Fej.

1    2|    mentünk tovább. A sarkamra álltam én is. Ez csak természetes.
2    4|   maradtam, egy ideig tétován álltam a zivataros sötétségben,
3    4|  magamhoz, amikor már egyedül álltam egy kis fácska alatt, amely
4    4|   teltek el, és elgondolkodva álltam meg egy-egy kapunál, amely
5    4| párbajokban az oldala mellett álltam; mindig finoman verekedett,