Fej.

   1    1|               Éktelenül vonítanak szegények, és egyik lábukról a másikra
   2    1|                   nem fértek el.~A Bárándiak és Balsaiak, mint tudjuk, évszázadok
   3    1|                   Palemon konstatál Damoetas és Menaleas dalnokversenyéről:~-
   4    1|                    agarak valának a Balsaiak és Bárándiak ebei, mutatja
   5    1|                 aztán csöndesen pattant föl, és hosszan elnyúló ugrásokkal,
   6    1|                    legjobb agarukat: Tigrist és Szotnyát. Két jeles bajnok
   7    1|                         ordítoztak a Bárándi és Balsai családok ifjabb tagjai,
   8    1|                    két agárra, mintha Attila és Aëtius harcában kellene
   9    1|              tulajdonosa leugrott a lováról, és ölbe kapta ebét, helyre
  10    1|                nyilván komondorok lézengtek, és így szólt rája a bambán
  11    1|               telivérről leszedni a nyerget, és hámot akasztani a helyébe,
  12    1|             akasztani a fejébe. Mert a kutya és agár közt annyi a különbség,
  13    1|                     a különbség, mint farkas és öleb között: egy család,
  14    1|                    őriz, drótostótokra ugat, és sonkacsontot lop, de az
  15    1|                     mert az az ő színük. Kék és piros volt a szerszám pillangódísze,
  16    1|                      lehetett volna, még kék és piros lovakat is fognak
  17    1|                     legény volt, sűrű hajjal és fakó bajusszal, de azért
  18    1|               Bárándiak agara. (No, az agár, és nem kuvasz - koncedálta
  19    1|                   hajtotta a nagy muszkákat, és közbe-közbe egy pillantást
  20    1|               szerint illik, egy lovász ült, és időközönként rövidebb-hosszabb
  21    1|               keresztbe vágó” agárhoz illik, és hogy úgy elbánik azzal a
  22    1|                   hozta ki a sodrából.~A kék és piros homokfutó mögött vagy
  23    1|                 lépésnyire döcögött egy Ádám és Éva idejéből való, irtózatos
  24    1|                    messzire feküdt Balsától, és a más kárán mulató, gaz
  25    1|                      bőrszerkezet elszakadt, és Ábrahám az első zökkenésnél
  26    1|             szegénylegények felugorjanak rá, és pisztolyt szegezhessenek
  27    1|              terített asztalra, pipatóriumra és pincetokra esett, az ember
  28    1|                      ment ki az agarászatra, és elcsevegett az urával, a
  29    1|                vágott bele a családba. Izmos és hajlékony volt ugyan, mint
  30    1|                 ember eszébe, de gondolkodás és szépség dolgában alaposan
  31    1|                     hogy a Balsaiaknak ember és történelem emlékezete óta
  32    1|                   sorjába mokány paripáikon, és Kund óbester végigvizsgálta
  33    1|                    ösmertetőjelre vágyódtak, és ha gyerekük született, megkérték
  34    1|                  magyaros, napsütötte, nyílt és magas homlokú: félig franciás:
  35    1|                      szájjal, selymes hajjal és égszínkék szemmel. Az ellentmondó
  36    1|                     szabályos volt, megnyerő és őszinte, amit kevés Balsairól
  37    1|                       Hogy az ellentét közte és a család többi tagjai között
  38    1|                összebarátkozni az agarakkal, és nem látta át, mi dicsőség
  39    1|                     ő megállott egy akácnál, és a messzi Tisza csöndes képében
  40    1|            nyugtalankodtak, ő csak üldögélt, és alaposan unatkozott.~Az
  41    1|                    már megérkezett a dombra, és odadobva a gyeplőt kocsisának -
  42    1|                 bemutatkozhatol neki, öcsém.~És tovább beszélt a pohánkáról.~
  43    1|                 tudtak ellenállni a vágynak, és odamentek a homokfutóhoz,
  44    1|                 mellkasa, domborodó izomzata és acélkemény, száraz csontozata.
  45    1|                   csutorát emelték arcukhoz, és bátorságot merítettek belőle.
  46    1|                      Fidibusztól származott, és dédanyja testvére volt Szotnyának,
  47    1|                 agaruk gyöngébb a másikénál, és egy pár poén-nel lemarad,
  48    1|                   fogadják, paroláznak vele, és kérdésekkel ostromolják,
  49    1|                 vitéz tusára a fekete Kormos és a cirmos Bodrogköz?~2~Mielőtt
  50    1|                      Balázs, nem rossz lovas és csinos úrifiú, derék vadászcsaládból,
  51    1|                     apjuk lóra ültette őket, és kivitte őket agarászni.
  52    1|                     matézis meg a történelem és a klasszika-filológia megjelent,
  53    1|                    alapvizsgákon átsegíteni, és Közteleki doktornak, a jeles
  54    1|               mindenfajta tudást szállított, és ha kellett, még a gépfűtési
  55    1|            egyebekben javíthatatlan csélcsap és meglehetősen könnyelmű fráter,
  56    1|                dicséretes módon megváltozik, és olyan pártatlansággal meg
  57    1|                 Lehet, hogy rossz szolgabíró és még rosszabb gazda, de agarásznak
  58    1|                küzdelmek küzdelme, Bodrogköz és Kormos páros viaskodása.~
  59    1|                   ifiúr egy nagy fejű, tarka és kövér lovon ül, és máris
  60    1|                     tarka és kövér lovon ül, és máris alapos sarkan­tyúzással
  61    1|                   vendéglőben, a kávé­házban és a kártyaszobában - szólott
  62    1|              muzsikát pedig elvből gyűlölte. És most tizenkét óráig egyfolytában
  63    1|                  eredménnyel.~A bíró megáll, és int a pecéreknek, hogy menjenek
  64    1|                    agarászatot jelenlétével, és megemelve fekete bársonysapkáját,
  65    1|                helyére. Azután gondol egyet, és még egyszer visszanéz, majd
  66    1|                    pattan föl egy kis süldő, és uccu!, nekiveti magát a
  67    1|                    jó agárra - fordul hátra, és úgy Náci, mint az öreg Bárándi
  68    1|                   Bogdány úrfi zöld kabátját és bársonysapkáját. És hogy
  69    1|                 kabátját és bársonysapkáját. És hogy annak éppen ebben a
  70    1|                   pofája eltorzult a dühtől, és szőre kezdett égnek állani;
  71    1|            hátrapillantott gazdája jobbjára, és meglátván a bikacsökből
  72    1|                  leány. Hogy megüli a lovat, és milyen jól illik neki a
  73    1|                    meg a kockás angol sipka! És hogy tud haragudni: az arca
  74    1|                   haragudni: az arca kigyúl, és az orrcimpái megreszketnek.
  75    1|                   felpattant egy derék nyúl, és zsinóregyenesen tartott
  76    1|                 rámutatott a guruló bencére, és hanyag eleganciával ennyit
  77    1|                 eleresztette a zsebkendőket, és Kormos meg Bodrogköz megpillantván
  78    1|                  földhöz vágták a süvegüket, és legalább elgondolták, hogy:
  79    1|               megadta magát gazdája kezének, és hegyezett füllel, készen
  80    1|           távolságban volt, az mind fölkelt, és megrémülve szaladt a szélrózsa
  81    1|                     dühében majd megpukkadt, és úgy csóválta a farkát, mint
  82    1|                      nagy zaj is riasztotta, és kettőzött sebességgel iparkodott
  83    1|              egyszerre megrántotta a kantárt és megállott. A két füle majd
  84    1|                      mint a kutyákat nógatni és a lovakat sarkantyúzni:
  85    1|                      kiadjuk mind az erőnket és ambiciónkat? Egyszerre aprók
  86    1|                      a kalapjukat lengették, és krákogtak valamit, mert
  87    1|                    mindegy volt, a sok verés és sarkantyúzás elkeserítette,
  88    1|                    még teljes hanggal bírta. És íme, szükség is volt rá,
  89    1|                    Kormosnak hajolva futott, és Náci e fordulatra olyat
  90    1|                  rémülten húzta be a farkát, és akkorát lökött magán, hogy
  91    1|                    gondolták a Bárándi fiúk, és tényleg, Bodrogköz nem hagyta
  92    1|                   éri, amikor egyet gondolva és jobbra húzódva, párhuzamos
  93    1|                      vágás, az agár erejének és ítélőképességének legszebb
  94    1|                 behúzta a rája hajló nyulat, és elkezdte poentírozni, most
  95    1|                    egyet, no most még egyet, és mint illik, a harmadikat
  96    1|                   nehezen kapott újra lábra, és vérző körömmel iparkodott
  97    1|                     unta volna a mulatságot, és leállott volna, de ez a
  98    1|                     sikernek kell koronázni, és csakugyan, a szívósan küzdő
  99    1|                    talán leállni merészelne. És Kormos megértette a szózatot,
 100    1|                Kormos megértette a szózatot, és újra űzőbe vette a nyulat.~
 101    1|                      hörögve tört ki a hang.~És mögötte még egyre pattogott
 102    1|                    vonalon elébe kanyarodik, és úgy ejti meg a tapsifülest.
 103    1|                     utat, egyet kanyarodott, és elébe szaladva, szépen el
 104    1|                   agarak mögött, a Bárándiak és Balsaiak lemaradtak, csupán
 105    1|                 éljen! - szuszogta az ifiúr, és odaérve Kormoshoz, gyorsan
 106    1|                    gyorsan leugrott a lóról, és megrázta a kimerült harcost,
 107    1|                Mialatt kipirulva, prüszkölve és mégis kacagva kötötte agarászostora
 108    1|                 Sarkantyúba kapta telivérét, és visszavágtatott a síkság
 109    1|                      szavát, amikor Achilles és Hector ügyében ítélt.~Bogdány
 110    1|               megállította az öreg telivért, és nyugodtan így szólott:~-
 111    1|                    miatt leejtettem.~Szólott és szalutált, s azután intett
 112    1|                     hogy a nap elhomályosul, és a patak vize zsarátnokká
 113    1|                         Lehetséges-e mindez?~És a világ nem dől össze? A
 114    1|                 levelei csöndesen potyogtak, és a távolból ugyanolyan kéken
 115    1|                     a világba, mint azelőtt, és kék-piros kravátlija csöndesen
 116    1|                   válaszolt, csak néztek rá, és várták, hogy melyik pillanatban
 117    1|                   nála a harag előjele volt, és most már türelmetlenül így
 118    1|                     beledolgozott a torkába, és oda­robogott a bíróhoz,
 119    1|                 férfiai megkoszorúzták őket, és most jön egy fiatalember,
 120    1|                       egy „ki tudom én, mi”, és egyszerűen a feneketlen
 121    1|                    Náci keze ökölbe szorult, és ajka eltorzult.~- Megkeserülitek
 122    1|           Megkeserülitek ezt még! - szólott, és ereiben fellobogott őse,
 123    1|                      átpártolt a törökökhöz, és rabláncra fűzte az egész
 124    1|               nagyobb volt, mint a becsülete és a honszeretete.~Balázs mosolygott.~-
 125    1|                   pillanat alatt elrobogtak, és az ifiúr hosszú orral, tajtékot
 126    1|                      a bikacsökös fütykösét, és úgy beledolgozott a szegény
 127    1|                    már megunta a mulatságot, és ahelyett hogy az agarakat
 128    1|               nagyobb társaságban, ahol száz és száz arcon tündökölt ugyanaz
 129    1|                     kimúlásánál találkozott. És emberi esze első megnyilatkozása
 130    1|                   még alig jöttek a világra, és máris versenyezni próbáltak
 131    1|                 Amint rendezgette a dolgait, és a lámpagyújtásnál érezte,
 132    1|                    beleütött az agárbacilus, és így most Ágotára jőve, nem
 133    1|              megtörölte a kötényével szemét, és keservesen elkezdett sírni.~-
 134    1|                   mert kertelt.~- A bíró úr? És kertelt a Kormos? Ó...~Egyszerre
 135    1|                Eszébe jutott Bogdány Balázs, és alakja most rokonszenvesen,
 136    1|                kisasszonyka szilaj örömében, és nem értette a dolgot.~Klárika,
 137    1|                       Kivett egy bankjegyet, és odaadta a cselédnek.~- Nesze,
 138    1|                      magadnak rajta valamit, és tedd el a mai nap emlékéül.
 139    1|                    szeretnék venni - mondta, és szeme fölcsillant a vágytól. -
 140    1|                     fagylaltot - nevetett -, és most készítsed össze a holmimat,
 141    1|                     versenyről, haza­mentek, és átöltöztek vacsorára. Nyolc
 142    1|                     ez alkalomra kisúroltak, és a hagyományos fenyőkoszorúkkal
 143    1|                 körül organtint akasztottak, és a zenekar dobogója mellé
 144    1|                   fölvette velük a kesztyűt, és ápertén kimondotta, hogy
 145    1|             tisztelettel nézett az ifiúr kék és piros mellényére.~- Azt
 146    1|                 összeszedték a sátorfájukat, és hazamentek a kuvaszaik közé -
 147    1|                     Érezték a seb nagyságát, és az arcuk lánggal égett:
 148    1|            mindannyian elhagyták kriptáikat, és néma szellemük most itt
 149    1|                  hogy lobog a gyertyaláng -, és várják, hogyan védelmezik
 150    1|                Garany, a Szotnya, a Palotás, és komoly ábrázattal lesik
 151    1|                   második emeleti lépcsőről, és egy emeletet zuhanva, fejjel
 152    1|                   kaszinóban üldögélt volna, és két disznóra gusztál, a
 153    1|                       átveszi a két disznót, és a maga kontójára folytatja
 154    1|                    két bandával akadt össze, és egyszerűen kizsebelte ellenfeleit.
 155    1|                   család Plutója, fölállott, és úgy vélte, hogy a terv:
 156    1|                  célt.~Egy bősz morgás Álmos és Izidor részéről. Ilyen üvöltést
 157    1|                   font korbácsnak, úgy Álmos és Izidor is csupán a morgásra
 158    1|                    kettő - felelte Kázmér. - És reméljük, hogy mielőbb be
 159    1|            leülhetnél kártyázni Balázzsal...~És Kázmér be nem fejezve a
 160    1|               Kázmérból, Álmosból, Izidorból és Péterből állott, hogy azok
 161    1|                egyszerre csönd váltotta fel, és minden tekintet az újonnan
 162    1|                 Balázs felé nyújtotta kezét, és megszorítva annak jobbját,
 163    1|                       Marad­junk jó barátok.~És keményen parolázott a fiatalemberrel.
 164    1|                  mentalis reservatioval élt, és kötve hitt a komának. Az
 165    1|                   maga is odament Balázshoz, és néhány nyájas szót váltott
 166    1|                      elfecsegett Bogdánnyal, és nevetve emlékezett meg a
 167    1|                     pulyka ösvényére térjen, és végül a derék bélszínnel
 168    1|                  leánykái nincsenek meghíva, és most bizonyára sárgák az
 169    1|                      megnőtt, megnemesedett, és Klárika úgy érezte, mintha
 170    1|                 vadászkabátban, sőt nyugalma és biztonsága még megnövekedett
 171    1|                    másztak föl a csirkeólra, és amikor a nagynéninek újévkor
 172    1|                      bele a sajt, a gyümölcs és a fekete­kávé is. A beszédekből,
 173    1|                  agarát éltették, fölállott, és elvörösödve szorította kezét
 174    1|                      ült csöndesen, hidegen, és éber szemmel vigyázott Kálmánkára,
 175    1|                     nézzen a pohár fenekére, és az éjféli csatánál esetleg
 176    1|                  őrizni, alig evett valamit, és szalvátort ivott hozzája:
 177    1|             szalvátort ivott hozzája: komoly és hideg volt, mint egy matematikai
 178    1|                       hogy miatta egy fiatal és szép hölgynek akár csak
 179    1|            gyermekivé változott. Mozdulatain és modorán mindig úri finomság
 180    1|                  modorán mindig úri finomság és könnyedség ragyogott: az
 181    1|                       mint képes árjegyzéket és étlapokat.~Klárika egy kissé
 182    1|                     ha azt hiszi, hogy atyám és fivérem agarászszenvedélyét
 183    1|                  kacsákat tudnak pusztítani, és nem érdemesek rá, hogy az
 184    1|                      már kétségbe volt esve, és egész nap kiabált velünk,
 185    1|                  körülötte forgott mindenki, és Kormos érezte jelentőségét,
 186    1|                  Kormos érezte jelentőségét, és halálra szekírozott valamennyiünket.~
 187    1|                   ebet - fejezte be Klárika, és halkan hozzátette: - Itt
 188    1|                    Balázs meghajtotta magát, és Kázmér karján a „belső szobába”
 189    1|            méltósággal elő­masírozó királyok és virágot tartó királynők
 190    1|              reszkető lángot vet, a királyok és királynők egyre-másra engednek
 191    1|                  sarokasztalnál ül Kálmánka, és vasutat játszik. Vasút az
 192    1|                 amannál is megáll Balázzsal; és mo­solyogva drukkol ennek-annak,
 193    1|                   kacagva csap le a vállára, és azt mondja: „No, ez nagy
 194    1|                      akkor gyorsan odébbáll, és bocsánatot kér, amiért olyan
 195    1|                    kopo­nyájára selyemsapkát és orrára fekete keretes, nagy
 196    1|              komolyabb harcra.~Amikor Kázmér és Balázs megjelentek az asztalnál,
 197    1|                 kifizetett, mindezt pedánsul és gyorsan, a bank­hivatalnokok
 198    1|            kalmárkodását, végre is föllázad, és az az érzés szállja meg,
 199    1|             asztalhoz, hanem sebtiben rakni, és állva nézni meg a blattokat,
 200    1|                      kártyaihlet megszállja, és főként arra vár, hogy „hívják”
 201    1|           sarokasztalhoz...~Kálmánka osztott és veszített, aztán továbbrobogott
 202    1|                  hanem cigarettára gyújtott, és úgy nézte, hogyan próbál
 203    1|                     megkettőzte az összeget, és megint elvesztette. Harmadik
 204    1|                 három nagyobb bankót vett ki és föltette.~- Nyolc - mondotta
 205    1|               kártyát... Elég volt.~Fölkelt, és leült egy szomszéd asztalhoz
 206    1|                     megivott egy pohár sört, és újra a táncterembe lépett.
 207    1|               gyorsan felhúzta a kesztyűjét, és felkérte az éltesebb hölgyet...~
 208    1|                    van a zsebükben, felállni és azt mondani: „Köszönöm,
 209    1|                   embernek vannak szerencsés és vannak szerencsétlen napjai,
 210    1|                    Egyszerű dolog ez nagyon, és mégis minden százezredik
 211    1|                fölkel, egy pohár sört iszik, és Hupkánéval táncolja a négyest.
 212    1|                elnyerhette volna mindenemet, és végre is, én se lopom a
 213    1|                   volt a mulatságból. Ő okos és higgadt ember volt, és érezte,
 214    1|                  okos és higgadt ember volt, és érezte, hogy mesterére talált
 215    1|                   mordály, egy rozsdás pajzs és egy inszurrekciós kard lógott
 216    1|                     vehettek még Balsai mama és Klárika is, azonban szavazati
 217    1|                   Kálmánka, ki volt játszva, és hatástalanul veszett oda.
 218    1|                      az egyetlen célravezető és lovagias eljárás, vélte,
 219    1|                      az öklével az asztalra, és így szólott:~- Semmiháziak
 220    1|                 viseljétek!~Dühösen felkelt, és föl-alá járt egypárszor.
 221    1|               egypárszor. A gárda felállott, és tétován nézett a pater familiasra.~-
 222    1|                     megfordítja a csibukját, és képes valamelyiküket megnadrágolni.
 223    1|                     künn is volt a tornácon, és integetett a benn rekedteknek,
 224    1|                szépen meg­hajtották magukat, és egykettőre sorban kiosontak
 225    1|        fegyverteremből.~Kázmér csak járt fel és alá, és ügyet sem vetett
 226    1|                 Kázmér csak járt fel és alá, és ügyet sem vetett rájuk.
 227    1|                      Titusz is, Bertalan is, és az asszony szintén célszerűbbnek
 228    1|                kisasszonyka tehát megállott, és szívremegve várta, mi fog
 229    1|                      csibukjával kezében föl és alá robogott, s oly mérgesen
 230    1|                 aztán lemegy a borospincébe, és levegőbe röpíti a Balsai-kúriát.
 231    1|                      a szégyenteljes megadás és a halál közt kell választaniok.~
 232    1|               egyszerre odaállt Klárika elé, és ráförmedt:~- Hol lehet most
 233    1|                   Hol lehet most Marianne? - És be sem várva feleletét,
 234    1|                   levelet.~Kázmér megint fel és alá járt egy negyedóráig,
 235    1|           Marianne-nak, üljön föl a vasútra, és jöjjön Pestre. Innét nyomban
 236    1|             valamelyest engedett haragjából, és mint a vadkan hosszú űzés
 237    1|                megírod - szólott zordonan. - És egy szót el nem árulsz senkinek.
 238    1|                      a tornácra nyíló ajtót, és kieresztette a hangját.~-
 239    1|                    le nem szedett asztalhoz, és fölhajt egy pohár bort.~-
 240    1|                   keletkezni. Álmos felkelt, és koccintott Kázmérral, a
 241    1|                 pörölni tudott a béresekkel, és szidta a tolvaj cselédek
 242    1|                     lettek a sok futkosástól és fagyos hóban, zivatarban
 243    1|                      ügyességgel idézett fel és láncolt magához. Öröme,
 244    1|               felébredt a tudat, hogy fiatal és szép. A pátkai kúria ismét
 245    1|                   hitelezők, a lejáró váltók és a párbajok már nem izgatták,
 246    1|                   egy szép napon kapta magát és visszautazott Bécsbe, a
 247    1|                    nem méltó egy Bogdányhoz, és nem járja olyan családdal
 248    1|                Marianne, húsz nagy bőrönddel és negyven kalapskatulyával,
 249    1|                  volt, csupa üdeség, okosság és hidegség, és Kázmér megelégedéssel
 250    1|                 üdeség, okosság és hidegség, és Kázmér megelégedéssel állapíthatta
 251    1|                  Amint Marianne megérkezett, és sorra csókolt volt minden
 252    1|                Készséggel csapott fel tehát, és megígérte legönzetlenebb
 253    1|                     igen komolyan fogta fel, és míg apró puskája kezében
 254    1|                 délre lefújták a vadászatot, és a tisztáson tüzet raktak,
 255    1|                    Kázmér mindig ott állott, és várta a várva várt eredményt.
 256    1|                     az ember rájuk mosolyog, és azzal a dolog el van intézve?
 257    1|                  bánni.~Megölelte az öreget, és megcsókolta a sárga bajuszát.~
 258    1|                    Igazad van - így szólott, és azt érezte, hogy melege
 259    1|                 természetesebben viselkedik, és sem többnek, sem kevesebbnek
 260    1|               tudvalevőleg Bécsbe a levelet, és ő látta, milyen körül­mények
 261    1|                  kérdés a füléhez csapódott, és fölment a kastélyba, a legfelső
 262    1|               kastélyba, a legfelső szobába, és nézte a völgyben, hogyan
 263    1|                   hogy végre összeakadjanak, és megküzdjenek egymással:
 264    1|                     mulatságot tánc követte, és a szünetben Klárika összeakadt
 265    1|                   szereti életét, aki fiatal és egészséges, ön talán nem?~
 266    1|                    szólott halkan Klárika. - És azért... vigyázok rája.~
 267    1|                    ügyelnem kellene magamra. És ha úgy is volna, ki törődnék
 268    1|                 véget ért, tánc következett, és Klárikát körülfogták a fiatalemberek.~
 269    1|                     de Balázs hiú ember volt és hihetetlenül érzékeny, ha
 270    1|                ellenkezőt!~Klárika nevetett, és továbbsuhant egy ifjú táncos
 271    1|             Haragosan fordult az ivószobába, és elhatározta, hogy meg fogja
 272    1|           megállapodva, leült egy asztalhoz, és vígan barátkozott Balsai
 273    1|                 mindig, újra szerelmes volt, és minden pohár bornál akkorát
 274    1|                     hogy a pincér odaszaladt és meghajlott.~- Parancsolni
 275    1|                  méltóztatott?~A bál elmúlt, és újabb hetek pörögtek le
 276    1|                rokkáján, anélkül hogy Balázs és Marianne között valami történt
 277    1|                    türelmetlenkedni kezdett, és pörbe szállott a szépasszonnyal,
 278    1|         szépasszonnyal, de az csak nevetett, és így szólott:~- Már ezt én
 279    1|                  szalonkázásról tért vissza, és az úton egy négyesfogattal
 280    1|                   táltos ágaskodott, rúgott, és akárhogy biztatták is, nem
 281    1|                  szólt haragosan. - Ragadnak és ágaskodnak, pedig a legkemé­
 282    1|                   meg van őrülve. A Balsaiak és Bogdányok között sok ilyen
 283    1|                  szépen kiszedte a zablákat, és zsineget kötött a lovak
 284    1|                 viszik neki az első ároknak, és törik ízzé-porrá az egész
 285    1|                 ostorhegyest meg a nyergest, és azzal a kocsi szép csöndesen
 286    1|                   ügetésbe kezdett.~Marianne és a legény szájtátva bámulták
 287    1|                 szájtátva bámulták a csodát, és nem akartak a szemüknek
 288    1|                    fogadták a puha zsineget, és habozás nélkül engedelmeskedtek
 289    1|                 megjelent a Balsai-kúriában, és hevesen udvarolni kezdett
 290    1|                  szántalpak voltak erősítve, és elégedetten nézett le a
 291    1|                  Izidor, oldalán Klárikával, és végül Bogdány Balázs, a
 292    1|                  Kázmér bácsi a jól befutott és körülpárnázott zebrán a
 293    1|              elégedetten dörzsölgette kezét, és jóízűeket szítt csibukjából.
 294    1|              összetűzött a szerencsétlennel, és így tovább, ahogy azt a
 295    1|                     mindenfelé csak rombolt, és szerencsétlenséget árasztott,
 296    1|                   pillanatában egyet gondol, és egy szép pár fülönfüggőt
 297    1|                      férj elég jómódú ember, és örömet akar szerezni az
 298    1|                 lovat, nyaralót, fürdőt hoz, és így nő, nő a gyémánt fülbevalóból
 299    1|             fülbevalóból keletkezett lavina, és végül elsodrással fenyegeti
 300    1|                     van-e szerencséje benne, és csapnivaló ember az, aki
 301    1|                    ezrest sajnál megfizetni, és így tovább, ahogy azt a
 302    1|                   ilyen skálán végigvezetni, és így Kázmér bácsinak volt
 303    1|                     Kázmér bácsinak volt oka és joga, hogy jól érezze magát
 304    1|                   mellett. Most is ott volt, és szédítő sebességgel hajtotta
 305    1|              gubbasztott a prémek tömegében, és csillogó szemmel nézett
 306    1|                      el is mennek mellettök, és a síkon a feketék megint
 307    1|                 feketék megint lábra kaptak, és ellenállhatatlanul robogtak
 308    1|             kacagását, a lélegzete elállott, és leszorította szempilláit,
 309    1|                    hótól, untalan felvágtak, és vágtatva vitték a könnyű
 310    1|                     hölgye után érdeklődjön, és megdöbbenve vette észre,
 311    1|                      elhagyta a két feketét, és szélsebesen vágtatott le
 312    1|         megzavarodtak a váratlan fordulaton, és vágtába kezdve iparkodtak
 313    1|                 keményen megfogta a gyeplőt, és egy rántással ügetésre kényszerítette
 314    1|                kocsis csettintett nyelvével, és újra teljes sebességgel
 315    1|          reménytelenség adta elfásultságból, és kíváncsian nézett hátra:
 316    1|               kacagott föl kéjesen Marianne, és forró tekintete Balázsra
 317    1|                  erősebb, mindenkit lever... És ti, Balsaiak, hagyjátok
 318    1|                      magatokat, mert gyöngék és gyávák vagytok... Szégyelljetek
 319    1|                     a kártyában, a hajtásban és végre az asszo­nyoknál...
 320    1|                 Kormost, leverte a sárgákat, és ráadásul elvitte Marianne-t
 321    1|                      végről fogta az ostort, és úgy vágott bele a lovakba,
 322    1|                   itt mindjárt baj történik, és a lovak nem tudnak átsiklani
 323    1|                   magasra kapták az orrukat, és úgy iramodtak a jégmezőn,
 324    1|                    gördültek ki a bent ülők, és nagyot zuhanva pottyantak
 325    1|                    amikor a célhoz érkezett, és vissza­tekintett, mennyire
 326    1|               kalyibánál várakozó lovásznak, és gyalogszerrel rohant vissza
 327    1|                napvilágot, megtörölte arcát, és mint azt róla utólag kitalálták,
 328    1|                  fölkapta, mint a gyermeket, és a karján vitte le a fürdőig.~-
 329    1|                     meg. Kievickélt a hóból, és amennyire csak bírta, sietett
 330    1|                  kisbalsai fekete kastélyba, és elmélkedéssel töltötte az
 331    1|                   vállalatokba bocsátkozott, és évek óta sikerült börzespekulációkkal
 332    1|                     foglalkozott. Búzát vett és eladott, fantasztikus részvényei
 333    1|                  raktárral volt fölszerelve, és nem utolsó nevezetessége
 334    1|                    ilyen mindig bőven akad - és melléjük ülnek, s aztán
 335    1|                    pedig a malheur állandóbb és könnyebben kifür­készhető
 336    1|                    könnyebben kifür­készhető és megfogható, mint a szerencse,
 337    1|                    ez apró hiénái gyorsabban és biztosabban boldogulnak,
 338    1|                 játszott hatalmas poén-ekkel és még hatalmasabb malheur-rel.~
 339    1|                  kezű uraknak, Izidor nyert, és egyre nyert, megint nyert,
 340    1|                      ismét tovább spekulált, és tovább nyert jeles rendszere
 341    1|                 kacajjal dől vissza ülésén - és megértette, hogy mit jelent
 342    1|          szenvedélyéről.~Ezért járt most föl és alá a kisbalsai fekete kastélyban
 343    1|                    kastélyban Balsai Izidor, és hányta-vetette meg a dolgokat,
 344    1|                    magától. - Tényleg mindig és mindenben megelőzi a balsaiakat?
 345    1|                hajtásban, bátorságban mindig és mindenütt csak ő győz, és
 346    1|                    és mindenütt csak ő győz, és ráadásul már elviszi az
 347    1|                    mindjárt kettőt: Klárikát és Marianne-t együtt! Hiszen
 348    1|                  dölyfös Balsaiak feje alól, és még a leghíresebb agaraik
 349    1|                ballagnak!~Haragosan járt föl és alá, de aztán a nagy tükörhöz
 350    1|                      külső, a felborzolt haj és a dühtől tágra nyíló orrcimpa.
 351    1|                    ember nem így mérgelődik, és ő okos embernek tartotta
 352    1|                    húzta kezét az ábrázatán, és nevetett. A haragos ráncok
 353    1|                   leányoknak, menyecskéknek, és inkább a pénznek mondott
 354    1|                  képest gyorsan emel­kedett, és Izidor megfeledkezett e
 355    1|                 emléke mindössze egy hajfürt és egy megmaradt vágás volt;
 356    1|                    Izidor elment a tükörtől, és hallgatagon járt föl és
 357    1|                      és hallgatagon járt föl és alá a recsegő padlójú termekben.~
 358    1|                Agyában egy terv villant föl, és a paszuly gyorsaságával
 359    1|                     az egykor kapott hajfürt és a megmaradt kardvágás, hátha
 360    1|                     megállott a tükör előtt, és vizsgálgatni kezdte magát.
 361    1|                  kapta a kalapját, bekecsét, és bricskájába vetette magát.
 362    1|                   kiáltotta oda a legénynek, és azzal nekiindult, hogy Faustként
 363    1|                  Faustként új életre keljen.~És bekövetkezett az ifjú metamorfózisa.~
 364    1|                   mellénye fölött óriási kék és piros selyemkravátli terpeszkedett,
 365    1|                kodása is mintha a fodrásznál és a szabónál maradt volna,
 366    1|               összeboronálódtak, hogy Castor és Pollux húszévi barátkozása
 367    1|                      a nagyzási hóbort volt, és tényleg: a sárga bőrkabátos
 368    1|                  urak között lassanként több és több lesz a tönkrement,
 369    1|                       Azzal a tükör elé ült, és kötögetni kezdte a nagy
 370    1|              megfogta a szép özvegy derekát, és egy alapos csókot nyomott
 371    1|                   hozzon, meghajtotta magát, és megköszönte a nyakleveseket.~
 372    1|                      karcsú derekát átölelni és a nyakát megcsókolni? Dehogynem.
 373    1|                 elfogadott volna kocsisának. És én mindig kegyelettel emlékezem
 374    1|                    nem szabad hírbe hozni.~- És az özvegyet?~Izidor nem
 375    1|                    levente engedelmeskedett, és eltávozott a kertből, ahol
 376    1|                     mókázás föl­villanyozta, és zsengébb ifjúkorát juttatta
 377    1|                  firkálni, könyveket vezetni és Vágóhidy mester rejtélyes
 378    1|             tekintete rájaszegeződött Balázs és Marianne viszonyára, s ha
 379    1|            férfiaknak megjön a jobbik eszük, és megszöknek az effajta összeköttetések
 380    1|                     föl kell ülni a vasútra, és Afrikába menni oroszlánra
 381    1|                   menni oroszlánra vadászni, és vége az egész dolognak.
 382    1|               látogatások alkalmával az öreg és Marianne bevonultak a legbelsőbb
 383    1|                asszony türelemről prédikált, és azt mondotta: a gyümölcsnek
 384    1|                     találta a kísérletezést, és eredményeket szeretett volna
 385    1|                     magához kötötte Kázmért, és lehelte rá a tüzes csókokat,
 386    1|              reggelre a markotányosnő eltűnt és vele együtt Kázmér ökörvásárló
 387    1|                     ökörvásárló bugyellárisa és órája... Ez megcsinálta
 388    1|              kérdezte Kázmér jelentőségesen, és a kalapja után nyúlt.~Az
 389    1|                  Kázmér megcsókolta a húgát, és távozott, Izidor pedig friss
 390    1|                 Izidor pedig friss rózsákkal és friss bókokkal köszöntött
 391    1|                    tulajdonképpen a Marianne és Bogdány ügye, amelyről már
 392    1|                maradjunk, leugrott a bakról, és fölsietett a tornácra.~Marianne,
 393    1|               Marianne, bár föl volt öltözve és meg volt fésülve, félóráig
 394    1|                sodrából, nyugodtan üldögélt, és elelmélkedett rajta, vajon
 395    1|            toalettjével - a kereveten feküdt és cigarettázott -, s mosolygó
 396    1|                       Izidorkám? - kérdezte, és úgy tett, mintha nagyon
 397    1|                   komornának, aki meghajolt, és a világ legnyugodtabb ábrázatával
 398    1|                Izidor Marianne felé fordult, és a tőrre célozva, meg­nyugtató
 399    1|                      kacagott, majd fölkelt, és lekuporodott gavallérjával
 400    1|                    asszonyra; az mosolygott, és lassan himbálta a karcsú
 401    1|               Hirtelen fölpattant a földről, és átkarolta a szépasszonyt.~
 402    1|                    kígyó siklott ki kezéből, és a tőr után kapott.~Papírból
 403    1|              Papírból van - gondolta Izidor, és megkapta a szép fehér kezet,
 404    1|             pillanatban villant egyet a tőr, és beleszaladt az Izidor tenyerébe.
 405    1|                     penge volt, ha hajlékony és vékony is, s végigszaladt
 406    1|                      a kis sebet, bepólyálta és bekötözte a kezet, aztán
 407    1|                   kezet, aztán megsimogatta, és szép kék szemét Izidorra
 408    1|                   elmosolyodott. Hiszen szép és kívánatos volt az asszony,
 409    1|                     Tegnap én is itt voltam, és nem láttam Balázst.~- Bogdány
 410    1|           meggondolatlanságot mondott volna, és megszeppenve nézett gavallér­
 411    1|                      újra elfojtotta mérgét, és csak ennyit mondott némi
 412    1|               szólott semmit, hanem fölkelt, és az ablakhoz ment. Egyik
 413    1|             támaszkodott a színes tábláknak, és kinézett a zöld lombokra.~
 414    1|                   maradt a piros görgetegen, és várta, mikor tér vissza
 415    1|                     kell fölfogni a hausse-t és a baisse t, örökké még egyik
 416    1|              Csöndesen ült tehát a párnákon, és malomba forgatta az ujjait,
 417    1|                    ült a puha sziklatömegen, és leste az idők változását,
 418    1|                  lapozott, gombokat olvasott és zsonglírozott, végre is
 419    1|                      kénytelen volt fölkelni és odamenni Marianne-hoz.~-
 420    1|                  hogy küzdelmünk hiába volt, és nevetségessé vált. Ez a
 421    1|                  nevetségessé vált. Ez a pír és ez a könny pedig Balázst
 422    1|                  átkozott Balázs! Hát mindig és mindenütt! Akármilyen téren
 423    1|                       besározva, legyalázva, és panaszos ábrázattal így
 424    1|                szólott:~- Mi lesz hát velem?~És nyomában föltámadtak az
 425    1|                 összes elköltözött Balsaiak, és gúnyosan kérdezték a bosszúálló
 426    1|                  pokolba! - dörmögte Izidor, és dühösen ült le egy vérpiros
 427    1|                      ott ült, aztán fölkelt, és Marianne-hoz ment. Ügyetlennek,
 428    1|                     esetlennek érezte magát, és nem tudta, hogy mit mondjon
 429    1|                     nagyvendéglőben ülhetne, és a legyeket kergethetné el
 430    1|                     látni képzelt. Üljön le, és gyújtson rá! Néha idegesebb
 431    1|                     Megint helyet foglaltak, és Izidor megint nem tudta,
 432    1|          tulajdonképpen! - gondolta magában, és újabb harag fogta el, ha
 433    1|                   fölpattant Bogdány Balázs, és gúnyos, diadalmas mosollyal
 434    1|                      van valaki, aki túl mer és túl tud tenni rajta. A Krőzus
 435    1|                   zsidó már tavaly megvette. És mi ő ehhez képest, ő, Balsai
 436    1|                  össze pénzt, házat, földet, és élt esztendőkig kenyéren
 437    1|                     élt esztendőkig kenyéren és vízen, hogy visszaszerezze
 438    1|               kétszeresen szépnek, fiatalnak és kívánatosnak tartotta, mint
 439    1|              agarásztak, kocsiztak, vigadtak és unatkoztak. Ha ebédnél ültek,
 440    1|                unatkoztak. Ha ebédnél ültek, és ő vizet töltött a szépasszonynak,
 441    1|                 dohányzófülkében szivarokból és cigarettákból meg gyufákból
 442    1|                   ilyenkor a kandallónál ült és szunyókált, künt pedig üvöltöttek
 443    1|                      kell, hogy nem tetszik, és így nem kell a lovagjának...
 444    1|                    megmaradok az ön lovagja, és telekkönyvvezetőnek mehetek,
 445    1|                    utat kellett választanom, és megkísérelni, tudok-e egyebeket
 446    1|                       mint agarakat tanítani és lovakat behajtani? Nos,
 447    1|                      nekiálltam a munkámnak, és dol­goztam, helyesebben
 448    1|                     goztam, helyesebben okos és ravasz voltam, ami a legnagyobb
 449    1|                Szakítottam a régi életemmel, és új ember iparkodtam lenni,
 450    1|                     Ez a tervem sikerült is, és ma nemcsak hogy megvan az
 451    1|                      még egy tiszteletteljes és a lelket megérteni tudó
 452    1|               talányokhoz.~Izidor fölállott, és ünnepélyes iparkodott lenni,
 453    1|                 mellett, az ablakhoz állott, és kinézett a zsendülő lombokra.
 454    1|                kezemet, amikor gazdag ember, és azt a látszatot ébreszti
 455    1|                    ébreszti fel a világban - és joggal -, hogy csak a pénzéért
 456    1|                    hogy megtagadjam magamat, és nemet mondjak... Hagyjuk
 457    1|                   tehát ezt az egész dolgot, és ígérje meg, hogy máskor
 458    1|                    felvidéki múzeumnak. Nos, és akkor mit szólna, ha holnap
 459    1|              fegyverezve. Elmosolyodott hát, és csókra nyújtotta a kezét.
 460    1|                 asszonyoknak arany­hegyeket, és nem tartottam meg a szavamat,
 461    1|                     cselekedni a dolgot. No, és Marianne is fog egyet aludni
 462    1|                      visszament a szobájába, és kacagva táncolta körül a
 463    1|                eszébe jutott az öreg Balsai, és még jobban elkezdett nevetni,
 464    1|                      ablaknál, a megsértődés és megbocsátás és végül a könnycsepp,
 465    1|                   megsértődés és megbocsátás és végül a könnycsepp, s a
 466    1|                  kacérkodni akart Izidorral, és amikor fürjre ment, véletlenül
 467    1|                       De vajon igazmondással és őszinte lélekkel valaha
 468    1|                ahelyett beült a cukrászdába, és öt fagylaltot evett meg,
 469    1|                 férfiszívekkel föl­ékesítve! És alig pár év alatt ez eszközökkel
 470    1|                diadaltól állott az ablaknál, és teli tüdővel szítta a buja,
 471    1|                     feküdt előtte a drágakő, és mégis majdnem elment mellette,
 472    1|                     kiássa az elveszetteket, és egyúttal Klárika egy önkéntelen
 473    1|                     bajuszát, kihúzta magát, és azt gondolta:~Ügyes gyerek
 474    1|                      így most szintén büszke és diadalmas kedvű lett. Női
 475    1|            szembeállítva a szép özvegy hazug és forró lelkivilágával. Bogdány
 476    1|                  észrevette ezt a változást, és megsejtette eredetét. Hiszen
 477    1|                       egy állatra irányozza, és azzal egész életüket betölteni
 478    1|                   kívül nem volna semmi sem. És mentől erősebb lett a hajsza
 479    1|                maradjon. Házasság a Balsaiak és Bogdányok között éppúgy
 480    1|                    ki volt zárva, mint a tűz és a víz, vagy a Montague-k
 481    1|                     a víz, vagy a Montague-k és Capuletek egyesülése. És
 482    1|                     és Capuletek egyesülése. És Klárika kis szíve kínosan
 483    1|                 életére boldogtalanná tette, és eb módra megbosszulta magát
 484    1|                 sággal szorította meg kezét, és mosolyogva, a dolgáról biztos
 485    1|                     elfordította tekintetét, és az arca kipirult - érezte,
 486    1|                   Balázs mosolygott zavarán, és elhatározta, hogy tőle telhetőleg
 487    1|                      érhetnek. A Bogdányokat és Balsaiakat az Isten nem
 488    1|                    nem mert lovagjára nézni, és az arca, amely eleinte rózsapiros
 489    1|                 szivarozni ment, míg Klárika és Balázs kiültek a tornácra,
 490    1|                   Balázs kiültek a tornácra, és az enyhe tavaszi levegőt
 491    1|                  küszöbön álló eljegyzéseket és a szalonkázást.~- Egy szép
 492    1|                   mondott, a szívéhez szólt, és ott fényt és derűt ontott.
 493    1|                 szívéhez szólt, és ott fényt és derűt ontott. Nem fogja
 494    1|               sápadtan feküdt ágyacskájában, és megmerevedő szemét panaszosan
 495    1|             Balázsnak megérintette a szívét, és komollyá tette.~- Ki bántotta
 496    1|                   hagyta, hogy magát kisírja és megkönnyebbüljön a könnyeitől.
 497    1|                      Csak egy szóval mondja, és lesz, aki megértse fájdalmát...~
 498    1|                egyszerre belőle a keserűség, és a könnyei megeredtek.~Olyan
 499    1|                      barnás árnyakba bújtak, és pihenni tértek. A távoli
 500    1|                   távoli vasúti vonalat zöld és piros szemek jelezték. Egy