Fej.

 1    1|          elvörösödött, aztán zavartan mosolygott, de a többiek nem tudtak
 2    1|              nagy orra éppolyan vígan mosolygott a világba, mint azelőtt,
 3    1|             és a honszeretete.~Balázs mosolygott.~- Én rendelkezésedre állok -
 4    1|               valamennyiünket.~Balázs mosolygott.~- Önnek igaza van, kisasszony -
 5    1|              ilyen akadt.~Balázs csak mosolygott.~- Csinálja hát, amit mondtam! -
 6    1|        napokra...~Az asszony gúnyosan mosolygott.~- Azt csak hagyjuk, Izidorkám...
 7    1|           Izidor nem válaszolt, hanem mosolygott.~- De most menjen a dolgára! -
 8    1|         esztendőt.~- Csak kitartás! - mosolygott Marianne. - Ne félj, öreg,
 9    1|               nézett az asszonyra; az mosolygott, és lassan himbálta a karcsú
10    1|              magának is úgy tetszik - mosolygott Marianne.~Izidor úgy tett,
11    1|             volna kapcsolva?~Marianne mosolygott.~- Másodszor nem megyek
12    1|             lelke mélyére lát.~Balázs mosolygott zavarán, és elhatározta,
13    1|            méltatlankodott, és Izidor mosolygott titokzatosan. Az előbbi
14    1|        csókolva.~Izidor újra gúnyosan mosolygott.~Mégiscsak lefőztelek -
15    1|            lehetek.~A leány szomorúan mosolygott.~- Igen, a közelemben lehet,
16    2|            Nos, akkor figyeljen rám - mosolygott a háziúr. - Ön, nemde, megesküdött
17    2|                Jozefin kissé gúnyosan mosolygott.~- És hogy van megelégedve
18    2|               Az aranypolgár ravaszul mosolygott.~- Jó, jó - mondta, kezével
19    2| legmegbocsáthatatlanabb dőreség.~Pető mosolygott.~- No, no - válaszolt nyugodtan (
20    2|              dolgot.~Bulcsu szomorúan mosolygott.~- Mindjárt meg fogja érteni -
21    2|       szolgálatot.~- A tudománynak? - mosolygott keserűen a muzsikus.~- Igenis,
22    2|             Széna-e vagy szalma?~Pető mosolygott.~- Az eddigi eredmény az,
23    2|            Jozefin őnagysága gúnyosan mosolygott, és így szólt hozzá: „Kedves
24    2|         mondja!~Bauernebel fölényesen mosolygott.~- Ön csodálkozik? Nos,
25    2|            annyira az ön tetszését? - mosolygott gúnyosan Pető, aki a szalmakalap
26    2|               No, servus humillimus - mosolygott gúnyosan a háziúr -, erre
27    2|            háziúr.~A jogász szerényen mosolygott.~- A lehető legegyenesebb
28    2|          családi ünnepély alatt?~Pető mosolygott.~- Istenem, mit? Hát az
29    2|               ön hogyléte iránt.~Pető mosolygott.~- Köszönöm kérdését, jól
30    2|          nagyon jól van!~Quastl úr is mosolygott, azonban volt egy ellenvetése.~-
31    2|       bosszankodni.~A diák udvariasan mosolygott.~- Vannak az életnek szerencsére
32    2|               kakasok.~- Bolondság? - mosolygott gúnyosan a leány. - Nem
33    2|               meghajolt, és szerényen mosolygott, körülbelül úgy, mint a
34    2|             érdekli ez?~- Ó, hogyne - mosolygott Jozefin jóindulatúlag. -
35    2|            nemes virágszálat?~Jozefin mosolygott.~- Majd meglátjuk - felelte
36    2|               szerzője metsző gúnnyal mosolygott, aztán úgynevezett műszünet
37    2|               ollót!~Bulcsu szerényen mosolygott.~- Mi az, egy fél fül? Semmi!
38    2|       viszonozta üdvözlésemet.~Bulcsu mosolygott magában.~- Ó, ne félj -
39    2|              imádok.~Jozefin gúnyosan mosolygott.~- Az egyetlen? Nem rossz,
40    3|             állt pár lépésre mögötte, mosolygott, és csipkekendőjével olykor
41    3|               őket, apró szeme mindig mosolygott, s keze olyan fürgén járt,
42    3|             forogni kezd vele. Minden mosolygott: a képek a falon, a tükör,
43    3|          késsel eszi a halat.~A férfi mosolygott.~- Marjai főhadnagy kivétel
44    3|     támaszkodott, és kiengesz­telődve mosolygott.~- Ha pedig nem hagy békében -
45    3|             ki neki.~A naszályi nábob mosolygott.~- Hogyan? Magyarországon
46    3|               tudom.)~- No, jó, jó! - mosolygott a háziúr. - Csak nem kell
47    3|               virággal.~A járásbíróné mosolygott, majd a Beczkó által hozott
48    3|        kiáltozásért. A férfi óvatosan mosolygott, és udvarias fáradsággal
49    3|       jelmezes estélyen, titokzatosan mosolygott le a falról. Szép volt,
50    3|         fogják tagadni a szolgálatot, mosolygott, az ölébe vette a feleségét,
51    3|       felesége fölemelte fehér kezét, mosolygott, és tovább folytatta:~-
52    3|            halok.~Az asszony félénken mosolygott. Tudta, hogy ez csak bók,
53    3|         szobám azonban van.~A signora mosolygott. A másik utas, aki most
54    3|    összecsapta a kezét, és udvariasan mosolygott. A katona megfontoltan simogatta
55    4|   tulajdonképpen rólam?~Szórakozottan mosolygott.~- Ön érdekes ember - szólt
56    4|            Megsimogatta a kezemet, és mosolygott.~- Csak én tehetek magamnak
57    4|               a zsebkendőjét. A szeme mosolygott - ezt a mosolyt sohasem
58    4|          napernyős kisasszony büszkén mosolygott.~- Ej, ön nem tudja? Tehát:
59    4|           házmester megrázta a fejét, mosolygott, és így szólott:~- Netti
60    4|              veled?~Egymásra néztünk, mosolygott, megsimogatta a fejemet,
61    4|              meg neki, hogy szeretem, mosolygott, és a kezemre téve keskeny
62    4|        szoktak, lecsukta a szemét, és mosolygott.~- Nem, nem - feleltem reménytelenül -,
63    4|          tiltakozni, de nem engedett, mosolygott, és tovább folytatta:~-
64    4|              vállát, és elgondolkodva mosolygott a budai hegyek felé.~- Nos -
65    4|       fontoskodással járt körülöttem, mosolygott, énekelt, és a lábamra húzta
66    4|            szép regényünkhöz!~Büszkén mosolygott, mintha azt akarta volna
67    4|            gondolnának rólam?~- Jó! - mosolygott. - Úgy hát húzzunk sorsot!~
68    4|          vörös vödröt, és figyelmesen mosolygott a fejünk fölött.~- És most
69    4|      megtudnom! És miért nem?~- Én? - mosolygott szórakozottan. - Ez mellékes
70    4|               Igen, még egy üveggel - mosolygott rám diákosan -, de ezt már
71    4|           szemöldökét, és figyelmesen mosolygott.~- A kedvese volt? - kérdeztem
72    4|              nagyon szomorú.~Fölkelt, mosolygott, és megsimogatta a fejemet.~-
73    4|              év előtt!~Megelégedetten mosolygott, és a karomba kapaszkodott.~-
74    4|              a sált, és szórakozottan mosolygott. - A segédek várnak; az
75    4|             alá, Miklós rám nézett és mosolygott.~Repül és a malom vidékin~