Fej.

1001    1|                rendezett, összecsődítette az egész rokonságot, még a
1002    1|                  Ültesd fel a nagyapádat. Az út jobbra visz.~- Tessék? -
1003    1|             darabig mentek így balra, míg az emlékezetes vadászkunyhóhoz
1004    1|                fejébe a dolog. (Ha tudják az utat, mi az ördögnek mentek
1005    1|                     Ha tudják az utat, mi az ördögnek mentek mégis balra?)~-
1006    1|               harangozó tétován nézett rá az úrra.~- De a Kázmér nagyságos
1007    1|                  mi történik, intézzék el az urak egymás között. Ő már
1008    1|              egész délután talpon volt, s az izgatottság is meg­viselte.
1009    1|                   Egy ideig csak próbálta az álmot leküzdeni, de aztán
1010    1|               híven, kiabálás hallatszott az erdőben.~- Halló! Halló! -
1011    1|                  Ah, végre megvagytok! Ez az ijedség! Halló! Halló! Erre
1012    1|                  félreértésre adhat okot. Az egésznek Matejkó az oka -
1013    1|                 okot. Az egésznek Matejkó az oka - tette hozzá bosszúságot
1014    1|               igazolásra nincs szükségem. Az én becsületem különben is
1015    1|                 nem akarom magam alávetni az úgynevezett társadalmi kény­
1016    1|                   van, nem is azért, mert az erdőben egyedül voltunk,
1017    1|             konsternáció, a meglepetés és az elszörnyülködés moraja futott
1018    1|                   Nyilván még nem ment ki az álom a szemedből?~- Hogy
1019    1|                  a vadászsüvegét.~- És ez az én leányom? - pattant ki
1020    1|                istennyila bele is csap!~- Az utóbbi esetben tényleg nem
1021    1|                mostanáig. Itt tehát éppen az apa bölcs szavai alapján
1022    1|                van, öcsém!~- Matejkót még az este hazaküldtem - jegyezte
1023    1|           gazember, aki erővel eltéveszti az utat, más gazságra is képes.~
1024    1|                   Majd meglátjuk, hogy ki az erősebb?~- Azt megláthatjuk -
1025    1|                Azt megláthatjuk - felelte az ifjú higgadtan -, semmi
1026    1|                valami.”~Kázmérnak leesett az álla. Már megint igaza van
1027    1|                   tulajdon vermébe esett! Az egész vármegye rajta fog
1028    1|             ráadásul ez a garabonciás még az orrát is le találja szelni!~
1029    1|             családfő kifogyott a szóból s az érvekből. Tágra nyílt szemekkel
1030    1|            szeretjük egymást, legyünk hát az egymásé, ahogy a sors elrendelte,
1031    1|                különbet még nem teremtett az Úristen, én mondom, én,
1032    1|           dolgokat. Mit lehet tenni? Ezen az emberen kifogni tényleg
1033    1|                nincs egy szem se, kilőtte az összes muníciót. Szomorú,
1034    1|               nagyobb dolgokról volt szó!~Az öreg fölvette széjjelrepedt
1035    1|                      fordult Balázshoz. - Az igaz, hogy kertelni, azt
1036    1|                  jegyezte meg szemtelenül az új vő.~Kázmér hangosan szólt
1037    1|                  Van szerencsém bemutatni az új jegyespárt! Nagy öröm,
1038    1|             eljegyzés másnap történt meg, az esküvő pár hét múlva, a
1039    1|                  közt évekig ott lebegett az ágotai agár árnyéka, s ha
1040    1|                   néhanap találkoztak is, az érintkezésük csak rideg
1041    1|               iparkodott, hogy megbékítse az öreg kurucot, de fáradozásait
1042    1|                   a pipatóriumban ült, és az agarászostorát reperálgatta,
1043    1|             akarsz, te kópé? - förmedt rá az öreg.~A kisfiú nem törődött
1044    1|               kivette a vén kuruc kezéből az ostort, megsuhogtatta, megcsettintette,
1045    1|                 így kiáltott:~- Hajrá!~Ez az agarászszó Kázmér szíve
1046    2|                                           Az aranypolgár~(1908)~1~Pető
1047    2|                 háziúrhoz utasították, és az ifjú csakhamar a második
1048    2|                   és erőteljesen meghúzta az ódon, sárgaréz csöngettyűt.~
1049    2|         hallatszottak, s egy hang szólalt az ajtó mögött.~- Ki az?~-
1050    2|              szólalt az ajtó mögött.~- Ki az?~- Én vagyok - felelt Pető
1051    2|               kibérelni - volt a felelet.~Az ajtó megnyílt. Pető egy
1052    2|                 Van szerencsém - mondotta az ifjú.~A kisasszony röviden
1053    2|                 ott beszélhet vele.~Ezzel az ajtó becsukódott, s a diák
1054    2|   veteményeskertek nehéz levegője lógott. Az udvar végén pár lépcső látszott,
1055    2|             rengeteg széna meredezett itt az égnek.~Furcsa egy ház -
1056    2|                   kívülről is végignézett az épületen.~A régi Pest egy
1057    2|                   barátságtalanabbá tette az amúgy sem kedvező benyomást.
1058    2|              bevégezvén szemléjét, átment az utca túlsó oldalára, s a
1059    2|                 kalapját.~- Nem - felelte az öreg, meg sem mozdulva.~-
1060    2|                   meg Karpfenbiller urat?~Az öreg most gúnyosan hunyorított
1061    2|                 így szólt:~- Miként lehet az, hogy Karpfenbiller nem
1062    2|                  ajtajára a nevét kiírva?~Az öreg szippantott egy-kettőt
1063    2|                  rosszul égő pipájából.~- Az úgy lehet, fiatalúr - felelte
1064    2|                  ezt a nevet kiírva látta az ajtóra. Hát ha azt írom
1065    2|                  Asztal vagy Ablak, abból az következik, hogy engem,
1066    2|                 hívnak? Én azt írhatom ki az ajtómra, amit akarok, azt,
1067    2|                   mint azt, hogy Diátrum, az ellen senkinek sem lehet
1068    2|                  el akarja tőlünk venni?!~Az öreg, szavai befejezésével,
1069    2|             tarokkjátékos, ha befejezésül az ultimét vágja ki. De Petőre
1070    2|                    De Petőre nem hatottak az ilyen dolgok, elve volt,
1071    2|                  okokból is - tette hozzá az öreg. - Így legalább nem
1072    2|                   a szobát, mindenesetre.~Az öreg egy ideig hallgatott,
1073    2|         Bauernebel Jeromos? - kérdezte.~- Az vagyok - felelte a megszólított.~
1074    2|               megszólított.~Pető ránézett az öregre, akinek nevét hallásból,
1075    2|                    jóságos arccal öntözve az elrajzolt lángokat. A Bauernebelek
1076    2|                   el nem adták őket. Mint az igazi fukar, aki nem adja
1077    2|                két jellemző vonásuk volt: az egyik a már jelzett fukarság,
1078    2|            perlekedésre való hajlandóság. Az előbbit dédapjuk Németországból
1079    2|              magyar szerzemény volt, jele az akklimatizálódásnak. A garasoskodásban
1080    2|                   mentek át a férfikorból az aggastyáni mezsgyékre. Az
1081    2|                 az aggastyáni mezsgyékre. Az utcán messziről meg lehetett
1082    2|                  Konrádot, Jeromos apját, az utcán a guta ütötte meg,
1083    2|                   két hordár cipelte haza az öreget, aki már beszélni
1084    2|              fizesse ki a segítő kezeket. Az asszony a mozdulatból két
1085    2|               fukarságban, a Bauernebelek az összeférhetetlenségben is
1086    2|            bélyeges papirosoknak, amelyek az ő ügyeikben bolyongtak fórumról
1087    2|                    sőt volt egy ügyvédje, az öreg Fabriczius, aki nem
1088    2|            foglalkozott mással, mint hogy az ő pöreit bonyolítgatta.
1089    2|                    Bauernebel összekapott az egész világgal, magánosokkal
1090    2|            jelentette föl a cselédjét, ha az a kiszabott egy darab kenyér
1091    2|          Jeromosnak igaza legyen. Ez volt az ő szen­vedélye, az ő alfája
1092    2|                   volt az ő szen­vedélye, az ő alfája és omegája, s hogy
1093    2|                clara pacta, boni amici.~- Az idegzetem eléggé rendben
1094    2|                   háziúr. - Végén csattan az ostor.~- Tudom - bólintotta
1095    2|                   hírét - rázta meg fejét az ifjú.~- Valóban nem? - kérdezte
1096    2|                   Valóban nem? - kérdezte az öreg, vércsetekintettel
1097    2|                 vállat vont. Úgy látszik, az öreg igazat mondott, mikor
1098    2|            gyorsan fölállt, és megeskette az ifjút, hogy sohasem beszélt
1099    2|                 ilyen szobát kiengedni!~- Az üzlet meg van kötve - szólt
1100    2|               pontozatokkal, amelyek közt az volt a legérdekesebb, hogy
1101    2|                  Majd elválik - sunyított az öreg, és óvatosan elrakta
1102    2|                   a háziúr nem végeztet.” Az utóbbi széljegyzeten Pető,
1103    2|               széljegyzeten Pető, ösmerve az előzményeket, nemigen csodálkozott,
1104    2|       előzményeket, nemigen csodálkozott, az a tény azonban, hogy az
1105    2|                   az a tény azonban, hogy az összes bútorok vaspántokkal
1106    2|            gondolja a háziúr, hogy ezeket az ócskaságokat valaki ellopja? -
1107    2|                 ellopja? - kérdezte tehát az installációra megjelent
1108    2|               ábrázata messziről elárulta az agyonkínzott alkalmazottat. -
1109    2|                 van!~- Éspedig?~- Éspedig az - sóhajtott a házmester -,
1110    2|             sóhajtott a házmester -, hogy az úr előtt e helyen egy rosszlelkű
1111    2|               éjjel jobbra-balra húzgálta az ágyat meg a szekrényt, úgyhogy
1112    2|               bútorokat? Talán meghibbant az elméje?~A házmester sóhajtott.~-
1113    2|                   ha a diák nem tudja, mi az aranybulla?~- Ön nem ismeri
1114    2|        pillanatban különös dolog történt.~Az udvar felől harangok szólaltak
1115    2|                  e percben végigviharzott az ódon Bauernebel házon, lepörgetve
1116    2|                    uram. Csak ő tudja így az embert megkínozni. Mert
1117    2|                  harangöntő, távolról sem az. Ő egy úrihölgy, akinek
1118    2|                őnagysága Bauernebel úrnak az idősebb leánya, egy ifjú
1119    2|           pazarlóan kezdett élni, s ekkor az apja, aki élére állítja
1120    2|                 nevette, és azt üzentette az apjának: hogy két vége van
1121    2|                azzal elkezdte bosszantani az öregurat. Sok-sok csípős
1122    2|                Sok-sok csípős borsot tört az orra alá, alig lehet mind
1123    2|                   élethossziglan örökölte az anyai vagyonnal együtt.
1124    2|          vagyonnal együtt. Ez a két szoba az övé, azt tőle elvenni nem
1125    2|              órában, minden percben, hogy az ember dühiben majd kibújik
1126    2|                 jó idegekre. És nem lehet az őrült harangozás ellen valamit
1127    2|                   uram, pörlünk, de nincs az a bíróság, amelyik ezen
1128    2|                dolgon el tudjon igazodni!~Az öreg kulcsár elhallgatott,
1129    2|                 uram, dehogyisnem! Hiszen az egész élete nem áll egyébből,
1130    2|                 miért nem költözik hát át az ön gazdája egy másik ingatlanába?~
1131    2|               kígyókat árult. Mi történt? Az örmény egy nap vidékről
1132    2|               őket a patikának, és persze az egyik kígyó szerencsésen
1133    2|                   ott kúszik a kürtőkben: az ember sohase tudhatja, melyik
1134    2|                   Őnagysága megvesztegeti az összes kormányosokat, hogy
1135    2|           gőzkürtöt, ami olyat szól, hogy az ember még a ravatalról is
1136    2|                látni és tapasztalni? Mert az előzmények joggal kíváncsivá
1137    2|                  azután nyugodtan élvezte az ércnyelvek tomboló zenéjét.
1138    2|               végre mégiscsak csönd lett.~Az ifjú most megfőzte a teáját,
1139    2|              furcsa dolgokról fog álmodni az elátkozott házban, mikor
1140    2|               teljes erővel továbbították az énekhangot: az ember azt
1141    2|              továbbították az énekhangot: az ember azt hihette volna,
1142    2|                   azt hihette volna, hogy az éjjeli dalnok az ágy lábánál
1143    2|              volna, hogy az éjjeli dalnok az ágy lábánál ülve koptatja
1144    2|                   változatosság egyébként az énekes előadásában nem volt:
1145    2|             vetekedtek a medve bőgésével.~Az új lakó joggal mondta el
1146    2|              rémes dörömbölés hallatszott az ajtón, és Petőnek, jobb
1147    2|                föl kellett ébrednie.~- Ki az? - dörmögte, és azt érezte,
1148    2|                  pofonok viszketnek. - Ki az a csend­háborító?~Egy rosszkedvű
1149    2|            Bebocsáttatást - jelentette ki az előbbi szózat. - Fontos
1150    2|                bennök?~- Nem! - ordította az ifjú.~- Ez szép öntől -
1151    2|                arca jéghideg maradt.~- Ez az én belátásomra tartozik -
1152    2|               nélkül élhessek e jogommal, az éjjeli órákat kell e célra
1153    2|                   érzett volna, különösen az utóbbihoz, de aztán meggondolta,
1154    2|                meghökkent. Mit mondott ez az ifjú?~Hogy ő, Bauernebel
1155    2|                    ötven ház tulajdonosa, az aranypolgár, Pest leggazdagabb
1156    2|               kiütötte Lámpl uram kezéből az istállólámpát. - Egy fiatal
1157    2|           szigorúan a házmesterhez, látva az eredménytelen kísérletezést. -
1158    2|                     Lámpl, költse föl ezt az urat!~A szegény cerberus
1159    2|                   neki, a fülébe kiabált, az ágyát döngette, vizet fröccsentett
1160    2|                   Lehetetlen, uram! Ettől az ildomtalan fiatalúrtól kitelik,
1161    2|                  logika szabályai szerint az aranypolgárnak, amint megpillantotta
1162    2|                  székéből, és visszatérve az éjjeli találkozásra, a legszenvedélyesebb
1163    2|              nyugodtan ülve maradt - dühe az éj folyamán lecsillapodott.
1164    2|                  magyarázata a következő. Az aranypolgár - ahogy kortársai
1165    2|                   kurtán -, de azokat nem az ön, hanem a magam számára
1166    2|              hanem a magam számára kaptam az Úristentől.~Az aranypolgár
1167    2|             számára kaptam az Úristentől.~Az aranypolgár bólintott a
1168    2|                 azért a lakást fölmondom. Az én hajamat nem fogja megfehéríteni,
1169    2|            barátom uram, nagyon jól. A fő az őszinteség! Én összeférhetetlen
1170    2|                 telik öröme, s megérti ön az ilyen embereket?~- Meg -
1171    2|                   Meg kell mondanom, hogy az őszintesége nincs ellenemre.
1172    2|                   nemigen mernek beszélni az emberek. De nem ám! Éppen
1173    2|                 ravaszul pislogott.~- Ah, az csak próba volt, barátocskám.
1174    2|                 háziúr. - Ha ez a Pető úr az első őrült éjszaka után
1175    2|              koráról ábrándozik. Ha tehát az első éjszaka után a diák
1176    2|               Petőnek nevetnie kellett.~- Az ön logikája - felelte meghajtva
1177    2|                  tehát - folytatta tovább az aranypolgár -, ön kiállta
1178    2|                   csak át! Vendégünk van!~Az ajtó megnyílt, s a küszöbön
1179    2|                    s azután hozzátette: - Az apja leánya! Ezennel bemutatom
1180    2|                 Tényleg volt benne valami az öregúrból; a makacs szem,
1181    2|                 öregúrból; a makacs szem, az okos homlok s a parancsoláshoz
1182    2|               parancsoláshoz szokott száj az aranypolgárra vallott, de
1183    2|                  úgy a kedves leánya, aki az „ön leánya”, föl fogja biggyeszteni
1184    2|                    föl fogja biggyeszteni az ajkát, és azt mondja: olcsó
1185    2|               mondja: olcsó bók! Ha pedig az ellenkezőjét állítanám,
1186    2|                   összeütközésbe kerülnék az igazságérzésemmel.~Bauernebel
1187    2|              zavarba.~- Nem kezdhetem meg az ösmeretséget rögtön igazmondással -
1188    2|                Kérem - hajtotta meg magát az ifjú -, én nem vágyom e
1189    2|                 én nem vágyom e szerepre.~Az aranypolgár a kezét dörzsölte.~-
1190    2|                   a szobát, s én lemondok az inspekciózásról: clara pacta,
1191    2|                  a szavát - jelentette ki az ifjú vészjóslóan -, akkor
1192    2|               hogy ön éjjelente nem fogja az ágyat jobbra-balra húzgálni.~-
1193    2|                megérdemlek - jegyezte meg az ifjú szerényen, s azzal
1194    2|         elgondolkozott egy pillanatig. Mi az ördögnek kell a regényes
1195    2|           regényes Bulcsu név ahhoz, hogy az ember egész éjjel azt fújja: „
1196    2|               Nagy röstelkedésemnek, mert az előzmények után ön engem
1197    2|       fagottművész odvában.~Barátságosnak az ifjú zenész lakását mondani
1198    2|                  mosollyal a művész -, ez az ostor nem az enyém. Ez az
1199    2|                 művész -, ez az ostor nem az enyém. Ez az elődömtől,
1200    2|                 az ostor nem az enyém. Ez az elődömtől, egy nyugdíjazott
1201    2|                   szerencsésen kizavartak az elátkozott falak közül.
1202    2|                 véget ért, visszakerültek az első helyiségbe, s Pető
1203    2|                ládára, a fagottista pedig az ágyra tele­pedett le.~-
1204    2|                   Én sem vagyok kedvelője az ilyen zenei élvezetnek,
1205    2|                  legkevésbé sem. De hajh! Az élet nehéz! Engem e szörnyű
1206    2|               Engem e szörnyű hangszerhez az a kérdés fűz, hogy mi jobb:
1207    2|                  nehéz eldönteni, nyilván az utóbbi, azért hát jobb meggyőződésem
1208    2|           ajánlatát, és magamra venni ezt az átkozott igát! Havi harminc
1209    2|                  kell Bauernebel urat, ez az én hivatásom, ez az én életem,
1210    2|                    ez az én hivatásom, ez az én életem, piha!~Bulcsu
1211    2|              lábát, majd így folytatta:~- Az emberek, s köztük ön is,
1212    2|                 ambíciók, én is tudom, mi az ideális cél, s remélem,
1213    2|             hangszere­lési kísérletek. Ez az én életcélom, ambícióm.
1214    2|                 szerszám - tört ki belőle az elkeseredés -, csak téged
1215    2|                   a fagottistától.~Bulcsu az ablakhoz ment. Ott állt
1216    2|                    és szomorúan nézett ki az utcára, ahol az utca­gyerekek
1217    2|                 nézett ki az utcára, ahol az utca­gyerekek éktelen visítása
1218    2|                   tisztaság? Ó! Hiszen ez az én tragédiám! Ez az én kétségbeejtő,
1219    2|             Hiszen ez az én tragédiám! Ez az én kétségbeejtő, oidipuszi
1220    2|                  hozzá egyszerre élénken, az ablakon át meglátván, hogy
1221    2|            dróthálókat.~Pető is odalépett az ablakhoz.~- Ez bizony szomorú,
1222    2|               muzsikus vállára téve -, de az élet, a kenyér igazolja
1223    2|                 törvényéhez?~- Nekem csak az fáj - szólt Bulcsu lemondással -,
1224    2|          parancsának.~6~Amint Pető másnap az utcán végigballagott, egy
1225    2|                  megvetéssel nézett utána az udvariatlan kocsinak, amelynek
1226    2|                  megállapodott a kapunál. Az utcán ugyanis a következő
1227    2|              suszterek peckesen lépkedtek az utca pocsolyáiban.~A diák
1228    2|                   zajra szintén kiszaladt az üzletéből, vajon mi az oka
1229    2|          kiszaladt az üzletéből, vajon mi az oka a hadastyánok e nagyrabecsülésének?
1230    2|              őnagysága védnöke s mecénása az egyletnek. Ő tartja fönn
1231    2|                  egyletnek. Ő tartja fönn az egyletet, ő veszi a hangszereket.
1232    2|                nap nap után végigvonulnak az utcán, persze csak azért,
1233    2|                   persze csak azért, hogy az öreg Bauernebel kibújjék
1234    2|                sétalovaglásról hazatérve, az úrhölggyel a Király utcában
1235    2|                 gúnyos szavakkal illették az amazont.~- Kisasszony! Hosszabb
1236    2|                  majd fölemelem!~Edwards, az angol lovász, jéghideg ábrázattal
1237    2|               volt, de Jozefinnek kigyúlt az arca a haragtól, egyrészt
1238    2|                  érezte, hogy a jelenetet az apja rendezte.~Úgy is volt;
1239    2|               apja rendezte.~Úgy is volt; az öreg Bauernebel nekiszélesedett
1240    2|        nekiszélesedett ábrázattal ott ült az ablakban, és látható öröm­
1241    2|                  látható öröm­mel élvezte az épületes botrányt, amely
1242    2|                krajcárjába került, de ezt az összeget bőven megérte.
1243    2|                   összeget bőven megérte. Az összecsődült utca népe is
1244    2|             otthon szeretett volna lenni.~Az egyik suszterinas, aki mint
1245    2|                  csirkefogók közé ugrott, az egyiknek jól meghúzta a
1246    2|                   hajlandónak mutatkozott az irgalomra, s a földre tette
1247    2|            vezéren.~A suszterinas lerótta az eléje szabott föltételeket:
1248    2|                 karját, és visszatartotta az amúgy is meddőnek látszó
1249    2|                  kérdezte szép kék szemét az ifjúra függesztve.~- Valóban -
1250    2|                szomszédja Bulcsu, a másik az apám; igaz?~- Tényleg úgy
1251    2|                  is van.~- És hogy jutott az eszébe ideköltözni? - kérdezte
1252    2|               diák -, mert barátja vagyok az érdekes dolgoknak, márpedig
1253    2|                     Egérútnak?~- Úgy van. Az okos jogász a jövőbe néz,
1254    2|                jól sikerülnének, mint azt az édesatyám kívánja. Méltóztat
1255    2|                  ahogy vannak. Vegyük azt az egyszerű, mondhatnám, magától
1256    2|             magától értetődő esetet, hogy az alapvizsgáimon megbukom.
1257    2|              előkészülni a vizsgára?”, és az öregúr, mint igazságszerető
1258    2|            tárgyban.~Jozefin kezet fogott az ifjúval.~- Önt sem a csirke
1259    2|              mondjon-e, vagy hazudjon? Ha az előbbi irányhoz tartja magát,
1260    2|            mesterséghez. De micsoda lovag az, aki nem tud paripákkal
1261    2|                 mily nagy hiba, ha valaki az összes hippoló­giai eseményekből
1262    2|            hippoló­giai eseményekből csak az Augiász istállóját ismeri.~
1263    2|                  Pető még mindig ott állt az udvar közepén, tétován nézve
1264    2|                    holott sokkal jobb, ha az sötétben marad, legalább
1265    2|                jogász rosszkedvűen nézett az aranypolgárra.~- Micsoda
1266    2|              barátságról lehet szó? Talán az Arabi pasáéról? Vagy a szerb
1267    2|               kedve tréfálni.~- Akár éles az elmém - felelte hűvösen -,
1268    2|             tartok barátságot, kivel nem!~Az aranypolgárt nem lehetett
1269    2|                  változtat a tényen, hogy az egész ügy nagyon kedvemre
1270    2|                   Krőzus. - És hogy égnek az orcái, hogy lángol a tekintete!
1271    2|                 úr - mondta fölényesen. - Az előbb a kedves leányá­val
1272    2|        szívességet, s ha találkozik odaát az apámmal (mert bizonyos,
1273    2|          kétségbeesett arcot, s meglássa, az öregúr egész regényt fog
1274    2|                  öregúr egész regényt fog az ábrázatából kiolvasni. Hogy
1275    2|                    Bökje ki hát szaporán!~Az aranypolgár ravaszul mosolygott.~-
1276    2|    engedelmeskedett a parancsnak -, azért az ostor a végén csattan.~-
1277    2|               hogy, kedves Bauernebel úr?~Az öreg szippantott egyet tubákosszelencéjéből.~-
1278    2|           szeretni. Jozefin nagy művésznő az ilyes­miben, a manó tudja,
1279    2|               tudja, kitől örökölte, hogy az emberek oly szeretetre méltónak
1280    2|             méltónak tartják?~- Bizonyára az apjától - szemtelenkedett
1281    2|               jogász.~- Hahaha - nevetett az öreg -, nagyon jó! De ez
1282    2|             tartozik a dologra. A dologra az tartozik, hogy ön bele fog
1283    2|             ellenfelet? - kacagott tovább az aranypolgár. - Ó, dehogy.
1284    2|                 metamorfózist?~Bauernebel az ifjú vállára tette kezét.~-
1285    2|              Jozefinünk önt, amikor hozzá az első jól kicsiszolt vallo­
1286    2|             kabátot. És mi történik erre? Az történik, hogy ön sértett
1287    2|              Hahaha!~- Hahaha! - nevetett az ifjú is, és sok méltósággal
1288    2|              lépcsőházba. - Végén csattan az ostor, kedves Bauernebel
1289    2|                   volt gerince, ami abban az időben még ritkaságszámba
1290    2|            ritkaságszámba ment. Ma persze az ilyesmi már nem kelt föltűnést.~
1291    2|           belépett a zenész hideg odvába, az ifjút a félhomályban komor
1292    2|               komor arckifejezéssel látta az ágya szélén ülni.~- Mi baj,
1293    2|                 örvendetes. Mutatja, hogy az idealizmus még nem veszett
1294    2|          szomorúan intett jobbjával.~- Ha az idealizmust nekem kell fönntartanom,
1295    2|            eltalálta. Meg szeretnék válni az élettől. Egyszer s mindenkorra.
1296    2|                 Semmi se függ tőlünk, sem az élet, sem a halál. Isten
1297    2|              meggyújtotta a lámpát. Amint az első fénysugár fölcsillant,
1298    2|                   a jogász, aki elszokott az ilyen látványosságtól.~-
1299    2|                 amiért Tilda sohase lehet az enyém. És ez a nyitja, hogy
1300    2|          őnagysága, aki azért fizet, hogy az öreg Bauernebelt bosszantsam.
1301    2|              barátsága ahhoz képest, hogy az én személyem az öreg Bauernebellel
1302    2|              képest, hogy az én személyem az öreg Bauernebellel szembekerült.
1303    2|           gondolhatnám, hogy Tilda valaha az enyém lehetne, mikor tűz
1304    2|             Amihez nyúlok, amire ránézek, az már az ördögé, az már elveszett;
1305    2|             nyúlok, amire ránézek, az már az ördögé, az már elveszett;
1306    2|                ránézek, az már az ördögé, az már elveszett; ha ma a kezembe
1307    2|                  át szecskává változna.~- Az ön fantáziája túl színes,
1308    2|            szerelmes, de nem, nekem éppen az az egy kell, akit soha el
1309    2|                    de nem, nekem éppen az az egy kell, akit soha el nem
1310    2|           hírnevet, pénzt szerez, s akkor az öreg Bauernebel boldog lesz,
1311    2|                 némi szünet után.~- Talán az Izsáké? - kérdezte a jogász
1312    2|                 adtam oda, pénz, amelyért az Orkusban valószínűleg fej
1313    2|                   lelkemen, és megvalljam az egész dolgot. - Nagyot sóhajtott,
1314    2|             sóhajtott, aztán folytatta: - Az eset az, hogy agyon akartam
1315    2|                aztán folytatta: - Az eset az, hogy agyon akartam magamat
1316    2|                   tehetek. És ezért fogok az Orkusban fej nélkül megjelenni!~-
1317    2|                   szólt Pető, megpengetve az egyik csillogó aranyat.
1318    2|       megcsörgette a pénzt. Nem álmodott, az arany vígan csilingelt az
1319    2|                 az arany vígan csilingelt az asztalon.~- A pénz tényleg
1320    2|                teljesen méltányolom ugyan az ön érveit, s belátom, hogy
1321    2|                   a módját, hogyan juthat az ember adott esetekben anyagi
1322    2|               felelte Pető, s azt hiszem, az olvasó is ugyanezt mondaná.~-
1323    2|                   fájni a fogam. Mit tesz az ember ilyenkor? Nemde, elmegy
1324    2|               kevesebb lesz eggyel!” Erre az én barátom elhatározottan
1325    2|           valakinek harmincnégy foga van, az éppolyan ritkaság, mint
1326    2|          konfortáblisba, és menten elvitt az orvosi körbe. Ott a doktorok
1327    2|             szájamba nyúltak, végül pedig az egyik hálából áthozatta
1328    2|                    mi történt. Egy héttel az esemény után levelet kaptam
1329    2|               esemény után levelet kaptam az orvosi fakultás embertani
1330    2|                 Szakállamra, nem! - ütött az asztalra a diák.~A Nero
1331    2|              azzal a kétszáz forint máris az enyém. A halottnak, vélte
1332    2|                  borzalmas volt. Egyrészt az ember szereti, ha legalább
1333    2|                   ahol a sziámi ikrekkel, az összes rablógyilkosok viasz­
1334    2|             hányást tegyen. Először, mert az élet a halál elé való; másodszor,
1335    2|              kissé gyönge érvei sorozatát az ifjú.~Bulcsu azonban nem
1336    2|                   azonban nem vette észre az argumentumok vérszegénységét.
1337    2|                  sőt megérti tettét!~- Ez az ön őszinte véleménye? -
1338    2|              másnak látom a világot, hogy az nem vet meg cselekedetemért,
1339    2|              érdemes vagyok a napsugárra, az Isten éltető levegőjére!~-
1340    2|                 ez mind fölösleges dolog. Az ember sose törődjék a nagyvilággal,
1341    2|                   élünk, nem a karzatnak. Az érzelmi, a túlzott becsületbeli,
1342    2|                pszicho­lógiai sallangokat az emberek rakták rá a tárgyakra
1343    2|             tárgyakra és élőlényekre, sőt az elvont fogalmakra is, ugyanazok
1344    2|                  fogalmakra is, ugyanazok az emberek, akik alapjában
1345    2|             vesztek el.~9~A „Kék Macska”, az akkori idők legszennyesebb
1346    2|            selejtesebb volt, s éjfél felé az ifjak kissé csalódva indultak
1347    2|                deres fejű korhelyek, akik az éj befejezéséül krampampulit
1348    2|        befejezéséül krampampulit ittak.~- Az este mondottál valamit -
1349    2|                   mert a „Kék Macská”-ban az ifjak természetesen megitták
1350    2|              megitták a baráti poharat -, az este mondottál valamit,
1351    2|           lakhatik-e benne rokon vonzalom az adott viszonyok közt? -
1352    2|               megint könnyebben fogta föl az ügyet.~- Azt sosem lehet
1353    2|                    s én udvariasan, ahogy az az egy házban lakók­hoz
1354    2|                   én udvariasan, ahogy az az egy házban lakók­hoz illik,
1355    2|                Erre ő azt válaszolta: „Ön az a zenész, aki szomszédunkban
1356    2|               szerelem így kezdődik, mert az ellentétek vonzzák egymást.~
1357    2|                 hallgatott, úgy tetszett, az eszébe jutott valami. Tényleg,
1358    2|                   jutott valami. Tényleg, az ellentétekről beszélve egy
1359    2|               jogász úgy vélte, hogy ezen az alapon lehetne valamit csinálni.~
1360    2|            kettőjük közt Pető föltétlenül az erősebbik, ügyesebbik és
1361    2|                  azt, hogy leteszel arról az ostobaságról, amit az este
1362    2|               arról az ostobaságról, amit az este terveztél.~- A legnagyobb
1363    2|                   ki a fagottista, akinek az a lemondás nem került nagy
1364    2|              fejét.~- Egyelőre nem. Hátha az első lépésnél kudarcot vallok,
1365    2|         Föltétlenül.~Lassan hazaindultak.~Az égbolton már rózsaszínű
1366    2|             csatát vívott a fiskálisával, az öreg Fabricziussal. Az ügyvéd,
1367    2|                    az öreg Fabricziussal. Az ügyvéd, bár szokva volt
1368    2|                   is kissé meg volt lepve az indulatok káprázatos megnyilatkozásától,
1369    2|                   önt most megüti a guta, az egész világ azt fogja hinni,
1370    2|                 Fabriczius nem szégyellte az idegen előtt a pörpatvart,
1371    2|        szeretettel, hallgasson meg ön is. Az eset tudniillik a következő.~-
1372    2|                  a fiskális magas hangját az aranypolgár -, az esetet
1373    2|                 hangját az aranypolgár -, az esetet majd én mondom el!~-
1374    2|               csapta le a házisapkáját.~- Az ön jogi megvilágítása már
1375    2|           szeretettel legyen mondva -, és az egész világ azt fogja állítani,
1376    2|          kecskeszakállát, és így szólt:~- Az eset, igen tisztelt Pető
1377    2|                 eddig csöndesen malmozott az ujjaival, most szükségesnek
1378    2|                  beszélt.~- Halljuk tehát az esetet - szólt a jogász,
1379    2|             jogász, akit igen mulattatott az öregurak pörpatvara.~A háziúr
1380    2|                    Tényleg látom - felelt az ifjú.~Bauernebel gyilkos
1381    2|        legszomorúbban csinált magyar pör. Az örök pör, a tengeri kígyó,
1382    2|                 is sikerült elveszítenie.~Az ügyvéd fölemelte a kezét.~-
1383    2|             Lehetetlenségnek tartom, hogy az ember ott, ahol igaza van,
1384    2|               szilajabban járta át meg át az ügyvéd flaskózöld gérokkját.~-
1385    2|          kísérlete kudarcot vallott, mert az aranypolgár harsányan kiáltott
1386    2|               harsányan kiáltott közbe:~- Az esetet majd én mondom el,
1387    2|                  der kalte Winter war. Ez az épület átjáróház, egyéb
1388    2|                volt vele semmi baj, amint az rendes házakhoz illik. De
1389    2|                  ház­mes­ter. „Hogy lehet az?” - kérdezem. „Úgy, uram -
1390    2|           kihurcolkodott.” „Hova?” - volt az én kérdésem. „Azt nem tudom.” „
1391    2|                 galambokat átköltöztetni.~Az aranypolgárnak egy pillanatra
1392    2|            szussza.~A fiskális megragadta az alkalmat.~- Én már akkor
1393    2|              úrnak, miszerint hagyja abba az egész dolgot, nem fog az
1394    2|                  az egész dolgot, nem fog az célhoz vezetni - jegyezte
1395    2|                  lehet disputálni! A jog, az jog, az igazság, az igazság,
1396    2|                disputálni! A jog, az jog, az igazság, az igazság, s minden
1397    2|                  jog, az jog, az igazság, az igazság, s minden jóravaló
1398    2|                   meghalt. Ilyen ravaszok az alperesek mind. De hát azért
1399    2|                  nem dől össze. Elhívatom az ügyvéd urat. „Mit teszünk
1400    2|                erre? - fordult Bauernebel az ügyvédhez, aki egyre csak
1401    2|         megszólított -, hogy ha kimondtuk az á-t, mondjuk ki a b-t, is.
1402    2|                   maradni, akkor pöröljük az örökösöket. Ez a dolog rendje.~-
1403    2|                     Tehát pörölni kezdtük az örökösöket, pöröltük, pöröltük,
1404    2|                    se anyja. Ilyenek ezek az alperesek! „Hát most mit
1405    2|              csinálunk?” - kérdeztem újra az ügyvéd urat. - „Pöröljük
1406    2|                  Járja ez, így kicsúfolni az igazságot? Szabad komédiát
1407    2|                  Ó, nem - mondta folyvást az ügyvédre szegezve tekintetét -,
1408    2|               értéket képviselnek. Azokat az örökösök értékesíthetik,
1409    2|              értékesíthetik, s mi viszont az örökösökön hajthatjuk be
1410    2|                 jogi fölfogás - bólintott az ügyvéd.~- Igen, igen - bólintott
1411    2|                 bólintott vissza gúnyosan az aranypolgár. - Természetesen.
1412    2|             Természetesen. Minden a jogé, az egyéné semmi sem. Optime.
1413    2|                  is alaposan elvesztettük az egész históriát, mert a
1414    2|                   darabra rúgnak, úgyhogy az ember a kapun se járhat
1415    2|                természetesebb. - Hogy mi? Az történt, hogy nem engedtem
1416    2|                  hogy civilizált városban az ember négyezer galambot
1417    2|               négyezer elefánt sétálhatna az udvaromban. Márpedig a házak
1418    2|                   kettőnél is világosabb. Az ilyen invázió ellen meg
1419    2|           törvényt.~- Tehát mi történt?~- Az történt, hogy a város ellen
1420    2|             mennyire nem volt! - kacagott az aranypolgár gúnyosan. -
1421    2|                  a tanácsban fölolvasták, az egész konzílium sonica sentis
1422    2|            ugyanilyen alapon más polgárok az egerek, svábbogarak, verebek,
1423    2|                  a várost, bizonyítgattuk az igazunkat, nyaltuk az okmánybélyegeket,
1424    2|      bizonyítgattuk az igazunkat, nyaltuk az okmánybélyegeket, jártuk
1425    2|              fórum elutasította, és ezzel az összes aktákat eladhatom
1426    2|                látok módot a pörújításra.~Az aranypolgárnak csak egy
1427    2|                  egy megvető mosolya volt az ügyvédje számára, aztán
1428    2|               szólt a diákhoz -, hogy ön, az elfogulatlan hallgató, mit
1429    2|           elfogulatlan hallgató, mit szól az esethez?~A jogász véleménye
1430    2|                    forma kedvéért azonban az ifjú némi szünetet tartott,
1431    2|                   aztán felelt.~- Nézetem az - mondta nyugodtan -, hogy
1432    2|                  mondta nyugodtan -, hogy az egész pör egy szépen kifejlett
1433    2|                   sora megtanította, hogy az udvariasság, figyelmesség:
1434    2|                   gorombaság­ban lakik.~- Az eset lehet őrültség - felelte
1435    2|                   mérséklettel -, de maga az igazság elvitathatatlan
1436    2|                  elvitathatatlan benne.~- Az bizonyos - felelte a jogász. -
1437    2|               önnek akkor, ha tiltakoznék az ellen, miért nincs télen
1438    2|                ellent fölcsillanó szemmel az aranypolgár, mert azt remélte,
1439    2|                   földi erőnk fölött áll, az az Isten jogkörébe tartozik.
1440    2|                földi erőnk fölött áll, az az Isten jogkörébe tartozik.
1441    2|               hanem fogtam volna magamat, az első percben kicsavartam
1442    2|         Fabriczius.~- Jó, jó - legyintett az aranypolgár. - Ez pedig
1443    2|           rosszabb, mert - nevetséges. És az egész dologban ez a legfájdalmasabb,
1444    2|                   Én, Bauernebel Jeromos, az okos, hideg, gazdag ember
1445    2|              percben nevetségesebb vagyok az utolsó útszéli csavargónál.
1446    2|                    a jegyző, a tanácsnok, az egész kupaktanács, sőt az
1447    2|                 az egész kupaktanács, sőt az egész város! Ennyire kellett
1448    2|                szenvedélyből, hanem attól az örök lelki erőtől hajtva,
1449    2|                  Száraz homlokán kidőltek az erek. Ádámcsutkája gyorsan
1450    2|                  is!~Pető úgy vélte, hogy az eset kezd kedélytelen lenni.~
1451    2|                   kezdetétől fogva mindig az erősebb mellett volt. Így
1452    2|                 jegyezte meg a jogász, és az ajtó felé tartott. - Ajánlom
1453    2|                 mondotta pulykapirosan. - Az igazság az én pártomon áll,
1454    2|               pulykapirosan. - Az igazság az én pártomon áll, s az igazságnak
1455    2|             igazság az én pártomon áll, s az igazságnak érvényre kell
1456    2|       körülcsavarta vég nélküli kendőjét, az ifjú után akart surranni,
1457    2|             tisztesség ne essék mondván - az egész világ azt fogja mondani,
1458    2|                szalma?~Pető mosolygott.~- Az eddigi eredmény az, hogy
1459    2|          mosolygott.~- Az eddigi eredmény az, hogy megösmerkedtem Fabriczius
1460    2|                galambpört illetőleg.~- Ki az a Fabriczius úr? - tudakolta
1461    2|                      És mi a galambpör?~- Az a modern Odüsszeia. Pénelopé
1462    2|                nem lehet a házba rohanni; az ember ott fogja meg a dolgot,
1463    2|                  hogy nem fogsz csalódni. Az én sejtelmeim helyesek szoktak
1464    2|                   bizalmával csatlakozott az első emberhez, akiben könyörületes
1465    2|                nyulat, másnap újra elment az öreg Bauernebelhez, abban
1466    2|              Tildával, és meg­indít­hatja az előcsatározásokat. Törekvésének
1467    2|                 se kedvezett a szerencse. Az arany­polgár agyát az utolsó
1468    2|          szerencse. Az arany­polgár agyát az utolsó időkben kizárólag
1469    2|                tudni, s most is, alighogy az ifjú helyet foglalt a horgolt
1470    2|              csipkével betakart díványon, az öregúr már kedvenc tárgyára
1471    2|                adni a vitára. Éppen ezért az ifjú, látva, hogy a galamboktól
1472    2|                nem volt semmi szükség, de az ifjúnak úgy tetszett, hogy
1473    2|                 azon föltétel alatt, hogy az összes költségeket a bérlő
1474    2|           értetődőnek jelentette ki, mire az aranypolgár hirtelen szökéssel
1475    2|                nem állt kötélnek, beszélt az időjárásról, a rossz omnibuszközlekedésről,
1476    2|         Bauernebel burnótját, és lehordta az új stinkadóreszeket, de
1477    2|               stinkadóreszeket, de hiába, az aranypolgárt nem lehetett
1478    2|                   rosszkor jöttem - szólt az ifjú udvariasan, és visszavonulni
1479    2|                 szívesen látom - mondotta az ő furcsa logikájával -,
1480    2|              tudok mértéket tartani, s ha az egyikbe vagy a másikba bele­
1481    2|          Átkozottul csíp - szítta a fogát az aranypolgár. - Úgy csíp,
1482    2|                 Hogy mi? Hogy mi? - ütött az asztalra. - Jobb róla nem
1483    2|             hallana először őnagyságáról.~Az aranypolgár gúnyosan bólingatott
1484    2|               fejével.~- Bájos gyermek ez az én Jozefinem, annyi szent.
1485    2|              amelynek haszonélvezeti joga az épületben rá van ruházva,
1486    2|                hogy ezzel szemben jómagam az átellenes épületben havi
1487    2|                  félbe - mordult emberére az aranypolgár -, mert nevetségessé
1488    2|                   Ez tévedés. Jozefin épp az ellenkezőjét cselekedte.~
1489    2|             jogász megcsóválta a fejét.~- Az ellenkezőjét?~- Igenis,
1490    2|                   ellenkezőjét?~- Igenis, az ellenkezőjét. Mikor megindítottam
1491    2|            ezelőtt a lányom megfogta volt az utcán a lakatost, és így
1492    2|                 mert ez a lárma a munkát, az erőt, a férfiasságot jelenti,
1493    2|                   Jozefintől, húsz tőlem, az összesen negyven, egyazon
1494    2|                   mi! Hogyne kalapálnánk! Az ilyen szép asszony kedvéért
1495    2|                 azonban, október elsején, az történt, hogy mikor Jäger
1496    2|                mester úr! Értésemre esett az a körülmény, hogy ön apámtól
1497    2|              fuccs?” - kérdik a segédek. „Az - jelenti ki a lakatos -,
1498    2|                  hogy ingyen is élvezheti az erő, a munka, a férfiasság
1499    2|             természetesen szintén leesett az álluk, de a következő percben
1500    2|             következő percben már megjött az eszük, és így szóltak: „