Fej.

 1    1|           Itt egy fülkében monoklis jogász böngészte azt a bizonyos
 2    2|          Pető Péter, egy ifjú pesti jogász szeptember elsején lakás
 3    2|         különös név - elmélkedett a jogász, és erőteljesen meghúzta
 4    2|                Tudom - bólintotta a jogász.~Bauernebel egy percig hallgatott,
 5    2|           hát, ha ez áll - érvelt a jogász -, akkor Bauernebel úr is
 6    2|              ébredt föl a diákban a jogász.~- Hogyne, hogyne - bólingatott
 7    2|          szó.~Mit lehetett tenni, a jogász fölkelt, és ajtót nyitott.~
 8    2|         istállólámpát. - Egy fiatal jogász?! Egy senki?!~De Pető már
 9    2|            tőlem - udvariaskodott a jogász.~- Nem, ne mondjon ellent -
10    2|           leánya közt? - kérdezte a jogász a zenésztől, aki még mindig
11    2|             Jozefin - konstatálta a jogász, s rögtön megjegyezte: -
12    2|          egy családi élet - vélte a jogász, s még egyszer megnézte
13    2|             éles hangon visította a jogász felé:~- Duna-vadász! Duna-vadász!~
14    2|   függesztve.~- Valóban - dadogta a jogász meghatva. - Hogyan tudja
15    2|       Egérútnak?~- Úgy van. Az okos jogász a jövőbe néz, ellentétben
16    2|            volna engem elkísérni.~A jogász lehorgasztotta fejét, és
17    2|       megvan a barát­ság, megvan?~A jogász rosszkedvűen nézett az aranypolgárra.~-
18    2|        szolgálatot nekik? Ó, nem!~A jogász tehát vállat vont, és nyugodt
19    2|         apjától - szemtelenkedett a jogász.~- Hahaha - nevetett az
20    2|          lásra akart elcsábítani. A jogász figyelmét már hetek óta
21    2|           mester? - köszöntött rá a jogász.~A fagottista nagyot sóhajtott,
22    2|      ereimben nyulak vére lüktet.~A jogász megrázta fejét.~- A gyávaság
23    2|               kérdezte meglepetve a jogász, aki elszokott az ilyen
24    2|       Különös magyarázat! - vélte a jogász, akit a pénz éppen ellenkező
25    2|             az Izsáké? - kérdezte a jogász a szomszéd házban lakó és
26    2|           egyik csillogó aranyat. A jogász tudniillik azt hitte, hogy
27    2|            harmincnégy fogam van!~A jogász tétován nézett barátjára.~-
28    2|            kérdezte türelmetlenül a jogász, aki úgy vélte, hogy a zenész
29    2|       koponyájáért? - hökkent meg a jogász.~- Igen. A koponyámért.
30    2|          zenész, elborult arccal.~A jogász azonban nem vetette meg
31    2|          világ, amelyet e percben a jogász képviselt, nem ítéli el,
32    2|           tetszik - jelentette ki a jogász, és szó nélkül kiállta Bulcsu
33    2|            kérdezte kétségbeesve.~A jogász megint könnyebben fogta
34    2|       ellentétek vonzzák egymást.~A jogász szivarra gyújtott, aztán
35    2|          nem volt fölszerelve, de a jogász úgy vélte, hogy ezen az
36    2|         magad rám - indítványozta a jogász. - Vágjunk neki a dolognak.
37    2|           tehát az esetet - szólt a jogász, akit igen mulattatott az
38    2|              mit szól az esethez?~A jogász véleménye már régebben kialakult,
39    2|             Az bizonyos - felelte a jogász. - De éppilyen igaza volna
40    2|       szeretett volna veszekedni.~A jogász nem állt kötélnek.~- Önnek
41    2|           tudom mutatni, hogy ki!~A jogász fölhúzta a kesztyűjét, Fabriczius
42    2|      Bauernebel úr - jegyezte meg a jogász, és az ajtó felé tartott. -
43    2|            ezen nem múlt a dolog. A jogász, aki nehezen fogott valamihez,
44    2|      Bauernebel úr? - bátorkodott a jogász megkérdezni.~A háziúr homlokerei
45    2|    kíváncsivá tesz - jegyezte meg a jogász, boldogan lélegezve fel,
46    2|          ellenkezőjét cselekedte.~A jogász megcsóválta a fejét.~- Az
47    2|       Bauernebel úr - hajlott meg a jogász, és végre csakugyan eltávozott.~
48    2|     szerelméhez? Semmi. És mégis, a jogász észrevétlenül belelovalta
49    2|         érte becsukni - válaszolt a jogász fölényesen. - A bosszúnak
50    2|      kérdezte az elképedt háziúr.~A jogász szerényen mosolygott.~-
51    2|       akiről az előbb beszéltünk?~A jogász egy kis szünetet tartott,
52    2|          malmára hajtaná a vizet!~A jogász gyorsan köpönyeget fordított.~-
53    2|         galambokra.~A galambokra! A jogász hátán végigfutott a hideg.
54    2|        ségüket teljesítik, mert bár jogász nép vagyunk, igazi Justinianusaink
55    2|             önnel találkozhattam.~A jogász mélyen meghajolt.~- Enyém
56    2|          fel újra ravaszul a szót a jogász -, akkor bátor vagyok az
57    2|        vagyok - tódította nevetve a jogász.~- A dolog egyszerű. Próbára
58    2|           Történt, hogy egy napon a jogász összeakadt Jozefinnel, aki
59    2|            látszólag jól mulatott a jogász zavarán, és mivel se járult
60    2|            haragszik? - tudakolta a jogász, kissé megijedve a vitézségén.~
61    2|        aztán újra a lendületbe jött jogász vette fel a szót.~- Kétségtelen,
62    2|             vette tudomásul, hogy a jogász szívében tulipánok virulnak,
63    2|                kérdezte zordonan.~A jogász eddig nem közölte volt a
64    2|           rémlik, tudom - felelte a jogász, akinek most jutott eszébe,
65    2|           mozgalom el ne aludjon, a jogász buzgó ellenőrző szemléket
66    2|              Ilyen látogatásoknál a jogász gyakran összetalálkozott
67    2|             Bulcsuval összeültek, a jogász elismeréssel ütött barátja
68    2|         kérdezte egy nap Petőtől.~A jogász megvonta a vállát.~- No,
69    2|        asszony. Az az ifjú: Pető, a jogász.~- Úgy? És miféle ember
70    2| Mindenekelőtt tehát: mióta ismeri a jogász urat?~- Ó, nagyon régen -
71    2|            iránt, tudná, hogy az én jogász barátom Pest város legkétségbeejtőbb
72    2|          virág a bal kézben. A nagy jogász ismeretlen tisztelője: Bellaria.
73    2|     homlokát.~- Te Bulcsu - szólt a jogász a zenész mellé telepedve -,
74    2|             felelte vékony hangon a jogász, aki konyított egy kissé
75    2|         Ezerszer nem! - kiáltotta a jogász, aki még mindig levegő után
76    2|         visszavonult a szobájába.~A jogász láthatólag lehangolva távozott,
77    2|            meg a zenész válaszát, a jogász fejébe vágta barátjának
78    2|             Végre! - kiáltott fel a jogász, és azzal a tekintettel
79    2|   galambpört, amelyben ő (mármint a jogász) némi kárpótlásra tart igényt,
80    2|            beállított Jozefinhez. A jogász nem volt bátortalan gyermek,
81    2|            önnek, kedves Pető úr?~A jogász meghőkölt.~- Természetesen -
82    2|            kiáltotta fölháborodva a jogász. - Esküszöm önnek, hogy
83    2|          igaz - bólintott fejével a jogász, aki természetesen mit sem
84    2|            már Pető nem hallotta. A jogász ész nélkül kapott kalapja
85    2|           beáll komoly ügyvédnek. A jogász ezt megígérte, meg is tartotta,