Fej.

3001    1|                     különösen, ha elfogyott a puskapor. Neki pedig már
3002    1|                    Szatmáron is megkötötték a békét, pedig nagyobb dolgokról
3003    1|              fölvette széjjelrepedt süvegét a földről.~- Hát csakugyan
3004    1|                  Hát csakugyan szereted ezt a szörnyűségest? - kérdezte
3005    1|           Klárikától.~- Igen... - bólintott a leány. - Szeretem, nagyon
3006    1|              szeretem...~- Hát akkor legyen a tiéd, a rézangyalát! - dörmögte
3007    1|                    Hát akkor legyen a tiéd, a rézangyalát! - dörmögte
3008    1|                 hogy kertelni, azt tudsz!~- A te agaradtól tanultam -
3009    1|                   Kázmér hangosan szólt oda a rokonokhoz:~- Van szerencsém
3010    1|                  jegyespárt! Nagy öröm, mi? A teremburáját!~A rokonok
3011    1|                   öröm, mi? A teremburáját!~A rokonok orra hosszúra nőtt,
3012    1|                     szégyellték magukat, és a szép hajnali pírban egymás
3013    1|                    egymás nyakába borultak.~A hivatalos eljegyzés másnap
3014    1|                    az esküvő pár hét múlva, a legnagyobb csöndben... Kázmér,
3015    1|                Kázmér, ha bele is nyugodott a megváltozhatatlanba, de
3016    1|                     megbocsátani nem tudott a vejének, kettőjük közt évekig
3017    1|                   Klárikának nagyon fájt ez a rideg viszony, s mindenképp
3018    1|                  tudott, nem akart feledni, a szívében ott lappangott
3019    1|                     szívében ott lappangott a kiolthatatlan bosszú, amely
3020    1|                      Három év múlva ugyanis a következő dolog történt:
3021    1|                    történt: Klárika elvitte a kisfiát a Balsai-kúriába.
3022    1|                   Klárika elvitte a kisfiát a Balsai-kúriába. A nagyapa
3023    1|                   kisfiát a Balsai-kúriába. A nagyapa éppen a pipatóriumban
3024    1|             Balsai-kúriába. A nagyapa éppen a pipatóriumban ült, és az
3025    1|          agarászostorát reperálgatta, mikor a kisfiú betotyogott hozzá
3026    1|                    kisfiú betotyogott hozzá a karosszékéhez.~- No, mit
3027    1|                 kópé? - förmedt rá az öreg.~A kisfiú nem törődött a barátságtalan
3028    1|                 öreg.~A kisfiú nem törődött a barátságtalan fogadtatással,
3029    1|          barátságtalan fogadtatással, hanem a nagyapja ölébe mászott,
3030    1|             nagyapja ölébe mászott, kivette a vén kuruc kezéből az ostort,
3031    1|              röppent. Nem tudott ellenállni a bűvös igének, fölkapta,
3032    1|               igének, fölkapta, összeölelte a gyermeket, és diadalmasan
3033    1|                    diadalmasan hordta körül a házban.~- Hallottátok? -
3034    1|                     Azt mondotta: Hajrá! Ez a Balsai-vér, amely nem tagadja
3035    1|                   nem tagadja meg magát sem a sírban, sem a bölcsőben!~
3036    1|                     magát sem a sírban, sem a bölcsőben!~Nagy boldogságában
3037    1|                     ügyébe került, annak is a vállára borult, s két cuppanó
3038    1|                     legnagyobb keserűségét: a kertelő ágotai agarat.~ ~
3039    2|                   Bolyongásaiban elvetődött a Terézvárosba, ahol egy ormótlan,
3040    2|                 ormótlan, sárga ház kapuján a következő cédula fityegett:~„
3041    2|                  nem mindenkinek alkalmas.”~A diák, akit a szoba sajátos
3042    2|                     alkalmas.”~A diák, akit a szoba sajátos meghatározása
3043    2|           meghatározása izgatott, befordult a kapu alá, és megkérdezte
3044    2|                    kapu alá, és megkérdezte a házmestert, ki intézkedik
3045    2|                   házmestert, ki intézkedik a furcsa lakás ügyében. A
3046    2|                     a furcsa lakás ügyében. A háziúrhoz utasították, és
3047    2|           utasították, és az ifjú csakhamar a második emeleten járt, ahol
3048    2|                   különös név - elmélkedett a jogász, és erőteljesen meghúzta
3049    2|                    kíván? - kérdezte tovább a hang.~- A szobát akarom
3050    2|                   kérdezte tovább a hang.~- A szobát akarom kibérelni -
3051    2|                     akarom kibérelni - volt a felelet.~Az ajtó megnyílt.
3052    2|                 kisasszonnyal állt szemben; a hölgy nyilván éppen takarított,
3053    2|                   nyilván éppen takarított, a fején kendő, a kezében tollseprő
3054    2|                  takarított, a fején kendő, a kezében tollseprő volt.~-
3055    2|              szerencsém - mondotta az ifjú.~A kisasszony röviden végezett.~-
3056    2|              kisasszony röviden végezett.~- A szobát édesapám adja ki -
3057    2|                   van egy barna ház, abban, a földszinten lakatosműhelyt
3058    2|                Ezzel az ajtó becsukódott, s a diák ismét leballagott a
3059    2|                    a diák ismét leballagott a lépcsőkön. Amint kifelé
3060    2|              tartott, egy pillantást vetett a nagy udvarra, amely tele
3061    2|           karalábéval, retekkel, salátával; a töredezett vakolatú falak
3062    2|            töredezett vakolatú falak között a veteményeskertek nehéz levegője
3063    2|                     állapította meg magában a diák, és kiballagva a kapun,
3064    2|               magában a diák, és kiballagva a kapun, kívülről is végignézett
3065    2|                    végignézett az épületen.~A régi Pest egy jellegzetes
3066    2|               maradványával állott szemben. A kétemeletes, fészerhez hasonló
3067    2|                 fészerhez hasonló alkotmány a múlt század eleji pallérstílusban
3068    2|                amúgy sem kedvező benyomást. A kapu alja rengeteg nagy
3069    2|              álldogált üvegburkolat mögött; a jóságos védnök piros kancsót
3070    2|                védnök piros kancsót tartott a kezében, és buzgón öntözött
3071    2|                  égő házat, amely rácáfolva a perspektíva törvényeire,
3072    2|                     éppen akkora volt, mint a szent feje. Jobbra a bejárattól
3073    2|                   mint a szent feje. Jobbra a bejárattól pékműhely helyezkedett
3074    2|                    balra koporsókereskedés: a kis kirakatban szemfödelek
3075    2|                 gipszangyalok szomorkodtak. A ház falán kőtábla jelezte
3076    2|                   ház falán kőtábla jelezte a nagy árvíz egykori állását.~
3077    2|                 nagy árvíz egykori állását.~A diák bevégezvén szemléjét,
3078    2|                   az utca túlsó oldalára, s a barna épület udvarában csakhamar
3079    2|              udvarában csakhamar megtalálta a jelzett lakatosműhelyt.
3080    2|                   terjesztett gyönge fényt. A sarokban, rozoga asztal
3081    2|                    egykedvűen pipázott, míg a szomszéd helyiségben vadul
3082    2|                helyiségben vadul csattogtak a kalapácsok.~- Karpfenbiller
3083    2|                Karpfenbiller úr? - kérdezte a diák, udvariasan megemelve
3084    2|                     és körüljártatta szemét a rideg helyiségben, amelynek
3085    2|                 szék meg egy asztal volt. - A kiadó szoba miatt érdeklődtem,
3086    2|               mondta, hogy Karpfenbiller úr a lakatosműhelyben található.~
3087    2|                 lakatosműhelyben található.~A rosszkedvű öreg gúnyosan
3088    2|                     öreg gúnyosan nézett rá a diákra.~- Nem vagyok Karpfenbiller -
3089    2|                   most gúnyosan hunyorított a szemével.~- Sehol, fiatalúr,
3090    2|               Karpfenbiller úr nem létezik.~A diák csodálkozva nézett
3091    2|                     diák csodálkozva nézett a prémeskabátúra, aztán így
3092    2|                  létezik, mikor most voltam a lakásán, s magam szemével
3093    2|                    szemével láttam ajtajára a nevét kiírva?~Az öreg szippantott
3094    2|              felelte szárazon -, hogy önnek a logikája rossz. Mert, humillime,
3095    2|                    létezik? Abból, hogy ezt a nevet kiírva látta az ajtóra.
3096    2|                     ajtóra. Hát ha azt írom a lakásom elé: Asztal vagy
3097    2|                 hozzá csöndes megvetéssel - a mélyen tisztelt hatóság
3098    2|                    tisztelt hatóság már ezt a jogot is el akarja tőlünk
3099    2|                     befejezésével, ránézett a diákra, körülbelül azzal
3100    2|                    diákra, körülbelül azzal a tekintettel, amellyel a
3101    2|                     a tekintettel, amellyel a tarokkjátékos, ha befejezésül
3102    2|                     egykönnyen hagyja magát a kerékvágásból kizökkenteni.~-
3103    2|                     tudnia? - vetette ellen a háziúr.~- Miután ki akarom
3104    2|                      Miután ki akarom venni a szobát, mindenesetre.~Az
3105    2|                     így szólt:~- Bauernebel a nevem.~A diák kissé meglepődött.~-
3106    2|                szólt:~- Bauernebel a nevem.~A diák kissé meglepődött.~-
3107    2|             kérdezte.~- Az vagyok - felelte a megszólított.~Pető ránézett
3108    2|                     is ne ismerte volna ezt a sajátos különcöt, Pest leggazdagabb
3109    2|                 beépített telket vallhatott a magáénak, s akinél fukarabb
3110    2|                  még anya nem szült? Házait a város minden részében megtalálhattad,
3111    2|               jóllehet valamennyin ott állt a Szent Nepomuk, jóságos arccal
3112    2|              öntözve az elrajzolt lángokat. A Bauernebelek együtt keletkeztek
3113    2|                  gazdagodtak meg vele, csak a haladásban nem tartottak
3114    2|             haladásban nem tartottak lépést a fővárossal. Míg körülöttük
3115    2|                   fejlődött, szépült, addig a Bauernebel-házak megmaradtak
3116    2|        Bauernebel-házak megmaradtak azoknak a rozoga hombároknak, amilyeneknek
3117    2|              hombároknak, amilyeneknek őket a század elején építették,
3118    2|           repedezett falakkal. Némelyik ház a város legforgalmasabb pontján
3119    2|      legforgalmasabb pontján állott, s maga a telke kétszer annyit ért
3120    2|                kétszer annyit ért meg, mint a rajta álló ócska alkotmány.
3121    2|                    álló ócska alkotmány. Ám a Bauernebelek nem bontottak,
3122    2|               alakították át ócskaságaikat, a világért el nem adták őket.
3123    2|            takarékba pénzét, hanem rajta ül a pénzeszsákon, a Bauernebelek
3124    2|                    rajta ül a pénzeszsákon, a Bauernebelek éppígy helyez­
3125    2|            rongyokban nem szakadt le róluk, a házaikat is addig tartogatták,
3126    2|                    volt, hogy egy vármegyét a mellényzsebükből kifizethettek
3127    2|            pandúrral, instrukcióval együtt.~A Bauernebeleknek gazdagságukon
3128    2|             jellemző vonásuk volt: az egyik a már jelzett fukarság, a
3129    2|                     a már jelzett fukarság, a másik a perlekedésre való
3130    2|                   jelzett fukarság, a másik a perlekedésre való hajlandóság.
3131    2|               Németországból hozta magával, a répatermő sváb földekről,
3132    2|                   répatermő sváb földekről, a másik hajlandóság magyar
3133    2|                     az akklimatizálódásnak. A garasoskodásban ezek a gazdag
3134    2|                      A garasoskodásban ezek a gazdag háziurak páratlanok
3135    2|                 háziurak páratlanok voltak: a szemé­lyükre semmit sem
3136    2|                  egy rend ruhában mentek át a férfikorból az aggastyáni
3137    2|                délután egy-egy órára bement a kávéházba, s ott egy pohár
3138    2|                   vizet kért, amelybe aztán a magával hozott cukrot dobta
3139    2|                   hozott cukrot dobta bele.~A fővárosban számos anekdota
3140    2|                   számos anekdota keringett a gazdag család fukarságáról,
3141    2|                     Jeromos apját, az utcán a guta ütötte meg, két hordár
3142    2|                   beszélni nem tudott, csak a két ujját mutatta a fele­
3143    2|                    csak a két ujját mutatta a fele­sé­gének, jelezve,
3144    2|                    kulcs szerint fizesse ki a segítő kezeket. Az asszony
3145    2|                  segítő kezeket. Az asszony a mozdulatból két forintot
3146    2|                    értett, s azt át is adta a hordároknak, Konrád azonban
3147    2|                     hatost gondolt, s látva a hallatlan pazarlást, amelyet
3148    2|                    szörnyethalt.~De nemcsak a fukarságban, a Bauernebelek
3149    2|                   De nemcsak a fukarságban, a Bauernebelek az összeférhetetlenségben
3150    2|                   szere-száma nincs azoknak a bélyeges papirosoknak, amelyek
3151    2|                    családokkal éppúgy, mint a hatósággal. Bepörölte a
3152    2|                     a hatósággal. Bepörölte a susztert - elmaradt haszon
3153    2|                    erkölcsi kár miatt -, ha a kitűzött időnél csak egy
3154    2|                   nappal is később hozta el a cipőjét; sikkasz­tás miatt
3155    2|                    tás miatt jelentette föl a cselédjét, ha az a kiszabott
3156    2|           jelentette föl a cselédjét, ha az a kiszabott egy darab kenyér
3157    2|                  támadt rá lakóira, ha azok a gyufáikat a lépcsőház falán
3158    2|                lakóira, ha azok a gyufáikat a lépcsőház falán húzták végig.
3159    2|                   lélekkel képes lett volna a legnagyobb igaztalanságra.~-
3160    2|               igaztalanságra.~- Tehát, hogy a tárgyra térjünk: egy szoba
3161    2|                    térjünk: egy szoba kiadó a házban? - kérdezte újra
3162    2|                  eléggé rendben van - szólt a diák önérzetesen.~- No,
3163    2|                  majd meglássuk - hümmögött a háziúr. - Végén csattan
3164    2|                 ostor.~- Tudom - bólintotta a jogász.~Bauernebel egy percig
3165    2|                 aztán így szólt:~- Tehát ha a dolog így áll, térjünk a
3166    2|                    a dolog így áll, térjünk a részletekre. Mindenekelőtt:
3167    2|                    hallottam ilyen hölgynek a hírét - rázta meg fejét
3168    2|                  vércsetekintettel kémlelve a fiatalember arcvonásait.~-
3169    2|                      Hát tegye azt - kapott a szón a háziúr. - Tegye azt,
3170    2|                   tegye azt - kapott a szón a háziúr. - Tegye azt, és
3171    2|                    mikor kijelentette, hogy a Bauernebel házban erős idegekre
3172    2|               szükség!~- Ahogy parancsolja!~A pesti Krőzus gyorsan fölállt,
3173    2|                      Pető nyugodtan letette a főesküt.~Bauernebel most
3174    2|                     megint visszatelepedett a székre.~- Akkor megkaphatja
3175    2|                 székre.~- Akkor megkaphatja a szobát - dörmögte lassan. -
3176    2|               elsején, déli tizenkét óráig.~A diák fölcsapott. Micsoda
3177    2|                     van itt kilátás, ha már a bevezetés ilyen sokat ígérő!
3178    2|                 üzlet meg van kötve - szólt a háziúr, egy ívet vonva elő
3179    2|                  háziúr, egy ívet vonva elő a fiókból -, most tessék a
3180    2|                    a fiókból -, most tessék a szerződést aláírni.~Rendes
3181    2|         pontozatokkal, amelyek közt az volt a legérdekesebb, hogy a bérlő
3182    2|                  volt a legérdekesebb, hogy a bérlő kijelentette, miszerint
3183    2|                   ipari célokra nem kívánja a szobát, sem azt üzleti helyiségnek
3184    2|            helyiségnek nem fogja használni. A diák aláírta a föltételeket,
3185    2|                   használni. A diák aláírta a föltételeket, aztán így
3186    2|                 vagyunk?~- Rendben - intett a prémeskabátos.~- Engedje
3187    2|                    Engedje meg - szólt Pető a kalapja után nyúlva -, hogy
3188    2|                    nyúlva -, hogy örvendjek a szerencsének.~- Majd elválik -
3189    2|                   öreg, és óvatosan elrakta a papirost.~2~Pető másnap
3190    2|               hordártól kísérve beköltözött a sárga házba. A furcsa szoba
3191    2|                  beköltözött a sárga házba. A furcsa szoba puritán egy­
3192    2|                    írva: „Kályhajavításokat a háziúr nem végeztet.” Az
3193    2|                    nemigen csodálkozott, az a tény azonban, hogy az összes
3194    2|                 bútorok vaspántokkal voltak a padlóhoz erősítve, némileg
3195    2|               meglepte.~- Csak nem gondolja a háziúr, hogy ezeket az ócskaságokat
3196    2|                     Ó, nem - felelte Lámpl, a derék kulcsár, akinek gondterhelt,
3197    2|                      Éspedig az - sóhajtott a házmester -, hogy az úr
3198    2|           rosszlelkű fiatalember lakott. Ez a bérlő azt tette, hogy egész
3199    2|          jobbra-balra húzgálta az ágyat meg a szekrényt, úgyhogy Bauernebel
3200    2|                  úgyhogy Bauernebel úr, aki a szomszéd szobában lakik,
3201    2|                lakik, percre nem volt képes a szemét lehunyni.~Pető nagy
3202    2|                       Egész éjjel húzogatta a bútorokat? Talán meghibbant
3203    2|                 Talán meghibbant az elméje?~A házmester sóhajtott.~- Nem,
3204    2|                     ó, nem. Távolról sem. Ő a Jozefin őnagysága megbízottja
3205    2|                 őnagysága megbízottja volt.~A diák most másodszor hallotta
3206    2|                 most másodszor hallotta ezt a női nevet, s azért célszerűnek
3207    2|           köttetésben.~Lámpl úr összecsapta a kezét, mint a történelem
3208    2|                   összecsapta a kezét, mint a történelem tanára, ha a
3209    2|                     a történelem tanára, ha a diák nem tudja, mi az aranybulla?~-
3210    2|                   nem ismeri? Lehetetlen.~- A lehetetlen szót Napóleon
3211    2|                     szót Napóleon kitörölte a szótárból, Lámpl úr - vélte
3212    2|                      Lámpl úr - vélte Pető.~A házmester keserű mosollyal
3213    2|                Bauernebel házon, lepörgetve a falakról a vakolatot.~-
3214    2|                házon, lepörgetve a falakról a vakolatot.~- Hát ez mi? -
3215    2|                   Hát ez mi? - csodálkozott a diák. - Templom is van a
3216    2|                    a diák. - Templom is van a házban?~Lámpl mélyen fölsóhajtott.~-
3217    2|                őnagysága harangműhelyt tart a házban.~- Hát harangöntő
3218    2|                 házban.~- Hát harangöntő ez a hölgy? - kérdezte Pető egyre
3219    2|                      Ő egy úrihölgy, akinek a története, ha érdekli, a
3220    2|                    a története, ha érdekli, a következő. Jozefin őnagysága
3221    2|                    egy ifjú özvegy, özvegye a tiszteletre méltó Reinhold
3222    2|           nyugosztalja, nagy gavallér volt, a régi cipőit mind én kaptam
3223    2|                     apja, aki élére állítja a garast, kitagadta a leányát
3224    2|                 állítja a garast, kitagadta a leányát tékozlás miatt.
3225    2|              Jozefin őnagysága csak nevette a dolgot. Csak nevette, és
3226    2|                  apjának: hogy két vége van a botnak, s azzal elkezdte
3227    2|               harangműhelyt tart fenn abban a két szobában, amelynek haszonélvezeti
3228    2|               amelynek haszonélvezeti jogát a mi házainkban élethossziglan
3229    2|                  anyai vagyonnal együtt. Ez a két szoba az övé, azt tőle
3230    2|                  ember dühiben majd kibújik a bőréből.~A hordárnak, aki
3231    2|                     majd kibújik a bőréből.~A hordárnak, aki Pető holmiját
3232    2|                hozta, éppen elég volt ennyi a sárga ház titkaiból.~- Tessék,
3233    2|                     kedélyes - jegyezte meg a diák, kiegyenlítve a targoncás
3234    2|                    meg a diák, kiegyenlítve a targoncás számláját. - Itt
3235    2|                     Itt valóban szükség van a jó idegekre. És nem lehet
3236    2|                  uram, pörlünk, de nincs az a bíróság, amelyik ezen a
3237    2|                     a bíróság, amelyik ezen a dolgon el tudjon igazodni!~
3238    2|                    csak rám, öregem. Nézze: a botnak két vége van, ugyebár?~-
3239    2|                       Mindenesetre - felelt a kulcsár némi gondolkodás
3240    2|                     hát, ha ez áll - érvelt a jogász -, akkor Bauernebel
3241    2|                  őnagyságát megbosszantani?~A cerberus megrázta fejét.~-
3242    2|                    például, uram, látta már a lakatosműhelyt odaát a barna
3243    2|                  már a lakatosműhelyt odaát a barna házban? A barna házban
3244    2|        lakatosműhelyt odaát a barna házban? A barna házban lakik tudniillik
3245    2|                  őnagysága, s Bauernebel úr a műhelyt csak azért bérelte
3246    2|               műhelyt csak azért bérelte ki a tulajdonosától, hogy állandóan
3247    2|                     becsörömpöljön, cserébe a harangokért. Négy legény
3248    2|                   csinál egyebet, mint hogy a leglármásabb pléheket kalapálja,
3249    2|            ellenőrzi őket, ott ül egész nap a műhelyben, és biztatja a
3250    2|                    a műhelyben, és biztatja a legényeket: „Csak rajta!
3251    2|                     És nem mondják fel neki a műhelyt? - ébredt föl a
3252    2|                     a műhelyt? - ébredt föl a diákban a jogász.~- Hogyne,
3253    2|                        ébredt föl a diákban a jogász.~- Hogyne, hogyne -
3254    2|                     Ki bizony! Okos emberek a Bauernebelek!~- Engedjen
3255    2|                      uram, meddő. Bemenjünk a Koronaherceg utcába? Ott
3256    2|                   kapott, hogy adja el őket a patikának, és persze az
3257    2|                     megszabadult, bemászott a kályhába, s azóta ott kúszik
3258    2|                kályhába, s azóta ott kúszik a kürtőkben: az ember sohase
3259    2|                     melyik percben dugja ki a fejét a spórhertből vagy
3260    2|                    percben dugja ki a fejét a spórhertből vagy a vízvezetékből.
3261    2|                    fejét a spórhertből vagy a vízvezetékből. Ki mer ilyen
3262    2|                  Vagy próbáljunk szerencsét a Duna-parton? Őnagysága megvesztegeti
3263    2|                   kormányosokat, hogy éppen a mi házunk előtt húzzák meg
3264    2|                     házunk előtt húzzák meg a gőzkürtöt, ami olyat szól,
3265    2|                     szól, hogy az ember még a ravatalról is leugrik. És
3266    2|                előle nem lehet elmenekülni.~A diák ki volt forgatva érveiből,
3267    2|                   tesznek, kedves Lámpl úr.~A szegény házmester búsan
3268    2|              meghajtotta magát és távozott.~A harangok még mindig zúgtak
3269    2|                     Pető nem sokat törődött a zajjal, és elrakta holmiját.
3270    2|                   gyorsan helyet talál, így a diák pár perc alatt elkészült
3271    2|                    pár perc alatt elkészült a rendezgetéssel, s azután
3272    2|                 ércnyelvek tomboló zenéjét. A legények alaposan működtek
3273    2|                     mulatságból félreverték a harangokat, közben a lélekcsengettyűnek
3274    2|            félreverték a harangokat, közben a lélekcsengettyűnek is szerepet
3275    2|                 lett.~Az ifjú most megfőzte a teáját, megette hozzá a
3276    2|                     a teáját, megette hozzá a hazulról hozott rózsaszínű
3277    2|                   lévén, nyugovóra készült. A faágy ugyan puritán volt,
3278    2|                     házban, mikor egyszerre a jobb szobában nesz hallatszott,
3279    2|                szobában nesz hallatszott, s a következő percben egy mély
3280    2|                     meg magában Pető, mikor a szomszédja azt a nevezetes
3281    2|                      mikor a szomszédja azt a nevezetes tényt, hogy sok
3282    2|                  harmadszor erősítette meg.~A ház falai igazi Bauernebel-falak
3283    2|                énekes előadásában nem volt: a dalnok folyton csak a fönti
3284    2|                 volt: a dalnok folyton csak a fönti három sort ismételte,
3285    2|                   Jó, jó - dörmögte magában a diák -, nekem énekelhetsz!
3286    2|                   mégiscsak elhagyod.~Mikor a szomszéd már vagy hússzor
3287    2|               kezdte, hogy immár elérkezett a nyugalom ideje, mikor újra
3288    2|                   ideje, mikor újra megtört a csönd, s a dalnok fagotton
3289    2|                     újra megtört a csönd, s a dalnok fagotton kezdte fújni
3290    2|                dalnok fagotton kezdte fújni a nótát. A fagott általában
3291    2|              fagotton kezdte fújni a nótát. A fagott általában nem szimpatikus
3292    2|                    szimpatikus hangszer, de a szomszédé különösen förtelmes
3293    2|                förtelmes instrumentum volt; a magasabb regiszterben recsegett,
3294    2|                regiszterben recsegett, mint a kifizetetlen cipő, mély
3295    2|                    hangjai pedig vetekedtek a medve bőgésével.~Az új lakó
3296    2|                szervezete van. Úgy is volt, a sors kar­vastagságú idegekkel
3297    2|                szokatlan hangszer, de aztán a diák szép csendesen elszenderedett.
3298    2|               lehunyt szeme előtt megjelent a Koronaherceg utcai kígyó,
3299    2|                    szólította föl, amelyhez a lakatosok ütötték a taktust,
3300    2|                amelyhez a lakatosok ütötték a taktust, és Pető már táncra
3301    2|                 pofonok viszketnek. - Ki az a csend­háborító?~Egy rosszkedvű
3302    2|                  hang válaszolt kívülről.~- A háziúr van itt!~- Mit kíván? -
3303    2|                    szó.~Mit lehetett tenni, a jogász fölkelt, és ajtót
3304    2|                  fölkelt, és ajtót nyitott.~A küszöbön Bauernebel Jeromos
3305    2|            Bauernebel Jeromos állt, mögötte a házmester hálósapkában,
3306    2|                alabárddal, istálló­lámpával a kezében, akár a német városok
3307    2|                    lámpával a kezében, akár a német városok éjjeliőrei.~
3308    2|                   német városok éjjeliőrei.~A háziúr megemelte kalapját,
3309    2|             megemelte kalapját, és belépett a szobába.~- Mit tetszik parancsolni? -
3310    2|                     parancsolni? - kérdezte a diák, gyorsan visszabújva
3311    2|                   diák, gyorsan visszabújva a meleg párnák közé.~Jeromos
3312    2|                  írást mutatott föl.~- Ezek a hatósági lakbérstatutumok -
3313    2|                   Ez szép öntől - folytatta a háziúr. - Eszerint továbbmehetünk.
3314    2|                    Eszerint továbbmehetünk. A szabályzat, melyet bemu­
3315    2|               tattam, kifejezetten jogot ad a háziúrnak, hogy a kiadott
3316    2|                  jogot ad a háziúrnak, hogy a kiadott lakást bármikor
3317    2|                 érezte, hogy ki kell bújnia a bőréből.~- És ön a jogával
3318    2|                   bújnia a bőréből.~- És ön a jogával éjjel él?! - bömbölte
3319    2|               jogával éjjel él?! - bömbölte a téli álmából fölriasztott
3320    2|                     e célra föl­használnom.~A diák egy pillanatig nem
3321    2|                 nevessen-e, avagy kapja föl a sétabotját, és kergesse
3322    2|                  sétabotját, és kergesse ki a hálókabátos társaságot?
3323    2|                hálókabátos társaságot? Mind a kettőhöz nagy hajlandóságot
3324    2|                    ezzel csak örömet szerez a háziúrnak, hát vállat vont,
3325    2|                  ezek után: jó éjt! Jó éjt!~A háziúr meghökkent. Mit mondott
3326    2|                  lakozzon egy zöld ifjúban?~A terézvárosi Krőzus kiegyenesedett.
3327    2|                    szemmel.~- Azt - felelte a diák a dunyha alól.~Lámpl
3328    2|                        Azt - felelte a diák a dunyha alól.~Lámpl megkövesedve
3329    2|                   arcába vágni? - pattogott a háziúr, oly vadul gesztikulálva,
3330    2|                    újra táncba bocsátkozott a kacér kígyóval.~A háziúr
3331    2|              bocsátkozott a kacér kígyóval.~A háziúr még egyszer megismételte
3332    2|                    még egyszer megismételte a kérdést, de feleletet most
3333    2|                fordult Bauernebel szigorúan a házmesterhez, látva az eredménytelen
3334    2|                     költse föl ezt az urat!~A szegény cerberus hozzáfogott
3335    2|                szegény cerberus hozzáfogott a hálátlan munkához. Elkezdte
3336    2|                     Petőt, könyörgött neki, a fülébe kiabált, az ágyát
3337    2|                  fröccsentett rá, de hiába, a diák sehogy sem akart fölébredni,
3338    2|                     lélegzettel aludt, mint a medve vízkeresztkor. Lámpl
3339    2|                     egy ideig még folytatta a harcot, aztán kimerülten
3340    2|                    aztán kimerülten fordult a háziúr felé.~- Lehetetlen!
3341    2|                   megvető tekintetet vetett a diákra. - Előre! - fordult
3342    2|                 mint egy motolla. - Gyerünk a szomszédba!~4~Reggel Pető
3343    2|                     Reggel Pető összeszedte a holmiját, és beállított
3344    2|                     holmiját, és beállított a háziúrhoz, aki hosszú slafrokban
3345    2|               hosszú slafrokban ülve, éppen a kávéját szürcsölte. A logika
3346    2|                 éppen a kávéját szürcsölte. A logika szabályai szerint
3347    2|                     az éjjeli találkozásra, a legszenvedélyesebb indulatszókban
3348    2|                 indulatszókban törni ki. De a logika ezúttal nem állta
3349    2|              folyamán lecsillapodott. Ennek a magyarázata a következő.
3350    2|         lecsillapodott. Ennek a magyarázata a következő. Az aranypolgár -
3351    2|                    reá, fejéből kipárolgott a harag, a magáéhoz hasonló
3352    2|                fejéből kipárolgott a harag, a magáéhoz hasonló karaktert
3353    2|              hasonló karaktert födözött fel a jogászban, sőt még tetszett
3354    2|                    ilyen vakmerő, mer vele, a hatalmas háziúrral szembeszállni.
3355    2|                     idegei, ahogy gondolta?~A diák vállat vont.~- Erős
3356    2|                     azokat nem az ön, hanem a magam számára kaptam az
3357    2|                    Az aranypolgár bólintott a fejével.~- Ebben igaza van,
3358    2|                     Bár nálam is úgy állana a dolog.~- Ön más. Ön egy
3359    2|                Bauernebel úr - jegyezte meg a diák nyugodt szemtelenséggel -,
3360    2|                szemtelenséggel -, de én, én a légynek sem vétek. És éppen
3361    2|                   sem vétek. És éppen azért a lakást fölmondom. Az én
3362    2|                   fogja megfehéríteni, mint a szegény Lámplét.~Bauernebel
3363    2|                    meg: mosolyogva kapta be a tejeskifli csücskét, aztán
3364    2|                   barátom uram, nagyon jól. A fő az őszinteség! Én összeférhetetlen
3365    2|                    vagyok, sőt házsártos is a legnagyobb mértékben. Tisztában
3366    2|                  embereket?~- Meg - felelte a diák, aki maga is szeretett
3367    2|                    barátom uram - bólintott a háziúr -, ahogy másnak a
3368    2|                    a háziúr -, ahogy másnak a szép lány, a pique dame
3369    2|                   ahogy másnak a szép lány, a pique dame a passziója,
3370    2|                     szép lány, a pique dame a passziója, nekem a pörlekedés
3371    2|                     dame a passziója, nekem a pörlekedés nyújt élvezetet.
3372    2|                 készséggel hiszek el önről.~A háziúr most sem haragudott
3373    2|                 nincs ellenemre. Velem ezen a hangon nemigen mernek beszélni
3374    2|                  barátocskám. Ez még nem ok a haragra. Sőt, ez alap a
3375    2|                     a haragra. Sőt, ez alap a barátságra. Ne nézzen csodálkozva
3376    2|                  figyeljen rám - mosolygott a háziúr. - Ön, nemde, megesküdött
3377    2|                mentalis reservatio, másképp a fiskálisok már rég éhen
3378    2|                 vesztek volna. De maradjunk a tárgynál. Tehát én éltem
3379    2|                    tárgynál. Tehát én éltem a gyanúpörrel, hogy ön mégiscsak
3380    2|                Nagyon kedves - jegyezte meg a diák szárazon.~- Tervem
3381    2|                     diák szárazon.~- Tervem a következő volt - folytatta
3382    2|                  következő volt - folytatta a háziúr. - Ha ez a Pető úr
3383    2|                 folytatta a háziúr. - Ha ez a Pető úr az első őrült éjszaka
3384    2|                őrült éjszaka után megtartja a szobát, akkor föltétlen
3385    2|                     szobát, akkor föltétlen a Jozefin embere, mert a Jozefin
3386    2|            föltétlen a Jozefin embere, mert a Jozefin megbízottaival tehetek,
3387    2|                  pokol dacára itt tanyáznak a nyakamon, vide a harangöntők
3388    2|                  tanyáznak a nyakamon, vide a harangöntők vagy a fagottművész.
3389    2|                     vide a harangöntők vagy a fagottművész. Jozefin úgy
3390    2|                     megfizeti őket, hogy ha a ház összedől, a harangok
3391    2|                     hogy ha a ház összedől, a harangok még mindig zúgni
3392    2|                mindig zúgni fognak benne, s a fagottista még mindig ifjú­
3393    2|                  tehát az első éjszaka után a diák úr azt mondja: „Alászolgája!”,
3394    2|               mondja: „Alászolgája!”, akkor a dolog rendben van, ő nem
3395    2|                   van, ő nem megbízott, nem a leányom bérence, és én csak
3396    2|                   aranypolgár -, ön kiállta a próbát, s azt mondta: „Alászol­
3397    2|                   ezennel leteszem ön előtt a fegyvert, s ígérem, hogy
3398    2|                   Ez esetben - jegyezte meg a diák - visszavonom a fölmondást.~
3399    2|                    meg a diák - visszavonom a fölmondást.~Bauernebel átszólt
3400    2|              fölmondást.~Bauernebel átszólt a másik szobába.~- Tilda!
3401    2|                    van!~Az ajtó megnyílt, s a küszöbön megjelent egy csinos
3402    2|                      aki annak idején Petőt a lakatosműhelyhez irányította.~
3403    2|               lakatosműhelyhez irányította.~A diák meghajlott, a kisasszony
3404    2|             irányította.~A diák meghajlott, a kisasszony pedig odanyújtotta
3405    2|         odanyújtotta keskeny fehér kezét.~- A leányom - mondta Bauernebel
3406    2|                  benne valami az öregúrból; a makacs szem, az okos homlok
3407    2|               makacs szem, az okos homlok s a parancsoláshoz szokott száj
3408    2|                   aranypolgárra vallott, de a kemény vonásokat a fiatalság
3409    2|              vallott, de a kemény vonásokat a fiatalság és üdeség zománca
3410    2|                    hogy tetszik? - kérdezte a házigazda a diákot.~Pető
3411    2|                        kérdezte a házigazda a diákot.~Pető habozott.~-
3412    2|                     azt fogom mondani, hogy a kisasszony szép, úgy a kedves
3413    2|                 hogy a kisasszony szép, úgy a kedves leánya, aki az „ön
3414    2|     igazságérzésemmel.~Bauernebel bólintott a fejével.~- Nagyon jó, fiatal
3415    2|               fiatal barátom, nagyon jó. Ön a rébuszt helyesen fejtette
3416    2|                   ha mindjárt más formában.~A diák nem jött zavarba.~-
3417    2|                megférni, aki keményen fogná a gyeplőt.~A leány dacosan
3418    2|                   keményen fogná a gyeplőt.~A leány dacosan nézett Pető
3419    2|                    szerepre.~Az aranypolgár a kezét dörzsölte.~- Nagyon
3420    2|                  dialektikus. Tehát térjünk a tárgyra. Ön ezek szerint
3421    2|                   Ön ezek szerint megtartja a szobát, s én lemondok az
3422    2|                      Ha ön azonban megszegi a szavát - jelentette ki az
3423    2|            bérencének, s lőporgyárat nyitok a szobámban.~Pető fölkelt,
3424    2|                 fölkelt, s távozni készült.~A háziúr kezet fogott vele,
3425    2|                        Ha kívánja, leszedem a szobája bútoráról a vaspántokat.
3426    2|                leszedem a szobája bútoráról a vaspántokat. Biztos vagyok
3427    2|                     5~Amint Pető visszament a szobájába, a folyosón egy
3428    2|                     visszament a szobájába, a folyosón egy különös emberrel
3429    2|          karbonáriköpenybe volt burkolva, s a hóna alatt rengeteg kotta­
3430    2|              legalább arra vallott, s ezért a diák joggal szomszédját
3431    2|                   szólította meg udvariasan a karbonáriköpönyegest -,
3432    2|           karbonáriköpönyegest -, nem ahhoz a kiváló fagottművészhez van
3433    2|            szerencsém, aki mellettem lakik?~A bársonykalapos meghajtotta
3434    2|                  Valóban, uram - felelte -, a fagottista én vagyok.~-
3435    2|                fagottista én vagyok.~- Pető a nevem - mondta a diák kezét
3436    2|                       Pető a nevem - mondta a diák kezét nyújtva.~- És
3437    2|                    Emődnek hívnak - felelte a zenész. - Bulcsu, ez tudniillik
3438    2|                       Bulcsu, ez tudniillik a művészi nevem. Valóban azonban
3439    2|              művészi nevem. Valóban azonban a Buchwald család tagja vagyok.~
3440    2|             pillanatig. Mi az ördögnek kell a regényes Bulcsu név ahhoz,
3441    2|                   tilaárom haj!?” Ezt ugyan a derék Buchwald név is megteszi.~
3442    2|                   Buchwald név is megteszi.~A karbonáris nyilván megsejtette
3443    2|            bizonnyal félreismer, mint sokan a világban.~- Tessék elhinni,
3444    2|                     Tessék elhinni, hogy ez a szándék távol áll tőlem -
3445    2|                  áll tőlem - udvariaskodott a jogász.~- Nem, ne mondjon
3446    2|                 mondjon ellent - erősködött a fagottista. - Tisztában
3447    2|              fagottista. - Tisztában vagyok a helyzettel. Elösme­rem,
3448    2|                Elösme­rem, hogy sokat vétek a múzsa ellen, sokat hibáztam
3449    2|                    s azzal már bent is volt a fagottművész odvában.~Barátságosnak
3450    2|               lakását mondani nem lehetett. A bútorzat még puritánabb
3451    2|                   még puritánabb volt, mint a jogásznál, s szobadíszül
3452    2|                    amely búsan fityegett le a falról.~- Ön lovagolni is
3453    2|                    szokott? - kérdezte Pető a hippológiai szimbólumra
3454    2|               tiltakozott szomorú mosollyal a művész -, ez az ostor nem
3455    2|                 sejti, csak albérlő vagyok. A lakás tulajdonképp egy nyugdíjazott
3456    2|                     századosé, akit azonban a harangöntők első nap szerencsésen
3457    2|                  Méltóztasson megpillantani a lakosztályt!~És a művész
3458    2|             megpillantani a lakosztályt!~És a művész végigvezette új ösmerősét
3459    2|                  további három szobán, ahol a bútorzatot mindössze egy
3460    2|                   galamb képviselték. Mikor a szemle véget ért, visszakerültek
3461    2|                 kottákkal megtömött ládára, a fagottista pedig az ágyra
3462    2|                   lakomban - kezdte el újra a zenész -, és remélem, hogy
3463    2|                  ugyanis, hogy kegyed, mint a legtöbb ember, nem barátja
3464    2|                  legtöbb ember, nem barátja a fagottnak, valamint annak
3465    2|                   valaki ezerszer énekli el a szomszédjában azt, hogy „
3466    2|                    e szörnyű hangszerhez az a kérdés fűz, hogy mi jobb:
3467    2|                  mester elkeseredve lóbálta a lábát, majd így folytatta:~-
3468    2|                    nem ér egy pipa dohányt. A látszat is e mellett szól.
3469    2|                      Tessék itt körülnézni, a szoba, nemde, csupa kotta.
3470    2|                  csupa kotta. Tudja, mi ez? A Nero című nagyopera előmunkálatai,
3471    2|                      De amint belemelegszem a munkába, s emelkedem a Parnasszus
3472    2|        belemelegszem a munkába, s emelkedem a Parnasszus felé, egyszerre
3473    2|                 valamint hogy kiszekírozzam a többi bérlőt, s így rá kell
3474    2|                     s így rá kell gyújtanom a fagottra. Ó, te utálatos
3475    2|                   csak téged ragadna már el a zord enyészet, amely annyi
3476    2|              ellenére fagottozni, nem lehet a legkellemesebb életpálya.~-
3477    2|                  életpálya.~- És mióta tart a pörlekedés apa és leánya
3478    2|                     leánya közt? - kérdezte a jogász a zenésztől, aki
3479    2|                   közt? - kérdezte a jogász a zenésztől, aki még mindig
3480    2|                  gyilkos tekintetet lövellt a fagottra.~- Ki annak a megmondhatója?! -
3481    2|              lövellt a fagottra.~- Ki annak a megmondhatója?! - sóhajtott
3482    2|                 megmondhatója?! - sóhajtott a muzsikus. - Azt hiszem,
3483    2|                  muzsikus. - Azt hiszem, ez a pörlekedés már évszázadok
3484    2|                sohasem fog véget érni.~- Ez a Jozefin nagy hárpia lehet -
3485    2|                Bulcsu mester tétován nézett a jogászra.~- Ön nem ismeri
3486    2|                   is, most jöttem vidékről.~A zenész tiszteletteljesen
3487    2|                  üde és kedves, mint Tilda.~A Tilda szónál a zenész alakoskodáshoz
3488    2|                  mint Tilda.~A Tilda szónál a zenész alakoskodáshoz nem
3489    2|                kérdezte egy kis szünet után a fagottistától.~Bulcsu az
3490    2|               éktelen visítása közben éppen a külvárosok szenzációja,
3491    2|                     külvárosok szenzációja, a sintérkocsi döcögött végig.~-
3492    2|                tetszik-e? - mormolta inkább a zenész, semmint mondta. -
3493    2|                 mondta. - Kinek ne tetsszen a hajnal, a rózsabimbó, a
3494    2|                 Kinek ne tetsszen a hajnal, a rózsabimbó, a napsugár?
3495    2|                     a hajnal, a rózsabimbó, a napsugár? Kit ne illetne
3496    2|                napsugár? Kit ne illetne meg a szépség, a szűzi tisztaság?
3497    2|                   ne illetne meg a szépség, a szűzi tisztaság? Ó! Hiszen
3498    2|             bosszantanom kell őt. S mindezt a nyomorult pénzért! Uram!
3499    2|                    egy nagy kuvasz, amelyet a pecér éppen elcsípett, diadalmasan
3500    2|              elcsípett, diadalmasan eltépte a dróthálókat.~Pető is odalépett