Fej.

  1    1|          őket. Amint nézné katonáit, egyszerre így szól:~- Kedves Balsai
  2    1|              s a vitatkozó csoportok egyszerre elhallgattak. Náci ifiúr
  3    1|         visszafordul, Bogdány Balázs egyszerre szembetalálja magát Balsai
  4    1|          Alig mennek harminc lépést, egyszerre rémült pofával pattan föl
  5    1|        haladt a többiekkel, de aztán egyszerre megrántotta a kantárt és
  6    1|              erőnket és ambiciónkat? Egyszerre aprók lettek előtte az emberek,
  7    1|           akkorát lökött magán, hogy egyszerre egy magasságban termett
  8    1|              hiszen, élénk lett most egyszerre a Balsai-csapat, már tudniillik
  9    1|      bekövetkezettnek látja az időt, egyszerre keresztbe hajt, s úgy rohan
 10    1|   Bárándi-orrok a nagy remények után egyszerre megint megnyúltak, míg Balsai
 11    1|             enyhe láz remegteti meg, egyszerre kisírt szemmel, kétségbeesett
 12    1|         Kormost! - pattant ki belőle egyszerre gömöries tájszólással, elnyújtott
 13    1|            És kertelt a Kormos? Ó...~Egyszerre jókedve kerekedett, elkezdett
 14    1|          volna szükséged?~Ancsa arca egyszerre felderült.~- Fagylaltot
 15    1|           getés zsivaját beléptükkor egyszerre csönd váltotta fel, és minden
 16    1|            tanácskoztak volt, Kázmér egyszerre leütött az öklével az asztalra,
 17    1|         küszöbhöz ért, Balsai Kázmér egyszerre elkiáltotta magát.~- Állj!~
 18    1|          Kínos negyedóra után Kázmér egyszerre odaállt Klárika elé, és
 19    1|            kristályból kirakva, majd egyszerre kiszabadulva a sötét pántból,
 20    1|            mentek így, amikor Izidor egyszerre helyénvalónak találta, hogy
 21    1|              amúgy is gyengébb rudas egyszerre fölvágott!...~Most vége!~
 22    1|          megkérdezném, mi az, amiért egyszerre így érdeklődik irán­tam?
 23    1|           méltóztatott venni, s most egyszerre olyan kapós lettem a szemében,
 24    1|          alszik egy órát. Most aztán egyszerre föllebbent Izidor előtt
 25    1|             s a gavallér szeme előtt egyszerre, mint egy kéretlen látomás,
 26    1|          vígan lejtett jobbra-balra, egyszerre eszébe jutott az öreg Balsai,
 27    1|             Bogdány! - jutott eszébe egyszerre Marianne-nak. - Itt is kell
 28    1|        kincset pillantott meg, amely egyszerre értékessé tette bolyongásait.
 29    1|            tovább gondolkodni, szíve egyszerre csordultig telt meg, a torka
 30    1|            láthatatlan pontra, aztán egyszerre szomorúan, halkan elkezdett
 31    1|             Ó, az az agár! - tört ki egyszerre belőle a keserűség, és a
 32    1|          fiatal - tört ki az öregből egyszerre a hév -, majd megmutatnám
 33    1|            kis szünetet adott, aztán egyszerre így folytatta:~- Az agarászat
 34    1|             csengett... Klárika arca egyszerre kipirult, s a szíve verni
 35    1|             Azt hittem - szólott, és egyszerre mulatságosabbnak, kedvesebbnek
 36    1|        Klárika.~Az öreg csodálkozása egyszerre kacagásra változott, elkezdett
 37    1|           Amint Kakasból várúr lett, egyszerre nagyon megjózanodott; eldobta
 38    1|             s jó háromórai séta után egyszerre fejvakarva jelentette ki
 39    2|             elátkozott házban, mikor egyszerre a jobb szobában nesz hallatszott,
 40    2|            már táncra is kelt, mikor egyszerre rémes dörömbölés hallatszott
 41    2|         emelkedem a Parnasszus felé, egyszerre eszembe jut, hogy tulajdonképp
 42    2|            Megszökött! - tette hozzá egyszerre élénken, az ablakon át meglátván,
 43    2|          elővette a fogót, de azután egyszerre így kiáltott föl: „Tudod-e,
 44    2|             fogunk csinálni.~Petőnek egyszerre elmúlt a jókedve. Visszaröpültek
 45    2|             óvatosan, és szeme előtt egyszerre megjelent a szerencsétlen
 46    2|              Szívja a friss levegőt. Egyszerre megjelenik a sarkon az aszfaltoskocsi,
 47    2| körmondatokra, amikor a költészetből egyszerre a kötött nyelv birodalmába
 48    2|      ellenpontról, üdvösség­ről, míg egyszerre észrevették, hogy a Paskál-malomnál
 49    2|   világvárosi színvonalra emelkedik, egyszerre jön Bauernebel, és teheneket,
 50    2|        hatóság első tisztségviselője egyszerre elhatározottan kapta föl
 51    2|       álmodni se mert volna, s amely egyszerre elfeledtette a viselt hadjárat
 52    2|             azonban a folyosóra ért, egyszerre vígan kezdett el fütyürészni,
 53    2|        jogászok hívjátok.~Pető alatt egyszerre kitisztult a helyzet. Teringettét,
 54    3|     messziről hangzó cigányzene most egyszerre más, könnyedebb, kellemesebb
 55    3|            ott pár pillanatig, mikor egyszerre kinyílt az ajtó, és egy
 56    3|        szomorúság és keserűség, mely egyszerre a szívébe lopózott.~- Így
 57    3|        lelkében undor támadt, mintha egyszerre a világ minden csúnyasága
 58    3|             fogta el, s a szülei ház egyszerre undok rablóbarlangnak tetszett,
 59    3|             bujkált a felhők között, egyszerre fénnyel öntötte el a vidéket,
 60    3|       kezdett horkolni, hogy az álom egyszerre kiszaladt a szememből. Lemondtam
 61    3|            égette a mellét, de aztán egyszerre igen kellemesen érezte magát,
 62    3|       harmadik poharat elébe tették, egyszerre hazagondolt, s hosszú arca
 63    3|       pillanatig csodálkozott, aztán egyszerre nagy ijedtség fogta el;
 64    3|               leejtette a baltát, és egyszerre keservesen sírni kezdett.~-
 65    3|              eddig oldalt fordított, egyszerre Burián fejére esett. Az
 66    3|           többitől látott. Arca most egyszerre kipirult, az esteli tréfa
 67    3|              Egyébként - szólalt meg egyszerre Illenczi -, be fogok önnek
 68    3|         hatalmas uzsonnához, az ajtó egyszerre kinyílt, és egy ravaszkás
 69    3|             hágott, mikor a sarokban egyszerre, pokoli robajjal, tüzesbékák
 70    3|             hívták így. Szemem előtt egyszerre fölvillant az asszony rizsporos
 71    3|              és fehér homloka. Aztán egyszerre érezni kezdtem azt a meleg
 72    3|         éjszakai levegő megérintett, egyszerre érezni kezdtem a korai kelést,
 73    3|         sikkasztó Zelmánovics, mikor egyszerre ajtónyílást hallottam, és
 74    3|    rátelepedik a szőlőkarókra, aztán egyszerre kereket old, és hosszan
 75    3|              végre a madárnak, aztán egyszerre elkezdett sírni, leugrott
 76    3|        dombocska tetején áll, a nyom egyszerre megszűnt. A fűtalaj itt
 77    3|      vakondtúrások, ürgelyukak közt. Egyszerre fölvillan a szemem - hopp!
 78    3|         leült. Ahogy a földre nézek, egyszerre fényes tárgyat látok. Közelebbről
 79    3|              magamban. - Vadászaton!~Egyszerre fanyar érzés futott végig
 80    3|    Rosszkedvűen állítom meg lovamat. Egyszerre látom, mibe keveredtem.
 81    3|         rosszkedvűen haladok befelé, egyszerre szemem ijedten kapcsolódik
 82    3|             gyöngyöznek, aztán szeme egyszerre rémülten szegeződik a háttérbe,
 83    3|            arcáról lerítt a félelem; egyszerre a könnyei patakban eredtek
 84    3|          alkonyaton a két postakocsi egyszerre érkezett az állomás elé.
 85    3|             bolondulnak értem, aztán egyszerre, minden ok nélkül cserbenhagynak.
 86    3|          roham, a rajta-rajta, aztán egyszerre az ember mégiscsak kint
 87    3|               és amint fölmelegszik, egyszerre ő is elkezd kártyázni, százrőfös
 88    3|            óráját, becsületét, a fal egyszerre kettényílt, és az ördög
 89    3|           hangosan kurjantott egyet. Egyszerre a nád ropogni, recsegni
 90    3|             a fülem zúgott, és éjjel egyszerre boldogan dobogott föl a
 91    4|          ilyen nő régi, finom alakja egyszerre eltűnik előlünk, elfelejtjük
 92    4|            regattacipőben. Olvasott; egyszerre letette a könyvet, és észrevett.~-
 93    4|        Mérgesen nézett rám, de aztán egyszerre, hogy, hogy nem, mégis bizalma
 94    4|              német leckéjét. És most egyszerre a nyakamba borul, és azt
 95    4|          szent figyelmesség - amikor egyszerre valaki a vállamra teszi
 96    4|           szép volt.~- Mondd - szólt egyszerre -, igaz ez: hogyha egy halottnak
 97    4|                szólalt meg mellettem egyszerre valaki, és könnyű mozdulattal (
 98    4|       játszana, szűrődött át a zene. Egyszerre a hold benézett a magas
 99    4|            így látna?~Ha most látna? Egyszerre, mintegy bűvös érintésre,
100    4|              kik a rokonai, és aztán egyszerre így szólt:~- Az életnek
101    4|          köpött, nagyon sápadt volt, egyszerre megfogta a kezemet, és óvatosan