Fej.

1501    2|             csapkodják a pörölyöket, hogy az ember úri szalonban képzeli
1502    2|                 én már karón varjút. Lesz az még másképpen is. Tempora
1503    2|                    Bauernebel úr - mondta az ifjú, sürgősen kalapja után
1504    2|                   kalapja után nyúlva.~De az aranypolgáron nem lehetett
1505    2|                  egyet ösmert: Quentzert.~Az aranypolgár még egyszer
1506    2|               fölötte tehetséges ember.~- Az szép dolog - felelt Pető,
1507    2|                dolog - felelt Pető, egyre az ajtót nézegetve. - És mi
1508    2|                 faragva, mint Fabriczius! Az öreg Fabriczius már nem
1509    2|                  Mind e jó tulajdonságait az ösmerkedés első percében
1510    2|              Harmincad utcánál beszálltam az omnibuszba. Kívülem nem
1511    2|                  udvariasságával köszönti az idősebb útitársat. Pár perc
1512    2|            pillanatban, bevallom, leesett az állkapcsom. „Szalmakalapot -
1513    2|        szalmakalap ára hihetetlenül esik. Az emberek ilyenkor bundát,
1514    2|                  És ez nyerte meg annyira az ön tetszését? - mosolygott
1515    2|                Igenis, ez - jelentette ki az aranypolgár. - Mert miből
1516    2|                    hogy Quastl úr nemcsak az apróságoknál, de minden
1517    2|                tagadhatta meg magától azt az élvezetet, hogy vissza ne
1518    2|                  Bauernebelre.~- Ha önnek az ilyen szalmakalap-vásárlások
1519    2|         Bauernebel úr. Hallgassa csak meg az esetet. Az én barátom tudniillik
1520    2|             Hallgassa csak meg az esetet. Az én barátom tudniillik nagy
1521    2|               él-hal a komlós italért. Ez az ő alfája és omegája, akár
1522    2|                 De ne kalandozzunk el. Ez az én cimborám egy nap azt
1523    2|              cimborám egy nap azt olvassa az újságban, hogy Pilsenben
1524    2|                 Ez rabulisztika! - felelt az aranypolgár. - A sör és
1525    2|                   állanak egymástól, mint az erény és a bűn. S ezért
1526    2|                   ügyeim kezelését, sőt ő az egyetlen ember, akit képesnek
1527    2|             ajánlotta magát...~- Most jut az eszembe, Bauernebel úr -
1528    2|                   nézetét meghallgatni.~- Az én nézetemet? - szerénykedett
1529    2|                   a galambokat illetőleg?~Az aranypolgár megrázta a fejét.~-
1530    2|                  kérdés van itt, amelyhez az ön ítéletére kíváncsi vagyok.
1531    2|                velem szemben, mint tudja, az úgyse ér semmit. Az én nyilatkozataimba
1532    2|                tudja, az úgyse ér semmit. Az én nyilatkozataimba bele
1533    2|                még mindig nem találta meg az egyensúlyt.~- Miért?...
1534    2|                   ön legalább közelebbről az ügyvéd urat?~A háziúr a
1535    2|            Egyrészt - válaszolta -, nekem az emberekről első percben
1536    2|                pedig valakit megkedvelek, az ritkán lesz érdem­telen
1537    2|                pozitívumok is. Itt vannak az írásbeli referenciák és
1538    2|          szerencsésebben; nem látom tehát az akadályát, a leányom miért
1539    2|                  szívnek is vannak jogai.~Az aranypolgár nevetett.~-
1540    2|                megszokás, fiatal barátom; az ilyesmin a lányom bizonyára
1541    2|               bizonyára túlteszi magát. Ő az én vérem, az én fajom, az
1542    2|            túlteszi magát. Ő az én vérem, az én fajom, az én szívem.
1543    2|                 az én vérem, az én fajom, az én szívem. És jómagam sohase
1544    2|                   még csak terv, amilyent az ember egy nap tízet-húszat
1545    2|                   minden teendőmet mindig az összes oldalukról meg szoktam
1546    2|                    Miután azonban nemcsak az önmagam bölcsessége alapján
1547    2|             kíváncsi vagyok, bátor voltam az ön véleményét is kikérni.~
1548    2|                  katasztrófa előtt áll...~Az aranypolgár helyeslőleg
1549    2|               végre csakugyan eltávozott.~Az ajtó bezáródott mögötte,
1550    2|                  és Pető a folyosón volt. Az ifjú előkotort egy szivart.~-
1551    2|                  húzta végig a gyufát.~12~Az embert a csekélységek viszik
1552    2|               biliárdozásról, ha kifoghat az arany­polgáron. Lehet, hogy
1553    2|            polgáron. Lehet, hogy a harcra az a természetes ösztön hajtotta,
1554    2|                   hogy a rokonszenv: elég az hozzá, a diákban egyre erősebb
1555    2|               alapjában egyszerű volt. Ha az ember Bauernebellel jó viszonyba
1556    2|                sem figyelmességgel. Ennek az embernek megvolt mindene:
1557    2|                 Csak egy pont akadt, ahol az aranypolgárt meg lehetett
1558    2|               megtört a hatalma, a pénze, az akarata. Tehát itt kell
1559    2|               gondolkodni. Hogy volna, ha az ember valami újat eszelne
1560    2|              marasztaló ítéletek tömegét? Az ifjú jobb ügyhöz méltó buzgalommal
1561    2|              méltó buzgalommal latolgatta az esélyeket. Hátha föl lehetne
1562    2|                Maurer-örökösöket? Vagy ha az ember megtalálná a hagyatékot?
1563    2|                   hagyatékot? Esetleg, ha az ember a városi statu­tumokból
1564    2|                 valami paragrafust, amely az elszaporodott galambokról
1565    2|                  és bár Pető végigkutatta az összes e néven ösmert budapesti
1566    2|                   látszott.~Ekkor azonban az ifjúnak újra eszébe jutott
1567    2|                újra eszébe jutott valami. Az a valami, ami a legtöbb
1568    2|             csomót vágott ketté. Igen, ez az egyetlen mód: Bauernebelnek
1569    2|                 rohant fel Bauernebelhez.~Az aranypolgár a kályha mellett
1570    2|                 felett győzni? - kérdezte az ifjú, in medias res ugorva.~
1571    2|                 Napok óta veszkődöm ezzel az átkozott galambpörrel, Maurerrel,
1572    2|             örökösével. Nem tudom, miért, az agyamba fészkelte magát
1573    2|                 De ez mellékes. A fődolog az, hogy rájöttem a dolog nyitjára,
1574    2|          jelentette ki kezét ünnepélyesen az aranypolgár vállára téve -,
1575    2|             csuknak be érte? - ébredt fel az óvatos ember az aranypolgárban.~-
1576    2|                ébredt fel az óvatos ember az aranypolgárban.~- Nem fogják
1577    2|            bosszúnak okosnak kell lennie; az ostoba bosszú a borbélylegények
1578    2|            mondotta aztán megfontoltan. - Az, hogy ön rettenetesen fukar.
1579    2|                 ön rettenetesen fukar. Ha az ember valami komoly ügybe
1580    2|       mellényzsebébe, mint Zrínyi Miklós.~Az aranypolgár hunyorgatott.~-
1581    2|          omnibuszon menjek-e haza. És más az is, ha az ember a szenvedélyének
1582    2|           menjek-e haza. És más az is, ha az ember a szenvedélyének áldoz,
1583    2|                 falun él, krumplit eszik, az eke szarvát nyomogatja,
1584    2|                   iszik. Más embernek meg az a passziója, hogy kártyázik,
1585    2|                 akarok. Én tudom, hogy ki az aranypolgár, mit ér az aranypolgár,
1586    2|                 ki az aranypolgár, mit ér az aranypolgár, és nem ijedek
1587    2|          bólintott, és így szólt:~- Akkor az óra jól jár, kedves Bauernebel
1588    2|               reám.~- Csupa fül vagyok.~- Az első dolog, hogy ön holnap
1589    2|              holnap kátránygyárat nyit...~Az aranypolgár kitáguló szemmel
1590    2|                micsoda összefüggésben van az aszfalt a Maurer galambjaival? -
1591    2|                  galambjaival? - kérdezte az elképedt háziúr.~A jogász
1592    2|             Egyszerre megjelenik a sarkon az aszfaltoskocsi, és pokoli
1593    2|                   döcög végig ön mellett. Az ember krákog, prüszköl,
1594    2|             bemenni a piaristák udvarára. Az első traktus mögött van
1595    2|           legelészik két tarka tehén. Ami az egyiknek szabad, nem lehet
1596    2|               mért ne álljon fönt ugyanaz az eset egyéb háziállatoknál?~
1597    2|             ilyesmi soha nem jutott volna az eszébe. Ha csak ez kell,
1598    2|                  tudom én úgy bosszantani az én kedves szülővárosomat,
1599    2|                   szerényen meghajlott.~- Az elismerés mindig jólesik,
1600    2|                   Pető, aki Bauernebellel az ügyek fordulása révén gyakran
1601    2|                  egyedül maradt Tildával. Az öregúr a lakatosokat ment
1602    2|                  hogy kissé eléje nyúljak az eseményeknek, és már most
1603    2|           mosolygott.~- Istenem, mit? Hát az eljegyzést, az ön mátkaságát
1604    2|                   mit? Hát az eljegyzést, az ön mátkaságát Quastl úrral.~
1605    2|                   volna?~- Nem állítottam az ellenkezőjét.~Egy ideig
1606    2|                Egy ideig csönd uralkodott az ódon szobában, aztán Tilda
1607    2|            feleljen. Hogyan tetszik önnek az az úr, akiről az előbb beszéltünk?~
1608    2|                   Hogyan tetszik önnek az az úr, akiről az előbb beszéltünk?~
1609    2|            tetszik önnek az az úr, akiről az előbb beszéltünk?~A jogász
1610    2|                   ez a nézet megegyezik-e az általános benyomásokkal.
1611    2|             nézetével szemben.~- És mi ez az ön véleménye?~- Az, hogy
1612    2|                  mi ez az ön véleménye?~- Az, hogy olyan ember, aki decemberben
1613    2|             következő­képpen gondolkodik. Az okos ember végeredményképp
1614    2|           gyermekkorában uralkodni tudott az idegein, és tisztában volt
1615    2|              rajtam áll a vásár. Nekem ez az úr minden egyébtől eltekintve:
1616    2|            tetszik, talán épp azért, mert az egész világ ellene nyilatkozik.
1617    2|                 kálist illetőleg mindenki az ellenkező véleményen van.
1618    2|                 pörbe nem akarna szállani az egész világgal. Mentől inkább
1619    2|                tenni elhatározását. És ő, az okos Pető, még malmára hajtaná
1620    2|                  Tilda csodálkozva nézett az ifjúra.~- Miféle próbát?~-
1621    2|                     A legnehezebbet. Mert az ember a vőlegényének sok
1622    2|                 sok mindent megbocsáthat, az ifjúkori botlásait, az adósságait,
1623    2|                    az ifjúkori botlásait, az adósságait, az egykori szerelmeit,
1624    2|                 botlásait, az adósságait, az egykori szerelmeit, csak
1625    2|               ezen túl tudja magát tenni, az bebizonyította, hogy igazán
1626    2|                   szerelméhez. Tisztázzuk az eszméket. Quastl úr, bár
1627    2|         gratulációkat vásárolni! Ki tudná az ilyesmit - ha fiatal és
1628    2|                 igen tisztelt kisasszony, az igazi, a föld felett lebegő,
1629    2|             anyját - felelte ünnepélyesen az ifjú. - Sőt becsülöm Quastl
1630    2|               kegyed hajlandóságot mutat, az feltétlenül derék, kitűnő
1631    2|           közelebbről fogok megismerkedni az ön leendő férjével.~Az ördögöt
1632    2|      megismerkedni az ön leendő férjével.~Az ördögöt csak a falra kellett
1633    2|              abban a pillanatban megnyílt az ajtó, és Quastl úr, az aranypolgárral
1634    2|           megnyílt az ajtó, és Quastl úr, az aranypolgárral súlyosbítva,
1635    2|               humillimus - intett kezével az ajtóból a háziúr. - Nagyon
1636    2|                  Láthatólag jólesett neki az a tisztelet, amelyet irányában
1637    2|          hódolatát. A férfiból kevés volt az ügyvédben, petyhüdt arca
1638    2|            emlékeztetett; ruházata, amely az Alt Wient jutatta észbe,
1639    2|                  hasonló módon tudakozzam az ön hogyléte iránt.~Pető
1640    2|              kérdését, jól érzem magamat.~Az ügyvéd letette ébenfa pálcáját
1641    2|                 mondta komolyan -, amerre az ember jár-kel, mindenütt
1642    2|                    Csak itt lenne Quastl, az majd megmagyarázná önöknek
1643    2|                  a praxisban mennyit hall az ember Quastl úrról! Beadnak
1644    2|            nincsenek.~A leány nem felelt, az arca azonban azt jelezte,
1645    2|              példának okáért bátor voltam az ön részére húsz kocsi szalmát
1646    2|                ünnepnap délelőtt volt, és az utca hemzsegett a sétálóktól.
1647    2|                egy-két szál szalmát, mert az utca oly szűk, hogy egy
1648    2|                elsüllyedt szégyenletében.~Az aranypolgár a kezét dörzsölte.~-
1649    2|                érdeklődött a polgármester az iránt, hogy kié ez a sok
1650    2|              érdeklődött! Meg is kérdezte az egyik kocsist, hogy kié
1651    2|               kezével.~- És ha úgy volna? Az ember legfeljebb valami
1652    2|                lenne a világon.~E percben az ablak alatt dobpörgés, majd
1653    2|                  juttatta Jozefint és azt az egyre növekedő meleg érzelmeket,
1654    2|                táplált. Mert, mi tagadás, az ifjú természetesen szerelmes
1655    2|           kivonult, a szép asszony mindig az erkélyről nézte a komédiát.~-
1656    2|                  Bocsánatot kérek - szólt az ifjú, kalapja után nyúlva -,
1657    2|              ünnepélyesen nyújtotta kezét az ifjúnak.~- Örvendek, hogy
1658    2|                 róla beszélni, válaszolom az ajtóból. Hát mit ád érte
1659    2|                hogy mi?~- Nem.~- Nos hát, az jutott az eszembe, hogy
1660    2|                 Nem.~- Nos hát, az jutott az eszembe, hogy az olyan üzlet,
1661    2|                   jutott az eszembe, hogy az olyan üzlet, amelyikben
1662    2|             nyolcvan krajcárért ideadják, az nem lehet tisztességes bolt,
1663    2|                   s nem érdemli meg, hogy az ember ott vásároljon. És
1664    2|                 is - folytatta a leány. - Az ember jobb, ha otthon marad,
1665    2|           udvariasan mosolygott.~- Vannak az életnek szerencsére kellemesebb
1666    2|                   oldalai is. Mit törődik az üzleti dolgokkal az, akinek
1667    2|               törődik az üzleti dolgokkal az, akinek gazdag és színes
1668    2|        lelkivilága? A boldognak nem ütnek az órák, és nem kukorékolnak
1669    2|              ember a világon?~- Ha valaki az, úgy elsősorban a doktor
1670    2|             kifogástalan erkölcsű, szóval az összes jó tulajdonságok
1671    2|            napjaira veszti el a fejét. Ha az ördögből öreg­korára remete
1672    2|              jogász -, akkor bátor vagyok az ellenkező véleményen lenni.~
1673    2|                 Bauernebelnek odamondani. Az arany­polgár családja e
1674    2|                 Pető meghajtotta fejét.~- Az természetesen magától értetődik.~
1675    2|          értetődik.~Egy ideig csönd volt, az omnibusz recsegve-nyikorogva
1676    2|              recsegve-nyikorogva döcögött az utcán. Utóbb ismét a diák
1677    2|                     Ön azt mondotta, hogy az ördögből vénkorára remete
1678    2|                     A fagottista?~- Igen, az a kellemetlen szomszéd,
1679    2|                   ösmeri e nótát. Nos, ez az úr volna rá hivatva, hogy
1680    2|           életében cigány volt, és mindig az is marad. Nem lesz, nem
1681    2|                   pénze volna, véglegesen az italnak szentelné ifjúságát,
1682    2|                   együtt szoktak járni.~- Az nem zárja ki, hogy a Nero
1683    2|              lehessen csélcsap ifjú.~- Mi az a Nero?~- A Bulcsu leendő
1684    2|                első üteme már meg is van. Az üstök szólnak, s ugyanakkor
1685    2|                  dalművét.~- Nem szép, ha az ember barátairól kedvezőtlen
1686    2|                  Amit róla közöltem, csak az igazság megállapítása volt.~-
1687    2|                  volt a házban.~- Nos? És az okarina nem elég? Egy fiatalember,
1688    2|                 folytatta. Már benne volt az ellent­mondásban!~- Ha valaki
1689    2|             ellent­mondásban!~- Ha valaki az életben küzd, és emellett
1690    2|              eszményeket hord a szívében, az tiszteletet érdemel. Bulcsu
1691    2|            sejtelmem se volt, hogy Bulcsu az akadémiára jár.~Pető - ha
1692    2|                sugara! Tildában felébredt az érdeklődés Bulcsu iránt,
1693    2|            elkísérje. Pető örömmel kapott az alkalmon, azonban mihamar
1694    2|                 egy negyed óráig sétáltak az úgynevezett Bimbó vendéglő
1695    2|          leghétköznapibb tárgyak, sőt még az időjárás és a hús­drágaság
1696    2|                  Be kell látnunk, hogy ez az ifjút kissé bosszantotta,
1697    2|                 csevegést talpra segítse. Az ifjú egy ideig ötölt-hatolt,
1698    2|       ötölt-hatolt, aztán úgy vélte, hogy az egyenes út mégiscsak a legjobb,
1699    2| természettudományi alapon állani, kutatom az okokat, amik arra vezetnek,
1700    2|           vitézségén.~Jozefin nem felelt, az arca azonban nem mutatott
1701    2|                  ha benne volt valamiben, az ördögtől se ijedt meg, tovább
1702    2|                 vagyok, és tegnapelőtt is az omnibusz helyett egy zöldséges­
1703    2|                      Tessék elhinni, hogy az. Én ösmerem magamat. Még
1704    2|                   és aztán szivar helyett az esernyőmre gyújtottam rá,
1705    2|                 esernyőmre gyújtottam rá, az esernyőmet pedig a zsebembe
1706    2|                   Mert úgy érzem, hogy ez az én szerelmem dőre álom,
1707    2|               Megfogtam egy suszterinast, az kegyelemért esdeklett kegyedhez,
1708    2|            visszafordulni - indítványozta az asszony.~Hazafelé mentek,
1709    2|            szerelem! Milyen másként látja az ember a világot! Mennyivel
1710    2|                 Mennyivel különb szemében az utolsó hangya is! Lehet
1711    2|                    Lehet akármilyen borús az ég, rám azért nap süt, romba
1712    2|               azért nap süt, romba dőlhet az egész város, azért én a
1713    2|                   virulnak, és hogy lelke az erények központi gyűjtőpénztára
1714    2|       visszakalandoztak a Városligetbe és az elhangzott körmondatokra,
1715    2|                 beszélgetsz, szavalsz, és az én ügyem kátyúban reked.~
1716    2|                  barátjával beszélgetését az omnibuszon. Még várni akart,
1717    2|              Tehát, tervem kiindulópontja az, hogy a Bauernebelek mind
1718    2|               rendszerint ellentétben van az általános fölfogásokkal.
1719    2|            általános fölfogásokkal. Ilyen az öreg Bauernebel koponyája,
1720    2|               lassan, barátom. Arra, hogy az ilyen embereket valami véleményre
1721    2|                   És a ravaszságon kívül: az ellentmondás. Ha én valamiről
1722    2|                azt jelentem ki, miszerint az fehér, az igazi Bauernebel
1723    2|                   ki, miszerint az fehér, az igazi Bauernebel lelki tulajdonságainál
1724    2|                  legderekabb embere vagy, az aranypolgár azt fogja kijelenteni: „
1725    2|                 ha én helyezkedem rá arra az álláspontra, hogy Bulcsu
1726    2|                    Kezdem érteni. Hisz ez az ellenpont, ahogy mi, zenészek,
1727    2|             zenészek, mondjuk.~- Igen, ez az ellenpont. Avagy a contredanse,
1728    2|        égre-földre magasztalom. Aminthogy az részben már meg is történt.
1729    2|                 és azt mondta. „Ha valaki az életében küzd, és emellett
1730    2|              eszményeket hord a szívében, az tiszteletet érdemel.” Majd
1731    2|             egyet-mást?~- Igen. Azt, hogy az első taktus megvan, és üstpörgést
1732    2|                      De hisz ez nem igaz. Az első ütem: vadászkürtök
1733    2|          vadászkürtök con affetto. És már az utolsó aktus is megvan.~-
1734    2|                 támadtalak, ő védett, míg az omnibusz végre szerencsésen
1735    2|                   tudod-e, mi a szerelem? Az eszményi, a tisztult szerelem?~-
1736    2|                Bulcsu csodálkozva.~- Hogy az ördögbe ne! - méltatlankodott
1737    2|            ösmerni. Azért röviden végzett az üggyel.~- Igenis, Jozefinbe -
1738    2|              telekről, amely annak idején az úgynevezett Úri utcát megcsúfította.
1739    2|            salátával és sárgarépával. Ház az ócska palánkkal övezett
1740    2|                eregette bűzös pipafüstjét az égnek. Bentről, az ólak
1741    2|            pipafüstjét az égnek. Bentről, az ólak sötétségéből panaszos
1742    2|                   főváros indított pörben az aranypolgár bosszúja volt.
1743    2|                  tanácshoz, hogy segítsen az áldatlan állapotokon, és
1744    2|                bőréből, valahányszor útja az Úri utcán vezette végig.
1745    2|          szégyenkezve ballagtak keresztül az utcán, egyéb fegyver híján
1746    2|                elsétáltak.~A régi Pestnek az Úri utca volt a szeme fénye.
1747    2|                   vasárnap délelőttönként az úri nép. A vidékieket erre
1748    2|                   várni lehetett, hogy ez az utca még jobban kifejlődik,
1749    2|              trágyadombokat telepít belé.~Az aranypolgárnak három telke
1750    2|           aranypolgárnak három telke volt az Úri utcában. Az egyiken
1751    2|                telke volt az Úri utcában. Az egyiken ócska ház meredezett,
1752    2|          érdekében, hogy nem tataroztatta az épületet, és azon kopottan,
1753    2|              ingadozott, de mit érintette az Bauernebelt? Csak hadd legyen
1754    2|                   maguk körül. De nemcsak az Úri utcában volt ilyen a
1755    2|                  Bauernebel-terület volt, az mind a tanács bosszantásán
1756    2|                  bosszantásán fáradozott. Az egyi­ken éktelen pajta emelkedett;
1757    2|                  gyűjtöttek; a harmadikon az aranypolgár juhászkutyákat
1758    2|                 panaszos karban fordultak az égbeli vándor felé.~Pető
1759    2|                   aki szintén érdeklődött az ügyek állapota iránt.~Mikor
1760    2|           pillanatra.~- Hát nem kár, hogy az ilyen ember elzüllik?~-
1761    2|                    Mindenki­nek megvannak az életben a maga küzdelmes
1762    2|                valami szerelme. Állítólag az a hölgy, aki a „Kék Macská”-
1763    2|           idomított kecskéket mutat be.~- Az nekem mindegy - felelt kurtán
1764    2|              ellenére, ha a Nero szerzője az utcán is csatlakozott hozzá.
1765    2|            Jozefin szeszélyes asszony, és az sincs kizárva, hogy kicsit
1766    2|                   hogy kicsit kacér. Nála az ember sohase lehet biztos
1767    2|                   ijedek meg. Kitartással az ember sokra megy, azután
1768    2|               kegyes többször letekinteni az ablakból, ha alatta sétálok.
1769    2|                    aztán többet nem szólt az esetről. Mikor azonban hazaérkezett
1770    2|                   hazaérkezett odvába, és az okarinán kínos keservek
1771    2|                Petőn, ahogy ő is segített az ő ügyén? Dehogynem, csak
1772    2|                  ő ügyén? Dehogynem, csak az a kérdés, milyen formában.
1773    2|             Szinte hihetetlen, hogy előbb az eszébe nem jutott, amikor
1774    2|                 eszébe nem jutott, amikor az eset oly egyszerű. Hiszen
1775    2|                következésképp Tildához és az apjához hasonlatosan gondolkodik;
1776    2|              egész élete. Ha tehát Tildát az ellentmondásra való ingerléssel
1777    2|                   nézetre lehetett bírni, az orvosságnak hatni kell Jozefinnél
1778    2|                  számára a szép özvegyet.~Az életben sok dolog jön kapóra,
1779    2|              átment Jozefinhez, hogy nála az úgynevezett júdáspénzt fölvegye.
1780    2|          úgynevezett júdáspénzt fölvegye. Az asszony rózsa­színű kuvertában
1781    2|              ismerném, nagyságos asszony. Az az ifjú: Pető, a jogász.~-
1782    2|           ismerném, nagyságos asszony. Az az ifjú: Pető, a jogász.~-
1783    2|       tudakozódott közömbös arcot mutatva az özvegy. - Én tudniillik
1784    2|             helyet.~- Nagyon szép. De hát az régen volt. A kérdés az,
1785    2|                   az régen volt. A kérdés az, milyen ma Pető? Megbízható-e?~
1786    2|                  tehetségek laknak benne! Az apja egyáltalán szóba se
1787    2|         egyáltalán szóba se áll már vele, az anyja pedig minden héten
1788    2|                  mindjárt a második hiba. Az én barátomnak átka - mint
1789    2|                szenved. Ha egy kutyát lát az utcán, azt fogja mondani,
1790    2|            kérdéseket:~- Milyen egyébként az ön barátja életmódja? Tanul-e
1791    2|                    Ami a tanulást illeti, az utolsó alapvizsgáján egyik
1792    2|                 van. De még arra se, mert az órája zálogban van.~Jozefint
1793    2|            léleknek látszott. Éppen azért az aranypolgár leánya némileg
1794    2|                     vette föl újra a szót az asszony. - Milyen az ön
1795    2|                 szót az asszony. - Milyen az ön barátja érzelmi világa?~-
1796    2|               hogy van-e szíve? Szereti-e az embereket és talán a szép
1797    2|             magánügyei iránt, tudná, hogy az én jogász barátom Pest város
1798    2|             szoknyavadász?~- Szakállamra, az - felelte meggyőződéssel
1799    2|                   amióta joga volt Tildát az utcán elkísérni, mindennap
1800    2|               ennyire vagyunk Petővel? Ez az a nemes érzelem, amelyről
1801    2|                hínára mellett szavalt? Ez az a melegség, ragaszkodás
1802    2|                 szerelem kiváltott? És ez az ember akarja elhitetni vele,
1803    2|              ember akarja elhitetni vele, az okos asszonnyal, hogy szórakozottságában
1804    2|                   hogy szórakozottságában az omnibusz helyett a zöldségesszekérre
1805    2|              százszor elég volna rá, hogy az asszony - a juszt is elvénél
1806    2|            pártjára álljon! Hadd működjön az ellenpont!~Ez sikerült -
1807    2|            szerzője a lépcsőn, a kapuban, az utcán és végül a szobájában. -
1808    2|        kellemetlenebbül érintette azonban az ügyvédet az a tény, hogy
1809    2|             érintette azonban az ügyvédet az a tény, hogy az ifjú hölgy
1810    2|                  ügyvédet az a tény, hogy az ifjú hölgy éppen vele szemben
1811    2|                azonban éppen nem veti meg az élet apró örömeit.~Quastl
1812    2|                  Tőle Tilda beszélhetett, az ügyvéd úr komolyan - mint
1813    2|                volt borotválva, mindössze az állán fityegett egy furcsa
1814    2|                 volt ez a furcsa szakáll. Az ügyvédnek az apja, a nagyapja,
1815    2|              furcsa szakáll. Az ügyvédnek az apja, a nagyapja, az ükapja
1816    2|            ügyvédnek az apja, a nagyapja, az ükapja is ilyet hordott,
1817    2|               ükapja is ilyet hordott, és az unokák bizonyára szintén
1818    2|           komolyan?~Tildát hidegen hagyta az ifjú megdöbbenése.~- Igenis,
1819    2|                  nézett rá vőlegényére.~- Az nekem mindegy. Nekem ez
1820    2|           galambnak is van epéje, sőt még az ügyvédnek is. Az ifjú tehát
1821    2|                  sőt még az ügyvédnek is. Az ifjú tehát felállt, az égnek
1822    2|                    Az ifjú tehát felállt, az égnek fordította tekintetét,
1823    2|           szomszéd szobába, magára hagyva az elképedt ügyvédet.~Szegény
1824    2|              tüntetett ki, aztán kinézett az ablakon, és megszámlálta,
1825    2|               mint a házassági szerződés, az egyházi összeadás és a férji
1826    2|                volt Quastl úr praxisában.~Az ügyvéd tehát kissé elkeseredve
1827    2|             nagyon nem helyes!~(Végre is: az ő vérmérsékleténél ez a
1828    2|                    sört?~- Igen - felelte az ügyvéd szigorúan.~- Sört...
1829    2|              Quastl úr mohón hajtotta föl az árpalét, aztán a postája
1830    2|         törvényszéki értesítések feküdtek az asztalán, az egyik kék papiros
1831    2|         értesítések feküdtek az asztalán, az egyik kék papiros mellett
1832    2|                sárga dominóban ott leszek az álarcosbálban, ismertetőjel:
1833    2|               írják, aztán elgondolkodott az eseten. A dolog nem volt
1834    2|                  ott hölgyekkel csevegni. Az ilyesmit megtehetik könnyelmű
1835    2|        tisztelőmmel? - töprengett magában az ügyvéd. - Hátha egy nevezetes
1836    2|                  pört akarnak reám bízni?~Az utolsó érv döntőleg hatott,
1837    2|              rejtelmes „Régi Lövöldé”-be, az álarcosbálba.~20~Egy barátságos
1838    2|                Bauernebel-házban, éspedig az aranypolgár lakásában történni.
1839    2|           aranypolgár lakásában történni. Az ebédlőben hárman vannak
1840    2|                   előszeretettel viseltek az álarcosbálokba járó hölgyek.
1841    2|               évszázados hagyomány, s így az illetők­nek nehéz tőle megválniok.~
1842    2|                  nehéz, mint a katonáknak az egyenruhától, a papnak a
1843    2|                 rá, szívesen meghozom ezt az áldozatot, sőt megteszem
1844    2|                   azt, hogy mennyit nyert az lelkiekben. Hiszen ha nem
1845    2|                  cselekedett rendkívülit, az ifjú mégiscsak áldozatot
1846    2|                     Akarja, hogy levágjam az egyik fülemet? - kérdezte
1847    2|        hevességgel. - Feleljen: akarja?~- Az istenért! - sikoltott fel
1848    2|                 Legyen esze! Tegye le azt az ollót!~Bulcsu szerényen
1849    2|                szerényen mosolygott.~- Mi az, egy fél fül? Semmi! Savonarola
1850    2|             percig csönd volt a szobában, az a néma, titokzatos csönd,
1851    2|                szobába tűt keresni. Mikor az ajtóhoz ért, a leány önkéntelenül
1852    2|                  föl rólad. Nemsokára itt az ideje, hogy a magad szárnyára
1853    2|                 járok.~- Pető!~- Én értek az ilyesmihez, és láttam azt
1854    2|                aztán Pető végre elkészült az öltözködéssel. Az ifjú még
1855    2|               elkészült az öltözködéssel. Az ifjú még egyszer odaállt
1856    2|                 nekem szerelmet!~Tényleg: az ifjú oly előkelő és tiszteletre
1857    2|                  indítványozta Bulcsu, és az ifjak útra keltek.~- Nehogy
1858    2|                Tudja-e ön, kisasszony, mi az az actio libera in causa? -
1859    2|             Tudja-e ön, kisasszony, mi az az actio libera in causa? -
1860    2|         megismerkedni. De, nem adná nekem az oleandervirágját?~- Ó, szívesen.
1861    2|                    Talán azt is tudja, mi az actio quanti minoris?~-
1862    2|             kereset, amelyet a vevő indít az eladó ellen, s amelyben
1863    2|                   eladó ellen, s amelyben az áru hiányos voltára hivatkozva,
1864    2|                    a karját nyújtotta, és az étterembe vezette hölgyét.~-
1865    2|               hölgyét.~- Mit parancsolnak az uraságok? - kérdezte a sólyomként
1866    2|           takarékos fiskális. - Hiszen ez az étlap leg­drágább fogása!
1867    2|               neki a ritka csemegének.~21~Az alkotmányos éra helyreállítása
1868    2|                 általános öröm fogadta, s az egész város már hetekkel
1869    2|          nekilátott, hogy méltóan fogadja az uralkodót. Diadalívek emelkedtek,
1870    2|                    Diadalívek emelkedtek, az utcák járdáit kijavították,
1871    2|         polgármesternek, amint végigjárta az utcákat, megnézendő, minden
1872    2|         megnézendő, minden rendben van-e, az álla hirtelen leesett. Amint
1873    2|              polgármester elkékülve nézte az ázsiai képet.~- Mi ez, atyámfiai
1874    2|                 képet.~- Mi ez, atyámfiai az Úrban, mi ez? - hebegte
1875    2|                  meg. - Mi akar ez lenni, az Isten szerelmére? Tatárok
1876    2|                  A kakas, a két komondor, az ingujjas bolgár természetesen
1877    2|                  Ez a Bauernebel műve! Ez az ember még a penzióba visz
1878    2|              barátságos út alkalmas, mert az aranypolgár tovább viszi
1879    2|                  még jobban bemártja őket az uralkodó előtt! Azért tehát
1880    2|               bizottságot is alakítottak.~Az aranypolgár egy délután
1881    2|                 számolgatta, mikor nyílik az ajtó, és belép három fekete
1882    2|                 büszke város megalázkodik az egyszerű polgár előtt. Íme,
1883    2|                borsát, sőt költségeit is!~Az aranypolgár egy ideig szótlanul
1884    2|               vezette őket a bosszú, csak az igazság kutatása, soha rosszindulat,
1885    2|                   soha rosszindulat, csak az őket megillető jogok törvény
1886    2|                jogaim elösmertetnek, hogy az igazság győz, akkor leteszem
1887    2|                  lobogót! - jelentette ki az aranypolgár méltóságteljesen. -
1888    2|            haragos alföldi komondorok.~22~Az oleandervirág és az álarcosbáli
1889    2|                    22~Az oleandervirág és az álarcosbáli jelenet végleg
1890    2|        álarcosbáli jelenet végleg betette az ajtót Quastl úrnak. Mikor
1891    2|          látogatást akart tenni Tildánál, az aranypolgár lánya nem fogadta
1892    2|            beszélik, hogy Bulcsu megkérte az ön kezét, és ön nem dobta
1893    2|       csodálkozott Pető. - Hogy mi közöm? Az a közöm, hogy én önt nagyra
1894    2|             tisztelem, és meg akarom óvni az ilyen könnyelműségtől! Ön
1895    2|                  tréfa, ez lehetetlenség!~Az aranypolgár leánya a sarkára
1896    2|                   nincsen semmi szükségem az ön tanácsaira. Hogy mit
1897    2|          tanácsaira. Hogy mit cselekszem, az kizárólag az én dolgom,
1898    2|                  cselekszem, az kizárólag az én dolgom, akár tréfának,
1899    2|               dadogta művésziesen Pető.~- Az nem kell, hogy önt érdekelje -
1900    2|           lakására.~- Bulcsu! - kiáltotta az ajtóból. - Bulcsu! Hamar,
1901    2|             kidobni!~Bulcsu tétovázott.~- Az lehetetlen - jelentette
1902    2|                szerelmet egy leánynak, és az is hozzám vágta a pamutoskosarát.~-
1903    2|               Bauernebelékhez, és belökte az ajtón a Nero mélyen megdöbbent
1904    2|                azzal a tekintettel nézett az ajtón lógó Karpfenbiller-táblára,
1905    2|                 hogy Saint-Cloud nem volt az utolsó stáció Napóleon diadalmenetében.
1906    2|                  és Ulm bevétele. Marengo az adott esetben azt jelentette,
1907    2|                   könnyen adta meg magát. Az aranypolgár ugyan első pillanatban
1908    2|       Bauernebelnek, hogy Tilda és Bulcsu az apai áldását kívánják. Pető
1909    2|                    mi a fiáker, a pezsgő, az úri kényelem, következésképpen
1910    2|                 módon állapítja meg, hogy az aranypolgár adja áldását
1911    2|                  aranypolgár adja áldását az ifjú párra. Ha ez nem következik
1912    2|               Bauernebelt megtáncoltassa.~Az aranypolgár egy ideig ötölt-hatolt,
1913    2|               Hiszen tény, hogy a legjobb az olyan vő, aki nem ismeri
1914    2|                  olyan vő, aki nem ismeri az élet édes bűneit, fényűzéseit,
1915    2|                  míg a gazdag kérőnek még az igényei is gazdagok.~- Áldásom
1916    2|                   a kályhába kerül!~Petőt az újabb győzelem arra ösztönözte,
1917    2|              sikerült a Nero szerzőjének, az neki sem lehetetlen. Fölhúzta
1918    2|               végig hagyta ugyan beszélni az ifjút, egy szót nem beszélt
1919    2|                összeszedve. - E földön ön az egyetlen lény, akit imádok.~
1920    2|            Jozefin gúnyosan mosolygott.~- Az egyetlen? Nem rossz, ön
1921    2|                  ne higgyek önnek, s hogy az ön barátságát kételkedő
1922    2|          mosollyal kísérjem.~Pető leesett az égből. Saint Cloud és Marengo
1923    2|                 futok szoknyák után, s ön az egyetlen eszményem. Méltatlan
1924    2|                eszményem. Méltatlan dolog az, ami velem megesett!~A diák
1925    2|        fölbiggyesztette ajkát.~- És ki ez az ember? - kérdezte közömbösen.~-
1926    2|                 kérdezte közömbösen.~- Ez az ember Bulcsu! Hallgassa
1927    2|                 amit ő fog önről mondani, az igaz?~- Az igaz - bólintott
1928    2|                 önről mondani, az igaz?~- Az igaz - bólintott fejével
1929    2|                   és szoknyavadász, éppen az ön tisztelt barátjától kaptam.~-
1930    2|               gérokkját tisztogatta, hogy az ódon ruhadarab méltó legyen
1931    2|               ódon ruhadarab méltó legyen az eljegyzéshez.~- Bulcsu! -
1932    2|                   ült le egy székbe, hogy az menten összeroppant alatta.~-
1933    2|             iparkodott összeszedni magát. Az okos ember még kétségbeesésében
1934    2|           célravezető, s a cél szentesíti az eszközöket. Ha azt mondottam
1935    2|                  haszontalan fráter vagy, az volt a tervem, hogy téged
1936    2|         Bauernebeleknek azt mondjuk, hogy az fehér, ők örök ellentmondásra
1937    2|          feketítettelek be Jozefinnél. Ez az ellenpont, hogy mi zenészek
1938    2|                      A helyzet tudniillik az, hogy Jozefin mindent elhitt
1939    2|                 és sírva mondotta el neki az egész dolgot, úgy, ahogy
1940    2|              tudatos hazugságok indokait, az ellenpontot, amelynek csalhatatlanságában
1941    2|                  meg végül Bulcsu. - Csak az egyszer bocsásson meg! Csak
1942    2|               egyszer bocsásson meg! Csak az egyszer, különben a Dunának
1943    2|                   mert hiszen aki szeret, az úgyis szívesen hisz.~Így
1944    2|                  cifra címtábla fityegett az irodája előtt. Pöre, az
1945    2|                   az irodája előtt. Pöre, az mindjárt akadt. Tudniillik
1946    2|             magyarázta, hogy neki nemcsak az egykori galambokra, de azok
1947    2|                   is állott, és bepörölte az aranypolgárt.~Képzelhetni
1948    2|                  egy nap beállított hozzá az apósa - aki mióta megbékült
1949    2|              rajtam követeli a gerlicéit!~Az ifjúval forogni kezdett
1950    2|                tanúk, a hatósági emberek, az eltűnt örökösök, az eltűnt
1951    2|              emberek, az eltűnt örökösök, az eltűnt hagyatéki tárgyak:
1952    2|                 tárgyak: a csirizestál és az ár! Nem, nem, elég volt
1953    2|                  tíz pengőt Maurernak, és az ügy el van intézve.~- És
1954    2|                  ügy el van intézve.~- És az igazság!? - kiáltott föl
1955    2|                   pörlekedni. - Oda­adjam az igazamat, a jogomat! Soha!
1956    3|                  Szép gyerek, mi? Egészen az édesanyja! Nos, mit mond
1957    3|             kívánnunk, kedves Simon. Adja az Isten, hogy amit remélek,
1958    3|                  bátran és vidáman nézett az igazgató szemébe. Most jött
1959    3|            szabadságnak, a szülei háznak, az életnek, s fiatal szíve
1960    3|               bizalom meg várakozás volt. Az édesanyja ott állt pár lépésre
1961    3|                  körül csillagot vetettek az apró ráncok. Tényleg hasonlítottak
1962    3|              akármit csinált, mindig csak az egészségére és sajátságos
1963    3|                 szája a füléig szaladt, s az ember bele­láthatott a nyeldeklőjéig.
1964    3|                   kezét, s vígan sza­ladt az udvarra, megnézni a teheneket,
1965    3|                 hegyoldalban! Ezer pokol, az ember megfiatalodik! Megfiatalodik,
1966    3|             kocsonyákat meg halakat enni. Az asztalfőn az asszony ült,
1967    3|                halakat enni. Az asztalfőn az asszony ült, mellette egy
1968    3|             szomszéd városból rándult át. Az asszony ugyanolyan víg kedélyű
1969    3|               állították, hogy a lány ezé az emberé, aki valahol Dalmáciában
1970    3|              volna rá. Bizonyítani persze az ilyesmit nem lehetett, s
1971    3|              cselédek voltak. Kétségtelen az, hogy az asszony igen tudott
1972    3|              voltak. Kétségtelen az, hogy az asszony igen tudott a férfiakkal
1973    3|                  méltán haragudhattak rá.~Az asszony mellett ülő két
1974    3|                  a legény a csárdában, de az arcjáték nem sikerült, és
1975    3|            hangulat csakhamar élénk lett. Az urak szorgalmasan ittak,
1976    3|        választásokról beszéltek, miközben az arcuk olyan piros volt,
1977    3|           tovahaladt, és egyet sóhajtott, az egész társaság elkezdett
1978    3|               társaság elkezdett kacagni. Az inas nem szólt semmit, csak
1979    3|                 evett semmit, s ahányszor az inas megkínálta valamivel,
1980    3|                szerit tehette, nem nézett az udvarlójára, de azért megérezte
1981    3|                   keleti gyü­mölcs. Simon az asztal végéről gyakran vetett
1982    3|             sóhajtó inas már ki is hordta az asztalt, s a tánc elkezdődhetett.
1983    3|           ugráltak körül vele a termen, s az egyes fordulóknál nagy íveket
1984    3|                   a füsttől alig lehetett az asztal körül borozó vendégeket
1985    3|                 idő volt, a szél tördelte az ágakat, s egy rézkakas szün­
1986    3|                   mikor egyszerre kinyílt az ajtó, és egy női alak meg
1987    3|                     Mit kíván? - kérdezte az asszony kedvetlenül. - Nem
1988    3|              éppen ma?~A lány megdöbbent; az anyja hangja volt. A következő
1989    3|              mondanivalóm van? Nem rossz. Az a közölnivalóm, hogy nem
1990    3|                   beszéljen velem - szólt az asszony. - Engedjen ki.~
1991    3|               jogom van hozzá. Én ösmerem az életét, tudom azt, ki mikor
1992    3|                tudom, hogy mindnek kiadta az útját, mert gyávák voltak.
1993    3|                 ilyen röviden kilökni, ha az enyém akart lenni, hát legyen,
1994    3|                hát legyen, és maradjon is az enyém.~- Eh! Hagyjon! -
1995    3|                    Hagyjon! - pattant föl az asszony, s kisuhant a másik
1996    3|                   megtalálta a kilincset. Az ajtón át pillanatra bántó
1997    3|             kvaterkázók között. Nem bírta az italt, s miután hirtelen
1998    3|                 meredten bámult maga elé. Az ajka csöndesen járt. Simon
1999    3|                   iszonyodva súgta oda:~- Az anyám... az anyámnak kedvese
2000    3|                  súgta oda:~- Az anyám... az anyámnak kedvese van...~