Fej.

3501    2|               kedves barátom - szólt, kezét a muzsikus vállára téve -,
3502    2|                 vállára téve -, de az élet, a kenyér igazolja önt. Én
3503    2|                   öntől, hogy alkalmazkodik a lét rideg törvényéhez?~-
3504    2|               végigsimítva homlokát, mintha a gondokat akarná letörölni
3505    2|                     munkához!~Visszafordult a kályhához, levette a falról
3506    2|          Visszafordult a kályhához, levette a falról borzalmas hangszerét,
3507    2|                 kidűlt szemmel kezdte fújni a fagottot, amely recsegve,
3508    2|                     lefröcskendezte sárral. A diák - ahogy ilyenkor mindenki
3509    2|                  lovai hirtelen mozdulattal a barna ház előtt álla­pod­
3510    2|                     előtt álla­pod­tak meg. A zöld kabátos inas leugrott
3511    2|                  zöld kabátos inas leugrott a bakról, kinyitotta a fogat
3512    2|               leugrott a bakról, kinyitotta a fogat ajtaját, s egy kék
3513    2|             bizonyára Jozefin - konstatálta a jogász, s rögtön megjegyezte: -
3514    2|                 amilyennek Bulcsu festette!~A szép asszony egy percre
3515    2|                    egy percre megállapodott a kapunál. Az utcán ugyanis
3516    2|                   kapunál. Az utcán ugyanis a következő dolog történt:~
3517    2|                    következő dolog történt:~A szomszédos épületből a veteránzenekar
3518    2|                      A szomszédos épületből a veteránzenekar indult útjára,
3519    2|             veteránzenekar indult útjára, s a tábornok megpillantva Jozefint,
3520    2|            vezénylett őnagysága előtt, majd a zenekar a díszindulóba fogott.
3521    2|             őnagysága előtt, majd a zenekar a díszindulóba fogott. A kis
3522    2|              zenekar a díszindulóba fogott. A kis dob gyorsan pörgött,
3523    2|                    kis dob gyorsan pörgött, a klarinét nemes harcra kelt
3524    2|                  klarinét nemes harcra kelt a bombardonnal, s a kecskeszakállas
3525    2|               harcra kelt a bombardonnal, s a kecskeszakállas suszterek
3526    2|             lépkedtek az utca pocsolyáiban.~A diák nevetett, s aztán megkérdezte
3527    2|               nevetett, s aztán megkérdezte a szomszéd gyertyamártótól,
3528    2|               szomszéd gyertyamártótól, aki a nagy zajra szintén kiszaladt
3529    2|                  üzletéből, vajon mi az oka a hadastyánok e nagyrabecsülésének?
3530    2|           hadastyánok e nagyrabecsülésének? A gyertyamester ekkor azt
3531    2|                     gyertyamester ekkor azt a választ adta, hogy őnagysága
3532    2|                   fönn az egyletet, ő veszi a hangszereket. A derék katonák,
3533    2|                     ő veszi a hangszereket. A derék katonák, a világ legrémesebb
3534    2|              hangszereket. A derék katonák, a világ legrémesebb malacbandájával,
3535    2|                    öreg Bauernebel kibújjék a bőréből, részben a hamis
3536    2|                 kibújjék a bőréből, részben a hamis játék, részben a leánya
3537    2|              részben a hamis játék, részben a leánya pazarlása miatt.~-
3538    2|                    egy családi élet - vélte a jogász, s még egyszer megnézte
3539    2|                bájos mosollyal búcsúzott el a parádézó hadastyánoktól.~
3540    2|                  múlva Pető újra összeakadt a szép asszonnyal, éspedig
3541    2|                    hazatérve, az úrhölggyel a Király utcában a következő
3542    2|                 úrhölggyel a Király utcában a következő dolog történt:
3543    2|                  szemben, utánaszaladtak, s a fővárosi csibészifjúság
3544    2|                        Kisasszony! Hosszabb a péntek, mint a szombat! -
3545    2|                     Hosszabb a péntek, mint a szombat! - ezt kiáltották,
3546    2|                   jéghideg ábrázattal tűrte a gyalázatos sértéseket, amelyekkel
3547    2|                  Jozefinnek kigyúlt az arca a haragtól, egyrészt a szégyentől,
3548    2|                   arca a haragtól, egyrészt a szégyentől, másrészt, mert
3549    2|                 másrészt, mert érezte, hogy a jelenetet az apja rendezte.~
3550    2|              összecsődült utca népe is ezen a véleményen volt, a kintornások,
3551    2|                     ezen a véleményen volt, a kintornások, kofák, utcaseprők
3552    2|                     ki tetszésüket, mialatt a két lovas mielőbb otthon
3553    2|             suszterinas, aki mint látszott, a többi vezére volt, éppen
3554    2|                     váratlan dolog történt. A gyalogjáróról ugyanis egy
3555    2|                gyalogjáróról ugyanis egy úr a csirkefogók közé ugrott,
3556    2|                    az egyiknek jól meghúzta a fülét, a másodikat fölpofozta,
3557    2|              egyiknek jól meghúzta a fülét, a másodikat fölpofozta, majd
3558    2|                  másodikat fölpofozta, majd a vezért a gallérjánál fogva
3559    2|                   fölpofozta, majd a vezért a gallérjánál fogva fölemelte
3560    2|                 gallérjánál fogva fölemelte a magasba, ahogy a kutyakölyköket
3561    2|                  fölemelte a magasba, ahogy a kutyakölyköket szokás, mialatt
3562    2|                tovább osztotta jobbra-balra a nyakleveseket.~Ez a titokzatos
3563    2|            jobbra-balra a nyakleveseket.~Ez a titokzatos idegen, talán
3564    2|                    talán nem kell mondanom, a lovagias Pető vala.~A hatás
3565    2|             mondanom, a lovagias Pető vala.~A hatás meglepő volt.~A cipészifjúság
3566    2|                 vala.~A hatás meglepő volt.~A cipészifjúság pillanat alatt
3567    2|                   éktelen siví­tással. Maga a levegőben függő vezér is
3568    2|                    vezér is fordított egyet a dolgon, s kétségbeesve rimánkodott
3569    2|                    kétségbeesve rimánkodott a diáknak, hogy kegyelmezzen
3570    2|                  még holnap mindent meggyón a templomban.~A diák hajlandónak
3571    2|               mindent meggyón a templomban.~A diák hajlandónak mutatkozott
3572    2|                 mutatkozott az irgalomra, s a földre tette a vezért, a
3573    2|                 irgalomra, s a földre tette a vezért, a kezét azonban
3574    2|                    a földre tette a vezért, a kezét azonban nem eresztette
3575    2|                     úgy, hogy előbb odamész a nagyságos asszonyhoz, kezet
3576    2|           alázatosan bocsánatot kérsz tőle.~A suszterinas minden föltételt
3577    2|                  Petőtől kalauzolva, bement a barna ház udvarába, amelyet
3578    2|                    amelyet ezalatt Jozefin, a diák közbelépése alapján,
3579    2|                 háborítatlanul ért volt el. A szép hölgy éppen leszállt
3580    2|                 leszállt paripájáról, mikor a rab és kísérője hozzáléptek.~-
3581    2|                     mit mondasz? - kérdezte a jogászalakba öltözött nemezis,
3582    2|                     nemezis, nagyot lódítva a pórul járt vezéren.~A suszterinas
3583    2|               lódítva a pórul járt vezéren.~A suszterinas lerótta az eléje
3584    2|                  alázatosan bocsánatot kért a megsértett hölgytől.~- Elmehetsz! -
3585    2|                    Elmehetsz! - intett Pető a szép aktus után. A csiszlik
3586    2|                     Pető a szép aktus után. A csiszlik azonnal neki is
3587    2|                   azonnal neki is iramodott a végtelen­ségnek. Mikor azonban
3588    2|              végtelen­ségnek. Mikor azonban a kapuhoz ért, visszafordult,
3589    2|             visszafordult, tölcsért csinált a kezéből, és éles hangon
3590    2|                    és éles hangon visította a jogász felé:~- Duna-vadász!
3591    2|              Duna-vadász, azaz: Donaujäger! A hatvanas években ugyanazt
3592    2|                   hatvanas években ugyanazt a gyanús fogalmat födte, mint
3593    2|                     fogalmat födte, mint ma a csirkefogó szó, s ennek
3594    2|                  érzékenyen érintette, hogy a diák szó nélkül újabb üldözésére
3595    2|                    üldözésére akart indulni a csiszliknek, s már ugrott
3596    2|                  meddőnek látszó hajszától. A puha kéz, mint jól sejtik,
3597    2|                  puha kéz, mint jól sejtik, a Jozefiné s nem Edwards-é
3598    2|                  őnagysága mosolyogva -, ez a háború! Adunk is, kapunk
3599    2|                Adunk is, kapunk is sebeket.~A diák meghajtotta magát,
3600    2|                      fél szemmel még mindig a suszterinas felé sandítva.~
3601    2|             függesztve.~- Valóban - dadogta a jogász meghatva. - Hogyan
3602    2|                meghatva. - Hogyan tudja ezt a nagyságos asszony?~- Mindenről
3603    2|                   Ön hétfőn hurcolkodott be a második emeletre, egyik
3604    2|                    egyik szomszédja Bulcsu, a másik az apám; igaz?~- Tényleg
3605    2|                  Tényleg úgy van - mondotta a diák, mert ugyan mi mást
3606    2|                     És hogy van megelégedve a lakással?~- Mondhatom, furcsa
3607    2|                    furcsa diáktanya - szólt a diák, és megállapította,
3608    2|                     Egyrészt azért - felelt a diák -, mert barátja vagyok
3609    2|                     kitűnő egérútnak tartom a jövő számára.~- Egérútnak?~-
3610    2|                     Úgy van. Az okos jogász a jövőbe néz, ellentétben
3611    2|                     jövőbe néz, ellentétben a történelem barátjával, aki
3612    2|                  történelem barátjával, aki a múltakat fürkészi. Ha pedig
3613    2|                 fürkészi. Ha pedig leveszem a következendő idők képéről
3614    2|                   következendő idők képéről a fátylat, éppen nem tartom
3615    2|                  nem tartom kizártnak, hogy a vizsgáim oly jól sikerülnének,
3616    2|                 Akkor hát folytatom. Vegyük a dolgokat úgy, ahogy vannak.
3617    2|                   lusta voltam. De e házban a helyzet más. Ha itt megbukom,
3618    2|                    kéretem apámat, elviszem a szomorú négy fal közé, végighallgattatom
3619    2|                      végighallgattatom vele a veteránok koncertjét, Bulcsu
3620    2|                Bulcsu mester szerenádját és a harangöntők fulgura frangóját,
3621    2|                 tudnál-e te itt előkészülni a vizsgára?”, és az öregúr,
3622    2|                fogott az ifjúval.~- Önt sem a csirke költötte - jegyezte
3623    2|                  nézetéhez Pető. - Csókolom a kezét!~A szép asszony kegyesen
3624    2|                   Pető. - Csókolom a kezét!~A szép asszony kegyesen megbiccentette
3625    2|                 megszólításával tüntette ki a jogászt.~- Tud lovagolni? -
3626    2|                      Végre is győzött benne a jobb érzés, és őszintén
3627    2|                 lett volna engem elkísérni.~A jogász lehorgasztotta fejét,
3628    2|                    részesült! Elsajátította a matézist, a szintaxist,
3629    2|                   Elsajátította a matézist, a szintaxist, a fizikát, a
3630    2|                     matézist, a szintaxist, a fizikát, a geometriát, de
3631    2|                    a szintaxist, a fizikát, a geometriát, de mit ér ez
3632    2|                 volna, most lovagja lehetne a szép asszonynak, együtt
3633    2|                    karcsú alakja már eltűnt a lépcsőházban, és Pető még
3634    2|                udvar közepén, tétován nézve a szép asszony után. Be szép
3635    2|                    után. Be szép is volt ez a karcsú hölgy, csak most
3636    2|                     szemben állt vele, hogy a közelségét, a százszorszép
3637    2|                    vele, hogy a közelségét, a százszorszép parfümje illatát
3638    2|                     bájos nőt nem látott, s a szívében egy eddig nem sejtett
3639    2|                  ijesztő gyorsasággal, mint a paszuly szára a bőséges
3640    2|          gyorsasággal, mint a paszuly szára a bőséges éjszakai eső után.~
3641    2|                  eső után.~7~Amint belépett a sárga ház kapuja alá, Pető
3642    2|                  slafrokban, tapló­sipkával a fején, szokás szerint Lámpl
3643    2|                    gyújt olyan korán lámpát a lépcsőházban, holott sokkal
3644    2|                    sötétben marad, legalább a lakók nem csoszognak annyit
3645    2|                 lakók nem csoszognak annyit a grádicsokon, amelyek koptatásáért
3646    2|                     rézfityinget sem.~Mikor a háziúr megpillantotta Petőt,
3647    2|            megpillantotta Petőt, abbahagyta a megrémült Lámpl korholását,
3648    2|              megrémült Lámpl korholását, és a diákhoz fordult:~- Servus
3649    2|                macskaszemét -, tehát megvan a barát­ság, megvan?~A jogász
3650    2|                 megvan a barát­ság, megvan?~A jogász rosszkedvűen nézett
3651    2|                     az Arabi pasáéról? Vagy a szerb püspökéről? Dehogyis,
3652    2|                     kérdezte Pető szárazon.~A háziúr újra nevetett.~-
3653    2|                 elméje van, fiatal barátom.~A jogásznak nem volt kedve
3654    2|           aranypolgárt nem lehetett kihozni a sodrából.~- Igen helyesen
3655    2|                    Ez azonban nem változtat a tényen, hogy az egész ügy
3656    2|                    van, nagyon is kedvemre.~A fiatalember nem válaszolt.~-
3657    2|                      Nos - folytatta tovább a háziúr -, nem kíváncsi rá,
3658    2|                   van paprikázva - nevetett a terézvárosi Krőzus. - És
3659    2|                 égnek az orcái, hogy lángol a tekintete! Hahaha! Szép
3660    2|             tekintete! Hahaha! Szép asszony a lányom, mi?~Pető észbe kapott.
3661    2|                  kapott. Haraggal nem lehet a Bauernebelekkel boldogulni,
3662    2|                 kész öröm, ha valaki reagál a csipkelődésükre. És éppen
3663    2|                  szolgálatot nekik? Ó, nem!~A jogász tehát vállat vont,
3664    2|                   nyugodt mosollyal fordult a háziúrhoz.~- Látja, milyen
3665    2|               mondta fölényesen. - Az előbb a kedves leányá­val beszélgettem
3666    2|                     úr, tegye meg nekem azt a szívességet, s ha találkozik
3667    2|                    ön már meg is komponálta a históriát. Bökje ki hát
3668    2|                    örömmel engedelmeskedett a parancsnak -, azért az ostor
3669    2|                parancsnak -, azért az ostor a végén csattan.~- Ne mondja!~-
3670    2|                 felelte meggondoltan. - Íme a textus. Ön megismerkedett
3671    2|       megismerkedett Jozefinnel, s ahogy én a helyzetet látom, ön sonica
3672    2|                    művésznő az ilyes­miben, a manó tudja, kitől örökölte,
3673    2|                   apjától - szemtelenkedett a jogász.~- Hahaha - nevetett
3674    2|               nagyon jó! De ez nem tartozik a dologra. A dologra az tartozik,
3675    2|                     nem tartozik a dologra. A dologra az tartozik, hogy
3676    2|              Jozefinbe, éspedig őrülten. Ez a tény pedig nekem...~- Egy
3677    2|            ellenfelet jelent - vágott közbe a diák.~- Újabb ellenfelet? -
3678    2|                 mondja! És hogy képzeli ezt a metamorfózist?~Bauernebel
3679    2|                  kezét.~- Csak úgy, hogy ez a mi kedves Jozefinünk önt,
3680    2|              mindhalálig!” Hogy pedig ennek a mondásnak tényleg is legyen
3681    2|                 legyen foganata, arra nincs a világon jobb mód, mintha
3682    2|                    van. Nincs másképp, mert a matézis nem csal.~Pető csöndesen
3683    2|                  kérdezte némi szünet után.~A háziúr kézzel-lábbal integetett.~-
3684    2|                    veszett el - tiltakozott a háziúr. - Megvan! Itt él
3685    2|                  sok méltósággal fordult be a sötét lépcsőházba. - Végén
3686    2|                ostor, kedves Bauernebel úr! A végén!~8~Egy borús téli
3687    2|                    lásra akart elcsábítani. A jogász figyelmét már hetek
3688    2|                 úton-útfélen Christophe úr, a csodálatos kígyómester mutatványait
3689    2|                     mutatványait ábrázolta. A hirdet­mény szerint Christophe
3690    2|              föltűnést.~Mikor Pető belépett a zenész hideg odvába, az
3691    2|               zenész hideg odvába, az ifjút a félhomályban komor arckifejezéssel
3692    2|                     mester? - köszöntött rá a jogász.~A fagottista nagyot
3693    2|                     köszöntött rá a jogász.~A fagottista nagyot sóhajtott,
3694    2|                    alakja, s megerősíti azt a hitemet, hogy kétségbeejtően
3695    2|                   Pető hidegebben fogta föl a dolgot.~- Nos, ez még nem
3696    2|               idealizmus még nem veszett ki a földről.~A zenész szomorúan
3697    2|                   nem veszett ki a földről.~A zenész szomorúan intett
3698    2|          fönntartanom, attól félek, hogy ez a lelki érzelem mihamar elveszti
3699    2|                  öngyilkosságra, Bulcsu úr?~A fagottista fölállott, és
3700    2|                   Egyszer s mindenkorra. Ez a leg­helyesebb megoldás.
3701    2|                   megoldás. Ezt parancsolja a lélek. A test azonban gyönge,
3702    2|                    Ezt parancsolja a lélek. A test azonban gyönge, s nem
3703    2|                  azonban gyönge, s nem meri a tervet végrehajtani.~- Ezt
3704    2|                  tervet végrehajtani.~- Ezt a test helyesen cselekszi,
3705    2|                   barátom - állapította meg a diák.~- Nem cselekszi helyesen,
3706    2|               helyesen, Pető úr - rázta meg a zenész dús fürtjeit. - Nem
3707    2|                ereimben nyulak vére lüktet.~A jogász megrázta fejét.~-
3708    2|                    jogász megrázta fejét.~- A gyávaság a sors véletlen
3709    2|                megrázta fejét.~- A gyávaság a sors véletlen adománya,
3710    2|                 joggal, hogy gyávává tette, a sors önt bátornak is alkothatta
3711    2|               bátornak is alkothatta volna.~A zenész nem mondott ellent.~-
3712    2|              tehetség, mindez csak véletlen a földön. Semmi se függ tőlünk,
3713    2|                    tőlünk, sem az élet, sem a halál. Isten kezében vagyunk
3714    2|                    hogy végre: menedék csak a sírban van.~A Nero szerzője
3715    2|                  menedék csak a sírban van.~A Nero szerzője sóhajtva kelt
3716    2|                     este lett, meggyújtotta a lámpát. Amint az első fénysugár
3717    2|            fénysugár fölcsillant, Pető arra a meglepő tapasztalatra jutott,
3718    2|                  tapasztalatra jutott, hogy a fagottista asztalán pénz -
3719    2|                   ez? - kérdezte meglepetve a jogász, aki elszokott az
3720    2|                  semmi sincs e fajtából. Ez a pénz teszi azt, hogy nekem
3721    2|                 fagottoznom kell, s ugyanez a pénz magyarázza meg, amiért
3722    2|                sohase lehet az enyém. És ez a nyitja, hogy most, ha volna
3723    2|                  bátorság, golyót kergetnék a fejembe.~- Különös magyarázat! -
3724    2|                 Különös magyarázat! - vélte a jogász, akit a pénz éppen
3725    2|                        vélte a jogász, akit a pénz éppen ellenkező következtetésekre
3726    2|                   Pedig úgy van - folytatta a zenész nekihevülve. - Hallgasson
3727    2|                      Hallgasson rám. Bennem a szerelem és a kötelesség
3728    2|                   rám. Bennem a szerelem és a kötelesség borzalmas tusát
3729    2|                  Borzalmas tusát, mondom, s a vég kell, hogy szomorú legyen.
3730    2|                    s mégis oly kétségbeejtő a helyzet! Íme, lássa ön is.
3731    2|              szeretek, mint ahogy még ember a földön nem szeretett, másrészről
3732    2|                    Bauernebelt bosszantsam. A Montaguek és Capuletek egymáshoz
3733    2|                    ez lehetséges? Van ebből a csávából más menekülés,
3734    2|                csávából más menekülés, mint a pisztoly!?~Pető vállat vont.~-
3735    2|              pisztoly!?~Pető vállat vont.~- A sors már nagyobb különbségeket
3736    2|                  mert mindentől eltekintve, a világ legszerencsétlenebb
3737    2|                 embere én vagyok. Én vagyok a fordított Midás. Amihez
3738    2|                     az már elveszett; ha ma a kezembe adnák Rothschild
3739    2|                  túl színes, Bulcsu mester.~A muzsikus sötéten bámult
3740    2|                szerencsétlenség, mint engem a Bauernebel kisasszonnyal?
3741    2|              Bauernebel kisasszonnyal? Nem! A világon millió és millió
3742    2|                  akiről még csak álmodni is a legmegbocsáthatatlanabb
3743    2|                  tehát nyugodt lehetett) -, a helyzet nem oly reménytelen.
3744    2|                   is van. Megír egy operát, a Carót...~- Nerót! - tiltakozott
3745    2|                        Nerót! - tiltakozott a zenész.~- Pardon, Nerót -
3746    2|                  csak arra emlékezett, hogy a várandó operának valami
3747    2|              kutyaneve van. - Tehát megírja a Nerót, hírnevet, pénzt szerez,
3748    2|            egyáltalán vendégül láthatja. Ez a dolog tehát nem olyan nehéz.
3749    2|                  kérdést, hogy kerül ide ez a sok pénz?~Bulcsu mester
3750    2|                csüggesztette le fejét.~- Ez a pénz a Júdás pénze - mondotta
3751    2|         csüggesztette le fejét.~- Ez a pénz a Júdás pénze - mondotta némi
3752    2|                 Talán az Izsáké? - kérdezte a jogász a szomszéd házban
3753    2|                 Izsáké? - kérdezte a jogász a szomszéd házban lakó és
3754    2|           szégyenpénz, pénz, amelyért talán a túlvilági üdvösségemet adtam
3755    2|                    Pető.~- Igen - bólintott a fagottista -, ez már egyszer
3756    2|                Engedje meg, hogy könnyítsék a lelkemen, és megvalljam
3757    2|                   ki óhajtottam egyenlíteni a földön levő becsületbeli
3758    2|                     kötelezettségeimet, így a mosóné- és a suszterszámlámat,
3759    2|        kötelezettségeimet, így a mosóné- és a suszterszámlámat, két fájó
3760    2|                  okozott nekem, főleg pedig a hitelezőimnek. Továbbá revolvert
3761    2|                      De hát pénze is van, s a feje is megvan - szólt Pető,
3762    2|                     egyik csillogó aranyat. A jogász tudniillik azt hitte,
3763    2|                   óvatosságból megcsörgette a pénzt. Nem álmodott, az
3764    2|                   csilingelt az asztalon.~- A pénz tényleg megvan - felelte
3765    2|                    tényleg megvan - felelte a zenész. - Csak azt ne kérdezze,
3766    2|                    Wagner.~Pető tiltakozott a kitérő válasz ellen.~- Ez
3767    2|                     csak nem fogja előttem, a jó barát előtt eltitkolni
3768    2|                   jó barát előtt eltitkolni a módját, hogyan juthat az
3769    2|             bizalommal legyen vele szemben.~A fagottista tehát újra nagyot
3770    2|              mindent, és azután vessen meg.~A Nero szerzője most szünetet
3771    2|                    szemmel így folytatta:~- A dolog előzménye röviden
3772    2|                     dolog előzménye röviden a következő. Nekem harmincnégy
3773    2|                Nekem harmincnégy fogam van!~A jogász tétován nézett barátjára.~-
3774    2|                 Harmincnégy foga? Nem értem a dolgot.~Bulcsu szomorúan
3775    2|                 harmincnégy fogam van, s ez a szakértők nézete szerint
3776    2|                     oly nagy ritkaság, hogy a párját talán sehol sem lelik
3777    2|                   kilenc) Bulcsu. - Egy nap a fogam fájt, rettenetesen,
3778    2|                    tud ilyen bolondul fájni a fogam. Mit tesz az ember
3779    2|                     ilyenkor? Nemde, elmegy a fogorvoshoz. Én is így cselekedtem,
3780    2|                    kához látott, kipeckelte a szájamat, megkopogtatta
3781    2|                     szájamat, megkopogtatta a fogsoromat, elővette a fogót,
3782    2|        megkopogtatta a fogsoromat, elővette a fogót, de azután egyszerre
3783    2|              kiáltott föl: „Tudod-e, mi van a szájadban, Bulcsu?” „Fogak
3784    2|                   miért érdeklődik cimborám a fogaim mennyisége iránt,
3785    2|            mennyisége iránt, amikor ordítok a fájdalomtól. „Harminckettő? -
3786    2|                     éppolyan ritkaság, mint a kétfejű borjú vagy a hatlábú
3787    2|                   mint a kétfejű borjú vagy a hatlábú kutya. Ez orvostani
3788    2|                   okvetlen be kell mutatnod a klinikán.” Én tiltakoztam,
3789    2|                 elvitt az orvosi körbe. Ott a doktorok már a puszta hírre
3790    2|                   körbe. Ott a doktorok már a puszta hírre fölugráltak
3791    2|                    puszta hírre fölugráltak a tarokk mellől, és egy álló
3792    2|                    egyebet sem tettek, mint a fogsoromat tapogatták, ahogy
3793    2|                fogsoromat tapogatták, ahogy a lovaknál szokás. Mind el
3794    2|                     voltak ragadtatva, mind a szájamba nyúltak, végül
3795    2|                     egyik hálából áthozatta a műszereit, sebtiben megplombálta
3796    2|            műszereit, sebtiben megplombálta a fogamat, és boldognak vallotta
3797    2|                   vallotta magát, hogy ezen a csodálatos állkapcán működhetett.
3798    2|                     Bulcsu.~Pető még mindig a fejét rázta.~- Egy kukkot
3799    2|                       törölte le homlokáról a verejtéket a fagottművész. -
3800    2|                     homlokáról a verejtéket a fagottművész. - Hallja tehát,
3801    2|               volnék időszakonként fogaimat a tanulóifjúságnak bemutatni,
3802    2|              diadalmasan. - Onnét van tehát a pénz!~Most Bulcsu mesteren
3803    2|                   Most Bulcsu mesteren volt a fejrázás sora.~- Még mindig
3804    2|                     Még mindig nem érti. Ó, a pénz nem ebből a forrásból
3805    2|                   érti. Ó, a pénz nem ebből a forrásból fakadt!~- Hát
3806    2|                      kérdezte türelmetlenül a jogász, aki úgy vélte, hogy
3807    2|                 jogász, aki úgy vélte, hogy a zenész története szövevényesebb
3808    2|                    története szövevényesebb a Rocambole-énál.~Bulcsu egy
3809    2|                    aztán bűnbánóan bökte ki a tényt.~- A pénz Lux úrtól
3810    2|               bűnbánóan bökte ki a tényt.~- A pénz Lux úrtól származik.~-
3811    2|                  Ösmeri ön Lux urat?~- Nem.~A fagottista továbbhaladt
3812    2|                     fagottista továbbhaladt a Kálvárián.~- Lux úr ügynök -
3813    2|                  ügynök - világosította föl a barátját -, részben kereskedő,
3814    2|                  Lux úr mindent megvásárol: a gyertyakoppantóktól kezdve
3815    2|                  gyertyakoppantóktól kezdve a mennydörgős ménkűig, hasonlóképpen
3816    2|                    nem! - ütött az asztalra a diák.~A Nero szerzője megadással
3817    2|                   ütött az asztalra a diák.~A Nero szerzője megadással
3818    2|                 létezéséről, s hogy ő abban a szerencsés helyzetben van,
3819    2|                   helyzetben van, miszerint a Barnai-múzeum nevében kétszáz
3820    2|                 pengő forintot ajánlhat föl a koponyámért.~- A koponyájáért? -
3821    2|               ajánlhat föl a koponyámért.~- A koponyájáért? - hökkent
3822    2|                 koponyájáért? - hökkent meg a jogász.~- Igen. A koponyámért.
3823    2|               hökkent meg a jogász.~- Igen. A koponyámért. Természetesen,
3824    2|                 koponyámért. Természetesen, a halálom után. Nekem csak
3825    2|                    hogy holtam után fejemet a Barnai-múzeum vegye át,
3826    2|               Barnai-múzeum vegye át, azzal a kétszáz forint máris az
3827    2|              kétszáz forint máris az enyém. A halottnak, vélte Lux úr,
3828    2|                     pénz!~- És ön elfogadta a kettőszáz forintot? - kérdezte
3829    2|                   kérdezte Pető kíváncsian.~A zenész szomorúan pislogott.~-
3830    2|               pislogott.~- Sokáig haboztam. A terv borzalmas volt. Egyrészt
3831    2|                  ember szereti, ha legalább a halála után békessége van,
3832    2|                  van, másrészt kérdés, hogy a másvilágon mit fognak szólni
3833    2|                     meg, harmadsorban pedig a Barnai-múzeum nem más, mint
3834    2|                    felnőttek számára), ahol a sziámi ikrekkel, az összes
3835    2|           tusakodtam, megmondom, amíg végre a nyomor, továbbá a halál
3836    2|                     végre a nyomor, továbbá a halál utáni vágy győzött
3837    2|                     Lux úrhoz, és fölvettem a pénzt. És most vessen meg,
3838    2|                     fejezte be elbeszélését a zenész, elborult arccal.~
3839    2|                    zenész, elborult arccal.~A jogász azonban nem vetette
3840    2|                   vele. Ó, neki érzéke volt a pénzügyi tranzakciók iránt,
3841    2|               tegyen. Először, mert az élet a halál elé való; másodszor,
3842    2|                      harmadszor, mert ezzel a tudománynak tett szolgálatot.~-
3843    2|             tudománynak tett szolgálatot.~- A tudománynak? - mosolygott
3844    2|          tudománynak? - mosolygott keserűen a muzsikus.~- Igenis, mert
3845    2|                    muzsikus.~- Igenis, mert a nagy tömegek embertani felvilágosítása
3846    2|         felvilágosítása éppoly fontos, mint a klinikák orvosnevelési törekvése -
3847    2|                    fölcsillant, kő esett le a szívéről. Tehát a világ,
3848    2|                  esett le a szívéről. Tehát a világ, amelyet e percben
3849    2|                    világ, amelyet e percben a jogász képviselt, nem ítéli
3850    2|              kérdezte föllélegezve és kezét a diák felé nyújtva.~- A legőszintébb! -
3851    2|                kezét a diák felé nyújtva.~- A legőszintébb! - felelte
3852    2|                     tetszik - jelentette ki a jogász, és szó nélkül kiállta
3853    2|                   vagyok - ömlengett tovább a fagottművész. - Milyen másnak
3854    2|         fagottművész. - Milyen másnak látom a világot, hogy az nem vet
3855    2|                  azt hittem, hogy én vagyok a föld legnyomorultabb embere,
3856    2|                      s én is érdemes vagyok a napsugárra, az Isten éltető
3857    2|                éltető levegőjére!~- Hagyjuk a frázisokat, öregem - mondotta
3858    2|                      Az ember sose törődjék a nagyvilággal, hanem nézze
3859    2|               nagyvilággal, hanem nézze úgy a tényeket, amint azok vannak.
3860    2|                vannak. Magunknak élünk, nem a karzatnak. Az érzelmi, a
3861    2|                    a karzatnak. Az érzelmi, a túlzott becsületbeli, a
3862    2|                     a túlzott becsületbeli, a pszicho­lógiai sallangokat
3863    2|            sallangokat az emberek rakták rá a tárgyakra és élőlényekre,
3864    2|                     emberek, akik alapjában a legönzőbbek, a leghidegebbek
3865    2|                    alapjában a legönzőbbek, a leghidegebbek és a legkönyörte­
3866    2|             legönzőbbek, a leghidegebbek és a legkönyörte­lenebbek. Hagyjuk
3867    2|             okosabbat mondok. Szedjük össze a cókmókunkat, és nézzük meg
3868    2|                 nézzük meg Christophe urat, a kiváló kígyóembert!~- A
3869    2|                     a kiváló kígyóembert!~- A kígyóembert! - kiáltott
3870    2|                  vagyok! Hetek óta izgatnak a hirdetményei! Föl, a kígyóemberhez!~
3871    2|               izgatnak a hirdetményei! Föl, a kígyóemberhez!~Magára kapta
3872    2|               zsebre tette Lux úr aranyait.~A harmincnégy fog, a koponya,
3873    2|                aranyait.~A harmincnégy fog, a koponya, Lux úr egy pillanat
3874    2|                   Lux úr egy pillanat alatt a feledés homályában vesztek
3875    2|                    homályában vesztek el.~9~A „Kék Macska”, az akkori
3876    2|                 legszennyesebb mulatóhelye, a most is még ismert piszkos,
3877    2|                 időn belül már ott is ültek a kormos teremben, ahol egy
3878    2|                   népénekes dalolt kuplékat a vízvezetékről. Türelemmel
3879    2|               snájdig hadnagyokról énekelt. A többi műsorszám - hasbeszélők,
3880    2|                   alacsony színvonalú volt, a kígyóember azonban tényleg
3881    2|                    nagy művésznek látszott. A derék férfi nagy ötletességgel
3882    2|                  ízben oly csimbókot kötött a testéből, hogy maga is belegabalyodott,
3883    2|                  maga is belegabalyodott, s a csomót előhívott impresszáriója
3884    2|                 miután barátja csatlakozott a tervhez, a két korhely már
3885    2|                     csatlakozott a tervhez, a két korhely már bent is
3886    2|                     korhely már bent is ült a „Két Huszár”-ban. A fojtó
3887    2|                     ült a „Két Huszár”-ban. A fojtó szagú kávéházban már
3888    2|                valamit - szólt Bulcsu, mert a „Kék Macská”-ban az ifjak
3889    2|                ifjak természetesen megitták a baráti poharat -, az este
3890    2|                    valamit, ami nem megy ki a fejemből. Emlék­szel rá?~-
3891    2|                szerel­memet, s vázoltam azt a nagy távolságot, amely köztem
3892    2|                   közt lebeg, így szóltál: „A sors már nagyobb különbségeket
3893    2|              lehetséges? - tudakolta tovább a fagottista. - Vagy csak
3894    2|                      vonta meg vállát Pető.~A zenész komoran nézett barátja
3895    2|                     hasonló vonzalom lakik.~A Nero szerzője sóhajtott.~-
3896    2|                      kérdezte kétségbeesve.~A jogász megint könnyebben
3897    2|                   fejével.~- Igen. Egyszer. A lépcsőházban találkoztunk,
3898    2|                    ő azt válaszolta: „Ön az a zenész, aki szomszédunkban
3899    2|                     sem - vélte Pető. - Sőt a legtöbb szerelem így kezdődik,
3900    2|                 ellentétek vonzzák egymást.~A jogász szivarra gyújtott,
3901    2|                    nem volt fölszerelve, de a jogász úgy vélte, hogy ezen
3902    2|          elgondolkodó barátja újra fölveszi a beszéd fonalát. Pár perc
3903    2|                    mondotta ünnepélyesen. - A fejemben kavarog valami.
3904    2|                 kavarog valami. Lehet, hogy a bor szelleme, de lehet,
3905    2|                 hiszek benned - lelkesedett a Nero szerzője, aki rövid
3906    2|                   magad rám - indítványozta a jogász. - Vágjunk neki a
3907    2|                    a jogász. - Vágjunk neki a dolognak. Csak egyet ígérj
3908    2|                   amit az este terveztél.~- A legnagyobb örömmel! - jelentette
3909    2|                    örömmel! - jelentette ki a fagottista, akinek az a
3910    2|                     a fagottista, akinek az a lemondás nem került nagy
3911    2|                kísérleteznem. Amint azonban a remény legcsekélyebb fénysugarát
3912    2|                     értesítlek, s akkor kéz a kézben folytatjuk a munkát.~-
3913    2|                     kéz a kézben folytatjuk a munkát.~- Ahogy parancsolod.
3914    2|                  Nagyon szép - könyvelte el a bizalmat a diák. - Hanem
3915    2|                     könyvelte el a bizalmat a diák. - Hanem akkor lássunk
3916    2|                   rózsaszínű felhők lógtak.~A sárga házban vígan szóltak
3917    2|                  sárga házban vígan szóltak a harangok, a barnában viszont
3918    2|                   vígan szóltak a harangok, a barnában viszont a lakatosok
3919    2|                harangok, a barnában viszont a lakatosok kalapáltak kétségbe­
3920    2|          Bauernebeléknél. Éppen jókor jött: a háziúr kemény csatát vívott
3921    2|                 háziúr kemény csatát vívott a fiskálisával, az öreg Fabricziussal.
3922    2|            hozzátette:~- Ha önt most megüti a guta, az egész világ azt
3923    2|                    részénél lépett be Pető. A harc nem lepte meg - rövid
3924    2|                 lepte meg - rövid idő alatt a sárga házban már különb
3925    2|                     nyugalommal hajlott meg a háziúr előtt, majd bemutatkozott
3926    2|                bemutatkozott Fabricziusnak. A fiskális, egy vatermörderes,
3927    2|               kecske­szakállas nyárspolgár, a régi Pest tipikus alakja
3928    2|                 Hosszú gérokkja flaskózöld, a nadrágja trombita alakú,
3929    2|                nadrágja trombita alakú, míg a cipőit egy-egy rézcsat tette
3930    2|                    rézcsat tette feltűnővé. A kezében fekete sétabot volt,
3931    2|                  szégyellte az idegen előtt a pörpatvart, sőt abba a vendéget
3932    2|                előtt a pörpatvart, sőt abba a vendéget is mielőbb belevonni
3933    2|                   ön is. Az eset tudniillik a következő.~- Kérem szeretettel -
3934    2|                Kérem szeretettel - utánozta a fiskális magas hangját az
3935    2|                    nélkül Pető úr nem fogja a tényállást kellőképpen megérteni.~
3936    2|                Bauernebel dühösen csapta le a házisapkáját.~- Az ön jogi
3937    2|           pörvesztőt ne hozott volna utamba a sors! Bár ne tudnám, mi
3938    2|                     sors! Bár ne tudnám, mi a jogi megvilágítás!~- De
3939    2|                 magát! Még meg találja ütni a guta - szeretettel legyen
3940    2|                   öltem önt meg.~- És abban a világnak igaza is lesz! -
3941    2|                    Bauernebel, újra föltéve a taplósapkát. - Ön visz a
3942    2|                    a taplósapkát. - Ön visz a sírba, kedves Justinianus
3943    2|                      igen tisztelt Pető úr, a következő...~- Hagyjon engem
3944    2|                  beszélni! - harsogta közbe a háziúr. - Hagyjuk egy kissé
3945    2|                 Hagyjuk egy kissé békén azt a jogi megvilágítást!~Pető,
3946    2|                    pillanatban, amikor mind a két fél egy percre elhallgatott -,
3947    2|                  értjük meg egymást. Lassan a testtel. Amennyiben tényleg
3948    2|               Amennyiben tényleg kíváncsiak a néze­temre, közöljék velem
3949    2|                   közöljék velem békés úton a harc magját képező tárgyat.~
3950    2|                kézmozdulattal jelezte, hogy a beszéd fonalát átadja kliensének.~-
3951    2|                     tehát az esetet - szólt a jogász, akit igen mulattatott
3952    2|                     az öregurak pörpatvara.~A háziúr szekrényéhez ment,
3953    2|                 belőle.~- Tetszik látni ezt a sok bélyeges papirost? -
3954    2|              gyilkos oldalpillantást vetett a fiskálisra, majd így folytatta:~-
3955    2|                    majd így folytatta:~- Ez a sok haszontalan irkafirka
3956    2|                   sok haszontalan irkafirka a galambpör. A legszomorúbban
3957    2|          haszontalan irkafirka a galambpör. A legszomorúbban csinált magyar
3958    2|                    magyar pör. Az örök pör, a tengeri kígyó, amely évtizedek
3959    2|                      Hol ennél, hol amannál a fórumnál bukkanik föl, és
3960    2|              tetszik, soha el nem fog tűnni a föld színéről. Azaz, mit
3961    2|                  után, mint annyi mást, ezt a pört is sikerült elveszítenie.~
3962    2|           elveszítenie.~Az ügyvéd fölemelte a kezét.~- Igen, mert a pör
3963    2|             fölemelte a kezét.~- Igen, mert a pör ab ovo Ledae nem volt
3964    2|                       vetette közbe.~- Mert a fiskális nem volt elég erélyes -
3965    2|                  ember ott, ahol igaza van, a rövidebbet húzza. Ez csak
3966    2|                   úrnak ezúttal is sikerült a lehetetlen.~Nagyot fújt,
3967    2|                      De hát mi tulajdonképp a galambpör? - bátorkodott
3968    2|                  szükséges megállapítani.~- A galambpör, mint már neve
3969    2|                 neve is mutatja - vette föl a szót orvul a fiskális, de
3970    2|                      vette föl a szót orvul a fiskális, de kísérlete kudarcot
3971    2|                   úr eleget szónokol­hatott a törvényszék előtt, egyszer
3972    2|                    föl magát - jegyezte meg a fiskális szerényen. - Még
3973    2|                        Még meg találja ütni a guta, és akkor...~- A galambpör -
3974    2|                  ütni a guta, és akkor...~- A galambpör - csapott le reá
3975    2|               közben mély lélegzetet vett - a következő. Van nekem egy
3976    2|              következő. Van nekem egy házam a Ranolder utcában, egy kétemeletes,
3977    2|             kétemeletes, rendes ház, melyet a nagynénémtől, özvegy Rozmanek
3978    2|                   tejfel. Egy téli reggelen a házmesterem, Stámpfl Ágoston
3979    2|                    tenni kellene ám valamit a galambok ellen.” „Miféle
3980    2|                    ellen?” - kérdeztem én. „A ház udvarán tanyázó galambok
3981    2|                     galambok ellen” - szólt a házmester, aki igen pontos,
3982    2|                    volt. „Hát mit csinálnak a galambok?” „A galambok,
3983    2|                     csinálnak a galambok?” „A galambok, uram, sok piszkot
3984    2|                    Stámpfl -, arra ingerlik a házban lakó összes ebeket,
3985    2|                   őket, minek következtében a házban akkora a lárma, mint
3986    2|               következtében a házban akkora a lárma, mint egy hajtóvadászaton.”
3987    2|               gondolom erre én. Hogy szabad a galamboknak ezt tenni? Melyik
3988    2|                    tehát -, távolíttassa el a partájjal a galambokat.”
3989    2|                 távolíttassa el a partájjal a galambokat.” Erre a házmester
3990    2|               partájjal a galambokat.” Erre a házmester azt válaszolja: „
3991    2|                    uram, de nem tudom, kiéi a galambok, kit kell fölszólítanom,
3992    2|                    hogy őket elvigye.” „Hát a tulajdonosukat.” „Nincs
3993    2|              azoknak tulajdonosuk” - feleli a ház­mes­ter. „Hogy lehet
3994    2|                  válaszolja Stámpfl -, hogy a galambok egykor a házban
3995    2|                      hogy a galambok egykor a házban lakó Maurer nevű
3996    2|                ember volt, azért tűvé tette a várost, lótott-futott, s
3997    2|                   ez idő szerint kint lakik a váci temetőnél. Beszélt
3998    2|               hajlandóságot nem mutat, hogy a közben fölszaporodott galambokat
3999    2|             eltávolítsa. Egyrészt, úgymond, a galambok nem hagyják magukat
4000    2|                  csak visszaröpülnének arra a helyre, amelyet megszoktak.