IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Alphabetical [« »] avarra 1 avatag 1 avatatlan 1 az 3331 azalatt 2 azaz 7 azé 1 | Frequency [« »] ----- ----- 9366 a 3331 az 2837 és 1696 hogy 1538 nem | Lovik Károly A kertelo agár Concordances az |
Fej.
501 1| foglalt helyet, aki amíg az előkészületek meg a csata 502 1| sipisták azt értik, amikor az ütőkártyák mind egy rakáson 503 1| egy rakáson maradnak, s az osztóhoz kerülnek. Kálmánka, 504 1| kártyákat egy nyomással, s az jön fölülre, amelyiket akarjuk. 505 1| mulattak, s szépen eltöltötték az időt a szánkók megérkezéséig.~ 506 1| legyeskedett Marianne-nál, s az asszony láthatólag úgy forgatta 507 1| támadt a szép özvegynek, az ifjú lovag nyomban kielégítette, 508 1| kielégítette, ha valakinek az orra nem tetszett neki, 509 1| jobban beléje bonyolódott az ügybe. Elfelejtette lassan, 510 1| karjaiba. Hogyan támadnak az ilyen esetek? Nem nehéz 511 1| fülbevaló öl meg. A dolog az utóbbi példánál egyszerűen 512 1| példánál egyszerűen kezdődik, az ember egy jókedvű pillanatában 513 1| és örömet akar szerezni az asszonynak. Megvan hát a 514 1| kalap? Újat kell venni, hogy az emberek azt ne mondhassák: „ 515 1| kihasználtassák, megkívánja az estélyeket; az estélyek 516 1| megkívánja az estélyeket; az estélyek ösmeretségeket 517 1| inassal, komornával jár; az előkelő háztartás kocsit, 518 1| fog, hogy örömet szerezzen az asszonynak.~Így van az udvarlással 519 1| szerezzen az asszonynak.~Így van az udvarlással is. Ha valaki 520 1| cigányra, ha kell, mint az egyszeri óbester, menjen 521 1| kérdezze meg a kártyát, az majd megmondja, van-e szerencséje 522 1| benne, és csapnivaló ember az, aki az igenlő feleletért 523 1| csapnivaló ember az, aki az igenlő feleletért egy-két 524 1| feketét. Kitűnő kocsis volt, s az ilyen produkciókban is nem 525 1| a fordulóknál lassította az iramot, s itt társai mindig 526 1| nézett hátra, közelednek-e az ellenfelek, s kéjesen fölkacagott, 527 1| hallgatva ült helyén, de az ő némasága mást jelentett.~ 528 1| Marianne-t, s a leány meghallotta az asszony sikolyba fúló kacagását, 529 1| alkotmányt, így hát nem ért rá az unokahúgával foglalkozni. 530 1| szélsebesen vágtatott le az egyenesen.~A szépasszony 531 1| biztosnak látszott; s íme, az utolsó fordulónál Izidor 532 1| vágtába kezdve iparkodtak az előttük járó lovakat utolérni.~- 533 1| Amikor a feketék megtalálták az elveszett egyensúlyt, a 534 1| kétségbeesve ficánkoltak az ütések ólmos súlya alatt. 535 1| fejökkel, iparkodtak utánuk, de az elvesztett területet csak 536 1| kelleténél jobban, aminek az lett a következménye, hogy 537 1| lett a következménye, hogy az amúgy is gyengébb rudas 538 1| kidülledt szemű feje megjelent az elöl járó fogat mellett, 539 1| kerül a büszke Balsaiaknak: az agarászaton, a kártyában, 540 1| kártyában, a hajtásban és végre az asszonyoknál... Elütötte 541 1| boldogabb végről fogta az ostort, és úgy vágott bele 542 1| forduló felé.~- Megállj, az Isten szerelmére! - kiáltott 543 1| lovak nem tudnak átsiklani az éles fordulón. - Megállj! - 544 1| semmit, oly jólesett ez az őrült rohanás a végtelenségbe, 545 1| törődnék azzal, hogy mi lesz?~Az Izidor fogata nagyokat szökve 546 1| a lovak magasra kapták az orrukat, és úgy iramodtak 547 1| sarkon áthatolni, a szán az erős ív következtében nagyot 548 1| gyalogszerrel rohant vissza az utolsó fordulóig.~Az eléje 549 1| vissza az utolsó fordulóig.~Az eléje tárult kép nem volt 550 1| rántott rajta, s visszaadta az életnek. Amikor a furcsa 551 1| márványarc nem mozdult, az ember azt hihette volna, 552 1| elhallgatott, de csakhamar az ajkak ismét megnyíltak, 553 1| halvánnyá változott.~8~Izidor az emlékezetes szánkókirándulás 554 1| és elmélkedéssel töltötte az időt.~A különös nevű ifjúról 555 1| részvényei voltak: kezdve az erdélyi aranybányáktól a 556 1| csodaszerkezetek apró modelljei, kezdve az önműködő kotlóstól a torpedókig, 557 1| kotlóstól a torpedókig, az örök mozdonyig, a kormányozható 558 1| rájött volna, honnét szerzi az ilyen játékhoz való pontos 559 1| vagyis pechhel dolgoznak. Az ilyen mindig bőven akad - 560 1| spekulálni. Vágóhidy mestert az ilyen kérdések nem hozták 561 1| Elveszített daxliktól kezdve az elveszített női hűségig 562 1| hatalmasabb malheur-rel.~Az ügyek lebonyolítása most 563 1| bocsátkozott. Szóval mindig az ellenkezőjét cselekedte 564 1| tegyünk? Üdv. Vágóhidy.~(Az üdv szó fölösleges volt, 565 1| madarat” keressen, s amikor az ennek a föladatnak is megfelelt, 566 1| mászott bele túlságosan az üzleteibe, óvatosan működött, 567 1| betörött orrot is köszönhetett az ágotai bírónak.~Izidor - 568 1| mozdulatát, látta a leány arcán az elkeseredést, a haragot 569 1| Balázs szánkója elröpült az övék mellett, s a szépasszony 570 1| és ráadásul már elviszi az asszonyainkat is, s nem 571 1| földjeiket, a bútoraikat, még az utolsó párnát is Bogdány 572 1| a leghíresebb agaraik is az ő lova után ballagnak!~Haragosan 573 1| mosolyodnia, amint magát, az okos üzletembert, fölpaprikázva, 574 1| dühtől tágra nyíló orrcimpa. Az okos ember nem így mérgelődik, 575 1| magát... Végighúzta kezét az ábrázatán, és nevetett. 576 1| haragos ráncok elsimultak, s az üveglap mögül ismét higgadt, 577 1| se tagadta meg magát, s az idők szele némi havat szórt 578 1| álldogált a tükör előtt, s akkor az asszonyoknál is megvolt 579 1| azonban rájött, hogy azt az időt s azt az elmebeli erőt, 580 1| hogy azt az időt s azt az elmebeli erőt, amelyet az 581 1| az elmebeli erőt, amelyet az ember udvarlásra fordít, 582 1| gorombaságokat, ahogyan az szirénekkel szemben szokás.~ 583 1| is kigyúlt a gyertyaláng az ablakban, ha a cigány az 584 1| az ablakban, ha a cigány az ablak alatt húzta. Az öreg 585 1| cigány az ablak alatt húzta. Az öreg Pál eleget is féltékenykedett 586 1| találta forgatni Marianne-t, s az repkényként tapadt a sógor 587 1| egy megmaradt vágás volt; az utóbbit egy kisvárdai párbajban 588 1| csak.~Hátha még ér valamit az egykor kapott hajfürt és 589 1| nyeregből, aztán kikacagni, s az általános nevetés prédájául 590 1| magát. A gazdászszakállát az bizonyos, hogy le kellene 591 1| keljen.~És bekövetkezett az ifjú metamorfózisa.~Izidor 592 1| barátok szaporán kibékítették az ellenfeleket, az urak erre 593 1| kibékítették az ellenfeleket, az urak erre egy asztalhoz 594 1| csürdöngölőt, amely így kezdődik: „Az én csizmám disznóbűr, apám 595 1| vendéglős kezét dörzsölgette, az uraknak sem volt kifogásuk 596 1| uraknak sem volt kifogásuk az új cimbora ellen, csak egy 597 1| volt a megyében, s most már az is sárga bőrkabátban jár.~ 598 1| bőrkabátban jár.~A sárga bőrkabát az ülnök szemében a pazarlás, 599 1| kocsisát, pitykés libériába az inast, ami nehéz szivar 600 1| vissza Kisbalsára, ahol az irodában már egész köteg 601 1| magánkutatónak:~Egyelőre beszüntetem az üzemet. Balsai.~Azzal a 602 1| bámulva, amikor összeakadt az unokatestvérével.~- Talán 603 1| Ha valakit elvennék, az csak maga volna, húgom - 604 1| fiatal korában megszokta az ilyesmit, éppen azért nem 605 1| ahol gyakran fordulnak elő az ilyes bókok.~Ezzel újabb 606 1| koronázta. Izidor nem volt az az ember, akit ilyesmi zavarba 607 1| koronázta. Izidor nem volt az az ember, akit ilyesmi zavarba 608 1| Izidorkám, megkérdezném, mi az, amiért egyszerre így érdeklődik 609 1| Izidor megvonta a vállát.~- Az egész világ udvarol magának, 610 1| vissza a szép napokra...~Az asszony gúnyosan mosolygott.~- 611 1| tudok emlékezni, ugyebár?~- Az más volt - ellenkezett az 612 1| Az más volt - ellenkezett az udvarló. - Egy férjes asszony... 613 1| szabad hírbe hozni.~- És az özvegyet?~Izidor nem válaszolt, 614 1| eltávozott a kertből, ahol ez az épületes párbeszéd lefolyt.~ 615 1| Izidor meg volt elégedve az első kísérlettel: jóllehet 616 1| forgott női társaságban, az ötletei, úgy vélte, nem 617 1| kellemesebb mulatság, mint az irodában ülni, számokat 618 1| a saját érdekéből, ámbár az se a legutolsó dolog, de 619 1| szempontból, mert hiszen hetek óta az egész vármegye tekintete 620 1| annyi nyilvánosság előtt az ágotai bíró húzná a rövidebbet, 621 1| róla. Micsoda kacagás lenne az! Micsoda lefőzés! Ez volna 622 1| lefőzés! Ez volna aztán az igazi lecke, az igazi bosszú 623 1| volna aztán az igazi lecke, az igazi bosszú az ágotai agárért! 624 1| igazi lecke, az igazi bosszú az ágotai agárért! Mert hej, 625 1| ágotai agárért! Mert hej, az az ágotai agár, a bajt hozó 626 1| ágotai agárért! Mert hej, az az ágotai agár, a bajt hozó 627 1| Kormos sokszor megfordult az agyában; nemcsak neki, hanem 628 1| familiasnak, Kázmér bácsinak is.~Az öregúr már kezdett türelmetlenkedni. 629 1| rúgott a hámból, de azért azt az őrültséget, amit Kázmér 630 1| mint hogy Balázs elvegye az özvegyet. Mert mit ér, hogyha 631 1| sőt, mondjuk, a kedvese, az ilyen viszonyok rendszerint 632 1| jobbik eszük, és megszöknek az effajta összeköttetések 633 1| oroszlánra vadászni, és vége az egész dolognak. Vagy a család 634 1| Milyen édes csemege lenne ez az ágotai üröm után!... De 635 1| mikor következik el már az ideje?... Éppen ezért érthető 636 1| Ilyen látogatások alkalmával az öreg és Marianne bevonultak 637 1| meghányták-vetették a dolgokat. Az asszony türelemről prédikált, 638 1| megérjen, akkor magától az ölünkbe fog hullani. Kázmér 639 1| markotányosnéval. Milyen ördög volt az! Kibontotta a hosszú, fekete 640 1| megcsinálta a dolgát úgy, hogy az öregúr ma is megemlegeti.~- 641 1| jól intézem el a dolgomat.~Az udvarra kocsi szaladt be, 642 1| és a kalapja után nyúlt.~Az asszony tagadólag intett.~- 643 1| Kázmér rámeresztette szemét az özvegyre.~- Izidor? Mit 644 1| ajánlott fel nekem - felelt az asszony, nyugodtan a családfőre 645 1| mint egy intézeti lányka.~Az özvegy hazudott; nem volt 646 1| vagy egy régi csipke, amit az asszonyok megvesznek, s 647 1| megnéznék, használnák - az ember nem tudja kitalálni, 648 1| estére Kázméréknál lesz. - Az a kedvenc ételem, ugye, 649 1| Izidornak állandóan fúrta az oldalát a kíváncsiság, hogy 650 1| pattantja ki, jószántából az asszony semmit sem árult 651 1| szilvafák hogy bólogatnak az enyhe déli szélben. A férfiakat 652 1| rövid pórázon tartani, vélte az asszony, de a lovagot az 653 1| az asszony, de a lovagot az ilyen türelempróbák nem 654 1| fejezte be meditációját az udvarló.~Ekkorra Marianne 655 1| mosolygó arccal jelent meg az ajtóban.~- Megvárakoztattam, 656 1| mintha nagyon sietett volna az öltözködéssel. A haján végigsimítani 657 1| előtt.~- Szárnya van itt az időnek - mondott aztán valami 658 1| lányos egyszerűség volt az erkély: a bútorok fehérek, 659 1| ölelni a szépasszonyt, de az kisiklott a karjából, s 660 1| egy kissé elsápadva nézett az asszonyra; az mosolygott, 661 1| elsápadva nézett az asszonyra; az mosolygott, és lassan himbálta 662 1| topánkáival kacérkodott, az egyik papucsa leesett. Izidor 663 1| Marianne.~- Nem! - felelte az ostromló igen nyugodtan. - 664 1| egyet a tőr, és beleszaladt az Izidor tenyerébe. Jaj! Bizony 665 1| tenyerébe. Jaj! Bizony nem volt az papírból, jó erős spanyol 666 1| leventém! - nevetett kacéran az asszony.~Marianne kimosta 667 1| Hiszen szép és kívánatos volt az asszony, nem volt kár érte 668 1| például a rozsról vagy az időjárásról.~Az asszony 669 1| rozsról vagy az időjárásról.~Az asszony nevetett.~- Látja, 670 1| látta Balázst? (Legalább az a haszna lesz, hogy feltűnés 671 1| kúriában! A férfi összeharapta az ajkát.~- Délután volt, azaz 672 1| születésnapját ünnepelte. S így az agarász csakis kora délután 673 1| Balázzsal véletlenül találkoztam az este... De az ő karja nem 674 1| találkoztam az este... De az ő karja nem volt felkötve... 675 1| semmit, hanem fölkelt, és az ablakhoz ment. Egyik kezét 676 1| párnákon, és malomba forgatta az ujjait, aztán egy elefántcsontból 677 1| Marianne nem mozdult el az ablaktól, az ajaka sem nyílt 678 1| mozdult el az ablaktól, az ajaka sem nyílt meg. Izidor 679 1| sziklatömegen, és leste az idők változását, újra malmozott, 680 1| a kezét békére nyújtva.~Az asszony nem felelt, s amikor 681 1| szögletében könnycsepp ragyog.~Az udvarló összeszorította 682 1| összeszorította a fogait. Nincs az a párbajkard, ami úgy tud 683 1| férfit, mint egy csöpp pír az arcon, egy csöpp harmat 684 1| arcon, egy csöpp harmat az asszony szemében, ha az 685 1| az asszony szemében, ha az a pír, az a könnycsepp másnak 686 1| asszony szemében, ha az a pír, az a könnycsepp másnak szól... 687 1| szemébe nem vágta. Ó, ez az átkozott Balázs! Hát mindig 688 1| elefántcsont papírvágó volt, az elgörbült, mint a pozdorja, 689 1| kéretlen látomás, megjelent az ágotai agár, besározva, 690 1| És nyomában föltámadtak az összes, már rég elhunyt 691 1| kutyájáig s velük együtt az összes elköltözött Balsaiak, 692 1| nevetségessé váljék. De mi legyen az a valami? Sokért nem adta 693 1| söröspoharáról... Ezért az élvezetért szívesen adta 694 1| vagyok a kelleténél, ennyi az egész. Nem kell neki jelentőséget 695 1| milyen szerencsés kópé az ágotai bíró! El akarta hessegetni 696 1| bíró! El akarta hessegetni az alakját, de nem tudott tőle 697 1| sajátságos világításban. Az ágotai agár akkora volt, 698 1| dirigálta jobbról balra az alázatos ebet.~Izidort elöntötte 699 1| akiket legjobban akkor kínoz az irigység, ha látják, hogy 700 1| kicsi dzsentri, akinek már az apja is jócskán elherdált, 701 1| gyorsaságával verték széjjel. Az egész vagyonuk a zsebükben 702 1| visszaszerezze azt, amit az ősei elpocsékoltak? A munkája 703 1| ő a legvagyonosabb ember az egész határban, az egész 704 1| ember az egész határban, az egész megyében, az egész 705 1| határban, az egész megyében, az egész Felvidéken. Ha azt 706 1| márciusban eperrel szórhatná tele az országutat, s a mellényzsebéből 707 1| s azt súgta neki:~- Tiéd az egész világ, mert tiéd az 708 1| az egész világ, mert tiéd az arany. Tiéd a falu, a határ, 709 1| megye, a tavasz, a tél, az öröm, a rózsa, a napsugár, 710 1| öröm, a rózsa, a napsugár, az asszony, s közöttük Marianne 711 1| van, mindened van, s nincs az a kívánságod, ami nem teljesülhetne, 712 1| vagy bosszú...~Ránézett az asszonyra; most, amikor 713 1| tartotta, mint általában az emberek mindazt, ami nem 714 1| emberek mindazt, ami nem az övék, s aminek elérését 715 1| ami a Balsaiakat érhette: az asszony; a ló is nagy dolog, 716 1| asszony; a ló is nagy dolog, az agár is, de a legfőbb mégiscsak 717 1| de a legfőbb mégiscsak az asszony, akárhogyan forgassa 718 1| asszony, akárhogyan forgassa az ember a dolgot. Mert jó 719 1| agarat lehet pénzen kapni, de az asszonyért meg kell küzdeni, 720 1| asszonyért meg kell küzdeni, mint az oroszlánnak, amikor a sivatagon 721 1| töltött a szépasszonynak, az ujjaik mindig összeértek, 722 1| játékszert... Most övé lehetne az a kéz, az a homlok s az 723 1| Most övé lehetne az a kéz, az a homlok s az a könnycsepp, 724 1| az a kéz, az a homlok s az a könnycsepp, amely az elébb 725 1| s az a könnycsepp, amely az elébb ott reszketett az 726 1| az elébb ott reszketett az asszony szép kék szemében...~ 727 1| a griffmadaras kúriában, az elveszett emlékekre: a holdvilágos 728 1| amikor a keskeny hajtóülésen az egymás leheletét érezték, 729 1| cigarettákból meg gyufákból rakta ki az asztalkán, hogy: „Szeretlek”... 730 1| ebek... Ó, be szép volt ez az asszony, Izidor elkábult, 731 1| bevilágította életünket?~Az asszony gyanakodva nézett 732 1| velem... Némely asszonynak az ilyesmi talán jobban fáj, 733 1| lehet unni, ez érthető, az ember idővel betelik, tehát 734 1| ember idővel betelik, tehát az ilyesmire mintegy jogunk 735 1| kezdett egy lelki kapcsa, az a legnagyobb megaláztatás, 736 1| kell a lovagjának... Ez az őszinte véleményem, s ezt, 737 1| fejtegetés hallatára. Tehát mégse az utolsó ember a világon, 738 1| választanom. Vagy megmaradok az ön lovagja, és telekkönyvvezetőnek 739 1| embert faragok magamból. Az írnokok nem jó Don Juanok, 740 1| dőre azt hinni, hogy ön az ilyen állású gavallérokkal 741 1| behajtani? Nos, igazam van?~- Az ön szempontjából mindenesetre! - 742 1| mindenesetre! - gúnyolódott az asszony.~- Az önéből is, 743 1| gúnyolódott az asszony.~- Az önéből is, Marianne, hagyjon 744 1| és ma nemcsak hogy megvan az anyagi függetlenségem, 745 1| akarom, a zsebemben van az egész vármegye! Magának 746 1| mellényét, a cipőjét, még az orrát is. Egy Balsai-orr 747 1| aranyembere”, hát arra még az angol bank is adhatott volna.~- 748 1| nem imponál! - mondotta az asszony, ajakát felbiggyesztve, 749 1| Egyedül a pénz nem, Marianne, az bizonyos. De ha a pénzhez 750 1| kimérten, de belsőleg reszketve az izgatottságtól.~- Ugyan, 751 1| izgatottságtól.~- Ugyan, mi jut az eszébe, Izidor? - méltatlankodott 752 1| elment lovagja mellett, az ablakhoz állott, és kinézett 753 1| okozott - szólalt meg végre az asszony.~- De jóvá fogom 754 1| Gyöngyélete lesz nálam!~Az asszony sóhajtott.~- Lássa, 755 1| elhagyott, s hallgatagon, de az égdörgés szavainál hangosabban 756 1| nyomtalanul, de így tartozom azzal az önérzetemnek, a becsületemnek, 757 1| mondjak... Hagyjuk tehát ezt az egész dolgot, és ígérje 758 1| maradunk továbbra is, de csak az eszünkkel; a szívet kihagyjuk 759 1| Odaajándékozom a vagyonomat az eperjesi kollégiumnak vagy 760 1| mohón tapadt rá ajkaival.~(Az a holnap messze van - gondolta 761 1| egyszerre eszébe jutott az öreg Balsai, és még jobban 762 1| mert elképzelte magának az öreget, hogyan pukkasztja 763 1| miképpen bosszulta meg Izidor az ágotai agarat...~Marianne 764 1| szokva, hálásan csókolt kezet az asszonyának, s oda volt 765 1| Bogdány nagyságos úrnak is!~- Az ám, Bogdány! - jutott eszébe 766 1| bizony csak komédia volt az egész, amit Marianne lovagjának 767 1| meg a hiú közgazdát, a póz az ablaknál, a megsértődés 768 1| véletlenül medvét lőtt, az apró léháskodásból komoly 769 1| leggazdagabb asszonyává, az aranyember aranyfeleségévé 770 1| ajándékozza oda vagyonát az eperjesi kollégiumnak.)~ 771 1| Bizonyára nem; ha ezen az úton jár, ma talán annak 772 1| megtetszett neki, amikor kikerült az intézetből.~De szerencséjére, 773 1| megifjodva a diadaltól állott az ablaknál, és teli tüdővel 774 1| gondolkodóvá lett. Ő, aki az élet országútját könnyű 775 1| talán észre se veszi, ha az emlékezetes téli napon szánkóversenyt 776 1| együtt bele nem pottyan az ölnyi hóba. Így jutott hozzá 777 1| hozzá Balázs, hogy kiássa az elveszetteket, és egyúttal 778 1| vallomását meghallhassa.~Az első érzés, ami a kirándulás 779 1| ki magának. Ez a típus: az egyszerűségé, a lemondó 780 1| mértékkel megítélni. Balázs az egész dolognak kezdetben 781 1| nagyon töri magát utána. Az ily kacér asszonyokat éppen 782 1| azzal lehet megnyerni, ha az ember mentől hidegebbnek 783 1| nevezetes perc óta, amikor az ágotai bíró megmutatta a 784 1| megmutatta a Balsaiaknak, az agár körüli táncuk mily 785 1| ambíciójuk, tetterejük az agárban összpontosult, aki 786 1| agárban összpontosult, aki az agarukat bántotta, a becsületüket 787 1| mentől erősebb lett a hajsza az ágotai agár miatt, Klárika 788 1| annál jobban vonzódott hozzá az igazmondásért, amellyel 789 1| amellyel halomra lökte az ebkultusz kártyavárát. A 790 1| varázzsal hintette tele az ifjú leány lelkét, anélkül 791 1| Klárika tudta, hogy ezt az érzelmet a világnak megtudnia 792 1| egész életére kell, hogy az övé maradjon. Házasság a 793 1| találkozott Balázzsal, s az addig nem mutatott bizal 794 1| elfordította tekintetét, és az arca kipirult - érezte, 795 1| Bogdányokat és Balsaiakat az Isten nem egymásnak teremtette. 796 1| mert lovagjára nézni, és az arca, amely eleinte rózsapiros 797 1| Balázs kiültek a tornácra, és az enyhe tavaszi levegőt szívták.~ 798 1| hétköznapi dolgot hozott szóba, az elmúlt böjti mulatságokat, 799 1| könnycseppei szaladtak végig az arcán.~Balázs meghökkenve 800 1| nagybeteg volt, állapotát az orvosok reménytelennek tartották. 801 1| elfojtott zokogása, s csak az arca mutatta, milyen vihar 802 1| ránézett Balázsra.~- Ó, az az agár! - tört ki egyszerre 803 1| ránézett Balázsra.~- Ó, az az agár! - tört ki egyszerre 804 1| Hektor azt, hogy: „Ó, ez az Achilles!” Az agár átalakult 805 1| hogy: „Ó, ez az Achilles!” Az agár átalakult bosszuló 806 1| próbálgatta a leányt.~- Nem szabad az életben mindent olyan nagyon 807 1| telhető meggyőződéssel. - Az élet nincs a puhaszívű emberekre 808 1| mondani, de semmi se jutott az eszébe.~A leány sóhajtott, 809 1| Nem igaz.” Mikor pedig az ágotai agár miatt tőröket 810 1| mindenki nyugovóra tért, én az ablakhoz ültem, és a lelkemet 811 1| ültem, és a lelkemet átjárta az a tudat, hogy nincs senkim 812 1| vagyok, és nekünk többé az életben találkozni úgysem 813 1| fog gondolni, és őrködik az útjai fölött... Úgy fájt, 814 1| halomra fogom lőni! - fordult az ifjú eltökélten Klárika 815 1| Veszem a puskámat, bejárom az egész megyét, s ahol agarat 816 1| a bajt hozó fajtából!~- Az most már hiábavaló, Balázs - 817 1| akármilyen nehezemre esik is az első időben. Az életem eddig 818 1| esik is az első időben. Az életem eddig se volt rózsás, 819 1| és nem félek senkitől, az egész Balsai családtól sem, 820 1| mutatni, hogy ki vagyok.~- Az atyámnak, a testvéreimnek?... 821 1| testvéreimnek?... Ó, nem lehet az, Balázs - szólott Klárika 822 1| Klárika halkan. - Én volnék az első, aki ezt nem engedném 823 1| Balázs elhallgatott, és az ajkát harapta.~Klárika ránézett, 824 1| beteg kisleányé, mielőtt az örök életbe költözött volna, 825 1| Óvakodjék Marianne-tól, mert az tönkre akarja magát tenni...~ 826 1| nem egészen értette meg az utóbbi, dölyfösen odavetett 827 1| mielőbb találkozunk - mondotta az öreg, és gondolkodva nézett 828 1| robogtak el, kihallatszott az agarak vonítása.~- Átkozott 829 1| tartsunk. Hadd tisztuljanak az eszmék. Szíveskedjetek 830 1| élénk emlékezetükben élt az utolsó effajta konventikulum, 831 1| leszidta valamennyiüket, mint az almalopó parasztkölyköket. 832 1| karosszékek sorakoztak, s az elöl ülőnek papirost és 833 1| leghíresebb rablólovagok egyike.~Az urak ünnepélyes lassúsággal 834 1| koponyájukat, mint amikor az egyszeri plébános azt prédikálta 835 1| fejéhez vágom a bibliát - és az egész gyülekezet a rossz 836 1| mosolygott titokzatosan. Az előbbi nem is hagyta annyiban 837 1| megnyitó szavakra. Ez pedig az: érdemes-e egyáltalán ilyen 838 1| tiltakozni is próbáltak az invektíva ellen, de Kázmér 839 1| hangsúlyozással - visszautasítom az egész család nevében. Az 840 1| az egész család nevében. Az agár igenis hozzátartozik 841 1| a többi pedig helyeselt. Az oppozíció le volt szerelve, 842 1| oppozíció le volt szerelve, az egyfejű ellenzék dühösen 843 1| szerencsém kijelenteni. Az ágotai vereség óta fél év 844 1| úrfi még mindig fenn hordja az orrát, és kigúnyolja a Balsaiakat. 845 1| Volnék csak fiatal - tört ki az öregből egyszerre a hév -, 846 1| A jeles közgazda, hogy az érdeklődést fokozza, előzetesen 847 1| Teljes mértékben csatlakozom az előttem szólott Kázmér bátyánk 848 1| Kálmán képviselt. Igenis, az agár a Balsaiakhoz tartozik, 849 1| fogott rá agarunkra, amit az soha életében, de ősei közül 850 1| mit lehetne cselekedni. Az bizonyos, hogy Bogdány, 851 1| egyszerre így folytatta:~- Az agarászat kétségkívül nagy 852 1| dettó, jóllehet nem értették az összefüggést.~- Nos, kedves 853 1| Balázs - folytatta a szónok - az utóbbi időben lovagi szolgálatot 854 1| mindenünket elszedi, hát még az asszonyainkat is egyszerűen 855 1| dugni. De nem addig van az! Hohó! Hátrább az agarakkal!~- 856 1| addig van az! Hohó! Hátrább az agarakkal!~- Jézus Mária! - 857 1| kétségbeesve Kázmér, és az álla leesett. - Ó! Ez a 858 1| mellére tűzte.~- Ki volt az? - kérdezte a gyülekezet 859 1| guta. Vége mindennek.~- Az a férfi én voltam! - jegyezte 860 1| szíve, kedves atyámfiai, az enyém!~- Na, ezt megcsináltuk! - 861 1| mondanivalója: a csattanó.~- Az eljegyzés - mondotta ünnepélyesen - 862 1| ünnepélyesen - jövő szombaton lesz, az esküvőnk pedig a következő 863 1| karosszékébe, és leste a hatást. Az vegyes volt, akadtak egyesek, 864 1| most szakadt el tőlük, és az örökségnek, hogy is mondjam 865 1| Tarkán kavarogtak körülötte az agarak, a család tagjai, 866 1| Balázs és Izidor s köztük az átkozott Kormos, minden 867 1| átkozott Kormos, minden bajnak az okozója. És ráadásul még 868 1| a bőréből nem bújhat ki az ember! És ha még egy másik 869 1| ha ennek ellentmondanak, az kijelenti, hogy: „Fütyülök 870 1| hagyja őket, mint Szent Pál az oláhokat. Ah! Ez túlhaladja 871 1| Lűttek! - sóhajtotta az öreg, és letörölte a verejtéket 872 1| Izidor újra felállott, s az elnök felé fordult.~- Nos, 873 1| megadással így szólt:~- Az értekezletnek vége van... 874 1| ő képes azt eltávolítani az útból.~Délután óta állandóan 875 1| amelyet eddig nem ösmert. Nem, az nem lehet, hogy elszakadjanak 876 1| a lemondó szempárt, ezt az egyszerű kis arcot, ezt 877 1| Bogdány úgy gondolta, hogy az ő lelke az, amely meg tudná 878 1| gondolta, hogy az ő lelke az, amely meg tudná érteni 879 1| járkált fel és alá a kertben, az utcákon, a mezőkön, nagyokat 880 1| mezőkön, nagyokat húzva az útjába tévedő agarakra, 881 1| nevetségessé tenni, s életüknek az volna a legszebb napja, 882 1| Izgatott tervelgetéseiben már az az eszme is megpendült, 883 1| tervelgetéseiben már az az eszme is megpendült, hogy 884 1| fejjel... Legyünk jó barátok, az agarad nem kertelt!~Ezzel 885 1| mulatságra, se a városba, sem az ismerősökhöz, egész napját 886 1| szeméből könnyek peregtek az ölébe... És mindez Kormos 887 1| Megkísérelte már azt is, hogy az egyik cselédet megvesztegesse, 888 1| felbontatlanul hozta vissza az írást, a kisasszony nem 889 1| mindennap mindenkivel összeakad az ember, réten, mezőn, országúton, 890 1| hogy a szív előbbre való az agynál, és beállított a 891 1| gúnyosan leste a hatást. De az elmaradt. Bogdány meg se 892 1| Klárika bejön a terembe, az nem akart előkerülni, még 893 1| Kázmérhoz is, és kérdezősködött az egészsége iránt.~- Ó, köszönöm 894 1| ártatlan képpel Bogdány. - Az ifiurat már rég nem láttam.~- 895 1| ifiurat már rég nem láttam.~- Az ifiúr is jól van, Kálmánka 896 1| lenni, mindjárt szédül. Az elébb még itt volt, de épp 897 1| fog befordulni, fölsietett az emeletre, és lerogyott a 898 1| magában.~Nagy bolond ez az Izidor - elmélkedett Balázs, 899 1| ment a négy sárga, feszült az istráng, csattogott a patkó, 900 1| rohannának a világba.~13~Fönt az emeleti ablakban egy leányfej 901 1| jelent meg, és izzó homlokát az üvegtáblákhoz szorítva nézte, 902 1| könnyű porfelhő lengett az országúton... Amikor az 903 1| az országúton... Amikor az is eltűnt, s a hosszú, fehér 904 1| Klárika visszatámolygott az ablaktól, beleroskadt a 905 1| tovatűnő kocsival mintha az utolsó élőlény távozott 906 1| láthatja Balázst.~Fölugrott, és az ablakhoz szaladt. Hátha 907 1| hozzá azt mondani neki:~- Az egymáséi vagyunk, soha elválnunk 908 1| szív megszakadni készül.~Az ebédlőben megkezdődött a 909 1| kavarogtak, és keresték az utat, amelyen át talán mégis 910 1| lehetne jutni. Szívós volt az öreg, mint a macska, ha 911 1| Kázmér ma nem vett részt az áldomásban (szerinte: torban), 912 1| gondolkodni, s aztán fölsétált az emeletre, egyenesen a leánya 913 1| állott azon érintetlenül az ebéd.~Kázmér megsimogatta 914 1| halkan. - Nincs étvágyam.~Az apa gondoskodó hangulatban 915 1| legyintett a kezével.~- Az elmúlik, ha megfürdesz a 916 1| megfürdesz a Tapolyban. Az a legjobb medicína a világon; 917 1| azonban úgy érezte, hogy az óceán sem lenne elég ír 918 1| parancsolni, Klárika... - szólott az öreg enyhébben. - Kérni 919 1| sem állat, sem ember; ez az első halandó, aki szembe 920 1| a vármegye első családja az ősi Balsai-nemzetség, hogy 921 1| anélkül, hogy ezt a mulatságot az illetők keservesen meg ne 922 1| keservesen meg ne bánják?!~Az öreg arcát őszinte pír öntötte 923 1| a harag. - Odaadnám érte az üdvösségemet, oda én! Nem 924 1| Nem akarom a vérét, sem az egészségét... akkor verekednénk 925 1| Klárika kérdőleg nézett az apjára. Kázmér kiöntve a 926 1| hozzád. Észrevettem, és az én öreg szemem nem csal...~ 927 1| ijedten nézett apjára, de az annyira el volt foglalva 928 1| és akármilyen furcsa is: az arca szempillantásra pirosabb 929 1| elszontyolodva távozott. Értem én az effélét, én is voltam fiatalember. 930 1| Balsai családhoz, örülhet az a fiatalember, aki közeledbe 931 1| fürj meg nem fordult... Az ilyen öreg ember szeme sok 932 1| megszeppenve nézett maga elé. Az apa tekintete rájaszegeződött 933 1| egyenesedj ki, és vágd az arcába: - „Nevetnem kell 934 1| s milyen fricskát kapna az a dölyfös fiatalúr, aki 935 1| már azt hiszi, hogy övé az egész világ!~Klárika tétován 936 1| Klárika tétován nézett az apjára. Nem tudott válaszolni, 937 1| tagadod meg atyád kérését? Az egész család óhajtását? 938 1| hanem parancsolom is ezt!~Az előbbi kérő ember eltűnt, 939 1| hányatta a fiát, amikor az nem akart vele a labancokhoz 940 1| meggondoltad? - kérdezte az apa, kezét nyújtva. - Átlátod, 941 1| környék apraja-nagyja, s akár az ökörsütésnél, akár a fenyvesek 942 1| vígan lehetett eltölteni az időt. Volt is közönség 943 1| Volt is közönség bőven, s az erdő már hajnal óta hangos 944 1| belenyugodni, de nem ment. Bolond az eset, de így van. A csélcsap 945 1| őszintén beszélek... de az is más, ez is egészen más 946 1| földgolyón, és úgy elpáholtam az agaraimat, hogy azóta mérföldről 947 1| fák, a moha, a cserjék, az égbolt, csak Klárika szívében 948 1| Klárika szívében honolt az ősz.~- Pedig nekünk el kell 949 1| találkozásunk itt nem az öröm, hanem egy keserű fájdalom 950 1| történt, hogy ma itt vagyok?~Az ifjú a legegyszerűbb megoldásra 951 1| nem... Amiért itt vagyok, az atyám akarata. És hogy önnel 952 1| önnel itt beszélek, szintén az ő kívánsága.~- Kázméré?~- 953 1| hogy önnel beszéljek...~Az ifjú tétován nézett maga 954 1| Mert hiszen tudja, hogy az eddigi összes tervek füstbe 955 1| kacérkodjam magával, s ha az ön szíve tüzet fog, s ön 956 1| érzi, hogy vagyok valaki az életében, akkor kacagjam 957 1| Ágotáért!” Így kellene nekem az ágotai agarat megbosszulni... 958 1| venni! Mit ki nem talál ez az öreg lesipuskás!~- Ez aztán 959 1| most már értem... Nézze meg az ember; már csak meg kell 960 1| meg kell vallanom, hogy az édesapja, hahaha!... okos 961 1| ravaszság kell, hát van az ebben a koponyában is! Szeget 962 1| Balsaiakon. De ahhoz persze az szükséges, hogy ön is mellém 963 1| hogy jogom van egyelőre az ön közelében lenni. Nagyon 964 1| a boldogságnak. A többi az én dolgom. Qui habet tempus, 965 1| múltról, első találkozásukról az ágotai gyöpön, a kertelő 966 1| nap nap után találkoztak.~Az ifjú párnak ez ellen nem 967 1| Bezzeg számon tartotta az órákat Kázmér, a porkoláb, 968 1| volna, de valaki bejött az ebédlőbe, majd pedig a fiatalemberre 969 1| újra várt. Elmúlt a tavasz, az akácfák is elvirágoztak, 970 1| kenyértörésre vitte a dolgot.~- Az ősz is ránk köszönt már - 971 1| fiatal hölgy vagy te? Én az anyáddal egyszer beszéltem, 972 1| elszégyellte magát - tényleg az ilyen ügyeket gyorsabban 973 1| lebonyolítani. Igaz ugyan, hogy az ő nézete egészen más, de 974 1| tényleg olyan csélcsap ez az ifiúr?~- Ő nem csélcsap! - 975 1| családfő bosszúsan dörzsölte az állát.~- Nem csélcsap, nem 976 1| szeme azt mutatja... Mi az ördögre vár hát?~Klárikának 977 1| Mivel védekezzen, amikor az összes puskaport ellőtte?~- 978 1| apám - füllentette Klárika.~Az öreg csodálkozása egyszerre 979 1| hogy meg kellett fognia az oldalbordáit. Tessék! Fél 980 1| kisasszonynak udvarol! Pokoli! És ez az ember kezdett ki velök, 981 1| kell a szelet csapni! Íme az elefánt, amelyik megborzad, 982 1| lassan állott el.~- Tehát fél az amice! - nevetett a bajusza 983 1| keresse a Balázs félszének az ellenszerét.~Mi volt a Petur 984 1| Van egy szép kirándulóhely az agarászó vármegyében, ez 985 1| árán lehet megközelíteni, s az erdőkön át nem éppen kényelmes 986 1| köze ehhez Petur Sárinak? Az a köze, hogy volt neki egy 987 1| kicsiholni, de nem ment. Az udvarló nagyon félt, s elsüllyedt 988 1| azonfelül, mint mondom, az utat se lehetett könnyen 989 1| nyilván eltévesztették az utat, úgy látszik, Matejkó 990 1| Tényleg Matejkó elvétette az irányt, de nem ám mert sok 991 1| Tekintetes úr, eltévesztettük ám az utat!~- Hát hol vagyunk? - 992 1| Bent a nagy erdőben. Ezt az öreg tölgyet ismerem, innét 993 1| szépen lebukott ezalatt, s az erdőt árnyak lepték el.~- 994 1| van egy vadásztanya, ahol az urak, ha szarvasra mennek, 995 1| kenyérrel is beérem - vélte az egyszerűbb szepesi. - Az 996 1| az egyszerűbb szepesi. - Az talán lesz Matejkónál... 997 1| nem érkezett. A vezető már az igazak álmát aludta, ágyúval 998 1| társaság, élén Petur Pállal, az apával végre rátalált az 999 1| az apával végre rátalált az elveszettekre.~Sári ott 1000 1| kapacsinálóné, így, a Matejkó meg az öreg Petur ravaszsága révén.~