IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Alphabetical [« »] 7 2 8 2 9 2 a 9366 á-t 1 ab 1 abba 7 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 9366 a 3331 az 2837 és 1696 hogy | Lovik Károly A kertelo agár Concordances a |
Fej.
2501 1| kívánságát, és hetekig nem ment a Balsai-házba. De ha nem 2502 1| ha nem is köszöntött be a házba, azért ott kószált 2503 1| lóháton vagy vadászfegyverrel a kúria vidékén. De hasztalan 2504 1| megvesztegesse, és levelet küld a lánynak, de a szolgáló felbontatlanul 2505 1| levelet küld a lánynak, de a szolgáló felbontatlanul 2506 1| felbontatlanul hozta vissza az írást, a kisasszony nem fogadta el... 2507 1| Megadással tette hát el a visszaküldött borítékot, 2508 1| De Klárika nem hagyta el a Balsai-kúriát.~Végre egy 2509 1| amikor már csordultig volt a pohár, és Balázs úgy érezte, 2510 1| Balázs úgy érezte, hogyha a világ összes agarait terelnék 2511 1| mindet meg tudná fojtani, a fiatalember kapta magát, 2512 1| magát, elhatározta, hogy a szív előbbre való az agynál, 2513 1| az agynál, és beállított a Balsai házba.~Itt éppen 2514 1| társaság volt együtt: Marianne a vőlegényével meglátogatta 2515 1| Kázmért.~Izidor sugárzott a boldogságtól, a szépasszony 2516 1| sugárzott a boldogságtól, a szépasszony pedig a büszkeségtől. 2517 1| boldogságtól, a szépasszony pedig a büszkeségtől. Amikor Balázs 2518 1| csak hogy megbiccentette a fejét, s ajka szélén hideg, 2519 1| mondotta Balázs gépiesen, és a szeme Klárikát kereste.~- 2520 1| vőlegényéhez fordult: - A szalonban feledtem a legyezőmet, 2521 1| A szalonban feledtem a legyezőmet, Izidor. Kérem, 2522 1| hízott örömében. Végre itt a régen várva várt győzelem! 2523 1| Kíváncsian, gúnyosan leste a hatást. De az elmaradt. 2524 1| hol lehet Klárika? - törte a fejét Balázs, és várta, 2525 1| fejét Balázs, és várta, hogy a lány karcsú alakja megjelenjen 2526 1| karcsú alakja megjelenjen a küszöbön. De őt is csalódás 2527 1| remélte, hogy Klárika bejön a terembe, az nem akart előkerülni, 2528 1| több mint egy órája, hogy a Balsai-kúriában volt.~A 2529 1| a Balsai-kúriában volt.~A fiatalember szórakozottan 2530 1| szórakozottan diskurált a Balsaiakkal, aztán odament 2531 1| jól! - felelte szaporán a családfő, titokban azonban 2532 1| ide, kárörvendezni, hogy a neki szánt verembe Izidor 2533 1| volt neki elég, hogy látja a tényeket, hanem még olyan 2534 1| csak nem kívánt ajtóstól a házba rohanni.~- A többiek 2535 1| ajtóstól a házba rohanni.~- A többiek is jól vannak? - 2536 1| könnyedén akarta föltenni ezt a kérdést, de amikor a leány 2537 1| ezt a kérdést, de amikor a leány nevét kimondotta, 2538 1| kimondotta, úgy érezte, hogy a szava idegenül cseng, s 2539 1| szava idegenül cseng, s a vér a fejébe akar tolulni.~ 2540 1| idegenül cseng, s a vér a fejébe akar tolulni.~Kázmér, 2541 1| valami rejtezik! - kapta föl a szimatot a családfő, s gyanakodva 2542 1| kapta föl a szimatot a családfő, s gyanakodva nézett 2543 1| családfő, s gyanakodva nézett a fiatalemberre.~- Klárika 2544 1| fiatalemberre.~- Klárika nem a legjobban érzi magát - felelte. - 2545 1| épp amikor jöttél, fölment a szobájába.~Tényleg: a fiatal 2546 1| fölment a szobájába.~Tényleg: a fiatal leány meghallotta 2547 1| fiatal leány meghallotta a Bogdány négyesének csöngését, 2548 1| az emeletre, és lerogyott a karosszékbe, hogy ne kelljen 2549 1| elkomorodva. - Kérlek, add át a kisasszonynak üdvözletemet.~ 2550 1| fürkésző pillantást vetett a fiatalember arcába, aztán 2551 1| Marianne-hoz, aki már megtalálta a legyezőjét, és ajánlotta 2552 1| elmélkedett Balázs, és a kocsija után nézett.~Két 2553 1| után nézett.~Két perc múlva a négy sárga már lassan ügetett 2554 1| sárga már lassan ügetett a balsai öreg jegenyék közt.~ 2555 1| balsai öreg jegenyék közt.~A lovak unottan mentek, érezték, 2556 1| unottan mentek, érezték, hogy a gazdájuk nem törődik velük, 2557 1| kötelességüket teljesítsék. A szárak lazán lógtak Balázs 2558 1| lazán lógtak Balázs kezében, a négyes ostor, a büszke dzsentrilobogó 2559 1| kezében, a négyes ostor, a büszke dzsentrilobogó összecsavarva 2560 1| máskor de másként ment a négy sárga, feszült az istráng, 2561 1| feszült az istráng, csattogott a patkó, szabatosan pörögtek 2562 1| patkó, szabatosan pörögtek a küllők... Most pedig a fiatalember 2563 1| pörögtek a küllők... Most pedig a fiatalember szemére húzta 2564 1| fiatalember szemére húzta a kalapot, s azon gondolkodott, 2565 1| gondolkodott, milyen szép volna, ha a négy ló árokba menne, fölborítaná 2566 1| árokba menne, fölborítaná a kocsit, s aztán fékevesztetten 2567 1| fékevesztetten rohannának a világba.~13~Fönt az emeleti 2568 1| hogyan lesznek egyre kisebbek a lovak, a kocsi kerekei és 2569 1| egyre kisebbek a lovak, a kocsi kerekei és a bakon 2570 1| lovak, a kocsi kerekei és a bakon ülő férfi alakja. 2571 1| gyufaskatulyának látszott a könnyű homokfutó, már csak 2572 1| könnyű homokfutó, már csak a színe villant meg a nap 2573 1| csak a színe villant meg a napfényben, már csak könnyű 2574 1| Amikor az is eltűnt, s a hosszú, fehér vonalon csak 2575 1| hosszú, fehér vonalon csak a jegenyék álltak őrt, Klárika 2576 1| az ablaktól, beleroskadt a székbe, és keservesen kezdett 2577 1| keservesen kezdett sírni... A tovatűnő kocsival mintha 2578 1| élőlény távozott volna el a földtekéről, s ő most egyedül 2579 1| s ő most egyedül állna a nagy világon, egyedül, senkitől 2580 1| ez nem lehet! - tört ki a keserűség szegény gyötrött 2581 1| szegény gyötrött szívéből arra a gondolatra, hogy soha többet 2582 1| szaladt. Hátha visszafordul a kocsi, hátha Balázs újra 2583 1| hátha Balázs újra belép a házba, és feljön ide hozzá 2584 1| országba, ahol lombosak a fák, zöldek a mezők, és 2585 1| ahol lombosak a fák, zöldek a mezők, és a patakok fölött 2586 1| fák, zöldek a mezők, és a patakok fölött örök kék 2587 1| ragyog.~De sehol senki; a hosszú országúton csak egy 2588 1| Az ebédlőben megkezdődött a lakoma, a hosszú, fehér 2589 1| ebédlőben megkezdődött a lakoma, a hosszú, fehér asztal körül 2590 1| széles Balsai-szájak várták a pecsenyéket. Zajos volt 2591 1| pecsenyéket. Zajos volt a terem, a bókok röpködtek 2592 1| pecsenyéket. Zajos volt a terem, a bókok röpködtek a szépasszony 2593 1| terem, a bókok röpködtek a szépasszony körül, csak 2594 1| ellenére zordonan nézett a tokaji üvegek battériáira, 2595 1| battériáira, és nem szedett a páncél nagyságú tálakból. 2596 1| nem tudta magát megadni a legyőzöttség keserves érzésének, 2597 1| Szívós volt az öreg, mint a macska, ha százszor is 2598 1| macska, ha százszor is a földhöz vágták, mindig újra 2599 1| lélegzet volt benne, nem hagyta a jussát.~Most, hogy a Marianne-nal 2600 1| hagyta a jussát.~Most, hogy a Marianne-nal való kísérlet 2601 1| bizonytalan formában élt a terv, de Kázmér csiszolgatta, 2602 1| csiszolgatta, pallérozgatta, s míg a többiek vígan ették a gyömbéres 2603 1| míg a többiek vígan ették a gyömbéres pecsenyéket és 2604 1| gyömbéres pecsenyéket és a kürtös tésztákat, a család 2605 1| pecsenyéket és a kürtös tésztákat, a család feje újra érezte 2606 1| család feje újra érezte a lehetőségét, hogy végezni 2607 1| lehetőségét, hogy végezni tud a Bogdányokkal. Éppen a sajthoz 2608 1| tud a Bogdányokkal. Éppen a sajthoz értek, amikor befejezte 2609 1| nincs veszve Lengyelország!~A hangulat ebéd után víg volt, 2610 1| hangulat ebéd után víg volt, a borospoharak szaporán csöngtek, 2611 1| pipáját, fogta magát és kiment a kertbe még egyet gondolkodni, 2612 1| fölsétált az emeletre, egyenesen a leánya szobájába.~Klárika 2613 1| ebéd.~Kázmér megsimogatta a leánya haját.~- Nem ettél, 2614 1| ettél, Klárika? - kérdezte a tányérokra mutatva.~- Nem - 2615 1| mutatva.~- Nem - felelte a leány halkan. - Nincs étvágyam.~ 2616 1| vagyok.~Kázmér legyintett a kezével.~- Az elmúlik, ha 2617 1| Az elmúlik, ha megfürdesz a Tapolyban. Az a legjobb 2618 1| megfürdesz a Tapolyban. Az a legjobb medicína a világon; 2619 1| Tapolyban. Az a legjobb medicína a világon; nagyapád száz évig 2620 1| mert mindennap megfürdött a Tapolyban.~- Bizonyára nekem 2621 1| is jót fog tenni - vélte a leány, titokban azonban 2622 1| óceán sem lenne elég ír a szívére, nemhogy a kicsi 2623 1| elég ír a szívére, nemhogy a kicsi Tapoly.~Kázmér egy 2624 1| komolyan akarok veled beszélni.~A lány idegenül nézett apjára: 2625 1| nézett apjára: csak nem sejti a féltve őrzött titkát? Kázmér 2626 1| ábrázata olyan titokzatos volt, a hangja is furcsán csengett... 2627 1| arca egyszerre kipirult, s a szíve verni kezdett.~- Parancsolj 2628 1| kívánságát.~Klárika intett a fejével. Szülei bizonyára 2629 1| hogy milyen szégyen esett a Balsai családban, s tudod 2630 1| magamat megbosszulni azon a Bogdányon, aki megszégyenítette 2631 1| Bogdányon, aki megszégyenítette a Balsaiakat. Talán nagyobb 2632 1| jelentőséget tulajdonítok a dolognak, mint amennyit 2633 1| amennyit megérdemel, de a lavinát is, nemde, hópelyhek 2634 1| exponáltam magamat ezért a dologért, hogy szégyen nélkül 2635 1| s megmutatni neki, hogy a vármegye első családja az 2636 1| Balsai-nemzetség, hogy ő, a négyősös nemes apró pont 2637 1| négyősös nemes apró pont a mi familiáris nagyságunkhoz 2638 1| húzni anélkül, hogy ezt a mulatságot az illetők keservesen 2639 1| öntötte el.~- Ó, ha ezt a gőgös úrfit csak egyszer, 2640 1| kinevethetném! - pattant ki belőle a harag. - Odaadnám érte az 2641 1| üdvösségemet, oda én! Nem akarom a vérét, sem az egészségét... 2642 1| megemlegetné, úgy, hogy azt a szégyent száz év múlva se 2643 1| az apjára. Kázmér kiöntve a mérgit, csillapodni kezdett.~- 2644 1| érted, ugyebár? - fordult a leányához. - De mindjárt 2645 1| mindjárt tisztában leszel a dologgal. Figyelj reám!~ 2646 1| Hosszú szünet következett. A családfő egypárszor föl 2647 1| egypárszor föl és alá lépkedett a szobában, aztán így folytatta:~- 2648 1| aztán így folytatta:~- A dolog ennyi. Én tudom, látom, 2649 1| Én tudom, látom, hogy ez a Bogdány vonzódik hozzád. 2650 1| annyira el volt foglalva a terve bogozgatásaival, hogy 2651 1| amikor érdeklődött irántad, a hangja egy csöppet megcsuklott, 2652 1| szempillantásra pirosabb lett a rendesnél. Én rögtön megláttam 2653 1| mondottam neki, hogy fölmentél a szobádba, Bogdány rosszkedvű 2654 1| Bogdány rosszkedvű lett, fogta a kalapját, és elszontyolodva 2655 1| kedves leány vagy, méltó a Balsai családhoz, örülhet 2656 1| Balsai családhoz, örülhet az a fiatalember, aki közeledbe 2657 1| ugyancsak meg tudja ítélni, mi a szép. Már régen nézem, hogy 2658 1| régen nézem, hogy keresi a társaságodat, hogy a kedvedre 2659 1| keresi a társaságodat, hogy a kedvedre iparkodik járni. 2660 1| kedvedre iparkodik járni. A minap is egész délután itt 2661 1| egész délután itt vadászott a ház előtt, pedig negyvennyolc 2662 1| mindent észrevesz, amin a világ elsiklik.~Klárika 2663 1| tekintete rájaszegeződött a leányéra.~- Bizony sápadt 2664 1| Ideje, hogy eljöjjön a nyár, és fürödni lehessen 2665 1| nyár, és fürödni lehessen a Tapolyban... De térjünk 2666 1| Tapolyban... De térjünk a tárgyra... Nos, azt kérem 2667 1| enyhére fordítva -, ha ez a Bogdány idejön, és körülötted 2668 1| udvaroljon neked, s amikor a fiatalúr már lángban ég, 2669 1| mondj, ezzel megaláztad a sárga földig... Hah, hogy 2670 1| milyen fricskát kapna az a dölyfös fiatalúr, aki már 2671 1| Nem tudott válaszolni, a szavak a torkába szorultak, 2672 1| tudott válaszolni, a szavak a torkába szorultak, csak 2673 1| torkába szorultak, csak a tekintete árulta el, hogy 2674 1| egész család óhajtását? Nos?~A kisleány lehunyta a szemét, 2675 1| Nos?~A kisleány lehunyta a szemét, mint a galamb, amikor 2676 1| lehunyta a szemét, mint a galamb, amikor már minden 2677 1| amikor már minden veszve van: a vércse elérte, és most könyörtelenül 2678 1| párszor föl és alá járt a teremben.~- Hallgatásod 2679 1| rokonaival. De remélem, hogy ez a tétovázásod nem fog sokáig 2680 1| ember eltűnt, s ott állott a komor, engesztelhetetlen 2681 1| Balsai Kázmér, ivadéka annak a Balsai Zsigmondnak, aki 2682 1| Zsigmondnak, aki kardélre hányatta a fiát, amikor az nem akart 2683 1| amikor az nem akart vele a labancokhoz pártolni. Hogy 2684 1| labancokhoz pártolni. Hogy tudna a szegény leány ezekkel a 2685 1| a szegény leány ezekkel a zord emberekkel szembeszállni? 2686 1| lelke föllázadni, amikor a teste olyan gyönge és törékeny, 2687 1| törékeny, hogy alig áll a lábán?~Klárika megadta magát.~ 2688 1| ellenkező jellem, nem ismerte a tiltakozást, a szüleit, 2689 1| nem ismerte a tiltakozást, a szüleit, családját, minden 2690 1| cselekedni, ahogy parancsolja.~14~A vizesréti majálison történt.~ 2691 1| vizesréti majálison történt.~A városi ifjúság kirándulást 2692 1| ifjúság kirándulást rendezett a híres sóbányákba, utána 2693 1| utána megozsonnáztak, s a tisztáson táncra perdültek. 2694 1| tisztáson táncra perdültek. A vizesréti majálisok kedélyes 2695 1| voltak, részt vett rajtok a környék apraja-nagyja, s 2696 1| akár az ökörsütésnél, akár a fenyvesek közti természetes 2697 1| természetes táncteremben, akár a leveles színek alatti rögtönzött 2698 1| már hajnal óta hangos volt a mozsarak durrogásától, cigányok 2699 1| elvetődött egy kis friss levegőre a vizesréti fenyvesekbe, abban 2700 1| vizesréti fenyvesekbe, abban a reményben, hogy talán a 2701 1| a reményben, hogy talán a zaj, a vidámság kiűzi fejéből 2702 1| reményben, hogy talán a zaj, a vidámság kiűzi fejéből a 2703 1| a vidámság kiűzi fejéből a gondokat. Céltalanul bolygott 2704 1| gondokat. Céltalanul bolygott a vásári sátrak, a lacikonyhák 2705 1| bolygott a vásári sátrak, a lacikonyhák és mutatványosbódék 2706 1| haza akart menni, amikor a táncolóhelynél, ahol hölgyválasz 2707 1| járta, valaki megérintette a karját, és így szólott:~- 2708 1| Bogdánynak nagyot dobbant a szíve. Úgy látszik, mégse 2709 1| mulatságosabbnak, kedvesebbnek találta a majálist -, hogy már sohase 2710 1| Mindent megkísérlettem, hogy a közelébe jussak, hiába volt. 2711 1| újra boldog vagyok, hogy a közelében lehetek.~A leány 2712 1| hogy a közelében lehetek.~A leány szomorúan mosolygott.~- 2713 1| szomorúan mosolygott.~- Igen, a közelemben lehet, Balázs - 2714 1| Könnyelmű ember vagyok, de ezt a csapást, Klárika, nem bírnám 2715 1| abba belepusztulnék. Ki a manó hitte volna ezt rólam? 2716 1| Bolond az eset, de így van. A csélcsap Bogdány Balázs 2717 1| Marianne eljegyzésénél a Balsai-kúriában voltam, 2718 1| hazaértem, mintha kimentem volna a világból, mintha egyedül 2719 1| mintha egyedül állottam volna a földgolyón, és úgy elpáholtam 2720 1| százszor nehezebbé teszi a válást.~Balázs megszegte 2721 1| válást.~Balázs megszegte a nyakát.~- A válást? Nem, 2722 1| Balázs megszegte a nyakát.~- A válást? Nem, abból nem lesz 2723 1| bennünket, és ha beléroppan is a Balsai ház!~Körülöttük a 2724 1| a Balsai ház!~Körülöttük a párok vígan forogtak, mint 2725 1| párok vígan forogtak, mint a tavaszi levegőtől mámoros 2726 1| levegőtől mámoros lepkék. Ha a tisztás szélére értek, egy-egy 2727 1| harmatos lomb megcsókolta a homlokukat. Minden tavaszi 2728 1| homlokukat. Minden tavaszi volt: a fák, a moha, a cserjék, 2729 1| Minden tavaszi volt: a fák, a moha, a cserjék, az égbolt, 2730 1| tavaszi volt: a fák, a moha, a cserjék, az égbolt, csak 2731 1| válnunk, Balázs! - folytatta a kislány csöndesen. - Ez 2732 1| kislány csöndesen. - Ez a mi találkozásunk itt nem 2733 1| hogy ma itt vagyok?~Az ifjú a legegyszerűbb megoldásra 2734 1| találkozásukat? Mi lehet ennek a háta mögött?~- Nem értem - 2735 1| értem - szólalt meg végre.~A leány lélegzetet vett, azután 2736 1| irántam, körülöttem van, mulat a társaságomban... s ez aztán 2737 1| aztán újabb reményt adott a Bogdányok megalázására. 2738 1| Kálmánkával, Marianne-nal, a többivel. Utolsó szalmaszálnak 2739 1| Apám tehát úgy képzeli a dolgot, azt akarja, hogy 2740 1| Mondjam talán önnek azt: „Ez a válasz Ágotáért!” Így kellene 2741 1| ágotai agarat megbosszulni... a szegény szívem árán...~Balázs 2742 1| rengett belé: nem lehetett ezt a pokoli tervet komolyan venni! 2743 1| Balsai-logika!... - nevetett a fiatalember. - Hallatlan! 2744 1| Marianne-nál is ez volt a célzat, most már értem... 2745 1| hahaha!... okos ember, de a Bogdányoknak is van eszük!~ 2746 1| Bogdányoknak is van eszük!~A leány nem fogta föl ilyen 2747 1| nem fogta föl ilyen vígan a dolgot.~- De én ezt soha 2748 1| szomorúan.~Bogdány meghajtotta a fejét.~- Remélem is, Klárika. 2749 1| Remélem is, Klárika. De idáig a dolog talán úgyse jut el. 2750 1| ravaszság kell, hát van az ebben a koponyában is! Szeget szeggel! 2751 1| Szeget szeggel! Csapdát a csapdáért! Csak egy kell: 2752 1| tudok én fogni még egyszer a Balsaiakon. De ahhoz persze 2753 1| álljon.~Klárika nem felelt, a szeme beszélt helyette.~ 2754 1| helyette.~Balázs megállapította a tényeket.~- Eszerint tehát 2755 1| Eszerint tehát most úgy áll a dolog, hogy jogom van egyelőre 2756 1| kellemes. Használjuk ki hát a helyzetet, s mindenesetre 2757 1| s mindenesetre örüljünk a boldogságnak. A többi az 2758 1| örüljünk a boldogságnak. A többi az én dolgom. Qui 2759 1| Körültáncoltak, aztán leültek a zsendülő lombok alá, és 2760 1| sok mondanivalójuk volt a jelenről, múltról, első 2761 1| találkozásukról az ágotai gyöpön, a kertelő agárról, amely ráterelte 2762 1| annyi akadálya volt, mint a liverpooli steeple-chase-nek... 2763 1| lettek és könnyelműek, mint a fiatal katonák, akik azt 2764 1| hogy meg kell nyerniük a csatát.~- Nos, mennyire 2765 1| hazafelé kocsiztukban Kázmér a leányát. - Ugyebár, udvarolt?~- 2766 1| kitartás, lányom! - biztatta a családfő. - Hallgass rám, 2767 1| csúfolni Bogdányt, neked adom a legjobb agaramat.~- Köszönöm - 2768 1| semmi kifogása, vígan élték a szerelmesek világát, nem 2769 1| világát, nem vették észre a napok tűnését s azt a tényt, 2770 1| észre a napok tűnését s azt a tényt, hogy tulajdonképpen 2771 1| tartotta az órákat Kázmér, a porkoláb, s egyre szaporábban 2772 1| egyre szaporábban kérdezte a lányát:~- Nos, még mindig 2773 1| érthető volt, s Kázmér felült a magyarázatnak. Tovább várt 2774 1| csak kérdezősködni kezdett a dologról, s egy idő múlva 2775 1| ezt, hol azt, s elodázta a választ. Most Balázs éppen 2776 1| az ebédlőbe, majd pedig a fiatalemberre szemet vetett 2777 1| várt, és újra várt. Elmúlt a tavasz, az akácfák is elvirágoztak, 2778 1| akácfák is elvirágoztak, a cserebogarak is eltűntek, 2779 1| cserebogarak is eltűntek, a döntés órája még mindig 2780 1| eredmény. Már csépeltek is, és a gyümölcs pirosodni kezdett, 2781 1| fejthette fel olyan ügyességgel a szövését, mint ahogy Klárika 2782 1| ahogy Klárika el-elodázta a munka elvégzését. Sajnos 2783 1| Sajnos azonban, amikor már a fogolyvadászok tisztogatni 2784 1| tisztogatni kezdték flintájukat, a család feje kenyértörésre 2785 1| feje kenyértörésre vitte a dolgot.~- Az ősz is ránk 2786 1| már - szólott rosszkedvűen a lányához -, és te még mindig 2787 1| nem látta, hol hagytam el a parasolomat?”, és fuccs, 2788 1| is kell, amíg kihámozod a fiatalúrból, hogy mi a manó 2789 1| kihámozod a fiatalúrból, hogy mi a manó is hozza mindennap 2790 1| manó is hozza mindennap a házamhoz?!~Klárika elszégyellte 2791 1| hát tulajdonképpen hiba a kréta körül? - dörmögött 2792 1| legalább váltig azt mondja.~A családfő bosszúsan dörzsölte 2793 1| is tán neki... legalább a szeme azt mutatja... Mi 2794 1| tágra nyílt szemmel nézett a leányára.~- Fél?! Azt mondtad, 2795 1| oldalbordáit. Tessék! Fél ez a híres verekedő, ez a kuruc 2796 1| ez a híres verekedő, ez a kuruc legény, ez a vármegye 2797 1| verekedő, ez a kuruc legény, ez a vármegye rossza, fél, mint 2798 1| vármegye rossza, fél, mint a diák, amikor a tánciskolában 2799 1| fél, mint a diák, amikor a tánciskolában a szomszéd 2800 1| amikor a tánciskolában a szomszéd kisasszonynak udvarol! 2801 1| ember kezdett ki velök, a dicső, nemes és nemzetes 2802 1| ha egy hölgy körül kell a szelet csapni! Íme az elefánt, 2803 1| fél az amice! - nevetett a bajusza alá. - Nem rossz... 2804 1| No, szerencsére ezen a bajon még lehet segíteni.~- 2805 1| kérdezte Klárika megszeppenve a pokoli kacagástól.~- Hogy 2806 1| leányom, segítünk mi ezen a bajon, úgy, mint Petur Sárinál.~ 2807 1| arckifejezéssel vett búcsút a leányától, és ment azonnal, 2808 1| azonnal, hogy megkeresse a Balázs félszének az ellenszerét.~ 2809 1| az ellenszerét.~Mi volt a Petur Sári esete? Egy ügyes 2810 1| ismételten sikerrel kipróbáltak.~A dolog ennyiből állott. Van 2811 1| agarászó vármegyében, ez a Kakasvára. Kakas a középkorban 2812 1| ez a Kakasvára. Kakas a középkorban udvari bolond, 2813 1| nagyon megjózanodott; eldobta a csörgősipkát, beállott rablólovagnak, 2814 1| rablólovagnak, s vígan fosztotta ki a szepesi kereskedők társzekereit. 2815 1| hatalmas tölgyerdőktől övezve, a megye egyik legszebb pontját 2816 1| egyik legszebb pontját adja. A balsaiak és a vidék szívesen 2817 1| pontját adja. A balsaiak és a vidék szívesen keresik föl 2818 1| szívesen keresik föl ezt a helyet, jóllehet, csak hosszú 2819 1| erdőkön át nem éppen kényelmes a közlekedés. Éppen azért, 2820 1| közlekedés. Éppen azért, aki a Bolond-toronyba akar menni, 2821 1| ehhez Petur Sárinak? Az a köze, hogy volt neki egy 2822 1| derék ember, de gyáva, mint a nyúl, legalább asszonyok 2823 1| Sárinak jó lett volna férjnek a kapacsináló, a Peturok nem 2824 1| volna férjnek a kapacsináló, a Peturok nem sok tőke-kamat-adót 2825 1| tőke-kamat-adót fizettek, s a lánynak amellett tetszett 2826 1| lánynak amellett tetszett is a hosszú lőcsei. A rokonság 2827 1| tetszett is a hosszú lőcsei. A rokonság próbálta így is, 2828 1| próbálta így is, úgy is a dolgot összehozni, a kapakirályból 2829 1| is a dolgot összehozni, a kapakirályból a vallomást 2830 1| összehozni, a kapakirályból a vallomást kicsiholni, de 2831 1| Ekkor használták először a híres Kakas-cselt.~A rokonság 2832 1| először a híres Kakas-cselt.~A rokonság kirándulást rendezett 2833 1| rokonság kirándulást rendezett a Bolond-várba, s erre meghívták 2834 1| Bolond-várba, s erre meghívták a kapakirályt is. A társaság 2835 1| meghívták a kapakirályt is. A társaság több tót vezetőt 2836 1| vezetőt vitt magával, hogy a poggyászt legyen aki cipelje, 2837 1| megtalálni, s azért jó volt a dörgésben ismerős parasztokkal 2838 1| parasztokkal menni. Sárinak és a szepesi lovagnak egy Matejkó 2839 1| falubeli harangozó volt a kalauza, egy ravasz és ügyes 2840 1| aki - mint beszélték - még a sziklát is meg tudta fejni. 2841 1| fejni. Ment, mendegélt tehát a társaság a szép hegyoldalon, 2842 1| mendegélt tehát a társaság a szép hegyoldalon, a tömérdek 2843 1| társaság a szép hegyoldalon, a tömérdek laboda, mogyoróbokor, 2844 1| csapatokra szakadozva, s a délután szépen telt el. 2845 1| szépen telt el. De amint a várba érkeznek, nézik, hogy 2846 1| bizony hárman hiányzanak: a kapacsináló meg a Sári és 2847 1| hiányzanak: a kapacsináló meg a Sári és a vezetőjük. Ezek 2848 1| kapacsináló meg a Sári és a vezetőjük. Ezek nyilván 2849 1| előre úgy beszélték meg a dolgot a családdal.~Ahelyett 2850 1| úgy beszélték meg a dolgot a családdal.~Ahelyett ugyanis, 2851 1| Ahelyett ugyanis, hogy a keresztútnál, a Varjas-dombnál 2852 1| ugyanis, hogy a keresztútnál, a Varjas-dombnál jobbra fordult 2853 1| fejvakarva jelentette ki a kapacsinálónak:~- Tekintetes 2854 1| hol vagyunk? - ijedt meg a szepesi, aki a rablókat 2855 1| ijedt meg a szepesi, aki a rablókat se nagyon szerette.~ 2856 1| aztán így szólott:~- Bent a nagy erdőben. Ezt az öreg 2857 1| innét indult ki egyszer a vaddisznóhajtás, fekszik 2858 1| fekszik legalább vagy öt órára a Bolond-toronytól. Még ilyen 2859 1| Sári már alig tudott járni, a lovag tagjai is fájtak, 2860 1| lovag tagjai is fájtak, a nap pedig már leáldozni 2861 1| készült, hogy jutunk el a Bolond-toronyig?~- Hol van 2862 1| valami falu? - kérdezte a fiatalember. - Abban csak 2863 1| Falu? - csodálkozott a harangozó. - Legalább hat 2864 1| óra járásra. Közel vagyunk a lengyel határhoz, itt már 2865 1| megcsinálta! - pattogott a kapacsináló. - Micsoda vezető 2866 1| emberéletet.~Matejkó behúzta a fejét, és hallgatott.~- 2867 1| vágni - szólott levonva a konzekvenciát.~A nap szépen 2868 1| levonva a konzekvenciát.~A nap szépen lebukott ezalatt, 2869 1| kezdjünk mármost? - kérdezte a megszeppent lovag Matejkótól. - 2870 1| Matejkótól. - Már alig bírom a csontjaimat, a kisasszony 2871 1| alig bírom a csontjaimat, a kisasszony nemkülönben.~ 2872 1| emlékszem - mondotta -, itt a közelben valahol van egy 2873 1| meg! - hagyta rá boldogan a kapacsináló, abban a reményben, 2874 1| boldogan a kapacsináló, abban a reményben, hogy végre leülhet. 2875 1| ahol ki lehetett pihenni a fáradalmaikat. Ő lefeküdt 2876 1| fáradalmaikat. Ő lefeküdt a földre, a kapacsináló meg 2877 1| fáradalmaikat. Ő lefeküdt a földre, a kapacsináló meg Sári letelepedtek 2878 1| letelepedtek egy padra, és a csillagokat bámulták, és 2879 1| öreg!... - kiáltott rá a földön fekvőre - egy darab 2880 1| De válasz nem érkezett. A vezető már az igazak álmát 2881 1| érzéketlen maradt, mint a fakír.~No, ez szép helyzet - 2882 1| szép helyzet - gondolta el a kapacsináló, és ugyancsak 2883 1| és ugyancsak megvakarta a fülét...~Mit tehettek volna? 2884 1| tehettek volna? Tovább ültek a padon, tovább nézték a csillagokat, 2885 1| ültek a padon, tovább nézték a csillagokat, és tovább éheztek...~ 2886 1| Késő éjjel volt, amikor a társaság, élén Petur Pállal, 2887 1| elveszettekre.~Sári ott ült a padon, és sültekről s a 2888 1| a padon, és sültekről s a holdvilágról ábrándozott, 2889 1| holdvilágról ábrándozott, a kapacsináló nagy fáradtságá 2890 1| Matejkó pedig hortyogott, mint a fűrészmalom. Ez bizony elég 2891 1| kompromittáló helyzet volt, s amikor a kapacsinálót felköltötték - 2892 1| Van szerencsém megkérni a Sári kezét...~És így lett 2893 1| Sáriból kapacsinálóné, így, a Matejkó meg az öreg Petur 2894 1| Klárika pedig, amikor lovagja a társaság színe-java előtt 2895 1| előtt korrigálni akarja a fatális helyzetet, így fog 2896 1| Jól elmagyarázta leányának a tervet, pompás kirándulást 2897 1| az egész rokonságot, még a cigányt is kirendelte, s 2898 1| neki hosszú rajvonalakban a Bolond-toronynak.~Bogdány 2899 1| kísérőjük Matejkó volt. A vén róka egész úton már 2900 1| vágni, s végre sikerült a két fiatallal egészen elszakadni 2901 1| fiatallal egészen elszakadni a társaságtól. Amikor a Varjas-dombhoz, 2902 1| elszakadni a társaságtól. Amikor a Varjas-dombhoz, a keresztúthoz 2903 1| Amikor a Varjas-dombhoz, a keresztúthoz érkeznek, a 2904 1| a keresztúthoz érkeznek, a vezető nyugodtan így szólt:~- 2905 1| és már ment is előre a hamis pályán.~De ekkor váratlan 2906 1| megállott, és nevetve fogta meg a vezető kezét.~- Matejkó!... 2907 1| Matejkó!... Ültesd fel a nagyapádat. Az út jobbra 2908 1| visz.~- Tessék? - hebegett a harangozó. - Tessék? Tévedni 2909 1| Gyerünk!~Matejkó megvakarta a füle tövét, és indult előre: 2910 1| tudja Isten, mi lesz ebből a históriából! De végre is: 2911 1| Végre azonban felbukkant a nagy tölgy, s csakhamar 2912 1| s csakhamar kilátszott a fák között a zsúpfedeles 2913 1| kilátszott a fák között a zsúpfedeles alkotmány.~- 2914 1| akinek sehogy sem ment a fejébe a dolog. (Ha tudják 2915 1| sehogy sem ment a fejébe a dolog. (Ha tudják az utat, 2916 1| vigyázz rám, betörő. Fogd a holmidat, és eredj haza 2917 1| holmidat, és eredj haza a faluba. Semmi szükség rád. 2918 1| Semmi szükség rád. Itt a napidíjad. Mars!~A harangozó 2919 1| Itt a napidíjad. Mars!~A harangozó tétován nézett 2920 1| nézett rá az úrra.~- De a Kázmér nagyságos úr...~- 2921 1| nagyságos úr...~- Eredj a pokolba! - förmedt rá Balázs, 2922 1| mogyorópálcát. - Szedd a nyakadba a lábadat!~Matejkó 2923 1| pálcát. - Szedd a nyakadba a lábadat!~Matejkó vállat 2924 1| kalapját megemelve, és eltűnt a rekettyésben.~Balázs és 2925 1| Balázs és Klárika ültek a padon, és várták a történendőket. 2926 1| ültek a padon, és várták a történendőket. Szép, balzsamos 2927 1| balzsamos nyárutói est volt, a hold ezüst hímet varrt a 2928 1| a hold ezüst hímet varrt a legutolsó páfrányra is. 2929 1| legutolsó páfrányra is. A hatalmas erdőben csönd honolt, 2930 1| végtelen béke áradt szét a fák áldólag széttárt ágairól. 2931 1| Klárika azt érezte, hogy a szeme kezd nehezedni; sokat 2932 1| Balázs vállára billent, és a kisleány elaludt. Bogdány 2933 1| tovább várt.~Éjfél felé, a programhoz híven, kiabálás 2934 1| magában. - Mit koptassam a torkomat?~Tényleg, a lombok 2935 1| koptassam a torkomat?~Tényleg, a lombok közül csakhamar fölvillant 2936 1| Erre gyertek, itt vannak!~A rokonság pillanat alatt 2937 1| összeverődött, és körülfogta a kalyibát. Balázs adta a 2938 1| a kalyibát. Balázs adta a megzavarodottat, de Klárika 2939 1| jegyezte meg egy csípős hang a homályban.~Marianne volt, 2940 1| és tétován nézett körül a társaságon.~- Tényleg - 2941 1| Tényleg - mondotta Bogdány -, a helyzet furcsa, és félreértésre 2942 1| színlelve.~Kázmér tovább sodorta a fonalat.~- Nagyon kellemetlen 2943 1| fonalat.~- Nagyon kellemetlen a dolog - mondotta -, azt 2944 1| hogy jobban fogsz vigyázni a leányomra. Engedj meg, mégiscsak 2945 1| Engedj meg, mégiscsak különös a dolog, egy fiatalember és...~ 2946 1| különben is ér annyit, mint a Balsaiaké. De a világnak 2947 1| annyit, mint a Balsaiaké. De a világnak mindnyájan tartozunk 2948 1| tennem, én ezennel megkérem a leányod kezét, nem azért, 2949 1| és Klárikára nézett, mint a karmester a primadonnára, 2950 1| nézett, mint a karmester a primadonnára, ha szólama 2951 1| vérfagylalóan mosolyogva.~A társaság várakozással tekintett 2952 1| társaság várakozással tekintett a leányra.~Klárika fölkelt, 2953 1| Én is szeretem Balázst...~A bomba leütött.~Óriási konsternáció, 2954 1| leütött.~Óriási konsternáció, a meglepetés és az elszörnyülködés 2955 1| elszörnyülködés moraja futott végig a társaságon! Kázmér nem akart 2956 1| Kázmér nem akart hinni a füleinek, még egyszer akarta 2957 1| még egyszer akarta hallani a leánya szavait.~- Mit mondtál, 2958 1| még nem ment ki az álom a szemedből?~- Hogy szeretem 2959 1| szeretem Balázst! - ismételte a leány, már most dacosabban, 2960 1| dacosabban, bátran.~Kázmér a földhöz vágta a vadászsüvegét.~- 2961 1| Kázmér a földhöz vágta a vadászsüvegét.~- És ez az 2962 1| leányom? - pattant ki belőle a méreg. - Egy Balsai ivadék?! 2963 1| kellett szaladnia egypárszor a tisztáson, hogy lélegzethez 2964 1| kicsit lehiggadt, fölvette a süvegét a földről, újra 2965 1| lehiggadt, fölvette a süvegét a földről, újra lecsapta, 2966 1| így kiáltott:~- Csakhogy a dologba nekem is van ám 2967 1| ápertén kimondom, hogy ebből a dologból, amit ilyen szépen 2968 1| de nem ám, s ha mindjárt a sistergő istennyila bele 2969 1| bátor megjegyezni, hogy a kisasszonnyal egyedül voltam 2970 1| hazaküldtem - jegyezte meg a fiatalember nyugodtan -, 2971 1| harmadszor is fölemelte süvegét a földről, és harmadszor már 2972 1| úgy vágta földhöz, hogy a kalap egyet nyekkent, és 2973 1| repedt volna széjjel, amikor a gazdája kicsi híja, hogy 2974 1| Matejkót, és építette meg a csapdát!~- Meg fogsz velem 2975 1| életre-halálra! - vágta oda a bősz apa Bogdánynak. - Majd 2976 1| kifogásom ellene. De azért a lányon segítve nincs. Sőt, 2977 1| lányon segítve nincs. Sőt, a világ azt fogja mondani: „ 2978 1| életre-halálra: mégiscsak volt a dologban valami.”~Kázmérnak 2979 1| Már megint igaza van ennek a gézengúznak! Persze hogy 2980 1| is fognak rajta, amiért a tulajdon vermébe esett! 2981 1| mulatni, sőt ráadásul ez a garabonciás még az orrát 2982 1| orrát is le találja szelni!~A családfő kifogyott a szóból 2983 1| szelni!~A családfő kifogyott a szóból s az érvekből. Tágra 2984 1| arra volt reménye, hátha a föld ennyi huncutság láttára 2985 1| megnyílik, és elnyeli ezt a rettenetes embert! De a 2986 1| a rettenetes embert! De a föld nem vérengző természetű, 2987 1| természetű, nem nyílt meg, a sistergő istennyila se csapott 2988 1| csak bele kell nyugodnod a megváltoztathatatlanba. 2989 1| legyünk hát az egymásé, ahogy a sors elrendelte, mi meg 2990 1| egymásnak! Kutya miatt esett meg a história, s nincs a világnak 2991 1| meg a história, s nincs a világnak annyi kutyája, 2992 1| nem fogott még ki ember!~A családfő latolgatta magában 2993 1| családfő latolgatta magában a dolgokat. Mit lehet tenni? 2994 1| áll módjában, ravaszabb ez a rókánál, okosabb a kígyónál. 2995 1| ravaszabb ez a rókánál, okosabb a kígyónál. Ahol kikezdték 2996 1| Ahol kikezdték vele, mindig a rövidebbet húzták, ha tovább 2997 1| ha tovább folytatják, még a vánkost is képes kivenni 2998 1| vánkost is képes kivenni a fejök alól. Minden háborúnak 2999 1| alól. Minden háborúnak béke a végcélja, a becsületes megalkuvás, 3000 1| háborúnak béke a végcélja, a becsületes megalkuvás, különösen,