletet, ez a kénköves
2457    1|                 túlhaladja a képzeletet, ez a kénköves eső, ez a második
2458    1|           képzeletet, ez a kénköves eső, ez a második özönvíz, amely nyomtalanul
2459    1|                  amely nyomtalanul söpri el a nemzetes családot!~- Lűttek! -
2460    1|            sóhajtotta az öreg, és letörölte a verejtéket homlokáról. -
2461    1|                volna sifrírozott beszéd, ez a gratulálok szó azt jelentette
2462    1|                 vagy, tébolydába való vagy, a mennydörgős ménkő csapjon
2463    1|                  elhatározta, hogy ennyiben a dolgot nem hagyja. Érzett
2464    1|                    magában annyi erőt, hogy a Balsaiakkal minden téren
2465    1|           Balsaiakkal minden téren fölvegye a versenyt, s akármi akadályt
2466    1|                  lebegett előtte Klárikának a beteg gyermekhez hasonló,
2467    1|                  hogy ne láthassa többé ezt a lemondó szempárt, ezt az
2468    1|                     egyszerű kis arcot, ezt a harmatos, finom alakot,
2469    1|                    egy ízével sem tartozott a nehézkes, ormótlan Balsaiakhoz,
2470    1|                      amely meg tudná érteni a Klárikáét, s azért százszor
2471    1|                 Napestig járkált fel és alá a kertben, az utcákon, a mezőkön,
2472    1|                  alá a kertben, az utcákon, a mezőkön, nagyokat húzva
2473    1|                     és mint tudná megoldani a csomót? Kalandosabbnál kalando­
2474    1|                 volt alkalmas. Próbálja meg a leg­természetesebb utat:
2475    1|                      kés alá vinné önmagát. A Balsaiak csak arra várnak,
2476    1|                 tenni, s életüknek az volna a legszebb napja, amikor azt
2477    1|                família, hogy volnánk méltók a Bogdányokhoz, hogy adhatnók
2478    1|           Bogdányokhoz, hogy adhatnók nekik a lányunkat?~Izgatott tervelgetéseiben
2479    1|                  szól:~- Tévedtem Ágotán... A reggelinél egy pohárral
2480    1|              kertelt!~Ezzel meg volna kötve a béke, a Balsaiak örömmámorban
2481    1|                     meg volna kötve a béke, a Balsaiak örömmámorban úsznának,
2482    1|                    úsznának, de... Nem, ezt a férfi­becsülete nem engedné.
2483    1|                  amellyel szemben csakolyan a gavallérbecsület, mint akárki
2484    1|                     némán, eltökélten tűrte a kertelő agár következményeit,
2485    1|                      egészen visszahúzódott a társadalmi érintkezéstől.
2486    1|                   sehova, se mulatságra, se a város­ba, sem az ismerősökhöz,
2487    1|                  ismerősökhöz, egész napját a szobában és a tornácon töltötte.
2488    1|                  egész napját a szobában és a tornácon töltötte. A testvérei,
2489    1|                     és a tornácon töltötte. A testvérei, rokonai eleinte
2490    1|               illett hozzájuk, nem szerette a hangos mulatságot és a pipafüstöt,
2491    1|             szerette a hangos mulatságot és a pipafüstöt, jobban illett
2492    1|                   pipafüstöt, jobban illett a néma muskátlik és orgonák
2493    1|                  muskátlik és orgonák közé. A kisleány szomorú rabságot
2494    1|                     szívét. Éppen azért, ha a többiekkel volt, iparkodott
2495    1|                  lenni, de ha magára maradt a tornácon, és elnézte a Tisza
2496    1|               maradt a tornácon, és elnézte a Tisza felé gomolygó szomorú,
2497    1|                szomorú, felvidéki felhőket, a szíve csordultig telt meg,
2498    1|                szíve csordultig telt meg, s a szeméből könnyek peregtek
2499    1|                  neki! Ó, hogy gyűlölte ezt a fekete kutyát, hogy megvetette,
2500    1|                 eléje, és gúnyosan kacagott a szemébe.~Balázs eleinte