Fej.

  1    1|             következők, nemkülönben Kázmér nagyságos úr, aki mikor
  2    1|        képest fölmelegítette Balsai Kázmér hűlni kezdő vérét. Amint
  3    1|           kúria kelt útra...~Balsai Kázmér oldalán a történelem előtti
  4    1|       alkalmat.~Szemben a csibukozó Kázmér bácsival fiatal leány foglalt
  5    1|             családi batár (amelyben Kázmér, mint a tigris ketrecében,
  6    1|          csak be a „Sas”-ba.~Balsai Kázmér a csalódás után bizalmas
  7    1|     ábrázata közepén. Amikor Balsai Kázmér elfoglalta az elnöki széket,
  8    1|              Végre ismét az elnöklő Kázmér vette át a szót.~- Többet
  9    1|           azonnal megadták magukat. Kázmér volt tudvalevőleg a család
 10    1|             ugyancsak megemlegette.~Kázmér tehát folytatta.~- A jelen
 11    1|              Mind a kettő - felelte Kázmér. - És reméljük, hogy mielőbb
 12    1|             Kálmánka?~- Itt vagyok, Kázmér bácsi - mondotta könnyen
 13    1|           kártyázni Balázzsal...~És Kázmér be nem fejezve a mondatot,
 14    1|     föltétlenül alávetették magukat Kázmér vezetésének. Az ő indítványára
 15    1|     humorral fogják föl a dolgot, s Kázmér mosolyogva hí meg egy-két
 16    1|             komának. Az öreg Balsai Kázmér egy oszlop mögül nézte a
 17    1|           pedig tust húzott. Balsai Kázmér csak ült csöndesen, hidegen,
 18    1|           nehogy eláruljon!~Tényleg Kázmér közeledett hozzájuk. Jókedvű
 19    1|        Balázs meghajtotta magát, és Kázmér karján a „belső szobába”
 20    1|     ypszilonistákat a jottistáktól. Kázmér úgy tesz, mintha kibicelni
 21    1|            komolyabb harcra.~Amikor Kázmér és Balázs megjelentek az
 22    1|          szórakozásra, s miután ezt Kázmér is helyeselte, a bíró, aki
 23    1|             Balázs újra lapot kért.~Kázmér arca felcsillant, most következik
 24    1|            engedj meg - tiltakozott Kázmér. - A dobrói birtok is végre
 25    1|           ebédet ettek volna végig, Kázmér célszerűnek tartotta, hogy
 26    1|         semmit sem kiszívni belőle.~Kázmér eleintén jóindulatúan, aztán
 27    1|            hiába tanácskoztak volt, Kázmér egyszerre leütött az öklével
 28    1|            Elmehettek - dörögte oda Kázmér nagy sokára. - Magam fogok
 29    1|             terhes fegyverteremből.~Kázmér csak járt fel és alá, és
 30    1|             a küszöbhöz ért, Balsai Kázmér egyszerre elkiáltotta magát.~-
 31    1|  választaniok.~Kínos negyedóra után Kázmér egyszerre odaállt Klárika
 32    1|          héten kaptam tőle levelet.~Kázmér megint fel és alá járt egy
 33    1|             ahogy papa parancsolja.~Kázmér valamelyest engedett haragjából,
 34    1|      használták az írószerszámokat.~Kázmér még egypárat sétált az inszurrekciós
 35    1|         becirker volnék - dörmögött Kázmér. - Nem eszlek meg... Elment
 36    1|              Aztán újra semmi nesz. Kázmér letelepszik a még le nem
 37    1|             az a Marianne, aki után Kázmér a leányánál tudakozódott,
 38    1|         dolgot s azt mondani:~- Te, Kázmér, inzsellér a kutyád, kösd
 39    1|             okosság és hidegség, és Kázmér megelégedéssel állapíthatta
 40    1|            maradjon a dolog - kérte Kázmér, s ezzel a szerződés meg
 41    1|            a Balsai-kúria udvarába, Kázmér mindig ott állott, és várta
 42    1|       megcsókolta a sárga bajuszát.~Kázmér kihúzta magát.~- Igazad
 43    1|           biccentett reá a fejével.~Kázmér föl nem tudta fogni ésszel,
 44    1|        között valami történt volna.~Kázmér már türelmetlenkedni kezdett,
 45    1|        útjai még csodálatosabbak.~7~Kázmér egy szép téli napon kezeit
 46    1|             köztük a zebrán trónoló Kázmér is, a hegytetőről nézték
 47    1|              Visszatérve a tárgyra, Kázmér bácsi a jól befutott és
 48    1|         skálán végigvezetni, és így Kázmér bácsinak volt oka és joga,
 49    1|             kiáltott a hegy tetején Kázmér, látva, hogy itt mindjárt
 50    1|            pontban még a mindenható Kázmér szuverenitását is kereken
 51    1|          hanem a pater familiasnak, Kázmér bácsinak is.~Az öregúr már
 52    1|             azt az őrültséget, amit Kázmér szeretett volna, hogy elkövessen,
 53    1|        családfő türelmetlensége is: Kázmér egyre szaporábban fogatott
 54    1|             az ölünkbe fog hullani. Kázmér azonban már hosszúnak találta
 55    1| markotányosnő eltűnt és vele együtt Kázmér ökörvásárló bugyellárisa
 56    1|         bakon.~- Balázs? - kérdezte Kázmér jelentőségesen, és a kalapja
 57    1|       szólott a haját végigsimítva.~Kázmér rámeresztette szemét az
 58    1|             világgal a szépasszony.~Kázmér megcsókolta a húgát, és
 59    1|          Már elmégy? - sajnálkozott Kázmér, melegen rázva meg a vendége
 60    1|                tette hozzá dacosan.~Kázmér nem egészen értette meg
 61    1|       eltávozott a balsai kúriáról, Kázmér komolyra vonta össze addig
 62    1|          gondolta magában Kálmánka.~Kázmér megrázta a csengettyűt.~-
 63    1|    próbáltak az invektíva ellen, de Kázmér magának vindikálta a szót.~-
 64    1|           nézegette a zöld posztót.~Kázmér folytatta, ahol elhagyta.~-
 65    1|        tette hozzá magát mérsékelve Kázmér. - Lássuk most, mit lehet
 66    1|          tudom! - szólott félénken.~Kázmér haragosan legyintett kezével,
 67    1|            mint Zsigmond és Bulcsu. Kázmér már kékülni kezdett, amikor
 68    1|      csatlakozom az előttem szólott Kázmér bátyánk szavaihoz, és elítélem
 69    1|            még többet nevetségessé.~Kázmér helyeslőleg bólintott, a
 70    1|         kópé? - elmélkedett magában Kázmér.~- A fiatalúr azt hitte,
 71    1|             Jézus Mária! - dörmögte Kázmér, és hirtelen egy szörnyű
 72    1|               mormogta kétségbeesve Kázmér, és az álla leesett. - Ó!
 73    1|         gyülekezet érdeklődve, csak Kázmér nem volt rá kíváncsi: tágra
 74    1|         maga elé mindenről lemondva Kázmér, és elgondolta, ha most
 75    1|      meghívni!~- Lűttek! - mormogta Kázmér megadással. - Lűttek...
 76    1|         csak? Igen, annak lűttek...~Kázmér úgy el volt képedve, hogy
 77    1|      családfőnk? - szólt nyugodtan.~Kázmér levegő után kapkodott.~-
 78    1|             ménkő csapjon beléd!~De Kázmér ezt nem mondotta, hanem
 79    1|           Szabolcs is - bólingatott Kázmér elfojtott dühvel. - Mind
 80    1|          vér a fejébe akar tolulni.~Kázmér, aki öreg róka volt, észrevette,
 81    1|         kisasszonynak üdvözletemet.~Kázmér újabb fürkésző pillantást
 82    1|            szép­asszony körül, csak Kázmér volt hallgatag, s szokása
 83    1|             formában élt a terv, de Kázmér csiszolgatta, pallérozgatta,
 84    1|  borospoharak szaporán csöngtek, de Kázmér ma nem vett részt az áldomásban (
 85    1|          azon érintetlenül az ebéd.~Kázmér megsimogatta a leánya haját.~-
 86    1|          bajom, csak gyönge vagyok.~Kázmér legyintett a kezével.~-
 87    1|             nemhogy a kicsi Tapoly.~Kázmér egy ideig hallgatott.~-
 88    1|             a féltve őrzött titkát? Kázmér ábrázata olyan titokzatos
 89    1|         lesz nézeteltérés közöttük.~Kázmér komolyan folytatta:~- Tudod
 90    1|          kérdőleg nézett az apjára. Kázmér kiöntve a mérgit, csillapodni
 91    1|              szakította magát félbe Kázmér. - Ideje, hogy eljöjjön
 92    1|           szerepre nem vállalkozik.~Kázmér megértette e pillantást,
 93    1|          könyörtelenül csap le reá.~Kázmér fölállott, s párszor föl
 94    1|            engesztelhetetlen Balsai Kázmér, ivadéka annak a Balsai
 95    1|            tétován nézett maga elé. Kázmér kívánta találkozásukat?
 96    1|      kérdezte hazafelé kocsiztukban Kázmér a leányát. - Ugyebár, udvarolt?~-
 97    1|           számon tartotta az órákat Kázmér, a porkoláb, s egyre szaporábban
 98    1|             tényleg érthető volt, s Kázmér felült a magyarázatnak.
 99    1|           Klárikától és így tovább.~Kázmér tehát - mit tehetett volna
100    1|            kréta körül? - dörmögött Kázmér. - Nem tetszel neki? Vagy
101    1|     kapkodva -, hogy Balázs... fél.~Kázmér tágra nyílt szemmel nézett
102    1|             kakaskukorékolást hall!~Kázmér kacagása csak lassan állott
103    1|              mint Petur Sárinál.~És Kázmér titokzatos arckifejezéssel
104    1|      ravaszsága révén.~Ezt tervezte Kázmér Balázzsal, csak némi módosítással.
105    1|          maga nem kompro­mittálhat!~Kázmér mindezt kitűnően állította
106    1|           nézett rá az úrra.~- De a Kázmér nagyságos úr...~- Eredj
107    1|           Halló! Halló! - harsogott Kázmér hangja. - Hol vagytok?~Balázs
108    1|          közül csakhamar fölvillant Kázmér széles ábrázata.~- Ah, végre
109    1|      homályban.~Marianne volt, akit Kázmér agent provocateurnek szerződtetett.~
110    1|        hozzá bosszúságot színlelve.~Kázmér tovább sodorta a fonalat.~-
111    1|      Bogdány most kiegyenesedett.~- Kázmér bátyám, én tisztességes
112    1|        Szereted? - kérdezte kajánul Kázmér (ó! végre! végre!), és Klárikára
113    1|          futott végig a társaságon! Kázmér nem akart hinni a füleinek,
114    1|            most dacosabban, bátran.~Kázmér a földhöz vágta a vadászsüvegét.~-
115    1|            reparációra van szükség.~Kázmér közbevágott.~- Hogyisne,
116    1|              más gazságra is képes.~Kázmér harmadszor is fölemelte
117    1|           egy ember életét megérje!~Kázmér csak állott, állott, és
118    1|             rézangyalát! - dörmögte Kázmér. - De legalább megbecsüld,
119    1|           meg szemtelenül az új vő.~Kázmér hangosan szólt oda a rokonokhoz:~-
120    1|            a legnagyobb csöndben... Kázmér, ha bele is nyugodott a
121    1|   fáradozásait siker nem koronázta. Kázmér nem tudott, nem akart feledni,
122    1|             Hajrá!~Ez az agarászszó Kázmér szíve közepébe röppent.
123    1|       bölcsőben!~Nagy boldogságában Kázmér sorra összecsókolt mindenkit,