Fej.

  1    1|                tartotta őkelmét. A nagy­asszony is szenvedélyes agarász
  2    1|           Titusz is, Bertalan is, és az asszony szintén célszerűbbnek látta,
  3    1|             agarászik az Elyseumban. Az asszony bécsi lány volt, a közgazdasági
  4    1|           féltékeny természetű volt, az asszony pedig nem sokat tett, hogy
  5    1|                a felesége között, de az asszony föl se vette a férje pattogását,
  6    1|                 mint cukorra a légy, az asszony meg ott kacérkodott valamennyivel.
  7    1|                 úgy rémlett, hogy ez az asszony lesz az, aki megbosszulja
  8    1|             szépasszony még mindig szép asszony volt, csupa üdeség, okosság
  9    1|            csatatervet: egy szép, kacér asszony hogyan bánhat el a gőgös
 10    1|            várva várt eredményt. A szép asszony azonban nevetve ütötte hátba
 11    1|                sában a ravaszságig menő asszony volt, azonban érezte, hogy
 12    1|                zárdából. Éppen ezért az asszony előtt a leg­helyesebbnek
 13    1|         legyeskedett Marianne-nál, s az asszony láthatólag úgy forgatta
 14    1|                s a leány meghallotta az asszony sikolyba fúló kacagását,
 15    1|             vissza a szép napokra...~Az asszony gúnyosan mosolygott.~- Azt
 16    1|                az udvarló. - Egy férjes asszony... Azt nem szabad hírbe
 17    1|      meghányták-vetették a dolgokat. Az asszony türelemről prédikált, és
 18    1|           megemlegeti.~- Volnék én csak asszony! - sóhajtott föl a család
 19    1|                a kalapja után nyúlt.~Az asszony tagadólag intett.~- Izidor
 20    1|          ajánlott fel nekem - felelt az asszony, nyugodtan a családfőre
 21    1|            pattantja ki, jószántából az asszony semmit sem árult el - ez
 22    1|               pórázon tartani, vélte az asszony, de a lovagot az ilyen türelempróbák
 23    1|         leventém! - nevetett kacéran az asszony.~Marianne kimosta a kis
 24    1|               szép és kívánatos volt az asszony, nem volt kár érte plezúrát
 25    1|                 vagy az időjárásról.~Az asszony nevetett.~- Látja, maga
 26    1|                kezét békére nyújtva.~Az asszony nem felelt, s amikor Izidor
 27    1|              arcon, egy csöpp harmat az asszony szemében, ha az a pír, az
 28    1|                 a rózsa, a napsugár, az asszony, s közöttük Marianne is...
 29    1|                a Balsaiakat érhette: az asszony; a ló is nagy dolog, az
 30    1|               de a legfőbb mégiscsak az asszony, akárhogyan forgassa az
 31    1|                 elébb ott reszketett az asszony szép kék szemében...~Izidor
 32    1|                   Ó, be szép volt ez az asszony, Izidor elkábult, megingott
 33    1|             bevilágította életünket?~Az asszony gyanakodva nézett a férfira.
 34    1|          mindenesetre! - gúnyolódott az asszony.~- Az önéből is, Marianne,
 35    1|              nem imponál! - mondotta az asszony, ajakát felbiggyesztve,
 36    1|          okozott - szólalt meg végre az asszony.~- De jóvá fogom tenni! -
 37    1|              Gyöngyélete lesz nálam!~Az asszony sóhajtott.~- Lássa, Izidor -
 38    1|                a bókok röpködtek a szép­asszony körül, csak Kázmér volt
 39    2|                 ki a segítő kezeket. Az asszony a mozdulatból két forintot
 40    2|                 Bulcsu festette!~A szép asszony egy percre megállapodott
 41    2|            Hogyan tudja ezt a nagyságos asszony?~- Mindenről pontosan vagyok
 42    2|                Csókolom a kezét!~A szép asszony kegyesen megbiccentette
 43    2|           közepén, tétován nézve a szép asszony után. Be szép is volt ez
 44    2|                 tekintete! Hahaha! Szép asszony a lányom, mi?~Pető észbe
 45    2|          világon. „Köszönöm, nagysá­gos asszony, köszönöm” - hajlongott
 46    2|              kalapálnánk! Az ilyen szép asszony kedvéért körömszakadtáig
 47    2|             mondom, hogy őnagysága okos asszony, olyan okos, hogy vele szemben
 48    2|              érzelmeket, amelyet a szép asszony iránt táplált. Mert, mi
 49    2|                zenekar kivonult, a szép asszony mindig az erkélyről nézte
 50    2|            ligetbe ment sétálni. A szép asszony kegyes volt, és megengedte,
 51    2| gondolatszegénysége bántotta is, a szép asszony látszólag jól mulatott a
 52    2|           félreérteni, kegyed szellemes asszony, akivel mások bizonyára
 53    2|           szerelmes vagyok önbe.~A szép asszony nevetett.~- Be kell ösmernem -
 54    2|       visszafordulni - indítványozta az asszony.~Hazafelé mentek, mialatt
 55    2|             gyűjtőpénztára lett. A szép asszony elgondolkodva nézett maga
 56    2|               Tudod, Jozefin szeszélyes asszony, és az sincs kizárva, hogy
 57    2|                 júdáspénzt fölvegye. Az asszony rózsa­színű kuvertában nyújtotta
 58    2|              Hogyne ismerném, nagyságos asszony. Az az ifjú: Pető, a jogász.~-
 59    2|            lélegzetet vett.~- Nagyságos asszony, őszinte választ akar?~-
 60    2|                vette föl újra a szót az asszony. - Milyen az ön barátja
 61    2|               Ha van-é, kérdi nagyságos asszony? Hahaha! Látszik, hogy nem
 62    2|         százszor elég volna rá, hogy az asszony - a juszt is elvénél fogva -
 63    2|                ismételte magában a szép asszony százszor és százszor.~De
 64    2|                    tépelődött a szegény asszony a lépcsőházban. - Életében
 65    2|            annyira járatos Bellaria kis­asszony, és aztán könnyedén felsóhajtott.~
 66    2|       tételezheti ezt föl rólam?~A szép asszony nyugodtan nézett tisztelőjére.~-
 67    3|               homlokán. Még mindig szép asszony volt, bárha a szeme szöglete
 68    3|           halakat enni. Az asztalfőn az asszony ült, mellette egy pirospozsgás
 69    3|                 városból rándult át. Az asszony ugyanolyan víg kedélyű volt,
 70    3|                 Kétségtelen az, hogy az asszony igen tudott a férfiakkal
 71    3|             méltán haragudhattak rá.~Az asszony mellett ülő két férfit érdemes
 72    3|                Mit kíván? - kérdezte az asszony kedvetlenül. - Nem tudom
 73    3|              beszéljen velem - szólt az asszony. - Engedjen ki.~A férfi
 74    3|               Hagyjon! - pattant föl az asszony, s kisuhant a másik ajtón.
 75    3|                    dadogta rémülten.~Az asszony feléje nézett, leejtette
 76    3|           kinyílt, s a két orvos meg az asszony beléptek. Az ezredorvos
 77    3|              vette a gyereket, s míg az asszony gyertyákat gyújtott, a kisfiú
 78    3|                            A gyilkos~Az asszony csupa ideg volt, homlokán
 79    3|              nyugodtan olvasga­tott. Az asszony azonban ideges volt, mint
 80    3|                 Marjai főhadnaggyal.~Az asszony idegesen kapta föl a fejét.~-
 81    3|               szívet, s aztán lelövi az asszony férjét. Alapjában pedig
 82    3|          feleségét, ki őt megcsalta.~Az asszony meglepve nézett urára.~-
 83    3|                Érdekes ember - szólt az asszony. - Ez, lássa, őszintén véleményt
 84    3|                 leszúrja.~Meghajlott az asszony előtt, s helyet foglalt
 85    3|             hogy kivel beszél. Mikor az asszony megmondta, hogy már hallotta
 86    3|               önnek mondanom - szólt az asszony -, hogy igen érdekes embernek
 87    3|                  szólt Illenczi, míg az asszony csöndesen ült, s a vendég
 88    3|               Kezét csókolom, nagyságos asszony, talán nem untattam azzal,
 89    3|              Shakespeare írta volna.~Az asszony is elmosolyodott.~- Valóban,
 90    3|             kezébe vette az újságot. Az asszony a párkányra támaszkodott,
 91    3|                   kacagott föl az egyik asszony. - Hisz ez egy aggastyán!~
 92    3|                 poharakba.~Hej! Micsoda asszony volt az! Az öreg szegénylegény
 93    3|               Peti a szemébe nézett, az asszony elkezdett sírni, mint a
 94    3|           erősen rizsporozott, kövérkés asszony, aki nem oly régen még nagyon
 95    3|                 szólt a még mindig szép asszony, és melegen fogott velem
 96    3|           Podraczky! - szólt feddően az asszony, aki az urát mindig a vezetéknevén
 97    3|            különös tekintetet, amely az asszony vonásain az imént férje
 98    3|                 egyszerre fölvillant az asszony rizsporos arca, sötétkék
 99    3|          Zelmánovics barátunk is. De az asszony, barátom, a szépasszony,
100    3|             hárászkendővel a vállán. Az asszony arca okos, türelmes, azonban
101    3|             kopók, a vadászat iránt, az asszony egy csésze teát hozott.
102    3|                hazájában - teremnek.~Az asszony nyugodt arccal fogta föl
103    3|                hogy lemossam a vért. Az asszony be­kötötte zsebkendőjével
104    3|               át messziről megláttam az asszony alakját. A kerti hintán
105    3|              Menj innen! - kiáltotta az asszony a madárra. - Menj hát el!~
106    3|                Takarodj! - kiáltotta az asszony újra, látszólag ok nélkül
107    3|              már bele a tolókocsiba. Az asszony kissé megöregedett, de nem
108    3|                keresztüllátna rajta. Az asszony maga szintén sokat tanul,
109    3|                 kóstált - veti közbe az asszony.~A csendőr folytatja.~-
110    3|           Mindenemet elvitték! - sír az asszony, és összehúzza a kendője
111    3|                 megerősítette hitét: az asszony törékeny portéka, finom
112    3|               előtte, hanem egy megtört asszony, akinek az élettől már nincs
113    3|         beszéltek többet a dologról; az asszony próbált belenyugodni a sorsába.
114    3|               valaha, ő volt a legszebb asszony az egész megyében, és Rápolty
115    3|                 meghalok? - kérdezte az asszony hirtelen, és tágra nyílt
116    3|              bizonyára utánad halok.~Az asszony félénken mosolygott. Tudta,
117    3|            fölkelt, és megigazította az asszony egyik hajfürtjét, amely
118    4|         boldogan, mint egy gyermekágyas asszony mosoly­gott végig az előkelő
119    4|                 mondja, hogy rendkívüli asszony vagyok, vagyis belenyugodott
120    4|              most vettem észre, hogy az asszony milyen karcsú, és milyen
121    4|         megnyugodott, és megcsókolta az asszony kezét, az egyetlen kincset,
122    4|             testi nyomorúságáról!~És az asszony? Nagyon fiatal volt még,
123    4|              hullámok tarka színeit; az asszony fázósan húzta össze mellén
124    4|              kettős gesztenyefa alá. Az asszony olvasott, és én a pad karfáján,
125    4|              többön mentem át, mint más asszony hatvanéves korában. De minek
126    4|             voltunk.~- Hol a tekintetes asszony? - kérdeztem egy fürge kisinastól,
127    4|                  hogy egy szerencsétlen asszony, aki sohase fog megvigasztalódni
128    4|              talán már egy szép spanyol asszony csókja jár az eszében. Ah,
129    4|                síromon egy fiatal, szép asszony nevessen. Álljon föl a friss
130    4|                 semmit se. Vajon lesz-e asszony, aki eljön a temetésemre?