Fej.

 1    1|      kigyófejű, de közelebb menve hozzá, az embernek szembeötlött
 2    1|          fogom elintézni. Elég az hozzá, hogy kieszeltem valamit,
 3    1|  tönkretetted. Hej, pedig - tette hozzá keserves sóhajjal - nem
 4    1|       volt belőle egy pakliban, s hozzá egy olyan vendéglős, aki
 5    1|        fülbevaló, de hogy illenék hozzá a régi kalap? Újat kell
 6    1|            hogy toalett is legyen hozzá, a toalett viszont, hogy
 7    1|    magával hozza.~Marianne értett hozzá, hogyan kell valakit ilyen
 8    1|              Beszélj hát! - tette hozzá türelmetlenül.~Klárika még
 9    1|  Szégyelljetek magatokat! - tette hozzá könnyekbe fúlva.~Izidor
10    1|       fürdőig.~- Klári! - szólott hozzá megdöbbenve. - Klárika...
11    1|       legelője; s ráadásul örökre hozzá van láncolva a felvidék
12    1|            gyakran van szerencsém hozzá... Éppen tegnap is itt volt.~-
13    1|         az ölnyi hóba. Így jutott hozzá Balázs, hogy kiássa az elveszetteket,
14    1|          s annál jobban vonzódott hozzá az igazmondásért, amellyel
15    1|           látjuk egymást! - tette hozzá dacosan.~Kázmér nem egészen
16    1|      Ennyiben áll a dolog - tette hozzá magát mérsékelve Kázmér. -
17    1|        fordult.~- Nos, mit szólsz hozzá, érdemes családfőnk? - szólt
18    1|      kapkodott.~- Hogy mit szólok hozzá, öcsém?... Hogy mit? Igenis,
19    1|        vakmerő is, hogy egyenesen hozzá fordul, és ártatlan ábrázattal
20    1|      belép a házba, és feljön ide hozzá azt mondani neki:~- Az egymáséi
21    1| históriából! De végre is: mi köze hozzá? Jó darabig mentek így balra,
22    1|   egésznek Matejkó az oka - tette hozzá bosszúságot színlelve.~Kázmér
23    1|          Nos, Klárika, mit szólsz hozzá? - tette hozzá vérfagylalóan
24    1|         mit szólsz hozzá? - tette hozzá vérfagylalóan mosolyogva.~
25    1|        mikor a kisfiú betotyogott hozzá a karosszékéhez.~- No, mit
26    2|         kifogása... Avagy - tette hozzá csöndes megvetéssel - a
27    2|       személyi okokból is - tette hozzá az öreg. - Így legalább
28    2|        megfőzte a teáját, megette hozzá a hazulról hozott rózsaszínű
29    2|     percre látogatásával? - tette hozzá szobája ajtaja felé mutatva.~-
30    2|         Hopp! Megszökött! - tette hozzá egyszerre élénken, az ablakon
31    2|              De elég volt - tette hozzá, végigsimítva homlokát,
32    2|     kedves Jozefinünk önt, amikor hozzá az első jól kicsiszolt vallo­
33    2|      másvilágon mit fognak szólni hozzá, ha fej nélkül jelenek meg,
34    2|         érted. A jó­akarat megvan hozzá.~Úgy is volt, ezen nem múlt
35    2|          a lakatost, és így szólt hozzá: „De alaposan tud ön a pöröllyel
36    2|          mosolygott, és így szólt hozzá: „Kedves mester úr! Értésemre
37    2|        hogy a rokonszenv: elég az hozzá, a diákban egyre erősebb
38    2|          amikor a diák beállított hozzá.~- Akar-e a város felett
39    2|           való. Ön bölcs ember és hozzá még gazdag is. Ha kedve
40    2|           semmit. Nos, mit szólna hozzá ön, ha valaki húsz-harminc
41    2|          És magam is ragaszkodtam hozzá. Sokat köszönhetek neki.~
42    2|         Mit gondol, hogy jutottam hozzá?~- Sejtelmem sincs.~- Mályvaszínű
43    2|       zavarán, és mivel se járult hozzá, hogy a csevegést talpra
44    2|        csatlakoznak. Kár - tettem hozzá -, hogy csak egy ütem kész.~-
45    2|          az utcán is csatlakozott hozzá. És miért ne? Bulcsu a maga
46    2|  tollbokrétás lovai - bólingatott hozzá a fejével. Egyszer azonban
47    2|   parancsnak.~- Vajon mi üthetett hozzá? - tépelődött a szegény
48    2|       Vannak jó szellemek - tette hozzá szerényen -, akik őrködnek
49    2|           nem éppúgy tenné meg, s hozzá nem lenne táplálóbb!~De
50    2|          zenész! Nem, nem - tette hozzá fejét rázva -, ez nem valóság,
51    2|          van, igen, végem - tette hozzá, és oly elkeseredéssel ült
52    2|         amikor egy nap beállított hozzá az apósa - aki mióta megbékült
53    3|          édesanyja! Nos, mit mond hozzá, orvos úr? És ön, kedves
54    3|        rekedten -, mert jogom van hozzá. Én ösmerem az életét, tudom
55    3| elénekelni. Mikor a leány odament hozzá, bambán nézett rá, és így
56    3|      nevetett. A leány közel ment hozzá, és iszonyodva súgta oda:~-
57    3|          az egyik tiszt így szólt hozzá: - Öregúr, ma nem iszik
58    3|  szeretném magamat vágni! - tette hozzá nyersen.~A doktor megvonta
59    3|          az ízetlenséget! - tette hozzá ajkát harapva.~Burián nem
60    3|       akkor is jobban jár, mintha hozzá volna láncolva.~Leült a
61    3|      mindenki jóindulattal beszél hozzá, s amikor a bor is mele­
62    3|     betyár megfontoltan.~- Ha van hozzá kedved, énekelj nekünk valamit! -
63    3|   megkínálva a papramorgóval és a hozzá tartozó kenyérszeletekkel. -
64    3|        esztendejével, mily gonosz hozzá a sors, mikor béke, családi
65    3|          Ha nem terhelnők - teszi hozzá, és pillantást cserél társával,
66    3|    líceumi kertből, és verset írt hozzá Daphnisz kővé változásáról.
67    3|        csüggedni! Nos, van kedved hozzá?~Zsuzska ijedten bólintott,
68    3|          próba véget ért! - tette hozzá erőltetve.~Zsuzska az ura
69    3|     behívta az urát, és így szólt hozzá:~- Én érzem, hogy meghalok,
70    4|     nagylelkű. Nos, lássa - tette hozzá, és kinyitotta szemét -,
71    4|     szerencsétlen vagyok! - tette hozzá, és sírva fakadt.~Másnap
72    4|      szemet? Tudja, bátorság kell hozzá, hogy valakinek kutyaszeme
73    4|           vissza­térnünk? - tette hozzá nyugtalanul.~Az állomáshoz
74    4|         Köszönöm önnek... - tette hozzá, de nem fejezte be szavait,
75    4|       Marianne, egy öregember! És hozzá önző és hiú - szóltam fölényesen. -
76    4|           én is reménylem - tette hozzá haragosan Marianne, és nagyon
77    4|    szenvedélyek is lakhatnak - és hozzá az álmatlan éjszakák!~-
78    4|     megcsókolt. - Miklós! - tette hozzá alázatos hangon -, én nagyon
79    4|      mikor lesz ez? Nos, mit szól hozzá?~- Hogy mit, Ágnes? - szóltam,
80    4|       Mire várok még? De - tettem hozzá friss szivarra gyújtva -
81    4|         megmérni.~- Nos, mit szól hozzá?~- Mit szóljak? - feleltem,
82    4|            úgy, mint Burns, tette hozzá Adél), hat évig járt körülötte,
83    4|         kellett történnie - tette hozzá ijedten, és körülnézett,
84    4|      alatt összeakadtam, és, hogy hozzá hasonlót a sors többé nem
85    4|  használja ki jól! Ej, mit szólna hozzá, ha meginnánk egy üveg pezsgőt?
86    4|   csókolja meg a kezemet! - tette hozzá szórakozottan.~Megcsókoltam
87    4|        megismerni, Miklós - tette hozzá meg­szeppen­ve.~- Igen,
88    4|        elhagyta a világon - tette hozzá zavarodottan -, akkor, nos,
89    4|          így feleltem:~- Mi közöd hozzá? Én se kérdezem, ki öntözi
90    4|  folytatom a részleteket, elég az hozzá, hogy ahol lehetett, elkeserítettük
91    4|           kezemet, és így szóltam hozzá:~- Nos, gyűlöl-e még, Eliz?~