Fej.

  1    1|               járt az orr nyomában, amíg végre egyik okos sarjadék fordított
  2    1|           látóhatáron, s az egyik látcső végre szerencsésen fölfedezi a
  3    1|       agyoncsapja a Hiób-posta közlőjét. Végre is egy sárosi kurta nemes,
  4    1|                Egy ideig hápogott, aztán végre a dühtől fuldokolva kivágta:~-
  5    1|                be repesett a szíve, hogy végre akadt valaki, aki megdöntse
  6    1|        tetszéssel egyik sem találkozott.~Végre ismét az elnöklő Kázmér
  7    1|                 így jobbra-balra mennek, végre elérkeznek Kálmánka asztalához.
  8    1|               sokáig nézi kalmárkodását, végre is föllázad, és az az érzés
  9    1|             Kázmér. - A dobrói birtok is végre kártyán úszott el, vagy
 10    1|         elnyerhette volna mindenemet, és végre is, én se lopom a pénzemet!~
 11    1|            azután tovább élte a világát. Végre is az okosabb enged, Pál
 12    1|             látszott rajtuk a vágy, hogy végre összeakadjanak, és megküzdjenek
 13    1|                kártyában, a hajtásban és végre az asszo­nyoknál... Elütötte
 14    1|             tűzött a gomblyukába.~Amikor végre este a megyei székhelyen
 15    1|               olvasott és zsonglírozott, végre is azonban kénytelen volt
 16    1|                 megbántani... - bökte ki végre, de a hangja siketen csengett,
 17    1|                 joga lett volna. Köztünk végre is nem történt semmi, s
 18    1|       szomorúságot okozott - szólalt meg végre az asszony.~- De jóvá fogom
 19    1|           könnyeitől. Sokáig tartott, de végre is elállott Klárika elfojtott
 20    1|               másodszor akarnók bevenni? Végre is egyik kutya, másik eb,
 21    1|               hagyta el a Balsai-kúriát.~Végre egy nap, amikor már csordultig
 22    1|               egy kilót hízott örömében. Végre itt a régen várva várt győzelem!
 23    1|               fiatalúr már lángban ég, s végre elmondja szíve titkát, csak
 24    1|                  Nem értem - szólalt meg végre.~A leány lélegzetet vett,
 25    1|                 azt hiszem - szólalt meg végre szalmaszál után kapkodva -,
 26    1|                  abban a reményben, hogy végre leülhet. Száz kapát adott
 27    1|               Matejkó keresni kezdett, s végre csakugyan rátalált egy zsúpfödeles,
 28    1|                  Petur Pállal, az apával végre rátalált az elveszettekre.~
 29    1|               egy mogyorópálcát vágni, s végre sikerült a két fiatallal
 30    1|                  ebből a históriából! De végre is: mi köze hozzá? Jó darabig
 31    1|       emlékezetes vadászkunyhóhoz értek. Végre azonban felbukkant a nagy
 32    1|            Kázmér széles ábrázata.~- Ah, végre megvagytok! Ez az ijedség!
 33    1|              kérdezte kajánul Kázmér (ó! végre! végre!), és Klárikára nézett,
 34    1|                kajánul Kázmér (ó! végre! végre!), és Klárikára nézett,
 35    1|               lélegzethez jusson. Amikor végre egy kicsit lehiggadt, fölvette
 36    2|               sokáig kellett várnia, míg végre lépések hallatszottak, s
 37    2|             tehát uraságodat? - kérdezte végre Pető.~- Okvetlen szükséges
 38    2| lélekcsengettyűnek is szerepet adtak, de végre mégiscsak csönd lett.~Az
 39    2|               diák -, nekem énekelhetsz! Végre mégiscsak elhagyod.~Mikor
 40    2|                nem tud paripákkal bánni? Végre is győzött benne a jobb
 41    2|                  is dőre, ostoba, s hogy végre: menedék csak a sírban van.~
 42    2|           válaszolt nyugodtan (mert hisz végre is nem ő volt szerelmes
 43    2|              tusakodtam, megmondom, amíg végre a nyomor, továbbá a halál
 44    2|            átadja kliensének.~- Csakhogy végre szóhoz juthatok - fújt Bauernebel,
 45    2|                  amikor Fabriczius úrnak végre, hosszú tusa után, mint
 46    2|           pöröltük, sokáig pöröltük, míg végre kiderült, hogy örökösök
 47    2|                tanácskoztak a bírák, míg végre egy szép nap kiderült, hogy
 48    2|               most jobbra, most balra, s végre is alaposan elvesztettük
 49    2|          pislákolt, aztán sötét lett. Ma végre Fabriczius úr közölte velem
 50    2|                folyosón. Fabriczius, aki végre körülcsavarta vég nélküli
 51    2|                 hajlott meg a jogász, és végre csakugyan eltávozott.~Az
 52    2|                 prüszköl, káromkodik, de végre is nem tehet ellene semmit.
 53    2|                  Ne mondja!~- De mondom. Végre aztán a hatodikban nagy
 54    2|                  A kereskedő ötöl-hatol, végre enged tíz krajcárt. Ki van
 55    2|          Meglehet - felelte Jozefin, aki végre maga is még ifjú volt.~-
 56    2|                 ellen a fiatalúrnak, aki végre is elég csinos és kellemes
 57    2|                semmi sem tart örökké, és végre ők is a kapuhoz értek.~-
 58    2|                  védett, míg az omnibusz végre szerencsésen kikötött a
 59    2|             leszakad a lábam. A szerelem végre is nem a járkálásban fejeződik
 60    2|            Quastllal forgott a világ. De végre a galambnak is van epéje,
 61    2|                   Ez nagyon nem helyes!~(Végre is: az ő vérmérsékleténél
 62    2|        biztosítótűvel, és így aztán Pető végre elkészült az öltözködéssel.
 63    2|             Koronaherceg utcai telkekre.~Végre tehát!~Ez a perc Bauernebel
 64    2|                  megdöbbent szerzőjét.~- Végre! - kiáltott fel a jogász,
 65    2|     következésképpen nem is vágyik rája, végre, mert Bulcsu a legjobb üzletember,
 66    3|              énekeltek és romboltak, míg végre nem maradt már semmi épen,
 67    3|              kocsi lovaira bámult.~Mikor végre kissé összeszedte magát,
 68    3|               mégiscsak ki kell eszelni. Végre is ez sértő inszinuáció,
 69    3|                 szegény asszonyt, akinek végre is igaza volt. Ki ne csalná
 70    3|             valakivel összeakadsz. És ha végre kaputot, süveget látsz,
 71    3|               nem törődött tovább velem.~Végre is abbahagytam a dolgot,
 72    3|                el! Menj el! - könyörgött végre a madárnak, aztán egyszerre
 73    3|                 tekintetes urat - mondja végre -, hogy minekutána lovon
 74    3|          fölkeljen, avagy rám támad­jon? Végre is föltápászkodik, homlokán
 75    3|                  hajnalig töprengett, és végre az ablakpárnára hajtva könnyáztatta
 76    3|              küzdeni, hogy az igazságnak végre győznie kell; a Zsuzska
 77    3|                  és ekkor elmosolyodtak. Végre Ábel fölkelt, és megigazította
 78    3|                  vastag bajuszú katonát; végre tágra nyitotta a szemét,
 79    3|         mélyebbre, mindig mélyebbre, míg végre süllyedni kezdett, és csupán
 80    3|             sokáig nem tudtam, ki lehet, végre észrevettem, hogy a sarokban
 81    4|           homlokát.~- Theodóra - szóltam végre, és elbocsátottam a kezét.~
 82    4|              mintha mi se történt volna. Végre is vállat vontam, és az
 83    4|            puhábbá és puhábbá váltak, és végre csöndesen adták meg magukat.
 84    4|                  nem hagyott cserben, és végre is kábultan, minden idegemben
 85    4|       kovácsolgatta forró agyában. Mikor végre az óra ütött, és a szerencse
 86    4|            mindig elfelejtettek valamit, végre is karöltve, mint egy vidéki,
 87    4|                és én boldog leszek, hogy végre megválok a piros hajamtól,
 88    4|                     A vasúthoz - szóltam végre is a kocsishoz, de aztán
 89    4|                 a karomból.~- Ej - szólt végre -, milyen dőre az emberi
 90    4|               fürkésző tekintetét. Mikor végre ránéztem, az ajkán fölényes
 91    4|               valóm van az életben, most végre megnyugod­hatok.~- Flóra! -
 92    4|                   ez az alázatos türelem végre is annyira meghatotta Adélt,
 93    4|               rémülten nézett reám, hogy végre is megcsókoltam a kezét,
 94    4|        Rárohantam, birkóztunk, elestünk, végre is a személyzet beszaladt
 95    4|             debardőrrel kezdett lejteni. Végre is a dohányzóba mentem,
 96    4|               egy érzelgős műlovarnő, ez végre is mindegy! Mondjuk, hogy
 97    4|                 lesz ez így? Mikor fogom végre megbecsülni tudni az uramat,
 98    4|              hajtotta.~- Istenem - szólt végre -, hisz ez természetes,
 99    4|              barátom, nagyon rosszul, de végre is, talán nem kár érettem!~
100    4|               arcát, és keservesen sírt. Végre is magam mentem el a postahivatalba,