Fej.

 1    1|            aztán helyben fordulva, megint visszaléptettek északnak.
 2    1|    egyensúlyát vesztve, jó darabra megint elhajítódott.~A Bárándi-orrok
 3    1|            remények után egyszerre megint megnyúltak, míg Balsai Nácinak
 4    1|            a vasút, Balázshoz ért, megint tovább zakatolt, s apró
 5    1|        megkettőzte az összeget, és megint elvesztette. Harmadik kísérletnél
 6    1|       egyet... Ő majd húzni fog...~Megint egy csomó kalandos terv
 7    1|        kaptam tőle levelet.~Kázmér megint fel és alá járt egy negyedóráig,
 8    1|  pillanatig tartott, aztán vonásai megint komorakká lettek.~- A levelet
 9    1|         Péter sóhajt egyet, azután megint lehet hallani a légy zöngését.
10    1|     emberéletről van szó. De aztán megint lányos büszkesége győzött:
11    1|    mellettök, és a síkon a feketék megint lábra kaptak, és ellenállhatatlanul
12    1|      Izidor nyert, és egyre nyert, megint nyert, mígnem egy nap a
13    1|            kalandos terv volna ez?~Megint megállott a tükör előtt,
14    1|       beszélgetést.)~A szépasszony megint lóbázni kezdte török topánkáit.~-
15    1|         nyekkent alatta.~Egy ideig megint csak ott ült, aztán fölkelt,
16    1|      jelentőséget tulajdonítani...~Megint helyet foglaltak, és Izidor
17    1|        helyet foglaltak, és Izidor megint nem tudta, hogy mit mondjon.~
18    1|       Tovább várt tehát, de azután megint csak kérdezősködni kezdett
19    1|         utat, úgy látszik, Matejkó megint be volt csípve... Így is
20    1|     Kázmérnak leesett az álla. Már megint igaza van ennek a gézengúznak!
21    2|           főesküt.~Bauernebel most megint visszatelepedett a székre.~-
22    2|    kérdezte kétségbeesve.~A jogász megint könnyebben fogta föl az
23    2|        maradjunk csak a jogi úton. Megint vissza kellett menni oda,
24    2|            fújva -, most egy időre megint jobban vagyok.~- És mi ingerelte
25    2|  Kitalálja-e, hogy mit csinált már megint?~- Nem én.~- Nem is találná
26    2|       barátját. Hol szidta, amiért megint reggel vetődött haza, hol
27    2|           forogni kezdett a világ.~Megint a galambok! Ismét előkerülnek
28    2|      elleniratok, föllebbe­zé­sek, megint fölvonulnak a tanúk, a hatósági
29    3|            vadászcsizmáiba, s este megint vígan dörzsölte a kezét,
30    3|        pedig rossz idő volt, Simon megint csak nevetve jött haza,
31    3|           szün­telenül nyikorgott. Megint visszament hát a lakásba,
32    3|          szét a bútorokon, s aztán megint sötétség lett.~A lány arca
33    3|     Odacsúszott az almáriumhoz, és megint egy rakás vörösboros üveget
34    3|          Egy idő múlva a kocsmáros megint visszatért.~- Nem tetszik
35    3|           mikor küldi?~A kocsmáros megint bejött az almáriumhoz.~-
36    3|           földhöz a poharak. Aztán megint az a mély férfihang vette
37    3|    mosolyogva ezt mondta:~- Tegnap megint szépen felültettek az urak.~
38    3|       elkényszeredett, komor szeme megint a padmaly felé fordult.
39    3|     különben se árt, ha az emberek megint vissza­emlékeznek egy kissé
40    3|       úgyis olyan különösen nézett megint rám egész este. Ha valamit
41    3|        meghempergette magát, aztán megint leült, kiöltötte a nyelvét,
42    3|         róka útja az ívet, s akkor megint folytatni lehet a hajszát.~
43    3|             küzdeni, meg­roppanni, megint fölemelkedni, és sohase
44    3|       érzett -, és most már minden megint rendben van: az én Zsuzskám
45    3|        folytatta Rápolty -, minden megint úgy lesz, ahogy volt, leszedheted
46    3|           átkozódni fog, s a végén megint csak előkerül a tokból a
47    3|     féltékeny lesz, aztán kacér és megint féltékeny, térden fog csúszni,
48    3|       felelte a tiszt.~Összenéztek megint, óvatosan, ravaszul, és
49    3|      annyira talpra állottam, hogy megint kijárhattam, egy délután
50    3|         akart előrehaladni.~Másnap megint eljött az orvos, homlokára
51    3|   homlokára tolta a pápaszemét, és megint írt, azután meg­simogatta
52    3|     megvesztegettem a kertészt, és megint kieveztünk a nádba. Elrémülök,
53    4|       másnap, harmadnap, két hétig megint sütött a nap, és újra meg
54    4|           elszí egy cigarettát, és megint visszamegy a sírba. Ah,
55    4|            partra, azután hirtelen megint visszatértem, és csomagolni
56    4|        hogy az urának rohama volt. Megint összeborzongtam, és gonosz,
57    4|      csókra tartotta a kezét, majd megint rám nézett, és odanyújtotta
58    4|       következő éjjel Marianne már megint egyedül sétált a parton,
59    4|   cigarettáit a vízbe.~- Marianne, megint baj van? - szólítottam meg.~
60    4|         következő percben Marianne megint eltűnt a hullámok­ban. A
61    4|           maga, Dóra - szóltam, és megint ránéztem.~A hosszú ruha
62    4|       barátomat látogattam meg, és megint csak este vetődtem vissza.
63    4|                        Netti~- Ah! Megint itt vagy, Miklós? Ilyen
64    4|            Istenem! Mi baj van hát megint? - szólt, valahányszor az
65    4|       grazi vagy brünni határba. - Megint eladtak?~- Igen, Netti -
66    4|         itt állt előttem az utcán, megint megölelt, könnyen, felületesen,
67    4|           év múlva vetődtünk össze megint. Honn jártam, a Duna-parton
68    4| elhallgatott, aztán rajongó szemét megint felém fordította.~- Oly
69    4|          alá jártam a szobában, és megint megálltam a tükör előtt,
70    4|    gyűlölködve nézett reánk, aztán megint Angyalka vette föl a szót.~-
71    4| elfordította a fejét, de rögtön rá megint rám nézett, és egy kicsit
72    4|          kezét -, és engedje, hogy megint írhassak, csak egyszer egy
73    4|    pihentem ki. Mikor tíz év múlva megint hazavetődtem, már csak a
74    4|            egyszer kezdhetném? Ah, megint csak így élnék!~Az ilyen
75    4|          élesen csikorogtak, aztán megint számoltam, az ellenfél megint
76    4|      megint számoltam, az ellenfél megint már a harmadik szónál lőtt,
77    4|               azután fölugrott, és megint elesett. Óvatosan fölemeltük
78    4|     megszeppenve, félszegen, aztán megint Miklósra, és sírni kezdett.~