Fej.

  1    1|      keresztülvergődött a vizsgán.~Nos tehát, a fiatalember ez
  2    1|     Kíváncsi rá?~- Mindenesetre.~- Nos, maga kissé angolosan búcsúzott
  3    1|     tanítani és lovakat behajtani? Nos, igazam van?~- Az ön szempontjából
  4    1|        izgatottan sietett utána.~- Nos, hozzám jönne-e? - ismételte
  5    1|        vagy a felvidéki múzeumnak. Nos, és akkor mit szólna, ha
  6    1|            s mennyire mentem vele? Nos, Álmos?~Álmos, aki egyszer
  7    1|        értették az összefüggést.~- Nos, kedves atyámfiai! - fűzte
  8    1|           az elnök felé fordult.~- Nos, mit szólsz hozzá, érdemes
  9    1|            De térjünk a tárgyra... Nos, azt kérem tőled - szólott,
 10    1|            egész család óhajtását? Nos?~A kisleány lehunyta a szemét,
 11    1|     gyermekhez illik, tisztelte.~- Nos, meggondoltad? - kérdezte
 12    1|          kell nyerniük a csatát.~- Nos, mennyire mentél vele? -
 13    1|   szaporábban kérdezte a lányát:~- Nos, még mindig semmi? Nem akar
 14    1|           ha szólama következik. - Nos, Klárika, mit szólsz hozzá? -
 15    2|            bólingatta ősz fejét.~- Nos, ha nem tudja, még mindig
 16    2|           némi gondolkodás után.~- Nos hát, ha ez áll - érvelt
 17    2|        mosolyogva fogadta Petőt.~- Nos, tisztelt fiatalúr - kérdezte
 18    2|         asszonyok után futkosni.~- Nos hát, barátom uram - bólintott
 19    2|      magamat.~- Kíváncsi vagyok.~- Nos, akkor figyeljen rám - mosolygott
 20    2|       fejét - valóban bámulatos!~- Nos tehát - folytatta tovább
 21    2|           zománca puhította meg.~- Nos, hogy tetszik? - kérdezte
 22    2|            kísérője hozzáléptek.~- Nos, mit mondasz? - kérdezte
 23    2|       fiatalember nem válaszolt.~- Nos - folytatta tovább a háziúr -,
 24    2|   hidegebben fogta föl a dolgot.~- Nos, ez még nem olyan kétségbeejtő -
 25    2|  csodálatos állkapcán működhetett. Nos, érti-e most már? - fejezte
 26    2|            Tényleg, ezt mondtam.~- Nos és hiszed is, hogy ez lehetséges? -
 27    2|            most?” - kérdezem tőle. Nos, fiskális úr, mit felelt
 28    2|          meg Bauernebel urat.~11~- Nos? Nos? - kérdezte este Petőtől
 29    2|         Bauernebel urat.~11~- Nos? Nos? - kérdezte este Petőtől
 30    2|     tárgyára terelte a beszédet.~- Nos, fiatal barátom, hát mit
 31    2|       galambokra terelte a szót.~- Nos, és a pört illetőleg nem
 32    2|         vagyok - bólintott Pető.~- Nos tehát, ezek a lakatosok
 33    2|   dörömbözés idáig fölhallatszott. Nos tehát, ez a história, a
 34    2|         válaszolt neki.~- Hogy mi? Nos, Quastl úr fiskális. Igenis,
 35    2|      mosolygott.~- Ön csodálkozik? Nos, elmondom első találkozásomat
 36    2|          lehetne itt cselekedni.~- Nos, mit? - csillant fel a háziúr
 37    2|  aranypolgár vállára téve -, mint, nos, mit gondol, mit?~- Mit?
 38    2|           nem tehet ellene semmit. Nos, mit szólna hozzá ön, ha
 39    2|            kedves Bauernebel úr.~- Nos és mikor látunk tetthez? -
 40    2|           ilyen kedvező alkalom.~- Nos tehát - kezdte el a diák -,
 41    2|       visszasietett sáncai mögé.~- Nos, ha így is van - felelte
 42    2|     emberei is?~- Hogy vannak-e?~- Nos, igen. Én azt hittem, hogy
 43    2|       Kitalálja, hogy mi?~- Nem.~- Nos hát, az jutott az eszembe,
 44    2|       jelszavam a józanság lesz.~- Nos és a józanságot nem véli
 45    2|       állítottam fel e tételnek.~- Nos, ha ez a tétel helyes volna,
 46    2|          is betéve ösmeri e nótát. Nos, ez az úr volna rá hivatva,
 47    2|           még nem volt a házban.~- Nos? És az okarina nem elég?
 48    2|           valamire persvadeálni?~- Nos, ez csinos vigasz - vetette
 49    2|        szinte kipirult Bulcsura.~- Nos és még egyet - vette föl
 50    2|           fordult a muzsikushoz.~- Nos úgy, hogy van-e szíve? Szereti-e
 51    3|          mi? Egészen az édesanyja! Nos, mit mond hozzá, orvos úr?
 52    3|       nagyvilág előtt titkolnak.~- Nos, ha így van, akkor ezennel
 53    3|       legvígabb épület a városban. Nos, Fábián, mért olyan kedvetlen?
 54    3|           nap, ő meg a morgue-ban, nos, melyik a jobbik? Ő nem
 55    3|            tulaj­donképpen Beczkó.~Nos, Beczkó fegyházigazgató
 56    3|      belőle egy égőpiros rózsát.~- Nos, készen vagy-e már? - dörömbözött
 57    3|             megértettem azt a...~- Nos, megvagy-e már? - kérdezte
 58    3|             ha leszakad, lesz más; nos, induljunk, öreg!~- Gombház... -
 59    3| irigységgel az egészségesek iránt, nos bárhogy is, búcsút mondott
 60    3|           Nem sokat gondolkodom.~- Nos, és ha megtalálom, mit csináljak? -
 61    3|       értesítjük a szomszéd őrsöt.~Nos, jó, elindultam a keréknyomok
 62    3|           és kipiheni fáradtságát. Nos, akkor megvagy! A fő, hogy
 63    3|         gyerekeink lesznek, akkor, nos, akkor talán húsz évig kell
 64    3| fölemelkedni, és sohase csüggedni! Nos, van kedved hozzá?~Zsuzska
 65    3|     rózsával lepte meg Zsuzskát.~- Nos, kiálltad a próbát - szólt
 66    4|         világra, ha nem nagylelkű. Nos, lássa - tette hozzá, és
 67    4|         hazánkban lettünk volna.~- Nos, megöregedtem-e? - kérdezte
 68    4|        húzta a vállát. - Ki tudja? Nos, Isten vele! Indulunk!~Soha
 69    4|            térképét lerajzolnom!~- Nos, ez nagy dolog! Tehát egy
 70    4|            ösmerkedtem meg vele.~- Nos, és tetszett önnek?~- Nagyon!~-
 71    4|        tudja, mit gondoltam még?~- Nos?~- Azt, de ne nevessen ki!
 72    4|      szelídebbek és jobbak hozzám! Nos, gondoljon reám néha!~Kezet
 73    4|        Nevettünk, koccintottunk.~- Nos, és maga - folytatta hetykén -,
 74    4|            a zöld rozsban megázni! Nos, nem igaz?~Bólintottam,
 75    4|       történnie! De mikor lesz ez? Nos, mit szól hozzá?~- Hogy
 76    4|            ilyesmi az eszembe jut, nos, és a maga óbora.~Elhallgattunk.
 77    4|             Miklós? Ilyen gyorsan? Nos, mi baj? Bátran ki vele!~
 78    4|   megállíttattam a lovacs­kákat.~- Nos, adja hát el nekem legalább
 79    4|       mélyebb és szomorúbb volt.~- Nos, nos? - tudakolta tőlem
 80    4|          és szomorúbb volt.~- Nos, nos? - tudakolta tőlem kíváncsian
 81    4|             de a szeme még a régi! Nos, megvigasztalódott?~- Nem -
 82    4|             és én? Hallgasson meg! Nos, tizenkét hónapon át minden
 83    4|    soványabb lett! Kezd csúnyulni! Nos, még mindig szeret?~- Még
 84    4|         virradásban a lámpafény.~- Nos, érdemes-e engem szeretni? -
 85    4|      hagyjuk hát! Újságot mondjak? Nos, tehát: férjhez megyek!
 86    4|         szemével tudta megmérni.~- Nos, mit szól hozzá?~- Mit szóljak? -
 87    4|  mosolygott a budai hegyek felé.~- Nos - szólt gyors mozdulattal -,
 88    4|          céltalan szenvedéstől, és nos, igen: talán ezért is érdemes
 89    4|  Görögországot. Hogy kerültem ide? Nos, ideszöktünk, kedves olvasó,
 90    4|          tapsolt a fejem fölött.~- Nos, jer már - szólt duzzogva -,
 91    4|       kezét, és igent mondottam... Nos, így szöktünk meg, így jutottunk
 92    4|         mikor figyelmére méltat!~- Nos, ha csakugyan csalódott
 93    4|         tisztelem a hagyományokat. Nos, ami engem illet, ön, ugyebár,
 94    4|            a nehéz mesterséghez?~- Nos, ahogy vesszük.~- Istenem -
 95    4|       Montmorencyk sohase lesznek! Nos - fejezte be levetve egyik
 96    4|  megcsókoltam a született kezet.~- Nos, úgy látom, ön meg van elégedve... -
 97    4|   hercegnőt vagy komornát takar-e? Nos: itt vagyok újra, és most
 98    4|           gyógyulás, ez a feledés? Nos, csókolja meg a kezemet! -
 99    4|           vajon miért? Nem furcsa? Nos; de hát mért hagyta önt
100    4|          hajtotta föl a poharát. - Nos, hogy viszonozzam figyelmességét,
101    4|      hirtelen megvonta a vállát.~- Nos, igen, a kedvesem! Féltékeny
102    4|         tíz évvel öregített meg.~- Nos, Angyalka - szóltam, és
103    4|       hozzá zavarodottan -, akkor, nos, akkor még inkább szüksége
104    4|            csak egyszer egy évben! Nos, ugyebár, szabad?~Meghajtottam
105    4|            és így szóltam hozzá:~- Nos, gyűlöl-e még, Eliz?~Elfogadta
106    4|          térjünk rögtön a tárgyra. Nos! Meg kell verekednem, és
107    4|           és óvatosan így szólt:~- Nos, nem megmondtam? A sejtelmek