Fej.

 1    1|           úr? És kertelt a Kormos? Ó...~Egyszerre jókedve kerekedett,
 2    1|            hogy közönséges kuvasz. Ó, beh derék dolog ez! Ó,
 3    1|             Ó, beh derék dolog ez! Ó, be repesett a szíve, hogy
 4    1|        szorgalmat, erőt, akaratot. Ó, be szép is az, ha vala­
 5    1|          Marianne a sebesülttől.~- Ó, igen - felelte Izidor,
 6    1|        török topánkáit.~- Balázst? Ó, gyakran van szerencsém
 7    1|         senki a szemébe nem vágta. Ó, ez az átkozott Balázs!
 8    1|        üvöltöttek a balsai ebek... Ó, be szép volt ez az asszony,
 9    1|         oda volt a boldogságtól.~- Ó, ez a gyönyörű ruha! - mondotta
10    1|              szólott a szobaleány.~Ó, te szegény Izidor! Két
11    1|           Kormos kutya vétségét...~Ó, csak egy eb lehet ilyen
12    1|         leány ránézett Balázsra.~- Ó, az az agár! - tört ki egyszerre
13    1|      megsebzett Hektor azt, hogy: „Ó, ez az Achilles!” Az agár
14    1|      atyámnak, a testvéreimnek?... Ó, nem lehet az, Balázs -
15    1|      Kázmér, és az álla leesett. - Ó! Ez a szerencsétlen Izidor!
16    1|      hízelkedni sem restellt neki! Ó, hogy gyűlölte ezt a fekete
17    1|       ködött az egészsége iránt.~- Ó, köszönöm kérdésedet, jól
18    1|        sziget fagyos sziklapadján.~Ó, nem, ez nem lehet! - tört
19    1|          őszinte pír öntötte el.~- Ó, ha ezt a gőgös úrfit csak
20    1|         így?~Bogdány protestált.~- Ó, nem, nem. Én elszakadni
21    1|          elszakadnunk egymástól.~- Ó, nem... Amiért itt vagyok,
22    1|           kérdezte kajánul Kázmér (ó! végre! végre!), és Klárikára
23    2|          megjelent házmestertől.~- Ó, nem - felelte Lámpl, a
24    2|            sóhajtott.~- Nem, uram, ó, nem. Távolról sem. Ő a
25    2|       Lámpl mélyen fölsóhajtott.~- Ó, nem. Ez nem templom. Ez
26    2| hippológiai szimbólumra mutatva.~- Ó, dehogy - tiltakozott szomorú
27    2|         kell gyújtanom a fagottra. Ó, te utálatos szerszám -
28    2|        szépség, a szűzi tisztaság? Ó! Hiszen ez az én tragédiám!
29    2|           meg e szolgálatot nekik? Ó, nem!~A jogász tehát vállat
30    2|           tovább az aranypolgár. - Ó, dehogy. Távolról sem. Sőt
31    2|               Még mindig nem érti. Ó, a pénz nem ebből a forrásból
32    2|      melegen kezet szorított vele. Ó, neki érzéke volt a pénzügyi
33    2|         Bulcsu baráti kitörését.~- Ó, milyen boldog vagyok -
34    2|        Bauernebel a fejét rázta.~- Ó, nem - mondta folyvást az
35    2|               szól újra a lányom. „Ó! Azok is!” - feleli a laka­
36    2|        fogadta Pető hazugságait.~- Ó, igen, a jó Wenzel tanár
37    2|           róla.~A diák kacagott.~- Ó, persze! Kérdezze csak meg
38    2|           vagyok. De érdekli ez?~- Ó, hogyne - mosolygott Jozefin
39    2|             Nem volt kicsit sok?~- Ó, nem. A hatás bekövetkezett.
40    2|            ismeri a jogász urat?~- Ó, nagyon régen - füllentette
41    2|       Bulcsu mosolygott magában.~- Ó, ne félj - nyugtatta meg
42    2|        jobbra” után szellemesen.~- Ó, igen - felelte vékony hangon
43    2|       nekem az oleandervirágját?~- Ó, szívesen. Valóban, meg
44    2|            esett le Bulcsu álla. - Ó, én tökfej! Ó, én százszoros
45    2|       Bulcsu álla. - Ó, én tökfej! Ó, én százszoros tökfej!~A
46    3|               Régen betegeskedett, ó, nagyon régen. Most aztán
47    3|         Marjai intett a fejével.~- Ó, nem, az nagyon unalmas
48    3|            hogy ideális gyilkos?~- Ó, dehogy! - nyugtatta meg
49    3|      tűzként szaladt szét ereiben.~Ó, micsoda ital volt ez! Kemény,
50    3|  tüzesbékák kezdtek el durrogni.~- Ó, ez az imposztor Beczkó!
51    3|           egy elhasznált kesztyűt? Ó, nem, nagyságos asszonyom,
52    3|            valahol. De merre, hol? Ó... Persze! Az állomásfőnök
53    3|          fölnevetett az örömtől.~- Ó, hogy szeretlek! - szólt
54    3|         árnyékot vetett a falra.~- Ó, hogy szeretlek! - szólt
55    3|        semmisít meg mindnyájunkat, ó, Cupido, Cupido, Cupido!~
56    4|           mindez csak alakoskodás, ó, ösmertem egy férfit, aki
57    4|      ostobaságért, egy mosolyért - ó, mily együgyű és mégis mily
58    4|         oly idegen a lelkemnek, és ó, a kiábrándulás! Miklós!
59    4|            ostoba, oly csüggesztő; ó, higgye el, én nagyon szerencsétlen
60    4|   folytatta. - És ön? Hadd lássam! Ó, semmit se változott, de
61    4|         első szerelmére gondolt.~- Ó, hogyne, természetesen! -
62    4|          félénk és alázatos volt - ó, mit nem adtam volna érte,
63    4|      összetöri a tulajdon emlékét. Ó, az ilyen nők fölött oly
64    4|  gyilkoltam, nekem bűnhődnöm kell! Ó, hadd vezekelhessek!~Megsimogatta
65    4|            az álmatlan éjszakák!~- Ó, nincs szebb egy álmatlan
66    4|    Borbálának hívják, csinos lány, ó! jó madár; nemrég lett színésznő,
67    4|             kérdezte csüggedten. - Ó, miért nem? De hát mi különös
68    4|        keskeny kezét, így szólt:~- Ó, szegény Miklós! Milyen
69    4|       Rómában találkoztunk újra.~- Ó, Miklós! - szólt, és könnyedén
70    4|      gazfickó kalauz társaságában. Ó, micsoda utazások voltak!
71    4|       egykori szent helye előtt.~- Ó, mily gyönyörű mindez -
72    4|          ért, mindig ezt mondta:~- Ó, be pompás! Milyen szép
73    4|           és a nemzetisége: orosz.~Ó, ez bizonyára egy Oroszországot
74    4|     fizetem, nehogy félreértsen!~- Ó, persze. És a pincérek?
75    4|            az őszi vetés fölött.~- Ó, Miklós - szólt, és a szeme