Fej.

  1    1|   prehisztorikus környezetbe. Ez volt Klárika, akit ma akartak bemutatni
  2    1|           között még kirívóbb legyen, Klárika nem volt agarász, sőt egyenesen
  3    1|               fog okozni a családban.~Klárika később sem tudott összebarátkozni
  4    1|         vadászruhában ott üget Balsai Klárika is, selymes haját meg­lobogtatja
  5    1| bársonysapkáját, illedelmesen köszön. Klárika megbiccenti a fejét, s ezzel
  6    1|               előbbre kerülni. Balsai Klárika is csak egy ideig haladt
  7    1|           körmei közé kerül.~3~Balsai Klárika minderről nem tudott semmit.
  8    1|               agaraikat irigyelték...~Klárika kiügetett a málnási dombig,
  9    1|              és nem értette a dolgot.~Klárika, amikor kiugrálta magát,
 10    1|               sosem ettem fagylaltot.~Klárika leült a tükör elé.~- Hát
 11    1|            megnőtt, megnemesedett, és Klárika úgy érezte, mintha hálával
 12    1|             árjegyzéket és étlapokat.~Klárika egy kissé el volt fogódva,
 13    1|             Ne higgye hát - folytatta Klárika -, hogy önre haragszom,
 14    1|        elbizakodott ebet - fejezte be Klárika, és halkan hozzátette: -
 15    1|           vehettek még Balsai mama és Klárika is, azonban szavazati jog
 16    1|            elkiáltotta magát.~- Állj!~Klárika megdermedt; keze lesiklott
 17    1|              mi történik? - szepegett Klárika. Talán apja összegyűjti
 18    1|              Kázmér egyszerre odaállt Klárika elé, és ráförmedt:~- Hol
 19    1|          fogja szekerem. Megértetted?~Klárika intett a fejével.~- Meglesz,
 20    1|               követte, és a szünetben Klárika összeakadt Balázzsal. Sok
 21    1|             szeretem - szólott halkan Klárika. - És azért... vigyázok
 22    1|             volna, ki törődnék velem?~Klárika válaszolni akart, de aztán
 23    1|              illetőnek az ellenkezőt!~Klárika nevetett, és továbbsuhant
 24    1|        rémlett előtte, hogy különösen Klárika jó véleménye volna rá nézve
 25    1|         mondott ezer meg ezer szónál.~Klárika, aki Izidor oldalán meg-megközelítette
 26    1|         megdöbbenve vette észre, hogy Klárika sír.~- Mi bajod van? - kérdezte,
 27    1|            végletekig feszített húré. Klárika fölébredt a reménytelenség
 28    1|                megijedt.~- Bajod van, Klárika? - kérdezte a gyors hajtástól
 29    1|            tette hozzá türelmetlenül.~Klárika még egy percig hallgatott,
 30    1|              amit akar... - folytatta Klárika. - Megaláz, legyőz, ahol
 31    1|             de szavát elkapta a szél.~Klárika nem szólt semmit, oly jólesett
 32    1|                Szép termésünk lesz...~Klárika pár lépéssel odébb feküdt
 33    1|          szólott hozzá megdöbbenve. - Klárika... Nem történt baja?~A leány
 34    1|            figyelt a karjaiban nyugvó Klárika arcára. A márványarc nem
 35    1|            közel voltak a kalyibához, Klárika merev arca megrezzent, de
 36    1|   eszméletlenségében mondott valamit. Klárika elhallgatott, de csakhamar
 37    1|               Bogdány Balázs iránt, s Klárika legutóbbi keserű szavai
 38    1|            elveszetteket, és egyúttal Klárika egy önkéntelen vallomását
 39    1|               e nagy változatosságban Klárika mégis külön helyet vívott
 40    1|          hajsza az ágotai agár miatt, Klárika annál inkább Balázs pártjára
 41    1|         tudomást vehetett volna róla.~Klárika tudta, hogy ezt az érzelmet
 42    1|              Capuletek egyesülése. És Klárika kis szíve kínosan vergődött
 43    1|         parancsolta: „Lemondani!”, de Klárika egyszerű, gyönge női lelke
 44    1|            másik szivarozni ment, míg Klárika és Balázs kiültek a tornácra,
 45    1|             Van Dyck a Grál-legendát. Klárika nem mert ránézni Balázsra,
 46    1|     meghökkenve nézett rá.~- Mi baja, Klárika? - kérdezte megilletődve
 47    1|             tette.~- Ki bántotta meg, Klárika? - szólott csöndesen.~A
 48    1|         tartott, de végre is elállott Klárika elfojtott zokogása, s csak
 49    1|          kiégve tekintett maga elé.~- Klárika - szólott Balázs gyöngéden -,
 50    1|          vértünkkel minden csapást...~Klárika ráfüggesztette szomorú tekintetét.
 51    1|            fordult az ifjú eltökélten Klárika felé. - Veszem a puskámat,
 52    1|              Balázs - rázta meg fejét Klárika -, és bizonyára nem is menne
 53    1|            lehet az, Balázs - szólott Klárika halkan. - Én volnék az első,
 54    1|    elhallgatott, és az ajkát harapta.~Klárika ránézett, aztán habozva
 55    1|                Balázs... - fejezte be Klárika. - Óvakodjék Marianne-tól,
 56    1|               Kázmérhoz, és kérje meg Klárika kezét? Ez lehetetlen: kés
 57    1|        iparkodott, nem volt rá módja. Klárika némán, eltökélten tűrte
 58    1|           erre is, arra is, de amikor Klárika mindig csak fáradtságról
 59    1|          tiszteletben kívánta tartani Klárika kívánságát, és hete­kig
 60    1|      országúton, istentiszteleten. De Klárika nem hagyta el a Balsai-kúriát.~
 61    1|              oldalán.~Vajon hol lehet Klárika? - törte a fejét Balázs,
 62    1|            hiába leste, remélte, hogy Klárika bejön a terembe, az nem
 63    1|            rossz szándék. Ő Kázmérnál Klárika után akart tudakozódni,
 64    1|             vannak, öcsém, mind!~- És Klárika?~Bogdány természetes hangon,
 65    1|             nézett a fiatalemberre.~- Klárika nem a legjobban érzi magát -
 66    1|           csak a jegenyék álltak őrt, Klárika visszatámolygott az ablaktól,
 67    1|         egyenesen a leánya szobájába.~Klárika ott ült karosszékében, behunyt
 68    1|            leánya haját.~- Nem ettél, Klárika? - kérdezte a tányérokra
 69    1|               egy ideig hallgatott.~- Klárika - szólott aztán -, komolyan
 70    1|         hangja is furcsán csengett... Klárika arca egyszerre kipirult,
 71    1|             akarok éppen parancsolni, Klárika... - szólott az öreg enyhébben. -
 72    1|      teljesíted édesatyád kívánságát.~Klárika intett a fejével. Szülei
 73    1|              múlva se vennék le róla!~Klárika kérdőleg nézett az apjára.
 74    1|               öreg szemem nem csal...~Klárika némán, ijedten nézett apjára,
 75    1|                amin a világ elsiklik.~Klárika semmit sem szólott, csak
 76    1|              hogy övé az egész világ!~Klárika tétován nézett az apjára.
 77    1|                hogy alig áll a lábán?~Klárika megadta magát.~Nem volt
 78    1|             Átlátod, hogy igazam van?~Klárika intett fejével.~- Alkalmazkodom
 79    1|            Táncoljon velem, Balázs...~Klárika volt. Bogdánynak nagyot
 80    1|             vagyok, de ezt a csapást, Klárika, nem bírnám ki, abba belepusztulnék.
 81    1|              elkerülnek... Mondhatom, Klárika, ez életem legkeserűbb napja
 82    1|              beszél, Balázs - szólott Klárika csaknem elpityeredve -,
 83    1|              cserjék, az égbolt, csak Klárika szívében honolt az ősz.~-
 84    1|    meghajtotta a fejét.~- Remélem is, Klárika. De idáig a dolog talán
 85    1|               Csak egy kell: ha maga, Klárika, kitart mellettem, akkor
 86    1|             hogy ön is mellém álljon.~Klárika nem felelt, a szeme beszélt
 87    1|              agárról, amely ráterelte Klárika figyelmét Balázsra, és szerelmükről,
 88    1|            Azt hiszem, igen - felelte Klárika.~- Csak kitartás, lányom! -
 89    1|       agaramat.~- Köszönöm - mondotta Klárika meghatottság nélkül.~Ez
 90    1|           fogva apai kívánság alapján Klárika és Balázs nap nap után találkoztak.~
 91    1|          semmi? Nem akar nyilatkozni?~Klárika ilyenkor kitérőleg felelt.~-
 92    1|               múlva újra meg újra. De Klárika mindig talált valami kifogást,
 93    1|    ügyességgel a szövését, mint ahogy Klárika el-elodázta a munka elvégzését.
 94    1|          hozza mindennap a házamhoz?!~Klárika elszégyellte magát - tényleg
 95    1|               csélcsap! - pattant föl Klárika, de már meg is bánta, hogy
 96    1|              Igen, apám - füllentette Klárika.~Az öreg csodálkozása egyszerre
 97    1|           hiszi, édesapám? - kérdezte Klárika megszeppenve a pokoli kacagástól.~-
 98    1|    kötelességet kellett teljesítenie, Klárika pedig, amikor lovagja a
 99    1|               rekettyésben.~Balázs és Klárika ültek a padon, és várták
100    1|               ültek jó darabig, aztán Klárika azt érezte, hogy a szeme
101    1|           adta a megzava­rodottat, de Klárika csöndesen tovább aludt.~-
102    1|        szerződtetett.~Balázs fölkelt, Klárika is fölébredt, és tétován
103    1|            szólama következik. - Nos, Klárika, mit szólsz hozzá? - tette
104    1|     várakozással tekintett a leányra.~Klárika fölkelt, sápadtan, remegve,
105    1|               megváltoztathatatlanba. Klárika meg én szeretjük egymást,
106    1|        rokonok orra hosszúra nőtt, de Klárika és Balázs nem szégyellték
107    1|              következő dolog történt: Klárika elvitte a kisfiát a Balsai-kúriába.